Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-16 / 270. szám
1971. november 16. SZOLNOH MEGYEI NÉPLAP .» Nagy ünnep volt Nagyivánon Mikor rendezték meg először a falu ilyen közös ünnepét? Erre pontos választ senki nem tudott adni. — Legalább tíz esztendeje annak, ha nem több — vélekedett Kovács György. Az idős emberre büszke a falu apraja-nagyja: a veteránnak járó tisztelet, megbecsülés érződik ahogyan róla, vele beszélnek. Ö is ott ül a munkából kiöregedett tsz-tagokkal, postásokkal, — vasutasokkal, alkalmi mun- kásokKal az ünnepi asztal mellett, ahol tányérokban illatozik vérpiros lében a birakpaprikós, a tányérok mellett hófehér kenyér kínáltatja magát. Nyolc birka lelte halálát a nagy i ván i öregek napjára: ennyi kell ahhoz, hogy az Űj Élet Termelőszövetkezet — megkapó, kedves, szép szokásként — vendégül lássa a falu öregeit. Minden évben egyszer. Nemcsak a tsz öregeit — a falu minden idős emberét. — Egy falu, egy tsz van nálunk. A mi gazdaságunk a legnagyobb gazdálkodó egység a községben, úgy illik, hogy mi vállaljuk az öregek napjának rendezését, finanszírozását — mondja Toldi József tsz elnökhelyettes, aki minden évben a legfőbb szervezője az ünnepségnek. A mi fajtánkból raló Felcsendül a himnusz, — húzza a cigányzenekar! Az öregek énekelnek. Van ünnepi beszéd — Bugán Mihály. a gazdaság elnöke tartja — műsort adnak az úttörők, majd cukorkáscso- magokat nyújtanak át a KISZ-esek a nagymamáknak. 1 Kovács György és felesége meghatódott, de az elér- zékenyülés perceit hamar felváltja az emlékezés. Az öreg arról beszél, hogyan lett vörösőr, hogyan vett részt 20 éves korától a munkásmozgalomban. — Kovács néni is múltat idéz: ember- nyi fiára, aki életét áldozta szép jelenünkért: a harmincas évekre, amikor „reggel még nem tudtam, hogy este mit adok enni a gyerekeimnek”. Azután: „A papa megkapta a Szocialista Hazáért Érdemérmet. Elküldték bennünket üdülni, van tisztességes nyugdíjunk, a gyerekeink szeretnek. Kell ennél több?” Kovács György a termelőszövetkezetet dicséri: szépen gondoskodnak az öregekről, látszik, hogy ér- zőszívűek a vezetők, a tagok. „A mi fajtánkból valók!” A termelőszövetkezetnek 178 járadékos tagja van. Néhány évvel ezelőtt évente 120 forintot adtak a téli tüzelő megvásárlására — többre nem futotta anyagi erejükből. Most már megművelik az öregek háztáji földjeit, ingyen hazaszállítják a terményt. Nagyon sok idősnek ez az egyetlen jövedelemforrása. /Vagy dolog us kérem ! A 86 esztendős Nagyfejeő László is dicséri a szövetkezetei: — megroggyant az öreg házuk, nem tudták hová legyenek, mihez kezdjenek és lám egyszer csak ott volt 2500 vályog az udvarukon. A közös adta, és rendbe hozták az öreg hajlékot. . „Nagy dolog az, kérem!” Koccintunk az öregek egészségére. Nagyfejeő néni éppen csak kortyol egy kicsit a hideg sörből — illendőségből. Az öreg nem állja meg. dicsekszik: „Nemesi család a mienk. III. Ferdinand 1637-ben adományozott nemességet az ősapának. Még most is megvan a címer. — Aztán Nagyfejeő Mihály orvos 1836-ban megújította a nemesi kiváltságlevelet. Őrzöm a papírokat. Ha felénk jár, nézzen be hozzánk, — megláthatja.” Szó esik arról később, hogy ők — meg a szüleik is — cselédemberek voltak egész életükben. Erről a nádbérletről sokat beszélnek az öregek. Nemcsak Nagyfejeő László, hanem Csirmaz Kálmán is, aki 21 holdon gazdálkodott valamikor, kiváló gazda volt és alapítója a valamikori Vörös Hajnal Tsz-nek. „Sokat jelent, nagy haszon lesz rajta!” — mondja ő is. Évszázados pere volt ez a falunak: a határban lévő nagykiteriedésű nádat soha nem arathatták le a nagyivániak. Pedig ott, ahol a föld értéke holdanként 3—4 aranykorona, szükség lett volna mindenre, ami pénzt hoz a házhoz. „Minden kincsünket idegenek vitték el.” Kincs itt a nád! A szövetkezet elnöke később megmagyarázza hogyan értelmezik a „kincset.” — Lesz vagy 200 ezer kéve, ez azt jelenti, hogy 60 ezer exportkévét tudunk előállítani. Ebből körülbelül 2.5 millió Ft bruttó árbevételünk lesz. A pénzzel egyenértékű, hogy télen is tudjuk a tagokat foglalkoztatni, sőt, további hetven asszonynak adhatunk munkát. — Jelentős melléküzemágunk lesz a nádfeldolgozás. Itt kell megemlíteni a nagyivániak fájó gondját, — ezt is az öregek említik esze- getés közben: „miért nem a mi szövetkezetünké a halászati jog?” A falu határában nagy „vadhalastó” van. Hat—hat katona líú Ebéd után ismerkedek meg a Szabó családdal: három testvér —Veronika, Mihály, Rózsika — élete párjával az asztal mellett. „A mi családunk a legnagyobb a faluban!” A három házaspárnak összesen 26 gyereke, — megjegyzi a számadásnál az egyik mellettem ülő vidám kedvű asszony: „sok boldog éccakájuk volt!” — 41 unokája, 3 dédunokája van. Valamennyien a tsz- ben dolgoztak, míg nyugdíjba nem mentek. Ami különösen nagy büszkeségre ad okot: Veronika néninek is, Mihály bácsinak is 6—6 katona fia van! — Jó élet van a faluban? — kérdem. — Itt születtünk, itt is halunk már — mondják szinte egyszerre. — Búcsúkor az egész család összejön, a gyerekek közül már sokan máshol élnek, de haza, csak idejönnek. ÍrHáromszáz idős embert látott vendégül a nagyiváni Üj Élet Termelőszövetkezet ezen a vasárnapon. A közös 25 000 forintot szavazott meg erre a célra. Varga Viktória Továbbképzésen a nőbizottságok e. nőkéi (Tudósítónktól) Egy éve, hogy a nagykunsági mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben is megalakultak a nőbizottságok. A területi szövetség egyik fontos feladata, hogy a nőbizottságok munkáját segítse. Ez annál is inkább szükséges, mivel ezen a területen sem jobb a nők helyzete az országos átlagnál, sőt rosszabb is. A munka további javítása és segítése érdekében szervezett a szövetség Hajdúszoboszlón négy napos továbbképző tanfolyamot, melyet tegnap fél tízkor nyitott meg Szűcs Sándorné, a Nagykunsági Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége nőbizottságának elnöke. — A tanfolyam tematikáját úgy állítottuk össze, hogy a hallgatóság közül mindenki elmondhatja eddigi tapasztalatait, problémáit, de ugyanakkor útmutatást ad a további munka szervezéséhez is — mondotta megnyitójában Szűcs Sándorné. A meghívottak 90 százalékának megjelenése bizonyítéka az ügy iránti érdeklődésnek és fontosságának. Megnyitó előadást Tóth János elvtárs, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának titkára tartott a X. pártkongresszus határozatából, különös tekintettel a parasztság, a nők és az ifjúság helyzetére, valamint a nőbizottságok pártirányítására. A továbbiakban előadást tart majd Fehér Lajosné, a-z Országos Szövetkezeti Tanács nőbizottságának elnöke, Suba István, a tsz-szövetség titkára. Dr. Jancsó János, a szövetség jogtanácsosa az új egységes szövetkezeti törvényről és a nőket érintő legfontosabb szabályokról tart előadást. Háztá'i terménydarálók A háztáji gazdaságokban országszerte ismertek — és még mindig igen keresettek — a székesfehérvári terménydarálók. Ezekből a székesfehérvári Finommechanikai Vállalat az idén a tervezett 25 000 helyett már eddig, november közepéig harmincezret gyártott, í többségét a hazai kereskedelemnek adta át. Kürti András: Látogató a Kopasz-hegyen E Vigyázva, hogy zajt ne üssön, Kopra Tibor a bokrok fedezete mögött egészen a tisztás széléhez kúszott. Ügyet sem vetett rá, hogy néhány gonosz tüske végig karistolja a bőrét. Sikerült a labdát vagy két méternyire megközelítenie. így már tüzetesen is szemügyre vehette a Hold és a gömb együttes fényénél. Legelőször is azt állapította meg, hogy a labda csak amolyan védőöltözet, űrruha. vagy inkább űr-burok. Világoszöld színű, áttetsző anyagból van. átsejlenek rajta viselőjének, pontosabban a benne tartózkodónak a körvonalai. De csak annyira. mintha matt üvegen keresztül látna. Zömök törzsön a fókáéhoz hasonló kerek fej ült, k'. keze. két lába van. Kisebb tartozékokat, szemet, orrot, fület, szájat nem sikerült kivennie. Ha egyáltalán volt ilyesmi. Az űrből érkezett miniatűr vendég — az újságíró most már biztos volt abban, hogy látogatója nem földi lény — furcsának és titokzatosnak látszott ugyan, de egyáltalán nem volt félelem- keltő. Már csak a méretei miatt sem. Magassága alig haladta meg a másfél araszt. Persze, rémülettel tölthet el bárkit egy ekkora pók, hangya, darázs. De a jövevény testi felépítése hasonlított az emberéhez, és nem voltak fullánkjai, csápjai. karmai. Az átlátszó labdában mozgó figura inkább kellemesen mulatságos benyomást keltett, mintsem ijedelmet. Megnyugtatóig hatott a figyelőre az is, hogy az említett pálcikán kívül — már amennyire ez egyáltalán megállapítható volt — nem lehetett a jövevénynél semmiféle viszonylag nagyobbfajta fegyver. ’ gömbhéjszerű védőöltözet néhány sajátosságát is megfigyelhette a bokrok mögött leselkedő fiatalember. A labda anyaga belülről kifelé teljesen rugalmas volt, hiszen a kis figura könnvedén dugta át. húzta be raRa a i-«+~*-*->álcát. Magmás helyen. S e nyílások röetön be is forrtak, nyomuk sem látszott a burok felületén. Ugyanakkor kívülről jövő erőnek a kéreg szilárdan ellenállt. Ez a tulajdonsága akkor derült ki, amikor szökdécselés közben egy éles szegélyű szikladarab mellé került, amely kiállt a földből. A labda odapattant, de nem horpadt be, még csak meg sem karcolódott. A kő hegye viszont letörött. Arra egyelőre nem sikerült Koprának rájönnie, hogy miként szabja meg a jövevény fura járművének mozgási irányát, hogyan van az, hogy lejtős terepen is meg tud állni, miként lehetséges, hogy a labda gurul, old: pattog, ugrál, a benne Ír ő alak függélyes testtartását változatlanul megőrzi? Nem vett észre huzalokat, vezetékeket sem, amelyek a védőburkot az űrhajóval, a nagy gömbbel összekapcsolták volna. Szívesen folytatta volna tovább az izgalmas vizsgálódást de nem tehette. Megpillantott ugyanis a tisztás túlsó oldalán egy ismerőst. Samut. A nyughatatlan bosz- szúállónak csak hosszúkás feje, gidaszarvai látszodtak ki a bozótból. Szilaj tekintetét nem vette le a labdáról. Mindjárt megtámadja! Mert ellenségnek tart mindent, ami az új szomszéd telkén él és mozog! Rendkívüli szellemi képességekkel ugyan nem rendelkezett, de nehéz helyzetekben koprának villámgyorsan váltott az agya. Semmi jó nem származhatna abból, ha valami csetepaté robban most k; a fantasztikus jövevény és a dühös kis kecskebak között. Elsősorban Samut féltette. Ezért szempillantás alatt döntött. És cselekedett is. Kiugrott a tisztásra, ösz- szecsapta tenyerét és a biztonság kedvéért még kurjantott is egy félelmetesét. A hatás nem maradt el. Samu abban a minutum- ban visszahúzódott, és a labda is megszüntette a szökdécselést. Kibukkant belőle a pálcika, és felemelt vége Kopra feje felé irányult. Mulatságos jelenet. A világűrből érkezett Gu- liver golyóstollbetét nagyságú fegyverével merészen megcélozza az óriás földlakót. Az újságíró önkénytelenül felkacagott. Nagyon rövid kacagás volt ez. Alig hallható szisze"3) hang, alig érzékelhető ütés a homloka közepén és Kopra — kővémeredt. A szó legszorosabb értelmében. Elzsibbadt az egész teste, mozgásképtelenné vált. Semminemű fájdalmat nem érzett. Látott. Hallott. Az agya sem bénult meg, viszont annyi ereje sem maradt, hogy egy szót szóljon, nemhogy segítségért kiáltson. Bár sokra azzal sem ment volna ezen a néptelen tájon. A labda pedig felpattant, fel, a szeme vonaláig. — Barát vagyok. Nem ellenség. Nem áll érdekemben, hogy önnek bármi rosszat tegyek. Ellenkezőleg. Örömmel segítek, ha módomban áll. Békés szándékkal jöttem. Nem avatkozom az ön ügyeibe. Kérem, viszonozza jóindulattal jóindulatomat. Micsoda varázslat ez?! A hangot mintegy belül hallja, a fejében. Illetve nem is a hangot, a gondolatát hallja a másiknak! — Pontosan így van. Érintse meg a homlokát, kitapinthat ott egy mákszem- nyi tapadó-korongot. Még tréfál is velem ez a vakarcs? — gondolta Kopra elkeseredetten. — Előbb szoborrá merevít, aztán meg azt tanácsolja, nyúljak a homlokomhoz. — Nyúljon csak bátran — érkezett azonnal a felelet. — Feloldottam a sokkot, minthogy önnek nincs ellenséges, ártó célja velem kapcsolatban. Az újságíró nagy meg- kör nvebbüléssel fogadta a közlést, megtapogatta homlokát. Gyűrűs ujja hegyével valóban valami pici, kerek, hűs fémdarabkát érzékelt. Egészen fent, az első hajszálak tövében. — Kérem, ne vegye le —> érkezett a labdából az ajánlat. — Ne vegye le, hacsak nem akarja megszakítani a további érintkezésünket. Azt a tapadó korongot én lőttem ki önre az imént, azzal teremtettem meg a gondolati kapcsolatot közöttünk. Én Hax vagyok, és az űrből jöttem. — Én Kopra vagyok — mutatkozott be hangosan a másik, mert nem olyan könnyű megszokni, hogy nincs szükség hangra a beszélgetéshez. — Kopra Tibor a nevem és a sufniból jöttem. És alig tudok magamhoz térni a csodálkozástó'. Hogy a mi Földünkre érkezzék valaki a kozmoszból? Megáll az ész! — Miért, Önöktől még senki nem repült ki az űrbe, nem járt idegen égitesten? — Járt, de az egészen más. — Nem más, csak fordított a művelet. — Egy pillanat, mielőtt tovább társalognánk. Hogyan is áll a dolog ezzel a gondolatátvitellel? Nem a tudományos-műszaki megoldás foglalkoztat, ezt úgysem érteném meg, hanem az képeszt el, hogy ön magyarul beszél, földi fogalmakat használ. Kiköt a glóbuszunkon. találkozik egy emberrel és rögtön tudja, hogy mi a homlok, a korong, a sokk. hogy mekkora a mák- szemnyi?! Talán nem ez az el, 7 látogatása? Járt már nálunk? Ismer bennünket? \Folytatjuk.J
