Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
Itn. december g2Ö£N©K WSGTHJ NÉPLAP smom Tudatom 9 jól vagyok Mikor aztán már mindenhová benyitottam, láttam, senki sincs abban a házban. Nem olyaníorma ház volt, mint a mieink, de azért esak volt abban éppen úgy konyha, kamra, szoba kettő Is, meg volt veranda is, a verandán virágok, nem tudom, milyenek, a vastag zöld levelükre emlékszem, meg arra is, hogy a szoba falán ketyegett az óra, s térítőn morzsák voltak, egy cserép hamutartóban pedig cigarettavégek, olyan hosz- szú szopókájúak; ahogy úgy el voltak nyomva, arra is emlékszem. Meleg is jött valahonnan, talán a konyha sparheldjébőL de ezt nem tudom, nem néztem, mert csak nyitogattam az ajtókat, hogy majd csak találok valakit. Nem találtam senkit. Kiáltoztam, hogy jöjjenek elő. de nem jöhettek, ha egyszer nem voltak ott Feine tudja, hová lettek olyan hamar. Restelltem járkálni abban az üres házban; ahogy betettem egy ajtót, azt lestem, nem nyitnak e rám ifljögülem, biz’ .nem nyitottak, hát egy idő múltán kimentem az udvarra, onnan meg az utcára. A többiek, a mieink ott jöttek a kerítések mellett vánszorogva, mert igen fáradtak voltunk valamennyien; az egyiknél ágy darab kolbász, a másiknál egy fél kenyér, emennél valami Róka, amannál lábasban valami eleség. Csak kzt lehetett hallani, ahogy jöttek; a léptüket lehetett hallani, meg a csöndes beszédjüket, mert amúgy akkora süketség volt, hogy ahhoz foghatóra nem is emlékezem azelőttről. Nekem még a fülem is csengett belé. Néztem a mieinket, amint ballagdáltak szerteszét, és lesték a házakat, a kerteket, meg a nagyobb épületeket, de még a templomot is, hogy hová lehettek az itteniek? Tekingettünk ide-oda. Az birizgálta legjobban az embert, hogy figyelnek-e valahon- aan? Padlásról? Toronyból? Egyéb menedékről? Pedig Bem moccant semmi. Se egy ember, se egy kutya, macska, ló, más marha, Vagy szárnyas jószág. Tán még légy se volt Semmi. Amúgy minden a maga rendjében: az ablakok betéve, a vödrök a kutakon; a fákon az őszi levelek, egy kis gyümölcs itt-ott: birsalma, szőlő, dió... Le is csippentettem egy jókora szőlőfürtöt, aztán ballagtam le az utcán a folyóhoz. Fáradt voltam nagyon. Leültem a parton egy víz-kivetette fatörzsre, szemeltem a szőlőt, a lábam kinyújtottam; ej, de fájt a lábam! Gondoltam, levetem a bakancsomat, megáztatom a lábam a folyóban, még nem lehet olyan hideg a víz, de aztán csak nem buzdultam neki, elég Volt, hogy jól kinyújtóztam. e lestem a vizet. Szép volt a folyó, lassan hömpölygőit, a. fűcsomók belehajoltak, az ér meg dűíötte, ringatta őket, mintha csak ját«?an» velük; meg is feledkeztem mindenről, olyan fáradt voltam, jól esett nézni a lassú sódert, a szemközti oartsze- gély sárga csíkját, odább a füzest, aztán megint a lusta vizet, hallottam a kis csob- banásokat, ahogy a halak fel-feldobták magukat a felszínre, bámutam a szétfutó, elmosódó vízeyűrűket. csipegettem a szőlőt. Finom ízű 6zőlő volt, talán muskotály. ízlelgettem, szétnyomkodtam a nyelvemen a szemeket, tele volt a szám a szpeos S7^ő zamatéval. Ahogy így ülök. odajön mellém az egyik fiú. mutatja. hogy leülne a fstörzs- re, arrébb húzódtam: letelepedett. sóö-itott, s nyomkodta a csuklóját, azt, amelyik annyira fájt neki. Bontogatta rajta a kötést, hogy megnézze. javul-e, még én is néztem, hogy mondom, milyen egy seb úgy harmadnapon, hát elég csúf volt, nem csoda, hogy fájt neki. — Az anyjuk istenit — azt mondja —, oszt mégsem küldenek hátra. — Hát nem olyan az, hogy nem tudnád használni tőle a kezedet — mondom neki. — Kell az ember, Via! — Csak azért mondtam, hogy megbékéljen a sorsáyal. van elég bajunk, minek emész- sze magát még ezzel is? Legyintett, aztán a jobbik kezével elővett a zsebéből egy marék olyanféle cigarettát, amilyet abban a házban is szívhattak, ahol azokat a hosszú szopókákat láttam elnyomkodva a hamutartóban. — Az embelj — azt mondja, — Mi az ember? — És megkínált — No, no! — mondtam, ahogy elvettem egyet a cigarettái közük — Azért az nem legyintgetni való! — Rápipáltunk, eregettük a füstöt ültünk ott a parton, mint a horgászok. — Hát — azt mondja egy- szercsak az a fiú — hát talán már megvan a gyerek. — Miféle gyerek? — Az asszonynak — azt mondja. — írta, hogy ilyentájt lesz az ideje. Élég fura, mi? — Mi volna fura abban, hogy születik egy gyerek? — kérdem. Rám nézett aztán előrelökte a sapkáját a szemére, a jobbik kezével, meg va- kargatta az üstökét — Hát csak az. hogy olyan, mintha másvalakivel történne. — Mi történne másvalakivel? — kérdem — Ami történik. Másvalakivel, nem pedig velem. Meg velünk. Hogy itt vagyunk, az asszony meg ott van. És merre van egyáltalán az ott? Erre? Arra? Amarra? Valahol ott születik egy gyerek, aztán az az én gyerekem, de mégsem tudom, hogy megvan-e, vagy mi van? Meg, hogy milyen? Semmit se tudok. Azt se, hogy igaz-e? Nem mondtam én erre semmit, mert olyan igen fáradt voltam. Azon járt az eszem, hogy csak le kéne vetni a bakancsot, aztán belemártani a lábam a folyóba! De nem szántam rá magam. — Egye a mssebl — mondta a fiú.. — Csak nem fér a fejembe, hogy hogyan van ez! — Hogyan lenne? — mondom neki. — így van. Ezen te nem segíthetsz. Majd elengednek, aztán meglátod a gyerekedet. Elfogyott a cigarettám, a hosszú szopókát belepöccintettem a folyóba. — Kell másik? — kérdezte a fiú. Hagyd —- mondtam neki. - Nem tesz lót az egészség" ha egyiket a másik úté rod. 1 csak rágyújtott, s lát.nem tudja kiverni a fejéből a dolgot, mert azt mondja; — Neked van családod? — Van. — Egy? — Három. — Az szép — mondja erre. ■— Nekem még csak ez az egy van, ezt sem láttam. — Ha van. — Van. írta az asszony, hogy itt az ideje. Engem meg ide evett a fene mellőlük! — Nem a te hibád — mondom. — Ne törd magad. — Tán fényképed is van a tieidről? — kérdi aztán. — Már hogyne vóna! — Ezzel elővettem a tárcámat, ott voltak a fényképek, meg egy lap is volt ott, amit már meg akartam íAij haza. Na, gondoltam, meg is írom mostan. Odaadtam neki a képeket a két kisfiúról, meg a lánykáról. Nézte. Nem is tudom, mit nézett rajtuk annyit. A szeme könnybe lábadt mielőtt visszaadta. — Nekem is ilyen nagy fiam lesz mondta. — A neve György. Mint az enyém. Azt írtam, György legyen. Nyújtotta, hogy tegyem el, de akkor kicsit lentebb a parton megláttam egyet azok közül. Mindjárt ráismertem a sapkájáról, pedig éppen csak kilesett a bokrok mögül. Még csak annyi időm se volt, hogy szóljak a fiúnak, hogy nédd a! Semennyi időm se volt Éppen csak felkaphattam a puskámat aztán oda neki! Pedig fáradt voltam, de nem hiába gyakoroltam annyi ideig, jó volt a célzás. Az ember felemelkedett aztán megperdült és eldőlt Hát aztán csend lett megint Csak a folyó csobogott, más nesz nem is volt tovább. Á fiú még úgy tartotta a fényképet a kezében, mint az imént, s azt mondta: — Tán többen is vannak! Hallgattuk is, hogy mi lesz, jönnek-e még? De több nem jött Ez valahogy elkóborolt, vagy mit akarhatott érre, a fene tudja. Oda , kellett volna menni meg- ' nézni, hogy mi, meg hogyan, de olyan igen fáradt voltam, s a fiúnak sem akaród- zott felállni a fatörzsről. Nem volt semmi nesz, hát nem is mozdultunk. — Tedd el — mondta & fiú. Elfektettem a puskámat a fűben; elvettem s betettem a tárcámba a képeket szépen lesimítgatva mindegyiket hogy ne törjön a szélük. Megnéztem a gyerekeket egyenként, s legfelül a feleségem arcát aztán becsuktam a tárcámat A lapot elől hagytam, megkerestem a ceruzámat és a térdemen nekifogtam az írásnak. — Haza? — kérdezte & fiú. — Hát! — mondtam. Látta. hogy nekiveselkedem, bólintott odább húzódott, hogy ne zavarjon. Nézte a folyót, és szívta a cigarettáját Én meg írtam; Édes kati tudatom, hogy soraidat megkaptam, melyből értem, hogy neme tört össze a sütemény és az üveg Édes kati nem tört össze semmi, a sütemény finom volt és a rum is és értem a soraidból, hogy a gyerekek gondolnak rém, én is. és tudatom, jól vagyok, melyet nektek is kívánok tiszta szívből Édes kati most csak légy nyugodt még nem tudom mikor mehetek haza: itt nincs semmi úiság édesanyám menjen csak el orvoshoz mert a legfontosabb az egészség, csókolom is. meg a gyerekeket, foeiadianak szót tisztelletem Sámson urat. kicsit fáj a lábam, de ne ijedj meg Édes kati írj rögtön erre a tábori posta számra szívből szerető férjed János Aztán még néztem & io- aludt. Üldögéltem ott, mert Ivót! a fiú elaludt mellet- mé* vo1* időnk„ de azért , ... .. ... nem vettem le a bakancsotem a fatorzson, nedig fus- ma,j. j^ogy m<=«;'->tassam a tölt a cigarettája, úgy vízben a lábam. '»jjjateywsi FAZEKAS MAGDOLNA RAJZA Mátyás Ferenc NE LEGENDA Lehullt a hó, fehér virága nyílik az utcán meg & rét ölén mintha a margarét virágozna, egy halott mályva remeg a szélben, süt a naj^ 8 akárha látnál madarat zuhanni a fagyó« faágról, « szívedre koppan ’ örömöd karácsony est szimbólumából ő, te óriássá nőtt bizalom emeld föl az emberiséget, idézd elé a békességet, hogy a karácsony ne legenda legyen csak és ha egy síiket zenészünket, tán Beethovent megyünk a templomba hallgatni ünnepeden, hát legyen annyi hitünk, reményünk legalább, hogy jól jön, s okul a világ múltjából s amit tőled kémek: N hitetlenek és keresztények, ne kelljen mindig megtagadni, ■— szép karácsonyod tudjon adni az istenekből emberséget, Mezei András S oo % P zuies Most szőrük saeg árvaságod. Most szűnik meg árvaságom. Mint madarak szállva Ékbe», hárman leszünk a világon, ZeUk Zoltán: \ Hogy mondjam el? Amikor árnyam visszafordult, mert miért is jönne velem tovább; amikor iszonyú robajjal , lehullt egy dérszilánk, amikor hátranézve láttam az ág hegyén fölnyársalt árnyam s Irén didergő ablakát — hogy mondjam el hólepte szájjal azt a hólepte éjszakát? E gy levelet hoztak nékem: Amerikából jött, meg kell fejteni, mint egy elmosódott, régen felirt receptet, ami már egyedül segíthet. A húgom irta — mondotta az olvasó, pesti öregember. — Los Angelesben él már harmincnyolc éve, jól megy sora, csomagokat is küld néha, de most az én segítségemet kéri. Eszébe jutott egy vers, nem tud nyugodni tőle, megírja, amit tud belőle: meg kell szerezni, el kell küldeni nékiJ Olvasom a levelét, amit Szerén irt Amerikából, hogy „Drága Józsikám, most valami bogár ment e fejembe és nem tudom megfogni, egy verset mondok magamban mindig és akárhol vagyok, mindig csak mondom, és nem tudom, honnét van, pedig egyszer szavaltam odahaza az iskolában. Leírom, amit tudok belőle, unszol belülről ez a dolog. Már az összes Arany Jánost és Vörösmarty Mihályt és amit lehetett itt, mindent megvettem és nincs meg. Most azt gondoljátok, hogy Sze- rénke húgunk meg van bo- londulva, pedig nem, esak nem tudok szabadulni tőle, meg kell tudnom, mi ez, és amit én akarok, -azt nem adom fel és egy kis verssel csak elbírok, nagyon kérlek, szerezzétek meg és azonnal küldjétek el..." Hatvanegy éves ez az elszármazott pesti asszony, ez a Szerén, aki, mikor idehaza kislány volt még, az Elemér utcában lakott, a Murányi utcába járt ábécét tanulni és bátyjára lett bízva délutánonként, a Józsira — hetvenéves már ez a Józsi —, c vitte magával a Ligetbe a iás körbe, ahol még Feldnek nem volt kőszínhá- za, csak, fából épüli teátruma, e a palánkon be la lehetett leskelődni. Ez a Szerén — meséli az olvasó, ez a Józsi bácsi, aki most verstöredékkel járja a várost, mint egy nehezen beváltható, életmentő gyógyszer receptjével — színésznő szeretett volna lenni, de az elemi után varrni tanult, a varrásKőbánycú György: idézet hoz is gyenge volt, a tüdeje... Abba is hagyta, mikor férjhez ment, ezért is ültek hajóra oly hamar, az első háború után. Sosem kért semmit, esak most: honnét való ez a versi Segítsenl Helyesírás-hibásak a sorok, nehezen olvaihatók, ennyit lehetett kibetűzni: „Jöjj árbocomra, jöjj és pihenj meg ott — Jó tengerész, én nem pihenhetek ott, a vágy ragad engem, s a szitum beteg. — Sietnem kell az óceánon át, hogy megláthassam a távoli házit." Ki tudja ezt, miből van7 M-r kell tudni: lélekmentés. már csak ez a fosztó kötél, szakadozó vert köt negyven éx és egy óceán távolából haza, ide. Pesthez egy Los Angelesben élő magyar asz- szonyt A szerkesztőségben senki ser . ismer rá. G., a sz'^sz, a’ ’ arról híres, hogy minden magyar verset ismer és az ő beugratás játéka, hogy ki irta a „Mi fehérük ott a síkon, távolban"-t (merthogy az népköltészet), még ő sem tudta. A Múzeum körúti antikvárius, aki költeményes könyvek eladásában és eladók visszautasításában töltött el egy életet, csak támpontot adott: talán Ábrányi, Talán Vajda... Hajszoltuk a verset, tnár- már társasjáték lett. Lemásoltuk öt-tíz példányban a töredéket, igy adtuk kézről kézre: ki tudja? Es tegnap, az egyik Népköztársaság úti cukrászdában felállt egy idős hölgy és az asztalomhoz lépett: ,J5n ezt tudom, de csak az elejét, nem az egészet" és behunyta a szemét és mondta éneklő hangon, mitn egy kisiskolás: „Vándormadár. A gálya reng... s a méla tergerész Eáradt szemével a magasba néz. T~ Borongó, síró alkonyég alatt Lát fönn repülni vándormadarat... Marad) velünk! Itt éden a világi Balzsam a lég, nem hervad a virágl Feledd hazádat, úgyis mostoha! Hazát feledni? Nem lehet soha,l" — Ki írta?! — Azt nem tudom. Kérem, mikor volt az? Iskolai vizsgán szavaltam. De ha így is Segítettem, írják; meg Amreikába, hogy özvegy Lantos Arturné minden jót * kíván. Most már könnyebb vált megtalálni a verset. Vajdához nem is kellett nyúlni- Ábrányi Emil „Költemények’’ című kötetében fejezetkezdő vers: „VadmadárA fejezet címe: „Haza" és az leiben irt vers előtt a mottó: „Tőlem ragyoghat más földi Kandi szemmel nem kívánom..." Kimásoltuk az elfeledett költő versét, s lélekmentő küldeményével expressz légipostával átküldtük Ama-
