Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

1971. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 \ Ez lesz a divat A Tisza Cipőgyár 141. számú varrion futószalag­ján három hete készül a legújabb harisnyacsizma. ’Tóth Ferencné és Cseuz Lászlóné fejtűzők a legké­nyesebb munkát csinálják. íme lábon: bőrfejű, zsu­gorított lakkszárú az új ha- risnyacsi»ma. Hamarosan vá­sárolható, ára 400 forint kö­rül lesz. Bizottsági ülés Jászberényben Jászberényben tegnap érté­kelte a városi tanács kultu­rális-, egészségügyi és csa­ládvédelmi bizottsága a Szé­kely Mihály zenei napok rendezvénysorozatának ta­pasztalatait és megvitatta a zenei napokról szóló tanács- rendelet tervezetet. A tanácskozás elé terjesz­tett írásos anyag arról szá­molt be, hogy Jászberényben az idén negyedszer rendezték meg a Székely Mihály zenei •napokat. Megrendezésével segítették a Jászság kulturális értékeinek, haladó hagyományainak ápo­lását, a zenekultúra iránti érdeklődés fokozását. A zenei napok során a vá­rosban 26 rendezvény volt, azokon kilencezerkétszáz lá­togató vett részt. A rendez­vények — kiállítások, elő­adások, művészeti bemuta­tók, hangversenyek, kamara­fesztiválok — nagy érdeklő­dést váltottak ki. Színvonala­sak voltak — és nagy sike­rük volt a megrendezett operaesteknek ahol, a Magyar Operaház és a magyar énekművészek legnevesebb képviselői szerepeltek. Űj színt jelentett a megye kórusmozgalmában' a Jász­berényben megrendezett kó­rustalálkozó, hasznos volt a 8 előadásból álló zenei so­rozat. Az írásos jelentés végül megállapította: a Székely Mi­hály zenei napok eddigi si­kere és jelentősége szüksé­gessé teszi, hogy a rendez­vénysorozattal kapcsolatos tennivalókát tanácsrendelet szabályozza. A program gondozása ér­dekében létre íjelí hozni a Székely Mihály emlék- bizottságot. A bizottságba olyan szemé­lyeket kell megválasztani, akik nemes feladatnak te­kintik ennek az ügynek a gondozását. A jelentésben végül java­solják: meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a rendezvénysorozat keretében hogyan lehetne a világhírű cimbalom művésznek, Rácz Aladárnak méltó emléket állítani.' Dé’után is friss kenyér Jászárokszálláson tegnap tartotta soronkövetkező ülé­sét a nagyközségi tanács vég­rehajtó bizottsága. A tanács­kozás egyik napirendi pont­jaként a jászberényi Sütő­ipari Vállalat jászárokszál­lási telepének munkájáról tárgyaltak. A telep, amely 3 434 000 fo­rint költséggel épült 1971. augusztus elsején kezdte él a munkát, termelőkapacitása napi 7,6 tonna! Ellátási kör­zetéhez Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászjákóhalma, Visznek és Tamaőrs tarto­zik. E községekben lakó mintegy 25 ezer fogyasztó kenyérellátásról 40 kereske­delmi egységben gondoskod­nak. A jászberényi sütő­üzemnek jelenlegi túlterhelt­ségének csökkentésére a jászberényi kenyérboltokba is szállítanak kenyeret. A jövőben *— a péksütemé­nyek kivételével — kenye­ret nemcsak a reggeli órák­ban, hanem délután is szál­lítanak majd az üzletekbe. Ezzel — amellett, hogy csök­kentik a sütőüzemben az éj­szakai munkát és megszünte­tik a szállítási gondokat — biztosítják, hogy a lakosság délután is kapjon a kenyér­boltokban meleg kenyeret. A lakosság jobb ellátása ér­dekében szükség van arra is, hogy a nagyközségben egy újabb kenyérboltot nyissa­nak. Jászkunság! hétköznapok Órákig kerestük a lovat kóborolt. Nem tudták kihor­dani a pörköt, leállt az üzem. Órákig kerestük a lo­vat ... *~ a I\ekik lett Igazuk Syolcszáz—kilencszáz fo­rintot kerestek 1952-ben a Tiszamenti Vegyiművekben. Tegyük hozzá- embertelen körülmények között. A me­gyei lap akkor azt írta: „Ha az igazgató elvtársnak is rozsdás bögréből kellene innia”. Bognár László és a többi­ek mégis hittek a jövőben. Nekik lett igazuk! Megér­demlik azok, akik azóta is a vegyipari szakmában van­nak, hogy megemlítsük ne­vüket. Szabó Erzsi, a sav­keverő, Györkiné, aki a mű- szakvezetést (ha lehet azt mondani: atya isten milyen kezdő emberekkel, többek között e sorok írójával kel­lett teljesíteni a tervet!) — kiválóan látta el, Kosa Béla, aki időközben a vállalat legnagyobb üzeme vezetőjé­vé „nőtte ki magát”, Sinkő Imre, Kovács Kálmán, Bog­nár Bálint, Kálmán Dezső, Bartha Sándor. Folytassuk a sort a nyughatatlan Ratkai Ferenccel, aki kiváló kémén- cés volt, mégis elment ha­jósnak, azután visszajött, s most diesel mozdonyvezető az üzemben. Húszévi mun­kásság, élettapasztalat után kérte felvételét a pártba. Tagsági könyvét talán e so­rok megjelenésével együtt kapja meg. Abonyi Oszkár főművezető, a megrögzött Fradi-drukker a budapesti kénsavgyárból került a Ti­szamenti Vegyiművekbe. Le­het, hogy átmeneti állapot­nak tekintette. Azóta is Szolnokról drukkol a Fra­dinak ... Harmincötén voltunk logh László, a pártvezetőség tagja. Nagyon dadogott: — Mu — mu — munkatárS! Előző élete alapján úgy dön­töttünk, köztünk a helye. Bognár László is úgy gon­dolta. Az újságíró faggatja: — Mi történt azóta? ••- — Nem—telt .el. nyomtala­nul a húsz év. 1952-ben a vállalat^ téröíeiési érték 52 millió forint volt'-— 'most 1,2 milliárd. Nagyobb ter­melés, nagyobb gondok. — Például? — Most első ízben kellett vállalati ötéves tervet ké~ szítenünk. Továbbá az új, 200 ezer tonna kapacitású kensavgyárnál a határidő, a tervezett költségek betartá­sára. a szakmunkásgárda biztosítására kell töreked­nünk ... — Milyen reménnyel? —- Az építkezés üteme biz­tató. A gépi berendezések tekintetében sikerrel ke­csegtet az, hogy a szocia­lista munkaversenyt az or­szághatáron túl is sikerült kibontakoztatni. A berende­zéseket szállító lengyel gőg­gel szocialista szerződést kö­töttünk. Lengyel eívtársa- ink eddig állták szavukat. Kb. 480 millióba kerül az új kénsavgyár. Kilenc év alatt kell visszafizetni a bankhitelt. Ezért fontos, hogy az üzem jövőre már 70—80 ezer tonna kénsavat gyártson. Valamikor elkezdtük — A vegyipari szakközép iskola bázisüzeme vagyunk Érettségivel rendelkezi szakmunkásokat kapunk..; Ma már a szakmunkáséi látás tehát biztosított. Hús évvel ezelőtt még az „írás tudás” volt csak fonto^.. Most ismét üzembe lép maji egy új kénsavgyár. — im már a negyedik a Tisza menti Vegyiművekben. A: első üzembelépésekor háron mérnöke volt a vállala'nak Ma nyolcvan egyetemet éi főiskolát végzett szakembe re, kétszázötven—háromszá: technikusa van. Néhányan: negyedik diplomájukat szer­zik... 8. A jó öreg Pálinkás «imre hozta magával a tehenet. A Tiszamenti Vegyiművek igazgatója dühöngött: — Nem elég az összkom­fortos lakás, talán még a vízvezetéket is bevezessem a tehén szájába? Ezerkilencszázötvenkettőt írtak akkor. Bognár László, a Tisza­menti Vegyiművek pártbi­zottságának titkára legyint: — Régen volt, kit érdekel ma már az az időszak. Meg aztán azt is figyelőnkbe kell venni, hogy kezdő: üzem volt, sok leégés, savszivár­gás, halálos baleset, kevés kereset... A rakomány Szolnokra érkezett Akkor a kapitalista or­szágok embargója ránk igen, de a lengyelekre nem vo­natkozott. Kellett, nagyon kellett egy kénsavgyár. A Szovjetunió még nem tu­dott szállítani. A mérhetet­len háborús pusztítást kel­lett kihevernie, megalapoz­nia a legkoszerűbb techni­kát Lengyel elvtársaink segí­tettek. Részünkre vettek egy kénsavgyárat a franciáktól. Hajóra rakták a szállít­mányt. És a rakomány Szol­nokon kötött ki... A gyár építőiből került ki a vegy­ipari szakmunkásgárda. Fia­talember Bognár László, mégis történelem számára: — Kubikosokból, segéd­munkásokból. volt hajósok­ból szedtek össze vagy har­mincöt embert: — Akar­tok-e vegyipari szakmunká­sok lenni? — Akartuk, de a buzgalom nagyobb volt a képzettségnél. Alapvető kö­vetelmény az írás—olvasás volt, az iskolai végzettséget nem tekintették. Ezért kellett a csoportot kétfelé választani a buda­pesti tanfolyamon. Az első csoportban összeadásra, meg szorzásra tanították a részt­vevőket. Egyéves volt a tanfolyam. Közben az építők „buzgól- kodtak”. Megtakarítottak másfél millió forintot a ter­vekhez viszonyítva. Hiány­pótlásként nyolc milliót köl­tött pótlólag az üzem. A pörk kihordó szalagot is megspórolták. Csillékkel hordták ki azt a munkások. Amikor már nem igen akadt ember erre a munkára, egy maszek halárus lovát szer­ződtette az üzem „másod­állásban”. — Volt úgy, hogy a lóel­— Harmincötén voltunk, ennyien maradtunk. Nyöszgetem Bognár Lász­lót, az első munkások egyi­két, a vegyiművek pártbi­zottságának titkárát: Ho­gyan lett párttag? — Az üzem első DlSZ-tit- kára voltam. Hívatott Ba­— A vegyipari szakmun-J kásgárda többségét az érett­ségizettek adják. A többi nem fér be egy cikk keretébe. De valami­kor elkezdtük..; Simon Béla kWVWM Kürti András: Látogató (Tj a Kopasz-hegyen Végre! Ilike intett, hogy menjen be a fülkébe, a hívott fél jelentkezik. Kopra Tibornak volt annyi esze, hogy várakozás köz­ben, még mielőtt az inter- urbán kapcsolat létrejött volna Budapesttel, lemond­jon eredeti tervéről. Arról tudniillik, hogy a rendkí­vüli hírrel körb°telefonálja a világot. Nem. butaság len­ne. Egyelőre csak a főnökét mozgósítja, a többi majd megy magától. Hiszen, ha közvetlen közelről nyomon akarja kísérni ennek az ér­dekfeszítő ügvnek az alaku­lását — márpedig e eltö­kélt szándéka volt — akkor nem aprózhatja el m-gát, nem szabad önként vállalnia a diszpécser, vagy a postás szerepét. Itt rövidesen meg­indul a lavina. És ő lesz az a madárka, aki a magas hegy csúcsáról lerúgja azt a ' bizonyos kavicsot, amely a lezúduló lavinát előidézi. A madárka meg szépen ott marad a csúcson, ahonnan áttekintheti a fejleménye­ket, s a szemtanú hiteltér- demlő szavaival írhatja *neg majd minden idők leg­drámaibb riportkör.yvét. Ez volt az egyik okos dön­tése. ' A másik abban a pillanat­ban született, amikor álmos, morcos hangon végre halló­zott a főszerkesztője a drót túlsó végén. Nem közli a tényállást! Százat egy ellen. hogy nem hisznek neki otromba tréfának tartaná. Vagy ar­ra gondolna, hogy berúgott. Esetleg — megbolondult. És lecsapná a kagylót. fi is ezt tenné a helyében. Ezért . taktikusan kell eljárni. — Itt Kopra. Elnézést a korai ébresztőért. Ipacs elv­társ — fuvolázta a hallga­tóba —. a holnap reggeli rendkívüli kiadásról van szó. — Miféle rendkívüli ki­adásról? Mi történt? — Majd mindenről sze­mélyesen tájékoztatlak. V— lószínűleg két rendkívüli ki­adást is ki kell dobnunk az utcára. Légy szíves, gyorsan öltözz fel. ugorj kocsiba. Hozz magaddal fotóst föltét- len. Áz meg hozzon magá­val vakut is. sötétben kell dolgoznia. Jóskára gondo­lok három saroknyira la­kik tőletek. Negyven perc alatt itt lehettek. — Hol? Az ördög bú1 a beléd, honnan beszélsz? Tehát már horgon van. Hiába, az emberismeret! In­dulatos, hiú, goromba fickó az öreg. gyakran igazságta­lan, kötekedő, de az újság — az élete. Ha meghallja a bűvös igét „Rendkívüli ki­adás”, ha felcsillan előtte a lehetőség, hogy az ő lapja mindenki mást megelőzve tájékoztathatja az olvasót valami fontos eseményről, négykézláb is elmenne a vi­lág végére. — Várlak benneteket M. községben, az autóbusz vég­állomásánál. Ugye ismered az utat? Vagy magyarázzam el? Kattanás. A főnök letette a kagylót. Egy pillanatot sem akar el­veszíteni. Ha újra hívná, foglaltat jelezne a készülék. Az öreg most riasztja s lap munkatársait, taxival jöjje­nek. kérjenek számlát. Aztán kocsit rendel, üzen a fotós­nak, hogy legyen tíz perc múlva a kapu előtt, hozzon vakut, értesítse a laboránst, hogy az is menjen be a szerkesztőségbe. Még arra is lesz gondja biztosan, hogy „ Márta, a titkárnő, főzzön egy liter erős feketét, mire hadrendbe áll a gárda. Lelki szemével Kopra szinte látta, amint a főnök tárcsáz, uta­sít, szervez, fojtott hangon káromkodik, közben felve­szi a cipőjét, ballont húz a pizsamája fölé, és végül láb­ujjhegyen oson ki a lépcső­házba, hogy fel ne keltse a szomszéd szobában alvó fe­leségét. Vajon lesz-e benne is ennyi tűz, ügybuzgalom ötvenöt éves korában? Visszaakasztotta a villára a kagylót, kilépett a fülké­ből. — Köszönöm, Ilike, végez­tünk. Egész életemben hálás leszek, nevét imába fogla­lom. Mit fizetek? — Tizenkét” forint. De azt mondta másokkal is akar beszélni. — Meggondoltam. Megta­lálnak ők ma engem ma­guktól is. Tessék, a pénz... Mégegvszer köszönöm a ked­vességét; a viszontlátásra, csókolom a kezét. Indult kifelé. — És az a tudományos szenzáció?! — szólt utána a postáskisasszony. — Azt ígérte, hogv én leszek'a má­sodik aki hall róla. — Hát persze 1 — nézett vissza a küszöbről a válla felett Koora. — Fgz Mars­lakó szállt lé a telkemre Egy nagy gömbben, amelyik sárgán világít. Ö meg egy zöld labdában közlekedik. Egyelőre csak ennyit. Eltűnt a sötétben. — Hülye huligán! — szi­szegte Ilike és csalódflttan zárta be a postahivatal aj­taját. A Déli Üjság főszerkesz- -.tőjének kocsija negyed há­romkor fékezett le M. köz­ség autóbuszvégállomása mellett, ahol Kopra a járda szélén ült és a közvilágítási lámpa gyér fénye mellott tudósítását írta zsebnotesze lapjaira. Hajnali négy óra két perc­kor már újra Pesten volt az autó. Csak lassított a szer­kesztőség épülete előtt, a fo­tós kiugrott, a kocsi a fő­nökkel száguldott tovább, Budára, a Tájékoztatási Hi­vatal elnökhelyettesének la- ^ kása felé. Az elnökhelyettes négy óra huszonhat perckor „K” tele­fonon beszélt az illetékes mi niszterelnök-helyettessel. öt órakor. Tusnádi Lajos államtitkár utasítást kapott, hogv mint különleges ha­táskörrel felruházott kor­mánybiztos. szervezze meg, hargclia össze és iránvítsa az űrvendég jelenlétével kapcsolatos teendőket. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents