Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-18 / 272. szám
1971. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Időjáráskutatás — Felbocsátásra kész a rádiószonda Szolnoki fodrásztanuló sikere Napjainkben igen sok szó esik az időjárásról, a kiszámíthatatlan nyarakról és az olyan furcsa őszről, mikor hideg és enyhe levegőtömegek válogatják egymást, minden csapadék nélkül, úgy, hogy a Duna vízállása negatív rekordot ér el. A tőlünk délre élő Földközitengeri népek arról panaszkodnak, hogy az enyhe klí- májú országokban egyre hidegebb a tél. Az egyik olasz hetilap tudományos cikkírója emlékeztet rá, hogy 1956 januárjában Torinóban mínusz 20 fokot mértek, ami egy olyan országban, amelynek nagy részében nem ismerik a kályhát, igen jelentős hideg. Jelentős klímaváltozás megy végbe talán Földünkön? E téren nem egyezik a meteorológus kutatók véleménye. Egyik csoportjuk szerint fokozatos lehűlésnek lehetünk szemtanúi, sőt egyesek új jégkorszakkal fenyegetnek, ha nem is azonnal, de 100 év távlatában. Ugyanakkor az Északi-Sarkvidéken dolgozó meteorológusok és glacihológusok a jéghegyek gyors ütemű olvadásáról tudósítanak, ezt pedig szerintük az adott térségben a felmelegedésre lehet visszavezetni. A szeszélyes időjárás természetesen a meteorológiai jelentések készítőit is sok esetben „nehéz helyzetbe hozza”. Nem csoda, hogy annyi tréfa forog közszájon az időjárás-kutatásról. különösen az előrejelzéssel kap- ciolatban. Napjainkban a meteorológusok igen komoly műszerekkel dolgoznak. Ezeket a műszereket különösen a síkvidéki, tengeri és hegyi állomásokon használják, de a mérési övezet kiterjedt az atmoszféra különböző rétegeire, a világűrre, sőt lassan a Holdra is, a repülőgépek, rakéták, és mesterséges holdak jóvoltából. Bármilyen változatos „járműpark” szállítja is azonban A annyira azért még nem vagyok Öreg, hogy személyesen ismerhettem volna azokat a főbb különcöket, akikről Krúdy Gyula beszélt. De azért még láttam a valamelyik írása egyik félmondatában felvillanó púpos gnómot, Magyar Árpádot, aki a körúti plakátokra ilyeneket írt fel: „Éljen Magyar Árpád, Isten Ostora! El fogtok pusztulni valamennyien!” És hosszasan elbeszélgettem egy — ha jól emlékszem — Noszlo- pi családnevű, hosszú, sovány férfiúval, aki azt állította. hogy Magyar Árpád csaló, és tulajdonképpen ő Jeremiás próféta. Éppen ezért szavait nem úgy kell tekinteni, mint a költők — egy Heine, egy Petőfi, egy Leopardi — persze, azért elismerésre méltó, de mégis csak „profán” szavait. Hanem mint a Teremtő és a Teremtés autentikus üzenetét. Az a hely, ahol Noszlopi- val megismerkedtem, talán még furcsább volt, mint maga a próféta. A legsajátosabb irodalmi szalon volt, amit — hogy Magyar Árpád és Noszlopi stílusát használjam — a világélés és világtudás valaha is összehozott. Mikor e „szalon” egyik vendége lettem, már benne voltunk a második világhá- ikorúban. És ha még előtte a meteorológiai műszereket, a hagyományos ballonokra napjainkban is nagy szerep vár a meteorológiai kutatásban. Különösen az aerologi- ában veszik hasznát a ki- sebb-nagyobb méretű ballonoknak. Az aerologia a meteorológiának az a részterülete, amely a magasban fekvő légrétegekben kutatja a légköri folyamatokat és azok törvényszerűségét. A léggömbök különféle műszereket emelnek a magasba. Ezek a műszerek elsősorban légnyomást, hőmérsékletet és légnedvességet mérnek. Az adatokat általában a léggömbre ' akasztott rádiószondák közvetítik a földi állomásokra. A rádiószonda a légköri adatokat elektromos jellé alakítja át és ezek a jelek modulálják az adót. A rádiószondák ma már a tranzisztorok jóvoltából kisméretűek, így sok esetben léggömbkosárra nincs szükség, hanem közvetlenül ráköthetők a ballonra is voltunk a „Vigyázz, Malvin, jön a kanyar!” korszaknak, már jelen volt a légiriadó és az élelmiszerjegy, s a rettenet átütött a kormánysajtó diadalmas győzelmi jelentésein is. A két vénkisasszony által fenntartott „szalon”-ban azonban — amely egy Wesselényi utcai lakás egyetlen, kellemes kis- polgáriassággal berendezett szobája volt, — Noszlopi arról szavalt, hogy „mindannyiunknak a Teremtőre kell függeszteni tekintetünket!” Egy kövérkés, mindig a gutaütésig pirosarcú tisztviselő — az egyik kisasz- szony kistisztviselő kollégája — hétről hétre folytatásokat olvasott fel. „Azúr sugarak” című regényéből. Nem hallgattam meg minden egyes folytatást, de pontosan tudom, hogy miről szólt a regény. Minden folytatásnak ugyanis léftyegében ugyanaz volt a tartalma. Félix — aki nyilvánvalóan nem volt más, mint a pirosarcú szerző lé- giesített, karcsú alt'eregóia — megkér egy bizonyos Anniét, hogy legyen az övé, mert csak őt szereti. Annie azonban következetesen másé lett, mindig másé. És Félix ettől szerencsétlennek érezte magát. Annie szemei pedig — azúr sugárzással, innen a címl — új és úi áldozatokat vonzottak, folytatásról folytatásra. A kötelező regény-fejezetek után teát szolgáltak fel. A meteorológiai kutatásban természetesen nemcsak kisméretű ballonokat használnak. A franciák „EOLE” tervénél például nagyobb méretű nylon ballonokat alkalmaznak. Ezeket (többszáz darabot) azért bocsátják fel, hogy az atmoszféra felső rétegében uralkodó légáramokról tudósítsanak. A 40— 50 kilométer csúcsmagasságban repüliő ballonokat a Föld körül uralkodó légáramlatok sodorják interkontinentális útjukon. A ballonok rádió adóit a Föld feletti pályán keringő meteorológiai mesterséges holdak szabályos időközökben „kikérdezik”. így a ballonok pozíciójából, magasságából, sebességből kiszámítható a Föld felett uralkodó légáramlások iránya, erőssége, magassága. Ezek az adatok részben a meteorológusokat érdeklik, mert birtokukban pontosabb előrejelzés készíthető, de a polgári és katonai repülés biztonságát is növelik a kutatási eredmények. Az első időkben angol teát, mert maradt még valameny- nyi a régi időkből. Aztán má. csak Plántát. Teázás után a másik vénkisasszony — aki elárusító volt egy áruházban — spiritizmus és a teozófia nagyjainak elmélkedéseiből olvasott fel. Annie Besant, Krishnamurti és Steiner Rudolf szelleme lebegett a VII. kerületi bér/intal Gabor: ház harmadik emeletén lévő „szalonéban. A „fő szám” azonban egy regényíró volt. Egy igazi! Fiatal korában — a húszas évek végén, a harmincas évek elején — meg- megjelentek versei és elbeszéléséi rövid életű folyóiratokban. Ezekben az írásokban, a kordivat modorosságai mögött, egy érdeklődő, s a jobbra, az igazságosabbra vágyakozó szellem fedezhető fel, egy talán még nem kiforrott, de érdekes intellektus. De amikor én megis/ trió kés lelet A Zselicség egyik kis faluiában — Somogyvisztón — rábukkantak a legrégibb magyar nyelvű újság l?90-ben megjelent példányaira. Rétes János, a szigetvári járási hivatal dolgozója a napokban nagytakarítást csinált édesapja somogyviszlói házának padlástón. A sok lim-lom között egy borítónélküli vaskos könyv akadt a kezébe, s amikor lefújta róla a port — furcsa ti- pográfiájú, — régies nyelvezetű nyomtatott magyar szöveg tűnt elébe. A leletet átadta a szigetvári várbaráti kör elnökének. Molnár Imre tanárnak, aki meglepetéssel és örömmel ál’apította meg, hogy a talált könyv nem más, mint a ..hadi és más nevezetes történetek” című XVIII. századi magyar újság összefű- (zött példányai. KÉK Az egyik tablón 32 fénykép. a televízió nézőknek ismerős arcok; Görög Sándort, Nyersbakó Jánosnét, Talabér Máriát és a többieket már látták a Kék Fényben. Igaz, akkor még mint el nem fogott bűnözőket, akiknek kéarekerítésé- hez a lakosság segítségét kérték — mint bebizonyosodott, sikerrel. Vannák új arcok is, amelyeket itt mutatnak be először, őket még nem sikerült kézrekeríteni. A Belügyminisztérium Kéje Fény című vagyonvédelmi kiállításán, a budapesti BM bemutatóteremben persze nem csak bűnözők képét láthatjuk. Van itt más is. Az egyik teremben fényképekkel illusztrálva ismertetnek néhány nagyobb szabású TT-ügyet, azaz társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűnügyet. A postarablő, a kasszafű- ró, a benzin jegyüzér, a szélhámos, a betörő, s a többi bűnöző időközben rács mögé került. A kiállításon mementóként szerepel fényképük... Hogyan is dolgozik a rendőrség? Csak ízelítőt kapunk a sokféle szakértői munkából, de fogalmat alkothatunk az írásszakértő, a fegyverszakértő, s a többiek tevékenységéről. És ízelítőt kapunk az elektromos rendőrök ügyességéről, pontosabban a biztonsági berendezések tökéletességéről. A MINIBURG 4-nek, a gépportásnak kitűnő a látása, a hallása, a szaglása- Észreveszi a betörést, a tüzet, a balesetet, a gázszimertem, már csak ponyva- regényeket írt, álnéven. Nem humoros (és ugyanakkor keserű) paródiákat, mint P. Hovvard-Rejtő, hanem véresen és szentimentálisán „igaziák”-at. És szívesen fogalmazott — mert ezekért is kapott egy kis pénzt — hirdetéseket is, a mindig ugyanabban a ruhában megjelenő, de azért a többiekhez képest még mindig elegáns férfiú. Neki nemcsak üres teát szolgáltak fel. mint a többieknek, hanem süteményt, sőt néha száraz- kolbászt is. Már akkor feltettem magamnak a kérdést: mi írt iárt ez a kifáradt tekintetű ponyvaíró a „szalcn”-ba, ha nem is rendszeresen? Miért vonja el idejét a gyilkosságok és hirdetések írása, vagy akár a kártya-pajtások és a hölgyi kalandok elől? A süteményért? A kolbászért? Osgyán József, a KIOSZ járási titkára jó hírt hozott Budapestről, a fodrászipari tanulók versenyéről. A kisiparosoknál tanuló leendő fodrász szakmunkások országos versenyén öt szolnoki fiatal szép eredményt ért el. Kiss Lajos szandaszöllcsi fodrászkisiparos másodéves tanulója Nagy Zsuzsa, vízhullám készítésben első, vasondolálásban pedig a második helyen végzett. Az összetett versenyben a résztvárgást, sőt még azt is, ha valakit megtámadnak. A magnetofon nagyságú „agy” szükség esetén négy egymástól független csatornája segítségével egyszerre riaszt a helyszínen, s a rendőrségen. A Toldi nevű sízupertre- zorról tudjuk, hogy meg- fúrhatatlan. Az idegen számára a kinyitás valószínűsége 1:46 656-hoz — ez pedig igen kis esély, s a falba épített páncélszekrény kinyitásával foglalkozó mackós csak addig kísérletezhet, míg megérkezik a rendőrség. Az jutott neki — gondolom — másutt is. Végülis rájöttem : valószínűleg azért, mert Krishnamurti szellemének és Noszlopi Jeremiás testének társaságában költő lehetett, újra költő. Régi verseit mondta fel itt, félig felemelkedve a kopásokat csipke-mütyürökkel eltakart plüssfotelből. (Mi többiek az ágyon, illetve válogatottan kényelmetlen székeken ültünk.) És miközben a vadnyugati cowboyok krónikása régi verseit szavalta, elnyűtt arca mintha kissé felfrissült volna... Történt egyszer azonban, hogy a „fő szám” — úgy látszik, kifogyván egykori költeményeiből — Kosztolányi „Hajnali részegség”-ét kezdte mondani. De nem mint Kosztolányi versét, hanem mint a sajátját. Én akkor voltam „Kcsztolányi- korszak'-om kellős közepében. rögtön felfedeztem hát a plagizálást. A többiek azonban ugyanazzal az áhítattal hallgatták, mint barátunk igazi verseit. Elismerően bólogattak — emlékszem, szegény Jeremiás meg is rázta, kitüntetően, a ..költő” kezét. Nem tűnt fel nekik az sem, hogy a ponyvaírónak nem volt sem háza. sem családja, mint Kosztolányinak. aki e szép versében erről is tudósít... Magam sem tudom, miért, de meghatott ez az eltulajdonított „Hajnali részegvevő hatvan fiatal közül 6 szerezte meg az első helyet. Szegedi Varga Józsefné a mestere Barna Margit tanulónak, aki az összetett versenyben a második helyen végzett. A harmadéves tanulók közül Bogdán Sándorné tanulója Nyári Ágota második, Szekrényessy Antalné tanulója Osgyán Katalin harmadik. Muhari László tanulója pedig negyedik helyezést ért el. A vijjogó táska, tulajdonosa azonnal észreveszi, ha illetéktelen kutatni akar benne, s azt is, ha késsel felvágják: a biztonsági berendezés bármilyen erőszakos mozdulatra működésbe jön, s hangosan vijjogni kezd. Ennyit a kiállításról. Azaz még egy gondolat: eny- nyi biztonsági berendezés láttán az embernek eszébe jut, lehet, hogy többé nem akad „vállalkozó”, aki megkísérelne egy lopást, betörést, rablást? De jó lenne.., N. S. ség”. Azt azonban mégsem állhattam meg, hogy amikor — késő este — a körút felé baktattunk, meg ne kérdezzem annyi képzelt gyilkosság elkövetőjét: — Mióta van, kedves bátyám, házad, családod? Soha nem felejtem el a ponyvaíró — a költő? — hangját. (Arcát, már az elsötétítés miatt, alig láthattam.) — Nekem, igenis van házam és családom. És versesköteteim is vannak, irodalmi díjaim. És szép, békás jövőm van, gyönyörű öregség áll előttem, fiacskám!... Elváltunk, de én még sokáig csavarogtam. És bár elvileg éjfélre otthon kellett volna lenni, elkaphatott volna a rendőr. hajnalig csavarogtam a sötét körúton. Egy kicsit hajnali részeg is voltam a szalonbeli Planta- teától. A ponyvaíró nemsokára meghalt; kell-e mondanom, hogy nem ágyban, nem párnák között? És elpusztultak a többiek is, elsüllyedt a „szalon”, el a tagsága is. Mintha csak Magyar Árpád, isten púpos és rongyos Ostora átkozta volna meg őket. Mostanában •— nincs mese, öregszem — sokat töprengek azon, hogy miért én, miért éppen én éltem túl a Magyar Árpád átkának azúr — vagy nem is tudom, milyen — sugárzását ?J.!J FÉNY kiállítás — A riasztóberendezéssel ellátott pénzszállító aktatáska. A kiállítás egyik érdekessége.
