Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

1971. november 16. SZOLNOH MEGYEI NÉPLAP .» Nagy ünnep volt Nagyivánon Mikor rendezték meg elő­ször a falu ilyen közös ün­nepét? Erre pontos választ senki nem tudott adni. — Legalább tíz esztende­je annak, ha nem több — vélekedett Kovács György. Az idős emberre büszke a falu apraja-nagyja: a vete­ránnak járó tisztelet, meg­becsülés érződik ahogyan róla, vele beszélnek. Ö is ott ül a munkából kiöregedett tsz-tagokkal, postásokkal, — vasutasokkal, alkalmi mun- kásokKal az ünnepi asztal mellett, ahol tányérokban illatozik vérpiros lében a birakpaprikós, a tányérok mellett hófehér kenyér kí­náltatja magát. Nyolc birka lelte halálát a nagy i ván i öregek napjára: ennyi kell ahhoz, hogy az Űj Élet Termelőszövetkezet — megkapó, kedves, szép szo­kásként — vendégül lássa a falu öregeit. Minden évben egyszer. Nemcsak a tsz öre­geit — a falu minden idős emberét. — Egy falu, egy tsz van nálunk. A mi gazdaságunk a legnagyobb gazdálkodó egység a községben, úgy il­lik, hogy mi vállaljuk az öregek napjának rendezését, finanszírozását — mondja Toldi József tsz elnökhelyet­tes, aki minden évben a legfőbb szervezője az ün­nepségnek. A mi fajtánkból raló Felcsendül a himnusz, — húzza a cigányzenekar! Az öregek énekelnek. Van ün­nepi beszéd — Bugán Mi­hály. a gazdaság elnöke tartja — műsort adnak az úttörők, majd cukorkáscso- magokat nyújtanak át a KISZ-esek a nagymamák­nak. 1 Kovács György és felesé­ge meghatódott, de az elér- zékenyülés perceit hamar felváltja az emlékezés. Az öreg arról beszél, hogyan lett vörösőr, hogyan vett részt 20 éves korától a mun­kásmozgalomban. — Kovács néni is múltat idéz: ember- nyi fiára, aki életét áldozta szép jelenünkért: a harmin­cas évekre, amikor „reggel még nem tudtam, hogy este mit adok enni a gyerekeim­nek”. Azután: „A papa meg­kapta a Szocialista Hazáért Érdemérmet. Elküldték ben­nünket üdülni, van tisztes­séges nyugdíjunk, a gyere­keink szeretnek. Kell ennél több?” Kovács György a termelőszövetkezetet dicséri: szépen gondoskodnak az öregekről, látszik, hogy ér- zőszívűek a vezetők, a ta­gok. „A mi fajtánkból va­lók!” A termelőszövetkezetnek 178 járadékos tagja van. Né­hány évvel ezelőtt évente 120 forintot adtak a téli tü­zelő megvásárlására — több­re nem futotta anyagi ere­jükből. Most már megműve­lik az öregek háztáji föld­jeit, ingyen hazaszállítják a terményt. Nagyon sok idős­nek ez az egyetlen jövede­lemforrása. /Vagy dolog us kérem ! A 86 esztendős Nagyfejeő László is dicséri a szövet­kezetei: — megroggyant az öreg házuk, nem tudták hová legyenek, mihez kezd­jenek és lám egyszer csak ott volt 2500 vályog az ud­varukon. A közös adta, és rendbe hozták az öreg haj­lékot. . „Nagy dolog az, ké­rem!” Koccintunk az öregek egészségére. Nagyfejeő néni éppen csak kortyol egy kicsit a hideg sörből — illendőség­ből. Az öreg nem állja meg. dicsekszik: „Nemesi család a mienk. III. Ferdinand 1637-ben adományozott ne­mességet az ősapának. Még most is megvan a címer. — Aztán Nagyfejeő Mihály or­vos 1836-ban megújította a nemesi kiváltságlevelet. Őr­zöm a papírokat. Ha felénk jár, nézzen be hozzánk, — megláthatja.” Szó esik arról később, hogy ők — meg a szüleik is — cselédemberek voltak egész életükben. Erről a nádbérletről sokat beszélnek az öregek. Nem­csak Nagyfejeő László, ha­nem Csirmaz Kálmán is, aki 21 holdon gazdálkodott va­lamikor, kiváló gazda volt és alapítója a valamikori Vörös Hajnal Tsz-nek. „So­kat jelent, nagy haszon lesz rajta!” — mondja ő is. Év­százados pere volt ez a fa­lunak: a határban lévő nagykiteriedésű nádat soha nem arathatták le a nagy­ivániak. Pedig ott, ahol a föld értéke holdanként 3—4 aranykorona, szükség lett volna mindenre, ami pénzt hoz a házhoz. „Minden kin­csünket idegenek vitték el.” Kincs itt a nád! A szövet­kezet elnöke később meg­magyarázza hogyan értelme­zik a „kincset.” — Lesz vagy 200 ezer ké­ve, ez azt jelenti, hogy 60 ezer exportkévét tudunk elő­állítani. Ebből körülbelül 2.5 millió Ft bruttó árbevételünk lesz. A pénzzel egyenértékű, hogy télen is tudjuk a ta­gokat foglalkoztatni, sőt, to­vábbi hetven asszonynak ad­hatunk munkát. — Jelentős melléküzemágunk lesz a nádfeldolgozás. Itt kell megemlíteni a nagyivániak fájó gondját, — ezt is az öregek említik esze- getés közben: „miért nem a mi szövetkezetünké a halá­szati jog?” A falu határában nagy „vadhalastó” van. Hat—hat katona líú Ebéd után ismerkedek meg a Szabó családdal: há­rom testvér —Veronika, Mi­hály, Rózsika — élete párjá­val az asztal mellett. „A mi családunk a legnagyobb a faluban!” A három házas­párnak összesen 26 gyereke, — megjegyzi a számadásnál az egyik mellettem ülő vi­dám kedvű asszony: „sok boldog éccakájuk volt!” — 41 unokája, 3 dédunokája van. Valamennyien a tsz- ben dolgoztak, míg nyugdíj­ba nem mentek. Ami külö­nösen nagy büszkeségre ad okot: Veronika néninek is, Mihály bácsinak is 6—6 ka­tona fia van! — Jó élet van a faluban? — kérdem. — Itt születtünk, itt is ha­lunk már — mondják szinte egyszerre. — Búcsúkor az egész család összejön, a gyerekek közül már sokan máshol élnek, de haza, csak idejönnek. Ír­Háromszáz idős embert lá­tott vendégül a nagyiváni Üj Élet Termelőszövetkezet ezen a vasárnapon. A kö­zös 25 000 forintot szavazott meg erre a célra. Varga Viktória Továbbképzésen a nőbizottságok e. nőkéi (Tudósítónktól) Egy éve, hogy a nagykun­sági mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben is megala­kultak a nőbizottságok. A te­rületi szövetség egyik fontos feladata, hogy a nőbizottsá­gok munkáját segítse. Ez an­nál is inkább szükséges, mi­vel ezen a területen sem jobb a nők helyzete az or­szágos átlagnál, sőt rosszabb is. A munka további javítása és segítése érdekében szer­vezett a szövetség Hajdúszo­boszlón négy napos tovább­képző tanfolyamot, melyet tegnap fél tízkor nyitott meg Szűcs Sándorné, a Nagykun­sági Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­sége nőbizottságának elnöke. — A tanfolyam tematiká­ját úgy állítottuk össze, hogy a hallgatóság közül minden­ki elmondhatja eddigi tapasz­talatait, problémáit, de ugyanakkor útmutatást ad a további munka szervezéséhez is — mondotta megnyitójá­ban Szűcs Sándorné. A meghívottak 90 száza­lékának megjelenése bizonyí­téka az ügy iránti érdeklő­désnek és fontosságának. Megnyitó előadást Tóth Já­nos elvtárs, az MSZMP Szol­nok megyei bizottságának titkára tartott a X. pártkong­resszus határozatából, külö­nös tekintettel a parasztság, a nők és az ifjúság helyze­tére, valamint a nőbizottsá­gok pártirányítására. A to­vábbiakban előadást tart majd Fehér Lajosné, a-z Or­szágos Szövetkezeti Tanács nőbizottságának elnöke, Suba István, a tsz-szövetség titká­ra. Dr. Jancsó János, a szö­vetség jogtanácsosa az új egységes szövetkezeti tör­vényről és a nőket érintő legfontosabb szabályokról tart előadást. Háztá'i terménydarálók A háztáji gazdaságokban országszerte ismertek — és még mindig igen keresettek — a székesfehérvári ter­ménydarálók. Ezekből a szé­kesfehérvári Finommechani­kai Vállalat az idén a ter­vezett 25 000 helyett már ed­dig, november közepéig har­mincezret gyártott, í többségét a hazai kereskedelemnek ad­ta át. Kürti András: Látogató a Kopasz-hegyen E Vigyázva, hogy zajt ne üs­sön, Kopra Tibor a bokrok fedezete mögött egészen a tisztás széléhez kúszott. Ügyet sem vetett rá, hogy néhány gonosz tüske végig karistolja a bőrét. Sikerült a labdát vagy két méternyi­re megközelítenie. így már tüzetesen is szem­ügyre vehette a Hold és a gömb együttes fényénél. Legelőször is azt állapítot­ta meg, hogy a labda csak amolyan védőöltözet, űrru­ha. vagy inkább űr-burok. Világoszöld színű, áttetsző anyagból van. átsejlenek raj­ta viselőjének, pontosabban a benne tartózkodónak a körvonalai. De csak annyi­ra. mintha matt üvegen ke­resztül látna. Zömök törzsön a fókáé­hoz hasonló kerek fej ült, k'. keze. két lába van. Ki­sebb tartozékokat, szemet, orrot, fület, szájat nem si­került kivennie. Ha egyálta­lán volt ilyesmi. Az űrből érkezett minia­tűr vendég — az újságíró most már biztos volt abban, hogy látogatója nem földi lény — furcsának és titok­zatosnak látszott ugyan, de egyáltalán nem volt félelem- keltő. Már csak a méretei miatt sem. Magassága alig haladta meg a másfél araszt. Persze, rémülettel tölthet el bárkit egy ekkora pók, hangya, darázs. De a jövevény testi felépítése ha­sonlított az emberéhez, és nem voltak fullánkjai, csáp­jai. karmai. Az átlátszó labdában mozgó figura in­kább kellemesen mulatságos benyomást keltett, mintsem ijedelmet. Megnyugtatóig hatott a figyelőre az is, hogy az említett pálcikán kívül — már amennyire ez egyáltalán megállapítható volt — nem lehetett a jöve­vénynél semmiféle viszony­lag nagyobbfajta fegyver. ’ gömbhéjszerű védőöltö­zet néhány sajátosságát is megfigyelhette a bokrok mögött leselkedő fiatalem­ber. A labda anyaga belül­ről kifelé teljesen rugalmas volt, hiszen a kis figura könnvedén dugta át. húzta be raRa a i-«+~*-*->álcát. Mag­más helyen. S e nyílások röetön be is forrtak, nyo­muk sem látszott a burok felületén. Ugyanakkor kí­vülről jövő erőnek a kéreg szilárdan ellenállt. Ez a tu­lajdonsága akkor derült ki, amikor szökdécselés közben egy éles szegélyű sziklada­rab mellé került, amely ki­állt a földből. A labda oda­pattant, de nem horpadt be, még csak meg sem karcoló­dott. A kő hegye viszont le­törött. Arra egyelőre nem sike­rült Koprának rájönnie, hogy miként szabja meg a jöve­vény fura járművének moz­gási irányát, hogyan van az, hogy lejtős terepen is meg tud állni, miként lehetséges, hogy a labda gurul, old: pattog, ugrál, a benne Ír ő alak függélyes testtartását változatlanul megőrzi? Nem vett észre huzalokat, vezetékeket sem, amelyek a védőburkot az űrhajóval, a nagy gömbbel összekapcsol­ták volna. Szívesen folytatta volna to­vább az izgalmas vizsgáló­dást de nem tehette. Meg­pillantott ugyanis a tisztás túlsó oldalán egy ismerőst. Samut. A nyughatatlan bosz- szúállónak csak hosszúkás feje, gidaszarvai látszodtak ki a bozótból. Szilaj tekin­tetét nem vette le a labdá­ról. Mindjárt megtámadja! Mert ellenségnek tart mindent, ami az új szom­széd telkén él és mozog! Rendkívüli szellemi ké­pességekkel ugyan nem ren­delkezett, de nehéz helyze­tekben koprának villám­gyorsan váltott az agya. Semmi jó nem származhat­na abból, ha valami csete­paté robban most k; a fan­tasztikus jövevény és a dü­hös kis kecskebak között. Elsősorban Samut féltette. Ezért szempillantás alatt döntött. És cselekedett is. Kiugrott a tisztásra, ösz- szecsapta tenyerét és a biz­tonság kedvéért még kur­jantott is egy félelmetesét. A hatás nem maradt el. Samu abban a minutum- ban visszahúzódott, és a labda is megszüntette a szök­décselést. Kibukkant belőle a pálcika, és felemelt vége Kopra feje felé irányult. Mulatságos jelenet. A világűrből érkezett Gu- liver golyóstollbetét nagysá­gú fegyverével merészen megcélozza az óriás földla­kót. Az újságíró önkénytelenül felkacagott. Nagyon rövid kacagás volt ez. Alig hallható szisze"3) hang, alig érzékelhető ütés a homloka közepén és Kop­ra — kővémeredt. A szó legszorosabb értel­mében. Elzsibbadt az egész teste, mozgásképtelenné vált. Sem­minemű fájdalmat nem ér­zett. Látott. Hallott. Az agya sem bénult meg, vi­szont annyi ereje sem ma­radt, hogy egy szót szóljon, nemhogy segítségért kiáltson. Bár sokra azzal sem ment volna ezen a néptelen tájon. A labda pedig felpattant, fel, a szeme vonaláig. — Barát vagyok. Nem el­lenség. Nem áll érdekemben, hogy önnek bármi rosszat tegyek. Ellenkezőleg. Öröm­mel segítek, ha módomban áll. Békés szándékkal jöt­tem. Nem avatkozom az ön ügyeibe. Kérem, viszonozza jóindulattal jóindulatomat. Micsoda varázslat ez?! A hangot mintegy belül hall­ja, a fejében. Illetve nem is a hangot, a gondolatát hall­ja a másiknak! — Pontosan így van. Érintse meg a homlokát, ki­tapinthat ott egy mákszem- nyi tapadó-korongot. Még tréfál is velem ez a vakarcs? — gondolta Kopra elkeseredetten. — Előbb szo­borrá merevít, aztán meg azt tanácsolja, nyúljak a homlokomhoz. — Nyúljon csak bátran — érkezett azonnal a felelet. — Feloldottam a sokkot, minthogy önnek nincs el­lenséges, ártó célja velem kapcsolatban. Az újságíró nagy meg- kör nvebbüléssel fogadta a közlést, megtapogatta hom­lokát. Gyűrűs ujja hegyével valóban valami pici, kerek, hűs fémdarabkát érzékelt. Egészen fent, az első haj­szálak tövében. — Kérem, ne vegye le —> érkezett a labdából az aján­lat. — Ne vegye le, hacsak nem akarja megszakítani a további érintkezésünket. Azt a tapadó korongot én lőttem ki önre az imént, azzal te­remtettem meg a gondolati kapcsolatot közöttünk. Én Hax vagyok, és az űrből jöttem. — Én Kopra vagyok — mutatkozott be hangosan a másik, mert nem olyan könnyű megszokni, hogy nincs szükség hangra a beszélgetéshez. — Kopra Ti­bor a nevem és a sufniból jöttem. És alig tudok ma­gamhoz térni a csodálkozás­tó'. Hogy a mi Földünkre érkezzék valaki a kozmosz­ból? Megáll az ész! — Miért, Önöktől még senki nem repült ki az űr­be, nem járt idegen égites­ten? — Járt, de az egészen más. — Nem más, csak fordí­tott a művelet. — Egy pillanat, mielőtt tovább társalognánk. Ho­gyan is áll a dolog ezzel a gondolatátvitellel? Nem a tudományos-műszaki megol­dás foglalkoztat, ezt úgy­sem érteném meg, hanem az képeszt el, hogy ön ma­gyarul beszél, földi fogalma­kat használ. Kiköt a glóbu­szunkon. találkozik egy em­berrel és rögtön tudja, hogy mi a homlok, a korong, a sokk. hogy mekkora a mák- szemnyi?! Talán nem ez az el, 7 látogatása? Járt már nálunk? Ismer bennünket? \Folytatjuk.J

Next

/
Thumbnails
Contents