Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

1971. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI 5 Imbolygó árnyak az utakon még félre is akarta vezetni a rendőröket. Brutzky And­rás pusztamonostori mezőőr vonakodott levenni a rend­számtáblát, a közúti közleke­désre műszakilag alkalmat­lan motorkerékpárról. A 100 forintnyi helyszíni bírságot sem akarta kifizetni. — Az igazsághoz tartozik, hogy a bosszantó közjátékot a rend­őrök feltűnő nyugalommal viselték. A gazdaságban állt a bál Hogy milyen tanulságokat hozott még a szombat este? Többek között megértettem miért bizalmatlanok olykor a rendőrök. Pusztamonosto­ron egy motorost igazoltatott volna a járőr. „Nincs nálam semmi papír, de itt lakom a harmadik házban azonnal ho­zom.” —1 dadogta a kétségbe­esett ember. A rendőr hitt neki. Kár volt. Bár órákat vártunk, emberünk nem ke­letkezett. A Jászsági Állami Gazda­ságban két bálozó fiatalem­ber is ravaszkodni próbált. Igazoltatás: ki volt a vezető? Én — állt elő egyikük. Jogo­sítványa volt. csak éppen a szonda barnára színeződött Ittas vezetés! — Na most már ne viccelj, mondd meg. hogy te vezet­tél, szólt barátiénak az ittas fiú. Én fogtam a kormányt, vallotta be Duduk János jász­berényi lakos. Ö nem ivott — viszont jogosítványa nem volt. Hosszan sorolhatnánk még a kisebb-nagyobb sza­bálytalanságokat. A jászberényi városi kapi­tányságon elkészült a szom­bat esti ellenőrzés mérlege: tizenhét szabálysértési felje­lentés és egv tucat helyszíni bírsás! Hétfőn már fizettek is az ittas vezetők a kivilá­gításán lova «kocsi hajtők, a vezetői engedély nélkül köz­lekedők. Nem kevés a rájuk kirótt összeg sem. De leg­alább tanulnának belőle. => palágyi — Hasznos tapasztalatok (Tudósítónktól) A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya a múlt héten kétnapos tanulmányutat szervezett -két húsfeldolgozó üzembe. — A résztvevő szakemberek a hernádi Március 15 Termelő- szövetkezet — húsfeldolgozó kisüzemében és a Heves me­gyei állatforgalmi vállalat húsüzemében jártak. A her­nádi napi húsz sertés feldol­gozására épült 1969-ben. Az igények növekedésével azon­ban bővítették, s jelenleg heti 275 sertést'vágnak, dol­goznak fel, illetve tőkehús­ként értékesítenek. A gyön­gyösi • korszerű nagyüzem, — percenként 1 sertés vágásá­ra feldolgozására alkalmas. TO'^'vv^TO.3. l, A tejipari vállalat jászfénys zarui sajtüzemében naponta 7—8 mázsa sport-sajtot készítenek. Képünkön a tej elő­készítése az üstökben. Tanyai ko Kunhegyesen Négy éve hozták létre a kunhegyesi általános iskolai kollégiumot a megszünte­tett tanyai iskolákból beke­rül’: gyerekeknek. Eredetileg a tíz szobában összesen hat­van hely volt. A létszám azonban gyorsan növekedett, s az 1968/69-es tanévben már kilencvenöt gyereknek adott otthont. Igaz, akkor sem tanulószoba, sem klub­szoba nem volt. Idén a zsú­foltság enyhült valamelyest. A költségvetést nyolcvan fő­re tervezték. Felszabadult az egyik tanulószoba, a másikat pedig napközben tanulónak, este -klubszobának használ­ják. Szabó Andrást, a kollégi­um igazgatóját a létszám alakulásáról kérdeztem. — Ősszel rendszerint „telt ház” van nálunk, de tavasz- szal mindig kivisznek né­hány gyereket. Különösen a nagyobbakat, akik már tud­nak odahaza segíteni. Egyéb­ként a következő tanévben újabb létszámemelkedésre számítunk. Van még egy is­kola — a félixmajori —, ahol összevont alsó tagozat működik. Lehet, hogy szep­temberben ezt az iskolát megszüntetik, s akkor hu­szonnégy gyerekkel gyarapo­dik a kollégiumunk. Na­gyon nehezen, de tudjuk fo­gadni őket. ha a mostani nyolcadikosok kimennek. — Elégedett-e a mostani elhelyezéssel? — A szobák elég zsúfol­tak, tíz—tizenkét ágy is van egyik-másikban. Az ebédlő szintén szűk, mindig nagy tömeg van benne ebédidő­ben. A kollégium három épületben kapott helyet, s az utcára néző két épületet össze kellene kapcsolni, be­építve a közöttük lévő te­rületet. Ezzel kényelmes ebédelést biztosítanánk a gyerekeknek. — Nem könnyű kiszakad­ni a szülői házból, különö­sen a kisgyerekek viselik el nehezen a környezetválto­zást. Munkájuk során okoz-e ez gondot? — A szülőktől sok gyerek valóban nehezen tud elsza­kadni, de igyekszünk meg­könnyíteni az átmenetet. Ugyanakkor a sok újdonság, amivel itt a gyerekek talál­koznak, vonzó is és segíti a beilleszkedésüket. A tanyá­ról bekerült gyerekekre jel­lemző az állatok szeretete. Ezért foglalkoztunk az el­múlt években nyúl-, majd galambtenyésztéssel. Maguk gondozzák az állatokat, bri­gádvezetőket és egyéb tiszt­ségviselőket választanak maguk közül. Örömmel tet­tünk eleget a kérésüknek, hi­szen az állatok gondozása a munkára, pontosságra neve­lés eszköze is. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 12 Ov O-en vannak Egy riportműsor, túl a tormái, hangulati elemeken, '/égül is akkor jó, ha né- 11 lány alapvető kérdésre egyértelmű választ tud ad­ni. Ilyenek például: Mi a műsor haszna? Hogyan tud- átfogó gondolatait eljut- H tni a hallgatóhoz (néző- tnc .z)? Az információk közlé- F .ével tud-e továbbgondolás­ra ösztökélni ? Kubinyi Ferenc műsora az ilyen (és hasonló) kérdé­sekre majd’ mind meg­felel. A műsor kimondott célja, hogy az állami gon­dozott gyerekekről elmondja a tényeket, mintegy hely- zetmeghatarozást végezve. A riportokat összekötő szöveg, s maguk a riportok is csu­pán bemutatnak, a felve­tett gondolat befejezése már 1 hallgatóra marad. Jó is lenne ez így, ha a legfonto­sabb mondandó világosab­ban kerekedne ki az anyag- oóL Mert van egy kérdés, a legelső, melyre a válasz kis­sé erőtlen, nehezen lehet ki­hámozni a műsorból. Tud­niillik, hogy mi a haszna. Megismertetni a reális hely­zettel — mondja Kubinyi Ferenc. És miért? Mi ennek » haszna? Erre kellene a nűsornak válaszolni, el­mondani: azért, mert, ha is­merjük a 42 ezer állami ondozott helyzetét, jobban Ifogadjuk. befogadjuk őket; ia ismerjük, nem legyintünk el felettük, nem húzzuk el a szánkat le- vagy elnéző mosollyal, ha találkozunk velük. Azt elmondja a műsor, hogy mi a cél: visszavezet­ni az állami gondozásra élő gyerekeket „az élet napfé­nyesebb oldalára”., S arról, hogy az intézetek mit tesz­nek és tehetnek ezért, sok szó <feik. De arról, hogy mi, a hallgatók (tulajdonkép­pen a társadalom) szemléle­tünkkel, előítéleteink legyő­zésével mit tehetnénk, arról alig hallunk. A riportanyag jó, válto­zatos, sokrétű. Kedvezően elintézett kérelem Két ember és csak két ember. Ez mindig érdekes, izgalmas feladat. Írónak, színésznek, rendezőnek, még talán a hallgatónak is. Itt már valóban alapjára egy­szerűsödik a rádiószínház. Két ember beszél. Nincs más lehetőség, csak a szó. Ezzel kell tudni bánni, tudni min­dent kifejezni. Még nehezebb feladat, ha nem egy köznapi esetről van szó, hanem időben, térben távoli jövőről. Ivan Bukov- can szlovák író hangjátéká­nak cselekményét röviden össze lehet foglalni. Az 157 503 azonossági számú „ügyfél” elmaradt „nyuga­lom részesedéséért” rekla­mál az A—1 ügyosztály tisztviselőjénél. A bürokrata és a kér­vényező dialógusa érdekes, elgondolkodtató. Annyira, hogy az ember önkéntele­nül is mai analógiákat ke­res. És talál. Mert vajon nem vagyunk-e nap mint nap kiszolgáltatva a formá­lisan (majd’ azt írtam, em­bertelenül) értelmezett sza­bályoknak? S vajon mennyi a lehetősége a bürokratának, hogy ember legyen? Vagy megfordítva: az ügyfélben nem szunnyad-e szintén egy „kisbürokrata”, akit csak fel kell ébreszteni? Mindezekre Sinkovits Im­re és Szabó Gyula kitűnő tolmácsolásában kanunk vá­laszt, akik a formált alak­ban a mára utaló jegyeket is meg tudták teremteni. Barlay Gusztáv rendezése dinamikus, iól pergő. (Némi rövidítés, tömörítés azért használt volna nemcsak azért, mert az éjszakai rá- diószícb-Sz mutatta be a da­rabot.) — trömböczky — A szőlő és a közbiztonság között nem nehéz megtalálni az összefüggést. Az alábbi egyenletet a rend őrei is is­merik: ahogy pezsdül a must, úgy nő az ittas embe­rek tábora a közúton. Csütörtök a lissa zugban A kunszentmártoni járás­ban csütörtökön különösen sok gépjárművezető ellenőr­zésére került sor. A „zakla­tás’ nem volt hiábavaló, ima egy nap termése: hét sza­bálysértési eljárást Kellett kezdeményezni és az ellen­őrzés során negyven szabály­talankodó ellen alkalmaztak helyszíni bírságot a Tisza­zugban. Eszes Mihály, a kun­szentmártoni Mátyás pince pincére mielőtt Szegvárra indult volna motorkerékpár­jával, szeszesitalból is fel­tankolt. Molnár Sándor, az öcsödi ÁFÉSZ tehergépkocsi- vezetőíe — bár személyeket szállított autójával — egy féldecit ivott, mielőtt a vo­lánhoz ült volna. És a kirívó példák mögött ott sorakoznak a kerékpáro­sok. Azok. akik lámpa nél­kül közlekedtek sötétedés után. Bár büntetésük jóval enyhébb az ittas gépjármű- vezetőknél, — tömegükkel azonban legalább olyan mér­tékben veszélyeztetik a köz­lekedés biztonságát, mint az italfogyasztó sofőrök, moto­rosok. Jászsági hétvége Szombaton délután szinte az egész Jászságon keresztül- kasul cikáztak a kék-fehér sávos rendőrségi gépkocsik. Fa József hadnagy kocsijá­ban ülve róttuk az ország­utat. Alig hagytuk el Jászbe­rényt. amikor hangos berre- gésseí egy motorkerékpár „húzta a csíkot” az estében. Sem lámpája, sem kézifékje nem Volt a járműnek, az átírás is hiányzott és az el­hanyagolt motor tulajdonosa 41. Gömöry kis szünetet tar­tott, majd folytatta az „elő­adását” : — Azután kérem, az a második akció, Berenden... Tudom én kérem, hogy a professzor, mármint az igazi, nem Berenden dolgozik, majd éppen őt helyezik le oda az isten háta mögé, ab­ba a porfészekbe, ahol egy jóravaló vacsorát sem lehet kapni... És éppen Wocheck az. aki lemegy oda. Ilyen hibát vétettek önök uraim. Már azon voltam, hogy be­jelentem Önöknek Schirm­baum újabb terveit, amikor befutott az a Jana, ez a bé­csi ügynök, ez a másik kez­dő, aki egyszerre két pisz­tolyt szegez az embernek, mintegy vadnyugati cowboy, és figyelmezteti, hogyha nem engedelmeskedik, azon­nal lő. Én kérem orvos va­gyok, sebész, van fogalmuk önöknek, milyen idegfeszült­ségben él egy sebészorvos? Akinek a kezében a kés, éle­teket menthet, vagy olthat ki egyetlen mozdulattal? Én kérem a zene rabja vagyok, és akkor jön egy ilven bécsi, arrogáns és megfontolatlan kis nő a két pisztolyával, hát persze, hogy megretten­tem tőle és féltem jelent­kezni. A kihallgatást vezető tiszt félretolta jegyzeteit. — Ide hallgasson Gömöry úr! A Wocheck ügyet most tegyük félre. Arról beszél­jen, miképpen lett a Gemner nevű SS orvos alezredesből — Gömöry nevű pest; sebész: — A mi korunk »emberei hajlamosak arra, hogy min­den SS katonát már eleve gonosztevőnek és bűnözőnek képzeljenek el. Én kérem soha senkinek fájdalmat nem okoztam. Az én lelkivilágom nem a háború, nem a front, nem a támadás, nem a visz- szavonulás, nem a frontkor-? ház, hanem a gyógyítás, az életmentés. Ki tudná ma már bizonyítani, hogy erő­szakkal soroztak az SS-be, és hogy soha nem szerettem a ,,villámokat” a galléro­mon. Volt egy nagyon jó barátom, aki » lelkét, a kar­jaim közt lehelte ki, és éle­tének utolsó szaVai azok vol­tak: „Élj tovább az irataim­mal”. És amikor eljött a fegyverletétel, úgy éreztem, tartozom neki annyival... A kihallgatást vezető tiszt felállt. — A nyári hónapokat Ma­gyarországon uborkaszezon­nak szokták nevezni. Ezek­ben a napokban szüretelik a földeken a sárgarépát, a petrezselymet, a fehér répát, a zellert. Zöldségből tehát ilyenkor — Gömöry úr — mint tudja, kielégítő az el­látottság. Ha télen produkál­ná ezeket a dolgokat, ami­kor a szervezet vitám in- hiánvban szenved, még él­vezném is. Igv azonban nem tudom megemészteni. Nem pazarolhatunk órákat a ma­ga hazugságaira. Tíz perc szünetet kap, és ezalatt fel­készül a válasszal néhány kérdésünkre. Az első: ho­gyan ölte meg doktor Gö- möryt 1944-ben. A második: hol és kivel intézte el a Gömöry-család likvidálását. A harmadik: hogyan szer­zett személyi igazolványt Schirmbaum számára. A kihallgatást vezető tiszt intézkedett és két fegyveres katona elvezette az orvost... ☆ ...A nyerges vontató né­hány lépésnyire az út szé­lén várakozó gépkocsitól végre megállt. A megbeszé­lés szerint ebben a pillanat­ban két alak sötét tömege vált el a személyautótól és bújt a nyerges vontató alá. Halk zúgás hallatszott és megnyílt a kocsi padlózata. Az egyik férfi magasba emelte a társát, majd ő ma­ga is a kocsiba kapaszko­dott. Felhúzta a lábát és a padlózat halk zümmögéssel a helyére csúszott. A vontató két utasa elhe­lyezkedett. Egyikük egy gyufadoboznál alig nagyobb készüléket vett elő és a pad­lózat vaslemezére helyezte. Néhány kilométerrel távo­labb négy terepjáró katonai személygépkocsi rádióvevő­jében ugyanabban a pilla­natban együgyű, kis ciripe­lés hallatszott. A teherautó gépkocsive­zetője pedig felgyújtotta a lámpáit, indított és a kocsi mozgásba lendült. Nem sok­kal később egy fehér Merce­des előzte meg a vontatót. A kocsi hátsó stopplámpái rövid idő alatt háromszor egymás után felizzottak. — Minden rendben — mondta a nyerges vontató vezetője a társának. Az em­berek a helyükön vannak és három óra múlva feltépjük a dohányt. Jó kedvük kerekedett. Fütyörésztek, énekeltek. Győrön ismét akadálytala­nul átjutottak és minő több nyugati rendszámú személy- kocsival találkoztak az úton. Az útjelző táblák már a határ közelségére utaltak, amikor egyszerre négy ka­tonai gépkocsi előzte meg a vontatót. — Ez nem tetszik nekem — mondta a gépkocsivezető, — erre nem szoktak kato­nák cirkálni. A műszerfal alá nyúlt és egy kis kallantyút elforga­tott. Ezzel egyidőben a ko­csi orrán, közvetlenül a fény­szóró alatt két nyílás vált szabaddá. A gépkocsivezető most a kézifék mellett lévő fogantyút ragadta meg és óvatosan előretolta. Ha a reflektorok nem égnek, bár­ki megláthatná, hogy a gép­kocsivezető mozdulatára két fémnyúlvány keletkezett a fényszórók alatt. E fém- nyúlványok ügyesen elrejtett és beépített géppuskacsövek voltak, amelyeket bizonyos szűk határok között moz­gatni is lehetett. A két férfi gyakorlott módon menetközben cserélt helyet. A kocsi egy darabig a kézigáz hatása alatt állt, és egyenletes változatlan tempóban száguldott előre. A férfi, aki korábban a gép­kocsivezető helyén ült, a szerelvényfal alá bukott, le­csatolta a nadrágszíját és a szíj végét egy szerkezetbe illesztette. Ennek következ­tében kiderült, hogy a szíj tulajdonképpen két egymás­ra dolgozott bőrrétegből áll, amelyek között apró rnére. tű, de különlegesen haté­kony lövedékek sorakoztak. — Befűztem — mondta a férfi a társának. Idegesség vett erőt rajtuk és nem is annyira az úttes­tet. mint inkább az út men­tén elterülő bokros, fás, sö- tát tájat vizsgálták. Amikor meggyőződtek arról, hogy sem előttük, sem mögöttük jáművek nem láthatóak a gépkocsivezető egy mozdu­lattal a kipufogó dobot le­kapcsolta. Dübörgéssel telt meg a levegő, mert a zaj­tompítás megszűnt és a mo­tor teljes zaja szabadon, és akadálytalanul bőgött elő a motorból. A gépkocsivezető röpke és könnyed érin+ésse] nyomást gyakorolt a duda billentyű­jére. Az úton a kocsi előtt há­rom-négy vakító fénnyel röppenő „darázs” tűnt fel és néhány száz méter után bu­kott ]e a porba. — A próbatüzelés sikerült — közölte a társával. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents