Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-28 / 254. szám

1971. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnok fejlesztése az egész megye érdeke Kerekasztal beszélgetés szerkesztőségünkben A napokban kerekasztal beszélgetést tartottunk Szolnok város fejlesztéséről. A beszélgetés résztvevői voltak: dr. Kő- szegfalvy György, a műszaki tudományok kandidátusa, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet munkatársa; Csorna Kálmán, a szolnoki Városi Tanács elnöke; dr. Tóth József, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának osztályvezető­helyettese; Lafferton Vilmos, a kereskedelmi osztály munka­társa; Máté János, a VOLÁN 7. sz. Vállalat főmérnöke; dr. Papp Sándor, a mezőtúri kórház igazgatója. Lapunk képvi­seletében Varga Viktória, a belpolitikai rovat vezetője vett részt a beszélgetésen. Újságíró: A közelmúltban amikor az MSZMF Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsá­ga Szolnok fejlődéséről, a fejlesztés további terveiről tárgyalt, megá llaní tóttá: „Szolnok város megyeszék­helyi funkcióján túlmenően jelentős szerepet tölt be a megye iparában, vonzáskör­zetének kulturális, egészség- ügyi és kereskedelmi köz­pontja, országosan is kiemel­kedik, mint közlekedési cso­mópont: Szolnok jelentősé­gét tovább, fokozzák a kö­vetkezők: Az országos tele­püléshálózat fejlesztésről szóló kormányhatározat Szolnokot felsőfokú központ­nak jelölte. Ez a rang új helyzetet teremt, új felada­tok ellátását követeli. A má­sik: Szolnok 1975-ben ün­nepli fennállásának 900. év­fordulóját. Ez a dátum is kötelez mindannyiunkat akik itt élünk ebben a me­gyében, hogy 1975-ben mo­dern; szép nagyvárosban, méltó körülmények között ünnepeljünk. A város ki­emelt fejlesztése tehát mind­annyiunk érdeke. Szeretném, ha önök mondanák el e té­mával kapcsolatos nézetei­ket Csorna Kálmán: A város- fejlesztés soha nem a má­nak szól. Távlatokban kell gondolkodnunk. Ez azt is je­lenti. hogy százmilliós nagy­ságrendű tervek valóraváltá- sáról van szó. Sok példát említhetek erre. CsuDán a városi felszíni vízmű éDÍtési költsége eléri a 170 millió forintot. Így van ez a csa­tornahálózat fejlesztésénél, az út rekonstrukcióknál is. Városunk sok gonddal küzd. Közismert, hogy nincsenek megfelelő intézményeink: hiányzik a megfelelő városi művelődési központ, rossz a kereskedelmi ellátottság, nincs elég zöldterület Nincs városi kórházunk rendelőin­tézetünk. A kórház néhány orvosi szakmában az egész megyét ellátja; vagy félmil­lió embert. A többi szakmá­ban is mintegy 200 000 la­kost. Feladatát tehát csak Szolnok város lakóinak ro­vására tudja megoldani. Hosszan sorolhatom a gondo­kat Az idén óvodába és böl­csődébe 800 gyereket nern tudtunk felvenni helyihiány miatt. Amikor a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága azt mondja. hogy Szolnok nem egyszerűen város, ha­nem sajátos megyei funk iói vannak, el is várja, hogy sok tekintetben kielégítse az egész megye igényét, de rész­ben más megyék igényeit is. újságíró: Viszont nagyon sokan azt mondják erre; megyei intézmények vannak Szolnokon, annak a város látja hasznát. Itt elsősorban általában anyagi haszonról beszélnek. Csorna Kálmán: Ez legen­da. Azt az összeget, amit a Szolnokon lévő gazdasági egységek befizetnek város- fejlesztésére, nemc-ak Szol­nok kapja. A megyei költ­ségvetés újraelosztásában csak egy egészen jelentékte­len hányad jut nekünk, a többit a „megye” kanja. A tanácsok nagyobb önálló­sága azt is jelenti, hogy a Pénzügyminisztérium a me­gye terveinek valóra váltá­sához húsz százalék állami támogatást ad. a többit he­lyi erőforrásból kell biztosí­tani. A Pénzügyminisztérium a 20 százalékot a következő­képpen számolja ki; van a ©egyében ennyi és ennyi üzem, ennyit és ennyit fizet­nek be a 'tanácsnak. Csak­hogy az üzemek többsége Szolnokon van. Ha azt a pénzt amit ezek az üzemek befizetnek mi kapnánk meg akkor a jelenleginél hatszo­rosan nagyobb költségveté­sünk volna. Dr. Kőszegfalvy György: Még sokkal szomorúbb a helyzet, mint ahogyan Cso­rna Kálmán barátom el­mondta. Egy sor budapesti üzemnek, vállalatnak, intéz­ménynek van Szolnokon te­lephelye. A kormány a je­lenlegi gazdaságirányítási rendszerre való áttéréssel kapcsolatban biztosított né­hány területfejlesztési gaz­dasági ösztönzőt: telekigény­bevételi — telekhasználati díjat, város, községfejlesz­tési hozzájárulást, a kommu­nális adó helyett. Ezek elég tekintélyes summák lehetné­nek a megyeszékhelyen. Más dolog: ezt az összeget a vállalati központok szék­helyén fizetik be. Újságíró: Ez azt jelenti, hogy mi fejlesztjük Buda­pestet? Dr. Kőszegfalvy György: Azt is jelenti, his en a pénzt nem Szolnok kapja, hanem Budapest. így például a ve­gyiművek, a papírgyár nem járul hozzá olyan mértékben a városfejlesztéshez, mint amilyen mértékben „használ­ják” azt. Azok az összegek amiket különböző fejlesztés támogatásként visszafizetnek korántsem fedezi azokat az összegeket, amelyeket a vá­ros vízhálózatának használa­tával, a szennyvíz kibocsá­tással, a légtér szennyezésé­vel, az utak használatával, a város munkaerejével kapnak. Csorna Kálmán: A megyei párt vb most végre határoza­tában kimondta: Szolnok fejlesztése az egész megye érdeke. Reméljük, hogy ez a megyében megértésre fog ta­lálná Újságíró: Mi az ami a vá­ros fejlődését napjainkban meghatározza? Kőszegfalvy evtárs talán a legilletékesebb erről beszélni, hisz részletes, pontos felmérést végzett Szolnokon a közelmúltban. Dr. Kőszegfalvy György: Az ipar. Ma Szolnok 18.000 embert iparban foglalkoztat A szám azónban korántsem ennyire egyértelmű. Vizsgá­lódásaink során tavaly há­romezer olyan emberre buk­kantunk, aki bár nem ipari szervezetben dolgozik, de tel­jes mértékben ipari tevékeny­séget fejt ki. Mezőgazdasági üzemek, az élelmiszer-gaz­daság' ipari tevékenysége, a különböző gépipari tevékeny­ség mezőgazdasági üzemekbe való kihelyezése miatt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Szolnokon az ezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma országosan is kiemel­kedő helyet foglal el: meg­közelíti a háromszázat. Szol­nok ipari város. Felmértük, hogy a Szolno­kon lévő ipari szervezetek milyen terme’ ési értékkel já­rulnak hozzá a nemzet’ jö­vedelem előállításához. Nem számítva az építőipari, a közlekedési, a szállítási szer­vezeteket, a szolgáltató ipart, 1969 ben a szo’noki ipar 4,4 milliárd forint terme'ési ér­téket produkált. Az iparnak két pólusa segíti leginkább a város fejlődését; az egyik a vegyiművek, mint az egyik legdinamikusabban fejlődő ipari ágazat, a maga legprog­resszívebb jellemzőivel, tech­nológiai, üzemszervezési, gyártmányösszetételi struk­túrájával. rendkívül magas beruházási igényével, rend­kívül magas egy személyre jutó termelési értékkel. A másik: az élelmis eripar. Újságíró: Ez rendkívül im­pozáns szám. Gondolom ko­rántsem ilyen reprezentatív az infrastrukturális háttér, vagyis az, amilyen körülmé­nyek között Szolnok lakói élnek. Dr. Kőszegfalvy György: Két szám csupán, amely eléggé rámutat a ma gond­jaira: 4,4 milliárd forint az az ipari termelési érték, amit az öt iparág — vegyipar, gép­ipar, könnyűipar, éleim'szer- ipar, építőanyagipar — üze­mei produkálnak. Ezzel szemben a város infrastruk­túrája becsült adatok alapján 3,3—3,5 milliárd forint. Te­hát: a város ipari szerve e- tei egy év alatt több termelé­si értéket állítanak elé' m’nt a város 900 éves fejlődése fo­lyamán kialakult infrastruk­túra. Ezen belül a lakásellá­tás helyzete: érdekes, hogy felszabadulás óta épült a vá­ros lakásállományának több mint 56 százaléka. Ez kedve­ző! Budapesten ez az arány 10—12 százalék körül van. Á csatornázási ellátottság vi­szont a felsőfokú központ szerepkört betöltő városok közül Szolnokon a legrosz- szabb. A szolnoki lakásoknak több mint fele egys obás és minőségük sem jó. Mi a vá­ros lakásalapját felmérése­inkben 2,2 milliárd forintra értékeljük. Mi a helyzet az alap és a középfokú intézményi ellá­tottságban? Nagyon rossz az óvodai, bölcsődei, általános iskolai alapfokú ellátottság. Igaz, hogy a városban 24 óvoda van, de engedé­lyezett létszámon felül 30 százalékkal több gyermeket helyeztek el azokban. Osz- szesen 1750 gyereket foglal­koztatnak. Az óvodák nettó állóalap értéke körülbelül 15 millió forint. Hihetetle­nül alacsony szám ez jelen­tőségéhez és más tényezők­höz viszonyítva. Kedvezőtlen az általános iskolák helyze­te. Aapvető probléma — ami egy város fejődésének meg­határozója — a kulturális, tudományos bázis hiánya. Az egyetlen centrum-város ahol ez nincs meg. Bekövetkezhet az a helyzet, hogy az ipar nagyarányú fejlődése éppen a szellemi háttér hiánya miatt nem tudja tovább elő­revinni a város fejlődését. Ez nemcsak a város, hanem az egész megye, sőt az egész Közép-Tisza vidék által le­határolható regionális táj problémája. Ami a város fejlődését különösen megnehezíti: az egyik az 1960—1970 közötti népesedési helyzet alakulá­sa. Talán Nyíregyháza né­pességnövekedése előzte meg Szolnokot ebben az időszak­ban; Szolnokon 26 százalék­kal nőtt a népességszám. A másik döbbenetes adat: 1960 —1970 között 123 ezer ember költözött be és ment el a városból. A modern népván­dorlásnak e pregnáns meg­nyilvánulása, még Budapes­ten sincs meg. Ebben a számban nincs benne a 26 százalék népességnövekedés. Újságíró: Ezek a számok valóban megdöbbentőek. Azt hiszem, a város infrastruk­turális hátterében a kereske­delmi hálózat tekintetében sem jobb a helyzet. Leg­alábbis személyes tapaszta­lataink alapján ezt mond­hatjuk. Dr. Tóth József: Megyénk­ben 1970-ben több mint 5 milliárd forint volt a keres­kedelmi forgalom. Az idén ez a forgalom 10—12 száza­lékkal növekedik. Ezen belül Szolnokon még ennél is üte­mesebb a fejlődés. Ugyanak­kor az üzletek alauterülete alacsony, e tekintetben a város országosan a 15—16. helyen van. Szállodai ellá­tottság tekintetében a 19 megye közül a 16. helyen vagyunk. , Lafferton Vilmos: Mi a negyedik ötéves terv előké­szítésekor felmértük, hogy a várható forgalomnövekedés figyelembevételével milyen hálózatbővítésre volna szük­ség a megyében. Számítá­saink szerint 49—50 ezer négyzetméter alapterületű hálózatbővítés kellene. Érde­kes módon számaink talál­koztak a helyi konkrét ter­vekkel. Szolnokon 18 ezer négyzetméter kereskedelmi alapterület növelést tervez­tek, a lebontásra kerülő ke­reskedelmi egységek pótlá­sára építendő üzleteken kí­vül. Az anyagi fedezet ehhez megvan, gondot az építőipari kapacitás hiánya okoz. Újságíró: Mi a helyzet a szállodákkal? Lafferton Vilmos: Egyelő­re áll a Pelikán Szálló épí­tése, de nem anyagi fedezet hiánya miatt. A napokban született olyan döntés, hogy a szállodára szükség van. fel kell építeni, a pénzt erre elő kell teremteni. Megvalósul egy másik terv is: a Tisza- ligetben 120 helyes touring szálló létesül. Dr. Papp Sándor: En in­tézményvezető vagyok, nem az én feladatom a megye, a város egészségügye nevében e témában nyilatkozni. Mi területi emberek úgy látjuk Szolnokot, mint várost, amelynek jelentősége túlnő a megye határain. Szerintem célszerű lenne Szolnokon az egészségügyben szétválasz­tani a megyei és a városi funkciókat. Itt városi szer­vek olyan megyei feladato­kat látnak el amelyekhez nincs meg a felszereltségük, az adottságuk. Példa erre a rendelőintézet* Nem akarom felsorolni sem a megyei kór­ház. sem a rendelőintézet kívánalmait, bár azok jogo­sak. Szerintem a jövő útja a megyei és a városi egészségügyi ellátás külön­választása. Tudomásom sze­rint erre már vannak el­képzelések, hiszen az új megyei kórház felépülésével sem szűnne meg a jelenlegi megyei kórház funkciója. Ha a számokat nézzük, ak­kor viszont azt kell monda­ni, mire felépül a nagy te­rületi intézmény, akkor is az országban az utolsók között lesz Szolnok megye kórházi ágylétszámot tekintve. Tehát a területet is fejleszteni kell, legalábbis az alapellátást. Máthé János: A közúti közlekedés szempontjából kapcsolódok é beszélgetés­hez. A közúti közlekedés fejlesztése különösen kívá­natos, a szállításban kiala­kuló munkamegosztás figye­lembe vételével. Ez vállala­tunk fejlődését is meghatá­rozza. Emellett jelentkezik az igény áru- és személy- szállításban egyaránt Na­gyon sok gondunk van a városban a személyszállítás miatt: e jelentős ipari fej­lődés következtében sok az ingázó Szolnokon. Az első félévben 9 millió utast szál­lítottunk, ez azt jelenti, hogy a helyi járatban na­ponta több mint 50 ezer utas volt. Ez az utasforgalom várhatóan csak növekszik. Annak érdekében, hogy lé­pést tudjunk tartani az igé­nyekkel, egyrészt a saját ki­szolgáló létesítményeknél meg kell gyorsítani a beru­házásokat. Ugyanakkor kevés a szál­lítóeszközünk, a gépparkunk elhasználtsági foka nagy. — Kevés gépkocsivezetőnk van. Helyesnek tartanám, ha a vá­ros közlekedési csomópont helyzetéből adódóan a szál­lítmányozás felsőfokú képzé­sével foglalkozó főiskola lé­tesülne Szolnokon. Újságíró: Nagyon sok prob­léma került napvilágra. A beszélgetés során többször beigazolódott Szolnok megye- központi, meghatározó sze­repe. Jó lenne, ha a gondok megoldására is tennének ja­vaslatot. Dr. Kőszegfalvy György: A városban lévő ipari üzemek vezetői előtt fel kell tárni azt a helyzetet, amiben a város van és az ő segítségü­ket összhangba hozni a vá­ros egész infrastrukturális fejlődésével. Másik segítség a városfejlesztés eszközrend­szerének komplexitásából adódik. A központi intézke­désen túl meg kellene fon­tolni, milyen városi keretek­ben működő szabályozó rend­szert lehetne létrehozni, ami további anyagi erőforrásokat tudna feltárni és közvetlenül a városfejlesztés szolgálatá­ba állítani. Más dolog: a nem szolnoki központtal ren­delkező üzemek helyi kom­munális fejesztéssel kapcso­latos felelősségét is fel kell ismernünk és ennek megfe­lelően meg kell határozni feladataikat. A város további fejlődésének egyik meghatá­rozója a kommunális ellá­tottság. Ha csak az átmenő idegenforgalom terheit néz­zük. azt a város kommunális köztisztasági szervei egyma- gukban megoldani nem tud­ják. Ki merem mondani, an­nak alapján, amit itt láttam, hogy Szolnok az ország leg­piszkosabb városa. A város- gazdálkodás megerősítése pél­dául a város és a megye ér­deke. Sok hasonló probléma van, amelyet a város egye­dül nem tud megoldani. Dr. Tóth József: Legfonto­sabb megértetni az illetéke­sekkel, hogy Szolnok fejlő­dése maga után vonja az egész megye fejlődését. Lafferton Vilmos: Javas­lom; elsősorban azokra a be­ruházásokra biztosítsunk épí­tő kapacitást, amelyek köz­ponti keretből valósulnak meg. Ha nem így teszünk, az a pénz elveszik számnuk- ra. A tanácsok viszont tarta­lékolhatják anyagi eszközei­ket későbbi időkre. Csorna Kálmán: Kár, hogy a művelődési ágazat képvi­selői nincsenek jeien, na 1«y is rendkívül sokat jefcnt, hogy beszélünk e témáról. A megyei párt vb kimondta; az építőipari kapacitást is fejleszteni kell. Varosfejlesz­tési tevékenységünkben cél­szerűen kell elosztani a meg­lévő kapacitást. Mivel kü­lönböző építőipari szerveze­tek léteznek, a nagy beruhá­zásokat az a vállalat végez­ze, melyik képes arra, a töb­bit csinálják a kisebb építő­ipari szervezetek. Még így sem lesz elég a kapacitás, ezért sorolni kell a beruhá­zásokat. Erő kell kimondani: egyik-másik beruházás elto­lódik, egyesek pedig olyan rangot kapnak, amelyek meg­előznek más építkezéseket. A beruházásoknak ezt a rangsorolását meg kell olda­ni, emellett gépesíteni az építőipart, hogy legalább az V. ötéves tervre a beruhá­zási piacon lévő hallatlan nagy feszültség enyhüljön. Ami a kereskedelmi háló­zat-fejlesztést illeti: sajnos Kereskedelmi rendszerünk­ben egyetlen egy vállalat sem a városé. A megyéé, az ÁFÉSZ-é és így tovább. — Ezért mi csak kérhetünk, rábeszélhetünk. Hatósági jog­körrel csak akkor élhetünk, ha annak megvan a jogi alapja. Máthé János: Szerintem a nagyüzemi építőipar koncent­rálása szükségszerű. Ezt ér­tem az útépítésekre is. Fi­gyelemre méltó, hogy a me­gyében nincsen útépítő vál­lalat. Más megyék vállalatai dolgoznak itt. Természetes, hogy elsősorban azok saját megyéjük építési igényeit elégítik ki és csak ami ma­rad kapacitásban, az jut hoz­zánk. A közlekedési gondok meg­oldására: mi tröszti rendszer­ben dolgozunk, ezért bizo­nyos kiemelt városok közle­kedési fejlesztésére van or­szágos tartalék. Ebben a tar­talékban szerepel Szolnok is, mint kiemelt város. Remél­jük, hogy országos segítség­gel változtatni tudunk a vá­ros közlekedésén, Papp Sándor: Megyei vo­natkozásban én nem tudok javaslatot tenni. Mégis a mi Kórházunk tapasztalatából kiindulva van javaslatom: korábban a mezőtúri kórház vezetői elmentek Békés me­gyébe és segítséget kértek többletkiadásaiknak fedezésé­re, éppen azért, mert ottani betegeket is ellátunk. Ezt in­tézményesen kellene megol­dani és ez szervezési feladat. A szűk megyehatároK helyett a vonzásterületeket kellene megfelelően figyelembe venni. Újságíró: Azt hiszem, ab­ban valamennyien egyetér­tünk: Szolnok város elsődle­ges fejlesztése nemcsak a megyeszékhely, hanem az egész megye érdeke és kö­telessége is. Szolnok az or­szágé, a megyéé és a szolno­kiaké. Ha van elmaradás más megyék mögött — mert van — akkor ezt a lemara­dást pótolni kell és abban anyagi lehetőségeihez mérten segítsen az ország, a megye és valamennyi ide települt, itt lévő vállalat, üzem, gaz­dasági egység — természete­sen a lakosság is. Mindar.y- nyiunk kötelessége, hogy Szolnok fejlesztéséhez, a na­gyon rossz infrastruktúra ja­vításához hozzáiárul’unk. — Sok a tennivaló e tekintet­ben: meeértetés, összehangolt konkrét intézkedések, cselek­vések állásfoglalások kelle­nek Reméliük, az elkövetke­zendő időben ezekben nem hiány Minden ovinknak köszönöm a beszélgetést. Csorna Kálmán, Máthé János, dr. Papp Sándor, dr. Tóth József, Lafferton Vilmos, dr. Kőszegfalvy György «

Next

/
Thumbnails
Contents