Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

1972. január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hogyan segíthetünk? Magyar -szvjcí film mun\aterv Az előzmény Levél, mely a szerkesztő­séghez íródott: Fia tál, falusi házasok va­gyunk négy apró gyerekkel. A férjem ács, én pedig itt­hon vagyok a családdal. — Ezért is fogtam tollat és papírt, hogy' leírjam szerény életkörülményünket, és — amennyiben lehet segítségü­ket kérjem. 1963-ban háza­sodtunk. nemsokára megszü­letett első gyermekünk. Én akkor a Csépa és Vidéke Földművesszövetkezetnél dol­goztam bedolgozóként házi­tészta készítésben. 1966-ban született második gyerme­künk, ekkor jött rendeletbe a gyermekgondozási segély. Sajnos én még ekkor Is a tésztát csináltam, ezért nem kerültem azok közé az édes­anyák közé, akik t hát fize­tést is kapnak arné gyereket nevelnek. — 69-ben OTP-re építettünk családi házat, —• amire elég sok kamatot fi­zetünk Mivel két gyerekünk fiú és nagyon szerettünk volna egy kislányt, próbát tettünk és 1970-ben megszülettek az ikreink, de hát ezek is fiúk. De már most ebbe bele is nyugodtunk, csak sajnos fér­jem keresete nagyon kevés arra, hogy ennyi gyerek mellett is nyugodt életet él­jünk. Hiába dolgozik éjt nappallá téve, mégse tudunk mindent megadni gyermeke­inknek amit kellene és sze­retnénk. Én a gyerekektől egyáltalán nem tudok dol­gozni, mivel még igen ki­csik és itt bölcsőde sincs. Az óvoda lesz az egyedüli meg­oldás. ha annyi idősek lesz­nek. Mikorra havonta elren­dezzük a rendszeres kiadá­sokat, ruhára alig-alig ma­rad. Kézimünkázok és el­adom egy kis cukorra, cso­koládéra a gyerekeknek ... Ezért is fordultam önökhöz segítségért...” A találkozás A tágas nagy előszobában kellemes meleg van. A járó­kában a két kicsi iker — a mindig mozgó szőke Zoli, a csöndesebb, komolyabb fe­kete hajú Tibi. Rendületle­nül rázzák a már amúgy is rozoga járóka oldalát. Jenő a család legnagyobb cseme­téje — 9 éves — elmeriilten játszik az ikrekkel. A ne­gyedik? Gábor óvodában van, ősszel már iskolás lesz a legény ke. Margittal, a ház asszonyá­val megnézzük a családi haj­lékot, a*iibe nemrég költöz­tek. A befejezésnek bizony még sok híja: kívülről nincs bepucolva, nincs kerítés, lép­cső a bejárathoz, belül még hiányzik a parketta; a be­tonaljra terítenek pokrócot, hogy ne legyen olyan, hideg. Két takaros jzoba, tiszta, rendes. — Muszáj volt építkez­nünk. Anyáméknál laktunk egyszoba-konyhás lakásban, és már nem fértünk, ötven­ezer forint hitelt vettünk fel. A család is segített, most a házunk körülbelül 150 ezret ér. Anyám adott bútort. So­kat ők se tudnak tenni ér­tünk. mivel apám beteg, le­százalékolták, nem sok nyugdíjat kap — mondja a háziasszony. — Az ura? — A tsz-ben dolgozott, de hát nagyon keveset tudott keresni. — (Később tudom meg, több ács volt a gazda­ságban és nem tudtak min­dig mindegyiknek folyama­tosan munkát adni.) Így az­után bement a * kuszentmár- toni TÖVÁLL-hoz. Egyelőre ott se nagyon ma^as a kereset: december­ben 1400 forint volt a fizeté­se a csa’ádfmmtartónak. — Számolunk: 335 forint köl- csöntörlesztés. 72 forint Gá­bor óvodai fizetése, a vil­lany, a tej a kenyér, bizony éppen, hogy jut is marad is. — Dolgoznék én, de nincs hol, meg a kicsiket se tudom hová elhelyezni. A tésztaké­szítés néhány éve megszűnt. Ráadásul ha télen nem lesz munka a TÖVÁLL-nál. ak­kor a családi pótlékot se kapjuk, mert nem lesz meg hozzá az uramnak a kötelező munkaideje. Ez pedig most. ‘•iiogv felemelték % családi pótlékot, nagyon sokat je­lent. Miből élnek altkor? — A kémesre csaa néma, szomo­rú tekintet a válasz. Később szóba kerül, hogy az adót se tudták ' tavaly kifizetni, azt is pótolni kellene., S míg mi az asszonnyal beszélgetünk. Jenőke kihozza megmutatni karácsonyi ajándékát: rako­dó kisautót talált a családi fenyő alatt, de hát azzal ám nem szabad mindig játszani, mert akkor hamar tönkre megy. A megoldás útja A családtól a községi párt- bizottságra vitt az utam. Már vártak ott a falu, a já­rás vezetői. A községi párt- bizottság titkára elmondta: ismerik a családot, rendes, dolgos, tisztességes emberek. Sajnos nem csak náluk okoz mérhetetlen gondokat, hogy az asszony — bár fiatal és erős — nem tud dolgozni. Nincs elég munkaalkalom, nincs hely, ahol a kicsinyei­ket elhelyezhetik. Mit lehet tenni? Az adó­hátralék ügyében a tanács dönt majd: valamit elenged­hetnek belőle. De ez nem minden A segélyadás sem nyújt végleges megoldást. Arra, hogy Moliére éle­téből, a kárpitos család gyermekéből lett színidirek­tor és vígjátékíró életéből mennyire keveset ismerünk — amit számon tartanak, abban is több az ellenőriz­hetetlen legenda, mint a tényleges valóság — mi sem lehetne jellemzőbb, mint hogy azt sem tudjuk pon­tosan, mikor született. Csak arra vannak adatok, hogy a kis Poquelin-t, a jómódú pá­rizsi família első szülött gyermekét mikor tartották keresztvíz alá a Saint Eus- tache templomban. Ennek van ma éppen 350 esztende­je. Ugyanis 1622. január 15- én kapta Moliére a Jean — •János — keresztnevet. Az ünneplő család akkor aligha gondolta. hogv a kis Jean nem folytatja majd a kár­pitos mesterséget, hanem a szülői akarat ellenére is ké­tes hírű pályát választ, ko­médiásnak áll a jövedelmező foglalkozás helyett. De az anvaszentegvházat képviselő lelkész fejében is alig for­dulhatott meg. hogy akit az egyház így kebjére fogadott csecsemőkorában, az később „hűtlen fiaként” mennyi borsot tör maid orra alá, s mennyi kellemetlenséget szerez számára „istentelen” műveivel. A kárpitos fiából tehát nem lett kámitos. Jean Baptiste Poquelin, amikor 21 éves lett, színi társulatot szervezett és hogy a család tekintélyén csorba ne essék, még a nevét is megváltoz­tatta: egvik kortársának, Molher-nek kissé átalakított nevét vette fel: ígv lett be­lőle Moliére. A név már megszületett. a hírnévre azonban még soká!g ke"ett várni. Miután Párizsban megbukott társulatával, Franciaország útiait vették avarokba. Tizenhárom esz­tendő vándorszínészként, igazi kálváriái áfás. Játsza­nak feliisi kocsmákban VÍ-’ déki napákban, ebei lehet. Az ánva vi siker? (5-Jilnek. „ ke—SesZz tolással, eset­leg tvükka! fizet, akkor "[P~ ctai^bb tél laknak f/ráeiis há­lós lehet a sorsnak MoUére: boz?ásegítette, hogv kijár­hassa a társadalomismeret és a komédiaírás magasis­koláját. Ezek az évek szá­mára a tapasztalatszerzés egvetemei. Meg+annlia néz­ni, figvelni. hallgatni az em­bereket. Órákig képes elné­zegetni az üzletben a vásár­lókat, csakhogy elleshesse szavukat, mozdulataikat Azóta már megkaptam az értesítést: a kunszentmárto­ni TÖVALL, télen is foglal­koztatja majd a kis család tejét. Remélem, örömmel ér- tesüineK erről. Am van egy másik biztató lehetőség is — és főként ezért került a család gondja, a gond meg- uidasá..ak lehetősége az új­ságolvasók nagy nyilvános­sága ele. A szolnoki házi­ipari szövetkezet nagyon sok bedolgozót foglalkoztat gyer­mekruha varrással a megyé­ben. Szállító autója eljut Csépára is, ahol nagyon sok asszony dolgozik a szövetke­zetnek és akiknek ez az egyetlen kereseti forrásuk. Nos, a környező községekben Szelevényen, Tiszasason, Ti- szaugon és másutt is — ha van 15—20 varrni tudó, vagy azt szívesen megtanuló asz- szony — szívesen bevezetik a bedolgozói rendszert. Ha néhány száz forintot is, de kereshetnének az asszonyok. Ezt azonban mindenütt a helyi vezetőkek kell szor­galmazni, elintézni. Az olyan családok gond­jain — mint amilyenről írá­somban is szó van — csak a munkaalkalom nyújthat meg­nyugtató megoldást. Varga Viktória veretne egészen a veséjük­be látni. Jellegzetes gesztu­saikat még le is rajzolja kis füzetébe. Kóborlásaik során ismeri meg jövendő színda­rabjainak igazi figuráit: a mucsai széplelkeket, a ne­mességhez dörgölődző városi polgárokat, a vidéki kasté­lyok kéjenc urait, a hiszé­keny emberek álszent meg- rablóit stb. Moliére tehát az életből alkot. Ezért is van annyira életszaga valamennyi szín­padi művének, a rögtönzé­seknek éppúgy, mint legki­munkáltabb vígjátékainak, innen fakad az a tulajdon­sága is,' hogy olyannyira közérthetőek művei. Soha­sem komplikált annyira, hogy ne értené meg a leg­egyszerűbb paraszt is. A né­pi bohózatok, amelyeknek ízeit magába szívta vándor­lásai idején, külön is ízesí­tik komédiáit. Vígjátékainak életszerűségében, természe­tességében a nép szemlélete húzódik. A nép mindig híres volt természetes, ‘józan ész­járásáról. Moliére ennek a népi józanságnak alapján állva tesz nevetségessé egy népellenes világrendet. A józan ész nevében száll szembe — és természetesen a jogán — XIV. Lajos korá­nak társadalmi fonákságai­val és emberi visszásságai­val. Tragikus felhangokkal vegyülő komédiában figyel­meztet a rabsággá váló szenvedély. a fösvénység egyéniségromboló és az óm- beri közösséget megrontó veszélyeire ÍA fösvény). Mu­latságos vígjátékban teszi nevetségessé a polgári úr- hatnámsásot és lenlézi le a kénveskedő. sznob vidéki fruskákat. (Nevetséges ké- nveskedőkl. Pellengérre ál­lítja a hiookrita álszenteket és az álszentesk°dést. amelv egvházi köntösben ielenik meg. s a kor egvik l°we- sze'ielmoqebb ménge (Tar- tuffel. De megkaníák a ma­gukét a beteg lelkű de pe’Ac’rqfcfes testű vé-t^eit be­tegek is. ÍA tele'dVJéharí keddorj láthattuk, hogvan.) leik "dotfrel tá - mad minden társadalmi egészségtelenség eben. Pedig maga testében, súlyosan be­teg: gvégví (hatatlanul sor­vad tüdeie. Korai halálát is a tüdelAhen megnattant ér­ből ömlő Vér okozza; m°g. foitia a salát vére Még alig múlt 50 éves, a Konzolt beteg előadásán olyannyira elfogja a rosszullét, hogy ágynak esik, és fel sem kel Pénteken a Művelődésügyi Minisztérium Báthory utcai irodaházában aláírták a Szovjetunió miniszter anácsá mellett működő állami film­bizottság és a Művelődésügyi Minisztérium Film-főigazga­tósága közötti, 1972—73. év­re szóló, a filmszakmák együttműködésére vonatkozó munkaiervet. Egyebek között tartalmaz­za a két ország filmszakem­bereinek. alkotóművészeinek, filmszerveinek kölcsönös és állandó kapcsolatát, infor­mációs anyagok, cikkek cse­réjét. tapasztalatcserékről szóló megállapodásokat, ta- nulmányutakat, stúdiók köz­vetlen munkakapcsolatának lehetőségeit. Az eddigi ha­gyományoknak megfelelt' en az idén és jövőre is megren­dezik a Szovjetunióban a magyar film hetét hazánk felszabadulásának évfordu- lóia alkalmából, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom évfordulóján pedig ha­zánkban tartanak szovjet filmhetet. A Zalka Mátéról készülő magyar—szovjet koproduk­ciós film forgatókönyvével kapcsolatban még az idén többé. Színpadra már többé nem lép a „hallgatag bo­hóc”, de jellemző, hogy éle­téből még mindig hátra van egy „felvonás”: a temetés. A polgári hatóság — mert ko-' médiásnak ott a helye — a temető árkában akarja el- temettetni. A papság az isten­telentől, a vallási szertartást­akarja megtagadni. A meg­oldást egy anekdóta beszéli el, miszerint azt kérdezte volna a királv a tiltakozó főoaotól, aki állította, hogy Moliére testét nem lehet szentelt földbe tenni, hogy tulajdonképpen milyen mélységig szentelik meg a földet. ,.A sír mélyéig, négy lábnyira” — volt a főoap válasza. ..Temessék hát Mo- liére-t öt lábnyi mélyen!” Eddig az anekdóta. A föld tehát nem szent, ahová testét tették, de az emlékezet igen, amely szel­lemét őrzi. Moliére él, da­rabjaiban halhatatlan. Hal­hatatlanságát emlegetni még az évforduló kapcsán is közhely és mégis szükséges. Mert az utóbbi időben mint hogyha a vígiátékírás klasz- szikusának művei kissé hát- tébe szorultak volna szín­pad iáinkon. Pedig a színpad nem lehet meg nélküle, a miénk sem, a szolnoki. Ügv volt. hogy az évforduló tisz­teletére a Szigligeti Színház eliátssza az Amnhitrvon-t. Eainos csak terv maradt. Annál is inkább sajnálatos, mert Moliére ritka vendig a Szigligeti színnadán. Az utóbbi másfél évtized során az egy Tartuffe-ön kívül más Moliére-darab nem kaoott „bébocsáttatást” a színházba. Szüfet*sének évfor­dulóját ünnepeljük és nem tudjuk, hogy mikor szüle­tett. De azt hiszem, ez tel­jesen lényegtelen, sokkal na­gyobb gond. hogv nemzedé­kek nőnek fel itt városunk­ban is, — hogy Moliére da­rabjaival a színnadon. elő­adásban találkozhatnának. Moliére-ről mindenütt meg­emlékeznek most, ahol is­merik azt a fogalmat: szín­ház. De róla nem beszélni kell és még csak nem is ol­vasni darabiait: Moliére-t Játszani kell! Ma is, most is, mert srínhévj, az ■ életből nőtt ki és élettel van teli, és van mondanivalója a mi számunkra is. Valko Mihály A 350 éves Moliére Téli képek Szemen Delijanszkij, egy kamcsatkai rénszarvas tenyész­tő csoport vezetője (közéjen) repülőgépen indul megfe­lelő legeltető-hely keresésére. (Foto: TASZSZ—MTI— KS—J. Muravin felvétele) Vidám szánkókirándulás a lengyel Tátrában. — (Fotos CAF—MTI—KS) Jégzajlás a Tiszán Győzőit a wIII-bw Taczman Gizella a jászbe­rényi Lehel Vezér Gimnázi­um 3/b. osztályos tanulója volt az, aki tegnap Jászbe­rényben a Pannónia bárban megtartott játék és muzsika 10 percben vetélkedőn vála­szolt Zsoldos Péter kérdései­re. Az imponáló biztonság amivel a négy kérdésre meg­felelt azt sejteti, hogy a szimpatikus jászberényi kis­lány „otthon van” Bartók, Bach, Mozart zene világában ismeri Székely Mihálynak és Rácz Aladárnak Jászbe­rényhez való kötődését. Az 5. kérdést Fazekas Já­nos. a gimnázium egy másik 3/b-s tanulója kapta. Meg­torpanását Nemoda Emília a leánygimnázium ugyancsak 3/b osztályos taulója tette jóvá, hanglemezt érő vála­szával. Érdemes megemlíteni, hogy mindkét nyertes Bakki Katalin ének és zeneszakos tanárnő tanítványa. Kétezerszer a nyilvánosság előtt A pécsi úttörőzenekar az országoan egyedülálló sze- replégsorozatot zárt le. Az elmúlt másfél évtized alatt kereken 2000 nyilvános fel­lépésük volt a gyerekeknek, s ez bármeyik felnőtt zene­karnak is becsületére válna. A ..legkisebb magvar fúvó­sok” — így ismerik, így be­cézik az úttörőket — átlagos él efkoruk a tíz évet sem éri el. A 90 tagú zenekar Raj­nai Henrik tanár vezetésével az ország sok városában és falujában vendégszerepelt, Nagy sikert aratott Hollan­diában, továbbá, számos rá­dió- és televíziófevétel va­lamint egy önálló kisfi m is készült velük, illetve ró­luk. Kezdeményezésükre csupán Baranyában legalább féltucat együttes alakult s fellépésük hatására több du­nántúli és alföldi helységben is működik már ú'törSzene- kar. Rendkívül gazdag re­pertoárjukon több mini 100 nyitány, eevv-leg. nér-’ai és gyermekdal további 25 in­duló és 30 nemzeti himnus szerepei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents