Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-28 / 305. szám
1971, december 28, SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP 3 Tiszai modell-kísérletek A Budapest! Műszak! Egyetem Vízépítés! tanszékének laboratóriumában felépítették a Tisza csongrádi szakaszának modelljét A csongrádi vegyesforgalmú vasúti híd mellé új közúti hidat épitenek, ezért végeznek modellkísérleteket A műszeres mérések megkönnyítik a », tervezés munkáját i (MTI Foto —Fényes Tamás felír. — KS) A eélt 2000 kötetes könyvtár A Művelődésügyi Minisztérium kidolgozta azokat az irányelveket, amelyek a 18 éven aluli fiatalok könyvtári ellátásának javítását célozzák az elkövetkező években. A dokumentum a korszerű iskolai könyvtárak kialakítását tűzi ki célul minden általános, közép- és szakmunkásképző iskolábap a tanulók és a nevelők közös használatára. Különös figyelmet kell fordítani a napközi otthonok, tanulószobák, diákotthonok, kollégiumok könyvtáraira. A gyermekkönyvtárak kiépítése még nem befejezett folyamat, ezért célszerű, ha a központi könyvtárak gyermekkönyvtári részleget tartanak fenn. A gyermek- könyvtár hálózatának kiépítésénél az a cél, hogy nagyvárosokban 15—20 ezer lakosra jusson egy-egy, a köz- művelődési könyvtáraknál pedig minden 8—10 ezer lakosú településen alakuljon gyermekrészleg Az iskolai könyvtáraknak az iskola szerves részeként kell tevékenykedniük az igazgatók irányításával. Mielőbb el kell érni, hogy az általános iskolákban egy-egy tanulóra minimálisan öt kötet — de legalább összesen kétezer kötet — a középiskolákban minimálisan tíz kötet, — de legalább összesen háromezer kötet — jusson. Hűséges asszonyok szóra a világba ' Egy hétig minden reggel Tudják. hogy Jött dőltél ötkor ébrednék. A vál- goinak? kimegyek tás is furcsa. A következő héten is fel-felriadnak hajnalban: hogyis, most dél- titános műszak van? Az a legjobb* ha már fél hatra gyárban vannak. Kicsi, szűkös az öltöző, jobb hamar túlesni a ruhaváltáson. Mert nekik munkásruha kell. So- kadmagukkal munkásasszo- nyok a Tisza bútorgyárban. Pontosabban itt, a nagyvállalat szolnoki gyárában. Jő munkást keresek 1 Amikor a/bútorgyárban hwndom, hogy „csak” jó munkást, munkásasszonyokat keresek, senki sem lepődik meg. Molnár István párttitkár azt mondja, igazán nem nehéz valóban jó munkásnőket találni náluk. Aztán .fneg mos, éppen jókor jöttem, a jó munkásoknak is, az egész gyárnak csudára jó a hangulata. Az éves tervet teljesítették, hónapok óta minden jól dolgozó ember préri umo, kap, nyereségre is nagyobbra számíthatnak bízvást, — mi "kell még? Három jókedvő barna asz- gzony. Kocsi Sándorné, Balázs Györgyné, Vereb József- né. Ketten a festőműhelyből, Verebné meg a targoncáról lépett le egy kis beszélgetésre. Alig kezdjük, a jókedven túl még egy — de mennyire fontos — köziig vonásuk van. Mindhárman pontosan nyolc éve munkás- a Szemérmes nevetásféle a válasz. Aztán azt mondják, hogy a prémium bizonyítja. Mert prémiumot, 200—400 forinto, csak az kap havonta. aki nemcsak jól dolgozik, munkafegyelme, minden gyári napja példás. Ök mindig igyekeztek, az biztos. — Vannak ám, akik prémiumosztáskor durcáskod- nak. Csakhogy ők is jói tudják, időnként erre-arra ténferegnek, úgy gondolják, megvárja őket a munka. Aztán még köztünk, nők között is várt* aki nem ijed meg egy-egy nap igazolatlan hiányzástól. Ezt Kocsiné mondja, s ér- zem, hogy a „még köztünknek” van valami külön íze. Hát persze. Valahogyan a nőnek mindig jobban kell bizonyítania. — Egyszer, nem is olyan régen, befutottam az orvosunkhoz. A mandulám fájt, lázas is voltam. Mondta, menjek, írassam ki magam táppénzre. — Verebné az emléktől szabadulni se tud. — Hát én még nem voltam táppénzen se. Kivéve, amikor a gyerek jött, akkor ugye, ami jár. Kocsinénak ké, nagy gyereke van, a két fiatalabb- nak pedig egy-egy elsős kisfia. Hárman a nyolc év alatt tán egy hónapig se voltak betegek, távol <a gyártól. Mert azt is tudják, hiányzik a munkás ha beteg, nem lehet csak „úgy” leakasztani helyettest, Nem szakmunkások, de tanultak Festőtanfolyamra, gépkezelői tanfolyamra járt Kocsiné is, Balázsné is. Verebné a targoncavezetést tanulta I a gyárban. Kilenc forint az órabére. — De én úgy szeretek itt dolgozni, hogy el se mennék, ha többet kínálnának máshol. Nyolc év, az nyolc év, új helyen élőiről kezdeni? Rá se szeretek gondolni, Pedig mindig van egy-egy kis baj, nemtetsző szó. Azt mondják, jólesik, hogy nem megy el mellettük köszönés nélkül a párttitkár, az igazgató. Néha azonban, úgy munka közben elhangzik „menjen csak”, ..csinálja már”. Az pedig nem jő; mert elveszi az ember kedvét. Balázsné csak ennyi, mond, de Verebné többet: — Jó szóra a világba megyek, Mert megértem, ha úgy mondják, hogy túlórázni kell. Pedig otthon is várja az asszonyt a munka. Amikor délutános műszakban dolgoznak, megfőznek, takarítanak. Este szívesen olvasgatnak, tévét néznek. Előfordul, hogy kiesik a könyv a kezükből, s hogy a tévé műsornak is csak a felét látják. Fáradtak. Az otthon Kocsiné saját, házában él a családjával, a két kisgyerekes pedig sok éves, drága albérle; után jutott szövetkezeti lakáshoz. Verebné épp egy éve. — Mikor szépen kitakarítok, rendet csinálok, csak elgyönyörködöm bepne. Igaz, hogy ez a miénk? Olyan szép, jó meleg, kényelmes. Persze fizetni is kell érte, jó pénzt minden hónapban. De az albérletnek is voU ára. Élnek, dolgoznak, gyereke,. nevelnek... Nincs rájuk írva. hogy szorgalmas, igyekvő munkásnők. De a bútorgyárban így ismerik ókét, — sí — Vas és Faipari Szövetkezet felvételre keres gyakorlattal rendelkező mérlegképes Jelentkezés részletes önéletrajzzal. (Erkölcsi bizonyítvány szükséges.) Szolnok, Ostor u. 1.. « Szükséges és fölszámolható ' Dotációk az ésszerűség mérlegén Az állami támogatásokról, köztük a dotációkról a köznapi beszélgetésekben már- már természetes elítélően szólni; jobbára tévedésnek, hibának minősíteni. Ahhoz, hogy az állami támogatásokat megítélhessük, mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy a modern gazdaságirányítás világszerte — társadalmi rendszerektől függetlenül — eszköztárába illesztette bizonyos tevékenységek pénzügyi preferálását Közelítsük gondolatsorunkat a mi sajátos körülményeinkhez, amelyek a nemzetközi összefüggésrendszerbe ágyazva nem is annyira egyediek, mint gondolnánk. Az iparilag gyorsan fejlődő, s a korszerű gazdasági szerkezetet most kialakító kis országok — ahol a fejlesztési tőke is, a belső piac is mérsékelt —, általában erőteljes központi támogatásokkal ösztönzik az exportot, ez ugyanis a fizetési mérleg jellegzetesen krónikus hiányából, más szóval: a fejlődés szakadatlan importigényéből logikusan következik. Ez a tendencia — a nemzetközi elemzések tényei szerint —, Dániában, Norvégiában, Görögországban, Magyarországon egyaránt általánosan kimutatható. Mindez voltaképpen csak annyit bizonyít — érvelésünk sem célzott egyebet —, mint hogy érzékeltessük: a támogatáspolitika nem' ítélhető ■ meg egyszerűsített logikai kerekítésekkel, „jó” és „rossz” jelzőkkel. Közelebbről vizsgálódva most már, hazai központi támogatásaink voltaképpen három csoportra oszthatók: a termelési, a fogyasztási és az export támogatásokra, összegezve, egyetemleges érvénnyel nem is lehet meg-' bízhatóan értékelni ezeket az egymástól annyira különböző gazdasági, támogatási folyamatokat, hiszen van köztük olyan, amely egyértelműen kedvezőnek, sőt nélkülözhetetlennek minősíthető, s van olyan is, amely hangsúlyozattan Ideiglenes jellegű, mert tartósan hátrányos a népgazdaság számára. Fogyasztási ár k iegészí tés Érdemes — szemléltetésül — kiemelnünk az állami támogatások szövevényes rendszeréből a fogyasztási dotációkat, az úgynevezett fogyasztási árkiegészítést. Nos, bár ebben is egész sor különböző indítékú folyamat keveredik, a végeredmény úgy foglalható össze, hogy a tervszerű folyamatos életszínvonal-emelés pillanatnyi- lag nélkülözhetetlen pénzügyi feltételrendszeréről van szó. Ahhoz, hogy a tőkés világpiac évről évre gyorsuló inflációja ne gyűrűzzék át hozzánk a viszonylagos ár- stabilitást áttörő, erőteljes árfelhajtó hatásáival, jelentős dotációkra, költségvetési támogatásokra van szükség. Nézzük mindezt a tények tükrében: a fogyasztási árstabilizálás költségvetési hatása (az import árgyűrűzést és a belföldi tényezőket együttesen számítva), 1969- ben 780 millió forint volt, 1970-ben elérte az 1400 millió forintot, az idei terv pedig már 1995 millió forinttal számolt. Talán nem árt mindezt a fogyasztók, a vásárlók nézőpontjából kézzelfoghatóbb adatokkal is illusztrálni: a fogyasztói ár- kiegészítés arányait jellemzi, hogy a sertéshús 44, a marhahús 64, a tej 65, a vaj 71 százalékos dotációt kap. Csupán az idén mintegy 500 millió forinttal terhelte a költségvetést a városi közlekedés támogatása. (Jellemző, hogy a budapesti metró sem működhetne csupán az árbevételeiből, amely hozzávetőleg évi 20 millió; ehhez még-évenként 200 milliós támogatás járul). Ami a támogatáspolitika termelési oldalát illeti, erről sem lehet egyértelmű, mindenre azonosan érvényes megállapításokat tenni (itt is jócskán akad nélkülözhetetlennek minősíthető dotáció, mégis: ez az a gazdálkodási terület, ahol a központi támogatások fokozatos, de határozott átértékelésre szorulnak. Idő, türelmi szakasz Ami a jelenleg érvényes termelési-támogatási rendszert illeti, létezését-műkö- dését kialakulásának körülményei indokolják. A mai gazdaságirányítás bevezetésekor ugyanis — elsősorban társadalompolitikai okokból —, központi támogatásokkal, úgynevezett pénzügyi hidak- kkl szükségkéop ellensúlyozni kellett a vállalatok korábbról felhalmozódó különbségeinek következményeit, magyarán azt, nehogy a jobb, illetve a rosszabb eszközellátottságú vállalatok jövedelrr.1 arányai elviselhetetlen mértékben elszakadjanak egymástól. Egyszerűbb ben: arról volt szó akkor, hogy a gyengébb, hátrányosabb körülmények között gazdálkodó, s akár objektív okokból, akár hibák következményeként nerc nyereségesen működő vállalatok számára időt, türelmi szakaszt adjanak. Ne folytassuk elvont általánosságban eszmefuttatásunkat, nem árt bemutatnunk mindezt a tények tükrében is. Nos, 1968 és 1970 között a központi támogatások növekedési üteme rendkívül gyors — 124 százalékos — volt, s arányait az szerc lélteti, hogy a termelési támogatásoknak a vállalati össznyereséghez viszonyított hányada átlagosan mintegy 60 százalékos. Magyarán ez az arány azt jelenti, hogy a nyereség a munkával előállított érték, hozzávetőleg 60 százalékát a központi forrásokból visszainjekciózzák támogatások formájában a termelésbe, ez pedig nagymértékben elmossa a Jók és a gyengék, a törekvők és a gondolatnélküliek, az eredményesen és a rosszul gazdálkodók különbségeit. Sőt. mi több — s ezzel nem árt kiegészíteni ez iménti sort — a támogatások aránya elrcossa a különbséget a szerencsés és a nem szerencsés adottságok közepette gazdálkodók között is, márpedig a gazdaságban* aligha szabad szavazni ilyen fogalmakról csupán morális alapon; itt a pénz, a közösség által előállított érték dominál, ennek kell mégha- ' tároznia, mit érdemes tá- amire indokoltan fordítunk mogatni és mit nem, mi az, amire indokoltan fordítunk dotációt, mi az, arcire — átmenetileg bár — de célszerűtlenül. feleslegesen. Ez a háttér Voltaképpen ez a háttere annak a világosan, egyértelműen fogalmazott mondatnak, amely Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének referátumában olvasható a gazdasági vezetők aktívaüléséről szóló sajtótudósításokban: „Következetesebbé tesszük' támogatási rendszerünket atekintetben, hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struktúrájának átalakítását, illetve az üzem esetleges megszüntetését.” Tábori András Hirdetmény t Túrkeve város Tanácsa 1971. október hó 25. napján tartott ülésén tanácsrendeletet alkotott „Túrkeve város címerének megállapításáról és használatának rendiéről”, — valamint „A vásárokról, piacokról és járművek megőrzéséről és a tanácsi mázsaházak mérlegelési díjának megállapításáról”., A tanácsrendeletek kihirdetésük napján lépnek hatályba, s a hivatalos órák alatt megtekinthetők — a VTVB Titkárság szervezési osztályán. Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Űj művelődési házat avatnak jövőre A!;> ‘' Inban, Képünk építkezés közben készüli»
