Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP-L971. december 25. 5 Filmjegyzel És hamarosan sötétség A bűnügyi történetekkel szemben alapvető követelmény, hogy valamiféle rejtelmet adjanak, amit a néző kedvére bogozhat. Ez különbözteti meg az összes többi műfajtól, és bizonyára ezért népszerű évezredeké óta. A közönségre nem csupán a passzív befogadó szerepe jut, hanem kénytelen tornáztatni agy- tekervényeit a játék egész tartama alatt, valósággal együtt nyomoz a detektívekkel. Ilyenformán a kjj“ miszenző dramaturgiája meglehetősen egyszerűnek tűnik. Azi fc hamarosan sötétség szerzői hagyományos módszer szerint jártak el- Túlságosan is. A legnagyobb rejtélyt a címmel adták föl. E jegyzet szer- EŐje feszülten várta, hogy mikor következik már be a címben beharangozott sötétség, amitől döntő feIle~ ményeíket remélt, s hiába tette. Az egész film ragyogó napsütésben játszódik. Nagyjából az egész históriát . jellemzi eiz az eljárás. Talányokait kapunk, spróbáljuk4 megoldani őket lelkesen, ám teljesen hiába, mert áz igazi megoldás teljesen váratlan és kiszámíthatatlan oldalról sompolyog elő. A történet úgy indul, mint' valamely oktatófilm fiatal lányok számára. A két tiájos haszontalan felügyelet nélkül tekeri biciklipedál »Üt Franciország kies útjain. Nem hallgatnak a bölcs intelmekre, s lám hamarosan egy kéj- •gyilkossági históriába ke- vefe««'»?''"”' •v ■'Robert Fliest ’rendező ‘minden tőle telhetőt elkövet a néző idegeinek fel- borzoJására és módszeres becsapására. Lép ten-nyomon gyanúsan viselkedő és visszataszító külsejű figurák bukkannak föl olyanok, hogy egy jobbérzésű rendőr puszta ránézésre letartóztatná őket, de tessék megnyugodni, nem ők a gyilkosok. Majd zörren lomb, s hozzá a kísérőzene olyan vijjogó akkordba csap, hogy hallani a nézőtéren a fogsorok összekoccanását, de megint csak nem történt semmi. így megy ez másfél órán át. Nem tarthatjuk műsor- politikai telitalálatnak, hogy a nagyobbik szolnoki filmszínház épp ezt a kétes értékű alkotást tűzte karácsonyi műsorára. Sz. J. ? Jó kezdet a járási hivatalokban A tanácsok életében nagy változásokat hozó esemény volt az 1971. április 25-én hatályba lépett új tanácstörvény és végrehajtási rendelkezései. E változások közül az egyik legfontosabb: megszűntek a járási tanácsok és helyükbe a tanácsi hivatalok léptek mint a megyei tanács vb-k egységes, önálló hatáskörű szervei. Az átszervezés óta 7 hónap telt el. E rövid időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy megyénkben az átszervezés zökkenő mentes, folyamatos volt a tanácsi munkában azidő alatt sem csőként az ügyintézések színvonala. Megfelelő iskolai végzettséggel A járási hivatalokban ma 43 százalékkal kevesebben dolgoznak, mint a járási tanácsoknál. Kezdetben sok volt az útkeresés, a bizonytalanság, de az eltelt hét hónapban a munka fokozatosan javult. És ha ma meg nem is látják el mindazokat a feladatokat amelyeket a jogszabályok előírnak számukra, napról-napra képesebbek lesznek kötelezettségeik teljesítésére. A járási hivataloknál azok maradtak, akik megfelelő iskolai végzettséggel, politikai képzettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy a megváltozott, de semmivel sem kisebb tennivalóknak eleget tudnak tenni. Ma a járási hivatalok háromszázhatvannégy dolgozója közül százhetvenhár- man középiskolai-, ötvenegyen főiskola, vagy egyetemi végzettséggel rendelkeznek. Több mint százan végeztek marxista—leninista középiskolát, negyvenötben marxista—leninista esti egyetemet. és jó néhányan párt főiskolát. A járási hivatalok kettős feladata A járási hivatalok kettős feladatot látnak el: egyrészt az első és másod fokú államigazgatási, hatósági tevékenységet, kapcsolatot tartanak más járási szervekkel; másrészt teljesítik a jogszabályok, a megyei tanács rendelkezéseit, segítik, . ellenőrzik a községeket és ellátják azok törvényességi felügyeletét. . A hivatalok működése, az* alig több niint fél év alatt, stabilizálódott. Az elnökök egyszemélyi vezetőként irányítják a munkát. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy a létszámcsökkentéssel párhuzamosan nem minden feladat lett kevesebb. Előfordul, hogy a megyei tanács vb-nek néhány osztálya — minisztériumi intézkedésekből következően — olyan mennyiségű adatot kér, mintha a korábbi nagylétszámú tanácsi apparátus dolgozna ma is a hivatalokban. Példának említhetjük a kereskedelmi osztályt, amely annyi körlevelet, intézkedést adott ki, hogy elintézésük a korábbi járási tanácsoknak is becsületére vált volna. A munkát tetőzik az intézkedésekre megszabott rövid határidők. Mindezek ellenére a járási hivatalokban javult a hatósági munka: míg 1969-ben a volt járási tanács vb szak- igazgatási szervei első fokon hozott határozatainak 2,6 százalékát fellebbezték meg, addig 1971 első félévében 1,6 százalékát. Gyorsult az ügyintézés is: 1969-ben határidőn túl az ügynek 6,4 százalékát intézték, az idén első félévben mindössze 1,6 százalékát. A hatásköri decentralizáció következtében ténylegesen is csökkent az ügyforgalom a járási hivatalokban. Az iktatott ügyek száma 27,4, az első fokú hatósági jogkörben hozott határozatok száma 38,4 százalékkal kevesebb 1969 óta. Sokszor még keresik is maguknak a többletmunkát: Sen íteni a községi tanácsa . at A járási hivatalok egyik leglényegesebb tennivalója a községi tanácsok és szerveik munkájának segítése. Jó módszerként alkalmazzák ez ügyben a szakmai napok rendezését, az egyes szakiel- adatok jobb és színvonalasabb ellátására. A kunszentmártoni járásban a szakmai napokon túl a hivatalok szervezeti egységeinek vezetői havonta más és más helységben töltenek el egy bizonyos időt és a helyszínen konzultálnak vitás kérdésekben, új jogszabályokról az illetékes községi szakelőadóval. A kezdet jó — a folytatás is csak az lehet. V. V, Gazdag tv program az év utolsó hetében Az esztendő utolsó hetében parádés műsorajánlattal búcsúik az ó évtől a televízió. — December 28-án, kedden, szép színházi estét ígér nézőinek: Dosztojevszkij „A félkegyelmű” című drámáját Közvetíti a Nemzeti Színházból. A következő napon Leonard Bernstein fiatal előadóművészek közreműködésével beszél a muzsikáról. A december 30-i adásnap a fantasztikus irodalom kedvelőinek ígér kellemes szórakozást: „Jövőbeli históriák” címmel képernyőre kerül Robert Shac- kley „Nugent Miller és a lányok” — Harry Hickey „Hilda” és Henry Kuttner „Android” című novellája. Az „Ölombetűs vallomások” című sorozat ezen a héten két alkalommal jelentkezik. December 28-án, kedden Halasi Mária, december 31-én, pénteken — György István vall az újságírói hivatásról. Január elsején, szombaton először jelentkezik Charlotte Bronte regényének hatrészes, angol rövidjátékfilm változata. — Az első adás Jane-nel és az árvaházzal ismerteti meg a nézőket. — Délután Beethoven Fidelio című operáját a szegedi Nemzeti Színház előadásában sugározza a televízió. A héten három alkalommal jelenik meg a képernyőn a magyar irodalom. Klasszikusainkat Mikszáth Kálmán, Petőfi Sándor és Ady Endre képviseli. Január elsején Mikszátfl Kálmán: regényét, A fekete várost láthatják a nézők, amelyet Thurzó Gábor alkalmazott televízióra. A hétrészes tv- filmsorozat további adásai vasárnap esténként ígérnek majd jó szórakozást. Petőfi Sándor versei a „Cserkoszorú és tintásüveg” című műsorban elevenednek meg. Átadták az ifjúsági hangjátékfesztivál díjait Dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottságának titkára pénteken átadta a magyar kommunista ifjúsági szövetség VIII. kongresszusának tiszteletére meghirdetett ifjúsági hangjáték-fesz- tivál díjait. Az elmúlt négy esztendő terméséből kiválasztott és újra sugárzott nyolc rádiójáték legjobbjai: Kamarás István: Lefelé a hegyről, Sumonyi Zoltán: Nem akarod meghallgatni, A fesztivál sikerén felbuzdulva, az ifjúsági rádió munkatársai arra vállalkoztak, hogy 1972. márciusában áprilisában ismét megrendezik a hangjáték-fesztivált, s a forradalmi ifjúsági napok rádiós eseménysorozatába illesztve. bemutatják a mai magyar valóságot frissen, fiatalosan és elkötelezetten megjelenítő hangjátékok legjavát. Butácskák ? A rádió kitűnő, gondolatébresztő műsorát először azzal intéztem el, hogy butácskák voltak, vannak és lesznek. Voltak, vannak és lesznek? Igen, de ha jól sejtem, ebben az esetben többről van szó, vagy talán kevesebbről. A butácska még élmegy valahogy, s a butaságnak állítólag megvan az ellenszere, de a korlátoltságnak aligha. S a műsort élvező rádióhallgatók többsége a filmgyárban fontos beosztásra váró lányt — szavaiból következtetve — inkább korlátoltnak érzi, mint butácskának. Azok kedvéért, akik nem hallották e szóban forgó műsort, röviden a tényállás: Egy tizenéves pesti lány „bedőlt” valakinek, fi elhitte, hogy őt minden képzettség nélkül a filmgyárban magas beosztásba helyezik. Várta, várta, s eszébe se jutott kételkedni, gondolkodni, sőt mélységes önbizalommal, önhittséggel szentül hitte, most aztán karriert, csinált. Mi ez? Korlátoltság a javából. Ilyenkor szokás drámai hangon felkiáltani: Hát a szülők, hol vannak a szülők? Bizonyára „ott vannak”, ahol a iányuk. És ebben az ügyben sokaké a felelősség, úgy is mondhatnám: sokunké. Leginkább a szórakoztatóiparra gondolok, az áttételesen érvényesülő silányság miatt. Tehetségesnek egyáltalán nem nevezhető lányok és fiúk a szórakoztatóipar vizeire evezve olykor valóban gyors karriert csinálnak, tudás, hozzáértés és megismétlem, tehetség nélkül. Kérészéletű és olcsó ugyan a karriernek ez a fajtája, de bűvöl, csábít. Az istenáldotta őstehetségek létezését, jelenvalóságát elismerem, de a dilettánsok felkarolását nem. A csepürágókét sem. A szónál maradva; ha azt hallom, hogyan „dalol” a mit tudom én hogy hívják táncdalénekesnő, akkor azt mondom: tud ilyen produkciót nyújtani Magyar- országon még 97 ezer lány. Megkérdezi valamelyik nap a tévériporter a budapesti munkáskerület játszóterén a kerítés másik oldaláról a gyerekeket: Mi akarsz lenni? „Futballista” — mondja a gyerek lelkendezve. Ennek mj az oka? Tíz. tizenéves munkás fiúból hat futballistaként képzeli el felnőtt életét. X Százszor szeretném aláhúzni: semmi bajom a rádió szóban forgó, kitűnő hétfő esti műsorával. Egyebek között éppen azért, mert tovább-gondolkodásra készteti, a hallgatót és ráirányítja a figyelmet a mögöttes területekre, arra, hogy olyan hatások érik a szülői házat és a butuskát, amelyek nem azt sugallják, ami az életben normális cél, hanem azt, ami illúziókba ringat, számítóvá tesz és cinizmusba torkollik. Nem mindig, de gyakran. A réveteg butácska, a konok korlátolt és a célratörő számító eleve lemond az érvényesülés legkézenfekvőbb lehetőségéről, a szorgalomról, a kitartásról, a tanulásról, a becsületes munkáról. A lehetőségeknek ez a skálája ki van zárva. Szorongást érzek, amikor olyan szülőkről hallok, akik a kétségbeesés határára sodródnak, mert fiuk, lányuk „csak” munkás, nem viszi tehát az életben semmire. Ez ellen tenni annyit jelent, mint tenni a butaság, a korlátoltság, a számítás ellen. Végeredményben a tudatformálás tájain, a művelődés, a korszerű műveltség tájain vagyunk. S itt szórakoztatás olykor népművelés ürügye alatt folyik a nagyon rossz-ízű manipulálás. Csábítás! Ezért gondolom. ahogy akik el vannak tájolva, sokszor azért tájolódnak el, mert a társadalom némelyik iránytűje hasvt" vagy éppen elősegíti eiltáiolódásukat. Sz. ?. ...tenni, tenni kell! A jándékozni szép, - ajándékozni jó, boldogító érzés. Most, amikor Szolnok lakói a város születésének 900. évfordulójára készülünk, ajánlom: üljünk te valamennyien a város fiai — akiknek otthont, munkát, családi fészket, az anyáknak szülőágyat, szerelmesparok- nak meghitt presszósarkot, napi apró örömöt és morgásra késztető bosszúságot ad __ egy képzeletbeli asztal köré és beszélgessünk. Illik, hogy mindannyian egvütt készülődjünk e kedves „öreg szüle” köszöntésére. Sok megpróbáltatás érte születése óta. Ezért kerül címerébe a pelikán: tizen- hatszor pusztult el és épült újra 1075 óta, amikor megszerkesztették azt az^ oklevelet, amelyet ma is őriznek az esztergomi levéltárban, es amelyben Szolnok földjéről, Szandáról és a Millérrol írtak. Elpusztult, a város es mindig felépült újra Nem idegenek, a lakói áldoztak megújhodásáért pénzt, mun- kát, véres-verejtéket. Ezt a megújhodást szimbolizálja a városcímer. G azdag a mi szűkebb pátriánk történelme: 1075-ben várispánság és megyeszékhely; a XII. szazadban megkezdődő sószállitas, a tiszai tutajozás megindulása révén jelentős kereske- delmi központ: 1552-ben a törökök kezébe került a varos akkor épült a fürdő, a mecset és az első cölophíd a Tiszán; a Rákóczi-korban gyakran volt beszédtéma a város kurucainak hőstettei, de a vár 1710-ben elpusztult; a XVIII. század jelentős ipari fejlődést hozott, évente 300 ezer szálfát dolgoztak fel itt épületiénak, zsindelynek; az 1835-ben meginduló gőzhajózás a Tisza szabályozása, az ‘ 1847-ben megnyitott pest-szolnoki vasútvonal az ország közlekedési központjává tette ezt a Tisza-menti várost. A szabadságharc alatt itt harcoltak Damjanich vörössapkásai, és 1919-ben 134 napig védték itt a mun- káshatalmat a vöröskatonák. Az elnyomatás évei nálunk is súlyosak voltak. Sok ezer lakója pusztult el a háború bombazáporaiban, de a fel- szabadulás után — akikre a sok vihar után itt sütött ki a nap, és akik visszatértek, vagy itt kerestek új otthont, — ismét életet teremtettek a romok helyén, ©lesen, fázva, de tiszta hitteL A mi nemzedékünk, a mi kortársaink takarították el a romokat, építettek új hída , vasutat, gyárakat, iskolákat, családi otthonokat. Róluk is (rt a költő — Váci Mihály —: Nem könnyű itt sem; de legalább együtt küzdik végig mit közösen kell bírni. Szegénység szégyenéből mosolyog fel itt a megelégedés, a szolgaság fölé magaslik a kivívott öntudat...” Itt sem volt könnyű az elmúlt negyedszázad, és ahogyan telnek az évek, ahogyan sokasodnak a holnapért való dolgaink, ahogyan mélyülnek bennünk -a felelősség érzései az utánunk következő nemzedékért, a gondolat — nem mindegy mit hagyunk örökül, hogyan emlékeznek majd utódaink ránk és kortársainkra — látjuk. nem lesz könnyű a következő közösen végigdolgozott negyed, fél évszázad sem. „Nehéz hinni az olyan ember hazaszeretetében, aki nem szereti a maga faluját, városát.” Most, amikor város, sőt megyeszerte Szolnok fennállásának 900. évfordulója megünnepléséről mind több szó esik, erre a szere- tetre apellálok. Erre a hazaszeretetre, amelyben benne van viszonyunk a hazához; az ország érdekeivel és történelmi sorsával való törődésünk; büszkeségünk, szociális és kulturális vívmányaink. iránt; együttérzésünk a néppel; tiszteletünk a történelmi múlt. a múltból örökölt tradíciók iránt; a ragaszkodásunk a lakóhelyhez, az otthonhoz. A nagy családhoz! T örténelmi sorsfordulókat rendszerint egy épület, egy emlékmű is jelez. Intés az utókornak: nézzétek elődeitek rátok hagyta örökül alkotásait, most rajtatok a sor, ti következtek- Alkotni tovább az emberért. Elég említeni a legfrissebb történelmet idéző „dokumentumunkat”; a város szélén álló felszabadulási emlékművet, a körülötte nyáridoben pompázó rózsaligetet, amit a város és a megye lakói közadakozásból hoztak letre. Az MSZMP Szolnok városi Bizottsága nemrég véleményt kért levélben a város pártalapszervezeteitől: állitsunk-e közadakozásból emlékművet a 900. évfordulón, hajlandók vagyunk-e csaladonként erre 30 forintot a - dozni, s még-még azt is kérték: tegyenek javaslatot, bői álljon majd, a város mely ^Ennél a képzeletbeli nagy városasztalnál — a karácsonyi ünnepi asztal különösen jó erre —. hadd mondjak én is a hétköznapok egyszerű krónikása is véleményt. Talán nem is maradok magamra javaslatommal; valósuljon meg a mi összefogásunkkal a bronzba , ontott, vagy márványba faragott születésnapi ajándék. Sokba kerül? Bizony sokba, taten többe is, mint egy millió forint! Sokunknak kell összeadni? Bizony sokunknak, hiszen csak harmincnyolcezren dolgozunk itt üzemben, szövetkezetben, hivatalban, orvosi rendelőben alkotunk színházban. művésztelepem Statisztikák bizonyítják: az átlagkereset a városban havonta 2000 forint korul van. Ebből ne tudnánk három év alatt harminc forintot adm. És miért harminc forint^' Miért ne tehetne az több. vagy kevesebb, kinek-kinek pénztárcája szerint? A minap megkérdeztem ismerősöket és ismeretleneket: hajlandók lennenek-e segíteni pénzzel egy mű felállítását a varosban íme a válaszok: „Miért ne. Havi fizetésem egy százalékát odaadnám!”, „Még nem gondolkodtam rajta, de na szólnának, biztos segítenek , Most kell fizetni, vagy ráér később is?”; „Természetesen”; „Hát sporolnék ra a konyhapénzből”. A jubileumi intézőbizottság nyittaß- son csekkszámlát az OTF nél a 900. évforduló jegyében. És mi, akik itt élünk, fizessük be oda a pénzt, - amennyit, szívesen adunk e nemes célra. Dolgozok a fizetésükből. háziasszonyok a konyhapénzből, diákok különböző munkák elvégzéséért kapott forintokból: összefoghatunk valamennyien kicsik, nagyok, öregek, fiatalok. A mi városunk tesz szebb azáltal. S ha többre if futja majd az így összeadott forintokból. miért ne lehetne parkot ültetni az emlékmű köré és azt jubileumi emlékparkká nyilvánítani. A tanács kasszája nem kimeríthetetlen és oly sok minden kellene: úttörovaros a gyermekeinknek.' ifjúsági park a fiataloknak, anyáknak óvoda, bölcsőde, ahova elhelyezhetik kicsinyeiket lakások. ahol élni, üzletek ahol vásárolni tehet a igények sora nagyon hosszú. A zok, akik itt látták meg a napvilágot, de most az ország más vidékén élnek, miért ne segíthetnének ők is? A megyében lakók, akik ide jönnek gyógyulást keresni, szórakozni, vásárolni — miétt. ne vehetnének részt ők is e nagy összefogásban? Segíteni, velünk együtt! Hol álljon az emlékmű? Javaslatot tenni, velünk együtt. És majdan ünnepelni is velünk együtt! „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell. És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” Varga Viktória
