Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-28 / 254. szám
1971. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az egyszeri ló, meg az új száj öli bolt Az állatorvosi főiskola lovának legendáját valamennyien ismerjük. A girhes állaton állítólag minden betegség megtalálható volt. Nem egy állatorvos tanulta rajta a gyógyítást, így a „Paci” állategészségügyi missziót teljesített. Ez a ló jut eszembe valahányszor a szajcli Újtelepen épülő vegyesboltot és bisztrót látom. Talán végül mégis átadják az üzletet, ám hogy megírjuk felépülésének „épületes” történetét azért tesszük, hogy ama lóhoz hasonlóan teljesítse „küldetését”, valamennyi kivitelező és beruházó okulására. A környéken bezártak egy boltot! Üj kell helyette! Ez az elhatározás viszonylag hamar megszületett. Pénzt is tudott rá adni a községi tanács. Tavaly szeptemberben elkezdődött az építés. A kivitelező a szolnoki járási tanács — ma a martfűi nagyközségi tanács — költségvetési üzeme lett. Már az első átadási határidő — május 1. — is nagyon kényelmes tempót sejtetett. (A kényelmes tempóval a továbbiakban sem volt baj). Az üzlet viszonylag hamar tető alá került és ekkor a kivitelezők házigazdaként berendezkedtek a falai között. Hegesztettek, fúrtak, faragtak benne egy féléven keresztül, — nem a bolt, hanem más munkahelyük számára „barkácsoltak”. Az üzlet szomszédjában szinte kont- raszként egy hatalmas családi ház építése folyt. Egy mester két segítővel rakta a téglákat és mégis mesz- sze „lekörözte” az üzlet építőit. A környék lakóinak felháborodásáról most nem szólok, ellenben álljon itt I két szakember véleménye. Egy közgazdász szerint: — Ez a drága beruházás! Az üzletnek az árát már ki lehetett volna árulni. Egy építész: — Egy éve épül?! Rég meg kellett volna „enni” ezt a cseppnyi boltot az építőknek. Nos, a költségvetési üzem dolgozói nem „ették meg” az üzletet. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az üzem a szajoli iskola tatarozásával sem készült el idővel, és a községi tanáccsal szemben is vannak még tartozásai. Beszéltünk a martfűi nagyközségi tanács vezetőivel, az üzem új gazdáival. A vb-titkár elmondta, hogy a tanács szakmailag nem képes ellenőrizni a költségvetési üzem tevékenységét. Most készülnek felvenni egy építésztechnikust, aki majd érdemben irányítani fogja a munkát. Egyébként azért vették át az építőegységet, mivel jelentős beruházásra készülnek és velük kívánják ki- viteleztetni azt. A szajoli tevékenységük tanúsága szerint a martfűiek nagyon rossz boltot csináltak a költség- vetési üzem „örökbefogadásával”. Fock Jenő, a kormány elnöke a Parlamentben megtartott gazdasági aktívaülésen elmondta, hogy az építőipar gépesített hadserege mellett szükség van kisebb mozgékony egységekre is. Javítások, apró beruházások kivitelezését rájuk lehet majd bízni. Igénylik is tevékenységüket, ám az is szükséges, hogy gyors megbízható munkájukkal maguk is igazolják létjogosultságukat — Pb — A Szolnok megyei Állami Építőipari Váll. felvételre keres BETONTECHNOLÓGIÁI laboratórium vezetőnek építész, vagy építészmérnöki végzettségű munkavállalót, továbbá ügyviteli vezetői munkakörbe közgazdasági euvetemi, felsőfokú pénzügyi és számviteli főiskolai, vagy mérlegképes könyvelői vizsgával rendelkező dolgozót} , ___ J elentkezni lefief ä vállalat személyzeti osztályán; SZOLNOK, Ady E. u. 1177c. sz. alatt; A SZOLNOKI PAPÍRGYÁR ALKALMAZ női dolgozókat laboránsnak, (érettségivel) targoncavezetőnek, (betanítást biztosítunk) gépek mellé betanított mosásnak, segédmunkásnak. — lakatosokat. e — villanyszerelőket. E — vízvezetékszerelőt, K — rakodómunkásokat F — segédmunkásokat 1 — és hegesztőket. Éjszakai műszakban 40 */b-os éjszakai pótlék. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. No, persze a rutin Állomás. Szolnoki vasútállomás. A sínektől az épületekig szinte végtelen a pálya... Szegény, törékeny kicsi asszony már alig állja. Leesett válla, elfordult dereka is jelzi, a táska iszonyú súlyát. Hatalmas táska. De nagyon csinos az asszony. Még így is. Leesett vállal és elferdült derékkal. Két kamasz baktat a csinos asszonyka után. Későre jár. A buszra várni kéne. Taxi sincs. Miért is lenne? Az asszonyka gyalog indul. — Szólítsd le! — Én?! — Te! — Sorsoljuk ki inkább. Szegény két fiúnak nehezebb a gond, mint az asz- szonykának az iszonyú táska. A távolság egyre fogy közöttük. Néhány méternyi csak: — Fizetek egy fél konyakot, ha leszólítod! — Én? A beszélgetés zajlik, s ugyanúgy zajlik, ahogyan azt fentebb már megírtuk. Már mind a két fiú „oltá- rian” beleesett az asszonykába. Csupa szívdobogás nekik az utca. Csupa május az október is. — Szólítsd le! — Én? S az utcasarokról ekkor befordul egy idősebb ősz hajú, fáradt bácsika. Nem látja a két srácot, semmit se tud, s talán nem is akar már tudni a szerelemről. Csak odalép a nő mellé: — Jaj, kezét csókolom szabad? — Hát, hogyne szabadna... És most már kettén mennek. A srácokból elmúlik a szerelem, s míg azok ott elől beszélgetnek, sóhajt az egyik: — No, persze a táska.'.'. Nekünk is eszünkbe juthatott volna... — A rutin, az a rutin. „• És a két fiú bánatosan egy másik utcába fordul. Bartha Gábor HÉTFŐN PREMIER Azt hiszem nem volt még premier izgalom nélkül. Napokkal a kisújszállási posta- hivatal új külterületi kézbesítési rendszerének „gyakorlati” vizsgája előtt már a „bemutató” izgalma érzik- — Az idővel versenyeztünk — mondta Nagy Imre hivatalvezető — és úgy tetszik, hogy álltuk a versenyt. Tegyük hozzá magyarázatként: a „jóidővel” az esőmentes napokkal versenyeztek. Amire a debreceni postaigazgatósághoz tartozó kisújszállási hivatal vállalkozott kísérleti jellegű is. A sok tanyás körzetekben korábban megoldhatatlan gondot okozott a rendszeres kézbesítés. Egy-egy levéllel, küldeménnyel úttalan utakon, kilométereket gyalogolhatott a postás. Ha sok levél volt bizony előfordult, hogy napok teltek el, amíg elért a címzetthez. És a levél, a változó, tanyákat is érintő életforma-forradalom idején egyre több volt, hiszen minden családból akad ma már távolabb dolgozó gyermek, apa. — Mit ígér az új kézbesítési forma? — Elsősorban a gyorsaságot. Felmértük a külterületet, mintegy háromszáz család él „odakint”. Most, egyes központok kiválasztásával, a központokban elhelyezett levélszekrényekkel elérjük, hogy naponta kijut a postai küldemény a tanyákra is. — Biztonságos-e ez a forma? — Feltétlenül az, Szegeden és a mi postaigazgatóságunk területén kísérletezünk ezzel. A központokba állított fém- szerkezetű szekrények csak kulccsal nyithatók. Minden családnak külön kulcsa van. Idegen tehát nem férhet a levelekhez. — A levelekért viszont gyalogolni kell. — De mindennap elérhetők lesznek. Tizenhét állomásunk van és ezt a tizenhét állomást még a délelőtti órákban végig tudja járni az erre a célra rendszeresített gépkocsi. — Mit szólnak a tanyasiak az új kézbesítési formához? — Minden központunk munkahely, vagy üzlet közelében van, tehát olyan helyen, ahol naponta megfordulnak az emberek. Lényegében most nyílik lehetőség arra, hogy egy tanyán lakó család például napilapot rendeljen. Eddig a kézbesítés megoldhatatlan lett volna. Jellemző különben a várakozásra, hogy mi az új kézbesítési forma premierjét későbbre terveztük. A vasszekrényeket megkaptuk ugyan, de hiányzott a felállításukhoz szükséges támszerkezet. A helvi fa- és fémipari ktsz-t kértük. hogy segítsenek. A támszerkezetek néhány napon belül elkészülnek. És ugyanígy: a helyi építőipari ktsz segített, szinte rendkívüli gyorsasággal abban, hogy a levélszekrényeket megfelelő módon odakint elhelyezzük. így történt, hogy november 1-re kész leszünk. — Az országban először? — Igen. Egy napon a szegediekkel. — És a távlatok? — A tanyás körzetekben mindenütt szeretnénk hasonló kézbesítési rendszert bevezetni. Lényegében ezzel a szolgáltatásokat javítjuk. — A következő állomások? — Törökszentmiklós. Kunhegyes, Karcag, Hajdúszoboszló, Nádudvar... — Mindez azt jelenti, hogy egy országos vállalkozásról van szó? — Azt. — Tervez a hivatal, vala- milyen meglepetést a premierhez? — Már itt vannak az asz-; talomon a levelek. Minden „levélszekrényt kapott” ügy-j felünk levelet kap hétfőn. Ebben a levélben kérjük, hogy az ügyfelek is segítsék a posta vállalkozását, amely-; nek sikerében hiszünk. Az újságíró hinni szeretnél az új kézbesítési forma a gyakorlatban vizsgázik majd, s ott válik el, hogy a gyorsaság kárpótol-e a nem „házhoz-szállítás” kényelmetlenségeiért b. g: Kóstoló a televízió novemberi filmműsorából A tévé novemberi filmprogramja egyik érdeksségé- nek ígérkezik a moszkvai Gorkij Színház előadásának képfelvétele. A népszerű együttes Pagogyin Magyar- országon is nagy sikerrel játszott színművének, „A Kreml toronyórájá-” nak tévé-változatával szerepel a hónap újdonásgai között. Ugyancsak szovjet filmművészek alkotása Tolsztoj monumentális regényének, a Háború és békének többrészes adaptációja. November 27-én kerül képernyőre a svéd Ingmar Bergman 1953- ban forgatott műve: a Fű részpor és ragyogás, Kollá- nyi Ágoston három alkalommal szerepel a televízióban. Ami nekem a legjobban tetszett című összeállításával, amelynek anyagát a természetfilm-fesztiválon bemutatott kisfilmek legjobbjaiból válogatta. A novellák a képernyőn ezúttal egy Prus és egy Tur- genyev elbeszéléssel jelentkeznek. A két lengyel rövidjátékfilm címe A verkli, iL íetve A gyilkos. A Kalap című spanyol produkciót Jósé Maria Forgué vitte filmszalagra. A „Klasszikusok tévé- fölmen” sorozat Balzac A völgy lilioma című regényének francia filmváltozatával folytatódik. Novemberben véget ér a Zord folyó és a Hans Beim- ler című filmsorozat, ugyanakkor folytatódik a Profesz- szor Tutka című lengyel produkció vetítése, s megkezdődik A colt és muzsika című hétrészes olasz, zenés paródia- sorozat. Űj epizódokkal jelentkezik a Flinstone-csa- lád. MINI — MODE A legfiatalabb magyar divatlap valóban a legifjabbak^ a 2—12 éves gyermekek —S illetve szüleik — számára készül. A HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat hagyományos őszi gyermekruha bemutatójára ugyanis „Mini-mode” címmel divatlapot jelentet meg, az exportra készülő őszi-téli gyermek-kollekciókról. A november közepén Bu-í dapesten nyíló HUNGARO- COOP kiállításra a világ minden tájáról várnak üzletkötőket. Az elmúlt évben aa őszi bemutatón 70 ezer dollár értékű magyar gyermekruha exportjára kötöttek szerződéseket — az idén ennek kétszeresére számíta- I nak. Értem én, megértem — Nagy szerelem volt. Mindenki, vei szembeszálltam érte. Mert a rokonság ellenezte. Azt mondták, egy senki. Napszámmal kereste a kenyerét, igaz. Dehát én se voltam sokkal több, egy kis föld volt a megélhetésünk. Megesküdtünk, aztán három évig rá vártam, érte izgultam, hogy hazajöjjön a háborúból. Az első gyerekünk már beszélt, amikor betegen — elesetten megjött. — Nem volt nekünk semmink, csak a szülők segítsége, meg az a kis munka, amit hol itt, hol ott elkapott a férjem. Amikor a gazdaságba hívták, kipróbálták, tud-e jól számolni, az már öröm volt. Mégiscsak biztos pénz, ha kicsi is. — örültem, amikor tanulni kéz. dett. Olyan jó feje volt, szépen haladt előre. Akkor már volt jó kis lakásunk, két gyerekkel vártam haza. Nem mentem dolgozni, ő sem akarta. Volt nekem otthon elég. Malacot hizlaltam, aprólékot neveltem, kertészkedtem. Gyarapítottam, ahogy tudtam. Őrá voltam a legkényesebb. Este tizenegykor is ki. mostam az inget, hogy tiszta legyen másnapra, vasaltam hajnalban a nadrágja élét. A szegénység nem vétek, de a gondozatlan férj asz- szonybűn. — Múltak az évek, szépen lépkedett felfelé... Be nagyon meg. változott. Egyszer beiratkoztam egy tanfolyamra, hogy. én is értsem a világ sorát. Nagyon haragudott érte. Mégis levizsgáztam, jelentkeztem is munkára. Nyolc hónapig kerestem a pénzt életemben. Abba kellett hagyni. Akkor már vezető volt. Valaki. Hazaszaladt délután négy órakor, megsimogatott. Vendé, gek jöttek Pestről, jót tenne a jó vélemény. Tudtam a dolgom. Nya- kaltam a csirkéket, terítettem az asztalt. így múltak felettem az évek. Széparcú asszony. Vastag vályogfalú, hideg szobában hallgatom. Panaszos levele van nálam. Beteg, kevéske nőtartásból tengődik. Ebé. delni a falu egyetlen közös konyhájára, a volt férj munkahelyének éttermébe járt. Hat forintért ebédet, háromért vacsorát kapott eddig. Nemrég figyelmeztették. Nem jár az őneki, vegye a vendégjegyet. Kirepültek a gyerekei, mint ki. taposott cipőt levetette, félrerúgta a kétévtizedes házastárs. Nem tudok neki mit mondani. Ő még az az asszonyfajta, aki úgy gondolta, egy házasság, egy család — egy élet. Értem én, megértem. Kit így, kit úgy — megdobál az élet. Kis szomorúságok, nagy bánatok fárasztják az embert. Ügy még sohse volt, hogy mindenkinek minden jó lett volna. — Minden jó lett volna, ha az az asszony nem kap utána. Festett arcú, kikapós nő volt az mindig. Én meg elnyűve a sok házimunkától. Az uramnak pénze volt, jő ke. resete. Egyre kevesebbet adott haza belőle. — Fizetéskor szóltak az asszonyok. Gyere, megyünk a városba, vásárolni. Csak mosolyogtam... Takargattam, titkoltam a bajt. És betegeskedtem, egyre többet. Szívkór- ház, szanatórium sorba. Megtudja azt egy asszony. Egy hazatérés után már biztos voltam, új szerelmet, új szeretőt titkol az uram... — Persze, hogy civódtam, veszekedtem, amikor kimaradozott, pénzt is alig adott. Egyszer botrányt is csináltam. Kár volt, már tudom. Mindig én húztam a rövidebbet. Azt is rámfogta, hogy összeférhetetlen vagyok, azért nem lehet velem tovább élni. — Mert eljött az idő, amikor végleg megtagadott, elhagyott. Válóper, sok tárgyalás lett belőle. Nem akartam elválni. Aztán bemutattak egy kis könyvet. Hogy jön a gyerek. Két felnőtt gyereknek már nem olyan fontos az apa. — Osztoztunk bútoron, tányéron, spórolt pénzen. Fizettem ügyvédet, járom az orvosokat, ötvenéves leszek hamarosan. Nem tudom elhinni, hogy idejutottam, hogy nincs tovább. Hetven százalékos rokkant vagyok. Nem megyek a gyerekeim nyakára, nem szomoritom az ő életüket az enyémmel. Ha egészséges lennék, dolgoznék. Be így nem lehet. Már ebédelni sem mehetek, lassan a lakás is rámomlik. Mondtam, odaadom egy kisebbért. Szóba se állnak velem. Nem tudom, mit mondjak, kivel pereljek érte. Értem én, megértem. Az az asszonyfajta, aki egy lápra tette fel az életét. Sóskúti Júlia « / *
