Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-24 / 303. szám
1971. december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „DUDÁSOK..." Mj az, ami összekapcsol egymás számára idegeneket? Ami hasonló érzést kelt tizenévesben és hatvanon felül? A muzsika! A zene, a dallamok világa! Nemcsak a zeneköltők tudnak élni az összhangzatok igézetében — a zenészek szintúgy! Hány és hány óra telik szigorú próbával, gyakorlással, egy dallamsor állandó ismételgetésével, amíg bemutatásra kész a mű. — „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.” Kiss József: „Fesztiválokat akarunk rendezni...” — Illetve kürtöt! — Kürt, vagy fuvola, trombita egyre megy! Amíg az ember ura lesz hangszerének és amíg végre egy nagy egész kis részeként megszólaltathat olyan zenekari műveket, amelyek a fú- vószene-irodalom gyöngyszemei És az állandóan ismétlődő folyamat, amíg csak az ember éű. Akj megpróbálta egyszer is, már nem tud másképpen létezni. őszinte, szívből jövő megnyilatkozása volt ez Mihályi Jánosnak, s a kis Berkes Hédi tágranyílt szemekkel hallgatta. A férfi nyugdíjas, elmúlt hatvan éves, Hédi tíz esztendős mindössze; mindketten a szolnoki MHSZ— Olajbányász fúvószenekar tagjai. Ketten a negyvenötből — akik úgy mint a többiek — hetenként kétszer rendszeresen próbákon ülnek, tanulnak, akik ha valami ünnepség van a megyeszékhelyen. szerepelnek minden ellenszolgáltatás nélkül. Sőt, inkább akadnak gán- csoskodók — felelőtlen kritikus de sok van! — mint segítők, megértők. Hosszú évekig ezért is húzódott egy fúvószenekar alakítása Szolnokon, abban a városban, ahol sok évvel ezelőtt magasszínvonalú volt a fúvószenekari kultúra. Akkoriban több ilyen együttes volt a városban, s ha kivonultak, megálltak az emberek az utcán úgy hallgatták őket, ha térzenét játszottak a Tisza-parti zeneDavilonban, nagy tömegek hallgatták játékukat. Ma nem egyszer hallani ilyen véleményt: egy felelős beosztású komoly embernek nem ildomos beülni egy fúvószenekarba! Mintha az alávalóbb időtöltés lenne, mint mondjuk a hajnalokig tartó ulti-csaták. Egy évvel ezelőtt, 1970. november 1-én — dicséretére a kőolajtermelő vállalatnak és az MHSZ városi vezetőségének — létrejött, a negyvenöttagú együttes nem kevés anyagi támogatással. Az olajbányászok csaknem félmilliót áldoztak új hangszerekre. egyenruhákra, kottákra. Áz MHSZ ad helyet nekik; próbatermet, raktárt, hangszert. Az idén május elsején már az ő játékuk ütemére lépkedhettek a felvonulók köszönten; a munkások ünnepét. Kiss József karnagy — valamikor munkás volt a járműjavítóban, aztán katonazenész, az ma is — szívesen beszél terveikről: „Itt az Alföld szívében szeretnénk meghonosítani a fúvószenekari fesztiválokat. Siklóson 1963 óta rendeznek ilyeneket és nagy sikerrel. Miért ne követhetnénk mi is egy jó példát? Próbaképpen 1973- ban szeretnénk egy kis fesztivált, majd 1975-ben a város fennállásának 900. évfordulója alkalmából országos fesztivált rendezni. Tudjuk, hogy az nagy munkával jár, költséges, de a zenei ismeret- terjesztésben óriási jelentősége van. Nemcsak hagyományos fúvószenét, indulókat, nyitányokat, intermez- zókat játszunk. Repertoárunkon a modern fúvószeneirodalom legszebb alkotásai is szerepelnek, pl. Farkas. Mo- sonyi művei.” Berkes Hédi: „Fuvolatanárnő szeretnék lenni...” A(Z űj esztendő tavaszán bizottság érkezik Szolnokra, a zenekar minősítésére. Milyen fokozatot kapnak? Nem tudni előre. Egy biztos, a sok tanulás csak eredménynyel járhat Tudja ezt ez a tíz esztendős kislány is, aki korához mérten nagy határozottsággal mondja: — Élvezem a zenekarban való játékot! Hédiről regényt is írhatnék: apja a rossz házasélet miatt öngyilkos let* —f mozdony elé vetette magát. Talán épp az elé, amit korábban ő maga is javított a járműben munkatársaival, köztük az idős Berkessel. Berkes papa. mikor egy adásvételi ügy miatt ellátogatott az özvegyhez, ot* találta Hédit egyedül a rideg lakásban. Sírt! Attól a perctől kapcsolódott össze életük: az idős, gyermektelen házaspár örökbe fogadta a kislányt. Egyszer a papa felfigyelt arra, milyen biztosan, tisztán intonálja a kislány a különböző dalokat. Berkes apuka — aki maga is fiatalkora óta zenész — elvitte a kislányt egy zenekari próbára. „Nézd Hédi, mennyi hangszer van itt. Melyiken szeretnél játszani?” A gyermek meglepő komolysággal vizsgálódott, mígnem megállapodott a* fuvolánál. De a gyermek életében sem ment minden simán: a zeneiskolai felvételin megkérdezték, járt-e óvodába, tanult-e ritmust tapsolni ? Hogyan mondhatta volna el, hogy ő csak a hideg lakással, a nemtörődömséggel találkozót* mindaddig, míg nevelőszüleihez nem került? A felvételin elutasították! A jászberényi Baki Katalin tanárnő önzetlenül egy évig járt Szolnokra tanítani a tehetséges kislányt — és végül is miden jóra fordult. Hédi zeneiskolába jár, kitűnő tanuló, és az apuka jubileumi jutalmából, meg OTP kölcsönnel megvette. neki, 5260 forintért a fuvolát. — Fuvola tanárnő szeretnék lenni! — mondja, aztán bevallja, hogy bizony a magatartása négyes az iskolában, mert szeret ugrálni, beMihályi János: „Én már eljutottam az őszi hervadáshoz...” lekotyogni a feleltetésbe, de ígéri megkomolyodik, ahogyan egy negyedikes, zenekari taghoz illik. Hédi a legfiatalabb tagja a zenekarnak. S a legidősebb? Mihályi János, a járműjavító nyugdíjas művezetője. — Az ember nem egyszerre hal meg! Tudja mit énekel a bariton szólam Haydn Az évszakok című oratóriumában? „Látod-e te gyarló ember az évszakokban életednek a tükrét? A tavasz a gyorsan tovatűnő ifjúság boldog álma, a nyár a termő férfikor, de jön az őszi hér- vadás és mire a tél beáll, a sírod is készen vár.” Nos én eljutottam az őszi herva- dáshoz és bár nem volt gond nélküli az életem, úgy érzem szépen éltem. Boldog ember vagyok. — A zenéhez való kötődése mikor kezdődött? — Kisfiú koromban, amikor megengedték, hogy a nagydob kocsiját húzzam a zenekarban. Aztán krajcáronként kuporgattam össze a vadászkürtre valót, ötven éve játszom szabad időmben különféle zenekarokban. Vezényelt már híres karmester és kevésbé neves. Várom én, hogy a mi zenekarunkba is mind több fiatal jöjjön. Stafétabotok várnak átvételre. Tudom, a zenei közösségben végzett munkájukra, min* életük legszebb emlékeire tekinthetnek vissza, úgy mint én. Varga Viktória Foto: Temesköz! A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet kunszentmártoni telepétől Hollandiába és az NSZKba szállítanak férfinadrágokat. Mintegy nyolcvanezer ruhadarab indult nyugatra a szövetkezet kun z ntmártoni telepéről az év folyamán. A camion lassan megteók, s tartalma néhány óra múlva a határ»” tói öregbíti konfekcióiparunk hírnevét. Több—kevesebb, mégis sok Űj fnrdőtelep Európa sóban egyik leggazdagabb hévizére bukkantak a szénhidrogén kutatók 1964-ben Sárvár határában, 2000 méter mélységben. A tervek szerint gyógyászati célokra hasznosítják majd a 81 fokos, — literenként 41 gramm sót tartalmazó vizet Fürdőtelepet építenek, de ehhez hivatalosan is gyógyvízzé kell nyilvánítani a hévizet. Ennek érdekében kísérleteket folytattak a sárvári járási kórház e célra létesített balneológiái osztályán. A kísérletek szerint a nőgyógyászati megbetegedések és a felsőlégúti hurutos betegségek gyógyítása kitűnő eredménnyel zárult — Ezekután a sárvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elkészítette a törzskönyvet és a mellékleteket és kérte a gyógyvíz elnevezés engedélyezését. A Vas megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága jóváhagyta az engedélyezés felterjesztését az egészségügyi miniszterhez. Amit karácsonyra Többféle hagyományos péksüteményből — egy „sima” f szombati mennyiségnél jóval 1 Kevesebbet kell a sütőipari vállalatnak szállítania — tehát a szakmunkásainak sütniük — karácsonyra. Tölte- 1 lékes süteményfajtákból például csak mintegy feleany- nyit, vizes-tejes, sós péksü- ( teményből szintén keveseb- ' bet kémek a boltok péntekre, — mint szombatonként szoktak. A kifli, zsemle, zsúrke- nyér helyett inkább diós és mákosbeiglit, s a szokottnál mintegy négyszer több fonott kalácsot kapunk az ünnepi asztalra a sütőipartóL Szám szerint 16 és fél mázsa Kalácsot — negyedkilósból ezerkétszázat, ennél ötven- nel több félkilósát és 800 . egykilósat — rendeltek az sütnek a pékek üzletek. Diós- és mákosbeig- liből 500 negyed és 1050 félkilósát kell a vállalatnak ma szállítania, — részben saját boltjaiba, javarészt más üzletekbe. A kétnapos ünnepre jóval több kenyeret kéll sütni. — mint egy-egy hét végén. — összesen 420 mázsára szól az előrendelés, amelyet csak úgy teljesíthet maradéktalanul a vállalat, ha mára virradóra 250 mázsával többet süt, mint szombatonként szokott a Felsorolhatnék a méret szerinti mennyiségeket de anélkül is nyilvánvaló, hogy a hiánytalan ünnepi terítéket valóban nagy erőfeszítéssel állítják elő a sütőipari dolgozók, akik mindany- nyiunk tiszteletére rászolgálnak. di&znáölúk Dísznőság — írnám, de hát nem az. Nagyvárosban lakom és egy hete már minden hajnalon disznók visítása ébreszt A disznó más és más, csak a visítás mindig ugyanaz. Kérdeztem az illetékeseket; tudjék-e, hogy karácsony hetében hány disznó visít hajnalonként. Nem tudták pontosan, csak annyit mondtak, hogy feltehetően az idén több, mint tavaly. Valaha a szegény ember nem is volt igazán sajnálha- tón szegény ember, ha valamiképpen telt az egész évre valő zsírozóra. — A megölt malacra, amihez már csak az „élet”, a kenyér kellett. Hadd idézzek most egy véletlen párbeszédből: — Akkor megegyeztünk. Kétrészes garázst építel. Ami anyagod a házépítésből maradt, azt felébe fizetem... — Jó. de ha szombaton lecsapom a két disznót, akkor eljössz a torra... — Megölöd mind a kettőt? — A családtól venném el, ha eladnám. A két malac is a karácsony... Megvallom, hogy idegenként hívattam magam a torra; kíváncsivá tett a garázs, a két disznó, a városi disznótor Kársai József —, későbbi házigazdám — beton- elemgyári munkás. Keveset, majdnem semmit sem tud arról a korról, amikor egy hízó évnyi reménységet jelentett ö házat épített kétszázezerért. Kétszobásat, fürdőszobásat. •— Nem is disznó az enyém, csak olyan 110—120 kilós két malac... — Nem adta el az egyiket? — Elfogy az. Meg aztán munkám van nekem. Nem hagyja él az embert a munka. Karsal József felesége is dolgozik. Ketten ötezer tv rintot keresnek. — Jövőre lehet, négy disznót tartok... Ott voltam a toron. Áldomásra emeltük a poharat. A majdani négy malacra, az új házra koccintottunk. Arra is. de monda tlan talán e disznótorban elhangzott legszebb mondatra is: — Nem hagyja el a munka az embert. Azóta nem haragszom haj- nalonta a disznó-visításét. Az örömet hiszem mögötte^ amit talán elmond majd e képriport B. G. Hatalmas árnyék a láb. Kicsi a malac. Igaz ez a fotós kolléga tréfája csak. A másik oldalról a disznó lenne óriási... Marika első karácsonya AZ IDÉN öt éves Vincié Marikának, mégis ez az első igazi karácsonya. A kislány egy Berekfürdő melletti omladozott tanyából került Jászfényszaruba. Natvan esztendős, munkában megfáradt tsz-tag és egy szellemi fogyatékos asszony gyermeke. Az idén tavaszkor, amikor alacsonyan szálló repülőgép zúgott el a tanya felett, az udvaron játszó gyerek annyira megijedt, hogy eszméletét vesztve terület el a földön A szülők, amikor hazatérve rátaláltak, csupán annyit mondtak egymásnak: „Ebből a gyerekből se lesz már semmi’’. Akkor sem rendültek meg különösebben, amikor kiderült, hogy a nagy ijedtségtől a kislány megnémult. A családban annyi változott csupán, hogy azontúl még gyakrabban hagyták magára a gyereket. A szomszédok hívták fel végül a tanács figyelmét a tanyán történtekre. Marikát állami gondozásba vették. Szeptember 15-e óta nevelőszülőknél él 3 ászfény szarun. ÉZSIÁS LASZLÓNÉHOZ — a nevelőszülőhöz — Réz Sándorné gyermekvédelmi felügvelőnővel együtt kopogtatnunk be. A beszélgetés alatt Marika el sem mozdult az .új anyu” mellől. — Olyan jó hogy már így csügg az emberen — mondta Ézsiásné. Amikor idehoztuk olyan volt. mint eav menha'szolt. halálra sebzett kis vad. Nem ismerte a tejet. a kávét, a cukrot. Ha csokoládéval kínáltam, védekezőén emelte kezecskéjét az arca elé, amikor pedig simogatni szerettem volna, rémülten menekült. A legborzasztóbb az volt, hogy nem tudott szegénykém beszélni. Nem tudta elmondani, hogy mi tartja állandó rémületben, nem tudott sem panaszkodni, sem kérni. De következtek örömök is: amikor Marika először értette meg, hogy őt most nem szidják, hanem dédelgetik; hogy a kezek nemcsak ütni, simogatni is tudnak. MARIKA új otthonában is karácsony estére készülnek. Ézsiásné, 79 éves lánya, 17 éves fia és a nagymama lázasan terveznek, ajándékokat vásárolnak. Marika karácsonyi verset tanult. Nem tévedés, verset tanult, mert ismét tud beszélni. Igaz a küszködve kiejtett szavak még nehezen állnak össze mondatokká, s a mondatokban még kísértenek olyan kifejezések, hogy „ustor", „bot”. A bot, amivel talán a fejét verték. „Szótárában” azonban mindig több az olyanok neve akiket — széttárt karjaival mutatja — „ilyen nagyon szeretek”. Egyre hosszabb mondatokat ..szerkeszt” annak bizonyítására, hogy a mamát sosem hagyja el. Jászfény szarun egy sebzett lelkű emberke talált otthonra, melegszívű emberedre. szerető nevelő szülőre. Az emberke „az öt esztendős Vincze Marika” várja a karácsonyt Készül gyermekkorának első karácsonyára. ülés Antal.
