Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-30 / 256. szám

1971 október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MARIKA MARAD A cementet is nehéz len­ne a falról 'eválasztani, ha már hozzákötődött- Fodorné. Magda Marika éppen így van a munkásőrséggel. Még a tavaszon hívatta a pa­rancsnok. — Na főnökasz- szony, letelik a 15 év, szá­mi thatunk-e nég rád? — Ötöt még ráhúzok. A többiek nevették. — Meg a többit. Nem is lennél meg te már nélkü­lünk. — Majd meglátjátok, hogy elmegyek — de ezen már ő is derült. Ezt a tizen­öt esztendőt nem adná az életéből sehogy. Ajánlották neki, ötödször választották újra a VILLGÉP oárttitká- rának. emellé valami köny- nvebb társadalmi elfoglalt­ságot válasszon, né a mun­kásőrséget- Megharagudott. — Engedjétek már meg, hogy az olyan munkát, amiért egy fillért se kap az ember, legalább magam válasszam. A munkásőrségbe apja hozta. Magda Árpád egvkori kubikos, tizenkilenc óta a munkásmozgalom elismert embere. ötvenhatban kitalálták, hogy a szovjeteknek kémke­dünk. Apámat elvitték Szolnokra, az öcsémet kitil­tották a gyárból. Sokat elgondolkodik ezen.-- Mezőtúr mindig rebel­lis város volt Dózsa György itt is toborzott. A felnégyelt Törő Pál itt született- Negy­ven öt után is nagyon erős volt itt a kommunista párt Ebben a városban az ellen- forradalom nem számíthatott támaszra. De a fegyver az ő kezükben volt mi csak néz­tük dühös tehetetlenséggel. ÉS megfogadták, ha még- eg^H^r maguk foghatják á puskát megfogják. Hárman mentek a családból. Mari­ka, a segédmunkás, ifj. Mag­da Árpád esztergályos és a nyugdíjas családfő. — Szép napok voltak. A kerületi pártszervezetben ta­lálkoztunk először. Még so­káig a saját csizmámban jártam, a többiek is félci­vilben, nem volt még meg­felelő felszerelés. De volt olyan lelkesedés, hogy a vi­lágot ki lehetett volna for­gatni velünk. Pedig sok idős ember volt közöttünk. Tizen- kilencesek, negyvenötös k. M nden szombat délután be­jártunk foglalkozásra. Jönnek az emlékek sor­ban. — Gyalogoltunk ki a csor­dajárásra gyakorlatra. Zárt e ségben, mindig nótaszó­val. Vitte a nóta az embe­reket- Ha megjelentek a munkásőrök az utcán, azt hallották a környéken. Híradósként kezdte, az is maradt végig. Most híradó szolgálátvezető. öccsének is elöljárója. Mind férfiak a beosztottai. — Azért hívnak főnök­asszonynak. Meg Marika parancsnoknak, meg Mari­ka néninek. Másfél évtized elszaladt. — Sok idős elvtársunkat eltemettük azóta- Az öregek leszereltek, tartalékba men­tek. Hetvenhat éves apám se bírja már a szolgálatot. Nincs baj az utánpótlással. A fiatalok felkészültek, okosak, ügyesek. Itt vannak például az én lányaim is. Később jót nevettünk a félreértésen. — Már nem úgy az én lányaim. A mi gyárunkból jöttek, én kerestem meg őket A híradóraj fele kü­lönben az én üzememből van­Mindnek azzal kezdte? — Előnyt ne várjatok, itt csak kötelesség van. De ha beilleszkedtek a kollektívá­ba, sose hagyjátok el. A két lány, Mucza Margit gépmunkás. Bíró Mária mű­hely-nyilvántartó, jól is érzi magát. És Kozák János von­tatóvezető is. Ö is előkép- zős, őt is a főnökasszony hozta a VILLGÉP-től. — Megbeszéltem a felesé­gével is. Gondolják meg. ' Mert ha ezt vállalja vala­ki, aztán ne ímmel-ámmal csinálja, én a fél munkát sose szerettem. Szolgálnak is becsülettel- Jó elvtársi kollektíva a század. — Milyen szép volt. mi­ke- harmadéve a megye legjobb egysége lettünk. A tanácsházán tartottuk az ün­nepséget, olyan hurrá hang­zott, hogy zengett a terem. A zászlóavató ünnepség is emlékezetes marad. Dózsa György nevét vette fel rz egység. És van egy nap, amit szívesen felidéz a fő­nökasszony. A Haza Szolgá­latáért Érdemérem és a Kiváló munkásőr kitüntetés, j — Negyven éves voltam, j Az első kitüntetés az éle­temben- Azóta már a mun­kahelyemen is kaptam. Egy bántja. — A híradós raj még so­sem volt kiváló alegység. Dolgozunk mi becsülettel, de azt mondják, nincs mi­hez mérni. A lövész szaka­szokat össze tudják hasonlí­tani egymással, mi híradó­sok magunk vagyunk. Közben a gyárban is ha­ladt. meóssá léptették elő. Jó gyár, évről évre a leg­több nyereséget hozta Me­zőtúron. A gyárban Marika néninek szólítják az idős emberek is. Tudja, tisztelet­ből teszik, amiért olyan so­kat vállal- Lányát egyedül neveli. — Nyelvész szeretne len­ni. Törökszentmiklóson ta­nul- De j<j lenne megérnem. Mondott már olyat is, majd akkor leszerel. Senki nem hiszi. — Tudják, hogy nagyon ide kötődök. A parancsnok­kal is együtt napszámoskod- tam a földosztásig. A töb­biekkel is így vagyok. A főnökasszony pár hó­nap múltán leszolgál más­fél évtizedet- De marad. A cementet is nehéz lenne a falról leválasztani, ha már hozzákötődött. Borzák Lajos Megkezdődött az oktatás Vácott, az ország első hallás- sérültek kisegítő iskolájában* A tantermek kettős nap­pali világításúak, hogy a gyógypedagógust a szájról olvasásnál árnyékmentesen lássák a gyermekek. — Ké­pünk: az egyik tanteremben beszélni tanítják a gyerme­keket. (MTI fotó — Balassa Ferenc felv. — KS) A Múzeumi Hónap kereiébpn Tegnap miskolci muzeo­lógusok csoportját látta vendégül a szolnoki Damja­nich Múzeum. A Herman Ottó Múzeum munkatársai a szolnokiak egy héttel ez­előtti látogatását viszonoz­ták. Akkor a szolnoki mú­zeum munkatársai ismertet­ték tevékenységüket. Most a miskolciak számoltak be szerteágazó kutató- és gyűj­tőmunkájukról. Az egynapos találkozó keretében több előadásra is sor került. Így előadás hangzott el a ma­gyar barokk idején működő iskolaszínpadokról. Miskolc munkáskultúrájáról a szá­zadfordulón, a palóc nép­szokásokról, Bodrogköz al­földi jellegű pásztorkodásá­ról és a magyarországi népi fémművességről. A két múzeum életében ez volt az első alkalom, hogy egymás életének közelebbi megisme­résének céljából kölcsönö­sen látogassák meg egy­mást. FVmjegyxet Quiemada Quiemada: felperzselt. Egy sziget neve valahol Dél-Amerika partvidékén. Indián őslakosságát kiirtották a portugál hódí­tók, és néger rabszolgákat telepítettek be a cukomádültetvények megművelésére. Később a gyarmatosítók — kihasználva egy mesterségesen szított rabszolgaláza­dást — elszakadnak az anyaországtól, an­gol tanácsra bérmunkás rendszerre tér­nek át a rabszolgaságról. De a bérmun­kások kizsákmányoltsága sem elviselhe­tőbb a rabszolgákénál, újabb lázadás, újabb megtorlás következik, a polgári kormányt katonai diktatúra váltja fel. Ezt a folyamatot, a különböző zsarnok­ságok stafétaváltását ábrázolja Gillo Pon- tecorvo új filmjében. Előző művei, a Nagy kék országút, A kápó. Az algíri csata mind a jelen és a közelmúlt társadalmi problémáit ragadták meg. Ebből is sejt­hető, hogy a Quiemada képzelt színteré­nek, fiktív cselekményének egyáltalán nem az a célja, hogy a múlt század gyar­mati forrongásairól adjon képet. Törté­nelmi parabola a műfaj, s célja a füg­getlenségükért küzdő elmaradott orszá­gokkal mesterkedő nagyhatalmak csel­szövéseinek leleplezése. A séma nagyon ismerős napjaink világ- politikájából. Előbb csak egy szerény ügy­nök jelenik meg a nagyhatalom képvise­letéiben, ellentéteket szít, felbújt, agitál. Aztán katonai szakértővé válik, irányítja a bosszúhadjáratot, végül pedig a nagy­hatalom „segítő” csapatai is színrelépnek a kormány védelmében, azaz lényegében átveszik a hatalmat. Lehetetlen, hogy a nézőnek ne jussanak eszébe az indokínai események a film kapcsán. A történelmi parabola megjelölést a magyar filmkritika általában Jancsó Mik­lós filmjeivel kapcsolatban használja, s valóban kimutatható számos hasonlóság a Quiemada és Jancsó egyes filmjei kö­zött. Ez a film is állandó üldöző hajsza, a bukásra álló forradalom és a zsarnok kilátástalan, de egyértelmű erkölcsi ta­nulságot hordozó párviadala. De ellentét, ben Jancsónak a történelmi mozgásra koncentráló szemléletével. Pontecorvo a kiemelkedő egyéniségek sorsának ábrá­zolásával mutat föl példázatot Az egyik véglet az angol ügynök. A szenvtelen, mindenre elszánt zsoldos, aki bár tisztában van az események társa­dalmi és erkölcsi értékrendjével, erkölcs­re, elkötelezettségre képtelen, kizárólag az erőviszonyok mérlegelésével dönt. Ezt a hideg, számító, kegyetlen figurát Marion» Brando játssza rendkívül egyszerű, mé­gis hatásos eszközökkel, Ellentétpárja Jósé Dolores, a négerek vezére. Az amatőr Evaristo Marques hij vatásos színésznek is becsületére váló jellemábrázolással mutatja be az utat, ahogy a teherhordó fiúból rablóvezér, majd guerilla, aztán forradalmár tábor« nők, végül pedig mártír válik. Sz, X BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 39. A még rendelkezésre álló időt Jana pihenéssel töltötte. Amikor pedig elérkezett a pillanat, és indulnia kellett, két kocsi kanyarodott ki a laktanyából. A fehér Mer­cedes vadul vágtatott, ám a nyomában tartó Volkswa­gen sem maradt el túlságo­san. Így jutottak el ahhoz a ponthoz, ahol Schirmbaum az akció kezdetén a teher­autót elhagyta. A kocsi a padkára futott és teljes sö­tétségbe burkolódzott. A két utas — vágyig az elhárító szolgálat két mun­katársa — eközben felké­szült arra, hogy ha a teher, autó majd megérkezik, el­foglalja helyét a rakodótér kiképzett fülkéjében. Tulajdonképpen három ko­csi tartott abban a pillanat­ban- Bécs, illetve Magyaror­szág nyugati határai felé. A harmadik egy nyerges von­tató volt és ennek pótkocsi­ján hatalmas vörös betűk hirdették a szállítmányozó cég, vagyis a kocsitulajdo­nos nevét. A gépkocsivezetők egyike sem volt kezdő a szakmában, a cég ugyanis csak egykori frontkatonákat alkalmazott. A teherautó vezető fülkéje is inkább hasonlított egy háborús járőrszolgálatot tel­jesítő gépkocsi utasterére, mint alumínium tömböket szállító, békés sofőrök mun­kahelyére. Erről persze a két gép­kocsivezető nem tehetett. A vezetőfülkét igen ügye­sen kiképezték. Az ülőhely mögött szabá­lyos szobácska helyezkedett el, fekvőhelyül bőrburkola­tú heverő szolgált. Az asz­tallap fémcső lábakkal volt rögzíthető. Ha viszont eze­ket a lábakat kiemelték és összeillesztették, és a belse­jükbe rejtett teleszkópokat ki­húzták, nagy hatósugarú rá­dióantennára tettek szert. Ez az antenna a kocsiból kinyújtva és innenső végével a heverőbe rejtett rádióké­szülékhez csatlakoztatva a legnagyobb távolságokról is lehetővé tette, hogy mün­cheni főnökeikkel a sofőrök értekezhessenek. Ez az értekezés persze igen egyoldalú volt. A rá- dikészülék ugyanis csak a vétel céljára volt alkalmas és mindössze egy hullám­hosszon dolgozott. Abban az esetben, ha a gramofontű „megbotlik”, vagy a zene­szám közvetítését bármilyen zavar nehezíti, az eredeti parancsot nem szabad vég- rehajtaniok. Most is, nem sokkal a magyar főváros elhagyása után a kéttagú csoport ve­zetője készenlétre helyezte vevőberendezését. A nagy­teljesítményű készülék csen­des zümmögéssel dolgozni kezdett, és néhány másod­perc múltán a ..varázsszem” zöld fénye is ragyogni kez­dett. A vevőberendezés csak fülhallgatóval működött, olyan aprócska alkatrésszel, amelyet úgy lehetett a fül­be illeszteni, hogy a rohanó gépkocsiba belátó gyalogo­sok, vagy akár rendőrök sem vehettek észre semmit. A müncheni adó a meg­beszélt zeneszámot sugároz­ta. A gápkocsivezető alapo­san megfigyelte a muzsikát, majd kikapcsolta a rádiót, szétszerelte az antennát és a társa mellé ült. — A feladat nem változott — közölte lakonikus rövid­séggel. A gépkocsi mintha vesz­tett volna sebességéből. Mindketten az utat figyel­ték. Tudták, hogy néhány száz méter után egy par­koló kocsi hátsó helyzetjel- ző lámpáinak kell elővillan« niok.„ & ».A „Páter” aggódott.»’ Mint máskor, ilyen eset­ben, most is motorikus nyugtalanság vett erőt raj­ta. Legszívesebben kettéosz­totta volna önmagát, hogy egyik fele Eberűngnél Mün­chenben, másik fele pedig a határon, az átkelőhely kö­zelében legyen. Az a hír, hogy Wocheck ellen merényletet kíséreltek meg. és a két merénylőt elfogták, nem is érte őt vá-> ratlanul. Szokásához híven, a nagy bajban is a kevés biztató körülményt mérlegelte leg­inkább. Schirmbaum és Gemner fogoly, — gondolta — de Jana szabad és bízott abban, hogy az asszony a parancsnak megfelelően „le­zárja” a Wocheck-ügyet. Minthogy híreket akart kapni, és erre Bécsben nem volt lehetősége, hosszú szá­guldás árán Eberlinghez utazott. Nagyon meglepte őt, hogy főnöke hivatali vonalán nem tudott a parancsnokkal be­szélni. Noha Eberling koráb­ban határozottan megtiltotta neki. hogy a lakásán keresse, most mégis a kis villához autózott. Ez a nap a meglepetések napja volt: Eberling otthona előtt nem állt őr. Amikor becsengetett, a megszokott inas nyitott ugyan ajtót — ezt a férfit pincér ruhában Eberling gyakran vitte ma­gával a Kopasz Oroszlán­beli megbeszélésekre — de a férfi most letört volt, csaknem szomorú. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents