Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-06 / 235. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. október 6. napfényes Koreában Három új zászló az ENSZ Szék­Egy régi templom — pagoda tetővel „TEMPLOM ELADÓ" „Templom a hozzátartozó parkkal eladó” — ez a szo­katlan hirdetés látott nap­világot az észak-olaszorszá­gi Friuli-Venezía- Giulia já­rás újságjaiban. A hirdetést a Gorizia melletti Borgnano falucska plébánosa adta fel. Eljárását azzal magyarázta, hogy a XVII. század végén épült templomot a teljes tönkremenés fenyegeti, 4 megroskadt tető már nem nyújt védelmet az eső el­len, a falakat kikezdte a nedvesség, a víz szinte tel­jesen lemosta a festménye­ket. Az épület helyreállítá­sához szükség pénz hiány­zik, ezért az egyházközség tagjai elhatározták, hogy eladják templomukat abban a reményben, hogy az új tulajdonos majd restaurál­ja. Amikor megérkezésünk után a főváros melletti szu- náni repülőtérről a negy­venkilométeres betonúton a gépkocsisor végighajtott a széles Rjong Hing és a Val Hiang sugárutakon, az első, ami szemünkbe ötlött, a vá­ros egyik magas dombján felállított Csollima szobor volt. Bárhová is mentünk későbbi programjaink so­rán, a városban ezt a szob­rot mindig láttuk, úgy ma­gasodott a város fölé. Kísé­rőink elmondották, hop- ez a szobor a mesebeli Táltos­lóra emlékeztet, amely ab­ban különbözik a többi lótól, hogy azoktól tizenhétszer gyorsabban száguld. Most is a gyors száguldás, a szaka­datlan előrehaladás jelképe e Csollima. A lószobor há­tán egy könyvet magasra emelő munkás és egy pa- Tasztasszony látható, ők jel­képezik a két dolgozó osz­tály összefogását az új tár­sadalom építésében. A szá­guldó táltosló egyben a mun­kaverseny jelképe is. Deko­rációként láttuk viszont a meglátogatott üzemekben, a hamhüngi „Február 8” ne­vet viselő műanyag és mű- Szálgyárban; a Rjongszoni Gépgyárban, de — villany- körtékből kirakva és estén­ként kivilágítva — a köz­épületek tetején is. A gyárak dolgozói és ve­zetői elmondották hogy a tnunkaverseny fő célja je­lenleg az, hogy hatéves ter­vüket rövidebb idő alatt tel­jesítsék. Ezzel párhuzamosan társadalmi munkaakciókra is mozgósítanak. Kísérőink el­mondták, hogy így építették tel, szakemberek irányításá­val, a főváros főiskolai hall­gatói a Tedong folyó egyik legszebb hídját egy év alatt, így épültek a Csollima su­gárúton a lakóházak, egy nap alatt egy lakószint! A gyerekek Koreában se* a gyerek, nagyon szeretik őket Tisz­ták és jólöltözöttek. Az is­koláskorúak általában sötét­kék szoknyában, vagy nad­rágban járnak, úttörő ing­ben, vörös nyakkendőt vi­selve. Fegyelmezettek. Amerre jártunk, mindenütt azt láttuk, hogy ha többen mentek együtt, akkor sorba álltak, énekeltek. Ha gépko­csisorunkat észrevették, anél­kül, hogy valaki figyelmez­tette volna eket, úttörőkö­szöntéssel üdvözöltek ben­nünket. A Szu Hung-1 mezőgazda- sági szövetkezetben megmu­tatták nekünk az óvodát is. A gyerekek az óvoda kertjé­ben vártak minket, ahol kis körrepülőt, csuzdát, hintákat állítottak fel nekik. Énekel­tek, egy kis harmóniumon óvodás társuk kísérte a dalt. Meglátogattuk a Mand- zsundeiben működő forra­dalmi nevelő intézetet. Itt azokat a fiúgyerekeket neve­lik, tanítják, akiknek szülei életüket áldozták a honvédő ház előtt 1971. szeptember 21-én Bahrein, Katar és Bhután felvételével 130-ra emelke­dett az ENSZ tagországai­nak száma. BAHREIN: A Perzsa­(Arab)-öbölben kis sziget- csoporton fekvő 598 négyzet, kilométer területű sejkség. 1970-ben az ország 220 000 lakost számlált. Bahrein fő­városa Manama hivatali és kereskedelmi központ, a volt Perzsa-öböli Államok brit rezidensének székhelye. Bahrein 1971. augusztus 14-e óla független ország, és szeptember 11-e óta az Arab Liga tagja. A szigetek gazdaság je­lentőségét a kőolajtermelés (1970-ben 3,7 millió tonna) és a -finomítás (évi 14 mii. lió tonna) adja meg. Ebből származik a nemzeti jövede­Losonczi Pál az úttörőpalotában és forradalmi harcokban. Az általános műveltség elsajátí­tásán túl nagy figyelmet fordítanak a honvédelmi és katonai nevelésre, a tanítvá­nyokat megismertetik a kor­szerű fegyverek kezelésével. Ott jártunkkor tantermi lő- gyakorlatokat mutattak be nekünk, amely bizonyította, hogy a fiatal tanítványok jól értenek a fegyverek ke­zeléséhez. Többségük alkot­ja majd a néphadsereg tisz­tikarát, állami, pártintézmé­nyekben fognak dolgozni. A gyermekintézmények meglátogatása közül a leg­emlékezetesebb a fővárosban működő Úttörő palota felke­resése volt. Az 1963-ban épült kilencemeletes palotá­ban, ötszáz helyiségben szám­talan szakkör működik. Van itt színház, hangversenyte­rem, csillagvizsgáló, sport­csarnok és stadion is. A lá­togatás az Úttörő palotában a tervezettnél hosszabbra nyúlt, hiszen a protokoll elő­írásai már az érkezés első perceiben felborultak, az úttörők vörös nyakkendővel fogadták a magyar államfőt és kíséretét, szinte mindent meg akartak mutani biro­dalmukból. Táncbemutató, bábelőadás, rögtönzött hang­verseny követte egymást. A látogatás az ezerkétszáz sze­mélyes színházteremben más­félórás művészi műsorral ért véget. Emberek« szokások A koreai emberek egysze­rűen, de jól öltözködnek. Se­hol nem láttunk piszkos, vagy rongyos embert. A fér­fiak egyszínű öltönyöket vi­selnek, ezeket műszálas tex­tíliából készítik, ú. n. vina- lon anyagból. Az asszonyok földig érő, mell fölött végző­dő szoknyákat viselnek, fe­lül fehér vászon, vagy se­lyem mellénykékkel. Ottjár- tunkkor nagy volt a meleg, így a férfiak többsége ing­ujjban járt. Gyakran meg­néztük az utcán az asszonyo­kat, akik kisbabáikat a há­tukon viszik magukkal. A koreai szokások közül — amelyeket megismerhet­tünk — a legérdekesebb ta­lán az étkezés rendje. Étke­zés előtt és után általában nedvesített és illatosított kéztörlőket használnak, ezek átadása az étkezés megkez­dését vagy végét jelzik. A legtöbb helyen (szálloda, ét­terem, fogadások) nők szol­gálnak fel, kizárólag a ma­gasabb szintű fogadásokon van férfi felszolgáló. (Így volt ez azon az ebéden is, amelyet Kim ír Szén adott Losonczi elvtárs és kísérete tiszteletére.) Az étkezés előtt, és a pohárköszöntőknél ú. n. Zsenzsen pálinkát isznak, amelyet inszámgyökérből ké­szítenek. Ez nem túl erős, kellemes italú pálinka, amelynek a koreaiak külön­leges hatást tulajdonítanak. Sok halat, szárnyast fogyasz­tanak, kedvelt ételük a ten­geri uborka. Számunkra a legnagyobb gondot a tinta­hal húsa okozta, amelyet nem lehetett elrágni, ezért magunk között azonnal el­neveztük „gumihúsnak”. A levest az étkezés végén kí­nálják, köztük a legkedvel­tebb a már Szibériában meg­ismert pjelmenyi — erőle­ves húsos derelyével Min­den formában kínálják a rizst: vízben főve, édes tész­tának sütve, „keleti-cseme­ge” formájában. Vendéglá­tóink örültek, ha azt emle­gettük: mennyire hasonlóan fűszerezik a magyar és ko­reai ételeket. Van persze különbség is. A mi párizsi szeletünkhöz hasonló hús- készítmény panírozásához használt tojásos lisztnek pél­dául — cukrozott mandula íze volt... Tizenegyezer kilométert repültünk Koreáig és ilyen távolságban is igazi bará­tokra, vendégszerető testvéri népre találtunk. A tudósítá­sok, a kommentárok az El­nöki Tanács elnöke útjának politikai jelentőségét már elemezték. Most így utólag néhány színnel próbálta a tudósító kiegészíteni a ké­pet. Mindent összegezve el­mondhatjuk: hasznos, érde­kes, sok új ismeretet nyújtó út volt, amely a békét, a barátságot, a magyar és a koreai nép együttműkö­désének további erősítését szolgálta. Mitzki Ervin lem több mint fele. A lakos­ság legfontosabb kereseti forrása a gyöngyhalászat Mezőgazdaságát monokultu­rális gazdálkodás jellemzi. Főleg déligyümölcsöket kö­lest és olajosnövényeket ter­melnek. KATAR: A Perzsa­(Arab)-öbölbe nyúló félszi­geten elhelyezkedő 22 000 n égy ze tki lométer területű sejkség. Lakossága 80 000 fő, amelynek 8o százaléka arab, a többi szuahélit beszélő né­ger és perzsa. Fővárosa a nemzetközi repülőtérrel, hő­erőművel és tengervíz-desz­tilláló üzemmel rendelkező Doha. Másik fontos városa Umm Said (modem kikötő és kőolaj finomító központ.) BHUTÁN: A Himalája- hegységtől délre elterülő 41 400 négyzetkilométer terü­letű kb. 750 000 lakosú or­szág, amelynek 62 százalé­ka tibeti tájszólást beszélő mongoloid bhoriják és roko­naik. 20 százaléka nepáli, a többi assami. Az elmaradott mezőgaz. dasági ország fontosabb ter­mékei : a rizs, a kukorica, a köles és a cukornád. Az ország déli részét borító, nagyvadakban gazdag erdő. ségek az ország szerény ex­portja szempontjából fontos mézgát, kopált, sellakot és viaszt adják. Rézbányászata jelentéktelen. A legutóbbi években indiai segítséggel utat és vízierőművet építet­tek az országban. Elterjedt a háziipar és a gyapjúipar. — TERRA — ^ = f .KÉPERNYŐJE |iJ ELŐTT A Kalevala Az elmúlt hét egyik leg­szebb televíziós fegyverté­nye: a televízió milliókkal „olvastatta el” a Kalevalát. A finnek naív eposza a kép­ernyőn; igaz, csak felvé­telről, az 1969-es Körszín- ház-beli előadás felvételéről, tehát nem eredeti televíziós feldolgozásban, de az időköz­ben már Finnországot is megjárt, a remekmű szülő­hazájában is sikert aratott magyar előadás közvetítése így is kétségtelenül a felfe­dezés erejével hatott. Valljuk be, a Kalevala, a finnek közel 23 ezer soros eposza nem tartozik a nép­szerű olvasmányok közé. Ke­vesen vállalkoznak rá, hogy a műnek mind az 58 énekét, mert ennyiből áll, végigol­vassák. A középiskolai iro­dalmi oktatás is csak addig jut el, hogy felvillantja a remekmű néhány részlet­szépségét, és ezzel kész. Most a televízió vonzó formában, színpadi játék alakjában hozta közelünkbe az emberi kultúra egyik kivételesen szép remekét. Akik eddig úgyszólván nem is hallottak észak fiainak, Vejnemöjnen- nek és társainak, a jóknak mitikus küzdelméről, akik mitsem tudtak az emberi boldogságot jelképező cso­dálatos malom, a Számpó visszaszerzéséért folyó har­cukról, azok most szívükbe zárhatták a varázsszavú éne-. kést, (Bitskey Tibor) Vejne- möjnent, aki ellenfelét pusz­tán dalával énekli föld alá, s aki észak Orfeuszaként énekszóval szelídíti magá­hoz a vadakat És Ilmari- nent (Szirtes Ádám) a görög kovácsisten finn testvérpár­ját, a nagyerejű kovácsot, aki maga kalapálta vasból az eget és a földet és aki repülő vasmadarat is tud csinálni; a lobbanékony, kis­sé könnyelmű, szoknyava­dász Lemminkejnent Velük szemben a sötétség erői vo­nulnak fel, élen az irigy, kapzsi asszonnyal, Louhi banyával. Löntrot Illés, a sokgyer­mekes finn szabómester fia a múlt században romanti­kus buzgalommal összeszed­te és megalkotta; Vikár Bé­la a század elején jelesül magyarra ültette, Kazimir Károly Ortutay Gyula se­gítségével és bátorításával a hatvanas évek végén színre vitte, a televízió pedig 1971- ben sugározta. — Íme a Ka­levala leegyszerűsített útja a magyar nézők millióihoz. A televíziós közvetítés pedig nemcsak egy az egyben jut­tatta el a jól sikerült elő­adás képeit, hanem a kame­ra hangsúlyaival és a vágás jó ritmusával még tovább emelte az egyébként is mo­dern eszközökkel megvalósí­tott körszínházi előadás eré­nyeik Filmssombat A Talpalatnyi földdel kez­dődött délután és a Coppé- liából készült balettfilmmel zárult késő este a szombati filmdömping. A filmek sorát jóformán csak a Monitor nürnbergi per évfordulójá­ra készült adása törte meg. Még szerencse, hogy a hete­dik művészet, a film külön­böző műfajú és hangvételű alkotásokkal szerepelt ezen a szombaton és így a műfor­mai egyhangúság, a tartalmi, gondolati egysíkúság nem szürkítette tovább a szom­bati nap programját. Saj­nos A tenger titkai című dokumentumfilm sem volt ezúttal oly izgalmas, mint megszoktuk. A mélytengeri kutatás eszközeit, „jármű­veit” bemutató film elsősor­ban szakmai érdekességeket kínált, semmint a kutatás-* sál járó izgalmakat A cannes-i nagydíjas Egy férfi és egy nő, Lelouch Oscar- díjjal is jutalmazott alkotá­sa viszont mitsem veszített varázsából a képernyőn. Az emberi vonzódásnak, két em­ber érzelmi közeledésének ez a finom és érzelmességtől mentes ábrázolása — nagy-, szerű színészi játékkal pá­rosulva, — a képernyőn is teljes sikert hozott mint évekkel ezelőtt a moziban. A Budapesti Művészeti He­tek keretében bemutatott osztrák balettfilm, a Coppé- lia ötletes koreográfiájával, jó színvonalával hívta fel magára a figyelmet Mindez azonban nem tudja feledtet­ni, hogy szombaton teljes mértékben a filmekre vol­tunk szorítkozva. Hol szorít a cipő? Az A hét végre egyértel­műen kiderítette... Eddig is sejtettük, különböző módon megfogalmazva olvashattunk is róla. de most élőben, a legfelelősebb vezető szájá­ból, a Cipőnagykereskedelmi Vállalat igazgatójától hall­hattuk, ha nem is közvetle­nül, hanem közvetve szavai­ból, hogy mert az üzletekben nincs modern formájú, diva­tos magyar cipő, az egyes egyedül a nagykereskedelem lelkén szárad. A kereskede­lem ugyanis meg van sértőd­ve, és most, mint egy durcás gyermek, csak azért se ala­pon, különféle gesztusokat emlegetve, a cipőipartól nem hajlandó átvenni az új, ka­pósnak ígérkező terméket. Balogh Mária kommentárjá­ban határozottan körvona­lazta a tanulságot. De nem ártott volna talán még erő­sebben hangot adnia annak is, hogy az esetleges akadály elhárítása történhetne egy­szerűen úgy is, hogy a cipő útjából ezt az útszakaszt amely a modern formájú, olcsó cipő számára járhatat­lan, kiiktatják. A hét egyéb­ként is színvonalas műsora ilyen és ehhez hasonló prob­lémák megoldásának süree- tésével a legnemesebb köz­életi funkcióját tölti be. Röviden Üj sorozat kezdődött: Jo­gi esetek. Már az első adás is biztató. Világosan körül­határolt, jól megközelíthető kártérítési esetek tárgyalá­sát vitték képernyőre — egyértelmű tanulságokkal. Ami természetesen az adás jó logikai felépítését, alap­állásának tisztázottságát di­cséri Színhely a Szerszámgép­ipari Művek, a Soroksári úton. A téma a munkaerő­vándorlás. A riportfilm cél­ja: közelebb kerülni az egy­re aggasztóbb jelenség gyö­kereihez, okaihoz. Fiatal egyetemisták vállalták a „nyomozást”; kérdéseik nyo­mán iz^hlmas valóság tárult elénk. Őszinte válaszok, oly­kor szubjektív túlzásokkal, de mindenképpen emberi hi­tellel. A Zolnai Pál készí­tette riportfilmben formás portrék kerekedtek a meg­szólaltatott munkásokról, egy üzem hiteles környezetébe helyezve. A háttérben ma­radt ifjú szociográfusok va­lóságkutató szenvedélye iz­galmas riportfilmet eredmé­nyezett. A Rózsa Sándor-film hova­tovább a humoristák céltáb­lájává válik. Nem is csoda,' a hetedik részben is, ame­lyet vasárnap este láttunk, egy bizony eléggé öncélú mini-népdal vetélkedőt ik­tattak a film alkotói Rózsa Sándor életébe. Veszelka uram házában mindenki el­énekelte a magáét, mintha csak egy múl* századbeli il­legális Röoölj páva-kör ősz-, szejövetelén lettünk volna. . y. m, / 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents