Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

1971. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZENTI ERNŐ RAJZA Mezei András: VARÁZSOLÁS Szíved fölött egy pipacs ütései, fiad szólít így becézve, oly szépen követeli, hogy Vegyed már észre. Elsőfű bárány, rét és nap neveli: szabadság legyen véle, bodrozzon arany-gyapjat, ki ne ontassék vére. Totyogósok csöpp ezredei támaszpontjaid vegyék be — Betonját beomlassza pipacsok ütései. A CSENDRE VÁGYÓ A csendre vágyó égbe ver hidat. A hídpillérek múló századok. Emlékét őrzik hallgatag halak, s, aki megálmodta őket, rég halott. Ha teste volt, maréknyi por, vagy az se hajléka áll csak, vénen, roskatag, s magába rejti kőtornáca kincsét, a kristálytiszta, mély halastavat. Lépése immár nem kong körbe-körbe. de őt idézi száz és száz virág, a néma halak csillogó beszéde és kertje mélyén a magnóliák. Álmodott házat, verset, tornyot, kertet, és kicsinysége láttán lett nagyobb, s már távozóban még szavakba rótta a népe nyelvén írt Halászatot. Ő most a minden itt s a semmi. A tenger ő, és p a cseppnyi csepp, Az ember ő, és benne minden ember, s a kicsiny felhő, mely fenn leng, libeg. CSUKA ZOLTÁN KISS ATTILA RAJZA A Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom ün­nepén köszöntőinkben évről évre felidézzük a tő­lünk időben egyre távolodó, de szívünkhöz és egész éle­tünkhöz egyre közelebb lé­vő világpolitikai esemény körülményeit, emlékeit, je­lentőségét, mai életünk, szo­cialista valóságunk úttörői­nek hősiességét, kezdemé­nyezését, helytállását és hosszan — eg/re hosszabban — sorolhatjuk fel azokat a szí­vet, lelket pezsdítő eredmé­nyeket, amelyeket a testvéri szovjet nép a kommunizmus építésében elér. Az idei ün­nepen — az 54. évfordulón Is — gazdag a lista. Az SZKP ez év tavaszán meg­tartott XXIV. kongresszusa a maga nagyságában mu­tatta be a több mint fél év­század — és benne a legutóbbi öt esztendő — küzdelmeinek eredményét, a hatalmas és egyre gazdagodó szovjet ál­lamot, a szovjet emberek megváltozott életét, a kom­munizmus egyre jobban ki­teljesedő valóságát. A szá­mokat megőrizzük emlékeze­tünkben és magunknak is szívesen idézzük, mert amit kifejeznek, ami mögöttük van, az a mi életünkre is ki­sugárzik, a mi utunkat és jövőnket is jelzi. Az 54 éve született szovjet államról, mint „szegényről”, mint gazdaságilag „elmara­dottról” sokat és sokan írtak, különösen létezésének első évtizedeiben. Ezeket a jel­zőket az idő — főképpen pe­dig a szovjet emberek hősi erőfeszítése — napjainkra már semmivé tette. Ma már a világ az „erős” és „hatal­mas” Szovjetuniót ismeri, tartja számon és tiszteli. Ma a Szovjetunió egy esztendő alatt egyedül több acélt ter­mel, mint amit a II. világ­háború utolsó esztendejében — 1945-ben — a világ ösz- szes országai együttesen ter­meltek. És az acél a mű­anyagok korszakában is „acél” marad s aligha kell e mennyiséget, nagyságrendet szavakban méltatni. Az a szovjet gazdaság, amely szü­letésekor nem tudta az ak­kori USA termelésének csak egytizedét produkálni, ma a világ ranglistáján szilár­dan a második helyen van s több fontos termékben elébe vágott a „dúsgazdag” Ameri­kának. És a tempó korunk­ban egyre gyorsul. A világ legnagyobb és legszilárdabb gazdasági tömörülése ma a KGST, a szocialista országok gazdasági szövetsége. Ez a tömörülés a világ lakosságá­nak 10 %-a, de a világ ipa­ri termelésének egyharmadát adja. Ennek a termelésnek mintegy 72 százaléka a szov­jet gazdaságból származik. A Szovjetunió gazdasága most új és nagy fellendülé­sének korszakát éli. A IX. ötéves népgazdasági tervben az ipari termelés ismét mint­egy 50 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 22 száza­lékkal, a nemzeti jövedelem 40 százalékkal, a munka ter­melékenysége 37—40 száza­lékkal növekszik és a lakos­ságnak végzett szolgáltatás megduplázódik. Ez új lép­csőfokot is jelent a gazdasá­gi előrehaladás útján. S ikerek a gazdaságban, sikerek a tudomány­ban, az emberi életkö­rülmények korszerűsítésé­ben, a hatalmas szovjet ál­lam fejlesztésében — ez jel­zi 54 év óta a szovjet hata­lom útját. Ez előtt tiszteleg'1 a haladó emberiség, ezt kö­szöntik tisztelettel az együtt­érző emberek és kívánnak további kimagasló sikereket. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 54. évfor­dulóján a beszédes számo­kon túl a világ másból is érzékelheti a dicső forrada­lom mai hatását. Több mint negyedszázada, hogy elhall­gattak a II. világháború fegy­verei. Azóta voltak a világ­nak kritikus napjai, órái, a világháború veszedelme nem egyszer lopakodott közel ah­hoz a ponthoz, hogy elsza­baduljon, pusztító örvény­ként rontson a világra. De a veszedelmet mindezideig si­került visszaparancsolni, Eh­hez az alapot, perspektívát akaratot és energiát a lenini békepolitika, a szovjet ál­lam által oly következetesen képviselt békés egymás mel­lett élés gondolata adta. Híven a lenini hagyatékhoz / irta: Csáki István Évek óta érvényben van az „atomcsend” egyezmény. Moszkvában írták alá. Meg­egyezés született a tenger­fenék atommentességéről. Folynak a tárgyalások a le­szerelésről, folyik az USA és a Szovjetunió között a „SALT” tárgyalás, amely a nagyhatású és nagyon költ­séges fegyverzet csökkentését célozza. 1969. áprilisa óta folyik az előkészület Európa biztonságának megerősítésé­re, az európai — és közvet­lenül érdekelt — országok közös akciójának létrehozá­sára. ^ legutóbbi években az utat olyan világpoliti­kai jelentőségű események jelzik, mint a Szovjetunió és NSZK, a Lengyel Népköz- társaság és NSZK közötti egyezmény, valamint a Nyu- gat-Berlin helyzetét szabá­lyozó négyhatalmi (Szovjet­unió, Nagy-Britannia, USA, Franciaország) megegyezés létrejötte. Európa nagy po­litikai változások időszakát éli. A NATO országokban is erősödik a felismerés, hogy az a veszedelem, aminek cí­mén ez a katonai szövetség létrejött, valójában nem lé­tezik. A Szovjetunió oldaláról, a szocialis­ta országok közösségé­ből szüntelenül az együtt­működés, a békés egymás mellett élés gondolata és törekvése árad. Még Nyugat-Németország- ban sem a közvetlen háború utáni helyzettel van a világnak dolga. A dolgozó tömegek körében —különösen a mun­kások között — politikai át­rendeződés folyik. Uj legális kommunista párt is kibon­totta zászlaját. A szociálde­mokrata munkástömegek az európai problémák békés megoldására, a német nép helyzetének, kapcsolatainak rendezésére törekszenek és erre ösztönzik vezetőiket. A keresztény demokrata pórt politikája zsákutcába került. E párt mai tevékenységére az ellenzékieskedés, a kor­mány részéről tapasztalható pozitív lépések tagadása, az enyhülési folyamat megállí­tására, a nacionalista, revan- sista gyűlölködés felszításá­ra való törekvés a jellem­ző. Az idő azonban nem ne- kik dolgozik. Az idő és a világ- politika fejlődési iránya fel- őrli és semmivé teszi azt a politikai irányvonalat, ame­lyet a revansista erők kö­vettek és próbálnak követ­ni. Ma közlelebb van a vi­lág mint bármikor ahhoz, hogy Európa nagy kérdései­nek megoldásához az utat teljes szélességben megnyis­sa. Ezen az úton legelői, leg- elszántabban, a szovjet állam és a szocialista országok közössége halad. A magyar dolgozók is őszinte örömmel fogadnak minden olyan ese­ményt, amely az európai problémák békés rendezésé­nek. a biztonság megerősí­tésének útját egyengeti és tiszta szívből támogatják a párt és a kormány ez irá­nyú erőfeszítéseit. M ostanában az újságok szinte folyamatosan adnak hírt azokról a látogatásokról, amelyet a szovjet állam magas rangú képviselői folytatnak a világ különböző országaiban. Dip­lomáciai „offenzívaként” is emelegetik a nagyarányú kapcsolatfejlesztést. Most nem is az a lényeges, hogy milyen jelzőkkel illetjük ezeket a látogatásokat, mert ezek nem új keletűek és nem is új „célzatúak”. Nem szándékoznak ezekkel a dip­lomáciai kapcsolatok terén semmi mást elérni, mint amit az SZKP, a szovjet ál­lam 54 év óta konzekvensen képviselt. Békét, biztonságot az emberiségnek, együttmű­ködést a gazdasági életben, az országok gazdaságának, a népek jólétének fejlesztésé­ben, ez volt és ez most is a szovjet diplomáciai tevé­kenység célja. Azért mégis célszerű a lá­togatásokat megemlíteni és méltatni. Lenin elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ihletője, szerve­zője és vezetője em­lékezetünkben — és egész életművében — úgy is él, mint korában a világ né­pei közötti békéért folytatott küzdelem legnagyobb szemé­lyisége. Az első világháború alatt konferenciákon, érte­kezéseken lángoló szavakkal mutatta be a háború tőkés érdekeltségét, munkás- és népellenes hatását, írásaiban kifejtette a háború okait és a belőle kivezető utat. Akkor azonban egy ideig még túl­súlyban voltak a folytatni akarók erői. De elérkezett a nagy történelmi sorsforduló, az orosz proletáriátus roha­ma, a szocialista forradalom kezdete. A szovjet hatalom első intézkedései között Le­nin elvtárs gondolataiból megszületett a „Béke-dekré­tum” a világ szenvedő, jóra vágyó népeihez szóló béke­felhívás. Ez a felhívás prog­ram volt Lenin elvtárs előtt, az maradt és az ma is a szovjet emberek számára. Olyan hagyaték ez, amely egyedüli perspektíva a világ népei előtt és egyben a kor parancsa is. Lenin hagyaté­kát őrzik és erősítik azok az erőfeszítések, amelyek a bé­kés életet célozzák és szol­gálják. Az idősebb nemzedék még emlékezik a második világ­háborút megelőző időszakra. A szovjet diplomácia mér­hetetlenül nagy erőfeszítéssel dolgozott a kollektív bizton­ság megteremtése, az agresz- szió fogalmának és a vele szemben alkalmazandó el­járás meghatározásának ér­dekében. Az erőfeszítés nem hozta meg a közvetlen si­kert, az agresszorok eljutot­tak a háború kirobbantásáig, a pusztítás elindításáig. De rajta vesztettek. És ebben a szovjet állam viselte a fő ter­het. A világtörténelem egyet­len háborújának nincs ak­kora irodalma mint a máso­dik világháborúnak. Es ebből a szinte felmérhetetlen meny- nyiségű tanulmányból, leí­rásból. hiteles történetekből és elbeszélésekből tiszta szándékával, a más népek tiszteletben tartásával mint óriás végig kimagaslik a szovjet állam; elszántságával, bátorságával, hősi helytállá­sával a szovjet katona. Euró­pa országainak többségében ott domborodnak a hősi sí­rok, Európa és a világ népei a sírokra tett virágokkal — a személyeknek kijáró ke­gyelettel együtt — ezt a szovjet államot, ezt a ma küzdő szovjet népet tiszteli. A békés erőfeszítések egyenes és méltó foly­tatása mindaz, ami a legutóbbi negyedszázadban a szovjet állam részéről ta­pasztalható volt és ma külö­nösen nagy erővel jelentke­zik. Ez évben négy világ­részben jártak — egyq-egy világrészen több országban is — szovjet vezetők, és százig is lehet számolni a Moszk­vában járt magas rangú ál­lami küldöttségeket. Aki Moszkvába megy, jó hangulatban tér vissza hazá­jába. Ahova a szovjet veze­tők mennek, derűt, opti­mizmust visznek, barátként, nyílt és tiszta szándékkal ér­keznek. A békés egymás mel­lett élés követei ők, akik hí­rül viszik, mit alkotott a szocializmus keretei között a szovjet nép és azt is, hogy mérhetetlen erejét változat­lanul és töretlenül a béke szolgálatában tartja. Nem lehet a népeket már a Szov­jetunióval. annak „hódító tö­rekvéseivel” ijesztgetni, mert az 54 év alatt az emberiség sokszorosan meggyőződhetett a békés szándékáról. A mi nemzedékünk életé­ben megszokottá válnak á nagy események és azok po­zitív hatása. A társadalom- fejlődés felgyorsult ritmusá­nak és a szocialista világ előrehaladásának sajátos szintézise ez. Az is egyértel­műen világos, hogy a szo­cialista társadalom és a ko­runkat egyre jobban jellem­ző tudományos és műszaki forradalom egymással össz­hangban jelentkezik, s ez a fejlődés ütemét gyorsítja. Nem véletlen, hogy a máso­dik világháború győzelmes befejezése óta a Szovjetunió által felszabadított Országok­ban a szocialista társadalmi rend építése keretében a fellendülés soha nem látott és tapasztalt üteme bontako­zott ki, hogy a szocialista vi­lágtábor ereje szüntelen és egyre gyorsabban növekszik, viszont a másik oldalon, a régi világ fő képviselője, az USA két háborút vesztett el (Koreában és most Indo­kínában). Ehhez az USA egyáltalán nem volt hozzászokva. Ellenkezőleg: Csak a nyerést, a győzelmet ismerte. Most már kényte­len volt megismerni a vesz­teség keserű ízét és a jövő sem Ígér számára kedvezőb­bet. A legutóbbi hetekben megszületett az USA törté­nelmének szinte legnagyobb diplomáciai veresége, a Kínai Népköztársaság ENSZ- beli jogainak helyreállítása úgy, hogy egyben Tajvan ki­zárásra került. Az USA diplomácia látta hónapok óta, hogy 22 év után tovább nem állhat el­len a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli joga helyreállítá­sának. S ha már mindenkép­pen helyreáll a Kínai Nép- köztársaság joga az ENSZ- ben és szerveiben, miért ne úgy, hogy „íme Amerika akarja!” Mellé állt a reride- zésnek, de Tajvant bent akarta tartani. Az USA dip­lomáciát meglepte az eset — Tajvan kizárása —, hiszen még abban a hitben élt a vezetés, hogy a dollár „min­denható”, az ENSZ nekik gé­pezet-módjára engedelmeske­dik. Most a vereség elszen­vedése után dühödten kese­regne, szégyenteljesnek"1 nevezve a szavazást és a sze­nátus úgy döntött, hogy a hosszabb ideje érvényben lévő „segélyprogramot” be­szünteti. A vereség a USA számára súlyos, következmé­nyei majd ezután jelentkez­nek. E folyamat — különösen pedig a Kínai Népköz- társaság jogainak hely­reállítása a szocialista or­szágok népei számára termé­szetes. Akaratuk, erőfeszíté­sük gyümölcse beérett A szocialista államok mindig is rendíthetetlenül bíztak a Kínai Népköztársaság jogai­nak teljes értékű rendezésé­ben. mint ahogy bíznak tisz­ta szándékú törekvéseik, a béke fenntartását célzó erő­feszítéseik sikerében. Nem vitás, hogy a leg­utóbbi évtizedben gyarapod­tak, szilárdultak a békés élet kilátásai. Európa írott törté­netének leghosszabb békés időszakát éli. A progresszív érők tovább gyarapodnak. A szocializmus töretlenül nyo­mul előre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által bevilágított úton. Ez az év a felélénkült diplomácia tevé­kenység éve. A szovjet veze­tők útját megegyezések, po­litikai célzatú és gazdasági együttműködést fejlesztő szerződések létrejötte jelzi. L enin elvtárs útmutatá­sát és békeharcát idéztük fel a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 54. évfordulója mélta­tásához. Meggyőződésünk, hogy Lenin elvtárs a szovjet állam születésekor mindenki­nél jobban tudja miért kell a béke. a „lélegzetvételi szü­net”, a szegény és elmara­dott ország földjén megszü­letett szovjet hatalomnak. Elet vagy halál, fennmara­dás, vagy pusztulás, ez volt a nagy tét. A lenini politi­ka megnyerte a békét, a lélegzetvételnyi szünetet és a szovjet rendszer kifejlő­dött. megerősödött, megbir­kózott olyan veszedelemmel is, mint a hitleristák, a fa­siszta blokk támadása és leigázó szándéka: helyreállí­totta a háború által lerom­bolt országrészeket és gyors ütemben építi a kommunis­ta társadalmat. A felvilágosult ‘emberiség jól tudja, hogy most gazda­ságilag, katonailag, társadal­mi szervezettség szempontjá­ból a legerősebb szovjet ál­lam képviselői járják a vilá­got tiszta szándékkal békés programmal. Meggyőződé­sünk, hogy jó szolgáltat tesz­nek a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom szellemé­nek, a béke ügyének, a le nini hagyatéknak.

Next

/
Thumbnails
Contents