Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-04 / 260. szám

1971. november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fényes Szabolcs operettje idestova negyven esztendeje siker. Belátható időn belül az is marad; csaknem ugyanolyan „biztos tipp” a színházak számára, mint a Csárdáskirálynő. Arról, hogy minek kö­szönheti ezt az elnyűhetetlen népszerűsé­get. arról természetesen hosszú eszmefut­tatásokba lehetne bonyolódni, csak éppen értelme nincs. A Maya operett. Operett, a műfaj min­den kellékével — táncos-komikus és szub- rett kettő is van benne — és a műfaj minden következetlenségével; de sok szempontból már túllép klasszikus elő­deinek konvencióin. Sokkal több lehető­séget ad például a rendezőnek, többet bíz az előadásra: á második felvonás cse­lekményének laza váza valósággal „bian- co-csekk” a rendező számára. Ügy tölti ki, ahogy jól esik. Ahogy ízlése, tehetsége, fantáziája — és nem utolsó sorban a rendelkezésére álló színészgárda és a pénzügyi keret engedi. Mert. valljuk be őszintén, egy látványos revű-operettnél ez utóbbi is fontos, mondhatnánk, csak­nem esztétikai szempont... Visszatérve az előbbiekhez; némi túl­zással azt is mondhatnánk, hogy a Maya mindenképp biztos siker, de. hogy milyen siker — igényes és megérdemelt, avagy könnyű, olcsó hatásokra vadászó — azt az előadás, mindenek előtt a második felvonás dönti el. Bor József ötletgazdag, szellemes, jól pergő rendezése kétségtelenül az előbbi kategóriába sorolja a darab szolnoki elő­adását. bár az első felvonásban neki sem sikerült mindig megnyugtató megoldáso­kat találnia. Illetve... Korrekt, hibátlan az előadásnak ez a része is, csak éppen valahogy „nem jön át” a rivaldán. Nincs sava-borsa; olyan, mint a koffein nélküli kávé, mint a nikotex cigaretta... De eze­kért a hiányosságokért bőségesen kárpó­tol a második felvonás. A rendőrségi je­lenetben az ötletek valóságos tűzijátékát láthatjuk; néha egy-egy egész előadásban nem találkozhatunk annyi frappáns, szel­lemes játékkal, mint amennyi most ebben az egyetlen kis epizódban megnevettet. Szemet gyönyörködtetően látványosak, megoldásaikban elegánsan könnyedek a revü-jelenetek, betétszámok is. Ez termé­szetesen nem egyedül a rendező érdeme; méltán osztozik a sikerben a díszletek tervezője. Székely László és a koreográfus Somoss Zsuzsa. A díszletek elhitetik ve­lünk, és ez nem kis szó, hogy valóban egy exkluzív bárban játszódik a cselek­mény, ahol világsztárok lépnek a közön­ség elé; a koreográfia pedig azzal, hogy nem érte be egyszerű megoldásokkal, együttes táncokkal, hanem, szinte min­den egyes táncos számára önálló mozgá­sokat adott, azt az illúziót tudta keltetni, hogy technikailag nagyszerűen képzett, remekül összeszokott tánckart látunk a színpadon. Sajnos, a látványos megoldásokban és kitűnő rendezői ötletekben bővelkedő elő­adást végigkíséri a zene bizonytalansága. Szinte érthetetlen, hogyan lehetséges, hogy igeti Színház bemutatója ugyanazokat a színészeket, akik már lé­nyegesen nehezebb és zeneileg sokkal igényesebb feladatokat is sikerrel oldot­tak meg, most túlharsogja a muzsika és a máskor oly pontos zenekar nemcsak hangos, hanem ráadásul „sleppel”. vagy előre szalad. Az ok valószínűleg abban keresendő, hogy Nádor László karmester a könnyű, igénytelen — és talán éppen ezért rendkívül népszerű — muzsikát ze­nekari megoldásokkal igyekezett mutató- sabbá tenni, de a matéria ellenállt. A szereplők közül a címszerepet mre­formáló Bókái Mária, bár sokkalta ottho­nosabban érezte magát a második — és harmadik — felvonás nagyvilági hölgyé­nek, a világszerte ünnepelt művésznőnek a bőrében, mint az első felvonásnak a kor csaknem valamennyi ponyva-hatóelemét magába sűrítő jeleneteiben, hibátlanul állította elénk a „lápvirág” afrikai tán­cosnőt is. Huszár László Charlie alakját finom iróniával formálta meg; a figura teljesértékű bemutatása mellett volt ereje arra is, hogy anélkül, hogy kilépne a sze­repből, érzékeltesse: nem kell, nem lehet komolyan venni a drámai helyzeteket. Hallatlanul nehéz feladat ez, a legtöbb, hasonló jellegű mű előadásának bukta­tója: színész és rendező csak akkor en­gedheti meg magának, hogy valamit ne vegyen komolyan, ha már egyszer nagyon is komolyan vette. Az izgalmakat paro­dizálni is csak izgalmasan lehet! Az előadás legjobb, kiemelkedő alakí­tása ifj. Új laky László nevéhez fűződik. Bár az első felvonásban ő sem találta meg könnyen a hangot, csakhamar valóságos motorjává vált az együttesnek; nagysze­rű mozgáskultúrájával, temperamentumá­val. komédiázó kedvével szinte magával ragadta a partnereit is. Egyetlen moz­dulata, egyetlen gesztusa elegendő, hogy a néző megérezhesse: nemcsak egy tehet­séges. nemcsak egy jó színész lépett ki a díszletek közé, hanem olyasvalaki, aki egyéniségével képes megtölteni a szín­padot. | Baranyai Ibolya az első felvonásban még csak korrekt, de színtelen Barbara: a második felvonásban azonban alakítása megtelik vitalitással, élettel, temperamen­tummal és humorral. Csomós Mari Made­leine szerepében hamisítatlan, nagyvilági, franciás charme-mal formálta meg és tet­te élővé a figurát, amelyet a „párizsi nő” ' címszó alatt található közhelyekből gyúr­tak össze. Lencz György, mint Dixi, hibát­lanul érvényre juttatja a szerep vala­mennyi csattanóját, jól táncol, mégis, alakítása egy kicsit erőtlen: nincs elegen­dő súlya a színpadon. Mucsi Sándor Bambó harsányságot kö­vetelő jeleneteit ízléssel oldotta meg, s ugyanakkor nem engedett az érzelmesség csábításának sem. Hollósi Frigyes tehet­séggel formált Rejtő-karikatúrát Gorillá­ból, az őrmester szerepében, s rövidke epizódjában az előadás legmulatságosabb perceit szerezte — Huszár Lászlóval együtt — Czibulás Péter. Csík István Megjelent a Béke és Szocializmus novemberi száma A folyóirat vezető helyen a szerkesztőség .által Prágá­ban a szocialista világrend- szer fejlődésének törvény- szerűségéről szervezett esz­mecsere anyagi.(t ismerteti. Az eszmecsere résztvevői a szocializmusnak mind a szo­cialista társadalmi-gazdasá­gi rendre, mind a szocialista világrendszerre jellemző — törvényszerűségeit vizsgál­ták. A tanácskozás figyelmé­nek középpontjában az új típusú nemzetközi kapcsola­tok objektív törvényei — többek közt a szocialista or­szágok gazdasági integráció­jának elvi kérdései — álltak. A szocialista gazdasági in­tegráció kérdéseiről egyéb­ként interjút is közöl a folyó­irat Nyikolaj Fagyajevvel, a Megvételre keresünk 1 műhely és iroda céljára : t ^bb bei visé , b >1 álló épületet SZOLNOKON, „Központban előnyben” , jeligére a szolnoki hir- I detőbe. KGST titkárával, a komplex program elfogadásával kap­csolatban. Longino Becerra és Jaime Fuchs, két dél-amerikai pub­licista. a munkásosztálynak a tőkésországokban vívott gazdasági és politikai harca közötti dialektikus kapcso­lat néhány vonatkozását tár­gyalja. „Levelek a Szovjetunióból” címmel jelent meg három szerző közös beszámolója a Lihacsov Autógyárban tett látogatásról, és a gyárban a XXIV. kongresszus után végbement változásokról, a rohamos ütemű fejlődésről. „A marxisták és a keresz­tények közti dialógus lehető­ségei és határai” címmel írt cikkében Robert Steigerwald elvi következtetéseket von le a párbeszéd eddigi tapasz­talataiból. Időszerű kérdésekkel fog­lalkozik V. Dagmar „A ka­pitalista valutapiacokon” cí­mű cikke és Jorge Texiérnék a chilei kormány első esz­tendejéről szóló írása. A folyóirat megemlékszik O. V. Kuusinen születésének 90. évfordulójáról és Meh­ring születésének 125. évfor­dulójáról. A lap folyóirat­szemlét, számos könyvkriti­kát. recenziót tartalmaz. j Chaplin fesztivál Az őszi francia kulturális évad egyik nagy eseménye a most kezdődő Chaplin- fesztivál, amelynek során a nagy filmművész tíz híres filmjét mutatják be a fran­cia fővárosban. A fesztivált Charles Chaplin és Duha­mel, a kulturális ügyek mi­nisztere jelenlétében szerdán este nyitják meg Párizs egyik legnagyobb mozijában, a „Modern idők” vetítésé­vel. Csütörtökön a párizsi városházán Jean Chérioux, a városi tanács elnöke ünne­pélyesen átadja majd Chap­linnek a városi tanács nagy aranyérmét. Tudományos napok Hazánk egyik legrégibb kutató intézetét, a most 80 éves Posta Kísérleti Intéze­tet köszöntötte szerdán Rö- dönyi Károly, a közleke­dés- és postaügyi miniszter első helyettese a technika házában a tudományos na­pok megnyitóján. A Közle­kedéstudományi Egyesület postai és távközlési tagozatá­nak kétnapos rendezvényén Európa első posta kutató in­tézete emlékezik tudomá­nyos múltjára és összegezi a közelmúlt eredményeit. Er­re az alkalomra csaknem 400 ^■»•»’—mhert hívtak mesr és 34 előadás ismerteti a legújabb eljárásokat, mód­szereket. A békésszentandrási szőnyegszövő hisz öcsödi részlegében hagyományos perzsákat, ezen kívül különböző szőrmeszö- nyegeket készítenek. Űj termékük az „extázis” színes szőr­meszőnyeg. — Képünkön: készül az új termék, az extázis Hangverseny szakmunkástanulóknak Nem biztos, hogy háromszáz Munkásbarátom szólt a minap. Nézzek már utána, kötelessége-e a munkásnak navi 2x300 métert gyalogol­nia munkahelyén. Nem, nem gyalogmunkásról van szó, nagyon is helyhez kötött szakmunka az övé. Meg ti­zenöt társáért. Mégis, nap mint nap gyalogolnak. Miután ennyiből nem ér­tettem a dolgot, elmondta töviről-hegyire. Reggel hat­kor a gyár kapujában kive­szik ■ a személyi kartonjukat, lebélyegzik, igazolván, hogy aznap nem késtek és mu­lasztottak a munkából. Ezt a kartont azonban maguk­kal kell vinniük a munka­helyükre. Igen ám, de a munkahelyen építkezés, át­alakítás van, így őket, egy viszonylag kis létszámú mun­kacsoportot máshová telepí­tették.. A régi műhely előtt van a személyi kartonoknak hely. s nekik reggel bélyeg­zés után vagy háromszáz métert sétálni kell a kar­tonnal, hogy helyére tegyék. Nem esik útba, de munka­kezdésig helyén kell lennie a papírnak. Délután ugyanaz. Érte kell menni, s a kapunál bélye­gezni az eltávozás idejét. Szóval köteles a munkás vagy hatszáz métert gyalo­golni napjában, vagy nem? Ez volt a kérdés, s az is ki­derült, jónéhány idős szak­munkás is van abban a cso­portban, akinek nehezére esik a -felesleges járkálás. — Elmegyek az üzembe, megnézem, én is megkérde­zem, így lehet csak a „nagy ügyet” megoldani — ígértem barátomnak. Megvakarta a fejét, mon­dott is valami papírra nem illőt, aztán azt mondta: — Nem lesz jó komám! Ugyanis nem vagyok benne egészen biztos, hogy három­száz méter a távolság oda, vagy csak kétszáznyolcvan? Esetleg háromszázötven? — És akkor mi van, hi­szen nem centizünk... — Már aki nem. Volt már egyszer egy hasonló esetem, amikor még figyelmeztettek is. Akkor csak hatvan mé­teres távolságról volt szó. Megmondták kereken, mi­lyen alapon tettem szóvá, amikor nem is ennyi. Csak ötvennyolc és fél. Akkor tényleg jó lesz vi­gyázni. A szemmérték se minden... Nem biztos, hogy három­száz. A többi rendben. — só — Ebben a művelődési év­ben négy koncertből álló hangversenysorozatra kerül sor Szolnokon, kizárólag a szakmunkástanulók zenei is­mereteinek bővítésére és ze­nei ízlésének fejlesztésére. A városi tanács és a szol­noki MTH-intézet közös ösz- szefogásával életre hívott bérletes zenei rendezvényso­rozatban két alkalommal a szolnoki szimfonikus zene­kar szerepel. A másik két esetben fővárosi művészek adnak hangversenyt. A ze­nei estek didaktikus felépí­tését és ismeretterjesztő jel­legét tükrözi, hogy valameny- nyi hangversenyen szakem­ber fűz magyarázatot az el­hangzott muzsikához. Tegnap este a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színháztermében az első hangverseny már meg is volt. A színháztermet A Fővárosi Tanács klub­jában szerdán reggel Kele­men Lajos a Fővárosi Ta­nács V. B. elnökhelyettese megnyitotta a nemzetközi robbantástechnikai kollokvi­umot, amelyen 17 ország mintegy 200 szakembere vesz részt. Hangsúlyozta, hogy Budapesten a negyedik öt­éves tervben előirányzott 91 ezer lakás felépítése érdeké­megtöltő ifjú zenebarátok!, zenével ismerkedő szakmun­kástanulók Rossini, Haydn és Prokofjev egy-egy művét hallhatták a műsorban. Pro­kofjev Péter és a farkas cí­mű zenei meséjében Ágh Éva töltötte be a mesélő szerepét. Az összekötő szö­veget pedig a televízió nép­szerű zenei műsoraiból is jól ismert Lukin László állí­totta össze. A szolnoki szim­fonikus zenekart Báli Jó­zsef dirigálta. E kezdeményezés jelentő­ségét különösképpen aláhúz-j za, hogy a szalonunkástanu- lók részére ez az egyetlen, szervezett formájú zenei ne­velési lehetőség. A rendezők egyetértésben a Filharmóniával egyenlőre kísérletnek szánják a tegnap este megkezdődött szolnoki hangversenysorozatot. ben mintegy 25 ezer elavult régi lakást kell szanálni, le­bontani. Ezért a fővárosi ta­nács különös figyelemmel kíséri a kollokvium munká­ját, mert a jó tapasztalato­kat szeretné felhasználni már a közeljövőben. Öt munkacsoportban 42 hazai és külföldi előadást vitatnak meg a szakemebe- rek a kétnapos találkozón. Építőipari robbantástechnikai kollokvium kTooa^oo<MOOixí)coocoxm»ooooooooaxoooixxxxioooooooooooocoooooooocooocooooooooocooooooo«MC : Új módi rokonszenvpróba Ügy hiszem abban nem lehet vita, — végre egy téma. aminek érdemi el­döntésére nem kel] talán operatív munkabizottsá­got létrehoznunk — hogy a kacsintás és a visszaka- csintás divatja már a múlté. Nagyapánk még ka­csintott, nagyanyánk visz- sza. — és megrázta a bodros szoknyát. Ebből az­tán mindenki értette ami rátartozott. Mert úgy-e nem volt más a kacsintás, mint kísérleti szonda. Legújabban, amióta megjel°ntek a fém tízfo­rintosok. másfajta puhato­lózás is járja. Leteszem mindennapi váltópénzünket. a százfo­rintost, a kasszagép mellé. A masinát egy bakfis ko­ron túli, szegről végről ángvika kezdi. Harminc forintot fizetek, visszaka­pok hé+ darab ospfrtiz''"t, mellé egy ..csókolom p ke. rec’trnamát” rronJotot. a tr—ha ötveo forín'o* rakok a pultra. Az asszonyka rám néz, belekutat a te­kintetembe. Ahá, most már én is emlék­szem! Egyszer össze­vesztem vele mert nekem a papírfilteres Fecskéből adott, a szomszédomnak pedig a vattásból. Három fémtizes csilin­gel előttem a pulton. Értem. Cipőt vásárolok, a pénztárosnő komaasszo­nyom : csak papírtízest ka­pok vissza. Villanyégőt kérek. A bolt asszonykái — a oénz- tárosnő is — nőtanf le­ülés szerűen tárgyalgat- nak az üzlet sarkában. ...Biztos csúnván né tem. sértettem emanoioáciős tö­rekvéseiket. mert négy da­rab fémtfzes volt a vá­lasz. No igen. a fémtízforin­tost, egyelőre, senki sem szereti, mert szokatlan. Aztán tegnap egv gyö­nyörű olvan 17—18 éves- nvi fotónk, őo^zemű ’ánv- Vóvoí bogv ’ ór* m. Fev n-llm-S nl-tt pa«V'- ’r-'tf tekintetünk. Megérzi azt az ember, ha alkarnak tő­le valamit! Zárás előtt volt pár perccel. Azonnal kész volt a haditervem. Megvárom és ... Jaj istenkém. erről még beszélni is oly szép... Nézett, néztem... Nézett, néztem. Így ment perce­kig. Aztán elkapta a tekin­tetét. mintha nem érde­kelném. Én! No, mondom, most jön a vízválasztó, a rokon- szenv próba. Beletettem a kosaramba egy Bagarolt és ötszázassal fizettem (Tegnap volt fizetés, még tehettem). Vártam, milyen tízese­ket kapok vissza, papírt vagv fémet! Kérem, ha látnak egy embert, aki az aszfalton húzza a zakóía két zsebét, az én vagvok. Mert tényleg kinézett masának a kicsi, csak. csak. félrpóf+nt+i'ík egy­mást Én elvittem a kasz- Száipban lévő huszonnégy darab fém t’zforinfost. — őt mee psv toronvház nagyságú srác. — ti — XXOXOOOOCO^XCOCOOOCCOOOCOOCOOOOOOOOOOOCCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOCCCCOODOOCCr *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents