Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

Csalódás két iélidőhen A tizenkilenc éves Manci­ka, így szólt Ernőhöz, a ne­gyedéves egyetemi hallgató, hoz: — l.ézze, Emőke, maga ®agyon rendes fiú, okos, ud. varias. művelt, minden lány boldog lehetne magával, de én mégsem leszek a felesé­ge. Nekem Bandi tetszik, aki nem olyan művelt, tanult, mint maga, de ízig-vérig sportember. Úszik, röplabdá­ik és vizsgázott futballbíró. Tudja olyan modern típus. Ugye nem haragszik? Most Vele leszek, illetőleg meg. nézem őt a tribünről a pá­lyán. Ma ő vezeti a BFC— EMC meccset. Mondja már, kedves Ernőké, hogy nem harag zik! — Nem, nem haragszom — ha " a i ;zott a kényszere­dett v álasz —. kezeit csó­kolom. Mmrika Bandi robogóján mei l ki a pályára. Fél óra múlva játékvezetői mezben feltűnt a fiú. kezében a labda, mellette a két határ­bíró. Megkezdődött a meccs. Bandi már a másod k :erc_ ben fütyült, szab idn'igást ítélt a sárga-fekel -k ellen. — Hülye! — ok’ tóttá egy borízű hang Man ka mel­lett. — Branyiga fautolt, nem Nyavalyek! A mérkőzés hetedik per­cében Mancika Bandikája tizenegyest ítélt a BFC el­len, mire húszezer ember ütemesen kezdett kiáltozni: — Gyilkos, gazember! — Bocsánat — kérdezte Mancika —, ki a gyilkos gazember? — A bíró! Ez a barom Sódar Endre! Mancika plsápadt. Az 6 Bandija gyilkos, barom gaz­ember? Akkor az előbb is őt hiilyézték! A huszadik percben Bandi kiállította Csemcsét, az RMC balfedezelét. Kitört a vihar. Mancika ijedten hallgatta a közönség dühkitörését. — Te elmebeteg ökör! Nem félsz, hogy elkapjuk a nyakadat? Csemcse, kenj le egyet ennek a máj beteg vízi­lónak! Ezernyi ököl emelkedett a levegőbe. Manci még sá. padtabb lett. Rendőrök tűn­tek fel a pálya mentén, minden eshetőségre készen. A lány baloldali szomszédja megszólalt: — Látott már kisasszony ilyen ütődött bírót? Ki kéne tömni! Mancika szenvedése ki­lencven percig tartott. Meg­tudta. hogy Bandi a nézők szemében azonos Brehm minden állatfajtával, hogy születésekor kellett volna megfojtani, hogy régen a Lipótmezőn lenne a helye. Mancika egy ideig azt várta, hogy Bandi odamegy valamelyik szidalmazójához, felelősségre vonja és jól megpofozza az illetőt, de azt kellett látnia, hogy Bandi szó nélkül lenyel minden gorombaságot, nem vesz elégtételt és hiába hülyézik, szó nélkül szaladgál a pá_ lyán. Csak néha írja fel egy. egy játékos számát. Egyszer el Is csúszott, a közönség gúnyos kacagása közben hasra esett. Mancika szerint — aki még sohasem volt meccsen — Bandi gyámoltalanul, gyáván viselkedett, siralmas volt a szereplése. A lányt súlyos csalódás érte. Most mit mondjon neki? Vigasztalja? Vagy kérje tő­le számon, hogy miért nem vett elégtételt? — töpren­gett Mancika. Nem mond semmit — határozta el magát —, meg sem várja őt. Kiment a pá­lyáról, és a legközelebbi nyilvános telefonállomáson feltárcsázott egy számot. — Ernőké, maga az? Ugye ráér ma este? Palásti László • • Önkéntes alapon A Cinecittá egyik neves színésze, egy venetói kis faluban töltötte szabadsá­gát. Esténként óriási kár- tyacsuiákat vívott a plé­bánossal és a ayógyszerész- szel. Egy alkalommal a plébános keserűen kifakadt híveinek zsugorisága ellen: — Vasárnapról vasárnapra kevesebb pénzt találok a perselyben — mondja szo- tnorúan. — Tudok egy orvosságot — mondja a színész. — Jö­vő vasárnap prédikáció után a következő szavak­kal forduljon a hívekhez: „Testvéreim, az elmúlt éj­jel valaki négy tyúkot lo­pott. Ha a bűnös közietek van, egyetlen, lírát se dob­jon a perselybe. Istennek nincs szüksége egy tolvaj adományára!” A következő vasárnap minden hívő ki­vétel nélkül adakozott,;; Fix pont — Hol van apuka? — Nyugodj meg, kisfiam, Itt a néni közelében előbb' utóbb ráakadunk majd.» (A Wochenpresse-ből) Változnak az idők i Van, amikor arra van szükség, hogy az ember sze­met hunyjon. De jöhetnek olyan Idők is, amikor tágra kell nyitni a szemünket. Az autóbuszban Londoni autóbuszokon a következő felirat látható: „Szunyókálást tettetni akkor, amikor egy hölgy ülőhely után néz, összeférhetetlen a gentleman fogalmával”. A szerelmeseknek szól A szerelem egy valami- könnyebb mártírnak lenni, ben a vallásra emlékeztet: mint szentnek. A ránytévesstés — Ejnye, Frici, már megint besároztad a szép új ci­pődet!.,. Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 499, CSÍpéf Állatkertben.;; Az Igazgató ajánlata Anna Moffo meséli, hogy egy ízben Mexikóban har­madrendű szállodában kapott szállást. Egyszerre csak elke­seredetten felhívta a szállo­daigazgatót: Ide figyeljen uram, el­nézem, hogy a csapok csak hébe-hóba működnek, elné­zem. hogy az asztali lámpa egyáltalán nem működik, de ami most történt, az túlmegy í1 minden határon. Miközben önnel beszélgetek telefonon, a mennyezetről csurog a víz a nyakamba. — Asszonyom — szabad­kozik megsemmisülve a szál­lodaigazgató — higyje el, hogy rettenetesen sajnálom a történteket, de engedje meg, hogy ^ megkérdezzem, nem tudná egy kissé odébb húzni a székét? Apró történetek Egy Glasgow-i napilapban a következő apróhirdetés ol­vasható: „Harminc éves. csi­nos özvegy asszony három gyerekkel és mindennemű anyagi forrás híján szeretné újrakezdeni az életet, ugyan­csak csinos, de gazdag és gyermektelen férfi oldalán.” Sacramentóban Thomas Jordan 35 éves hivatalnok vá­lókeresetet nyújtott be a fe­lesége ellen. A válást ki­mondták azon a címen, hogy a feleség, miután kimentet­te fuldokló férjét a folyóból, két éven át minden este csak azt hajtogatta: „Mit tettem, én balga!?” Veronában egy 90 év körü­li amerikai turista hölgy az amfiteátrum megtekintése után így szólt fiatalabb kísé­rőjéhez: „Hát tulajdonképpen nem is olyan rossz, különö­sen ha valaki szereti ezt a modern stílust.” A magas C — avagy a súgó besegít (A Wochenpresse-ből) Családi béke — Atyád köszöni, hogy visz- szaadtad neki a villanyborot­váját ,.. (A Weltwoche-ből) Jusef Jaunsem: Az angyal áldozata Becsületesen bevallom, korábban egyáltalán nem értettem szomszédomat, Miervaldot. Mi több, úgy véltem, néhány kereke hiányzik... Ítéljék meg önök. Ha Brigitta, a felesége a pin­céből szenet cipel a har­madik emeletre — ő mo­rog. Ha Brigitta fényesíti a padlót — ő haragszik. Ha Brigitta a vízcsapot javítja — ő botrányt ren­dez. Egyszóval, ez őrült. Bár­csak az én Szilviám, éven­te csak egyszer is megjaví­taná helyettem a vízcsapot, ' én ugrándoznék az öröm­től. .. — Miervald, te bolond vagy! — mondtam neki egyszer. Te nem vagy ké­pes értékelni a te Brigit­tádat. Hiszen az egy an­gyal! Érted? Te meg ál­landóan sipákolsz, mint egy szeszélyes pulyka! Hogy nem szégyelled ma­gad! Meghallgatva szemrehá­nyásom, Miervald elvörö­södött, egy mélyet sóhaj­tott, de válaszul egy szót sem ejtett. Ekkor elhatároztam, hogy a szomszédot az ő kis an­gyalkájának a jelenlétében fogom megszégyeníteni, el­mentem * hát Miervaldék- hoz. Brigitta nagyon barát­ságosan fogadott. — De jó, hogy eljöttél — mondotta, — miközben férje hajával babrált. — Üldögéljetek el itthon ket­tesben. Én meg leszaladok a pincébe. Be kell csavar­nom a szellőzőnyílás csa­varjait. .. Brigitta, lehetne. hogy ma én menjek le a pincé­be? — mondta Miervald félénken. — Lehet... — Ne beszélj butaságo­kat — szakította félbe éle­sen Brigitta — magam is elboldogulok vele. Inkább jobb lesz, ha a tükörbe nézel, hogy kire hasonlí­tasz! Sápadt vagy, mint a vászon, a szemed alatt kék árkok vannak... — Hát akkor legalább beverem ezt a szöget a falba — mondta alig hall­hatóan Miervald. — Teszed le azonnal azt a kalapácsot! Jobb lesz, ha pihensz! Felmosod a pad­lót. letörlőd a port, kimo­sod a lepedőt. Ha megjön Vitol, főzz neki egy kis kását, etesd meg, aztán mosd ki a nadrágját. Igen. meg azt se felejtsd el, hogy a konyhaasztalon már második hete hánykolódik négy pár lyukas zokni. Ha mindezzel végeztél, lesza­ladsz a boltba, húst veszel és felteszed a levest. De a krumplit rendesebben pu­cold meg... Hazaérve rátekintettem Szilviámra, s hálát adtam a szerencsémnek, mert ar­ra gondoltam: „Milyen 1ó, hogy az én feleségem nem angyali” Molnár Sándor fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents