Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-18 / 298. szám
1971. december 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy hiánycikk háttere Néhány évvel ezelőtt, koratavasszal, rádió- és sajtónyilatkozatban jelentették be az illetékesek, hogy „az idén minden zöldségféléből lesz elég, csak uborkából várható kevesebb, mint az elmúlt években...” Jó téma volt ez az ügy okkoron a nu- moristáknak. Talán éppen Komlós János vágta el a gordiuszi csomót: ha az irányító szervek már márciusban tudják, hogy az idén kevesebb uborkát akarnak vetni a termelők. ír int az előző években, és ez nem fedezi majd a várható szükségletet. akkor több uborkát kell vetni. Hasonló furcsaság jelentkezik manapság: a gyerekszoba-bútorok hiánya. Panaszkodik a vevő. az eladó, — mindenki, aki érdekelt az ügyben, mert nincs Lehel gyerekszoba garnitúra, és egyáltalán semmilyen... Lapunk pénteki számában is erről olvashattunk. Elnézést kérek az érdemes asztalosipartól az összehasonlításért, de engem kísért az uborkaügy emléke. Az uborka „problémát” ugyan — talán-talán — már „megoldottuk”, mégpedig ördöngős módon: a vetésterület növelésével, a terméshozam emelésével. Valahogy így kellene segíteni a gyerekbútorok hiányán is. Többet kellene belőlük gyártani. A gyerekbútor „vadászok” és más bútorvásárlók a legjobb tanúi, hogy hányféle, fajta, olyan lakberendezési tárgy — bútor - van a boltokban, a raktárakban, amelyik nem talál gazdára, vagy legalábbis nehezen, mert ízléstelen, impraktikus, gyenge minőségű stb. Jobban járnának a bútorkészítők, ha keresettebb árut gyártanának? De még mennyire! A gyerekszoba bútorral biztos piacra találnának, állandó és egyre inkább növekvő szükségletet elégítenének ki. Mert a gyerekszoba mindinkább igény lesz. Most kibontakozóban lévő új szükséglet ez társadalmunkban. Tízezrek, százezrek jutnak az országban új lakáshoz, és mind többen felismerik a gyerekszoba létének pedagógiai hasznosságát. Nem ,flanc” ez, nem újmódi, rongyrázás, hanem a felnövő nemzedékek nevelésének igen jól bevált eszköze. Aki nem hiszi el, kérdezze meg az értő pedagógusokat, így igaz-e? Hiszem, hogy a gyerekszoba-bútor hamarosan olyan szükséglet lesz, mint a konyhabútor, vagy az ebédlőasztaL Csak mielőbb, minél többen jussonakel ebben az országban a gyerekszoba-bútor vásárlásának lehetőségéig — és kapni is lehessen 1 — ti — Üres zsebből „szórta Csekonicsként Borzas, feketehajú, szőrös, gyűrött arcú férfinek egy fületlen gombot sem hiteleznék. — Látta volna szombaton délután frissen borotválva, vasaltam Nem csodálkozna rajta, hogy megbíztak benne a Tiszában és Béke étteremben — mondja rendőrtiszt. Szó ami szó, Durst Adám a letartóztatása hatodik napján meglehetősen „le van robbanva”. December 11-én azonban „Csekonics báróként” vonult be Szolnokra. Üres zsebbel, — de rajta kívül ezt senki sem tudta. Hányás' eleganciával — Kérem, kinn áll a taxi, legyén szíves fizesse ki — mondta a magabiztos fellépésű férfi a Tisza Szálló portásának. — Aztán nyisson nekem egy háromágyas szobát. Két barátom érkezik nemsokára, jelentős összeggel jönnek. Akkor majd mindent lerendezünk. A szállodában a Tisza hagyományaihoz illő előzékenységgel vezették szobájába az „előkelő” vendéget, ö berakta ruháit a szekrénybe, majd lesétált az étterembe. Hanyag, eleganciával fogott a vacsorához. Közben arról sem feledkezett meg, hogy a portásnak sört vigyen. — A cehhet a szálloda számlához tegye — szólt a pincérnek. A nagy tapasztalatú kiszolgáló pedig, aki élete nagvrészét vendégek között töltötte és messzeföl- dön híres emberismeretéről, készségesen tett eleget a kérésnek. Durst Adám ezután csak úgy, kiskabátban városnézésre indult. A Béke étteremben is tőle megszokott magabiztossággal nyitott ajtót. — Tíz liter bort a zenekarnak! — ez volt az első mondata. Aztán rendelt fű- nek-fának. Az aggódó pincért azzal nyugtatta, hogy 700 forintig mehet a számla. Az újdonsült barátainak, hol kertészként, hol pedig külföldet járó camionosként mutatkozott be. Azt már a nagystílű vendég nem tudta, hogy a Béke egyik kiszolgálója, aggódva figyeli az egyre növekvő számoszlopot, a számolócédulán — és éberen lesi a vendég minden mozdulatát. Lévén, hogy az ajtó meglehetősen közel volt hozzá... Zárórakor 738 forint 10 fillér várt kifizetésre. Hiába... „Zárt tárgyalást kéreku — Nem vagyok hajlandó nyilatkozni a sajtónak. A bírósági tárgyalásról is kiküldetem az újságírót! Zárt tárgyalást kérek! Ezt már a a pénzt" gyűrött arcú Durst mondta tegnap délelőtt, mikor beszélgetni kívántam vele. Aztán csak nyilatkozott. — Hatszor voltam büntetve, de józanul még egyetlen bűncselekményt sem követtem eL Az alkohoL.. olyankor nem tudom mit teszek. Szombaton is ittas voltam, amikor 6 forinttal a zsebemben beültem a vasútállomáson a taxiba. Pestről jöttem, Békéscsaba felé igyekeztem. Szolnokon jöttem rá, hogy rossz vonatra szálltam. — Harminckét éves vagyok és már háromszor voltam elvonókúrán. Nem használ. Legutóbb is kijöttem a kúráról, és az első presszóban úgy berúgtam, mint a tök. Látja nem vagyok primitív ember, gazdag a szókincsem, s otthon Almáskamaráson, a szüleim kiegyensúlyozott életet biztosítanának nekem... dehát az ital, az ital az oka mindennek. A vádlottak padján csak egv ember fog ülni: Durst Adám. Mert felelnie neki kell a szélhámosságért. A pénznélkül átmulatott szombatért a bíróság gyújtja be a számlát. — palágyi — Váfasztékcseie megáll: podás Befejeződött a magyar— NDK belkereskedelmi munkacsoport VI. ülésszaka. Ebből az alkalomból pénteken délben a Belkereskedelmi Minisztériumban dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes és Heinz Bernhardt kereskedelem és ellátásügyi miniszterhelyettes aláírta az 1972. évi magyar—NDK belkereskedelmi választékcsere megállapodást A fogyasztási ckkek importjában az NDK tíz év óta változatlanul a belkereskedelem egyik legjelentősebb partnere. A múlt évben például 7,6 millió rubel értékű cikket cserélt a két ország belkereskedelme. A mostani megállapodás szerint 1972- ben 12 millió rubel értékben kerül sor fogyasztási cikkek cseréjére az NDK- vaL A szerződésben rögzített érték 50 százalékát cipő és textilipari cikkek, valamint konfekció áruk cseréje teszi ki. Ezenkívül háztartási aprócikkeket, világítótesteket, háztartási vegyicikkeket, papír- és sportárukat, játékokat szállít egymásnak a két ország kereskedelme. A megállapodás szerint jövőre 300—350 millió forint értékű NDK import termék gazdagítja a hazai üzletek választékát. ....... "» T árI aton (Foto: Nagy Zsolt) .. i . i i Több M int fél millió forint jogtalan haszon Gazdasági bírság l<iszabását kezdeni' nyezt^k Egy ama biztos: a MÉH vállalatok áruforgalmi ügyvitelének rendje szerint a fémhulladékok átvételénél bizonylatokon kell feltüntetni az átvett áru minőségét, nettó és bruttó súlyát A Szolnok—^Heves megyei MÉH Vállalát aktái közül pedig vagy hiányoznak, vagy nem stimmelnek ezek a dokumentumok. De ne vágjunk a dolgok elé. Nézzük sorjában. A jászberényi Hűtőgépgyárban a mindennapi hulladékból évente több száz tonna halmozódik fel, ami körülbelül másfél millió forintot jelent a gyárnak. A hulladék egy részét közvetlenül a feldolgozó vállalatnak adják el, 50 százalékát pedig a MÉH Vállalaton keresztül értékesítik. Hogy egyszerűbb legyen az üzlet lebonyolítása, a MÉH Vállalat autóján és embereivel oldják meg a pakolást, a szállítást. A Hűtőgépgyár telepéről egyenesen a feldolgozóhoz — részben a Qualitál Könnyűipari Vállalathoz, részben a Csepeli Fémművekhez — kerül a hulladék. A Hűtőgépgyárban általában rossz volt a hídmérleg. Mit tehetett ilyenkor a MÉH Vállalat megbízottja? Agyár anyagosztályán kiállította az átvételi elismervényt ilyen és ilyen minőségű fémhulladékról, „a súlyát később beírjuk, megmérjük valahol és megtelefonáljuk, vagy visz- szahozzuk az okiratot” — mondták ilyenkor. Menetlevél: honnan — hová, óra, perc, aláírás, pecsét. Ezzel az ügylet írott része lezárva. A kutya sem nézett utána, hogy mit pakolnak végül is a teherautóra. Ez legtöbbször már csak a feldolgozó üzemek telephelyén derült ki. Természetesen a MÉH javára. Mert gyakran megesett — talán túl gyakran is a két év alatt —. hogy például a Hűtőgépgyártól vásárolt 2700 kilogramm ötvözött alumíniumot 3400 kilogramm — jobb minőségű — ötvözetlen alumíniumként adták tovább. A különbözet igaz, haszon, de van egy szépséghibája — hogy jogtalan. Mikor mindez egy ellenőrző vizsgálat során a felszínre került a MÉH Vállalat illetékesei nem hagyták annyiban. Védekeztek. Leggyakrabban azzal, hogy a MÉH telepén válogatták és bővítették ki a hűtőgépgyári szállítmányt. Innen a különbözet. Érvelésüket azonban írásos dokumentumok-, kai alátámasztani nem tudják. S még valami: a Hűtőgépgyárból tranzit (tehát közvetlen) szállították a hulladékot. A tranzitszállításnál pedig a Hűtőgépgyár részére, valamint a feldolgozó által kiállított két átvételi elismervénynek egyeznie kell. Már pedig ezeknél a szállításoknál nem egyezett A súly és minőségkülönbség a szakértők szerint 640 ezer forintot hozott a MÉH- nek két év alatt S a következmény, jogtalan haszon- szerzés miatt a Legfőbb Ügyész gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte a Szolnok—Heves megyei MÉH Vállalat ellen. K. K. A szolnoki Bartók Béla zeneiskolában a napokban karácsonyi zongorahangverseny volt, melyen Egyed 1 erencné növendékei léptek fel. Képnnköu a Dohanics testvérek négykezest játszanak. GERMA\ DROB1Z Specialisták Egyszer valahogy későn ébredtem fel. nagyon kellett sietnem a munkahelyemre, és csak az autóbusz, megállónál vettem észre, hogy otthon felejtettem az órámat. — Hány óra van most? — kérdeztem a mellettem álló fiatalembertől. — Nem tudom — közölte lágy bariton hangon. Ez a kérdés teljesen távol esik érdeklődési körömtől. Én ugyanis a kollektív sakkjátékok végjáték-elemzője vagyok. Ezen kívül áz égvilágon semmi nem érdekel. — Mondja, ugye teljesen valószínű, hogy az ilyen teljesen szűkre behatárolt foglalkozás sok nehézséget támaszt önnek az élet más te. rületein ? — Azt hiszem igen. Sok olyan dologhoz nem értek, amelyek teljes mértékben természetesek a hétköznapi ember számára. De nézzünk egy gyakorlati példát: Mit tudok mondani a lakásomról. Mindent összevetve: ez egy kétszoba, konyha, für. dőszobás lakás illemhellyel. Arról viszont már halvány fogalmam sincs, hogy hogyan js jutottam hozzá. — Talán a felesége kapta? — Könnyen meglehet, mert határozottan emlékszem, hogy engem ebbe a lakásba egy igen kedves arcú hölgy cipelt fel. Ám sajnos az én igen szűk keresztmetszetűre programozott foglalkozásom és érdeklődési köröm már mintegy két év óta nem teremti^ meg a lehetőségét annak, hogy tisztázzam a hölggyel való rokonsági fokomat. — Ö egész biztosan az ön felesége! — Hinném, ha nem tudnám, hogy a lakásban néha-néha más asszonyok is megfordulnak. — És az éjszakát is ott töltik? — Aligha, mert a reggeli teámat mindig egy és ugyanazon hölgy szokta feltálalni. — Vannak önnek gyerekei? — A lakásban állandó jelleggel ott szokott tartózkodni egy csengőhangú aprócska gyermek. Azt viszont már nem állítom, hogy kisfiú-e vagy kislány. A hölgy, akit ön elő. szeretettel nevez a feleségemnek, minden reggel felöltözteti ezt a gyereket, és valahová eltávozik vele. Estéként pedig ugyanezzel a gyerekkel tér haza. — Bizonvára a bölcsődébe hordja. Mondja kérem, milyen ön által értelmetlennek vélt dolgokat művel még a kedves felesége? — Elég gyakran szokott vizet önteni egy vödörbe, abba belemerít egy jókora rongyot, és felmossa ve. le a lakás padlózatát Aztán vesz egy száraz rongvot, azzal pedig tö- rölgeti az asztalt, a- szekrényeket, az ajtót, az ablakot meg minden egyebet, ami a keze ügyébe kerül. — Az csak természetes, hogy nem vizes ronggyal törli le a bútorokat! — És miért természetes az? — Mert az elveszi a fényezett bútor színét. — Mondja kérem, honnan van önnek az élet különböző területeiről ilyen széleskörű ismerete? Hogy sikerült önnek ilyen sokoldalúvá vál. nia?... Ám ekkor megérkeztünk, le kellett szállni, utunk külön-külön vitt és ígv nem volt alkalmam megmagyarázni, hogy a mi családunkban a feleségem a specialista. Fordította: Sigér Imre
