Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-31 / 308. szám

1971. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mindennapi gyógyszepünk SzaVö.ök az alagsorban Jászberényben, a Rákóczi úti általános iskola úttörő­tanácsának kezdeményezésére, a tanulók társadalmi mun­kájával rendbehozták az iskola alagsorát és ott szakköri foglalkozásra alkalmas klubszobákat, játéktermet és mini- lőteret hoztak létre. Az egykor lomtárnak használt alagsor most az iro­dalmi, a biológiai és a honvédelmi szakköröknek ad barát­ságos otthont. A szombati napokon rendezett klubfoglalko­zásokon az iskola szinte minden tanulója megtalálja az igényének megfelelő szórakozási lehetőséget. Képünkön: Irodalmi szakkör foglalkozása. Középiskolai KISZ vezetők tanfolyama Nem túlzás ez? A kenyér igen, de a gyógyszer? Akad olyan megátalkodott, aki ké­jes képpel hörpinti fel a ri­cinust, csettint a csukamájr olajat lenyelvén, s ínyenc­ként rágja a kinin labda­csokat? Persze, nemcsak ilyen, már nevükkel-hírük- kel ijedelmet keltő medica- mentumok vannak. Akad savanyúcukor-ízű, csokolá­démáz mögé rejtett. Szerény, mint a Kalmopyrin, fölka­pott, divatos, mint a Vega- cillin. A hazai ipar több, mint ezerféle gyógyszerké­szítménnyel büszkélkedhet. A* első betegség Mi lehetett az első baj, mely gyógyírt követelt? Ta­lán a nátha? De hiszen erre még ma sincsen tökéletes védőszer. A fogfájás? Mit kínálhattak ellene a bar­lang-patikában ? Tény, hogy amióta ember az ember, az­óta beteg is. Fájdalmai van­nak, szenved. Gyógyulást, gyógyszert keres. Fölhasznált szinte mindent. Képtelen és hasznos dolgokat. Hippokra- tész, ki időszámításunk előtt 460—377 között élt, már 236 féle gyógyszert írt össze. Ha­zánkban Méliusz Juhász Pé­ter 1578-ban kinyomatott Herbáriumában seregnyi fü­vet, gyökeret, anyagot sorol, mint bajűzőt. Magyarország első patikusát Gekminus mesternek hívták, egy 1346. december 2-án kelt okmány szól róla. Paracelsus azt ál­lítja, hogy „a legnagyobb méreg a leghatalmasabb gyógyszer is egyúttal”. Ami persze nem egészen igaz; de arra már figyelmeztet, hogy gyógyszerek esetében döntő az adagolás. Az altatótól Leírtuk: a gyógyszer egy­idős a betegségekkel. Ám jócskán időbe telt, míg a va­rázslók, pogány papok, fü­vesasszonyok féltve őrzött titkaiból tudomány lett. Kez­detben maguk a doktorok patikuskodtalc, majd helyük­be a medicamentumok ma- gisterei, azaz a gyógyszerek mesterei léptek, hogy azután a drogistákkal — akik a drogot, azaz a gyógynövé­nyek megszárított, hatóanya­got tartalmazó részeit árusí­tották — közösködjenek. Ak­koriban gyógyszereit első­sorban „találta” az ember, azaz rálelt arra, hogy egyik meg másik holmi mire hasz­nálható. Ma hatalmas ku­tatói gárda munkája nyo­mán születik egy-egy gyógy­szer. Az első, mesterségesen előállított alkaloid a morfin volt — Sertürner német gyógyszerész nevéhez fűző­dik —, a múlt század első felében. Tehát alig másfél száz esztendeje. Ma évente 15 milliárd dollár értékű gyógyszert termelnek a vi­lágon, egy év alatt. Napjainkban, Andaxinok, Tetránok hegye között bo­lyongva, talán hihetetlennek tűnik, de tény: 1745-ben je­lent meg hazánkban az első közegészségügyi intézmény, hivatalos gyógyszerkönyv. Igaz, Bécsben állították ösz- sze, s még az árakat is on­nét diktálták. Csupán az 1876. évi XIV. törvénycikk elfogadása után — amely a többi között kimondta, hogy a „gyógyszertár” mint állami az állam felügyelete alatt áll” — teremtődtek meg a magyar gyógyszerészet szi­Ha büszkélkedik vele. A bő­ség ez esetben ugyanis za­vart okoz. A kevesebb több lenne, már ami a gyártás ésszerűségét, költségeit ille­ti. Mert van gyógyszer, amelyből évente alig néhány kilónyi kell. Elkészíti az ipar, bár erősen ráfizet. Majdnem mindent elkészít. Miközben nyolcvan országba exportál, a hazai szükséglet 96—97 százalékát is fedezi. Ami nem kis dolog. A múlt esztendőben ugyanis hazánk minden lakosára 422 forint értékű gyógyszerfogyasztás jutott. örökre elszenderedhet vala­ki, s pihentető alváshoz jut­hat. Csak a dózis más. ' Eredetüket tekintve van­nak növényi és állati erede­tű, valamint szintetikus úton előállított szerves vagy szer­vetlen gyógyszerek. Fölhasz­nálásuk kétféle módon le­hetséges : külsőleg, belsőleg. Szerepüket az határozza meg, hogy mi az ún. táma­dáspontjuk, azaz mit vesznek célba. Ez csoportosítja az altatókat, fájdalomcsillapító­kat, görcsoldókat, vitamino­kat, antibiotikumokat, oltó­anyagokat, hogy csak néhá­nyat említsünk a lehetséges sok közül. Mert sokféle szerben bízva kúráljuk meg­romlott egészségünket. Se­gíthet a gyűszűvirág, a szö- szös ökörfarkkóró, de óva­kodjunk a maszlagtól meg a beléndektől. Javunkra vál­hat az orvos rendelte anti­biotikum, de ellenünk for­dulhat, ha a szomszéd „jó tanácsa” után próbálkozunk vele. lárd alapjai. 1907-ben jött létre az első gyógyszergyár — a mai Kőbányai Gyógy- szerárugyár — Richter Ge­deon alapította. Mert a múlt század végéig, s világa szerte, a legtöbb gyógyszert a patikában, a patikus ké­szítette el. A modern kor azután itt is kaput nyitott a nagyiparnak. Bor, receptre Igen, a Pharmacopoea Hungarica, azaz a Magyar Gyógyszerkönyv, amely meg­határozza a gyógyszerek szabvány szerinti minőségét, a galenuszi gyógyszerek el­készítésének módját, a szo­kásos és legnagyobb adago­kat stb. bort is számontart gyógyszerként, bár a Vinum album után aligha kapkod­nak a borisszák. S mi min­den szerepel még a recep­teken, meg azokon kívül, hiszen nem minden gyógy­szerhez kell vény. 1960-ban 1,8 milliárd forintot tett ki a hazai gyógyszerfogyasztás, 1965-ben már 2,8, 1970-ben 4,3 milliárd forint értékű gyógyszert fogyasztottak el betegek és ál-betegek... Ami egy lakosra számítva, az évek hasonló sorrendjében. 181, 277, 422 forint. Győzi-e az ipar? Tíz év alatt a ha­zai gyógyszeripar ötszörösére növelte a Streptomicin ter­melését, a penicillin-félék előállítása 12,4 milliárd egy­ségről 59,4 milliárdra emel­kedett, a B12 cryst mennyi­sége pedig az 1960. évi ki­lenc kilogrammról 1970-re 508 kg-ra tornázta fel ma­gát, hogy találomra említ­sünk néhány példát. Győzi tehát az ipar, sőt, olyannyi­ra, hogy évente 900—950 millió devizaforint értékben szállít külföldre csomagolt- gyógyszert, s emellett jelen­tős mennyiségben alapanya­gokat, vitaminokat, nyers morfint stb. E termelésid értékesítési duettnek köszön­hetően hazánk a gyógyszer­termelés egy lakosra jutó mennyisége alapján az ötö­dik helyet foglalja el a világ- ranglistán, ami meg az egy főre jutó exportot illeti, ott csupán Svájc áll előttünk. Pedig idehaza, az egy la­kosra jutó, tíz dollár értékű gyógyszerfogyasztás fedeze­tének megtermelése sem kis feladat, hiszen ez a szint lényegében azonos Hollan­dia, Olaszország, Nagy-Bri- tannia, a Német Szövetségi Köztársaság lakosságának gyógyszerfogyasztásával. Iiorfa és öt százalék Mit hoz a holnap? Tárgyi­lagos számítások szólnak er­ről. Az 1970-es esztendőt száznak véve 1985-ig a bel­földi gyógyszerellátás 242 százalékra emelkedik, az ex­port azonban ennél is gyor­sabban bővül, s meghárom­szorozódik. A népességen belül — amint az a korfa tanulmányozásából kiderül — növekszik az idősebb, te­hát több gyógyszert fogyasz­tó korosztályok aránya, s ezért a tervek évi 4—5 szá­zalékos emelkedéssel szá­molnak; ezen belül bővül az értékesebb — költségesebben előállítható — gyógyszerek fölhasználása... A beteget, ki bizodalmát az orvosba, s a gyógysze­rekbe vetette, hidegen hagy­ják a termelési feladatok, a valuta átváltási szaldók, a világpicaon a gyógyszerek esetében is meglévő éles konkurrencia. Igaza van. Ahogy neki, úgy a gyógy­szeripar minden dolgozójá­nak, kutatóknak és üzem­mérnököknek, tablettázók- nak és csomagoló lányoknak egy a célja: a híres meg az egyszerű medicamentumok minél több betegnek hozzák meg a sanatiot, azaz a gyó­gyulást. BUGA DOKTOR KÖNYVE Dr. Buga László rádióelő­adásai, ismeretterjesztő kőr­útjai másfél évtizede szol­gálják a magyar nép egész­ségügyét. Hallgatóságának tábora valószínűleg nagy ér­deklődéssel fogadja tehát „Buga doktor könyvé’-t. Miről szól a könyv? Első­sorban az egészséges élet­módra oktatja az olvasót: bemutatja aZ egészség ellen­ségeit és jó barátait; álta­lános tudnivalókat közöl a betegség fogalmáról és meg­előzéséről, a kórokozókról és fertőzésekről, az iszákosság, dohányzás, a mértéktelenség ártalmairól stb. A szerző élettani és bonctani alapis­meretekkel, továbbá egy or­vostörténeti fejezettel egé­szíti ki színes, olvasmányos, — egyéni stílusban megírt könyvét. Bankrablók Már csak a formális letar- tóztatási parancsot kell ki­adni a szerdán elfogott fran­cia állampolgárságú két köl­ni bankrabló — Francois Mattéi és Charles Donadio ellen. A banda vezére, az oszt­rák Kurt Vicenik súlyos lőtt sebbel kórházban fekszik. A tettesek elfogásakor a rendőrség megtalálta az el­rablóit pénzösszeget is — több,- mint 300 ezer márkát. Ezenkívül fegyvereiket is le­foglalták: két géppisztolyt, egy duplacsövű sörétes pus­kát és egy gépkarabélyt. A bankrablás 21 esztendős túsza, Karl Friedrich Bach a rendőrség és a bűnöző-pár tűzharca során olyan súlyos Idegmegrázkódtatást szenve­dett, hogy péntekig kórházi ápolásban részesítik — ez alatt az idő alatt az orvosok senkit sem engednek be hozzá. TU—144 A TU—144-es szuperszó­nikus utasszállító repülőgép legutóbbi próbaútján 2520 kilométeres sebességet értei. A gép 18 500 méteres ma­gasságban haladt. Ez re­kordnak számít az utasszál­lító repülőgépek között. A hangsebességnél gyor­sabban száguldó TU—144- est Andrej Tupoljev híres szovjet repülőgéptervező cso­portja konstruálta. A tervek szerint az Aero­flot az új ötéves tervben (1971—1975) menetrendszerű forgalomba állítja a TU— 144-es repülőgépeket. A KISZ megyei bizott ság szervezésében tegnap délután ért véget Szolno­kon, a közgazdasági szak- középiskola kollégiumá­ban a középiskolák KISZ csúcsvezetőségeinek három­napos továbbképző tanfo­lyama. A megye 28 közép­iskolájából 125 KISZ veze­tő jelent meg, csúcstitká­rok, szervező titkárok, agit.- prop.-, sport és honvédel­mi felelősök. A tanfolyam első napján az ifjúsági szövetség isko­lai szervezeteinek felada­tairól hangzott el előadás és tájékoztató volt a KISZ : . j. . y; ft''' VIIL kongresszusáról. a második napon a reszort­felelősök részére tartottak foglalkozást, tegnap fórum keretében élénk beszélge­tés zajlott le a párt műve­lődéspolitikájáról. A fiata­lok kérdéseire a megyei pártbizottság és a tanács illetékesei válaszoltak. Az erhlített időpontban a tiszaligeti KISZ táborban a középiskolák hatvan első évfolyamú KISZ szerveze­teinek titkárai részére tar­tottak módszertani tanfo­lyamot. Ez a továbbkép­zés is tegnap délután feje­ződött be. * J0 ÁRUT-J0 ÁRON! i ! VÁSÁROLJON ÚGY, ! | .HOGY JÓL JÁRJON.: 5 jsr\ i S WWb&l AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK * mamma termékeiben sosem csalódhat. • Mészáros Ottó Ezek a mai Sanyika öntudatos kis kobold. Öt esztendős még csupán, és idejét nem arra használja, hogy úgy készüljön föl az életre, ahogy szülei azt sze­retnék. Az istennek se számol el százig egyfolytában. Baj van az evéssel is. Ha megmakacsolja ma­gát, tölcsérrel se lehet belépumpál- ni egy kanál főzeléket. Viszont ön­álló véleménye van a tv összes programjáról. A Delta műsorát kí­vülről fújja, sőt, a fórum adásainak is lelkes nézője. Ha az esti mese után ágyba parancsolják, olyan bömbölést csap, hogy összeszalad a ház. A szülők — elfoglalt emberek — mosolyogva, bosszankodva veszik tudomásul, hogy Sanyi nehezen ke­zelhető. A családfő a minap az új­ságban olvasta, hogy a Tempó KTSZ-nél télapók bérelhetők. A hir­detés adta az ötletet, mely a régi gyerekkori emlékekből kúszott elő: a Télapóval kívánják megregulázni az akaratos süvölvényt. A gondola­tot tett követte, felbérelték a te­kintélyes külsejű (és tekintélyes óra­bérű Télapót) „egyéni beszélgetés­re”. Természetesen gondosan kiok­tatták az alkalmi Télapót, hogy pró­bálja sínrerakni Sanyika életrend­jét. Csak semmi liberalizmus, kér­lelte a papa. A mama nedig arra figvelmeriet*e télanóságöt. nehogy gvermekmeséve! próbália a kScfíűt szórakoztatni mert akkor csatát ve­szít. Az öreg tehít hősies ‘látniva­lókkal és csokoládékkal a tarsolyá­ban öblös hangon meg is kezdte a fejmosást. Az erélyes intelmek azon­ban hiábavalónak tűntek. A szem­üveges apróság hol kibámult az ab­lakon, hol pedig ásítozva „unta a szöveget”. A télapó beleadott min­den energiát, ám egyetlen közöm­bös reflektálást sem tudott kiprésel­ni Sanyiból. Apja, hogy mentse a helyzetet, így kérlelte: szegény tél­apó, hiába beszéli ki a tüdejét. Mi­ért nem teszel Ígéretet, hogy meg­változol és szót fogadsz? — És megeszed a spenótot is ezt is Ígérd meg. — folytatta a mama —. Ha mindenben követed Télapó intelmeit... akkor derék ember le­szel. Okos, bölcs... olyan mint, mint a Télapó... Sanvika végigmustrálta a leendő példakép silány ruházatát, öszbe- csavarodott piszkos, szürke szakál- lát és megszólalt: á — Akkor pláne nem fogadok szót és nem is eszek. Nem akarok Tél­apó lenni. — Miért nem, kisfiam? — Mert az számomra nem egy perspektíva... Télapó legszívesebben megcsókolta volna a kis rrufurcot. és ahogy a téli estében újabb címek felé balla­gott, azon gondolkodott, hol is ron­totta el ő az életét?! Karácsony este a körűt sok abla­ka fénvesen világított. A legf°nve- sebb talán «[■»a’-adoséi-á Az »ranv p órrs-c-r"pq«corivfa csillagokkal, ezüsthajjal és díszek­kel roskadozott, látszott hogy itt nagyon készültek. Érthető ez, hiszen Szabadosék egész családjában egyet, len trónkövetelő, a nyolc esztendős Károly — uralkodik. Ilyen komoly­ra hangszerelten viseli nevét. Ez is jellemző rá, hogy ő másképp van húrozva mint a többi gyerek, nem Karcsi. Karesz, hanem Károly. Az ajándékozás is gondot okozott az egész családnak. Praktikus dolog­nak nem örül. Játéknak sem. Mit vegyünk hát a gyereknek? — dugta össze fejét a család. Nagynehezed született meg a döntés: egy villany- vonatot vásárolnak sorompókkal, vasútállomással, váltókkal és sok szerelvénnyel. Meg is vették és a karácsony es­ti ajándékozás középpontjában a villanyvonat próbaútja állt. A csa­ládtagok össze is vesztek, miközben a távirányító berendezéssel pályára bocsátották a szerelvényt. Ne gyor­san, ne lassan, biztatgatták egymást. A mama áhítattal igazgatta a vonat útja mentén sorakozó gipsz figurá­kat. váltóőröket és legelésző csordá­kat. Szemafor jelezete, hogyan ropog i hosszú kocsisor. Nagy élmény volt, kitűnő játék. Kitűnően szórakoztak vele — a felnőttek. Nagy buzgal­mukban észre sem vették, hogy Ká­roly már az első menet után félre­vonult. hóna alatt egy vaskos könyvvel. Amikor a felnőttek ámuló szemekkel, sikítozva követték a kí­gyózó vonat útját, ő is felriadt. Ilvenkor meeb^csátóan. fejcsóválva és megértő mosoly közepette ezt morrro’ta maga elé; — Ki érti meg őket? Ezek a mai öregek!... Abaí Pál ( V Arak Béoből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents