Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

1971. október 81. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Befejezéshez közelednek a szolnoki izraelita templom át­alakítási munkálatai. Annak eredményeképpen születő vá­rosi kiállítócsarnok átadására a jövő év tavaszán kerül sor. Lehet egy kilométerrel több? A kunEZentmá'Voni tanyai kollégium lakói között szép számmal vannak kungyalui- ak is Hét végén és hét ele­jén különjáratú autóbusz szállítja őket haza, illetve Vissza tanulmányaik színhe­lyére. Eddig rendben is len­ne minden. Az autóbusz ké­nyelmes közlekedési eszköz. Kiválóan alkalmas a kisd­iákok szállítására. Csakhogy. Ki tudja milyen meggondo­lásból a gyerekekkel érkező autóbusz hétfőn reggelen­ként csak a község főteréig szállftia kis utasait, ugyanis itt a hivatalos Végállomása. A tanvai kollégium, innen még több mint egy kilomé­terre esik. A csomagokkal meerakrítt kisdiákoknak gyalog kellene megtenniük a kérdéses u+at. így csoda-e, ha rövidebb utat választ­ják, és a kollégium helyett inkább a főtérhez közeli is­kolába térnek és csomagjai­kat ideiglenesen berakják a szertárba. Hétfő reggelen­ként dugig tele a szertár „gyerekcuccokkal”. S ami ennél is elgondolkodtatóbb: a kollégiumi diákok t lelős gazdái, a kollégium igazga­tója és nevelői így csak dél­ben tudják ellenőrizni, hogy valójában mesérkezett-e va­lamennyi lakójuk. Előfordul­hat tehát, elő is fordult már, hogy a kisdiákok közül va­laki meggondolja magát, és az iskola, a tanulmányok helyett másfelé veszi útját. Nem oly rég egy ilyen el­tévelyedés halállal végződött. p?4rt. ha Kurmv'Vhj- tól Kunszentmártoni» zavar­talanul tud közlekedni a VO- T ÁN kí'l*'-'Hrata, nem te- hetné-e meg azt a bizonyos egy kilométeres útszakaszt is, hogv a kisdiákokat ház­hoz szállítsa: icy zavartala­nabb lenne az ő hétfői élet- renditik is. S ami még fon­tosabb, biztonságosabb. V M A Múzeumi és Műemlékvédelmi Hónap megyei záróakkordja Atad'ák a honismereti pályázat dijait Kirándulóknak A hosszantartó, verőfényes időjárás hatására a szoká­sosnál csaknem három hét­tel későbben öltötte fel őszi ázínpompáját a Bükk- A vadregényes erdőség a sár­gától a barnán át a pirosig a színskála számtalan vál­tozatában pompázik. A nagymezői fenyvesek haragos zöldje mellett Fe- hérkőlápa és Létrástető kör­nyékén barnás-piros szín­be öltöztek a hegység ős­honos, névadó fái a bükk­fák, míg Ilona-kút környé­kén mélybarna színben áll­nak a tölgyesek. Az ortás- tetői erdőségekben a madár­cseresznye lombozata piros­uk, míg a csanyiki völgv- ben fesőti látványt nyújta­nak a Bükk hegységben rit­kaságnak számító vörös­tölgyek pirosodó lombkoro­nái. Tegnap délelőtt a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat emeleti klubjában befejeződött az események­ben gazdag és megyénkben honismereti hónappá is szé­lesedő egy hónapos, őszi kulturális programsorozat. Ez alkalommal adta át Czakó Jánosné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csooortvezetője a honismereti pályázat dí­jait. Az 1971. t vaszán meg­hirdetett pályázatra a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottsága, a Damjanich Múzeum és a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tálya hirdette meg közösen — várakozáson felül min­den eddiginél több pálya­munka érkezett Negyvenkét — egyéni és szakköri — pá­lyamunka született a felhí­vás eredményeként. Az el­múlt évi pályázatra beérke­zett munkák közel kétsze­rese. A mennyiségi növeke­dés örvendetes módon mi­nőségi színvonalemelkedéssel is járt: több megjelenésre is érdemes pályamű érkezett a megye különböző városából és községeiből. A közös munkák közül ki kell emelni a kisújszállási Mó­ván kunszentmártoni nyug­díjas tanár készítették- A 42 beküldött és végül 28 díjazott pályázat közül több foglalkozik egy-egy település történetével — monográfiák — szép szám­mal vannak földrairi név­magyarázó részmunkák és a nép szokásait leíró pá­lyaművek. A pályázat sike­re a Hazafias Népfront pat- ronálásában egyre erőtelje­sebbé váló megyei honis­mereti mozgalom eredmé­nyességét bizonyítja. Czakó Jánosné a tizedik. azaz jubileumi múzeumi, mű­Ember féllábbal Megmaradnak a rejlett túlórázások? Sápadt fiatal férfi fekszik a karcagi kórház baleseti se­bészetén. Keskeny József, nincs 27 éves. A ballábát térd­től lefelé amputálták. Baleset érte a tiszaroffi 1-es számú mélyfúrásnál. Besenyszögi születésű munkásember, 1963 óta dolgozik a Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzemnél. Nyolc évig barangolt együtt a fúróbrigáddal az Alföldön, mindig ott dolgozott, ahová a fúróberendezést irányították. Szeptember 29-én éjszakás volt. Béléscsöveztek. A nehéz csőszálakat csörlő segítségével ő emelgette be a fúróto­ronyba, ma d végtelenített kötéllel összecsavarta a bélés­csöveket. Mindig a fúrómester utasítására kezdte a csörlő- zést. Hajnali 5 óra után is, amikor a kötél hirtelen elsza­kadt és visszavágódó ága a ballábára hurkolódott. Hiába kaptak ketten is a kapcsolószekrényhez. Mire a motor le­állt, a csörlő lábánál fogva felrántotta... Az agyomoncsolt láb eltávoh'tásában alig jutott már sze­rep a sebészkésnek. A szemtanúk azt mondják, betartották az óvórendszabályokat, a csövek menetei is jók voltak, a kötél szakító szilárdsága is nagyobb volt az előírtnál. Tör­heti a fejét a vizsgálódó szakhatóság. De hajnal volt, műszakváltás előtti óra. Keskeny Jó­zsefnek a tizenhatodik óra, mert a vezető fúrómesterrel „megbeszélték” hogy tizenhatórázik. És aki ezt csak egy­szer is végigcsinálta, tudja. Ilyenkor már nem működnek tökéletesen a reflexek. Munkatársai többször meglátogatták a kórházban. A vál­lalat gyorssegélyt adott, ajándékokkal lepték meg. Mond­ták, hogy kárigényt jelenthet be. A szakszervezet megfe­lelő munkahelyet keres felgyógyulására. De a lába a műtőasztalon maradt. Megmaradnak a bújtatott túlórázások is? Évek óta 50—80 százalékos a munkásvándorlás a viszony­lag alacsony bérű, szabadban végzett nehéz fizikai mun­kát igénylő munkahelyeken, a fúrótornyoknál. Ideje lenne már komolyan megvizsgálni a fizikai dolgozók bérét a szénhidrogén-bányászatban. Sokat lehetne és kellene ja­vítani a tarthatatlan helyzeten. Nemcsak korszerű gépekre, gyakorlott, jő fúrómunká- sokra is szükség van. Nélkülük mi lesz a gépekkel? Fekete Imre ricz Zsogmond Gimnázium és a mezőtúri Teleki Blan­ka Gimnázium, valamint a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközép- iskola értékes pályázatát. A felnőttek egyéni kategóriájá­ban a legsikeresebb pálya- műveket Bottka János, a martfűi Cipőipari Szakkö­zépiskola tanára, Hagy- mássy Sándor túrkevei me­zőgazdász és Turcsányi Ist­emlékvédelmi és honisme­reti hónap megyei eredmé­nyeiről szólva külön alá­húzta azt az egészséges lokálpatriotizmust amely a szülőföld tüzetesebb meg­ismerésével és megismerte­tésével igyekszik szolgálni a hazafias nevelés ügvét. A legjobb pályaművek részt vesznek a megyeihez ha­sonló céllal meghirdetett országos pályázaton is. Hasznos irodagépeket mutattak be Akár mottóként is fel­írhatták volna a kiállításon Fock Jenő kormány elnöknek a parlamenti gazdasági ak­tívaértekezleten mondott szavait: az „ügyviteli mun­katerületeken is széles kör­ben alkalmazni kell a kor­szerű módszereket, az iro­datechnikai és adatfeldolgo­zó eszközöket”. Ezeket mu­tatta be — a legegyszerűbb­től az Olivetti-duplex kis- könyvelőgépig a Szolnok megyei Iparcikk Kiskeres- delmi Vállalat a megye- székhelyen tegnap zárult, 3 napos kiállításán, amelyet mintegy 700 szakember te­kintett meg. Idejekorán meghívták a bemutatóra a megye gazda­sági szervezeteit, amelyek nagy hasznát vehetik szám­viteli, könyvelési munká­jukban a vállalat boltjaiban megvásárolható irodagépek­nek. Példaként szolgálhat erre a 42 ezer forintért kapható — már említett — kiskönyvelőgép, amely 3—4 ember munkáját helyettesí­ti. Naprakész anyagnyilván­tartást, könyvelést, forgalmi könyvelés stb- végezhet ve­le egy dolgozó. A vételár a programbeáliítói teendők díját is tartalmazza, me­lyeket az ITV megyei szer­vizszolgálatának szakembe­rei látnak el. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 40. Meglepődve fogadta az inas — „pincér” a „Páter” köszönését, de azután bel­jebb invitálta. — Nem hiszem, hogy Eberling úr nagyon örülni fog önnek, pillanatnyilag elég nehéz stádiumban van, senkit nem enged magához. — Engem fogadni fog — fölényeskedett a „Páter”, — jelentsen csak be neki, biz_ tos lehet abban, még örül is, hogy lát. Az inas megvonta a vállát. — Ha gondolja — meg­próbálhatom. Az emeleti szobából kis­vártatva oroszlán üvöltés hallatszott. — Lője le! — lője le az istenért Nem elég, hogy tönkretesz, még idejön, rö­högni a kínjaimon?! A „Páter” a fülét hegyez­te és sóhajtott. Legnagyobb meglepd ősé­re fent a lépcső fordulójá. baa egyszerre Eberling vö­rös feje nézett vele farkas­szemet — Mit csinált maga sze­rencsétlen? Kiküld két po­jácát és azt hiszi, hogy ezek a figurák eredményt tudnak elérni?! Először el akarnak lopnj egy elhárító tisztet, utána pedig belesétálnak a legegyszerűbb kelepcébe is. — Nem birtam a magányt ezért jöttem főnök. Min­denki követhet el hibát — Ez nem hiba. ez bűn. És ne szólítson főnöknek. Nem vagyok a maga főnöke. Elegem volt az ilyen szol. gálatosdiból. Lemondok, hiá­ba is akar a kormányzat a titkosszolgálatnál tartani. Nem vállalom, ilyen embe­rekkel, mint maga, nem le­het együtt dolgozni. Maguk olyanok, mint a vízbe ugró ember nyakán a malomkő. Egyre mélyebbre rántják az embert A „Páter” mindent értett. — Szóval kiszuperálták! Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, ebben az országban csak Cánaris embereire szá­míthat. Mondja már... Leg­feljebb valamelyik barátja lesz a góré. Eberling kiadta a dühét Lassan lejött a léocsőn és helyet mutatott a Pátemak. Az inas gyászos arccal ko­nyakot szervírozott. Leültek egymással szemben, két be­ijedt kövér ember. — Tudom én... — mond­ta Eberling — a maga hely­zete sem irigylésreméltó. — Időről időre embereket kell a vasfüggöny mögé dobnia és ott ügy elkapják őket, mint Maxi a pillangót De higgye el, nekem sem volt könnyebb. Mert én — újra dühbe gurult — ilyen mar­hákkal vagyok körülvéve, mint maga. Elküld Wo- checkért egy krejzlerájost. Az illető elmegy és mi ab­ban bízunk, hogy majd tál­cán hoz nekünjj egy Wo- checkot. — Akinek nagy vaj volt a fején főnököm, az az óceán túlsó partján üdül. Aki pedig a szakmánkat megtanulta, mindenkinek vaj volt a fején. Sokszor kell kezdőkkel operálnunk. Különösen az ilyen „nem hivatalos” ügyekben. Ültek egymással szemben, szaporán kortyoltak és mind­ketten azon törték a fejü­ket, hogyan lesz ezután. — Hadügyminisztérium? — kérdezte a „Páter”. — Ott egye meg a fene. Inkább elmegyek nyugalom­ba. Legalább harmincöt szolgálati évem van. Nyug­díjnak sem megvetendő. És akkor nem kell törnöm a fejemet azon... — Bár én mehetnék nyug­díjba — mondta a ..Páter”. — Étben a pillanatban üres és kiégett volt a tekintete, mert valóban egy levitéz­lett, „nem hivatalos” ügyek­kel foglalkozó specialista ugyan honnan várjon nyug­díjat. — Vajon Janával mi lett? — kérdezte Eberling. — Nagy jövőt jósolok annak az asszonynak. Fiatal, eszes és helyén van a szíve, öt nem fogják el, legyen nyu­godt. — Holnapra minden ki. derül — mondta a „Páter”. — Holnap sokkal tisztábban látunk majd. Megérkezik a teherautó és visszatér Jana... ...A magyar elhárító szol­gálat irodáiban szünet nél­kül folyt a két elfogott sze­mély kihallgatása. Schirm­baum habozás nélkül vallott, mert tudta, hogy csak így számíthat — esetleg — kö- nyörületre. Gömöry-Gemner kezdet­ben nyugtalan volt, de ami­kor észrevette, hogy utolsó gyilkosságáról, amikoris Schirmbaum iratát megsze­rezte — itt nem tudnak, egyszeriben bizakodóvá vált. Gömöry-Gemner nemcsak idősebb és műveltebb, de okosabb is volt Schirmbaűm- nál, így tudni vélte, hogyan és miképp védekezzen és milyen módon viselkedjen, hogy ne ítéljék halálra. Wochecknek hajaszála sem görbült meg és Gömöry úgy határozott, hogy az akcióért a felelősséget Schirmbaum- ra hárítja, és Janára, akiről természetesen tudta, hogy a szomszéd szobában hallgatják ki- Néha, ha nyi­tották az ajtót, még hallotta is az asszony csendes és szé. pen csengő hangját — mert nagyon jó magnetofonnal készült az a felvétel, ame­lyet a másik szobában szü­net nélkül forgattak. — Nézzék uraim — mondta végül — én nem vagyok, mai gyerek. Tudom, hogy tét alternatíva között választhatok. Az egyik tíz­tizenöt év börtön, a másik pedig a szabadság. Rám számíthatnak. Ha önök en­gem szabadon engednek, megszolgálom a bizalmukat. Ismerek címeket és jelsza­vakat Ismerek Kódokat és hullámhosszokat. Kössünk egyezséget. És mindenről beszámolok önöknek, utána veszem a kalapomat és visZr zatérek a kórházba. — Erről majd később — vélte a kihallgató. — ön még fiatalember. Mit tud a mi szakmánkról? — fölénveskedett az orvos. A hírszerzés olyan, mint a művészet. Arra születni kell. Én megmondhatom, kisujjamban van az , egész. Ha egy hozzám hasonlóan képzett emberre akarnak szert tenni, évekig tanít­hatják, képezhetik, beleölnek egy vagyont és az első fel­adatnál lebukik. Miért nem tanulnak Schirmbaum ese­téből? Engem uraim meg lehet venni. Mondhatnám: itt ül önök előtt egy alkal­mi vétel. — Arra kérem, doktor úr, hogy saját feladatairól be­széljen, és arról, milyen sze­repe volt a Wocheck elleni két merényletben. — Én nem beszélnék Wo­check elleni merényletekről. A professzor életét, dP még személyes szabadság sem fe­nyegette semmi. Amikor elő­ször megláttam a presszó­ban, rögtön láttam, kivel van dolgom. Azonnal tud­tam, hogy önök jelennek meg a professzor személyé­ben. Jó — gondoltam — jött ez a Schirmbaum, pisz­tollyal fenyegetett, most majd lebukik. Azt hiszik, hogy olyan zöldfülű vagvok, akit ilyen trükkel a falhoz lehet állítani?! Tudtam én kérem, mindent előre tud­tam. Arra gondoltam, men­jen csak ez a Schirmbaum, támadja csak meg az önök emberét, majd mérésre ta­nítják. De önök uraim, szin­tén kezdővel végeztették ezt a fontos munkát... Nem tudták elfogni, pedig ott volt a markukban, csak az ujiaikat kellett volna szo­rosra zárni. Ha én itt dol­goznék, ilyen baklövést soha nem követnének el többé. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents