Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-26 / 252. szám
1971. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnokon, a Réz utcában 204 lakást épít az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalat I. sz. toépitésvezetösége. Az egyik 44 lakásos épületet a jövő hónap második leiében átadják. Képünkön a tető alatt levő két 29-es lakótömb látható. Szűcsmesterség Kunszentmártonban Mint már hírül adtuk, a dús programú múzeumi hónap keretében a Damjanich Múzeum öt szakembere a régi jászkun kapitányság börtönéből alakult kiállítóhelyiségben Kunszentmárton szűcsiparát bemutató kiállítást rendezett. A kiállítás rendezésének szempontjai, s a rendezés körülményei azonban megérdemlik, hogy bővebben is foglalkozzunk ezzel a rendezvénnyel. Azt szeretném kérdezni, hogy... Ügy tűnik, hogy Jev- genyij Jevtusenko, a világhírű szovjet költő már megjelenésével is vihart kavart. De az igazsághoz tartozik, hogy ezúttal... No, inkább elsorjázzuk. Az Esti Hírlap „beszélgetést” közöl a költővel, amely szerint — idézzük Jevtusenko „szavait” — Budapest sokat szépült azóta, amióta utoljára látta... Ebből a „beszélgetésből” tehát az derül ki, hogy Jevtusenko a mostani látogatását megelőzően is járt már Budapesten. Az Élet és Irodalom legutóbbi száma szerint a nagy szovjet poéta most vendégeskedik először nálunk. A Népszabadság vasárnapi száma alaposan elveri a port — nagyon úgy látszik, hogy megérdemelten — az Esti Hírlap „interjú készítőjén”. A Népszabadság szerint ugyanis Jevtusenko most van először Budapesten, az Esti Hírlap munkatársa pedig szégyelje magát, — szerintünk is — mert az újságíró etikát súlyosan megsértve, bulvárlap-ízű „kacsát” tálalt fel. • • * Közjáték az egyik szolnoki középiskolában: Diákok: „Tanár úr kérem, az orosz könyvünk 11. leckéjében — az a címe, hogy Szovjet költők Budapesten — ez áll: Gyerekek, azért gyűltünk össze, mert érdekes adás lesz a televízióban. Mint tudjátok tegnap Budapestre érkezett a szovjet költők küldöttsége. Rozs- gyesztvenszkij és Jevtusenko. Reggel közölték a rádióban, hogy a vendégek ma este föllépnek a televízióban." Ugye jól fordítottuk le, tanár úr kérem? De, tessék mondani, mi az igazság? Az újságok szerint meg, Jevtusenko most jár először Magyarországon. Tanár: hm... hm A megkérdőjelezett szöveg a gimnáziumok IV. osztálya számára készült orosz nyel' - könyv 125. oldalán található. A tankönyvet 1970-ben adták ki, az 1969. évi második kiadás alapján. Jónéhány szerzője, szerkesztője és bírálója van... Megkérdeztem néhány orosz nyelvszakos tanárt, mit szólnak mindehhez? Ellentétes véleményeket kaptam. „Igen, rendjén van ez a szöveg, ez Jevtusenko első budapesti látogatásáról szól. Tudjuk a gyerekek számára is milyen kedves Jevtusenko költészete, — ezért bekerült a könyvbe is." Mások: „Ez csak egy fiktiv, kitalált szöveg, kérem, a nyelvgyakorlás érdekében. Teljesen mindegy, hogy Jevtusenko járt-e már Budapesten vagy nem. Én különben óra előtt megmondtam a gyerekeknek, hogy ez egy kitalált gyakorló szöveg." Szép, szép, de azok a nyelvtanárok, akik kevésbé jól tájékozottak ebben az irodalomtörténeti részkérdésben — részkérdés, mert Jevtusenko irodalomtörténeti helyét ez nem befolyásolja — azok valós tényként tanítják, hogy Jevtusenko már járt Magyarországon — valamikor — és föl is lépett a magyar televízióban. Aztán a gyerekek olvashatják az újságokban, hogy ez is „kacsa ”... Mit gondolnak ugyan a könyv hiteléről, a tanár hiteléről, a sajtó hiteléről... Ha Jevtusenko tényleg nem járt Magyarországon — higgyük el, — hogy most van itt először — akkor miért kell reális életszemléletű ifjúságunkat elképzelt gyakorlat alapján informálnunk? Így, félre... — ti — Szabó István muzeológus forgatókönyvének alapja, hogy a kiállított tárgyak, egy-egy terem berendezése együttesen érzékeltesse a régi céhes szűcsipar lényegesebb motívumait; a legények vándorkötelezettségét, a mesterré avatás szertartását, a céhek rendszerét, szabályait, kötelezettségeit, a vásározást, magát a szűcsmunka menetét stb. Ezt a kiállítás úgy oldotta meg, hogy jóformán szöveges magyarázatok nélkül, jellemző tárgyakkal, és korabeli, hangulatkeltő kisegítő elemekkel érzékeltette a témát. Egyik teremben egy minden kellékével berendezett szűcsműhely látható a munkába fogott bőrökkel, szerszámokkal, másik teremben díszes ünnepélyes hangulatú legényavatási szertartás fogadja a látogatót a mestermunkáját bemutató Legénnyel és az asztalnál ülő 35. Az orvos házát könnyen megtalálta. Ha valaki látta volna, milyen nyugodtan illeszti a zárba a kulcsát, arra gondolhatott volna: a ház asszonya hazatért. Csak Shirmbaum nem gon- gondolt erre. Amikor megcsikordult az ajtózárban a kulcs, hátra- ugrott és fegyver után nézett. A kenyérvágó kést megmarkolta, a háta mögé rejtette. Állt, figyelt, és egy percig sem volt kétséges előtte, ha a látogatója nemkívánt személy, nem éli az túl a találkozást. Könnyű, kopogó lépteket hallott, valaki a szobába ment. Azután visszatért, kinyitotta az ajtót. Schirmbaum a nyitott ajtó mögé állt, és lassan felemelte a kést. Egy alak lépett túl az ajtó fedezetén, női alak. fehéren ragyogó szőke hajjal, amely lófarokban volt összefonva A nyúlánk termetű nő sarkon fordult és Schirmbaum Jana mosolygós arcával találta szemközt magát. Céh Atyamesterrel egyetemben. Majd egy múlt századi színes vásári forgatag tárul a közönség szeme elé szűcs sátorral, mézeskalácsos bódéval. kolompossal, kulacsos- sal és edénykirakodókkal. Még a régi vásárok elmaradhatatlan rémtörténetes pony- va-pitavalja sem hiányzik. Az utolsó helyiségben Kunszentmárton kélt többszörösen kitüntetett mai szűcsmesterének munkái, Papp István és Parti József remekbeszabott bundái, hímzett subái és kikészített bőrei fogadnak. Ezzel a kiállításrendezési módszerrel a látogatók anélkül, hogy hosszú magyarázó szövegek olvasására lennének kényszerítve, képet kapnak a kunszentmártoni szűcsmesterség régi és mai fogalmáról. A másik ok, amiért ismét írunk erről a kiállításról, az — Ilyen késsel nem szabad krumplit pucolni — mondta az asszony. — Nézd, a barna lé a csuklódra is csörgött. A retiküljéből leheletvékony batisztzsebkendőt húzott elő és megtörölte a der- medten, de még mindig magasra emelt késsel álló férfi kezét. Azután szétfeszítette az ujjakat és a kést a konyhaasztalra ejtette. — Mint a farkas, olyan éhes vagyok! Mit főztél? Schirmbaum képtelen volt arra, hogy válaszoljon. Csak elkínzottan és szótlanul néz- zett a tányérra, amelyben már ott illatozott a sültkrumpli. Jana villát vett elő — úgy tájékozódott a konyhában, mintha egész életét itt élte volna le — és falatozni kezdett. Pillanat alatt eltüntette az egész készletet. — Megnyugodtál végre? — kérdezte Schirmbaumtól —* Téged küldtek?! — jutott végre szóhoz a férfi. — Hogy lehet egy ilyen munkára asszonyt küldeni? — Egyenjogúak vagyunk, nemdebár — nevetett Jana a helyi rendezek fáradhatatlan. lelkes segítsége, amivel támogatták a muzeológusok munkáját. Elsősorban Tur- csányi István nyugalmazott tanár „A szűcsmesterség Kunszentmártonban” című munkáját kell megemlíteni, hiszen ez az alapos előtanulmányokkal, kutatómunkával készült kötet alapozta meg tulajdonképpen a kiállítást. A Járási Hivatal népművelési felügyelője. Smuta Kálmánná biztosította azt a gyakorlati segítséget, amely elengedhetetlenül szükséges volt a kiállítás elkészítéséhez. Rajta keresztül tulajdonképpen az egész város a muzeológusok rendelkezésére állt. akár faanyagra, akár sátorponyvára, akár bábúra, virágra volt szükség a rendezésnél. A város egyelőre még csak helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik. De az itt tapasztalt lelkes érdeklődés, szív- bőljövő segítőkészség, amely szinte a helység apraját nagy- ját fűti — biztosíték arra, hogy nemsokára teljesül álmuk Kunszentmártonban saját múzeumot avathatnak. Egri Mária — és a ti hibátoknál súlyosabbat én sem tudok elkövetni. Léprementetek egy díjbirkózónak... Ekkora hibát még életemben nem láttam elkövetni. — Gömöry derítette fel. — Gömöry... Nem bízom abban az emberben. Ezért is küldtem őt valami Be- rendre, nézze meg, ott van-e a mi professzorunk. A munka nehezét magamra vállaltam. De mindenekelőtt... mesélj, hogyan sikerült átjutnod? Schirmbaum mesélni kezdett. Mindent elmondott, attól a perctől kezdve, hogy elváltak JanátóL Elmesélte az iratszerzés, gépkocsilopás módját; a magyar gépkocsi elrejtéséről, a házban töltött órákról és napokról és a vészkijáratról is szólt, ennek használatát mindjárt elmagyarázta Janának is. Jana egyetlen egyszer sem szólt közbe, hagyta, Shirmbaum hadd beszéljen, tudta, így oldódik fel a férfiban lüktető feszültség, így válik nyugodtabbá, használhatóbbá. — Ma este elmegyünk vaElőbb vagy utAbb Gyerekkoromban ritka vendég volt nálunk a narancs. Ügy emlékszem, Mikulásra, karácsonyra kaptunk egy-egy pár szemet. Nagyon drága — mondta mindig anyám. Olyankor el- ábrándozgattam arról, milyen jó lenne, ha a narancs is annyiba kerülne, mint az alma. Nem gondoltam persze, hogy egyszer még eszembe jut a gyerekkori vágyakozás. A napokban azonban vettem egy kiló szép starking almát Szolnokon. Nos, már nincs kétségem affelől, hogy előbb, vagy utóbb teljesül egykori álmom: az alma annyiba kerül, mint a narancs. b. L f m Uj bemutatók A néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének 1971—1972-es évadra szóló programjában öt új bemutató szerepel. Érdekesnek ígérkezik a szimfonikus zenekar összeállítása „Játék és muzsika másfél órában” címmel. A kórus népdalokból és népballadákból nyújt át egy csokorra valót decemberre tervezett ismeretterjesztő jellegű műsorában, amelyben a népi zenekar és népdal-énekesek is fellépnek. Jövő év első hónapjában régi kívánságot teljesít az együttes: katonakabaréval lépnek színpadra művészei. A katonaélet fonákságait figurázzák ki. A humorról színészek, szólisták tánc- dalénekesek gondoskodnak. Áprilisban a Zeneakadémián új magyar művet mutatnak be a katonaművészek. Zenéjét — Váci Mihály versére — Sárai Tibor komponálja. Az ötödik bemutató „Őrségen” címmel kétrészes énekes, zenés-táncos színpadi játék lesz, amely Ránki György zenéjére és Eck Imre koreográfiájára épül. csorázni — közölte végül Schirmbaummal. — Félek az irataimmal közlekedni. Utána gondoltam az ügynek. A magyar személyi igazolványom már nem nagyon használható, mert attól tartok, hogy a rendőrség keresteti. Jana dallamosan nevetett. Azután retiküljéből egy osztrák útlevelet halászott elő. — -Ez hamis — mondta — de a kutya sem fog rájönni. Minden bélyegző benne valódi, csak a dátumpecséteket „módosították” barátaink. Schirmbaum minden más iratot kirakott zsebeiből, csak ezt az útlevelet vitte magával. A legnagyobb étterembe, majd vacsora után az egyik bárba mentek. Forró nyári este volt, fiúk-lányok népesítették be a helyiségeket, sokan még a kerítés mellett is álldogáltak, felszabaduló asztalra várva. Nem sokkal éjfél előtt azután hazamentek. Jana részletesen elmagyarázta Schirmbaum tennivalóit. Másnap kora reggel a fehér Mercedes az egyik ipartelepnél megvált férfiutasától. Az asszony pedig tovább folytatta az útját... — Utálom ezeket az éjszakai kirándulásokat — mondta Jana és a fékre lépett. A kocsi az útpadkára gurult és sötétbe burkolódzott. Jana cigarettát vett elő és egy termoszt, amelyben feketekávé gőzölgött. — Mi már soha nem tudjuk magunkat kialudni — háborgott. — Mióta az az átkozott Wocheck-ügy van napirenden, minden éjszakám izgalmak közepette telik. Lassan meg tudom érteni a szívrohamok keletkezésének okait és körülményeit. Ezt az utolsó mondatot csendes nevetéssel mondta, és Schirmbaumnak olyan érzése volt. hogy nem is gondolja komolyan. Nehéz nap van mögöttük. Délelőtt váltak el egymástól Schirmbaum később dolga- végezetlenül találkozott újra az asszonnyaL ...Gömöry hajnalban érkezett Berendre, a kis, születő településre. Eléggé kietlen táj fogadta, irtás az erdő közepén, gomolygó porfelhő, és néhány egyformán szürke épület. A gyár első részlegei készültek csak el, néhány hűtőtorony, párszáz méter csővezeték, ez volt minden. A gyártól nem messze V- alakúra kiképezve két épület húzódott. Az egyikben láthatóan családok laktak, az ablakokon függöny volt és gyerekek hancúroztak a lakások előtti keskeny, színes erkélyeken. A másik épületben — noha külsőleg nagyon hasonlított a családok lakóházához valami kaszárnyaszerüt vett észre. Csakhamar rájött, mi sugallta ezt a gondolatot. Az ablakokon nem volt függöny és jól látta, hogy a szobák nagy részében emeletes ágyak sorakoznak egymás mellett. — Itt még lógni sem lehet — gondolta Gömöry — kész lebukás egy idegennek itt ténferegni. Legszívesebben azonnal visszafordult volna, de félt Janától és sikertelenség esetén az ODESSZÁ-tól. Hirtelen ötlettől kapatva visszament és az országúiról bevezette a kocsiját. Felnyitotta a motorház tetejét és egy pillanat alatt szétdobta az elosztófejet. Ezt követően a csomagtartót is felnyitotta, emelőt vett elő és felemelte a kocsi hátulját. A kulccsal kivette a gyertyákat, viaszosvásznat terített le és a kocsi alá bújt. (Folytatjuk) BODROGI SÁNDOR: Rande vú a Kopasz Oroszlánban
