Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

1971. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1971. december 1-én Kádár János elnökletével kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bi­zottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei pártbizottságok első titkárai, a budapesti párt- bizottság titkárai, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, a Mi­nisztertanács tagjai, az ál­lamtitkárok, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, a fővárosi tanács elnöke és a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság ülése — megvitatta és jóváhagy­ta Komócsin Zoltán elvtárs­nak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját idő­szerű nemzetközi kérdések­ről; — megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a Központi Bizottság titkárá­nak előterjesztése alapján az 1972. évi népgazdasági terv és az állami költségvetés irányelveiről szóló javaslatot, továbbá a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerű­sítésére, valamint, a szocia­lista munkaverseny mozga­lom továbbfejlesztésére tett javaslatokat; — megvitatta és elfogadta a Központi Bizottság 1972. évi munkatervét. E A Központi Bizottság a nemzetközi helyzetet, vala­mint külpolitikánk időszerű kérdéseit megtárgyalva meg­állapította: A legújabb nemzetközi események is azt tanúsítják, hogy a szocializmus, a hala­dás és a béke erői bonyolult és nehéz körülmények kö­zött folytatott harcban to­vábbi sikereket érnek el. A világhelyzetet a Szovjet­uniónak és a szocialista or­szágoknak a kezdeményezé­sei, fokozott aktivitása, az annak nyomán egyes terüle­teken kibontakozó enyhülés, a tárgyalások gyakorlatának térhódítása jellemzi. A szo­cialista országok következe­tes békepolitikája döntően hat a nemzetközi politika alakulására. Pártunkat, kor­mányunkat — népünk érde­keiből kiindulva — követ­kezetesen az a szándék ve­zérli, hogy a proletár inter­nacionalizmus elve alapján hatékonyan elősegítse a Var­sói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömö­rült országok közös célkitű­zéseit, a szocialista világ- rendszer érdekeinek érvénye­sülését. a haladás és a béke ügyének győzelemre vitelét. 1. A Központi Bizottság megállapítja, hogy az euró­pai béke és biztonság érde­kei sürgetik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött egyezmények rati­fikálását, a négy nagyhata­lom Nyugat-Berlinről szóló megállapodásának mielőbbi életbeléptetését. A KB értékeli azt a tényt, hogy a két szuverén német állam között tárgyalások folynak; támogatja a Német Demok­ratikus Köztársaságnak a tárgyalások sikeres befejezé­sére irányuló törekvését, és azt a harcát, amelyet teljes jogú elismertetéséért folytat. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy mind nagyobb támogatásra talál a szocia­lista országok javaslata az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet összehí­vására. Figyelembe véve a javuló európai légkört, le­hetségesnek tartja, hogy az európai béke és biztonsági értekezlet már 1972-ben ösz- szeüljön. Ehhez első lépés lehetne, hogy a finn kor­mány ismert javaslata alap­ján megkezdődjön az érde­kelt államok képviselőinek Közvetlen konzultációja. 2. Az Indokínában folyó agresszióval kapcsolatban a haladó nemzetközi közvéle­ményt felháborítja, hogy az amerikai kormány mind a mai napig nem adott ér­demi választ a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány konst­ruktív, az indokína} helyzet politikai rendezését célzó javaslataira. Sőt, agressziójá­nak kudarcából nem okulva, időhúzó politikai manőverei­vel most azzal kísérletezik, hogy az indokínai népek megkerülésével próbáljon a maga számára kedvező dön­tést elérni. A háború e poli­tikailag bonyolult szakaszá­ban méginkább szükséges a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép hathatós po­litikai, diplomáciai és kato­nai támogatása. A Magyar Népköztársaság továbbra is maradéktalanul elege) tesz ebből adódó internacionalista kötelezettségeinek. 3. A Közel-Keleten az imperialisták, az izraeli uralkodóosztály tovább folytatják manővereiket az agresszor érdekeinek érvé­nyesítéséért. A magyar köz­vélemény elítéli ezeket a törekvéseket, valamint a nyugati országokban működő reakciós cionista körök szí­totta kommunista- és szov- jeteellenes kampányt, amely rontja a nemzetközi légkört és akadályozza a közel-keleti kérdés békés észközökkel történő igazságos rendezését. A Központi Bizottság is­mételten leszögezi, hogy az ENSZ Biztonsáei Tanácsa 1967. november 22-i határo. zatának végrehajtását tartja a_ válság mego1 dúsához veze­tő reális és járható útnak. Ez felel meg az e térségben élő valamennyi nép alapvető érdekének is. A haladó arab orstzágok több ízben kinyil­vánították az egész világ előtt, hogy készek ezen az alapon rendezni a konflik­tust, pártunk, kormányunk és népünk változatlanul tá­mogatja ezt a törekvést. 4. A Közponfi Bizottság sajnálattal állapítja meg, hogy a Kelet-Pakisztánban kialakult helyzet, amely súlyos megpróbáltatásokat jelent a bengál lakosságnak, nagymértékben veszélyezteti e térség békéjét és bizton­ságét is. Elítéli a kelet-pa­kisztáni néptömegek elleni kegvetlenkedéseket. elisme­rését fejezi ki India népének a kelet-pakisztáni menekül­tek segítésében vállalt ál­dozatért. A _ Központi Bizottság megállapítja, hogy csak az vezethet igazságos megoldás, hoz, ha Kelet-Pakisztánban olvan feltételeket alakíta­nak ki, amelyek között a menekültek visszatérhetnek hazájukba és ezzel a világ e részében elhárul a háború jelenleg fenyegető veszélye. Mindent el kell követni a válság politikai rendezésére és minden államnak tartóz­kodnia kell olyan lépésektől, amelyek tovább mérgeznék a kialakult helyzetet. 5. a nemzetközi helyzet és a világ haladó erői egyre erőteljesebben követelik az antiimperialista akcióegysé­get. Pártunk kötelességének tartja, hogy fokozott erőfe. szítéseket tegyen az impe­rializmus ellen harcoló erők sorainak: tömörítésére és közös akcióik előmozdítása, ra. A Központi Bizottság kész arra, -hogy a kommunista és munkáspártokkal, vala­mint minden más, az anti­imperialista harcban érdekelt párttal és szervezettel széles­körű konzultációt folytasson az egység és a közös fellé­pés előmozdításának aktuális feladatairól. Kifejezi meg­győződését, hogy a kommu- nisa pártok és más anti- imoerialista erők közös erőfeszítésével megfékezhe- tők az agresszió, a régi és az új gyarmatosítás erői, a né­pek nemzeti függetlensége. a demokrácia, az emberi hala­dás érdekében. m A Központi Bizottság át­tekintette és összegezte a X. kongresszus határozatainak végrehajtásával kapcsolatos gazdasági munka, valamint a népgazdaság 1971. évi fej­lődésének eredményeit, ta­pasztalatait és a 4. ötéves terv céljaival összhangban meghatározta az 1972. évi gazdaságpolitikai feladato­kat. 1. A Központi Bizottság megvizsgálta a X. kongresz- szus gazdaságpolitikai hatá­rozatainak megvalósítása ér­dekében 1971-ben tett intéz­kedéseket. Megállapította, hogy a párt gazdasági szer­vező munkáját a X. kong­resszust követően erősödő aktivitás jellemzi. A 4. öt­éves terv megvalósításának elősegítésére a párt kezde­ményezésével és a kormány irányításával 1971-ben jelen­tős szervező munka folyt. A gazdasági hatékonyság foko­zásának elősegítésére, az életszínvonal növelésére, a szociálpolitikai helyzet ja­vítására, a népjólét emelésé­re, a nők és az ifjúság hely­zetének javítására, a társa­dalmilag indokolatlan jöve­delmek korlátozására, a gaz­dasági élettel összefüggő egyes negatív jelenségek visszaszorítására számos in­tézkedés történt és van fo­lyamatban. Az intézkedések átfogják a kongresszus gazdasági út­mutatásainak minden lénye­ges elemét, jó alapot biztosí­tanak azok végrehajtásához, a további tervszerű és ma­gasabb szintű munkához. A gazdaságpolitikai kér­dések megítélésében erősödő az egységes szemlélet és cse­lekvés, amihez az állami és társadalmi fórumokon 1971- ben lezajlott országos és he­lyi jellegű tanácskozások is hozzájárultak. Ezek ered­ményeképpen gazdaságpoli­tikánk eredményei, végre­hajtásának problémái, a kö­zös tennivalók a korábbinál nagyobb mértékben kerültek megvilágításra a közvetlen illetékesek és a széles köz­vélemény előtt. A gazdasági élet áttekin­tése megerősíti: népgazda­ságunk szilárd alapokon fejlődik, a gazdaságirányítás rendszere megfelelően mű­ködik'’. A beruházások azon­ban 1970—71-ben túlzottan nőttek, túllépték az Ötéves terv kereteit, gyengült a népgazdaság egyensúlyi hely­zete. A vállalatok és szövetke­zetek nagyobb figyelmet for­dítanak a gazdálkodás főbb kérdéseire. Munkájukban jobban szem előtt tartják a távlati célokat. A gazdasá­gos és korszerű termékek ,'termeléséneik bővítésével egyidejűleg azonban nem foglalkoznak eleget a gazda­ságtalan termékek termelé­sének csökkentésével, a fej­lett üzem- és munkaszerve­zési módszerek elterjeszté­sével. Túlzottnak tekinthető a vállalatok létszámnövelési és beruházási igénye. Ezeket a problémákat gazdaságpo­litikai céljainkkal összhang­ban meg kell oldani. 2. A Központi Bizottság megállapította, hogy a X. kongresszuson megszabott gazdasági feladatok végre­hajtása sikeresen folyik, nemzeti össztermelésünk 1971-ben is dinamikusan fej­lődött. a) A nemzeti jövedelem termelése 1971-ben dinami­kusan növekedett, várható­an 7—8 százalékkal lesz na­gyobb az előző évinél. A felhasználása azonban még ennél is gyorsabban emel­kedett és meghaladta a lét­rehozott nemzeti jövedelmet. Ehhez hozzájárult az 1970. évi gyengébb mezőgazdasági termés, az árvíz okozta ká­rok áthúzódó hatása, vala­mint a nagymértékben fel­gyorsult beruházási tevé­kenység. b) Az ipar alapvetően a központi fejlesztési progra­mokban megjelölt módon — a tervezett szervezeti válto­zások irányában — fejlődött. A termelés növekedése tel­jes egészében a termelé­kenység emelkedéséből szár­mazott. Folytatódott a tech­nikai. technológiai fejlődés, a gyártmányok korszerűsö­dése. Egyes szakmákban ki­emelkedő eredményeket ér­tek el, felzárkóztak a nem- zetözi színvonalhoz. A gazdasági munka fontos területein, okoz hátrányokat, a gazdaságos gyártmányszer­kezet kialakulását fékezi, hogy a műszaki fejlesztés sok helyen még lassú. Az építőanyagipar terme­lése elmarad a tervezettől és a szükséglettől, s növeke-' dett az építőanyagok im­portja. Az építőipar terme­lése a tervezettnél lényege­sen gyorsabban fejlődött. — Emelkedett a termelékeny­ség: idén a termelés növe­kedésének kétharmadát a termelékenység emelkedése biztosította. A munka minő­sége, a költségek alakulása azonban még kifogásolható. c) A mezőgazdaságban to­vább erősöd tele a szocialista nagyüzemek, korszerűsödtek a termelési módszerek, emel­kedett az össztermés. A tavalyi őszi munkákat hátráltató árvíz ellenére ke­nyérgabonából az idén az eddigi legjobb termést ta­karítottuk be, a kukorica hozama a nyári szárazság el­lenére szintén nagyobb a tervezettnél. — Szálastakar­mányból, cukorrépából, zöld­ségfélékből a tervezettnél ki­sebb a termés. Nagymérték­ben fejlődött a sertésállo­mány, a szarvasmarhaállo- mány viszont változatlanul stagnál. d) Az életszínvonal a nem­zeti jövedelem emelkedésé­vel arányosan fejlődött. A laKosság reáljövedelme és fogyasztása egyaránt 6 szá­zalékkal nőtt. A jövedelmek növekedése és a teljesítmé­nyek emelkedése között szo­rosabb a kapcsolat, mint ko­rábban. A fogyasztói piac stabilabbá vált, bővült az áruellátás, javult az áruvá­laszték. 3. A Központi Bizottság megállapította, hogy a szo­cialista építőmunka 1972. évi feladatait is a X. párt- kongresszus határozatai, a IV. ötéves terv irányelvei szabják meg. Ennek megfelelően: — a nemzeti jövedelmet 5—6 százalékkal kell növel­ni. A nemzeti jövedelemnél kisebb mértékben növeked­jék a felhalmozás; — az ipari termelés 4—6 százalékkal, az építőipar ter­melése 4 százalékkal növe­kedjék; — reális célul tűzhető ki a mezőgazdasági termelés 2—3 százalékos emelése; — az állami költségvetés­ben a bevételek növekedé­sére, a kiadások mérséklésé­re kell törekedni. A kötség- vetés egyensúlyának javítá­sa érdekében csökkenteni kell a termelői árak állami támogatását és a fogyasztói árak állami támogatása nem haladhatja meg az eddigi színvonalat. Fokozottan ta­karékoskodni kell a közületi fogyasztást szolgáló pénzgaz­dálkodásban; — A termelői ágazatok fej­lesztésében fő követelmény a gazdaságos termelés fo­kozása, a hatékonyság növe­lése, a nemzetközi együtt­működés szélesítése, minde­nekelőtt a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal; — a népgazdasági egyen­súly biztosítása érdekében a felhalmozás arányát 1972- ben csökkenteni kell és kö­zelíteni a 4. ötéves tervben meghatározott arányhoz; — folytatódjék a nép­gazdaság szerkezetének ja­vítása, emelkedjék tovább a munka termelékenysége, hatékonysága, a gazdaságosan előállítható termékek köré­nek bővítésével egyidejűleg csökkenjen a gazdaságtalan termékek termelése; — a beruházások össz­értéke ne haladja meg az 1971. évit. Ésszerű intézke­désekkel gyorsítani kell a folyamaiban lévő beruházá­sok befejezését, új beruhá­zások engedélyezését szigo­rúbban kell elbírálni: — I lényegesen növelni kell a gazdaságos exportot, szigorúbb és szabályozot­tabb eljárást kell alkalmaz­ni az importforgalomban és a devizagazdálkodásban. 4. A Központi Bizottság megállapította, hogy a gaz­dasági munka eredményei­vel összhangban tovább kell javítani a lakosság életvi­szonyait. Ennek érdekében a munkások és alkalmazot­tak, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 1972-ben egyaránt 5—6 szá­zalékkal emelkedjék. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 2,5—3,0 százalékkal növe­kedjék. Az áruellátásban továbbra is fenn kell tarta­ni a mai színvonalat. Emelni kell a három- és többgyermekes családok — valamint az egy és kétgyer­mekes egyedülálló szülők családi pótlékát. A lakásprogram keretében 1972-ben 74 500 lakás épül­jön fel — amelyből 25 600 tanácsi lakás legyen. Intézkedni kel] egyes, tár­sadalmilag indokolatlanul magas személyi jövedelmek igazságosabb adóztatásáról. 5. A Központi Bizottság megállapította, hogy a 4. ötéves terv teljesítésének és a gazdasági hatékonyság nö­velésének egyik fontos esz­köze a vállalati üzem- és munkaszervezés színvona­lának növelése. A gyorsuló műszaki haladás korában nemcsak a gyártmányok cserélődnek ki, hanem el­avulnak a korábbi szerve­zési elvek és új szervezési módszerek alkalmazása vá­lik szükségessé., A Központi Bizottság a legutóbbi másfél évtized foyamán kezdeményezte az államigazgatás ésszerűsíté­sét és létszámának csökken­tését, az iparban a vállala­tok összevonását, a nagy- vállalatok kialakítását, majd a gazdasági reformot. Min­den megfelel a szocialista társadalmi fejlődés, a mű­szaki, gazdasági előrehala­dás követelményeinek és erősíti a társadalom szerve­zettségét, fejleszti az irányí­tás módszereit, növeli a tervszerűséget, a gazdasági ágazatok és a vállalatok önállóságát és felelősségét. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy nép- gazdasági terveink teljesíté­se érdekében az 1972. évi terv megkezdésével egyide­jűleg a termelés és a szol­gáltatás területén a gazda­sági és műszaki vezetők irányításával, az öntudatos munkásság közreműködésé­vel széleskörű akció bonta­kozzék ki a vállalaton be­lüli üzem- és munkaszerve- Kés színvonalának növelé­sére. Ennek közvetlen célja a hatékonyabb munkaerőgaz­dálkodás, az állóalapok jobb kihasználása, az önköltség csökkentése, az ügyviteli rendszer fejlesztése, az üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékok feltárása legyen. A Központi Bizottság ja­vasolja, hogy a kormány ke­zelje kiemelt feladatként a gazdasági szervező munka színvonalának emelését, s te­gye meg a kellő intézkedé­seket. Ugyanakkor szükséges­nek tartja, hogy az üzem- és munkaszervezési tevé­kenység minél szélesebb kö­rű kibontakoztatása érdeké­ben a területi és termelő­helyi pártszervezetek fokoz­zák politikai aktivitásukat, határozott és konkrét köve­telményeket támasszanak a gazdasági vezetőkkel szem­ben. 6. a Központ} Bizottság szükségesnek tartja, hogy a szocialista öntudat és az anyagi érdekeltség kettős pil­lérjére építve tovább fejlőd­jön, újabb lendületet kapjon a szocialista munkaverseny- mozgalom, feladatait, társa­dalompolitikai és gazdaság- politikai céljainkkal fokozot­tabb összhangban határoz­zák meg. A munkaverseny továbbfejlesztéséhez kedvező feltételeket teremtenek az eddigi eredmények, valamint a dolgozók segítő szándéka, áldozatvállalása. A szocialista munkaver- senv eddig is jelentős mér­tékben járult hozjzá építő­munkánk eredményeihez, társadalmi és gazdaság,- fej­lődésünkhöz. A mozgalomban kezdettől fogva és jelenleg is élenjár az öntudatos ipari munkásság. Eredményesen kapcsolódtak a munkaver- senvbe g műszaki értelmisé­giek, a mezőgazdasági álla­mi üzemek, a közlekedés, a kereskedelem dolgozói és 3 szövetkezetek tagjai is. A munkaverseny általános céljait a 4. ötéves tervvel összhangban kell meghatá­rozni és a versenyt elsősor­ban azokon a munkahelye­ken kall kezdeményezni, ahol a versenycélok és fel­adatok a dolgozókhoz közel- állnak, konkrétan meghatá­rozhatók és lehetőség van az eredemények reális szám­bavételére, s annak a ver­seny résztvevői által törté­nő ellenőrzésére, a verseny segítse a gazdálkodás inten­zív fejlődését, biztosítson nagyobb teret a jóminőségű, fegyelmezett, lendületes munkának és nagyobb lehe­tőséget az egyéni és a kö­zösségi tevékenység minél teljesebb kibontakoztatásá­hoz. A munkaverseny alapvető formája továbbra is a szo- ciabsta brigádmozgalom le­gyen, amely eddig is a dol­gozók kollektív együttműkö­désének fejlett, előremutató formája volt. A „szocialista brigád” cím elnyerésének fel­tételeit a jövőben szigorítani kell. A szocialista brigádok mint a dolgozó tömegek ön­tudatos kollektívái, továbbra is töltsenek be úttörő, moz­gósító és példamutató sze­repet a munkában, a terme­lésben, a művelődésben, a közösségi életben, érvényesít­sék a kölcsönös segítség el­vét. lépjenek fel a munka- és technológiai fegyelem la­zaságai ellen, harcoljanak a minőségért, változatlanul ar­ra kell törekedni, hogy a szocialista brigádmozgalom­ban minél nagyobb számban vegyenek részt a termelést közvetlenül irányító műsza­ki vezetők is. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy a mun­kaversenyben élenjáró kol­lektívák és dolgozók ered­ményeikkel arányosan ré­szesüljenek állami kitünte­tésben, vállalati, erkölcsi és anyagi elismerésben, ha a munkaköri követelményeket meghaladó mértékben segí­tik elő a népgazdasági és vállalati tervek teljesítését. A vállalatoknál és szövet­kezeteknél a munkaverseny értékelését, a kitüntetések­re jutalmazásokra vonat­kozó javaslatok megvitatá­sát, a versenyben részt vevő dolgozók bevonásával, de­mokratikus keretek között kell lebonyolítani, s lehető­vé kell tenni, hogy a kol­lektívák az elnyert jutal­mat saját hatáskörükben, differenciáltan osszák feL A munkaversenyben kima­gasló eredményeket elért dolgozók, brigádok, munka- csoportok a legkiválóbb ver­senyeredményekért kapják meg a legmagasabb állami kitüntetéseket (Szocialista Munka Hőse, Állami-díj, Munka Vörös Zászló Érdem­rend). Javítani kell a munkaver­seny propagandáját. Folya­matosan és sokoldalúan nép­szerűsíteni kell a jelentős kezdeményezéseket, ver­senyeredményeket, nyilvá­nosságot kell adni a kima­gasló eredményeket elért brigádok; munkások, mű­szaki és gazdasági szakem­berek munkájának, segíteni kell a jó kezdeményezések széles körű elterjesztését. 7. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a gaz­dasági szervező tevékenység és a politikai munka haté­konyságának növelését: gya­koroljon az eddiginél erő­teljesebb hatást a gazdasági életre, javítsa a gazdasági folyamatok tervezését és irányítását, emelje a végre­hajtás színvonalát. A Központi Bizottság fel­hívja a gazdasági területen dolgozó kommunistákat, hogy tartsák legfőbb köte­lességüknek -i terv megvaló­sításának elősegítését: for­dítsanak nagy figyelmet a beruházásokra, az export növelésére, a minőség iaví- tására, a gazdaságtalan ter­melés tervszerű visszaszo­rítására, az üzem- és mun­kaszervezés színvonalának emelésére, a szocialista munkaverseny továbbfej­lesztésére, a takarékosságra. , m A Központi Bizottság meg­vitatta és elfogadta az 1972. évi munkatervét

Next

/
Thumbnails
Contents