Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
1971. december 19. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 7 Ellenfelek a karácsonyfa alatt? A nagy ajándék• VÓSar ahogyan a kereskedelmi divat nevezni szokta a karácsonyi heteket — javában tart még. Élelmesebb nyugati képeslapok — nyilván nemcsak az ól- vasét kiszolgálni kész igyekezetükben, hanem a jól megfizetett reklám céljából is — hosszú listákat közöltek: kinek mit lehet ajándékozni A Stem című magazin például címoldalán úgy ajánlotta a vastag december eleji számot, hogy abban 2500 ajándékozási lehetőség listáját találja a lap vásárlója. Valljuk be, nálunk sem ártott volna egy ilyen ajánló lista, sok fejtöréstől megszabadulhattunk volna. Persze, lista nélkül is van egykét biztos ajándékrecept. Az egyik például: a könyv. S most senki se gondolja, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat, vagy a Művelt Nép könyvterjesztő fizette meg ezt az írást — január elsejétől ugyanis csak ez a két könyvterjesztő működik Magyarországon — egyszerűen sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy a könyv, mint ajándék, nem megy ki a divatból. Igen, de meddig? a kérdés nem puszta újságírói fogás, hangulatkeltő trükk, hogy az olvasó most jobban odafigyeljen a további sorokra! Igen komoly emberek, magukat több-kevesebb joggal tudósnak tartó férfiak — s persze, nők is — írtak erről cikkeket, tanulmányokat, sőt könyveket is: a könyv, mint az emberi kultúra, az emberi tapasztalatok tárháza, s főleg, mint az irodalom kézbe vehető alapformája, kimegy a divatból. S mi szorítja ki Gutenberg után félévezreddel a nyomtatott betűt? Az a másik, karácsonyfa alá is állítható, szerénynek egyáltalán nem nevezhető aján- déktágy, amelynek nevét nyelvünk már nem is próbálta megmagyarítanii a televízió. Aki most úgy gondolja, hogy a televíziót szembeállítani a könyvvel, a kettőt kijátszani egymás ellen: csak puszta ijesztgetés, üres rémlátás — az legjobb szándékai és indulatai ellenére is valószínűleg nem gondolkodott azokon a súlyos következményeken, amelyeket a televízió elterjedése jelenthet. Mert, hogy a tv elterjedt, azt ma már csak így, múltidőben lehet mondani Magyarországon is. 1971-ben az előfizetők száma erősen megközelítette a kétmilliót, s az új esztendőben — különösen, ha a jövő nyári müncheni olimpiára gondolunk — minden bizonnyal felül is múlja már a kétmilliót S, ha meggodoljuk azt is, hogy Magyarországnak alig több mint tízmillió lakosa van, beleszámítva a gyerekeket csecsemőket, öregeket is, akkor könnyű belátni: mintegy hárommillió tévéelőfizető esetén az ország százszázalékos telítettségéről beszélhetünk; ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy szinte minden magyar családnál lesz tv-készülék. A tévé elterjedése tehát már ma is inkább egy befejeződő, mintsem elkezdődő folyamat De hol itt a veszély, amely a könyvekre leselkedik? — kérdezheti ismét a képernyő minden híve. Veszélyek pedig vannak. S, akik Gutenberg könyvnyomtató galaktikájának hanyatlásáról beszélnek, azok eléggé súlyos érveket tudnak felsorakoztatni e tárgv- körben. Mindenekelőtt azok-' ra a számadatokra hivatkoznak. amelvek a világ legkülönbözőbb országaiban végzett kutatások nvomán kimutatták, hogy a televízió- ^észüi^k-Vel rendelkező családok tagjai szabadidejük legtekintélyesebb részét a képernyő előtt töltik. Vonatkozik ez elsősorban a kis- korú gyermekekre, de a felnőttek körében sem sokkal jobb a helyzet; s ha az asz- szonyok — például Magyar- országon — még kevesebbet ülnek is a tévé előtt, mint a férfiak, az szinte kizárólag a második műszaknak, a kevesebb szabadidőnek a következménye. Ha pedig a szabadidő legjelentősebb hányadát a vibráló képernyő előtt tölti öreg s fiatal, nyilván kevesebb idő jut a könyvolvasásra. Ez elég kézenfekvő, s alig cáfolható érv. Van azonban ennél talán még súlyosabb is, Az, hogy a televízió a maga művészi műsoraival mindenekelőtt filmjeivel, tévéjátékaival, színházi közvetítéseivel, s néha talán még könyvismertetéseivel is, a nézők jelentős részében azt a benyomást kelti, hogy nincs is szükségük az eredeti könyvre! Nem kell magukat az olvasással fárasztaniok, a versek érthetetlenségével; nem kell nyűglődniük a fantázia nehézkességével, itt most a látvány sokkal közérthetőbb, világosabb, nyomon követhetőbb formájában megkapják mindazt, amit korábban csak olvasva ismerhettek volna meg. S mindezt ráadásul rövid idő alatt kapják, ami a mai élettempó mellett nem elhanyagolható körülmény. Mindez üres képze* lüdes ? Nem hiszem, Hány tévénéző hallott a Forsyte Saga létezéséről, mielőtt e sorozatot vetíteni kezdték volna? Bizonyára kevesen. De mondjuk, ez a nem is minden vonatkozásában értékálló mű nem annyira érdekes, mint példa. Ám hányán olvasták a Rózsa Sándort, mielőtt annak tévéváltozatát látták? S ez csak a kérdések eleje. Mert fel kell tenni ezután a következőt: hányán mentek el a Rózsa Sándorért a könyvtárba és hányán gondolják úgy, hogy most már minek elolvasni? Tudom, miről szól, láttam — mit mondhat ezek után a könyv? Nem kell nagy fantázia annak kitalálásához, hogy azok vannak többségben, akik ezt a legutóbbi kérdésformulát vallják magukénak. A könyv-halál lángoló szavú prófétái mindezt —- s még sok minden mást — fel tudják sorakoztatni, ijesztő jövendölésük bizonyítására. Nyilvánvaló, ugyanilyen súlyos ellenérvek is akadnak. Például az, hogy olyan tömegek, amelyek azelőtt nem olvastak, most legalább a televízióban megismerkednek olyan műalkotásokkal, mint például Az ember tragédiája, vagy legutóbb a Háború és béke filmváltozata. Aztán vitathatatlan a tény — könyvtárosok és könyvkereskedők igazolhatják —, hogy egy-egy irodalmi mű televíziós bemutatása után boltokban és könyvtárakban azonnal megnő a könyv iránt a kereslet. (Ma már — szerencsés esetekben — a tévébemutatókhoz igazítják egyes könyvek megjelentetését.) A karcolt, kopott celluloidszalagon egy 1917-es október végi nap elevenedik meg, az első abból a tízből, amely „megrengette a világot”. Aztán Lenin vitázik, nevet, agitál, vagy éppen egy fiatallal beszélget. Hirtelen végeszakad a történelmi lapok visszaforgatásának, az archív filmkockákat színes fényképek váltják fel Ez-k már R'^-nesten késeitek. Overallos emberek te' '*n izot néz-'?’*-„ír Annak a páncélautónak a A fantázia elszegényítésé- nek vádját a tudósoknak egyelőre még bizonyítaniok kell, mert inkább csak elméleti föltevés ez, mintsem alapos vizsgálatokra épülő bizonyosság. Az viszont külön vizsgálódás nélkül is bizonyos, hogy a tévé rendszeres nézői — elsősorban a riport, a híradó, áz élő műsorok nyomán — lényegesen nagyobb tájékozottsággal rendelkeznek, mint korábban valaha is. Együtt élnek a világ eseményeivel, szükségszerűen nagyobb áttekintésük van hazai és nemzetközi ügyekről, mint eddig bármikor a széles tömegeknek. Ez a nyitottság, az együttélés a valósággal, , viszont mindig egyik alapfeltétele volt annak, hogy valakiből „jó néző”, tehát a műalkotások érzékeny befogadója legyen. íme hát egy csokor az ellenérvekből. Most már csak az a kérdés: a két érvrendszer megsemmisíti-e egymást, vagy az egyik győz a másik felett? Tehát vagy a veszélyt jósló prófétáknak, vagy a televízió barátainak lesz igaza? Tény, hogy jelenleg űjabb nagy támadás készül a nyomtatott betű ellen. Erre az új üzleti lehetőségre a nyugati világban éppen a könyvkiadó vállalatok vetették rá magukat. Az új üzlet pedig éppen a televízióval van összefüggésben; ez a videokazetta. ■ Az a szerkezet, amely a normális, rendes tévékészülékhez kapcsolva, lehetővé teszi olyan előre felvett tévéjátékok, műsorok lejátszását a képernyőn, ahogyan most a kazettás. magnetofonokat használják. Ilyenformán a néző a tévé műsoraitól Is függetlenítheti magát, s ha akarja, szünet nélkül krimit, vagy zenés műsorokat „fogyaszthat” odahaza. Egyelőre a világ nagy cégei nem tudtak még megegyezni abban, melyik technikai eljárást szabványosítsák; de, ha meglesznek ezek az egységes szabványok — ami a nagy üzlet alapfeltétele —, akkor pillanatokon belül óriási tömegű és olcsó — a kettő egymás feltétele — készüléket és ehhez való kész kazettás műsort tudnak a piacra dobni a könyv- terjesztő vállalatok, amelyek már előre felvásároltak ilyen programokat (Egy nyugatnémet cég elég tekintélyes összegért magyar játékfilmek kazettás jogát is megvásárolta márj A tömegtermelés egy évtized alatt feltehetően olyan árszínvonalat eredményez majd, amely reálissá teszi a feltételezést hogy tíz esztendő múlva, — de _ 2000-re mindenképpen — már videó-kazettát is találunk majd a karácsonyfa alatt az ajándékok között. S ott lesz-e még a könyv is, hiszen a kazettákból akár könyvtárat is rendezhetünk be odahaza? Minden bizonynyal ott lesz a könyv is. Nem mint megtámadott kiszorításra ítélt ellenfél, hanem mint változatlan alapmuníció az emberi értelemért. humánumért szépségért vívott, vémélküli csatában. műszaki rajzát, amelyről Lenin az áprilisi téziseket olvasta fel. s máris a Csepel Autógyárban és a Budapesti Járműszövetkezetben vagyunk. Az itt dolgozó ifjú kommunisták készítették el — többezer társadalmi munkaórával — a pánestnutó mását. A Magvar Honvédelmi Szövetség filmstúdiója. Bárány GvK'-gv rend„-ő Baris Miklós és Schöller Gey r'. operatőrök forgatták. Bernáth László Film a Lenm-páncélautóról Gácsi Mihály illusztrációi az I»— Nagy gondban vannak as állatok, mert megöregeutc*, küldte őket szívtelen gazdájuk. Elindulnak hát szépen sorban, a kutya, a macska, a szamár és hátán a kakas. Addig mennek, mendegélnek, míg egy házhoz nem érnek. A házban banditák laknak. Az állatok azonban alaposan rájuk ijesztenek. A kakas éktelen kukorékolással, a kutya hangos ugatással, a macska éles nyávogással és a Suviuur ____ más iázással. A megfélemlített rablók fejvesztetten menekülnek,! az állatok pedig végleg beköltöznek új lakóhelyükre, a rablók házába. m wii»n>iwWlfMO.»KWirJ;j<n
