Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-19 / 273. szám
1971. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 A Szolnokon épülő új Kolozsvári híd egyik beton tartóoszlopa már kiemelkedett a földből A brrnházások főszeppefői s Akik megvalósítják Avagy — mint azt az építőipari vállalatoknál mondják. akiken az ostor csattan. Okkal, de: ok nélkül is! Az építőipar 1960 és 1970 között a nemzeti jövedelem 10—11 százalékát adta, a saját fejlődését szolgáló beruházásokból viszont csak 2,1—2,3 százalékkal .részesedett. Az egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz állomány az ösz- szes ágazat közül itt a legalacsonyabb, az építőipar szerepköréhez mérten a foglalkoztatottak száma — mind népgazdasági • értelemben, mind más országokkal össze- hasonltva — kevés, s a meglévő munkaerő szakképzettsége alacsony. Ugyanakkor a gazdasági környezet olyan — monoDolhe’yzet, kedvező nvpro-ég —. hogy n'ncs megfelelő gazdasági kényszer a termelésszervezés javítására, a korszerű módszerek -i- hálódiagram stb. — alkalmazására," laza a munkafegyelem, nem ritka az anyagpocséklás, a rossz minőségű építés-szerelés... Az első lépések Megtörténtek az első lépések, hogy az építőipar a szó igaz értelmében iparrá válhassál!. Az építőanyag-iparban 3,2 milliárd forinttal többet fordítottak beruházásokra 1966—1970 között, mint a második ötéves tervben. Az építőipar beruházásai 4,9-ről 8,2 milliárdra nőttek ugyanebben az időszakban. A szocialista szektorban 345 ezer főre emelkedett az építőipari munkán dolgozók száma, a termelésben a három legfőbb terület, a lakások, az ioari és mezőgazdasági épületek aránya. időbeli eloszlása egyenletesebb. Javult a gépesítés, az összes földmunkák 74, a parkettcsiszolás 96 százalékát gépek végzik, de még alacsony a vakolás és a festés gépesítettsége; 21 és 23 százalék. Igaz, van a mérlegnek másik serpenyője is. A monopolhelyzet utat nyit az áremelésnek, a kivitelező sűrűn diktál, követel, a szakaszos elszámolási rendszer segítségével úgy is pénzhez jut, hogy a beruházás jól fizető részeit — mint mondják — ..kimazsolázza”, de a beruházás egészének határidőben és jó minőségben történő átadásában alig érdekelt. 1970-ben 44 nagy- beruházást kellett volna befejezni, de ez ténylegesen csak egyharmadánál történt meg. Az építmények átlagos kivitelezési ideje 12 hónap volt 1970-ben, de az ipari epületek átlaga már 16 hónap. Kern csak építőipar Amit ismételten hangsúlyozni kell: a kivitelezés nemcsak az építőipar ügye. Anyag- és szerelvény szál- U'tóké, szerelő vállalatoké, minden rendű-rangú alvállalkozóé. A múlt esztendőben az összes építési-szerelési munkák 68,4 százalékát végezte az állami építőipar, 19,2 százalékát a szövetkezet. Világos, hogy a fejlesztés súlya is az állami építőiparra jut. de a tényleges haladás csak úgy érhető el ha arányosan minden terület — más iparágak érintett részei is — fölzárkózik a megnőtt követelményekhez. A negyedik ötéves tervben évi 7—8 százalékos építőipari termelésnövekedésre van szükség, miközben a termelés összetétele módosul. (Növekszik a nem termelő beruházások aránya, elsősorban a lakásépítésé, az ipari és a mezőgazdasági beruházások növekedési üteme közelebb kerül egymáshoz stb.) Az építőipar összes fejlesztési beruházásaira 15 milliárd forintot fordíthat; soha ekkora összeg mégnem állt rendelkezésre. Milyen főbb irányokban halad a kivitelező ipar ezekben az esztendőkben fejlesztéseivel? A koncentráció, az építés meggyorsítása érdekében növekednek a közműépítési kapacitások és korszerűsödnek a technológiák — sok esetben a víz, villany stb. hiánya akadályozza beruházások átadását! —. bővülnek a meglévő házgyárak és újak épülnek, végre sor kerülhet megfelelő telephelyek létrehozására, a beton- és habarcsgyártás megszervezésére. S ezek mellett folytatódik a gépállomány bővítése, korszerűsítése, az anyagmozgatás gépesítése, s kibontakozik a könnyűszerkezetes program. Forrás: a szervezettség Gyorsítani: az építés iparosításával lehet Az előre- gyártás növelésével, a helyszíni munkák csökkentésével — szerelvények stb. a jól felszerelt központi telephelyen hamarabb elkészíthetők — az élőmunka ráfordítások mérséklésével, az anyagösszetétel módosításával, így a hagyományossal szemben a kohászati, gépipari, műanyagipari termékek arányának növelésével. Mindezek — sok más mellett — lehetővé teszik, hogy a termelésnövekedés 70—75 százaléka a termelékenység emelkedéséből származzék. Gyorsítani: a szervezettség növelésével is lehet, sőt kell. Igaz ugy„n, hogy a szabad vállalási rendszer lehetőséget nyújt többlet nyereségre, de olykor furcsa szelekciójával nemcsak, társadalmilag szükséges igények kielégítését odázza el, de végső soron az •erők szétforgácsolásával, a géppark elaprózásával, az emberek ismételt átcsoportosításával növeli a vállalat „rejtett” veszteségeit. A túl sok beruházás megkezdése: a késedelmek ígérete, a kötbérek veszélye, a rossz minőség „előre szervezése”... Az\ apróságok becsülete Sok más szintén elengedhetetlen a gyorsabb kivitelezéshez. Nemcsak arra gondolunk, hogy például a szállítás — akár a vasúti, akár a közúti — szervezettségének is javulnia kell, hanem arra is hogy a kivitelezők szemében a látszatra apróságoknak legyen nagyobb becsülete. Így annak, hogy a ’ kivitelezési tervek felülvizsgálata rendben megtörténjék, s ne a pallértervnél bukkanjanak föl szarvashibák ... Időben föladják az anyagrendeléseket, megkössék az alvállalkozói szerződéseket — s ne gépszerelés kezdetekor derüljön ki, hogy a szigetelési munkákra senkivel sem állapodtak meg — megejtsék a nagyon alapos helyszíni szemléket, megszervezzék a fölvonulást, az anyagtárolást s sorra tovább. Mert itt is az előkészítésre fordított több sokszorosan visszatérül a folyamatos, egyenletes építés, szerelés révén. Híre megy a jó munkának — mondják. A rossznak is. Mert nemcsak a kivitelezés közbeni, hanem az átadáskor föllelhető hibák la á, vontatott fölszámolása is sokat árt az építők rangjának. Azaz, erre "is biztosítani kell embert, anyagot; kapacitási. Mert valami csak akkor kész igazán, amikor rendeltetésének megfelelően működni kezd, használatba vehető. Megfelelően: a társadalomnak a várt hasznot hajtva. S mert e haszon valamennyiünké, az érte való munkálkodás is közös erő- ■ feszítést követel. Mészáros Ottó (Vége) Az MTI hírmagyarázója írja: Á tanácsok első ötéves terve A területi (fővárosi, megyei) és a helyi (városi, községi, fővárosi kerületi) tanácsok először készítettek középtávú tervet, mégpedig úgy, hogy a munkához nagyfokú önállóságot biztosítottak számukra. A központi előírások, kötöttségek lényegében csak a legszükségesebb adatokra vonatkoztak, a terv tartalmát — természetesen a lehetőségek és az előírások keretei köpött — mindenhol maguk a tanácsok határozták meg A tervezést higgadt és megfontolt előkészítő munka előzte meg; a tanácsok elemezték a terület gazdasági helyzetét, a településhálózat szerkezetét, a fejlesztéshez szükséges adottságokat és a fejlesztési tendenciákat. A területi (megyei, fővárosi) tanácsoknak könnyebbséget jelentett, hogy rendszeresen megkapták a népgazdasági tervezőmunka fontosabb információit, az országos területfejlesztési célkitűzéseket. Egyszóval mindazt, ami alapot adott ahhoz, hogy a tervezésnél ne szakadjanak el a realitástól és, hogy az országos általnos fejlesztési elképzelésekbe illeszked jenek a tanácsi tervek is. Mindez azonban csak a leglényegesebb adatokra vonatkozott, mert a részletekről például a nagy beruházások tervezett' telepítési helyéről, a pénzügyi szabályozókról stb. A tervezésnek csak későbbi szakaszában értesültek, lényegében már csak akkor, amikor a tanácsi elképzeléseket az érdekelt ágazati és funkcionális minisztériumok és főhatóságok egyeztették, és az összesítések alapján kerültek vissza a tanácsi szervekhez a részletekkel kapcsolatos, de általában nagyon lényeges információk. A tervezésnél minden edrpgicknél jobban érvényesült a kollektivitás, a tervezés demokratizmusa. A helyi tanácsokon és tanácstagjaikon kívül a tervezésbe bevonták a lakosság széles rétegeit is. ami azon túl, hogy számos jó kezdeményezéssel segítette a tervkészítést, hozzájárult ahhoz is, hogy a lakosság a tervet magáénak tekintse. A tervezs demokratizmusa a helyi tartalékok erőteljesebb feltárásához vezetett, íckép. pen a szakmai viták, a különböző társadalmi fórumokon (népfront, szakszervezet stb.) megrendezett értekezletek jóvoltából. A tervkészítés pozitív vonása, hogy a tanácsok megkeresték a területükön működő vállalatokat, intézményeket, és kezdeményezték a beruházási fejlesztési elképzelések koordinálását Az érdekeltek számos közös beruházás megvalósításában állapodtak meg, ami reményt- keltő a tervek megvalósítása szempontjából. Együttműködésről azonban sajnos kevésbé lehet beszélni az intézmények közös üzemeltetését illetően. Mindent egybevetve a megyéken belül a településeket érintő beruházásokat a tanácsi szervek jól összehnagolták, a lehetőségeket több oldalról „közelítették” meg, Az Országos Tervhivatalban megállapították azonban azt is, hogy a több megyét, valamint a nagyvárosokat és környéküket érintő kérdések egyeztetésénél a tervkészítőknek van még tennivalójuk, ezen a téren ugyanis hiányosságok tapasztalhatók. A tanácsok negyedik ötéves tervének fejlesztési alapja — amely saját bevételekből, megosztott bevételekből állami költségvetési támogatásból stb. áll — a népgazdasági tervben 79.4 milliárd forintot tesz ki. A tanácsi tervek összesítésénél kiderült, hogy a középtávú fejlesztési tervek gyakorlatilag azonos nagyásgrendű pénzforrással —80.4 milliárd forinttal — számoltak. Ez azt bizonyítja, hogy a tervezők jól mérték fel a lehetőségeket, az esetek döntő többségében számoltak az adottságokkal. A fő célkitűzéseknek megfelelően a beruházási eszközök döntő részét lakásépítkezésre és az ehhez kapcsolódó közműfejlesztésre irányozták elő. A megépítésre kerülő lakások alapterületét és felszerelését a népgazdasági terv számításaival lényegében azonos színvonalon tervezték meg; az átlagos lakásnagyság két szoba. A korszerű, központi fűtéssel rendelkező lakások aránya a tervekben eléri a 90 százalékot, ezek a lakások beépített bútort kapnak. A lakásépítés a tanácsi tervezésnél is felszínre hozott bizonyos ellentmondásokat. Egyebek között például a bruttó lakásköltséget a tanácsok magasabbra tervezték, mint az eredeti központi számítások. A tanácsok tehát lényegében a népgazdasági szinten tervezettnél magasabb építési költségeket vették figyelembe, ami részben abból adódik, hogy a központi számításoktól eltérő és költségesebb kivitelezéssel számoltak, például 8 százalékkal „magasabbra’' tervezték a középmagas és magas épületek arányát, — mint a negyedik ötéves terv lakásépítkezéséről szóló kormányhatározat. Ezért is megszívlelendő az Országos Tervhivatal jelentésének az a része, amely arra figyelmeztet: a tanácsoknak fokozottabban kell törekedniük az egyszerűbb kivitelű lakások kiépítésére. A tanácsok a víz-csatorna- közmüvek fejlesztésére 8.2 milliárd forintos beruházást irányoztak elő, ami lényegében szintén megfelel a nép- gazdasági tervben számba- vett összegnek. Komoly fogyatékosság azonban, hogy a képződő vállalati forrásoknak csak alig felét irányozták elő a víz-csatorna- közművek rekonstrukciójára, holott például ezen a téren a fővárosban is rendkívül nehéz a helyzet. A gyakori csőtörések és vízellátási zavarok megelőzésére előirányzott összeg — a szakemberek szerint — nem lesz elegendő, legalábbis, ha a tanácsok ragaszkodnak eredeti elképzelésükhöz, és az amortizációs forrásból képződő 3.5 milliárd forintból ilyen jellegű rekonstrukcióra csak 1.6 milliárd forintot költenek. Gondos munkát tükröz a tanácsi terveknek az a része, amely a központi szolgáltatásfejlesztési alap és a központi területfejlesztési alap „elköltése” felett' ren- delkgzik Az előbbire több mint 1.4, az utóbbira 3.1 milliárd forintot irányoztak elő, sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit a realitások megengednek. Biztonságos téli ellátásra hészült fel a zöldség-gyüm files A tavalyi termésből tárolt zöldség-gyümölcs készlet kevesebb, ennek megfelelően a forgalom is mintegy 15 százalékkal kisebb volt, mint az előző esztendőben. A koratavaszi kedvező időjárás előbbrehozta az újburgonya, a korai zöldség- és gyümölcs félék érését, értékesítési szezonját, így a lakosság ellátása nyáron lényegesen javult, a fogyasztói árak is csökkentek. Augusztus végéig 3.2 százalékkal több burgonya, zöldség és gyümölcs került forgalomba, — mint a múlt év azonos időszakában. A júliusban kezdődött 50 napos aszály azonban rontotta a kezdeti biztató ter- mé«k>!átá«'’kst és a minőséget, s ez kihatott az árakra is. Az állami és a Szövetkezeti kereskedelem az 1970. évinél körülbelül 6 százalékkal drágábban árusította a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt, a termelői piacon esetenként még ennél is makereskedelem gasabb árak alakultak ki. Az alapvető hiányok elkerülésére, a megfelelő ellátás érdekében több mint 500 vagon burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt importált a kereskedelem. Az idei termés sem a múlt évit, sem a tervezettet nem érte el, ezért összehangolt intézkedésekkel gondoskodtak a belföldi ellátáshoz szükséges fogyasztói árualapról. Végeredményben az idén — a tavalyinál valamivel kevesebb — 83 000—85 000 vagon burgonya, zöldség és gyümölcs került, illetve kerül forgalomba, s ez a mennyiség nagyjából megfelel a keresletnek. A zöldség-gyümölcs kereskedelem az 1971—72. évi téli szezonra biztonságos ellátásra készült fel; a tavalyinál több mint 11 százalékkal nagyobb készletek tárolására kapott megbízást. Burgonyából csaknem 2000 vagonnal tárolnak többet a tavalyinál. Vöröshagymából — az export csökkentésével — ugyancsak fedezik a lakosság 1972. első félévi szükségletét. A folyamatos őszi ellátás mellett viszont csak importtal együtt tudják kielégíteni a zöldit«- és zyümölesigényt. Az idei gyenge almatermés pótlására növelik a déligyümölos-behozatalt. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem tervezett 20 000 vagonos téli készlete a szabadpiacon várható — mintegy 5000 vagennyi áruval kiegyensúlyozott piaci helyzetet teremt, lehetővé teszi a szociri’sta kereskedelem cia-szab^iv-zó szerepének érvényesítését. Mindent eevbevetve, az év hátralévő időszakában és 1972. első felében, az újí termésig — néhány cikk importjával — biztosíték a lakosság burgonya-, zöldség- és gyümölcsellátását
