Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

1971. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem volt elég a Azt mondják, a hörcsög pofazacskójában hordja alagutas vermébe télire az élelmet. Sokkal többet, mint amennyire egész télen át szüksége lehet. Miért te­szi? Attól fék hogy éhen hal? Vagy vérében van a telhetetlenség mint a pénz­éhes embernek, akinek kap­zsisága SEÍilte leleményes ötleteit, hiába keresztezi törvény és rendelet ügyesen lavírozik a tilalomfák kö­zött. Ha a két ház nem elé«, szerez még. Miért ne, ha csak egy aprócska okirat hamisításon múlik? No, és végeredményben neki is csak laknia kell valahol. Hogy erre a célra tökélete­sen megfelelne akár a két­lakásos Kard utcai, akár a Bercsényi úti háromszobás háza. Ez igaz. De oda nem költözhetett, hiszen zsúfolásig volt albérlőkkel. A két ház ugyanis nem lak­ni, hanem üzletelni kellett Mihályi Jenőnek. A szanálás Hogyan alakult ki a jól jövedelmező albérlet háló­zata? Már volt egy háza Szolnokon, a Gárdonyi ut­cában, négy albérlővel, mi­kor 1967-ben újabb házin­gatlant vett a Kard utcá­ban. Bérbeadta két albér­lőnek havi 500—500 forint­ért. A következő 1968-as esztendő is jó üzletet hozott a Mihályi családnak. A Gárdonyi utcában új négy- emeletes háztömböket éDÍ- tettek. Útban volt a Mihá­lyi ingatlan, kisajátították. A szanálás 250 ezer forintot hozott a konyhára. Százöt­venezerért rögtön vett egy házat a Bercsényi utcában. Természetesen albérlőknek. A család pedig a szanált la­kás helyett nem állami, ha­nem szövetkezeti lakást kért. Mihályi Jenő benyúj­totta hát az igénylést és büntetőjogi felelőssége tu­datában kijelentette, hogy a kisajátítás alá vont ingat­lanon kívül más ingatlannal nem rendelkezik, jogos la­kásigényét kielégítő lakása nincs. Pecsét, aláírás ta­nácsnál, OTP-nél és pár hó­nap múlva beköltöztek a Szántó utcai szövetkezeti lakásba. Az egykori albérlő közbelép Két évig kSapadhaftatlan pénzforrásai voltak a meg­szorult emberek, akik uzso­rás bért fizették azért, hogy fedél legyen a fejük felett. két ház Talán jóidéit» nem is került volna reflektorfénybe a ma­szek ,,lakáskiadó”, ha egyik albérlőjével szemben nem enged meg magának túl so­kát. a durva magánlaksér­tésért tavaly 4 hónap fel­függesztett szabadságvesz­tésre ítélték. Az egykori albérlő nem érte be ennyi­vel. Kiderítette, hogy Mi­hályi a hatóságok megté­vesztésével jutott a szövet­kezeti lakáshoz. Feljelen­tette. Az ügyészség okiratha­misításért vádat emelt elle­ne. Az ügy aktái a szolnoki járásbíróságra ^terültek. A büntetőper következményeit nem lehet megjósolni előre. Egy biztos, a felelősségre- vonás, az elmarasztalás nem marad el a törvényte­lenül szerzett szövetkezeti lakás miatt. És az albérlő? Egyelőre nem jogi, ha­nem erkölcsi probléma, hogy helyes-e, hogy albér­lője bármennyi, bármennyi­ért lehet bárkinek. Főleg : egv olyan városban, ahol a * lakásgondok sohasem csap­tak ilyen magasra mint most, ahol sok ezer szerény keresetű család él albérlet-' ben és rakja hosszú éveiken át egymás mellé megspórolt garasait azért, hogy egy­szer tisztességes otthonba költözhessen. K.K. Vizsgázik az új színes televíziós készülék A Magyar Elektronikai El­lenőrző Intézetben vizsgálják a VIDEOTON új színes te­levíziós készülékét, a VIDE- COLOR-t. A VIDEOTON új gyártmánya a legmodernebb elveknek megfelelően egy­aránt alkalmas a Secam és Pál — színes adási rendsze­rek vételére, A Philips kép­csővel épített készülék vi­lágszínvonalon álló termék. (MTI foto — Csikós Gábor felv.—KS) Szolgáltatások, lakásépítés, export Ipari szövetkezetek gond 'ai a kormány napirendjén A Minisztertanács legutóbbi ülésén tárgyalta az ipa­ri szövetkezetek VI. kongresszusán elhangzott fonto­sabb javaslatokról szóló előterjesztést. Ez foglalkozott azokkal a problémákkal is, amelyek hátráltatják, gyak­ran fékezik a szövetkezetek munkáját, s amelyek meg­oldása elősegítheti az ipari szövetkezetek feladatainak hatékonyabb teljesítését Rév Lajos, az OKISZ elnöke a következőket mondotta erről az MTI munkatársának: — A kongresszuson el­hangzott legfontosabb ja­vaslatokról, problémákról tájékoztattuk a Miniszterta­nácsot. Kértük, hogy külö­nösen három területen: a lakosság részére nyújtott szolgáltatások, a lakásépí­tés és a műszaki fejlesztés területén az érintett minisz­terek vizsgálják meg a kö­rülményeket, s lehetőség szerint adjanak segítséget az akadályok elhárításához, A szolgáltatások színvo­nalának javítását, fejlesz­tését elősegítő kormányha­tározat az ehhez nyújtott kedvezményeket még a he­lyiségbérek emelése előtt szabta meg. Már vannak olyan értesüléseink, hogy — különösen a kis települése­ken — egyre-másra jelen­tik be: e bérek többszörösé­re történt növekedése aka­dályozza egy-egy szolgálta­tórészleg működését Azt gyakran emiatt megszün« tetni kényszerülnek. Szolnok megyében — mint Bordás Lászlótól a KISZÖV elnökétől megtud­tuk — két- két és félszere­sére növekedtek az üzlet bé­rek, az új lakásügyi rendel­kezések következtében. Szű- kebb hazánkban azok az ipari szövetkezetek vannak többségben, amelyek vegyes profiluak: árutermelést és lakossági javítást, szolgálta­tást egyaránt végeznek. Az e célra bérelt helyiségekért fizetendő összegek ilyen mérvű növekedése nálunk is jelentés gátja a szolgálta­tások fejlesztésének. — A lakásépítéssel kap­csolatban szóvátettük a Pénzügyminisztérium leg­utóbbi rendelkezésének ránk nézve várhatóan igen hátrányos hatását — foly­tatta Rév Lajos. — Eszerint az OTP beruházásában épí­tett többszintes társasházak­nál az úgynevezett rész- számlázást meg kívánják szüntetni. Ez azt jelentené, hogy a szövetkezetek — amelyeknek ebben az öt­éves tervben 60 ezer lakást kell építeniük — pénzügyi eszközök hiányában ezt a feladatot nem tudják telje­síteni. — A szövetkezetek export- tevékenységének értéke ma már megközelíti az ötmilli- árd forintot. Nagy részük változatlanul az úgyneve­zett saját számlás rendszer­ben kapcsolódik a külkeres­kedelmi vállalat tevékeny­ségéhez. IA Minisztertanács utasí­totta az illetékes miniszte­reket. az országos főhatósá­gok vezetőit, vizsgálják meg a felvetett kérdésekben a megoldás lehetőségeit, és azokról egy hónapon belül tájékoztassák az OKISZ el­nökét. Kürti András: Látogató ® a Kopasz-hegyen Érintetlen -»olt viszont a telek csücskében az a bozó­tos, mely a kis tisztást övez­te. És három karcsú lábán ott pihent a nagy gömb. Gyöngyházfénnyel csillogott a napsütésben. Mellette, az árnyékba húzódva, Kopra Tibor törökülésben kupor­gott a füvön. Kócosán, bo­rostásan, a kialvatlanságtól vöröslő szemmel. Az apró tapadó-korong ott volt a homlokán. Kezeügyében vas­kos könyvek hevertek a földön. Az Űj Magyar Le­xikon hat kötete. A helyi népművelési otthonból ho­zatta fel, úgy tíz óra táj­ban. A fiatalember viselkedése, enyhén szólva, különös. Egy darabig a levegőbe bámul, aztán vagy némán tátogat, vagy gyorsan felkapja vala­melyik lexikont, kikeres egy címszót, elolvassa a szöveget, ábrákat nézeget, ismét a semmibe mered, aztán vagy bólint, vagy tagadóan rázza a fejét, újabb kötet után nyúl. Maid kezdi elölről ezt a furcsa játékot. Nem, nem bolondult meg. Haxot tájékoztatja gló­buszunkról. Feleletet próbál adni azokra a kérdésekre, ame­lyeket a gömb belsejében lé­vő űrhajós tesz fel neki. Fő­leg arról, hogy mi az ember, hogyan él, hol tart a tudo­mányban, milyen viszonyban áll a természet más lényei­vel, milyen problémák fog­lalkoztatják. Erre a konzultációra úgy került sor, hogy a különle­ges megbízottal folytatott rövid eszmecsere után az űr­vendég arra kérte a fiatal újságírót, maradjon vele. Ö visszavonul ugyan a kabin­jába. de ettől még tarthat­ják a kapcsolatot, az űrhajó burka nem jelent akadályt a gondolatátvitel folytatásá­ban. Még mindig nem tudja, mennyi ideig maradhat itt, ki kell használni a perceket is. Ekkor villant fel Kopra agyában az az ötlet, hogy míg elkezdődik a sajtótájé­koztató. amennyire csak ere­jéből telik, informálja az idegen bolygó küldöttét a földi viszonyokról. Akkor szerezte be a lexikonokat A házigazda előzékenysége, jóindulata tükröződött ebben a szándékában és az a sze­mélyes rokonszenv, amelyet kezdettől érzett eziránt a furcsa kis lény iránt Ez a célkitűzés — a jó­zan ész számára — képte­lennek tűnhet de Kopra so­hasem adott sokat a józan észre és az életben — anél­kül, hogy ismerte volna — gyakran alkalmazta a híres napóleoni elvet: „A csatát mindenképpen el kell kezde­ni, a többit majd meglát­juk”. Hozzá is fogott hát Hax oktatásához, és mindjárt az elején meglepő dolgok de­rültek ki. Először is, hogy nem hát­rány, hanem nagy előny, hogy partnere nincs a sze­me előtt. Így nem oszlik meg a figyelme, minden idegszálával arra gondol­hat, annak a tárgynak, élő­lénynek a képét idézheti fel magában, amiről közölni akar valamit a másikkal. A második órában már szinte folyamatosan társalogtak. Amaz a gömbben gyorsan és érzékenyen reagált, több­nyire azonnal felfogta a gondolatban hozzá vetített kép értelmét, formáját, sőt színét is. Például Kopra elképzelte magában a forgó földgolyót, az óceánokkal és az öt kontinenssel. Feltéte­lezte ugyanis, hogy ennyit a Marson is tudnak a nap­rendszer harmadik bolygó­járól. Aztán sorra vette a világrészeket, először Euró­pa körvonalait idézte fel magában, fehér emberekkel Ázsiát sárga emberekkel, Af­rikát feketékkel és így to­vább. Hax megértette, hogy különböző színű emberek vannak. Az országok, nemze­tek fogalmával viszont Kop­ra nem boldogult, azt már sehogyan sem tudta meg­magyarázni, miért vannak a világrészek felszabdalva, miért vannak országhatárok, különféle nyelvek, államfor­mák, azt sem tudta érzékel­tetni, hogy hétmilliárd lako­sa van a Földnek. Nem esett kétségbe, e tárgykört köny- nyedén feladta és rátért az emberek életére... Férfi és nő, születés és halál, a kü­lönböző foglalkozások, föld­művelés, ipar, kereskedelem, szállítás, közlekedés, a tech­nika, a tudomány. A lexiko­nok révén e témák néhány részletével is sikeresen bir­kózott meg, hiszen ha más körülmények között is, ha­sonló kérdések, fejlődési fo­lyamatok, vívmányok a mars-lakók mindennapi éle­tétől sem lehettek idegenek. Továbbá eredményesen tájé­koztatta vendégét a száraz­földek és a vizek szerinte ’egjelentősebb élőlényeiről az oros/1 ínról, a kutyáról, a cápáról és még reneetc' mást is elmesélt. A legfon­tosabb fákról, növényekről, a japán törpebarackről, a karácsonyfáról, a pálmáról és a vízililiomról. Valamiféle átgondolt, rend­szeres, pedagógiailag meg­alapozott ismertetéstől olyan távol állt ez a tájékoztató, mint ég és a föld. Kapkodó volt, aránytalan, zavaros. — Csak egy példa. A labdarú­gás olyan jelentőséget ka­pott, lévén a házigazda szen­vedélyes Dózsa-szurkoló, — hogy a gömb lakója aligha­nem ezt vélte az emberiség alapvető foglalkozási ágá­nak, ám vélhette rendkívül jelentőségű rituális szertar­tásnak is. Kopra mentségére szolgál­jon, hogy minden előkészü­let nélkül olyan feladatra vállalkozott, amely egy tu­dóskollégiumnak is sols fej­törést okozott volna; hogy fáradt volt és kimerült, — egész éjszaka le sem hunyta a szemét; hogy saját világ­képe sem volt mentes némi­nemű folytonossági hiányok­tól, és hogy elvont fogalma­kat nem igen használhatott. Többnyire tárgyi ismeretek továbbítására kellett szorít­koznia, elsősorban a lexiko­nok szöveg- és képanyagára támaszkodva. Minden rosszban van va­lami jó is. E közhely érvé­nye ezúttal abban jelentke­zett. hogy az űrből érkezett vendéglátója -— még ha akarta volna is — nem tá- !éko?tethatta az emberiség múltjának és jelenének árnyoldalról. A kizsákmá­nyolásról, a háborúkról, a könyörtelen hatalmi harcok­ról, a nemzeti és faj! gyű­lölködésről, gyarmatosítás­ról, éhínségről, alkoholiz­musról, mindarról, amivel a Föld Ura nemigen dicseked­hetett egy testvér-bolygó lakója előtt Minden jóban van valami rossz is. Az információból szükségszerűen kimaradt ugyanakkor a költészet a szerelem, a barátság, a mű­vészet, az irodalom, a filozó­fia, sok ragyogó dolog, ami­vel joggal dicsekedhet a Föld Ura egy testvér-bolygó lakója előtt — Szólj, főnök, ha befe­jezni méltóztattál a sámán­kodást. Mindjárt itt lesznek a firkoncok. Kopra oldalt pilantott, — előbb két karika-lábat lá­tott, aztán hordó-hasat, az­tán semmit mert alulról nézve a többi testrészt a gi­gászi pocak elfedte. Ennyi is elég volt, hogy felismerje Hetenyei Józsi bácsit, aki helyszíni felelőse volt, a rö­videsen elkezdődő sajtótájé­koztatónak. Legendásan bu­ta, műveletlen és erőszakos fráter, az újságírás vala­mennyi középfunkciójában csődöt mondott már, végül rábízták a különféle rendez­vények lebonyolítását. Vég­eredményben ez nem is bizo­nyult rossz húzásnak, így mégiscsak távol lehetett tar­tani a írógéptől, a szerkesz­tőségektől. az olvasóktól, őt viszont tel lesen kielégítette ez a munkakör kedvére fon­toskodhatott és állandóan a vezető emberek szeme előtt lehetett (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents