Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
1971. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Trák fazekasműhely A Veliko-Tarnovo körzet történelmi múzeuma tíz éve folytat ásatásokat Dél- kelet-Európa eddig egyetlen ókori fazekas-központjában, a elv a jelenlegi Butovo nevű falu közelében fekszik és a második század közepétől a negyedik század második feléig állt fenn. A műhelyben Kis-Ázsiából ideköltözött trák fazekasok dolgoztak. Az idevándoroltakról szóló további adatokat a Pavlikeni falu közelében felfedezett leletek szolgáltatták. Kiderült, hogy a trák fazekasok eredetileg nemcsak Butovóban, hanem innen délre, Pavlikeni és Vardovka környékén is dolgoztak. Ezen a vidéken ókori kemencére, egy nagy fazekasműhely fel- szerelési maradványaira, valamint egy terjedelmes épületre, valószínűleg a fazekasműhely tulajdonosának házára bukkantak. A kerámiák között olyan agyagedények is előfordultak, amelyeket domborművű mitológiai jelenetek díszítenek; legtöbbször Dionizoszt és kíséretét ábrázolják. Ez nem is véletlen: az ital istenének kultusza igen fejlett volt ezen az ősi bortermelő vidéken. SZENTI ERNŐ RAJZA Demény Ottó: Ezüst alapra Ablakom akkor kertre nyílt hajnaltól-estig a színek sodort mohó kíváncsiság álmodozó és nyughatatlan a harmat — ma nem is tudom millió vízgyöngy egy levélen ezüst alapra fűzve föl szikrázó hűvösség kecses Fiatal szovjet előadóművészek s^kei> Nagy sikerrel mutatkozott be a moszkvai közönségnek Nyi kolaj Szűk és Jelena Szkuratovszkaja, a budapesti Bartók—Liszt versenyen díjat nyert két fiatal tehetséges szovjet zongorista. A fiatal szovjet előadóművészek idén sok díjat szereztek a nemzetközi zenei versenyeken. Az előbb említett művészeken kívül díjat nyert: Ligyija Dubrovszkaja és Vlagyimir Felcman Párizsban, Nyina Fomina és Vaclovasz Daunorasz Tou- louse-ban. A szovjet művészek 1927 óta. amióta a nemzetköri versenyeken résztvesznek, több mint 400 díjat nyertek eL Összeállítják az nyelv szótárát A Szovjet Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében hozzáláttak az orosz irodalmi nyelv szótárának összeállításához, amelyben előreláthatólag 25 000 kifejezés és nyelvi fordulat fog szerepelni. A nyelvészek sok új szót és szőképződ- ményt is felvesznek a szótárba. amelyek a társadalmi fejlődés során keletkeztek. orosz irodalmi A szótár főszerkesztője Alekszandr Babkin, a nyelv- tudományok doktora, akit a mai orosz irodalmi nyelv nemrégen megjelent 17 kötetes szótárának összeállításában kifejtett munkásságáért Lenin-díjjal tüntettek ki. Alekszandr Babkin véleménye szerint az új szótár ösz- szeállításának munkája legalább tíz évet vesz igénybe. voltam tavam tükrös nádasom neszek cikáztak árnyain kotyogó békafej-fűzér nádrafont fészke a madárnak víz alatt lebegő súlyom zsombékos ösvény süppeteg én önmagam törzsfőnöke öklömben szárnyas buzogány hol ég cserzett vágásait tűrtem a sásnak hősien fölmutattam tíz ujjamat tenyeremen elfért a felhő elfért szívemben a világ félelmeimmel összebújt de megteremte örömét ég föld víz napfény levegő. Nódasdi Éva: Vigyázzva játssz Felemelték fejüket a virágok, a dalok elkúsztak lábamig. Már-már félek ennyi csodától, levehetem-e meddőségem álarcait? Ha feszül a híd mélységek felett, és nagyon szeret az áhított világ, mégegyszer leteszem kezedbe suta-nagy vágyam áhítatát. Kedves: feszülő híd vagyok, s hiszem: az ember növekvő világ. Virágok — vágyak óvjatok: jaj, ha ütemesen lépnek a katonák! Vigyázzva játssz a hangszer húrjain, és szelíd legyél, és mint a dalok! Vigyázzva érintsd kinyílt virágaim, és ne bántson, hogy belehalhatok. Somoskői Lajos: A SZÁNKÓ Szánkót kívántam, igazit, tölgyfából, pántos talpait, karcsút, díszeset, suhanót, mint a boltos Sümeginek volt. Gondoltam, — nyugtot nem hagyó*' majd éh különbet faragok. Elkészült a cukrosláda, akácágból talp alája. S már siklott a dombról lökve szekér, vagy szán után kötve. Meg is csodálta sok gyerek, hóban traccsoló verebek, fekete fejkendős varjait, s a boglyák, a szalmakazla! És azóta minden télen, kristályos, szűz hóesésben s gyalulatlan örömök deszkáiból tákolt zömök szánkóján iramlik elém bárány bőr sipkával fejér, a hógolyós tél öröme. A művészet, mint jelrendszer magas hegyek _ csúcsán gyakran már a nyár utolsó hónapjaiban teesik a hó, amikor a védettebb, naposabb helyeken még nyárias marad az időjárás. A Föld sok pontján találkozhatunk...” Mi ez? Mondjuk, egy föld- rajztanár előadása kisdiákoknak az éghajlati viszonyok és a tengerszint feletti magasság összefüggéseiről. „Aki szereti a változatosságot, elég, ha a virágos környezetből a közeli hegyekbe rándul, ahol a hó előleget ad a tél örömeiből,* Ez mi? Mondjuk, egy üdülő reklámszövege a la* pókban. „A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint az alacsonyabb fekvésű vidékeken nyárias marad az időjárás, de éjszakára és a magasabb fekvésű helyeken nappal is, nullg fok körül alakul ki a hőmérséklet. Hós^állin-'ózás, hóesés a hegyekben 75 százalék valószínűséggel”. S mi ez? Nyilván: időjárásjelentés. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Mág zöldéit a nyá-fa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takard be a bérel tetőt”. Talán kérdezni sem kell, hogy md ez, feltehetően minden általános iskolát végzett magyar állampolgár tudia, hogy vers. s remélhetőleg azt is tudja, hogy Petőfi Szeptember végén című versének kezdő soraival találkozott. Nagy a valószínűsége, hogy a csekély számú Imi-olvasni més nem tudó hazánkfia, sőt még a nyelvünket nem értő külföldi is, ha élőszóban hailia ezt a nésv sort. legalábbis érzi, hogy verset haüott. Miért? Mitől veres a vers. miért olyan feltűnő tulajdonsába egy írásnak; hogy vers? Ha valaki azt hiszi, hogv olvan vönnvű és egyszerű a válasz, az megfeledkezik arról, hogy szinte minden korban az erre felkészült szakemberek is ismét és ismét nekígvűrkőz- nek a meghatározásnak. Maradiunk hát kiválasztott példánknál. a Sz.ent°mber végénél. Itt a mitől vers?” kérd°se elég egyszerűen megvála- gzo’b.aló. Feltűnő a két rímpár: yi >-á epV-vilá "ot. előtt- te*őt A~t*n rr>eg s"m kell ez-4—-Iti*. J-om. r■ a ri-mel 'ő verssor eg. ferma h~s ziía’-• ez alkalommal tizenkét szótaet'iak. Ahhoz sem kell nagy felkészültség, hogy megérezzük: a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályszerű váltakozása folytán minden egyes verssor szinte külön lüktet; alig tudjuk úgy elmondani, hogy ez a zsongí- tó ritmus, ez a lüktetés, el ne homélyosítea a verssorok tartalmát. Rím, verssor, s legfőként a ritmus: íme; máris, néhány olyan formai eszköz, amely elsősorban a vers sajátja. Eddig valószínűleg, mindenki hajlandó egyetérteni az okfejtéssel. Ám, ha feltesszük a kérdést: vers marad-e a vers, rím nélkül és teljesen szabálytalan hosszúságú sorokkal is, valószínűleg sokan elbizonytalanodnak. S most próbáljuk ki példamódszerünket egy festménnyel. A Mona Hsát, legalábbis reprodukcióiban, tehát másolataiban többnyire ismerik. Általában tetszik is mindeneinek. Már nehezebb megállapítani a kép kapcsán a festészet néhány alapszabályát, pedig ha megkíséreljük, elég érdekes dolgokat tapasztalunk. Ilyesmit például: egy embert festményen úgy jó ábrázolni, ha körvonalai nagyjából egy talpán álló háromszögbe belerajzol- hatók, mert ez nyugodtságot: megbízhatóságot, szilárdságot sugall a nézőnek A távolságot, a hátteret s annak mélységét úgy kell érzékeltetni, hogy nem szabad éles kontúrokat festeni, mert a levegő vibrálása a szem számára ilyesmit a valóságban sem biztosit. (Ez egyébként Leonardo da Vinci-oek. a kép festőiének nagy felfedezésé). A háttér mélvségét az egvre halványuló színekkel lehet érzékeltetni. És így tovább. Naffvszerű szabálvoV ezek, csak az a kérdés, hogy ma is érvényesek-e, illetve a lettfootesnbbak. amit a festőknek be kell tartaniuk. A modern tudomány, — amelv mindent meemér, — mindent kísérleti úton is igyekszik igazolni, a művészeteket is vizsgálódásának tárgyává tette. Az eddigi eredmények talán segítenek abban, hogy közelebb kerüljünk annak a nagyon összetett kérdéskomplexumnak a megoldásához, — amelynek egy-egy része a művészi forma. a formák szabályai, továbbá a néző. aki érti. érzi. vagy érmen nem érti és n»m !s értékeli ezeket a szabá- v~tat A tud'^r.ánv a műalkotás minden ös«zst---őiét lelnek ekinti. amely bizonyos információt. azaz táiói.'07tatást ad annak, aki elfogja. A völgy, a kert, a nyárfa, a bérei tető ilyen szó-jel, —; amely minden magyarul beszélő számára azonos információt, azonos tartalmat hordoz. A verssorokban elhelyezett mondatokat ismét jeleknek, bizonyos jelek ösz- szességének tarthatjuk és ezek informatív tartalma ugyancsak érezhető minden magyarul tudó számára. Eddig azonban még szó sincs művészetről, hiszen tapasztalhattuk: ugyanazt az információt más-más jelekkel, nagyjából más szavakkal és más mondatokkal is körölhetjük. Ezeket a jeleke t-han- gokat, szavakat, mondatokat, — gyermekekként a beszéddel, majd az iskolában a nyelvtannal megtanulhatjuk. Ám jelnek foghatjuk fel a rímet, a verssorok hosszát, lüktetését, a versszakok rendjét is. Művészi jeleknek. Többnyire ezeket is tanuljuk az iskolában; de ha valaki nem tanulja: hangzásuk révén a hétköznapi beszédtől való eltérése miatt azok számára is felfogható, akik soha nem tanulták. Így állunk az irodalommal. A festészet — vagy a színház, a film, a szobrászat — jeleivel már komplikáltabb a helyzet, hiszen ezeknek a művészetekének a nyersanyaga, amiből a jelek „készülnek”, már nem a szó. a mondat, hanem a kő, a fa, a fény, a szín és így tovább: s ezeket azanyagok- közvetítette jeleket már nem igen tanultuk az iskolában. Ám sok mindenre az élet, a gyakorlat is megtanítja az embereket. Elsősorban azért, mert a művek tartalmi információit viszonylag köny- nyű felismerni. Hogy a Mona Lisa-képen egy nő van, meg hegyek és fák: nem kell senkinek elmagyarázni. S még bizonyos művészi jeleket is elég könnvű megszokni. Nem annyira a felismerésről van itt szó, mert arra Külön nem nagvon van idő. s nem is biztos, hogy szükség van az egves telek egymástól elszigetelt felismerésére. Az egészet, a tartalmi és a formai információkkal együtt kell érzékelni, s legfeltebb a műitész, az esztéta dolga lehet, hogy utólag ezeket elemezze, elméletileg különválassza. Hogy mennyire automatikussá válik egy művészi megoldás, egy művészi jel elfntmaóaa arra van Pgv vi- lóerViVő r»Z1őa. A századforduló tátán Londonban egv akkor megnyílt moziban egv olvan nnon] tiszt, aki korábban Indiában szolgált, s addig még nem látott filmet, amikor a vásznon megpillantotta az első premier plant, tehát az egyik szereplő fejének közeli képét, felháborodottan ugrott fel, — rendőrért kiabált, merthogy a moziban levágott emberfejeket mutogatnak. Ma a 4—5 éves gyermek a tévé előtt már régen nem csodálkozik ezen, tökéletesen érti, hogy itt nem levágott fejet lát, pedig nyilván semmit sem hallott a premier plánról, mint a filmművészet egyik kifejezési eszközéről. Ez a jel közkeletűvé lett. F genám, de mi a helyzet M azokkal a művészekkel, akik új jeleket találnak ki? — A művészettörténet rendszerint éppen őket sorolja a legjelentősebb alkotók közé. Mivel új gondolatokat, új tartalmakat, új információt akarnak közölni az emberekkel, s mivel a régi jeleket erre már nem tartják alkalmasnak — igyekeznek új jeleket kitalálni. Bizony ! nehéz dolguk van. Mire ugyanis elég széles körben ismertté lesznek az új jelek, éppen elhasználtságuk miatt esetleg már kevéssé alkalmasak új tartalmak közlésére. Mert azt ugyancsak a tudomány, a nagyon szigorú és precíz kibernetika állapította meg, hogy minél több az új jel valamely információban, annál több új tartalmat képes közölni. Viszont az is igaz: ha minden jel új lenne egy információban, teljesen új tartalmat lehetne közölni vele, csak éppen senki az égvilágon nem értené — a jelek kitalálóján kívül. Ahhoz tehát, hogy az új jelek érthetőek legyenek, a régiekkel együtt kell alkalmazni azokat, így aztán az ösz- szefűggések segítenek eligazodni. Am ha csuoa ismert jelből áll egy mű — erre sok a példa! — akkor semmi űiat nem lehet közölni a nézővel. S mivel a nézór. téren — mondjuk, a mozi nézőterén, — soha nem komputerek ülnek maid. hanem különböző ..jelfogóié” emberek, a művész mindig valamüven aránv kiala-v kítására törekszik, régi jelek. rési információk, és új ielpk. új információk között. Lehet, hogy a művész arányt téveszt, de az is lebet, hogy a néző Vénveimes és rest az Űi ielebKel megismerkedni, T*PTY| Viocfv ^erto— 0fíV ^ C"n ni’ IV« »3 Tt'-.rv'l rfr* Inc# pltrn+A «3 horrlo’7^ a jel©két felfogó néző! Bernatta László
