Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-09 / 238. szám
i971. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Elfogadták a szervezeti működési szabályzatot — Helyi rendeíetek a lakásé osztásról — „Pro Űrbe" díj minden évben ŐSZI HALÁSZAT <rW: RÍ vaSeaS^SSKRSBSSSSw^ (MTI Foto — Tóth Béla felv. — KS) Észt ex libris kiállítás a Szigligeti Színházban Tegnap ismét találkoztak Szolnok város tanácstagjai A városi tanács nagy jelentőségű okmánya, a szervezeti és működési szabályzat-ter. vezete került a megbeszélés gyújtópontjába. Az érdemi vitában kialakult véleményekkel és javaslatokkal kiegészítve a tanácsülés egyhangúlag elfogadta a tanács, rendeletként életbelépő szabályzatot. Ezután a lakásügyekkel kapcsolatos rendelet elfogadásáról döntöttek. Az újonnan alapított „Pro Űrbe” díj adományozásának rendjéről is határozott a városi tanács. A bronzból készült, téglalap-alakú, arany színű plakettet és a velejáró 6000 forintot évenként Szolnok felszabadulásának évfordulóján, november 4-én a városi tanács elnöke adja majd át azoknak, akik a város fejlesztése érdekében kimagasló érdemeket szereztek. (A díjat már ebben az évben odaítélik.) Régi jogos igény kielégítésének tett ezt követően eleget a tanácsülés. Űj szervet: Társadalmi és Családi Eseményeket Rendező Intézetet hívott életre. Az utolsó napirendi pontok között a „Társadalmi Munkáért” kitüntető jelvények, plakettek és elismerő oklevelek adományozásáról határoztak. több szűkét, különösen szocialista brigádunk jeleskedett. — Területünk, ahová a postai küldeményeknek mindennap el kell jutni, Kétpótól Túrkevéig és Szarvas határáig tart. A legtávolabbi tanya a postásnak egy napi járóföld. Még szerencse, hogy a termelőszövetkezetek vállalták, hogy a legeldugottabb helyekre kiviszik a leveleket, újságokat. A jövő a kézbesítés gépesítéséé. Talán már az idén elindul egy gép. kocsi, amely a város perifériáin lévő lerakatokba kiszállítja az újságot, így a kézbesítőknek nem kell reggelente bejönni érte a postára. A távolabbi tervünk az, hogy a külterületeken egy-egy bekötőút mentén vagy üzem területén postaszekrényt állítunk fel, ahonnan az előfizetők kivehetik az újságokat. Az új előfizetők tehát már kevesebbet fognak bosszankodni a sajtótermékek késése miatt. Fodor Sándor, a főtéri ABC áruház vezetője is közéjük tartozik. — Miért csak most szánta rá magát a Néplap elő, fizetésére? — Nem vagyok teljesen új olvasó, mert már eddig is meg-megvásároltam a Néplapot, azonban rendszeres előfizető csak néhány napja vagyok. Szeretném alaposabban megismerni megyénk életét — benne szűkebb pátriánkét, Mezőtúrét — pb — Jelentős kiállítás nyílt a Szigligeti Színház előcsarnokában. Eddig ismeretlen oldalát villantja fel testvérnépünk képzőművészetének. Csupán felvillantja, hiszen 30 lapon egy nép művészetének kedvelt és fejlett területéről számot adni lehetetlen. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy Észtországban milyen hagyományai vannak a betű, a könyv tiszteletének, s így természetesen a hozzá szorosan kapcsolódó kisgrafiká- nak is. A kiállító művészek neve nem ismeretlen a szolnoki tárlatlátogató közönség előtt. Nagygrafikai lapjaikkal a múzeum kiállításain, sőt itt, a Szigligeti Színházban is többször találkozhattak. E szereplésük azonban mégis újdonságot jelent. A középgenerációhoz tartozó Richard Kaljo-t nemcsak azért illeti az elsőség, mert a kiállítók között a legidősebb, hanem azért is, mert a fametszés elismert mestere az ex libris művészetben. Ex libris alkotói stílusát kiválóan reprezentálják a bemutatott. Evald Piho számára készített könyvjelek, amelyek a kiállításon két változatban is láthatók. Az egyik az újságíró E. Pihot „munka közben” ábrázolja. A kávéházban (egyébként is ez Kaljo kedvenc témája) beszélgető aszonyokat lesi-hall- gatja ki egy vidám, szenzációs sztori reményében, jegyzetfüzettel kezében — az asztal alóL Az asztal körül felvonultatott s az előtérben önfeledten pletykázó asszonyok szófoszlányait szintén leplezetlen emberi kíváncsisággal leső karikatúrisztikus jellemfejek — véletlen hasonló, ság bár — de kissé a Gácsi Mihály felvonultatta kocsmai törzsvendégeket idézik. Kutatók sora bizonyította már, hogy az észt nép annyira azonosult a természettel hogy ősi szokásaiban, hitvilágában realitás és képzelet teljesen összefonódik. A fa, a helyhez között növény járni tud együtt az emberrel. Ezt a szellemet érezzük továbbélni Vive Tolli vala- menyi munkáján. A természeti motívum, a növényi ornamentika átélt, kedvelt témája. Bemutatott ex librisei sem térnek el ettől az ősi idéző, népmondai vonulattól. Avo Keerend-től mindössze egy munka látható. A felesége számára készített színes metszet hagyományos stílusban fogant. Erről is leolvasható azonban néhány keerendi alkotói sajátosság. Hiszen ez is kedvenc — sőt ma már kizárólagos technikájával: színes linómetszéssel készül, amelynek jelenleg nemcsak Észtországban utól- érhetetlen mestere, de linómetsző művészetét külföldi díjak is bizonyítják. Az ifjabb generációhoz tartozó Jüri Arrak, az észt művészeti élet „fenegyereke”. Kitaposatlan utakon halad a művészet szinte minden ágazatában. Mi Szolnok kon ötvösművészként isJ mertük meg. Csak tal- linni tartózkodásunk so-; " rán tisztázódott, hogy legalább olyan neve van a festők, grafikusok között isi Sőt filmek, tv-darabok számára is gyakran készít színpadképeket. Legfőbb törek-j vése, hogy mindenben egye-; dülállót alkosson. Ez nem az elődök tagadását jelenti,' hiszen például egy grafikai sorozata éppen a nagy orosz realista festő, Repin munkái-« nak átfogalmazásából szüle-; tett. Az észt grafika hagyomäJ nyos, magyarázó, realisztikuJ sabb előadásmódjától áttéte-; lesebb fogalmazásával tér éli Bizonyítja ezt a Saluri nevű fiatal észt írónak készített ex libris, melyen egy vicsorító fogú, groteszk profilú fejformába egy csengőt komponált. Annak a gondol latnak a kifejezésére, hogy a' mű tulajdonosa író; azaz olyan ember, aki mindig tö-; rődik a világ dolgaival, ál-' landóan jár az agya, akinek „Fejében mindig csilingel egy csengő”. E kamarakiállítás szerény1, anyaga nem szerves, módsze-i rés válogatás eredménye. Hi-; szén nincs még meg a megfelelő kapcsolat sem a két ország művészei, sem pedig művészeti intézményei között. Arra azonban alkal-; más, hogy tovább bővítse az észtek kiváló képzőművésze-; téré vonatkozó ismereteinket.’ Szabó István Hadművelet” a olvasóért Szeptember 15-től október 1-ig tartott Mezőtúron a sajtóterjesztési kampány és az eredmény: több mint félezer új olvasója van a Néplapnak a városban Az előkészítés a kampányt hosz. szú hónapokkal megelőzte. A városi párt-végrehajtóbizottság márciusi ülésén intézkedési tervet fogadott el, melynek egyik pontja azt tartalmazta, hogy a városban márciustól lehetőleg ne csökkenjen az olvasók száma. Sikerült: szeptember 15-ig nemhogy csökkent volna, de több mint félszázzal nőtt a Néplap eőfizetőinek tábora. A párt alapszervezetekben kijelölték a sajtófelelősöket, majd egy összevont városi sajtóaktíva tanácskozást tartottak, melyen mindenki részt vett, aki a lapterjesztési munkába bekapcsolódott. Nagyon jó légkörben zajlott le a megbeszélés és így folytatódott a munka is két hé. ten keresztül. A „hadművelet” irányítója Molnár Sándor. a városi pártbizottság osztályvezetője volt. Tevékenységét a kilenctagú sajtóterjesztési operatív bizottság segítette. Az első példány óta olvasom Egy új előfizetőt keresünk, eközben, tévedésből ropogtattunk be Tóth Ist- 'án, nyugdíjashoz, a Tolbu- xin űt 56 szám alá. Nem >ántuk meg. Lapunk egyik «olvasójával találkoztunk. — Én az első példány óta ilvasom a megyei újságot és Imondhatom, nagy híve létem a Néplapnak. Széleskö- ű tájékoztatással szolgál az lvasóknak, ki-ki megtalálja >enne a kedvenc témáját. Íz más kérdés, hogy az ér. leklődési körnek megfele. lően az egyik olvasó ebből, a másik amabból olvasna még többet. Én a tudományos és elméleti, politikai cikkeket böngészem alaposabban. — Mondom, ez az én véleményem, mert a feleségem a lap hátsó oldalát olvasgatja szívesebben. Ami viszont nem a Néplap bűne: javítani kell a kézbesítésen, mert nem egy ' olvasó mondja le az újságot a rendszertelen kézbesítés miatt Talán majd gépkocsival Makai Barna, a mezőtúri postahivatal vezetője sokat segített a szervezésben a kampány idején. — A városban 1810 családnak jár a Néplap, a tér. jesztést azonban tovább folytatjuk. Egyébként az előfizetők gyűjtéséből kézbesítőink is kivették a réBODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 21. ...A Volksstimme című bécsi lap kiadóhivatalába közvetlenül a záróra előtt egy férfi érkezett. A hirdetésfelvétel pultja elé állt és gyűrűjével megkocogtatta az üvegablakot. A helyiség belsejéből egy hölgy sietett az ügyfélhez, aki egy legépelt apróhirdetést nyújtott be a kezelőasztalra. A tisztviselőnő megszámlálta a szavakat, közölte a hirdetés árát. — Ha expressz adom fel, mennyibe kerül? — kérdezte az ügyfél. — Á kétszeresébe — mondta a hölgy —. de abban az esetben már a holnapi lapban megíelenik. Az ügyfél még néhány schil’insret dobott az asztalra azután eltávozott. A tisztviselőnő egy kis tartályba helyezte a papírlapot, a tartályt a csőoostába tette és halk szisszenéssel jelezte a gép. hogy a küldeményt a szedőterembe továbbította. A nyomda vezetője kiemelte a papírt, az egyik szedő leszedte a szöveget, a mettőr beemelte az oldalba, később az öntő formát öntött róla. a gépmester beemelte a rotációsba és amikor a dudaszó a gépindulás elérkezett pillanatát jelezte, sok tízezer lapban már ott volt a néhány parccel ezelőtt feladott apróhirdetés. A lapot postázták útnak indították az osztrák főváros utcáira, és a külföldi nagyvárosok felé. Másnap reggel az egyik budapesti standon is kitették a legfrissebb bécsi napilapot. A rikkancs széles mosollyal üdvözölt egy elegáns urat. aki néhány magyar lappal egvütt egy Volksstim- mét is vásárolt Ez az úr a sarkon túlié sétált és egy ott várakozó 1300-as Volkswagenbe ült. Szép lassan es óvatosan vezetve az egyik kórházhoz hajtott Kocsiját az épület előtt az utcán hagyta, udvariasan viszonozta a portás köszönését majd a második emeletre, a sebészetre ment Ekkorra már kigombolta kabátját, újságjait az asztalára dobta. Fehér kórházi öltözéket vett magára. Azután a falhoz lépett és szemügyre vette a táblát, megállapította, hogy délután kettőig nincs operációja. Újságolvasásba kezdett. A bécsi lapot utoljára hagyta és csak felületesen futotta át a főcímeket. Azután az apróhirdetési oldalra lapozott, átnézte a közleményeket, felült. Az egyik híradás különösen megragadta figyelmét. „Német modell! Vendégek lakáson történő fogadására felkészülten várja látogatóiét. Lakáson telies komfort alkalmi műterem. télié« diszkréció. Kalandn~o-u„cen' Panzer strasse 13.” Ez a hirdetés az orvosra váratlan hatást gyakorolt. Mindenekelőtt bezárta a pihenőszoba ajtaiát és az asztalát az ablaktól a szoba belsejébe vonszolta. Ügy helyezkedett el, hogy a szemközti épületszárnyból senki ne láthasson be hozzá. Ekkor jegyzetkönyvet vett elő és ott ütötte fel, ahol ez a két sző volt olvasható: „német modell”. Alatta egy telefonszám állt. Bonyolult számításokba kezdett. Tíz—tizenöt perc múlva már pontosan tudta, milyen feladat vár rá. Érkezni fog valaki, aki parancsot hoz magával és a közvetített utasítást vonakodás nélkül teljesítenie kell. A hirdeté« alján látható lakáscím azt jelenti hogy nemcsak engedelmeskednie kell de felrdatai közé tartozik rz érkező szem élv elhelyezése magyarországi legalizálása is. Dr. Gömöry — mert ő volt az újságárus udvarias vendége — ezután visszarendezte irodáját, kinyitotta az ajtót és a házitelefonon az osztály vezető nővérét hívta. — Sajnos hőemelkedésem van — közölte —. nem vehetek részt a viziten. Az igazgató úrnál beteget jelentek, kérem a lakásomon senki ne keressen, szeretnék meggyógyulni. Gömöri doktor néhány perc múlva hazaérkezett. Mindenekelőtt a háziasszonyát: házvezetőnőjét kellett eltávolítania. Ezt könnyen megoldotta, a balatoni ví- kendházába küldte néhány napra, takarítson, festessen, hozza rendbe a kertet. Amikor a lakása végre csendes volt, a pincébe ment, ahonnan — az ócska kaca- tok alól — két pisztolyt szedett elő. A fegyvereket szétszedte és kitisztogatta. A hirdetésből azt is megállapította, hogy öt napon belül megérkezik a várt személy. Öt nap..; Cömöry-Gem- ner azt hitte, róla egészen megfeledkeztek. Nemcsak hitte — remélte is. Százszor megbánta már. hogy elrejtőzésére a Gömörv-féle megoldást vette igénybe. Attól nem félt, hogy lelepleződik. hiszen időben gondoskodott arról, hogy a Csík megyei orvos Pesten élő hozzátartozói mind egy szálig elpusztuljanak. Igen am, de ily módon öt gyilkosság terheli még akkor is, ha az áldozatok közül csak egyet lőtt le ő maga, sajátkezűleg. Régebben sokszor fontolgatta, nem kellene-e a magyar elhárító szerveknél jelentkeznie, de mindannyiszor meghátrált. Ügy gondolta, hogy a bűnüldöző szervek a félmegoldással —, azzal, hogy ő SS katona volt és Gömöry neve alatt bujkál — nem elégednek meg. Nyomozni kezdenek, és akkor sok mindenre fény derülhet, a Pri- pet mocsarak vidékén végrehajtott partizánvadászatokra is, a Gömöry-féle család likvidálására, és semmi nem menti meg őt a kö; 'tői. Ráadásul eseménytelen esztendők követték egymást, az ODESSZA 1945-ben ugyan jelentkezett nála, de azóta nem zaklatta. Voltaképpen a bécsi-lapot is csak megszokásból vásárolta meg. hiszen az elmúlt évek alatt mindössze két üzenet érkezett a számára, de egyik sem volt fontos. Annál váratlanabb ez á mostani. Parancsnok érkezik és parancsot hoz. Gömöry-Gemner a heverő- jén feküdt és egvik cigarettát szívta a másik után. A harmadik napon inni kezdett, mert víziók gyötörték.« (Folytatjuk.) \ \
