Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
1971. október 81. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Befejezéshez közelednek a szolnoki izraelita templom átalakítási munkálatai. Annak eredményeképpen születő városi kiállítócsarnok átadására a jövő év tavaszán kerül sor. Lehet egy kilométerrel több? A kunEZentmá'Voni tanyai kollégium lakói között szép számmal vannak kungyalui- ak is Hét végén és hét elején különjáratú autóbusz szállítja őket haza, illetve Vissza tanulmányaik színhelyére. Eddig rendben is lenne minden. Az autóbusz kényelmes közlekedési eszköz. Kiválóan alkalmas a kisdiákok szállítására. Csakhogy. Ki tudja milyen meggondolásból a gyerekekkel érkező autóbusz hétfőn reggelenként csak a község főteréig szállftia kis utasait, ugyanis itt a hivatalos Végállomása. A tanvai kollégium, innen még több mint egy kilométerre esik. A csomagokkal meerakrítt kisdiákoknak gyalog kellene megtenniük a kérdéses u+at. így csoda-e, ha rövidebb utat választják, és a kollégium helyett inkább a főtérhez közeli iskolába térnek és csomagjaikat ideiglenesen berakják a szertárba. Hétfő reggelenként dugig tele a szertár „gyerekcuccokkal”. S ami ennél is elgondolkodtatóbb: a kollégiumi diákok t lelős gazdái, a kollégium igazgatója és nevelői így csak délben tudják ellenőrizni, hogy valójában mesérkezett-e valamennyi lakójuk. Előfordulhat tehát, elő is fordult már, hogy a kisdiákok közül valaki meggondolja magát, és az iskola, a tanulmányok helyett másfelé veszi útját. Nem oly rég egy ilyen eltévelyedés halállal végződött. p?4rt. ha Kurmv'Vhj- tól Kunszentmártoni» zavartalanul tud közlekedni a VO- T ÁN kí'l*'-'Hrata, nem te- hetné-e meg azt a bizonyos egy kilométeres útszakaszt is, hogv a kisdiákokat házhoz szállítsa: icy zavartalanabb lenne az ő hétfői élet- renditik is. S ami még fontosabb, biztonságosabb. V M A Múzeumi és Műemlékvédelmi Hónap megyei záróakkordja Atad'ák a honismereti pályázat dijait Kirándulóknak A hosszantartó, verőfényes időjárás hatására a szokásosnál csaknem három héttel későbben öltötte fel őszi ázínpompáját a Bükk- A vadregényes erdőség a sárgától a barnán át a pirosig a színskála számtalan változatában pompázik. A nagymezői fenyvesek haragos zöldje mellett Fe- hérkőlápa és Létrástető környékén barnás-piros színbe öltöztek a hegység őshonos, névadó fái a bükkfák, míg Ilona-kút környékén mélybarna színben állnak a tölgyesek. Az ortás- tetői erdőségekben a madárcseresznye lombozata pirosuk, míg a csanyiki völgv- ben fesőti látványt nyújtanak a Bükk hegységben ritkaságnak számító vöröstölgyek pirosodó lombkoronái. Tegnap délelőtt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat emeleti klubjában befejeződött az eseményekben gazdag és megyénkben honismereti hónappá is szélesedő egy hónapos, őszi kulturális programsorozat. Ez alkalommal adta át Czakó Jánosné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csooortvezetője a honismereti pályázat díjait. Az 1971. t vaszán meghirdetett pályázatra a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Damjanich Múzeum és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya hirdette meg közösen — várakozáson felül minden eddiginél több pályamunka érkezett Negyvenkét — egyéni és szakköri — pályamunka született a felhívás eredményeként. Az elmúlt évi pályázatra beérkezett munkák közel kétszerese. A mennyiségi növekedés örvendetes módon minőségi színvonalemelkedéssel is járt: több megjelenésre is érdemes pályamű érkezett a megye különböző városából és községeiből. A közös munkák közül ki kell emelni a kisújszállási Móván kunszentmártoni nyugdíjas tanár készítették- A 42 beküldött és végül 28 díjazott pályázat közül több foglalkozik egy-egy település történetével — monográfiák — szép számmal vannak földrairi névmagyarázó részmunkák és a nép szokásait leíró pályaművek. A pályázat sikere a Hazafias Népfront pat- ronálásában egyre erőteljesebbé váló megyei honismereti mozgalom eredményességét bizonyítja. Czakó Jánosné a tizedik. azaz jubileumi múzeumi, műEmber féllábbal Megmaradnak a rejlett túlórázások? Sápadt fiatal férfi fekszik a karcagi kórház baleseti sebészetén. Keskeny József, nincs 27 éves. A ballábát térdtől lefelé amputálták. Baleset érte a tiszaroffi 1-es számú mélyfúrásnál. Besenyszögi születésű munkásember, 1963 óta dolgozik a Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzemnél. Nyolc évig barangolt együtt a fúróbrigáddal az Alföldön, mindig ott dolgozott, ahová a fúróberendezést irányították. Szeptember 29-én éjszakás volt. Béléscsöveztek. A nehéz csőszálakat csörlő segítségével ő emelgette be a fúrótoronyba, ma d végtelenített kötéllel összecsavarta a béléscsöveket. Mindig a fúrómester utasítására kezdte a csörlő- zést. Hajnali 5 óra után is, amikor a kötél hirtelen elszakadt és visszavágódó ága a ballábára hurkolódott. Hiába kaptak ketten is a kapcsolószekrényhez. Mire a motor leállt, a csörlő lábánál fogva felrántotta... Az agyomoncsolt láb eltávoh'tásában alig jutott már szerep a sebészkésnek. A szemtanúk azt mondják, betartották az óvórendszabályokat, a csövek menetei is jók voltak, a kötél szakító szilárdsága is nagyobb volt az előírtnál. Törheti a fejét a vizsgálódó szakhatóság. De hajnal volt, műszakváltás előtti óra. Keskeny Józsefnek a tizenhatodik óra, mert a vezető fúrómesterrel „megbeszélték” hogy tizenhatórázik. És aki ezt csak egyszer is végigcsinálta, tudja. Ilyenkor már nem működnek tökéletesen a reflexek. Munkatársai többször meglátogatták a kórházban. A vállalat gyorssegélyt adott, ajándékokkal lepték meg. Mondták, hogy kárigényt jelenthet be. A szakszervezet megfelelő munkahelyet keres felgyógyulására. De a lába a műtőasztalon maradt. Megmaradnak a bújtatott túlórázások is? Évek óta 50—80 százalékos a munkásvándorlás a viszonylag alacsony bérű, szabadban végzett nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyeken, a fúrótornyoknál. Ideje lenne már komolyan megvizsgálni a fizikai dolgozók bérét a szénhidrogén-bányászatban. Sokat lehetne és kellene javítani a tarthatatlan helyzeten. Nemcsak korszerű gépekre, gyakorlott, jő fúrómunká- sokra is szükség van. Nélkülük mi lesz a gépekkel? Fekete Imre ricz Zsogmond Gimnázium és a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium, valamint a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközép- iskola értékes pályázatát. A felnőttek egyéni kategóriájában a legsikeresebb pálya- műveket Bottka János, a martfűi Cipőipari Szakközépiskola tanára, Hagy- mássy Sándor túrkevei mezőgazdász és Turcsányi Istemlékvédelmi és honismereti hónap megyei eredményeiről szólva külön aláhúzta azt az egészséges lokálpatriotizmust amely a szülőföld tüzetesebb megismerésével és megismertetésével igyekszik szolgálni a hazafias nevelés ügvét. A legjobb pályaművek részt vesznek a megyeihez hasonló céllal meghirdetett országos pályázaton is. Hasznos irodagépeket mutattak be Akár mottóként is felírhatták volna a kiállításon Fock Jenő kormány elnöknek a parlamenti gazdasági aktívaértekezleten mondott szavait: az „ügyviteli munkaterületeken is széles körben alkalmazni kell a korszerű módszereket, az irodatechnikai és adatfeldolgozó eszközöket”. Ezeket mutatta be — a legegyszerűbbtől az Olivetti-duplex kis- könyvelőgépig a Szolnok megyei Iparcikk Kiskeres- delmi Vállalat a megye- székhelyen tegnap zárult, 3 napos kiállításán, amelyet mintegy 700 szakember tekintett meg. Idejekorán meghívták a bemutatóra a megye gazdasági szervezeteit, amelyek nagy hasznát vehetik számviteli, könyvelési munkájukban a vállalat boltjaiban megvásárolható irodagépeknek. Példaként szolgálhat erre a 42 ezer forintért kapható — már említett — kiskönyvelőgép, amely 3—4 ember munkáját helyettesíti. Naprakész anyagnyilvántartást, könyvelést, forgalmi könyvelés stb- végezhet vele egy dolgozó. A vételár a programbeáliítói teendők díját is tartalmazza, melyeket az ITV megyei szervizszolgálatának szakemberei látnak el. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 40. Meglepődve fogadta az inas — „pincér” a „Páter” köszönését, de azután beljebb invitálta. — Nem hiszem, hogy Eberling úr nagyon örülni fog önnek, pillanatnyilag elég nehéz stádiumban van, senkit nem enged magához. — Engem fogadni fog — fölényeskedett a „Páter”, — jelentsen csak be neki, biz_ tos lehet abban, még örül is, hogy lát. Az inas megvonta a vállát. — Ha gondolja — megpróbálhatom. Az emeleti szobából kisvártatva oroszlán üvöltés hallatszott. — Lője le! — lője le az istenért Nem elég, hogy tönkretesz, még idejön, röhögni a kínjaimon?! A „Páter” a fülét hegyezte és sóhajtott. Legnagyobb meglepd ősére fent a lépcső fordulójá. baa egyszerre Eberling vörös feje nézett vele farkasszemet — Mit csinált maga szerencsétlen? Kiküld két pojácát és azt hiszi, hogy ezek a figurák eredményt tudnak elérni?! Először el akarnak lopnj egy elhárító tisztet, utána pedig belesétálnak a legegyszerűbb kelepcébe is. — Nem birtam a magányt ezért jöttem főnök. Mindenki követhet el hibát — Ez nem hiba. ez bűn. És ne szólítson főnöknek. Nem vagyok a maga főnöke. Elegem volt az ilyen szol. gálatosdiból. Lemondok, hiába is akar a kormányzat a titkosszolgálatnál tartani. Nem vállalom, ilyen emberekkel, mint maga, nem lehet együtt dolgozni. Maguk olyanok, mint a vízbe ugró ember nyakán a malomkő. Egyre mélyebbre rántják az embert A „Páter” mindent értett. — Szóval kiszuperálták! Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, ebben az országban csak Cánaris embereire számíthat. Mondja már... Legfeljebb valamelyik barátja lesz a góré. Eberling kiadta a dühét Lassan lejött a léocsőn és helyet mutatott a Pátemak. Az inas gyászos arccal konyakot szervírozott. Leültek egymással szemben, két beijedt kövér ember. — Tudom én... — mondta Eberling — a maga helyzete sem irigylésreméltó. — Időről időre embereket kell a vasfüggöny mögé dobnia és ott ügy elkapják őket, mint Maxi a pillangót De higgye el, nekem sem volt könnyebb. Mert én — újra dühbe gurult — ilyen marhákkal vagyok körülvéve, mint maga. Elküld Wo- checkért egy krejzlerájost. Az illető elmegy és mi abban bízunk, hogy majd tálcán hoz nekünjj egy Wo- checkot. — Akinek nagy vaj volt a fején főnököm, az az óceán túlsó partján üdül. Aki pedig a szakmánkat megtanulta, mindenkinek vaj volt a fején. Sokszor kell kezdőkkel operálnunk. Különösen az ilyen „nem hivatalos” ügyekben. Ültek egymással szemben, szaporán kortyoltak és mindketten azon törték a fejüket, hogyan lesz ezután. — Hadügyminisztérium? — kérdezte a „Páter”. — Ott egye meg a fene. Inkább elmegyek nyugalomba. Legalább harmincöt szolgálati évem van. Nyugdíjnak sem megvetendő. És akkor nem kell törnöm a fejemet azon... — Bár én mehetnék nyugdíjba — mondta a ..Páter”. — Étben a pillanatban üres és kiégett volt a tekintete, mert valóban egy levitézlett, „nem hivatalos” ügyekkel foglalkozó specialista ugyan honnan várjon nyugdíjat. — Vajon Janával mi lett? — kérdezte Eberling. — Nagy jövőt jósolok annak az asszonynak. Fiatal, eszes és helyén van a szíve, öt nem fogják el, legyen nyugodt. — Holnapra minden ki. derül — mondta a „Páter”. — Holnap sokkal tisztábban látunk majd. Megérkezik a teherautó és visszatér Jana... ...A magyar elhárító szolgálat irodáiban szünet nélkül folyt a két elfogott személy kihallgatása. Schirmbaum habozás nélkül vallott, mert tudta, hogy csak így számíthat — esetleg — kö- nyörületre. Gömöry-Gemner kezdetben nyugtalan volt, de amikor észrevette, hogy utolsó gyilkosságáról, amikoris Schirmbaum iratát megszerezte — itt nem tudnak, egyszeriben bizakodóvá vált. Gömöry-Gemner nemcsak idősebb és műveltebb, de okosabb is volt Schirmbaűm- nál, így tudni vélte, hogyan és miképp védekezzen és milyen módon viselkedjen, hogy ne ítéljék halálra. Wochecknek hajaszála sem görbült meg és Gömöry úgy határozott, hogy az akcióért a felelősséget Schirmbaum- ra hárítja, és Janára, akiről természetesen tudta, hogy a szomszéd szobában hallgatják ki- Néha, ha nyitották az ajtót, még hallotta is az asszony csendes és szé. pen csengő hangját — mert nagyon jó magnetofonnal készült az a felvétel, amelyet a másik szobában szünet nélkül forgattak. — Nézzék uraim — mondta végül — én nem vagyok, mai gyerek. Tudom, hogy tét alternatíva között választhatok. Az egyik tíztizenöt év börtön, a másik pedig a szabadság. Rám számíthatnak. Ha önök engem szabadon engednek, megszolgálom a bizalmukat. Ismerek címeket és jelszavakat Ismerek Kódokat és hullámhosszokat. Kössünk egyezséget. És mindenről beszámolok önöknek, utána veszem a kalapomat és visZr zatérek a kórházba. — Erről majd később — vélte a kihallgató. — ön még fiatalember. Mit tud a mi szakmánkról? — fölénveskedett az orvos. A hírszerzés olyan, mint a művészet. Arra születni kell. Én megmondhatom, kisujjamban van az , egész. Ha egy hozzám hasonlóan képzett emberre akarnak szert tenni, évekig taníthatják, képezhetik, beleölnek egy vagyont és az első feladatnál lebukik. Miért nem tanulnak Schirmbaum esetéből? Engem uraim meg lehet venni. Mondhatnám: itt ül önök előtt egy alkalmi vétel. — Arra kérem, doktor úr, hogy saját feladatairól beszéljen, és arról, milyen szerepe volt a Wocheck elleni két merényletben. — Én nem beszélnék Wocheck elleni merényletekről. A professzor életét, dP még személyes szabadság sem fenyegette semmi. Amikor először megláttam a presszóban, rögtön láttam, kivel van dolgom. Azonnal tudtam, hogy önök jelennek meg a professzor személyében. Jó — gondoltam — jött ez a Schirmbaum, pisztollyal fenyegetett, most majd lebukik. Azt hiszik, hogy olyan zöldfülű vagvok, akit ilyen trükkel a falhoz lehet állítani?! Tudtam én kérem, mindent előre tudtam. Arra gondoltam, menjen csak ez a Schirmbaum, támadja csak meg az önök emberét, majd mérésre tanítják. De önök uraim, szintén kezdővel végeztették ezt a fontos munkát... Nem tudták elfogni, pedig ott volt a markukban, csak az ujiaikat kellett volna szorosra zárni. Ha én itt dolgoznék, ilyen baklövést soha nem követnének el többé. (Folytatjuk)
