Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

1972. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BARBÁROK Épül a Kelenföldi Hőerőmű Több olcsó étel és üdítőital A vendéglátók országos értekezlete Nem történelmi eszmefut­tatást akarok tartani a görö­gök által lekicsinyelt, görö­gül nem beszélő népekről, sem a keltákról, sem az illí­rekről, sem a népvándorlás rómaiak által barbároknak nevezett törzseiről. Azt a folyamatot sem akarom végigkísérni, hogyan vált ez a Szó a durva, ke­gyetlen, embertelen és mű­veletlen emberek díszítő iel- zőjéVé. Azt is sietek kijelen­teni, hogy nem is Móricz Zsigmond örökbecsű elbe­széléséről óhajtok most el­mélkedni. Vállalva viszont a más tudományágakba való bele- kontárkodással együtt járó veszélyeket is, inkább vala­miféle természetrajzi osztá­lyozását szeretném adni a modem barbárok ama kis­ded, de nem veszéytelen csoportjának, amely a maga vandál hajlamait éppen a könyvtárban, annak legérté­kesebb könyvein, ‘ folyóira­tain éli ki. A TERMÉSZETES KÖNYVRONGALÖ (Barbarűs originális). Neki mindegy a műfaj, a formá­tum, az érték, ö rombol. — Tép, vág, szakít ösztönös természetességgel. Eszközei a penge, bicska, de legszíve­sebben a kezét használja. Marokra gyűrve a lapot cikk­cakkosán tép. Különösen a drága valutáért beszerzett nyugati folyóiratok érdeklik, de nem veti meg a többszáz forintos képzőművészeti al­bumokat sem. Olykor rossz napjaiban leereszkedik a magyar nyelvű folyóiratok­hoz is. Sajátos módon nem képeket, hanem legtöbbször szövegeket tép, de csak rész­leteket. Talán a hullámos té­pés harmóniája gyönyörköd­teti? AZ ANTIK ÉRDEKLŐDÉ­SŰ (B. mithologicus). Főleg Bécsi Képtárban és az Ermi- tázsban található klasszikus témájú reprodukciók érdek­lik. Disztingvált ízlésére vall, hogy Tizianon, Correg- gion alább nem adja. A XIX. sz. francia festészeté­ből csak a Watteau-t és Cra- nah azon műveit érzi saját­jának, helyesebben teszi sa­játjává, amelyeken legalább Jupiter látható, persze Io vagy Antiope társaságában vagy Ámor, esetleg Adonisz szerepel természetesen Vé­nusszal együtt. (A szerelem szépséges istenasszonyának egyébként igen rossz véle­ménye lenne a szolnoki könyvtárról, mert éppen kul­túrabarbárjainak jóvoltából számos albumaink egyikében sem lelné meg isteni képmá­sát!) A BIBLIKUS (B. biblicus). Mélyen vallásos érdeklődését csak a bibliai történetek ké­pi ábrázolása tudja le­kötni. Tintoretto Zsuzsanna és a vének c. képét ügyes eljárással emelte ki a né­metalföldi festők albumából. Módszerét óvatosságból nem írom le. Egészen meghatód­tam amikor láttam, hogy Nemiing Mária és János ol- tárkájának csak egy részle­tét semmisítette meg. Meg- hatódásom aztán sajnálattá változott, hiszen szegény, ős­apánk. Ádám oly magányo­san jácsorog most a tépett lapon szemérme előtt zöld le­véllel s kezében az almával. De hová lett, aki az almát adta?! AZ IMPRESSZIONISTA (B. impressionisticus). Nyil­ván pillanatnyi benyomásai­nak engedve tépeget. Míg szeme Michel malmos tájké­pén mereng, ujjai Gauguin Bálványát szagattják körül. — Máskor Dégas-t részesíti előnyben, de nem veti meg Picassot sem. Olykor átcsap a reáltudományok területére is. Társadalrhi veszélyessége ott talán még nagyobb. Pó­tolhatatlan, egy példányos, állandóan keresett matema­tikai, biológiai művek es­nek áldozatául. No, nem egé­szen, csak néhány derűs — vagy bosszús hangulatának éppen tetsző lap erejéig. Hiá­ba, „A világ csak7hangulat!” A SZEXES (B. eroticus). Voltaképpen két alfajáról (species) is meg kellene em­lékeznem. Egyik nem válo­gat. Mégis főleg nyugati fo­lyóiratok pucér keblű szí­nésznőit vagy egyéb, tema­tikus fotóit vágja ki legszí­vesebben. A MÁSIK MÜÉRTÖ. íz­lése van. Csak a képzőmű­vészetre specializálja magát. Szobor vagy kép reproduk­ciója kell neki de kívánal­mát korhoz nem köti. — Aachen XVI. századi Tré­fálkozó párja, — Cagnacci Kleopátra halála éppúgy jó neki, mint Degas Fésülködő nője vagy éppen Picasso drapériás aktja. Mit mondjunk neki? Stíl­szerűen: („Minden erővel került - Cupido gyönyöreit. Nehogy elvakult lelkeden úrrá legyen, Vénusz!”) Reá­lisan; Csupán az itt megem­lített és a könyvbarbárok ál­tal megcsonkított. — ezért könyvtári szempontból gya­korlatilag selejtnek tekinten­dő képzőművészeti albumok értéke több ezer forint. — Szurmay Ernő — Tegnap Szurdi István bel­kereskedelmi miniszter rész­vételével a Béke Szálló ku­polatermében tartották or­szágos értekezletüket az ál­lami vendéglátó vállalatok Igazgatói, az ÁFÉSZ-elnökök, és a megyei tanácsok keres- kedelrr i osztályvezetői. Sivó Tibor minisztériumi főosz­tályvezető vitaindító beszá­molójában az 1971. év ered­ményeiről szólva elmondotta, hogy a bevételek mintegy 8 százalékkal haladták túl az előző évit. A vendéglátó- ipar ételforgalma több mint 6. az italforgalom több mint 10 százalékkal növeke­dett. míg az eszpresszó kávé forgalma visszaesett a múlf esztendőben. Ezzel szemben 15 százalékkal nagyobbak az úgynevezett egyéb bevételek, amelyek döntő része szállo­dai bevétel. A munkahelyi éttermek, büfék forgalmának növeke­dése 1971-ben is kisebb mér­vű volt a kereskedelmi ven­déglátásénál. A szövetkezeti vendéglátók forgalma gyor­sabban fejlődik, mint az ál­lamiaké. Kedvező változás­ként említette az előadó rr alkoholmentes italok fokozott keresletét, amelyek kínálata mind mennyiségben, mind pedig választékban tovább javult. A tapasztalatok szerint a jelenlegi ár- és jövedelem­viszonyok mellett az ételfor­galom csak akkor növelhető, ha az étlapon az egyszerű, ízletes és olcsó fogások na­gyobb választéka szerepel. Az előadó nagy figyelmet szentelt a vendéglátóipari dolgozók anyagi ösztönzésé­nek. 1971-ben csaknem 2000-rel nőtt a szállodai ágyak szá­ma — de mindez még ke­vés. 1972-ben a belföldi és Ifjúsági turizmusról rendel­kező kormányhatározatok is több kötelezettségeket rónak a vendéglátókra. Meg kell teremteni a megfelelő ellá­tó hálózatot. Az idénvielle- gű területeken nyaralóhélye- ken stb. új önkiszolgáló ét- terír ek, kerthelyiséges bü­fék, bisztrók, pavilon-sorok nyitására van szükség. A referátum az idei fel­adatokat részletezve szólott az üzletpolitikai elvek főbb vonásairól is. Hangsúlyozta, hogy az átlag jövedelmű csa­ládok igényeinek fokozottabb kielégítése áll a középpont­ban. s az. hogy a kínálat mindinkább alkalmazkodjék a rendszeres napi étkezés Iránti kereslethez. Az idén kilenc százalékos forgalom-; növekedéssel, ezén belül az ételforgalom fokozott növe­lésével számolnak. Tekin­tettel a sör drágulására, fo­kozni kívánják az olcsó bo­rok és az üdítőitalok kínála­tát. A minisztérium külön felhívta a vállalatok figyel­mét. hogy az árszínvonal ál­talában ne változzék a ter­vezett 1,5—2 százaléknál na­gyobb mértékben. Szólott az előadó arról is. hogy a lelkiismeretes. ’ó munka ne nélkülözze a di-' cséretet és a jutalmat, ugyanakkor nyilvánosan lep­lezzék le. szigeteljék el a visszaélőket, a harácsolókat a vendéglátásban. Felhívta a figyelmet a szo­cialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségek fokozottabb igénybevételére. s arra is. hogy a munkaerő gondokat a maximális gépesítéssel, az élelmiszeripari késztermékek nagyobb mérvő felhasználá­sával ellensúlyozzák. Néhány követendő munka- és üzemszervezési eljárást is ismertetett. Ajánlotta az igazgatóknak, bővítsék kap­csolataikat az élelmiszeripar­ral. amelytől egves termékek előállítását esetleg kooperá­cióban átvállalhatná a ven­déglátóipar. ...aki visszaeső, és akinek a „záloga” — a fekete nye­lű kés, a fejsze, a vasrúd — tárgyi bizonyítékként a bí­róság kezében van? A visszaesőknek eddig is súlyosabb volt é» ezentúl móginkább az lesz a bünte­tésük mint azoknak, akik először vétettek a törvény ellen. Márpedig Burai Pál­nak 1970 óta minden évben újabb lopás került a kontó­jára. Egymást érték a bün­tetései. Tavaly előtt négy, az elmúlt esztendőben öt hónapig szabadságvesztés lo­pásért. 0 sszbüntetésbe fog­lalva egyhuzamban 8 hóna­pot kellett volna a rács mö­gött töltenie. Mivel a bör­tönben rendesen viselkedett, kedvezménnyel előbb szaba­dult; tavaly szeptember 2-án 100 forinttal a zsebében. Mikor elfogyott a pénze csak akkor jutott eszébe, hogy valami munka után nézzen. Odament dolgozni, ahol előleget ígértek. Az el­ső munkanap leteltével már a beígért előlegért sietett. De elkésett. Üres zsebbel Szol­nok utcáin őgyelgett, annyi pénze sem volt, hogy haza­utazzon Tiszaburára. Egye­dül abban bízott, majd csak összeakad valakivel, — akit megvághat pár tízessel. De necbjére egyetlen ismerős sem került az útjába. Már-már felhngvott min­den reménnyel, mikor az utolsó lehetőség eszébe ju­tott — Nem adták idei hát afc­4 Iá \lya hvújabb száma A Fáklya január 23-án megjelenő 2. számában az olvasók megtalálják Alek- szej Tolsztojnak, a nagy szovjet-orosz író rövid lélegzetű alkotásainak egyik gyöngyszemét. Az orosz jellem című elbe­szélést, egy katonáról aki a háborúban elvesztette eredeti arcát. Az irodal­mi érdeklődésűek ugyan­úgy nagy élvezettel ol­vashatják majd Pausz- tovszkíj tárcáját Niko Piroszmanisviliről, a há­nyatott életű grúz ván. dorfestőről, a feste művé­szetnek erről a nagy őste­hetségéről. Vlagyimir Promiszlov- nak, a moszkvai Városi Tanács VB elnökének nyi­latkozata a szovjet fővá­ros fejlesztésének távlata­iról szól. Mihail Jasznov, az Orosz Föderáció Leg­felső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke a szovjet nem­zetiségek alkotmányos jo­gairól ír. Egy közgazda- sági tárgyú cikk ismerteti a nemzeti jövedelem nö­vekedésének összefüggé­sei^ a családi költségve­tés alakulásával. A Mi legyen a Bajkál-tó sor­sa című cikk, az egyedül­álló szépségű Bajkál-tó és környéke természetvé­delmének s az iparfej­lesztésnek látszólag el­lentmondó problémáit fej­tegeti. Ezeken a terjedelme­sebb írásokon kívül szá­mos érdekes információ szól a szovjet dolgozók termelési, kulturális, szo­ciális körülményeiről, a szovjet sportolók téli olimpiái felkészüléséről. A keresztrejtvények ked­velői ebben a számban is megtalálják szórakozá­sukat. kor, majd én elveszem azt az előleget, — határozta el és azonnal cselekedett. Meg­ragadott egy vasrudat és új munkahelyére, a Szolnok megyei Építőipari Vállalat központi épületéhez sietett. A 21 éves fiatalembernek Igazán nem jelentett aka­dályt a kerítés, a lakat. — Könnyen bejutott a vállalat étkezőjébe, abban a remény­ben, hogy a napokban össze­gyűjtött ebédpénz csakis' ott lehet. Tévedett. De nem ad­ta fel. Késsel, fejszével és kulcsokkal felszerelve az Irodákat ostromolta meg. Si­kerrel. Már az első kiszemelt író­asztalban megtalálta - amit keresett: a nevére kiállított 200 forint előleget. Ha nem is volt telhetetlen, de eny- nyivel azért — ha már úgy Is ott van — csak nem érte be. Magához vett hát még egy 1100 forintot tartalmazó borítékot. Tehát mindössze 1300 forintot. Mondanunk sem kell, hogy napokon belül lebukott. — Nem mentegetőzött, nem ta­gadott. Ügy gondolta, hogy ezért az igazán nem nagy összegért legfeljebb pár hó­napot kap. aztán mer a fel­tételes szabad'áara bocsá­tás. szóval, ahoev a többit, ezt is kibírja. Tévedett. mert a büntetőtanács ítélete; egy év négy hónap fegyházban, ahonnan feltételes szabad­ságra nem bocsátható. Ä. &. Z«XXOOOOOOOOQDOOCCXXX»COOOOCCOCOC».>X>;<Xx.jCCOC«:OGOOOOOOCOOOOa)CX>OOOOOC>^^ M. VOUSZON: Patronálás „Kedves Vovka !!! Igaz, hogy régen írtam már ne­ked, de szolgáljon mentségemre, hogy igen igen sok dolgom akadt. Az - a helyzet, hogy mi új tanárnénit kap­tunk, Tatjana Ivanovnát. ő igen fi­atal, a múlt évben fejezte be tanul­mányait a főiskolán. Amikor ma­gyaráz nekünk valamit, egészen el­vörösödik az izgalomtól, állandóan csak a könyvet nézi, úgy összezava­rodik néha szegénykénk, hogy még nézni is rossz! Miért küldenek ilyen tapasztalatlan fiatalokat tanítani? Nagyon sajnáljuk szegénykét. Egyszer órák után néhányan ott is maradtunk az osztályban azon kí­nos ügy megtárgyalására, hogy mit is csináljunk Tatjana Ivanovnával, azaz. hogy ki mit javasol a megol­dás érdekében. A lányok azt kérik, hogy előzékenyebben, finomabban vi­selkedjünk vele, hogy tanúsítsunk több türelmet, és , ami a legfonto­sabb, hogy bele ne gázoljunk fiatal leikébe. Mi pedig azon kardosko­dunk, hogy a családi otthonában kell meglátogatni Tatjana Ivanovnát, megnézni hogvan él, beszélgetni őszintén a családi helyzetéről, és ha erre nem mutatna halandóságot, akkor egyenest a szüleivel kell tisz­tázni a dolgokat. És ez eben csak Vitvka Ljagusin tiltakozott, mond­ván: — Marhaság. Minek kellene ba­busgatni? Szokjon csak hozzá a ne­hézségekhez. Hisz ő már nem kicsi — már iskolába is jár! Vitykát mi egykettőre leszavaz­tuk. Közösen elhatároztuk, hogy védnökséget vállalunk tanítónénink felett. Még azt is megfogadtuk, hogy — legalábbis egy ideig — jól fog­juk magunkat viselni, nem puská­zunk, nem másoljuk egymás házi feladatát. Másnap aztán Tatjana Ivanovna bejött az osztályba, nagy igyekezet­tel kezdte magyarázni a leckét, de igyekezete ismét csütörtököt mon­dott. Ismét az «izgalom lázának fog­ságába esett, pedig látszott rajta, hogy készült. Könnyen meglehet, hogy éjszakába nyúlón írta az óra­vázlatát, lehet, hogy még a televí­ziót sem nézte, és lám, ennek elle­nére, az órán mégis balul üt ki min­den! Idegeskedik, feleslegesen is­métel, és így minden rosszul sül el. Például ki akarta venni táskájából a tankönyvet, ám idegességében ki­ejtette az almáját is. Előbb úgy tett, mintha semmi sem történt vol­na, de aztán mégiscsak fel akarta venni. A lábával próbálta közelebb görgetni, s még a cipőjét is lehúzta, hogy az se zörögjön közben. Nos, addig-addig iparkodott közelebb for­gatni, míg el nem szakadt a nylon harisnyája. Ekkor aztán végképp ki* borult, a magyarázatot is abbahagy­ta. Hallgattunk ipi is, ő is. Igor Szmirnov nem bírta tovább cérná­val. felállt és határozottan bíztatni kezdte: — , Ne féljen tőlünk, Tatjana Ivanovna. Ne idegeskedjék, próbál­ja levetkőzni zavarát. Magyarázzon nyugodtan. Kezdje elölről. Ha kí­vülről nem tanulta meg, olvassa nyugodtan a könyvből. Megértjük mi úgy is. Hát mik vágyunk mi? Pólyások?! Sírógörcsöt kapott és kirohant az osztályból. A lányokat küldtük utána, hogy nyugtassák meg. Vissza is tért, mosolygott, és már a köny- nyei sem potyogtak olyan sűrűn. — Gyerekek, — mondta — kér­lek benneteket, legyétek a segítsé­gemre. Vityka Ljagusin ugrott talpra, és már hadarta is: — Tatjana Ivanovna, legyen szi­gorúbb hozzánk, hívassa gyakrab­ban a szüleinket!... Erre elmosolyodott, megnyugo­dott és ismét magyarázni kezdett. A dolgok azóta nálunk jobban mennek. Mi természetesen még tart­juk fogadalmunkat A szakfelügye­lő meg is dicsérte Tatjana Ivanov- nát kitűnő magatartásunkért Igaz, hogy a gyerekek ma is odajöttek hozzám a szünetben, és megkérdezték: — Szerjózsa! Sokáig kell még magunkba folvtani a cslntalanság nemesitő erejét? Lassan már vissza­fejlődünk, és rólunk mintázhatják a jóság szobrát; az igazi gyermek­korunk meg haszontalanul elszáll a fejünk felett! Ám én még nem adtam enge­délyt ösztöneink újbóli elszabadítá- sára. Még korai A mi kedves Tat­jana Tvaocvnánk hadd szokja meg a kollektíva levegőjét Aztán majd meglátjuk... Baráti öleléssel Szerjózsa” Fordította: Sigér Imre Bírósági jegyzetek Mit érdemel az a bűnös...?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents