Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
1971. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az átlagéletkor 23 év Tóth Eszter, alig féléve munkásnő LAPUNKBAN MAB HIRT ADTUNK ARRÓL, HOGY elkészült Szolnokon az ország legmodernebb VASÜTI KOCSIMOSÓJA Képünkön: Itt történik a kocsik belső mosása, nagy nyomású vízsugárral Kezdeményezések a telepszerű magánlakásépítés fejlesztésében Tóth Eszter, a nyáron még iskolapadban ült. Tizennegyedik évét töltötte be, amikor jelentkezett a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kunhegy esi üzemébe. Ügyes kis kezével, nagy figyelmességgel hamar megtanulta a munkát. Félautomata telefonközpontok parányi alkatrészeit forrasztja, A munkateremben este is nappali a fény — vagy annál is jobb. De a fiatal lányok nem is panaszkodnak szemük fáradságára. — Nézzenek körül, itt még a kicsit korosabb is megfiatalodik — mondja Hovanecz István telepvezető. Huszonhárom év az átlagéletkor. Sok most is a munkára váró fiatal lány Kunhegyesen. Csakhát a telep építése lassan halad. Tavaly azt írtuk a BHG kunhegyesi üzeméről, hogy átmenetileg és rövid időre rendezték be munkahelyüket a nagyközségi pártházban. Szó szerint az új üzemről ezt; „Az építkezésnek 1972 végéig be kell fejeződni.” Ebben hisznek még, bár sűrűn emlegetik: ha a szolnoki épületelemgyár pontosabban szállítana, biztosabb lenne a reményük. Kerek kétszáz dolgozój a van a kunhegyesi üzemnek, s közöttük csak tizenegy férfi. A két KlSZ-alapszer- vezet az idén sokat hallatott magáról. A közelgő kongresszus tiszteletére KISZ- műszakokat, ifjú kommunista munkavasárnapokat szerveztek. A tizennyolc tavaly alakult szocialista címért küzdő brigád most várja az értékelést, első évi munkája eredményét. Tóth Eszter és társai hosz- szú munkaasztalaiknál ülve is látják a fali versenytáblát. Ki mennyit, hogyan dolgozik, mi pénzt kap munkájáért A telefonközpontok szerelése, forrasztása apró, de nagyon gondos munka. Valamennyi szovjet exportra kerül. Több kellene, lenne megrendelés. Jövőre, ha az üzem felépül, jó is lesz a több megrendelés. Emlékműkatalógus Befejezéshez közeledik annak a katalógusnak az ösz- szeállítása, amely a város képzőművészeti, építészeti, szobrászati, valamint népművészeti értékeit, emlékműveit veszi lajstromba. — Katalógusunk — mondja dr. Majer, a prágai Állami Műemlékvédelmi Központ munkatársa — az első kísérlet arra, hogy rendszerbe foglaljuk Prága kulturális és művészeti kincseit. A katalógus rendkívül sok Irányú kiadvány. Az összeállításával kapcsolatos munkáink során számos addig ismeretlen műemlékre bukkantunk. A kiadvány megteremti a feltételeket a város műemlékvédelmének tervszerűsítésére. Már több mint 30 000 remekművet vettek lajstromba az ösz- szeállítók. Minden műemléket dokumentálnak és közük a fényképét. Hála helyett... Tulajdonképpen hálás lehetnék a Debreceni Dohánygyárnak. Arról van szó ugyanis, hogy önzetlenül — félretéve minden üzleti érdeket, sőt mi több, saját üzletét rontva — le akar szoktatni a dohányzásról. Méghozzá nem valamiféle szokványos módon! Nem öles plakátokon közli velem a dohányzás szervezetemre gyakorolt káros hatását. Nem! A D. D. nem prédikál, a D. D. cselekszik! Hát először is: nem győzök hetek óta azon mérgelődni, hogy csak a náluk gyártott papírvattás Fecskét kapom boltjainkban, trafikjainkban, büféinkben, stb. (Ahelyett, hogy örülnék: lehet egyáltalán kapni boltjainkban, trafikjainkban, stb. lásd mint fentebb!) Másodszor: a világon sincs annyi fináncláb, amennyit a D. D.-ben feldolgoznak — egy-egy nyomorult Fecskére kétszer-háromszor is rá kell gyújtanom, mert akkora finánclábakat gyömöszöltek beléjük, hogy nem szeleinek. (Ellentétben ablakaimmal, melyek nem zárnak légmentesen — igaz, nem is a Debreceni Dohánygyárban készültek!) Szép kort megértem> de mindezideig nem jutott arra időm, hogy megszámoljam: hány gyufaszál van egy skatulyában. Most bezzeg... rákényszerítettek a debreceniek, mert nem győzöm magam gyufával ellátni. (Netán kooperációs szerződést kötöttek a Gyufagyárral?!) Űj év közeleg. Mivelhogy átkos szenvedélyemről nem tudok lemondani, bátorkodom remélni, hogy Debrecenben tesznek valamit a minőség javítása érdekében. Ehhez kívánok nekik finánc- láb-mentes, igazi vattás füstszűrővel ellátott kiadós Fecske-termést. Mindaddig maradok füstölgő ellenségük: — rónai — Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felmérése szerint a 4. ötéves tervben a tanácsok több magánlakás felépítésével számolnak, mint amennyit a nép- gazdasági terv irányozott elő, mert — a tanácsok értesülése és jelzése alapján — 215 000 helyett 244 000 magánlakás építését tervezi a lakosság. A korábbi ta- pásztalatok azt mutatták, hogy a magánlakások alap- területe jóval nagyobb, mint az áüami lakásoké, de kényelemben és felszereltségben mégsem érik el az állami lakások színvonalát, a közmű- és kommunális ellátási nehézségek miatt. A magánlakás építésre kijelölt területek gazdaságos közművesítésének ugyanis határt szabnak a telek-méretek, a beépítési körülmények, — vagyis azok a telepítési tényezők, amelyek az adott terület laksűrűségében jutnak kifejezésre. A tervezett magánlakások magasszínvonalú komfortjának tehát fontos feltétele, hogy a laksűrűség növelésére többszintes házak és telepszerűen, sűrűn beépített sajátház-övezetek épüljenek. Ezt a törekvést tükrözi, hogy a magánlakásoknak jelentős részét, több mint egyharmadát — 85 588 lakást — kívánnak felépíteni többszintes házakban. A magánlakásépítés támogatása érdekében az EVM országrészenként ankétokat rendez, amelyeken a tanácsok, a beruházók, a tervezők és a kivitelezők képviselőivel megtárgyalják a szervezett telepszerű magánlakásépítés fokozottabb támogatásának helyi lehetőségeit, feladatait. Az első tájértekezletnek a Veszprém megyei tanács adott, : otthont Sümegen, ahol csütörtökön kilenc dunántúli megye tanácsi, tervező, kivitelező, takarékpénztári szakemberei vitatták meg a telepszerű magánlakásépítés szervezésének tapasztalatait és újabb lehetőségeit. Ezen a tanácskozáson ismertették először a sajátlakás-építés műszaki fejlesztésére alakult ÉVM célprogram-bizottság eddigi munkájának, vizsgálatainak eredményeit Ai átlagéletkor 23 év a mű helyben Kürti András: Látogató QT| a Kopasz-hegyen lül önelégült mosollyal nézett körül a jelenlévőkön. Zavar, bizonytalanság az. arcokon. Ismerték az AFD munkatársát rámenős, de értelmes, gondolkodó ember, Gass közelebb lépett Kopra Tiborhoz, mint revolvert, szegezte mellének a mutatóujját. — öregem, a maga cikkében az áll. hogy bemutatkoztak egymásnak. Azzal a bizonyos telepatikus módszerrel, igaz? — Igen. — És az a labdába bújt manó azt mondta, hogy Hax a neve? — Igen. Josuah Gass hátralépett, kis szünetet tartott, volt érzéke a drámai feszültség megteremtéséhez. — Hát akkor, magyarázza meg nekünk, hogyha a Mars-lakó csak a gondolatait tudja közölni önnel, hangot nem ad. honnan ez p Hax név? Telitalálat! ' Döbbent csend a tisztáson, minden tekintet a sápadtan k.omyadozó Kopra Tiboron. A szerencsétlen fiatalember szívében fájó keserűség. Azt Jiitte, ez az 8 nagy napja, és tessék! Köröskörül kaján, vagy zavart, vagy sajnálkozó tekintetek, egyre többen néznek rá úgy, mint egy csalóra. Miért?! Itt áll a gömb. nem ő találta ki. És a főszerkesztője, a fotós. Tusnádi elvtárs is látta az éjjel Haxot... Mindhárman itt vannak, de egyik sem áll ki 'mellette. Feltételezik, hogy valami optikai trükkel csalta lépre őket?! Dehát miért tette volna, mi haszna lenne ebből? Persze, ha most meg tudná mondani, hogy miért hívják Haxnak azt az apró lényt... De nem tudja, sajgó agyában csak egyetlen gondolat kering — bárcsak előbukkanna az a csúzda, bárcsak kigurulna a labda. Egycsapás- ra rendeződne minden. De a csúzda nem bukkan elő, következésképp a labda sem gurulhat le rajta. Sőt, a gömbből semmi reagálás nem érkezik. Cserben hagyta a fókafejű is. Viszont megszólal valaki, egészen hátul. — Csacsiság. Abban, hogy Kopra áz űrhajóst Haxnak hívja, nincs semmi érthetetlen. semmi különös. Ha jól emlékszem, tavaly előtt jelentette meg a Móra Könyvkiadó a Kozmosz sorozatban a lengyel sci-fi írónak Wladiszlaw Meinleknek „Különös világ” című könyvét. Úr-expedícióról szól, néhány földi tudós kalandjairól a Marson. Ebben az egyik igencsak rokonszenves Mars-lakó neve: Hax. Tibi nyilván olvasta a könyvet, megmaradt benne ez a különös hangzású név. Nem a jövevény mutatkozott be így, ő adta neki gondolatban ezt a nevet. És most hirtelen nem jutott eszébe a forrás. Ennyi az egész, szót sem érdemes vesztegetni rá. Ri más lehetett a mentőangyal, mint Komorőczy Péter?! A drága Kóci, aki mindent tud mindent olvasott, akinek minden adat, minden név el rav raktározva osztályon felüli agyában. Most, mondókája befejeztével visz- szadugja pipáját a fogai közé és szenvtelen arccal pöfékel tovább. Kopra a homlokára csap persze, hogy abban a könyvben olvasta ezt a nevet! Aztán ismét a homlokához nyúl, tapogatja. Aztán négykézlábra ereszkedik, matat a földön. Nem Hax hagyta cserben, hanem az a nyavalyás tapadókorong. Gyöngyöző verítéke moshatta le. Talán még Georg Hort felszólalása közben!... Hopp, megvan! Gyorsan vissza a helyére. Most, most kell erősen gondolnia arra nagyon fontos, hogy a gömb utasa előjöjjön, hogy megmutassa magát a tisztáson levőknek, bizonyítékául annak, hogy a világszenzáció valóban bekövetkezett. Surrogó nesz, az űrhajó aljából leereszkedik a csúzda, legördül rajta a labda, egyet pattan és már fent is van a gömb tetején. Az áttetsző burkolaton, ezúttal nappali fénvben, sokkal tisztábban rajzolódnak ki a pöttöm űrheiós konturiai. mint az éiszaka. Körbe forgatja a fejét és mintha in- teve* ne. N'ncs az a rendelő, aki hatásosabb ..beHoöt” fun- dálhatott volna ki! Árpikor a közönség fészkelődik, egyesek már-már smedelőz- ködnek, azt hiszik, hoey elmarad a híres külföldi te- norista vendégszereplése, a várva-várt művész a színre lép, üdvözli a nagyérdeműt. A meglepetés felkiáltásai, taps, ováció, dolgozni kezdenek az operatőrök, csattognak n zárak a fényképezőgépeken, sebesen előkerülnek a már zsebredugott jegyzetfüzetek, riporter- magnók. És félszemmel mindenki Koprára is néz, az ő száját is lesi, el ne szálas szón egy szótagocskát sem abból amit ez a nemföldi lény üzen. Hol van már a korábbi gyanakvás, tamáskodás, hitetlenség?! És újabb fordulat! Mert Kopra arcáról gyorsan lehervad az öröm, ami Hax megjelenésekor ragyogott tó. — Azt mondja — kezdi halkan —, illetve azt gondolja. hogy nagyon rövidre kell fognia ezt az első látogatást. Nem adhat információkat, hogyan élnek ők a negyediken, a Marson. Nincs rá idő, lehetőség. Szomorú. Valami műszere romlott el, vagy mi. nem értem pontosan... Vissza beli térnie... Holnap indul...Amikor a Nap a felünk felett lesz...Tehát délben. És ez 3 mostani utolsó alkalom arra is, hogy kilőhet az űrhaió- ból, de most sem tartózkodhat soká idekint, sőt még azzal az energiával is lehetőleg takarékoskodnia kell, amit a gondolatátvitel mechanizmusa emészt tó... Ügy véli azonban, így is s'ke- rültnek mondható az útja, boldog, hogy magas értelmi színvonalú, barátságos és jószándékú lényeket talált a harmadikon, mármint nálunk, a Földön. A lényeg az, hogy sikeresen megtörtént a kapcsolat felvétele, remélhetőleg nem lesz akadálya a közeljövőben a rendszenes érintkezésnek, hogy minél jobban megismerjék egymást a két bolygó lakói. — Kérdezve meg — szói a kormánybiztos —, nem lehetnénk-e segítségére, hogy megjavítsa azt a műszert? Kopra feszülten figyelt, aztán megráz+a a fejét. — Nem tudja, hogy segíthetünk-e neki. vagv sem. Csak vázlatos képe van az itteni tudomány és technika helyzetéről. Ugyanis... hm... én közöltem vele ma egyet és mást a lexikonokból, lehet, nem a leglényegesebb dolgokat. Szóval •— nem kockáztathat Viszont volna egy ajánlata... Bár az egvik fajta energiával spórolnia kell, egv másik faltából fölöslege van... Valami vetítést szeretne.« Igen, igen, módiéban áll, hogv sugározzon pár perces műsort innen a Harmadikról a Negyedikre.™ Nem, ne”* e«ak a Negyedikre... Az 8 egeik holdjuk mestercácfe«! égitest, hatalmas relé állomás, a világűr még távolabbi csillagai tóé is továbbí'h'dnáb az adást.: Valamire ilyesmire gondol..: Aha, ez a műsoridőre vonatkozik!..! Három perc..'. És..i és..” (Folytatjuk.J
