Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-14 / 294. szám
1971. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 /juud%átn~ Milyen nap van ma ? Ülök, gondolkodom — és nem értem. Miért kellett szegény kis Lacikának elpusztulnia? Igencsak kegyetlen dolog Szakonyi Károlytól,- hogy egyébként figyelemreméltó hangjátékót ilyen fura csattanóval fejezi be. Ülök, gondolkodom — miért? Mert amiről a hangjáték szól, az meglepően jó megfigyelő képességre, többnyire pontos megelevenítőkészségre utal. Szakonyi egy munkáscsalád egy napjában mondja el véleményét a „hogyanis- élünkahogynemszabad”-ról.' Az apáról, aki két láda felrakása közti szünetben tengerjáró barátja élményein rágódik nosztalgikus irigységgel; az anyáról, alá két műszak, két gyerek és saját kétségei között idegbajossá őrlődött; és a gyerekekről, akik mindezt kénytelen-kelletlen szintén elszenvedik. De miért kell az óvodás Lacikának meghalnia? Kérdem magamtól, Szakonyitól, a játéktól. Á váratlan, megdöbbentő (a gyermekhalál mindig az) pusztulás már csak azért is dramaturgiai melléfogás, mert a hallgató — mint jómagam — ha végétért a j áték nem azon kezd gondolkodni, amin igazán kellene — az értelmesebb, emberibb élet lehetőségein —, nem azon döbben meg, ami a játék lényege — az egy napba beleférő sok-sok apró, de nagyon feszítő dráma —, nem. A hallgató azon gondolkodik: miért halt meg Lacika? Persze ebbe is bele lehet magyarázni sokféle szimbolikus jelentést (mint ahogy a rádióújság előzetese meg is tette), de végül is nem illeszkedik a darab egészébe, indokolatlan, talán erőszakolt Jfi. Ami jó a játékban arról is esett már szó. Kitűnő, valóságízű epizódok sorozatát láthatjuk, néha egy-egy elnagyolttal vegyítve. (Nagyszerű például a reggeli készülődés. a munka utáni fürdői jelenet, de túlzsúfolt, s ígv már-már hamis, a reggeli csúcsforgalom, vagy a bolti jelenet.) Ahol többet akar az író (vagy a rendező?) elmondani, ínint ami az epizódba belefér, ott már nem érezhető az a riportszerű (vagy inkább rejtett magnófelvételhez hasonló) „„életszag”, ami a jobb részek jellemzője. Ez az egyfajta elvonatkoztatás (sűrítés?) pem használ, mert a darab egyénisége más. Röviden: kiforratlan műnek érzem Szakonyi hangjátékát. De a téma, s a soksok ötlet megérdemli a szót. S azt is. hogy — következetesebb dramaturgiával — a hangjátékból valódi dráma legyen. Az aktualitások jegyében Rapcsányi László vezette, Kelemen Kata szerkesztette. Ami miatt szót érdemel, az elsősorban az, ami az újság- írói-riporteri hivatás lényege: őszinte felháborodás, segíteni akarás. Másodsorban pedig a forma, ahogy mindez ebben az összeállításban eljut a hallgatóhoz. A műsor, karácsony előtti vásárlásaink aktualitása kapcsán, lehetőségeinket, a választék bőségét, vagy szűkösségét boncolgatja: És főleg azt, hol szorít a cipő? A szó konkrét értelmében is.) Az improvizatív jellegű, az adós alatt alakuló műsorban a hallgató is szót kapott (több helyszínről), s a szerkesztés mindemelett pontos, predíz, ösz- szehangolt, jó zenével és találó megjegyzésekkel fűszerezett. (Csak egyet említenék: a bolt igazgatóját a riporter nem találja, mert meccset néz a tévén. Mit neki, rádióközvetítés, uram, bocsa’ munkaidő!) — trömböczky — Tíz perc hétköznap ,4 Játékasztal Őszintén hiszem, hogy a játék egy nappal sem fiatalabb, mint az emberiség, és nem lepne meg, ha a tudósok bebizonyítanák, hogy a fákon élő őseink bogyókkal célbadobáltak. Nem lep meg az sem, hogy a, tengeren túlról származó játékasztaloknak is nagy sikerük van éttermeinkben, .kocsmáinkban. Az asztal ferde síkján, üveglap alatt fémgolyó száguldozik különböző korongok és akadályok között. Az ütközések pontokat érnek, ezt az eredmény- jelző táblán rögtön olvasni is lehet. A játékosnak annyi a dolga, hogy nézze a golyót, s egy-egy gombnyomással visszakergesse azt a játéktérre. Jó játék, de a jó játék még nem érne újságcikket. Írásom tárgya mégis az asztal, az asztal és a játékosok. Lóvén versenyezni lehet, hogy ki ér több pontot, fö- gadni is lehet. A párbeszédet Szolnokon a körúti Falatozóban jegyeztem fel. — Húszas? — Százasba egy partit. Másképp nem játszom. Nos, játszott, igaz csak egy ötvenesbe. — Sör? — Fél pálinka. ők is játszottak, s hogy a kétféle játék között mekkora a különbség azt ma- gyarózgatni sem kell. Tény viszont, hogy a játékot senki sem ellenőrzi. Külön kis sziget a játékasztal környéke. Népes sziget. Vannak rendszeres vendégek, akik nem fogyasztanak semmit. Csak játszanak. Jó- néhány vendég játszik délelőtt, délután és este is. ők a „menő”-k. Be-betévednek a diákok is. Csak a játékért. Vannak rendszeres „szurkolók”, akik fogadásokat kötnek a játékosokra. Hol kis fogadást, hol nagyot, hol még nagyobbat. Hovatovább egy öntörvényű világ alakulgat a játékasztalok körül. Elismerem, hogy ennek az ellenőrzése nehézkes, nehezen megoldható, de aki látja a rendszeres játékosokat, ahogyan — ma már — az asztal emelgetésével, rázásával, minden lehető és lehetetlen eszközzel kergetik a golyót, az akaratlan is arra gondol; minden szép játék- szenvedélyünk elfajulhat a 100 forintos fogadásokig. És ez már megengedhetetlen! Sajnálom az asztalt? Igen, mert jó játék, mert akármelyik ifjúsági klub' tagsága örülne neki. Nem hiszem viszont, hogy a legvegyesebb közönségű vendéglátóipari egységekben lenne a helyük. Végezetül még egy megjegyzésem lenne. Ezek a játékasztalok megőrizték eredeti, „tengeren túli” formájukat. Az eredményjelző táblát igazi vadnyugati képek, tengerparti „csábos jelenetek” és ezekhez hasonlók díszítik. Nem szeretném, ha aggályoskodó embernek tartanának, de nem tudom, hogy szükség van-e, egy tőlünk szerencsére idegen életforma ilyen ízléstelen propagandájára. Ezért a jegyzetért sokan fognak haragudni. Legelőbb a játékosok. Nekik írom, hogy nem a játék, csak a játék elfajulása ellen vagyok. Haragudhatnak áz étterem dolgozói. A játékautomata nem az övék, hanem egy másik vállalaté, ők csak a helyet adják. S van nekik futnivalójuk éppen elég, nem érnek rá az ellenőrzésre. Elismerem, de akkor kár helyet adni az asztalnak, hiszen sokat a forgalmon az aligha lendít. Haragudhat az üzemben tartó vállalat is és bebizonyíthatja, hogy így is gazdaságos a vállalkozás, hogy lökdösni, emelgetni az asztalt csak azért lehet, mert az rossz, hiszen az automata eredetileg minden mozgatásra kikapcsol. Tudom, de akkor rossz automatát üzemeltetnek és ez sincs rendjén. Valami valóban nincs rendjén, s ezért született ez az írás, jóllehet a szerző is szívesen játszik, megfelelő környezetben, minden szellemes automatával. 1 Bartha Gábor Szev' ed úi arca Szeged gyors ütemben épülő tar jani lakónegyedének épületei (MTI Foto — Tóth Béla felv. — KS) F1LV1.TEGYZET Szenzációvadászok Íme mit tesz egy hatásos cím és néhány jó színész. Szenzációvadászok: a nézősereg kiismerhetetlen pszichikuma azonnal szenzációt vadászott, kiváltképp, hogy Sylva Koscinát és Jean Soréit ígérték a főszerepekben, s telt ház fogadta Szolnokon ennek a közepes olasz filmnek a bemutatóját. Magyar nézőpontból nehezen megközelíthető a film. Nálunk elképzelhetetlen lenne, hogy egy sokszoros gyilkos, akinek csillagászati összegű vérdíj van kitűzve a fejére, szabadidejében az unatkozó polgári közönség, szórakoztatására álljon. Szardínia kopár sziklákkal borított hegyvidékén ez majdnem', hogy természetes. Taddeu, a körözött bandita, érzi, hogy napjai meg vannak számlálva. Legalább valami anyagi haszonra akar szert tenni siralmas helyzete ürügyén. Ügynökei révén víkendező turistákat toboroz, akik busás összeg le- szurkolása ellenében láthatják a réme|;, s szörnyülködhetnek kedvükre, sőt fénykép- felvételeket készíthetnek. A film hőseinek szenzációvadászata azonban szomorú véget ér. Belecsöppennek egy teljesen valószínűtlen ütközetbe, három szál bandita és vagy ötszáz kéksapkás carabinieri géppisztoly-párbajába. S lön három halott, akiket a rendező nem átall azon csurom véresen premier planban mutogatni, s ettől a kalandvágyók lelkiismerete egészen elfancsalodik, mért belátják, hogy nem babra megy a játék, szegény banditák és csendőrök élete sem egészen fenékig szenzáció. Marcello Fondato filmje bizonyára valami vádiratnak indult, amely a léha ‘pol- gári magatartást kívánta volna kárhoztatni. Vannak jelenetek, amelyek arra céloznak, hogy a mai nyugat jólszituált helyzetélvezői mesterséges doppinggal próbálják fölszítani az életükből teljességgel hiányzó aktivitást, s ez olykor leplezett agresszív ösztönök alakjában tör ki belőlük. Kijut egy homályos célzás a fejét emelgető neofasizmusnak is, amikor egy részeg társaság Mussolini himnuszát énekli. A film egész kompozíciója azonban alaktalanul szétesik, fölösleges szex-bonyodalmak és néven nem is nevezhető üresjáratok keverednek bele. Végül is mit akart mondani Fondato? Azt, hogy a bandita is ember? Vagy azt, hogy vigyázz, mivel töltőd a hét végét? Nem tudni. Remek színészeket választott ki a már említett Sylva Koscinán és Jean Sőréién kívül Pamela Tiffint és Luigi Pistellit, vadromantikus tájakat fényképeztetek, s ez elég is a sikerhez. A művészet azonban valami egészen más. Sz. J. Szövetkezeti magvetők torsa. De a vállalkozást én a mai szövetkezetek elődjének tekintem. Munkásösszefogás is volt ez. (Ragó Antal)” V. A megye földművesszövetkezeteinek eddigi története, epizódjai is bizonyítják, 1945- ben az első földművesszövetkezetek önállóan, népi kezdeményezésre alakultak. Sokszínűségükre az is magyarázat, hogy akkor még semmiféle központjuk nem volt. A reakció — a kisgazdapárt jobbszárnya által provokált parlamenti csatákban is — azzal hozakodott elő 1945-ben, 46-ban, hogy a földművesszövetkezetek nem demokratikus jellegűek, s miniszteri rendelkezés alapján születtek. Kényszerszövetkezeteknek rágalmazr ták a első földművesszövetr keze tét. Hol lehet ott szó kényszer szövetkezésről, ahol semmiféle központ nélkül, magukra hagyatva, a maguk szegénységében küszködve, az új gazdák éltető apostolkodásából sorra születnek az ímsz-ek? Visszatérve pedig a Hangya szövetkezetekhez. A századforduló idején Nagykörűben, a megyében az első, 1898-ban alakult meg. Jászberényben 1900-ban, s még ugyanebben az évben Török- szentmiklóson és Tiszaugón is kiépül a Hangya szövetkezet, A századfordulóban már, 1904-ig, tíz Hangya működik a megvében. Ismereteink szerint a század első negyedében 49 Hangya szövetkezettel tetőzött ez a mozgalom a megyében. A tejszövetkezetek megjelenését 1928-tól számítjuk a megyében. Érdekes, hogy az 1922-i országos megalakulást nem követi olyan gyorsan a megye, mint a Hangya szövetkezet esetében, a Szolnok vármegyei Központi Tejszövetkezet 1928-ban indult. Néhány községben is tevékenykedett, de több jászsági, kunsági városban, faluban a helyi tejszövetkezet dolgozott. összesen is csak tizennyolc. Ismertek voltak még más szövetkezeti formák is a fel- szabadulás előtt Szolnok megyében. A századfordulón — 1889-ben — Jászárokszállá- son a csizmadiák, Túrkevén 1910-ben a szabók alapítottak kisipari szövetkezetét. Ezek, és túlnyomóan a kisiparosok többi tömörülései is, arra szerveződtek, hogy együttese,, olcsóbban jussanak nyersanyaghoz. Ám olyan, valóban szövetkezeti gondolkodásra is van példa a megyében, mint a kisújszállási. Az ottani kerék, gyártók szövetkezete közös műhelyben is dolgoztatta tagjait. A kisipari szövetkezetek nem tudtak' elterjedni, legalábbis Szolnok megyében. De voltak, léteztek, s a felszabadulás utáni kisipari szövetkezés korai zsengéinek tekinthetők. Szolnokon például négy is működött. A szabó, a/ fémipari, a, cipész és az asztalos. Működtek más fogyasztási szövetkezetek is. A szolnoki Munkás Fogyasztási Szövetkezetről Ragó Antalnak, a földmunkás mozgalom egyik vezetőjének, a szolnoki földművesszövetkezet alapító tagjának és elnökének közvetlen emlékei vannak. „Ügy emlékszem, 1922-ben alakítottuk még a munkás- szövetkezetet. Nagyon demokratikus szervezet volt. Vasárnaponként kis boltunkban felváltva álltunk a pénztárnál, szolgáltuk ki a munkásasszonyokat. A munkások, az öntudatosabbjai önként vállaltuk ezt. Ügy tekintettük, azzal a pár fillérrel is segíthetünk a munkáscsaládok sorsán, amivel olcsóbban tudjuk adni az árut. Igenám, de nem hogy tőkénk nem volt, hanem forgalmat sem tudtunk igazán csinálni. Való, hogy a munkásasszonyok öntudat dolgának is tartották, hogy nálunk vásároljanak. De az is igaz, hogy olyan nyomorult emberek voltak, hogy a legtöbbje hitelre kért. Amíg tudtunk, adtunk. Csakhogy így nem lehetett feltölteni a boltot. Nemsokára el is sorvadt, magvarán mea+'nkott a mi kis szövetkezetünk. A kis boltnak, amelyet a munkás kerületben tartottunk fenn, már nem tudom mi lett a Varga Illésnek, a MÉSZÖV nyugdíjas elnökének is olyan emlékei vannak a kisújszállási kerékgyártó szövetke. zetről, amely 1942. IV. 1-én alakult, hogy az egyben a város leghaladóbb iparosainak politikai tömörülése is volt. A kisújszállási szövetkezés nagy embere Váróczi Áron, munkásmozgalmi ember volt, a munkásosztály nagy eszméit melengette szívében. Szövetkező társait arra nevelte, a munkásembernek mindenkor szolidárisnak kell lennie egymáshoz. A szövetkezethez tartozó mindössze tizenhat ember úgy dolgozott, s úgy osztotta szét a javakat, hogy az már valóban hasonlított a mai kisipari szövetkezetek működé, séhéz. Nem is véletlen, hogy a kisújszállási kerékgyártók szövetkezetének tagjai jórészt 1944-től, a város felszabadításától, a kommunista párthoz csatlakoztak, derék kommunista párttagokká nevelődtek. Innen indult, e szövetkezet alapítótagja volt már a felszabadulás előtt Varga Illés is, aki több mint ké+ évtizedig a földmíves szövetkezeti mozgalom élén állt a megyében, a MÉSZÖV els5 elnökeként. A felszabadulás előtti szövetkezetek kevesére illik ez csupán. Inkább az jellemző, hogy vegyesboltokat, vendéglőket, többnyire kocsmákat tartottak fenn a falvakban a minél nagyobb haszonra törekedve. A legismertebb szövetkezeti formákon kívül érdekes társulások is létezitek. Kenderesen 1942-ben megalakult az őstermelő szöu vetkezet. Tulajdonképpen a Hangya buzgólkodásábóL Kenderes különösképpen kegyelt települése volt a Hangyának. — Még 1943-ban kiadták a jelszót, mintafaluvá fejlesztik. Nem választottak rosszul, hiszen hírhedt szülöttjére tekintettel, egyébként is korszerű üzlethálózattal, emeletes épületekkel elátott falu volt. Az is igaz, nem kevésbé a Hangya jóvoltából. Mi fűzte a Hangyát ily önzetlen szeretettel Kendereshez? It* született a Magyar Tanácsköztársaság vér- befojtásában vitézkedő kormányzó, Horthy Miidós. — Miért éppen 1943-ban pattan ki a kenderesi mintafalu gondolata a Hangya vezetői, bői? Bizonyítékul egy könyv kiadási dátuma. A Hangya kiadványában, 1943. decem- ben 6-án, Miklós napján „A 75 éves Kormányzó Urunk” című 200 ezer példányban szétosztott könyvben a nyilatkozat: *A Kormányzó fennkölt személye iránt tanúsított hódolat és ragaszkodás ébrentartásával és ápolásával fejlesszék a hazafias szellemet az ifjú lelkekben.” Ennyire népi volt a fel- szabadulás előtti idők legnagyobb népszövetkezése, a Hangya. (Folytatjuk) Borzák Lajos
