Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. december 12. Katonai hírmagyarázónk íria: Az indiai—pakisztáni konfliktus A december 10-1 helyzetkép. A Jobboldali térkép a ke­let-pakisztáni, a baloldali a nyugati front Kasmir-i sza­Influenzcr Nem meglepő, hogy az India és Pakisztán közötti fegyveres konfliktus kirob­banásának már az első nap­jaiban, november végén szinte valamennyi külföldi megfigyelő egyformán ítélte meg a kelet-pakisztáni har­cok kimenetelét. Egy pillan­tás a térképre és a két or­szág haderőinek főbb meny- nyiségi mutatóit tartalmazó táblázatra, kétségtelenné tet­te, hogy Jahja Khan csapa­tai nem sokáig képesek el­lenállni a kelet-pakisztáni felszabadító erők (Mukti Bahinl) és az indiai haderő kettős nyomásának. India egészében véve jó­val nagyobb katonai poten­ciállal rendelkezik, mint Pakisztán. , Lakossága 550 millió, Pakisztáné 114 millió. A nemzeti össztermék ará­nya a két országban 50 mil­liárd, Illetve 17 milliárd dollár, a katonai kiadások — a londoni stratégiai ta­nulmányok Intézetének ada­tai szerint — 1,7 milliárd, illetve 0,7 - milliárd dollár. A két haderő főbb mennyi­ségi muttói: az összlétszám 980 000, illetve 392 000; a 625 harci repülőgépet számláló Indiai légierővel szemben Pakisztán 285 géppel ren­delkezik. A harckocsik ará­nya 1450 Illetve 870, a tüzér­ségi fegyverekben India fö­lénye csaknem háromszoros (3000 illetve 1100). Kelet-Paklsztán térségében ráadásul úgy alakultak az erőviszonyok, az időjárási és katonaföldrajzi tényezők, hogy az egymással összehan­goltan tevékenykedő kelet­pakisztáni felszabadító erők és az indiai csapatok kato­nai sikere szinte kezdettől biztosítottnak látszott Jahja Khan 80 000-es létszámú, kétségtelenül jól felszerelt és kiképzett hadereje elszi­getelődött az India terüle­tébe beékelődő Kelet-Paklsz- tánban. Erősítést vagy után­pótlást csak India területé­nek megkerülésével kaphat­tak volna — feltételezve, hogy Kína nem avatkozik be közvetlenül a harccselek­ményekbe A Bengáli-öblöt, ahová a tengeri utánpótlás Nyugat-Paklsztánból több mint 4000 kilométeres ten­geri vagy légi úton megér­kezhetett volna, lezárta az indiai haditengerészet Ott vonultatták fel India egyet­len repülőgépanyahajóját le Ugyanakkor, a mintegy két­kaszát tünteti fel szerte nagyobb harcértéket képviselő indiai haditenge­részet Nyugat-Pakisztán fe­lől is lezárta a tengeri után­pótlás kiinduló pontját Jahja Khan kísérletet tett arra, hogy ceyloni repülő­terek igénybevételével légi hidat létesítsen Nyugat- és Kelet.- Pakisztán között — sikertelenül. így csak idő és a készletek mennyiségének kérdése volt hogy a kor- roánycsapatok meddig képe­sek kitartani. Kevés számú repülőgépüket hamarosan el­vesztették, Kelet-Paklsztán egész légierejét az indiai lé­gierő ellenőrizte, zavartala­nul támogatva a Mukti Ba- hani-csapatok és az indiai szárazföldi haderő harcát A hét elején a kormány­csapatok sorra elvesztették Kelet-Pakisztán északi és keleti részén fekvő fonto­sabb városokat támaszpon­tokat és repülőtereket. A gerillák és az indiai csapa­tok már gyűrűt vontak a kelet-pakisztáni főváros, Dacca körüL Itt némileg le­lassult az előrenyomulás, mivel a fővárost a deltavl- dék természetes akadálya veszi körüL Ez azonban — hacsak a háború jelenleg politikai és katonai felté­telei nem változnak meg lényegesen — aligha akadá­lyozza meg a végkifejletet: Jahja Khan csapatainak ve­reségét: A másik fronton, Nyugat­Pakisztán és India határán a jelentések szerint több körzetben is heves harcok dúlnak. Bizonyos képet ad­nak a helyzetről azok a hi­vatalos indiai adatok, ame­lyek a veszteségekről tudósí­tanak. Az indiai honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a fegyveres konfliktus ki­robbanása óta Pakisztán 784 harckocsit vesztett, India pedig 49-et. Jahja Khan az indiai erők egy részének le­kötésére és más katonai, po­litikai megfontolásokból je­lentős erőket vetett harcba Nyugat-Pakisztán és India határán. Kasmír térségében, ahol már 1965-ben is har­cok folytak, a pakisztáni erők benyomultak indiai te­rületre. Ám a jelek szerint nem sikerült Jahja Khan- nak' a nyugati fronton kár­pótlást elérni, mivel a határ középső és déli szakaszán az indiai erők viszaverték a pakisztáni támadást és si­keres ellentámadást indítot­tak. Egészében véve úgy tű­nik: Jahja Khan nem képes a nyugati fronton indított támadásokkal számottevő hatást gyakorolni a kelet­pakisztáni helyzetre. Körmendy István (A pakisztáni helyzetről mai lapszámunkban katonai szakértőnk cikkét közöljük. Így Gömöri Endre cikkso­rozatának következe „Ke­resztelő Cambridge”-ben cí­mű részét keddi lapszámunk­ban közöljük.) Karácsonyi műsor a televízióban Minden korosztályhoz tar­tozó nézőnek tartogat meg­lepetést a televízió kará­csonyi műsora. December 24-én sugározzák az „Életet az éveknek” című adás kü- lönszámát — a nyugdíjasok­nak. A gyerekeknek szánt ajándék . a Bartók Színpad „A rab err.ber fiai” című előadásának közvetítésé és a „Hókusz-pókusz”. Mara­dandó élménynek ígérkezik Beethoven IX. szimfóniája műsorra tűzése s a „Mora­via Rómája” című olasz film, amelyet a nagy író novellái alapján állították össze. December 25-én mutat­ják be az Egri csillagok cí­mű magyar film első ré­szét Délután vetítik a „Bo­nanza” folytatását, valamint az 1971-es lyoni műkorcso­lyázó világbajnokság gála­műsorát. „Én a gyerekeknek éltem” címmel dokumen­tumfilmet láthatnak a nézők, s ugyancsak ebbe a kategó­riába tartozik a Radványi Dezső szerkesztésében ké­szült „Vándorló élet” című félórás produkció. Ismét ta­lálkozhatnak az érdeklődők a nemzetközi táncdalfeszti­vál résztvevőivel a „Még egy bort...” című műsorban. — O’Henry: „A visszaeső bű­nös” című írásából s még néhány más humoreszkjéből tévéjáték készült, Jókai Mór a „Vasrács” című írását Ré- nyi Tamás adaptálta s ren­dezte. A „Sanzonról sanzon­ra” című összeállítás ven­dégei ezúttal Halász Jutka, Zsolnai Hédi, Váradi Hédi és Huszti Péter. A Humoris­ták klubjának műsora után sugározzák a „Táncolj a Broadway-n” című amerikai filmet, olyan világsztárok­kal a főszerepekben, mint Fred Astaire és Ginger Ro­gers. A december 26-i műsor az Egri csillagok második ré­szével kezdődik. Közönség elé kerül a „Bartók bemu­tatók nyomában” című so­rozat újabb folytatása. Film­riport számol be az 1971-es madridi ökölvívó Európa- bajnokságról, majd pedig válogatást kapunk a novo- szibirszki népi együttes mű­sorából A „Magyar tudósok” so­rozatiján ezúttal dr. Ger- manus Gyulához látogatnak a tv munkatársai. „Halhatat­lanul” címmel Duna-m enti költők verseiből nyújtanak át egy csokrot. Az esti órák­ban sugározzák Kós Károly „Budai Nagy Antal” című drámájának tv-változatát Ádám Ottó rendezésében. Karácsonyi különkiadással jelentkezik „Oda-vissza” címmel a Kicsoda-micsoda? is. Napjainkban a leggyak­rabban emlegetett és leírt szó ez az olasz eredetű s német közvetítéssel hozzánk került betegségnév. Peda­gógusaink a megmondhatói, hogy a szülői igazolványok lapjain az influenza hang­sor mennyi alakváltozatban ‘ és írásformában kapott nyelvi szerepet. A leggyak­rabban a következő szóala­kok hallhatók és olvashatók: influenza, influenca, influ- encia. influenzia, infulenza, infulenca stb. Ma írásb m és szóban még két változat harcol egymással. Bár .he­lyesírási szótárunk az inf­luenza írásformát, illetve ej­tés módot írja elő mégis gyakran írnak és mondanak egyesek influencát is. Ez a kettősség tulajdonképpen annak a / következménye, hogy az átadó olasz nyelv hangsorát kétféleképpen ér­telmezik. Az influenza az olasz hangsor írásképét őr­zi meg, mint ahogy az olasz eredetű Abbázia névben is a szó z-jét is z-nek olvas­suk és írjuk. Az influenza írásforma és ejtésmód az olasz ejtést utánozza. Az sem véletlen, hogy a régi írásokban, városi jegyző­könyvekben az 1780-as évek­től kezdve szavunkat inf- luencia formában írják le. Ebben elsősorban a tudatos latinositás hatását kell lát­nunk. * Természetesen ma már ez a kettősség megszűnt, s a hi­vatalos helyesírási szabály­Közepes a piaci felhoza­tal, egyre drágább az élő­baromfi és a tojás Szolno­kon. Az élőcsirke kilóját — alig 500 kiló volt belőle — a magáneladók már 29 fo­rintért adták. Az élőtyúkot 28 forintért mérték, ugyan­ennyiért kínálták a pulykát is. A tejfel és a tehéntúró 28—30, illetve 18—20 fo­rintért kelt literenként. Ke­vés volt a tsz-tojás. hamar elkapkodták, mert a szövet­kezetiek „csak” 1,90-ért ad­zatunk az influenza (elvá­lasztva: inf-lu-en-za!) írás­formát teszi kötelezővé. Ma­gyarító szakkönyveink ezt az idegen eredetű szót is ki akarták iktatni nyelvhasz­nálatunkból és helyette ajánlották a következő sza­vakat: nátha, náthaláz, jár­ványos hurut. stb. Volt idő, amikor a járványok kiindu­lási helyét is jelezve a kö­vetkező jelzős szerkezetek vállalták az influenza meg­nevezés helyett a nyelvi sze­repet: olasz nátha, orosz nátha, muszka nátha, spa­nyol nátha stb. A magyarító túlbuzgalom .j .nlctta még a hurutár és a sziket elneve­zéseket is. Az influenza olasz közszó alapjelentése: befolyás, ki­hatás, a csillagok állásának, az égitestek mozgásának ha­tása stb. Hogyan vállalhatta e jelentésváltozatokat hor­dozó szó ennek a betegség­nek a megnevezését? Az a babonás elképzelés hiedelem és tudománytalan értelmezés is tükröződik az influenza megnevezésben, hogy a csil­lagok állása, az égitestek mozgása idézi elő a külön­böző járványos betegsége­ket. Ami pedig az influenza szó használatát illeti, ez az idegen eredetű szó ma már közkeletű elnevezéssé vált, nincs tehát szükségünk a kiiktatására és magyar meg­felelővel való helyettesítésé­ták darabját A háziasszo­nyok zöme azonban 2,10— 2,20-ért tudott tojást venni. A sárgarépa kilója 3.50— 5, a petrezselyemgyökéré 7 —8 forint. A vöröshagyma kilónkénti ára változatlanul 5 forint. Sok fokhagyma volt, a legszebbet 14 forin­tért mérték. Alma. kevés szőlő, dió. A gyümölcspiacon igazi tél van már. Alma 4—9, szőlő 10—14 forint között kap­ható. A héjas dió kilóját 18 —20 forintért adták. Vasárnapi dörmögések Nekem esett a kisvendéglőben egy kapatos magyar, hogy mit firkálok én a Metaxa konyak ellen, talán nem sze­retem. Mondom neki, dehogynem sze­retem, csakhát nem tudom megvenni — jó pár millióan így vagyunk ezzel ebben az országban — mert olyan drá­ga. Erre azt mondja, hogy „lássa én megtudom venni, nem is pénz az a hatszáz forint azért a jó italért, csak meg kell fogni a munka végét”. Dörmögtem, hogy akkor bizony na­gyon sokan a rosszabbik végét fogjuk a munkának, mert nem láttam én még egyetlen építőipari munkás zsebében sem a Metaxás üveget, sem az állami tisztviselő asztalán, meg senkién, aki topogva várja a másodikát, meg a ti­zenhetedikét. Akkor maga nem is forog jobb kö­rökben, ha azt mondja, hogy nem fogy a Metaxa, oktatott ki az a kapatos ma­gyar. Ebben egyet is értettünk. Amikor elment megkérdeztem a pin­cért, ki ez a Metaxa lovag? Gebines, súgta a pincér és rákérdezett: Miért? Kire tetszett gondolni? Sok mindenféle emberre gondoltam, de arról az első pillanattól kezdve meg voltam győződve, hogy nem gép­lakatos a járműjavítóban. 6 Népes rokonságomból, kiterjedt án- ■■•rika hálózatomból naponta érkeznek ■ delegációk, hogy szerezzek nekik ka­rácsonyra kocsonyánakvalót. Merthogy én biztos tudok... Nem tudom honnan veszik, hogy a közéleti szereplés meg a disznóköröm tilyen szoros kapcsolat­ban állnak egymással? Hiába magya­ráztam, hogy a tisztes húsiparral, még- inkább a tisztes hentesekkel csak annyi kapcsolatom van, hogy mindig örü­lök, ha több bfúst kapok mint csontot. Ja, igen, még annyi, hogy a múlt hé­ten én tettem bele az újságba, hogy „megfággyúztak” maguknak a kevésbé derék szolnoki mészárosok — tisztelet azoknak, akik nem, — vagy százezer forintot és erre a rendőrök felajánlot­ták nekik a teljes ellátást, zárt leve­gőn. Aztán kocsonyás-rokonaimat sike­rült valahogy megnyugtainom, hogy lesz disznóköröm elég. Ha az nem, ak­kor lesz más. De mit ad ég. tegnap egy olyan le­velet kaptam, amiben felhívják a fi­gyelmemet. hogy időben ..nézzek a pé­kek körmére", mert tavaly karácsonyra is csak nyákosat sütöttek, diós alig volt, s abból is hiányzott a fahéj. Az angyalát! Micsoda gondjaik vannak az embereknek! Aztán rájöttem, hogy komoly esztéti­kai kérdésről van szó ebben a nagy- magyar-gyomorkérdésben. Olvastam ugyanis, hogy Kelet-Nigériában mind­máig él a hagyomány, hogy az eladó­sorban lévő fiatal nőket meghizlalják. A több mint 4 milliót számláló efik és ibibió törzsek ugyanis azt vallják, hogy a kövérség a szépség jele. No akkor, az ibibió esztétika szerint a mi törzsünk se utolsó ám szépségé­ben. Mert azt meg egy hazai adatokat tartalmazó nyilvántartásból olvastam, hogy milyen szépen emelkedik az or­szág lakóinak átlagos súlya. Magyarul: hízunk. Finomabban: az ideális szép­ség felé törünk. De még mindig le vagyunk maradva az ibibióktól. De nézzék meg magukat karácsony után! Biztos vagyok benne, hogy álljuk a versenyt! Lepipáljuk mi az ibibiókat, — ahogy én az ebbéli elszántságunkat ismerem. Elém állt egy ember, hogy nyíltan jneg akarja mondani a véleményét. Tes­sék. biztattam. Mondta, mondta. Min­den második mondata előtt ott. volt, hogy ő nyíltan beszél. El is hittem minden pásodik mondatát! Mert aki­nél ilyen erős szükséglet a nyíltság hangoztatása, biztos meggondolja, hogy mikor beszél egyenesen, őszintén. De egy kérdés bennem maradt: miért nem mer ez a jóember minden monda­tában nyíltan beszélni. Arra gondolok azért nem, mert netán önmagának van valami takargatni valója. Hiszen tu" atia: ha valamikor Vehetett nyil- '"•* hasiéin! akkor most igen. Hi nine» szeméi az ad varon, nem kell kitenni a Tiszta udvar rendes ház táblát, csak ki kell tárni a nagykaput, meg kell mutatni az udvart. — ti — A kosarakból már 3 forintért sem adtak tojást dara^ bonként re. Dr. Bakos József Szombati szemle a szolnoki piacon Sok és szép fokhagyma, kilója 14 forint

Next

/
Thumbnails
Contents