Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
W * 7 Életút Lelkemnek nincs nyugta Lehet, hogy furcsa, de negyvenéves fejjel is megrögzött beat-rajongó vagyok, Mandorn, öreg fejjel, de mindig ott a helyem a beat-koncerteken,. no nem az első sorban, az azért túlzás lenne, csuoán a hátsóban. Szénen, csendben, öregesen. Nem akarok tüntetni beatségemmel. Természetes tehát, hogy most, amikor először lépett városunkban közönség elé a beat zene maevar klasszikusaiból verbuválódott szupergrouoe, a lokomotív GT, napokkal előbb készílltem a különleges zenei eseményre. Mint kiderült azonban, amikor beültem a nézőtérre, az első részben csuDán a Non fiton zenekar muzsikált. nevéhez méltóan; megállás nélkül. Hngv m’ről is szólt a daluk’ Először a házmesternek akartak velem elmaevaríztatnl valamit. Majd eev másik dóiban arra ösztönöztek, hogv szóljak a „főkre”, meg szóllak a ..fákra" Azután r>edto arról számoltak be, homz egvptlen nanba ml minden belefér. Komolyan mondom, n->evon érdekelt Azaz esek érdekelt volna. Mert azontúl, hogy a dalok címe eladott az ér- tpimem, íz pgv árva kukkot se hallottam, boczv valólá- ban mit is kellene nekem elmaevoráznom az én drága jó házmesteremnek ott a Várkonvi tér öd-ben és ho»y szegénv „fűk", meg szesénv „fák” mi rosszat vét-t+ek. hogy szemátres SZÓVal kellene meítnJrnníZat- nom őket Az pedig k’iUínö- sen érdekelt volna, honv az én d los szólista harátom hngvan is taitt el a bét eovik naniát. Ssínns. mindebből semmit sem tudhattam meg. Először koromra gyanakodtam, hátha npepfáradt hallásom a lúdas a dologban. Aztán megfordult az agyamban az is, hogv talán ; mégis eljárt volna az idő felettem. Nem értem én már az új idők parancsoló szavát. A beatzene parancsolatját. De aztán megnyugodtam. mert egyik sem. Kiderült, hogy a fülhallásom tökéletes és a fiatalságom sem kopott még meg. Nefti Itt a bibi. Ugyanis odafordultam előbb a jobb szomszédomhoz: Maga érti? — kérdeztem tőle. Pontosabban befordítottam a fülébe. És biztos, ami biztos a számat is jól felé fordítottam, hogyha másról nem, ajkam mozgásáról olvashassa le a kérdést. Mire ő az énfülembe: Nem! Ugyanezt elismételtem a baloldali szomszédomnak. Az eredmény egy még erőteljesebb nem. (Azóta is remeg a dobhártyám.) Minderre a Ságvári Endre megyei Művelődési Köz- pont téglalap alakű színháztermében került sor. (A téglalap csak azért fontos, mert állítólag ez a teremforma nem kedvez a hangosított muzsikának.) Az eseménynek már néhány nao- ja, de őszintén mondom, sőt az istennel bizonygatom, azóta sem tudok megnyugodni: vajon mi a fészkes fenét kellene ténvleg elmagyaráznom az én dráPa házmesteremnek, ott a Várko- nvt tér 50-ben. Pedip biztos va'ami fonfosat. Különben miért Is kértek volna rá Olvan erőtplies hangsúllyal, ordftóan hangosan. TVóga fiatal barátaim, hites társaim a beatben, ha ti tudjátok, ha valaki köziiletek megértette volna, nyugtassatok meg. Üzeneteteket bármikor szívesen várom a szerkesztőségbe, v — beates — r Érzékeny búcsú A fiatalember csokrot rendel a virágüzletben és sajnálkozva mondja az elárusítónőnek: — Hát igen, többet nem jövök önökhöz. Holnap megnősülök. Különbség Tristan Bemard franda drámaírót egyszer megkérdezték: miért nem tagja a Francia Akadémiának? — Tudja — magyarázta Bemard — jobb szeretem, ha az emberek azt kérdezik: „Miért nem tagja az Akadémiának?" mintha azt ! mondanák: „Ki tudja, miért tagja az Akadémiának!” A gyerek kérdez A kisfiú megkérdez! ft* apjától: — Papa, ha ma este el jönne a világ vége, akkor az holnap reggel már benne lenne az újságokban? I Akadály nines — Van egy szép kétágyas szobájuk? — Van. önök házasok? — Igen. Mind a ketten! Vallomás A hűtlen asszony levelei ír barátjának: „Elmentem gyónni. Drágám, micsoda élvezet egy órát csak rólad beszélni anélkül, hogy pletykától kellene tartanom!’’ Nyugodt család — Semmi baj, két hét múlva a felettünk lakók hazatérnek az üdülésből és feltétlen el fogják zárni a csapot.« (A Wochenpresse-bői) Váratlan fordulat Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 503. csínéi Jászkunsági arcképcsarnok AH Csozbadzsi két halála Még abban a bizonyos hőskorban történt. A színház vendégjátékra ind 't egy mátraalji kis faluba. Az Aranyembert játszották. Indulás előtt derült ki, hogy az Ali Csorbadzsit alakító művészt baleset érte. Rohan az ügyelő, a rendező, mindenki, aki csak tud, Jo- cót keresik, az egyetlen szabad színészt, aki beugor- hat. A szerep nem hosszú, a buszon is meg lehet tanulni. Nem találják.. Jön az Igazgató, Ismeri az embereit, taxiba ül, negyedóra múlva hozza. — Itt van, már a szerepét ts tudja. Feltuszkolják a buszra. A rendező kezelésbe veszi, de nem sokra megy vele. Jocó- nak tegnap volt a születésnapja, s a másnaposság a délelőtt folyamán azn po=- ságra váltott — egyszóval új fent nagyon boldog volt — Tudom kisapám, a diri megmondta, az első felvonás végén meghalok, de előtte közlöm, hogy a kincs a vörös félholddal jelölt zsákban van. Amikor nem figyelték, dédelgetve kiemelt a belső zsebéből egy lapos üveget, s meghúzta. Elkezdődött az előadás. Pereg a cselekmény. Jocó jelen van. de nem nagyon tud beleszólni, mert a súgót sem hallja. Nem baj. A fontos a vörös félhold. A főhős feladja a vógszót. Jocó ártatlan, csodálkozó szemekkel körülnéz és tovább hallgat. Az igazgató bekúszik a díszletek között Jocó közelébe, s szinte kiabálja: Mondd már a félholdat... Már a közönség is hallia. Jól derülnek, az első sorokban már súgni is kezdenek Jocónak, aki egyszercsak kapcsol. — Tudom már — kacagja — azt várjátok, hogy meghaljak. Elvágódik úgy, ahogyan azt a színiiskolán tanítják. Néhány agonizáló mozdulat, hörgés. Aztán vége. Ali Csorbadzsi halott a titkot nem árulta el. Az előadás nem mehet tovább. Függöny. Rövid szünet, tanácskozás. Néhány bravúros betoldással megoldják a problémát, s megint útjára ered Jókai szép szövege. A végén a siker teljesen feloldja a hangulatot. Mindenki elfelejti a kínos közjátékot Még Jocót, a hősét is. Már indulna a busz, amikor keresni kezdik. Senki nem találja. AZ igazgató megkérdezi, hány kocsma van a faluban. Kettő. Elindul a távolabbi felé. Jocó ott könyököl a pultnál, anekdótákat mesél a helybélieknek. Rámered a belépő igazgatóra. — Te is idejársz, dirikém? — Hogy, hogy idejárok? Együtt jöttünk, nem emlékszel? — Miért jöttünk volna mi ide együtt? — Az Aranyembert játszani. — Ti. De én abban nem vagyok benne. — Nem emlékszel? Beugrottál a Saca helyett. — Ja, tudom — s a homlokára csap, majd elkezdi szépen artikulálva, hibátlanul mondani a szöveget — Jó uram, Ali Csorbadzsi most meghal, de előtte a titkot elárulja. A kincs a vörös félholddal jelölt zsákban van elrejtve... Itt egy pillanatra még ránéz alkalmi közönségére, aztán formásán elvágódik a kocsma padlóján. Űjabb csodálatos haldoklási jelenet Majd teljes mozdulatlanság.^ Néhány perc múlva az immár ezen az estén másodszor elhunyó Ali Csorbadzsi csendesen horkolni kezdett, — Tabáni — (TRizümcö ß> i <Csötö CJ % __ L 1— “Iá/A* . Y a ftj 7 x JL 1 j ^0 Önkiszolgáló italbolt Nyertem és vesztettem Kivettem maradék évi szabadságomat, hogy elvégezzem az ünnepek előtti nagytakarítást Ebbe azonban belekalkuláltam a már hónapok óta rossz gázboiler javíttatását is. Nem volt azonban mindez olyan egyszerű, ahogyan én elgondoltam. Jöttek a nagy vállalat helyi egységének szakemberei és hossza.ntartó vizsgálódás után közölték velem: alkatrész nincs náluk, így megjavítani nem tudják a készüléket; lezárják. Egyébként is gondolkodjam a javíttatáson, mert 500 forintba fog kerülni és még akkor sem garantálják, hogy jó lesz. A kiadáson gondolkodtam, ám a lezárásba nem egyeztem bele. Hosszas vita után ezt méltányolták is a mesterek. Mindez meglehetősen elszánttá tett és utánanéztem, hogyan járnék jobban. A konkurrencla Jutott eszembe és annál Is maradtam. Nem fizettem rá, mert a „maszek” az évek óta használhatatlan parapettet is meglavítötta. Baráti alapon pedig megsúgta, hogy egyáltalán nem kellett alkatrész, egyszerű szereléssel mindent helyrehozott, ezt az azóta Is kifogástalanul működő készülékek bizonyítják. Napokig nem akartam hinni, hogy a lakásban található összes készülék megjavításáért a konkurrencla mindössze 40 forintot kért. Így tehát nyertem 460 forintot. Ennyivel úgymond gazdagabb lettem, mégis szegényebb. Szegényebb azzal a reménnyel, hogy a szolgáltatást a szolnoki szakemberekkel egyformán értelmezzük, — borsi —
