Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
1971. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZENTI ERNŐ RAJZA Mezei András: VARÁZSOLÁS Szíved fölött egy pipacs ütései, fiad szólít így becézve, oly szépen követeli, hogy Vegyed már észre. Elsőfű bárány, rét és nap neveli: szabadság legyen véle, bodrozzon arany-gyapjat, ki ne ontassék vére. Totyogósok csöpp ezredei támaszpontjaid vegyék be — Betonját beomlassza pipacsok ütései. A CSENDRE VÁGYÓ A csendre vágyó égbe ver hidat. A hídpillérek múló századok. Emlékét őrzik hallgatag halak, s, aki megálmodta őket, rég halott. Ha teste volt, maréknyi por, vagy az se hajléka áll csak, vénen, roskatag, s magába rejti kőtornáca kincsét, a kristálytiszta, mély halastavat. Lépése immár nem kong körbe-körbe. de őt idézi száz és száz virág, a néma halak csillogó beszéde és kertje mélyén a magnóliák. Álmodott házat, verset, tornyot, kertet, és kicsinysége láttán lett nagyobb, s már távozóban még szavakba rótta a népe nyelvén írt Halászatot. Ő most a minden itt s a semmi. A tenger ő, és p a cseppnyi csepp, Az ember ő, és benne minden ember, s a kicsiny felhő, mely fenn leng, libeg. CSUKA ZOLTÁN KISS ATTILA RAJZA A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén köszöntőinkben évről évre felidézzük a tőlünk időben egyre távolodó, de szívünkhöz és egész életünkhöz egyre közelebb lévő világpolitikai esemény körülményeit, emlékeit, jelentőségét, mai életünk, szocialista valóságunk úttörőinek hősiességét, kezdeményezését, helytállását és hosszan — eg/re hosszabban — sorolhatjuk fel azokat a szívet, lelket pezsdítő eredményeket, amelyeket a testvéri szovjet nép a kommunizmus építésében elér. Az idei ünnepen — az 54. évfordulón Is — gazdag a lista. Az SZKP ez év tavaszán megtartott XXIV. kongresszusa a maga nagyságában mutatta be a több mint fél évszázad — és benne a legutóbbi öt esztendő — küzdelmeinek eredményét, a hatalmas és egyre gazdagodó szovjet államot, a szovjet emberek megváltozott életét, a kommunizmus egyre jobban kiteljesedő valóságát. A számokat megőrizzük emlékezetünkben és magunknak is szívesen idézzük, mert amit kifejeznek, ami mögöttük van, az a mi életünkre is kisugárzik, a mi utunkat és jövőnket is jelzi. Az 54 éve született szovjet államról, mint „szegényről”, mint gazdaságilag „elmaradottról” sokat és sokan írtak, különösen létezésének első évtizedeiben. Ezeket a jelzőket az idő — főképpen pedig a szovjet emberek hősi erőfeszítése — napjainkra már semmivé tette. Ma már a világ az „erős” és „hatalmas” Szovjetuniót ismeri, tartja számon és tiszteli. Ma a Szovjetunió egy esztendő alatt egyedül több acélt termel, mint amit a II. világháború utolsó esztendejében — 1945-ben — a világ ösz- szes országai együttesen termeltek. És az acél a műanyagok korszakában is „acél” marad s aligha kell e mennyiséget, nagyságrendet szavakban méltatni. Az a szovjet gazdaság, amely születésekor nem tudta az akkori USA termelésének csak egytizedét produkálni, ma a világ ranglistáján szilárdan a második helyen van s több fontos termékben elébe vágott a „dúsgazdag” Amerikának. És a tempó korunkban egyre gyorsul. A világ legnagyobb és legszilárdabb gazdasági tömörülése ma a KGST, a szocialista országok gazdasági szövetsége. Ez a tömörülés a világ lakosságának 10 %-a, de a világ ipari termelésének egyharmadát adja. Ennek a termelésnek mintegy 72 százaléka a szovjet gazdaságból származik. A Szovjetunió gazdasága most új és nagy fellendülésének korszakát éli. A IX. ötéves népgazdasági tervben az ipari termelés ismét mintegy 50 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 22 százalékkal, a nemzeti jövedelem 40 százalékkal, a munka termelékenysége 37—40 százalékkal növekszik és a lakosságnak végzett szolgáltatás megduplázódik. Ez új lépcsőfokot is jelent a gazdasági előrehaladás útján. S ikerek a gazdaságban, sikerek a tudományban, az emberi életkörülmények korszerűsítésében, a hatalmas szovjet állam fejlesztésében — ez jelzi 54 év óta a szovjet hatalom útját. Ez előtt tiszteleg'1 a haladó emberiség, ezt köszöntik tisztelettel az együttérző emberek és kívánnak további kimagasló sikereket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulóján a beszédes számokon túl a világ másból is érzékelheti a dicső forradalom mai hatását. Több mint negyedszázada, hogy elhallgattak a II. világháború fegyverei. Azóta voltak a világnak kritikus napjai, órái, a világháború veszedelme nem egyszer lopakodott közel ahhoz a ponthoz, hogy elszabaduljon, pusztító örvényként rontson a világra. De a veszedelmet mindezideig sikerült visszaparancsolni, Ehhez az alapot, perspektívát akaratot és energiát a lenini békepolitika, a szovjet állam által oly következetesen képviselt békés egymás mellett élés gondolata adta. Híven a lenini hagyatékhoz / irta: Csáki István Évek óta érvényben van az „atomcsend” egyezmény. Moszkvában írták alá. Megegyezés született a tengerfenék atommentességéről. Folynak a tárgyalások a leszerelésről, folyik az USA és a Szovjetunió között a „SALT” tárgyalás, amely a nagyhatású és nagyon költséges fegyverzet csökkentését célozza. 1969. áprilisa óta folyik az előkészület Európa biztonságának megerősítésére, az európai — és közvetlenül érdekelt — országok közös akciójának létrehozására. ^ legutóbbi években az utat olyan világpolitikai jelentőségű események jelzik, mint a Szovjetunió és NSZK, a Lengyel Népköz- társaság és NSZK közötti egyezmény, valamint a Nyu- gat-Berlin helyzetét szabályozó négyhatalmi (Szovjetunió, Nagy-Britannia, USA, Franciaország) megegyezés létrejötte. Európa nagy politikai változások időszakát éli. A NATO országokban is erősödik a felismerés, hogy az a veszedelem, aminek címén ez a katonai szövetség létrejött, valójában nem létezik. A Szovjetunió oldaláról, a szocialista országok közösségéből szüntelenül az együttműködés, a békés egymás mellett élés gondolata és törekvése árad. Még Nyugat-Németország- ban sem a közvetlen háború utáni helyzettel van a világnak dolga. A dolgozó tömegek körében —különösen a munkások között — politikai átrendeződés folyik. Uj legális kommunista párt is kibontotta zászlaját. A szociáldemokrata munkástömegek az európai problémák békés megoldására, a német nép helyzetének, kapcsolatainak rendezésére törekszenek és erre ösztönzik vezetőiket. A keresztény demokrata pórt politikája zsákutcába került. E párt mai tevékenységére az ellenzékieskedés, a kormány részéről tapasztalható pozitív lépések tagadása, az enyhülési folyamat megállítására, a nacionalista, revan- sista gyűlölködés felszítására való törekvés a jellemző. Az idő azonban nem ne- kik dolgozik. Az idő és a világ- politika fejlődési iránya fel- őrli és semmivé teszi azt a politikai irányvonalat, amelyet a revansista erők követtek és próbálnak követni. Ma közlelebb van a világ mint bármikor ahhoz, hogy Európa nagy kérdéseinek megoldásához az utat teljes szélességben megnyissa. Ezen az úton legelői, leg- elszántabban, a szovjet állam és a szocialista országok közössége halad. A magyar dolgozók is őszinte örömmel fogadnak minden olyan eseményt, amely az európai problémák békés rendezésének. a biztonság megerősítésének útját egyengeti és tiszta szívből támogatják a párt és a kormány ez irányú erőfeszítéseit. M ostanában az újságok szinte folyamatosan adnak hírt azokról a látogatásokról, amelyet a szovjet állam magas rangú képviselői folytatnak a világ különböző országaiban. Diplomáciai „offenzívaként” is emelegetik a nagyarányú kapcsolatfejlesztést. Most nem is az a lényeges, hogy milyen jelzőkkel illetjük ezeket a látogatásokat, mert ezek nem új keletűek és nem is új „célzatúak”. Nem szándékoznak ezekkel a diplomáciai kapcsolatok terén semmi mást elérni, mint amit az SZKP, a szovjet állam 54 év óta konzekvensen képviselt. Békét, biztonságot az emberiségnek, együttműködést a gazdasági életben, az országok gazdaságának, a népek jólétének fejlesztésében, ez volt és ez most is a szovjet diplomáciai tevékenység célja. Azért mégis célszerű a látogatásokat megemlíteni és méltatni. Lenin elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ihletője, szervezője és vezetője emlékezetünkben — és egész életművében — úgy is él, mint korában a világ népei közötti békéért folytatott küzdelem legnagyobb személyisége. Az első világháború alatt konferenciákon, értekezéseken lángoló szavakkal mutatta be a háború tőkés érdekeltségét, munkás- és népellenes hatását, írásaiban kifejtette a háború okait és a belőle kivezető utat. Akkor azonban egy ideig még túlsúlyban voltak a folytatni akarók erői. De elérkezett a nagy történelmi sorsforduló, az orosz proletáriátus rohama, a szocialista forradalom kezdete. A szovjet hatalom első intézkedései között Lenin elvtárs gondolataiból megszületett a „Béke-dekrétum” a világ szenvedő, jóra vágyó népeihez szóló békefelhívás. Ez a felhívás program volt Lenin elvtárs előtt, az maradt és az ma is a szovjet emberek számára. Olyan hagyaték ez, amely egyedüli perspektíva a világ népei előtt és egyben a kor parancsa is. Lenin hagyatékát őrzik és erősítik azok az erőfeszítések, amelyek a békés életet célozzák és szolgálják. Az idősebb nemzedék még emlékezik a második világháborút megelőző időszakra. A szovjet diplomácia mérhetetlenül nagy erőfeszítéssel dolgozott a kollektív biztonság megteremtése, az agresz- szió fogalmának és a vele szemben alkalmazandó eljárás meghatározásának érdekében. Az erőfeszítés nem hozta meg a közvetlen sikert, az agresszorok eljutottak a háború kirobbantásáig, a pusztítás elindításáig. De rajta vesztettek. És ebben a szovjet állam viselte a fő terhet. A világtörténelem egyetlen háborújának nincs akkora irodalma mint a második világháborúnak. Es ebből a szinte felmérhetetlen meny- nyiségű tanulmányból, leírásból. hiteles történetekből és elbeszélésekből tiszta szándékával, a más népek tiszteletben tartásával mint óriás végig kimagaslik a szovjet állam; elszántságával, bátorságával, hősi helytállásával a szovjet katona. Európa országainak többségében ott domborodnak a hősi sírok, Európa és a világ népei a sírokra tett virágokkal — a személyeknek kijáró kegyelettel együtt — ezt a szovjet államot, ezt a ma küzdő szovjet népet tiszteli. A békés erőfeszítések egyenes és méltó folytatása mindaz, ami a legutóbbi negyedszázadban a szovjet állam részéről tapasztalható volt és ma különösen nagy erővel jelentkezik. Ez évben négy világrészben jártak — egyq-egy világrészen több országban is — szovjet vezetők, és százig is lehet számolni a Moszkvában járt magas rangú állami küldöttségeket. Aki Moszkvába megy, jó hangulatban tér vissza hazájába. Ahova a szovjet vezetők mennek, derűt, optimizmust visznek, barátként, nyílt és tiszta szándékkal érkeznek. A békés egymás mellett élés követei ők, akik hírül viszik, mit alkotott a szocializmus keretei között a szovjet nép és azt is, hogy mérhetetlen erejét változatlanul és töretlenül a béke szolgálatában tartja. Nem lehet a népeket már a Szovjetunióval. annak „hódító törekvéseivel” ijesztgetni, mert az 54 év alatt az emberiség sokszorosan meggyőződhetett a békés szándékáról. A mi nemzedékünk életében megszokottá válnak á nagy események és azok pozitív hatása. A társadalom- fejlődés felgyorsult ritmusának és a szocialista világ előrehaladásának sajátos szintézise ez. Az is egyértelműen világos, hogy a szocialista társadalom és a korunkat egyre jobban jellemző tudományos és műszaki forradalom egymással összhangban jelentkezik, s ez a fejlődés ütemét gyorsítja. Nem véletlen, hogy a második világháború győzelmes befejezése óta a Szovjetunió által felszabadított Országokban a szocialista társadalmi rend építése keretében a fellendülés soha nem látott és tapasztalt üteme bontakozott ki, hogy a szocialista világtábor ereje szüntelen és egyre gyorsabban növekszik, viszont a másik oldalon, a régi világ fő képviselője, az USA két háborút vesztett el (Koreában és most Indokínában). Ehhez az USA egyáltalán nem volt hozzászokva. Ellenkezőleg: Csak a nyerést, a győzelmet ismerte. Most már kénytelen volt megismerni a veszteség keserű ízét és a jövő sem Ígér számára kedvezőbbet. A legutóbbi hetekben megszületett az USA történelmének szinte legnagyobb diplomáciai veresége, a Kínai Népköztársaság ENSZ- beli jogainak helyreállítása úgy, hogy egyben Tajvan kizárásra került. Az USA diplomácia látta hónapok óta, hogy 22 év után tovább nem állhat ellen a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli joga helyreállításának. S ha már mindenképpen helyreáll a Kínai Nép- köztársaság joga az ENSZ- ben és szerveiben, miért ne úgy, hogy „íme Amerika akarja!” Mellé állt a reride- zésnek, de Tajvant bent akarta tartani. Az USA diplomáciát meglepte az eset — Tajvan kizárása —, hiszen még abban a hitben élt a vezetés, hogy a dollár „mindenható”, az ENSZ nekik gépezet-módjára engedelmeskedik. Most a vereség elszenvedése után dühödten keseregne, szégyenteljesnek"1 nevezve a szavazást és a szenátus úgy döntött, hogy a hosszabb ideje érvényben lévő „segélyprogramot” beszünteti. A vereség a USA számára súlyos, következményei majd ezután jelentkeznek. E folyamat — különösen pedig a Kínai Népköz- társaság jogainak helyreállítása a szocialista országok népei számára természetes. Akaratuk, erőfeszítésük gyümölcse beérett A szocialista államok mindig is rendíthetetlenül bíztak a Kínai Népköztársaság jogainak teljes értékű rendezésében. mint ahogy bíznak tiszta szándékú törekvéseik, a béke fenntartását célzó erőfeszítéseik sikerében. Nem vitás, hogy a legutóbbi évtizedben gyarapodtak, szilárdultak a békés élet kilátásai. Európa írott történetének leghosszabb békés időszakát éli. A progresszív érők tovább gyarapodnak. A szocializmus töretlenül nyomul előre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által bevilágított úton. Ez az év a felélénkült diplomácia tevékenység éve. A szovjet vezetők útját megegyezések, politikai célzatú és gazdasági együttműködést fejlesztő szerződések létrejötte jelzi. L enin elvtárs útmutatását és békeharcát idéztük fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulója méltatásához. Meggyőződésünk, hogy Lenin elvtárs a szovjet állam születésekor mindenkinél jobban tudja miért kell a béke. a „lélegzetvételi szünet”, a szegény és elmaradott ország földjén megszületett szovjet hatalomnak. Elet vagy halál, fennmaradás, vagy pusztulás, ez volt a nagy tét. A lenini politika megnyerte a békét, a lélegzetvételnyi szünetet és a szovjet rendszer kifejlődött. megerősödött, megbirkózott olyan veszedelemmel is, mint a hitleristák, a fasiszta blokk támadása és leigázó szándéka: helyreállította a háború által lerombolt országrészeket és gyors ütemben építi a kommunista társadalmat. A felvilágosult ‘emberiség jól tudja, hogy most gazdaságilag, katonailag, társadalmi szervezettség szempontjából a legerősebb szovjet állam képviselői járják a világot tiszta szándékkal békés programmal. Meggyőződésünk, hogy jó szolgáltat tesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemének, a béke ügyének, a le nini hagyatéknak.
