Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

1971. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Külföldi tőkebefektetések Indiában A külföldi beruházók nem kívánják növelni indiai tőkebefektetéseiket annak ellenére sem, hogy a decemberi általános parlamenti választásokat követően stabi­lizálódott az ország politikai helyzete. Ez­zel kapcsolatban az Indiába irányuló kül­földi beruházások összege a negyedik öt­éves terv időszakában (1969/70—1973/74) lényegesen kevesebbnek bizonyulhat, mint ahogy feltételezték. A tervek szerint 400 millió dollárt tett volna ki. Az Indiai Be­ruházási Központ elnökének G. L. Mehtá- nak nyilatkozata szerint azonban a kül­földi tőke beáramlása Indiába jelenleg mindössze évi 16 millió dollárral egyenlő. G. L. Mehta közölte, hogy az Indiai Beruházási Központhoz nagy mennyiségű igény érkezett a tőkebefektetést illetően angol belga, holland, olasz, amerikai, fran­cia, nyugatnémet és japán ipari társasá­goktól. Megjegyezte, hogy az a nyugat­német gyá'roscsoport, amely tavaly tett utazást Indiában, élén Aba nagybankárral, arra a következtetésre jutott, hogy az országban kedvező feltételek vannak a tő­kebefektetésre. Hasonló következtetésre jutottak a japán Mitsubishi konszern kép­viselői is. akik az idén jártak Indiában. Mégis, bár az Indiai Beruházási Köz­pont az utóbbi három évben nagymeny- nyiségű kérelmet dolgozott fel és meg­felelő tájékoztatást nyújtott a cégeknek, a tényleges külföldi tőkebeáramlás eb­ben az időszakban jelentéktelen volt Az Economic Times vélem én"« szerint a külföldi beruházások gyors csökkenését az magyarázza, hogy a kormány megvál­toztatta a beruházások irányában támasz­tott követelményeket. G. L. Mehta megjegyezte, hogy a kül­földi beruházásokra vonatkozó javasla­tok vizsgálata során a kormány főként a műszaki együttműködésre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a külföldi tőké­nek egy-egy vállalatban való pénzügyi részvételére. A kormány továbbá olyan rendeleteket adott ki, amelyek korlátozzák a külföldi tőke részvételét a fogyasztási cikkek ter­melésében. A külföldi tőkebefektetést Indiában csak olyan esetben engedélyezik, ha a beruházó a legkorszerűbb termelési technológia bevezetését vagy exportáru termelését vállalja. „Teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány nem kívánja ösztönözni a nagyméretű tő­kebeáramlást, mint ahogy ez a múltban volt” — írja az Economic Times. Az in­diai iparfejlesztési miniszter nemrég ki­jelentette, hogy a „know-how” és a be­rendezés importjától való függőség „a drága idő és a külföldi valuta elfecsér- lését, a termelési kapacitások elégtelen kihasználását eredményezi”. Ugyanakkor a külföldi pénzbeáramlás alacsony szintje az utóbbi években nyug­talanságot okoz kormánykörökben, mivel külföldi tőke még azokba az ágazatokba se érkezik, amelyek fejlesztésénél a kor­mány érdeke a külföldi tőkével való együttműködés. Novemberben indiai gyárosokból álló küldöttség utazik az NSZK-ba, ahol tár­gyalni fognak a nyugatnémet tőkének az indiai iparfejlesztésben való szélesebb körű részvételéről. Hasonló célból az In­diai Beruházási Központ igazgatója a kö­zeljövőben látogatást kíván tenni Ja­pánban. Árnyék Afrika fölött A Dél-afrikai Köztársa­ság a közelmúltban fegyve­res agressziót hajtott végre északi szomszédja, Zambia ellen. Először fordult elő, hogy a pretoriai kormány fegyveresei közvetlenül meg­sértették a szomszéd ország szuverénitását. Az agresszió éles visszhangot keltett a független afrikai országok­ban1 <és a kelet- és közép­afrikai országok VII. csúcs- értekezlete határozott támo­gatást ígért Zambiának. Ér­demes ezeknek az esemé­nyeknek tükrében kissé rész­letesebben megvizsgálni a Dél-Afrikában kibontakozó helyzetet. Ha a térképre pillantunk azonnal kitűnik, hogy a Dél­afrikai Köztársaságot függő vagy gyarmati területek gyű­rűje veszi körül , amelyek elzárják a független, prog­resszív nemzeti kormányok vezetése alatt álló afrikai or­szágoktól. A korábbi brit gyarmatok, a Dél-Afrika te­rületébe szigetszerűen beágya­zott Leshotho és Szváziföld, továbbá a nemzeti és állami fejlődés kezdeti fokán álló Botswana Köztársaság gazda­ságilag teljesen kiszolgálta­tott a fajvédő kormány ké- nyének-kedvének. A két vi- Iegháború között népszövet­ségi mandátumként nyilván­tartott, majd a második vi­lágháború után ENSZ gyám­sági területté vált Namibia (Délnyugat—Afrika) teljes egészében á Dél-afrikai Köz­társaság ellenőrzése alá ke­rült. Az északi szomszéd, Rhodesia (Zimbabwe) az 1965-ben deklarált egyoldalú függetlenséget, majd az en­nek nyomán meghirdetett ENSZ-szankciókat követően elsősorban Dél-Afrikára tá­maszkodva igyekezett gazda­sági nehézségeit áthidalni. Itt nyilvánvalóan közreját­szott a belpolitikai nézetazo­nosság is. Mint ismeretes, Jan Smith kormánya — déli szomszéd­jához hasonlóan — kislétszá- mú fehér telepes réteg egyed­uralmára támaszkodik a fe­kete többséggel szemben. Hat millió fekete afrikai fölött mintegy 240 ezer fehér ural­kodik Rhodesiában. Érthető ezek után a Smith-kormány aggodalma, hiszen egy haté­kony gerillamozgalom az or­szágban tarthatatlan helyze­tet teremtene a fajvédők számára. Ez arra kényszeríti a rhodesiai kormányt, hogy szorosabbra fűzze kapcsola­tait déli elvbarátaival. Az északnyugaton és észak­keleten elterülő két portugál gyarmaton, Angolában és Mozambikban már egy évti­zede, illetve öt éve folyik a gerillaháború. A felkelők je­lentős sikereket érnek el, bár az angolai mozgalomban időnként ellentétek keletkez­nek, amelyek megosztják az erőket. Problémát okoz az is, hogy a városban és kikötők­ben eddig nem sikerült na­gyobb befolyásra szert tenni­ük, s így ezek a portugál hadsereg szilárd bázisául szolgálhatnak. Mozambikban némileg más a helyzet Afrikában itt mű­ködik az egyetlen egyesített gerilla-mozgalom, a FRELI- MO, amely több éve aktív fegyveres harcot folytat a portugálok ellen. A nagyobb városokban azonban — An­golához hasonlóan — itt sem sikerült tért nyerniük. Az ország északnyugati részén elterülő, ellenőrzésük alatt álló területek túl messze es­nek a két fő kikötőtől, Bei- rától és Laurenco Marques- től, ami kétségtelenül a gyar­matosítóknak kedvez. A portugálok a közelmúlt­ban jelentős olajkészleteket fedeztek fel Luandától délre, valamint a közigazgatásilag Angolához tartozó Cabinda területén. Ezzel csaknem egy- időben kezdték meg a Zam­bezi folyó mozambiki szaka­szán a hatalmas Cabora Bassa víztároló és erőmű építését, amely a tervek sze­rint 1975 után Dél-Afrika teljes villamosenergia szük­ségletének 8 százalékát szol­gáltatja. Fontos tényező ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az új olajlelő­helyek nem csupán Portugá­lia szükségleteit fedezik, ha­nem a Dél-Afrikai Köztársa­ságot és Rhodesiát is függet- leníthetik a külső olajszállí­tásoktól. A független Zambia hely­zete igen kényes. A Rhode­sia ellen hozott gazdasági blokád következményeit el­sősorban ez az ország szen­vedte meg, hiszen földrajzi helyzete miatt energia-, gép- és közszükségleti cikk-ellátá­sa a szomszédos Rhodesiától függ. Nincs olyan közlekedé­si útja saját rézbányái ter­mékeinek elszállítására, amely ne a szomszédos fajvédő kor­mányok területén, vagy a portugál gyarmatokon át ve­zetne. Rézbányái jelentős ré­szét dél-afrikai trösztök el­lenőrzik. Zambia kormánya, politikájának kialakításánál kénytelen ezekkel a körül­ményekkel is számolni. A befolyási övezet kiter­jesztésére irányuló kísérlet növeli Fekete-Afrika haladó kormányainak ellenállását a pretoriai kormány terveivel szemben. Ezzel párhuzamo­san növekszik a fegyveres összetűzések veszélye, ame­lyek szükségszerűen egyesí­tenék a korszerű fegyverek­kel vívott gyarmatosító há­ború borzalmait a fajüldözés kegyetlenségeivel. Tolnai László Jugoszláv—szovjet gazdasági együttműködés Dragomir Milkovics, a Ju­goszláv Beruházási Bank vezérigazgatója Moszkvában a Külföldi Gazdasági Kap­csolatok Állami Bizottságá­ban tárgyalásokat folytatott a szovjet—jugoszláv gazda­sági együttműködés bővíté­sének lehetőségéről. Megállapodtak, — hogy a Szovjetunió az 1972/73-as pénzügyi évben hitelt nyújt Jugoszláviának egy 210 me­gawatt teljesítményű hőerő­mű építéséhez. A Jugoszláv Beruházási Bank és a Külföldi Gazda­sági Kapcsolatok Állami Bi­zottságának képviselői átte­kintették a fekete- és szí­nesfémkohászati együttmű­ködés bővítésével kapcsola­tos konkrét kérdéseket is, ezzel kapcsolatban megvizs­gálták a Jugoszláv Beruhá­zási Bank korábban előter­jesztett azon igényét, hogy Jugoszlávia hitelt kapjon a szmederovi vasmű második szakaszának kiépítéséhez az 1972—75-ös időszakra. Ezzel kapcsolatban elvi megegye­zés jött létre a szmederevoi vasmű második szakasza megépítésének hasznosságá­I ról, tekintettel arra, hogy az első a Szovjetunió segítsé­gével épült. A szovjet képviselőkkel újból megvizsgálták a szí­nesfémkohászati kapacitások (Trpecsa, Zletovo, Novo Brdo, Szrebrenica, Mojkovac, Sa- bac) bővítését célzó hitelek­Befejeződött a „Mirabel­le” elnevezésű, folyékony hidrogénnel működő francia célanyagrészecske felfogó kamera szerelése, amely a szerpuhovi 70 milliárd elektronvoltos protongyorsí­tó berendezéssel összehan­golva működik majd. A Pá­rizs közelében levő kutató- központban felépített, a ma­ga nemében egyedülálló, cél- anyagrészecskék felfogási helyéül szolgáló kamerát és a ma létező legnagyobb tel­jesítőképességű szerpuhovi protongyorsítót a szovjet és a francia tudósok a nagy­kel kapcsolatos javaslatokat, valamint a cink-, ón- és antimonkapacitások megkét­szerezésének tervét (az 1972 —1975-ös időszakban, ©i ju­goszláv cink- és ónteumelők egyesületének javaslat alap­ján). Ezenkívül a Szovjet­unió érdekelt a jugoszláv bauxitipar számára ’a Jugo­szláv Beruházási Bankon keresztül nyújtandó hitelek­ben. Milkovics, a Jugoszláv Be­ruházási Bank vezérigazga­tója tárgyalásokat folytatott a Szovjet Külkej.-sekedelmi Bank elnökével, IvanowaL Ebből az alkalomfból megál­lapodtak, hogy a következő hónapokban megvizsgálják a Jugoszláv Beruházási Bank­nak nyújtandó» középtávú hitelek lehetőségét olyan árutermelő kapacitások nö­velése érdekében, amelyek iránt a szovjet gazdaság ér­deklődik. Milkovics tárgyalt aKGST- országok Nemzetközi Beru­házási Bankjának elnöké­vel, Vorobjowal és mun­katársaival is. Megvizsgál­ták a Jugoszláv Beruházási Bank és tagjai, valamint az említett nemzetközi bank közötti együttműködés lehe­tőségeit — Megállapodtak, hogy a soronkövetkező idő­szakban konkretizálják a ju­goszláviai beruházási lehe­tőségeket, — amelyekben a Nemzetközi Beruházási Bank szovjet és más szocialista tagjai érdekelve vannak. energiájú fizika területén folytatott kísérleteknél hasz­nálják. A többemeletnyi magas francia berendezést speciáli­san azzal a céllal építették, hogy a szovjet protongyorsí­tóval összehangolva működ­jék. A szovjet és a francia fél pontosan teljesítette a Szovjet Atomenergia Bi­zottság és a Francia Atom­energiaügyi Bizottság között létrejött egyezményben vál­lalt kötelezettségeket. Ezt a dokumentumot még 1966 októberében, a szerpuhovi szinkrotron üzembehelyezése előtt írták alá. Az Imilinszki vasbetonüzem látja el vízelvezető csator­nákkal az Azerbajdzsáni Köztársaság termelőszövet­kezeteit és állami gazdasá­gait. Most új terméket: 4 méter magas, 120 centimé­ter átmérőjű csöveket ké­szítenek öntözőcsatorna cél­jára. / Autóút az Amazonas medencéjében Brazília újabb nagyjelentő­ségű, merész programba kez­dett: az ország integrációjá­nak és fejlesztésének előmoz­dítására megkezdte az Ama­zonas vidékén végighúzódó autóút építését. A vállalkozás mérnöki és építési, valamint társadalmi és gazdasági szempontból na­gyobb méretű és nagyobb feladatok elé állítja megvaló­sítóit, mint Brasüiának, a vi­lág legmodernebb fővárosá­nak felépítése. A Mirabelle kamerája Közös szovjet—-francia fizikai kísérletek ( A „Mirabelle” kamerája több mint 7000 liter mí­nusz 250 Celsius fokos folyé­kony hidrogént tartalmaz. A hidrogéntér felett és alatt hatalmas, egyenként 400 tonna súlyú mágnesek van­nak. Ezek eltérítik eredeti útjukból a gyorsított proto­nok és a hidrogénmagok összeütközésénél keletkező töltött részecskéket. így le­hetővé válik, hogy a fiziku­sok megállapítsák a másod­lagos részecskék sebességét, tömegét, töltését és sok más jellemzőjét. A szinkronban működő nyolc filmfelvevő- és fényképező berendezés három irányban ad részletes képet a berendezésben le­zajló nukleáris folyamatok­ról. A szerpuhovi gyorsító be­rendezésnél dolgozó szovjet szakemberek gondosan fel­készültek a „Mirabelle”-lel párhuzamosan végzett mun­kára. A gyorsító főmérnöke, Alekszej Zsuravljov elmond­ta, hogy annál a kísérletnél, amikor ellenőrizték az anti- anyag létezéséről felállított elméleti elképzeléseket, a Saserei ik A tudósok kikísérletezték, hogyan lehet „elosztani” a protonokat különböző kísér­leti csatornákba, amelyek több. párhuzamosan folyó kísérlet céljait szolgálják. A részecskegyorsító nyúj­totta kutatási lehetőségek lényegesen megnőttek, — minden újabb munkaciklus­nál egyre több kísérletű csatornát kapcsolnak hozzá. A francia tudósok egy sor közös kísérletre készülnek szovjet kollegáikkal. Meg­kezdődött például a „Héra” gyorsító komplexum egy­folytában több mint két hónapon át működött. A regisztárló készüléken ak­kor többezer milliárd ré­szecske haladt át. A műsze­rek öt esetben regisztráltak antihélium-magot. Később azután igazolást nyert az a hipotézis, amely elsőrendű jelentőségű a modern ter­mészettudományban. A szerpuhovi szinkrotron üzembehelyezése után a szakemberek arra töreked­tek. hogy elérjék a protonok tervezett energiaszintjét. Ezt a feladatot már négy évvel ezelőtt megvalósították. Sőt, mi több, a gyorsítóberende­zés 76 milliárd elektronvolt energiájú részecskéket is „adott” — ez magasabb a tervezett szintnél. Ez év nyarán újabb jelentős ered­ményt értek el — olyan pro­tonsűrűséget regisztráltak, amely kétszeresen megha­ladta az eredetileg tervezett sűrűséget. A szinkrotron ma már stabilan, minden im­pulzusnál 2000 millárd pro­tont „termel”, amelyeknek energiája eléri a 70 milliárd elektronvoltot. a Hérát elnevezésű francia berende­zés szerelése, amely Párizs közelében fog működni. A szerpuhovi gyorsító komplexum kitűnő lehetősé­geket biztosít a mikrovilág tanulmányozásával kapcsola­tos legkülönbözőbb fizikai kutatásokhoz. A dubnai atomkutató intézet munka­társai, az Európai Magkuta­tó Szervezet és más labora­tóriumok munkatársai ered­ményesen használják ezt a komplexumot A Transzamazonasi autóút, amelynek munkálatait már megkezdték, több mint 4000 kilométer hosszúságban szeli át az Amazonas vidékét. Az út megépítésének az lesz a következménye, hogy a la­kosságot a szárazság sújtotta északkeletről áttelepítik olyan vidékre, ahol a mező- gazdaság, a bányászat és más gazdasági ágak nagyobb ter­melékenységre és jobb élet- körülményekre nyújtanak le­hetőséget. f t 4

Next

/
Thumbnails
Contents