Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

1971. október 19. SZOLNOK IWEGVEI NÉPLAP s jpp /uí&eitnr ftohh'£cí§i Gyerekek játszanak felnőtteknek Eredeti pofák ezek a köly­kök. Már csak azért is ér­demes ezeket a hangjátéko­kat végighallgatni, mert a gyerekhang mindig új szín is egyben. A kis emberkék a színészethez, jellemformá­láshoz jószerivel mitsem ér­tenek, mindent ösztönösen csinálnak, nekik a játék tényleg játék. Azért veszik komolyan. A hét műsorában két olyan hangjáték is elhang­zott. melynek főszerepeit gyerekek játszották. Gyere­kekről szóltak, mégis inkább felnőtteknek. Derűs gyerekszoba Irenuesz Iredynski gyilkos szatírája tulajdnoképpen két gyerek dialógusa. A szülők kötelező látogatásaik egyikét bonyolítva a két gyereket otthon hagyták a lakásban. A két lurkó aztán eljátsza, hogy milyenek is drága jó szüleik. Olyan jellemző epi­zódokat elevenítenek meg jókedvűen és sokat bolon­dozva, szüleik életéből, me­lyek egyértelműen jellemzik a hazug, nagyképű, hamis életvitelt. De ez a légkör már a gyerekeket is megfertőzte. Ök is képmuta­tók, ők is számítgatnak. Csak azért „jók”, mert így többre számíthatnak. Tömör és sokatmondó mű h lengyel író hangjátéka. Mindemellett könnyed, játé­kos. Mulatság és egyben fi­gyelmeztetés is. Hogy gondol­junk arra, hogy a gyerek fi­gyel, s gondoljunk arra is: mi is figyeljünk, — önma­gunkra. Varga, Géza; a rendező meg tudta teremteni azt a miliőt, melyben a két gyerek természetesen, fesztelenül tud játszani. A játék hangu­latához, nyugodtan mond­hatjuk, sikeréhez jelentősen hozzájárult Elbert János könnyen gördülő, jellegzetes kiszólásokkal magyarított fordítása. Gabi Somogyi Tóth Sándor rá- riójátékot készített azonos című regényéből. Mégpedig kétrészes rádiójátékot, hi­szen az anyag erre is futja. Tizenéveinek elejét koptat­ja Gabi, a hangájáték hőse, aki első személyben számol be naplójának és a hallga­tónak a vele történtekről. Az ötvenes évek elején va­gyunk, amikor bizony sok olyan történt, amire magya­rázatot egy ekkora gyerek nehezen tud találni. A meg­elevenedő epizódokban sok persze az érdekes gondolat, s mind a felnőttek, mind a gyerekek élvezetes játékot nyújtanak. Mégis az az ér­zésem, hogy a mai tizenéves, akihez tulajdonképpen ez a hangjáték szólna (hiszen az Ifjúsági Rádiószínpad mu­tatta be), nam nagyon tudja hová tenni ezeket a gondo­latokat. Így végül is inkább az idősebbek azok, akik az epizódok közötti (és mögöt­ti) összefüggéseket igazán fel tudják fogni. — trömböczky —• Mesét hallgatni érdekesebb Közismert, hogy a tűzol­tókhoz és a mentőkhöz ér­kező hamis bejelentések szinte kivétel nélkül unat­kozó gyerekektől származ­nak. A lengyelországi Zie- loha Gorában úgy döntöttek, hogy nincs értelme ideges­kedni az „ifjú huligánok” miatt. Ehelyett a helyi új­ság közölte, hogy a 915-ös telefonszámon egy „kedves néni meséket mond”. Ez se­gített! Az orvosok és a tűz­oltók fellélegeztek. „Hizlalt" kristályok Ki lehet vadász? Kedves lettem... A modern elektronika el­képzelhetetlen lenne félve­zetők nélkül. Előállításuk legfőbb kritériuma a nagy­fokú tisztaság, szennyeződés­mentesség. Jóllehet a készü­lékekbe, műszerekbe beépí­tett félvezetőknek tartalmaz­niuk kell bizonyos mennyi­ségű szennyező elemet — ezáltal nyerik ismert jótu­lajdonságaikat. gyártásuk ben konstruálták szovjet mérnökök. A megtisztítandó anyag hőálló, átlátszó cső­ben foglal helyet. A kör­gyűrűvel végzett indukciós hevítést az anyag egyik vé­gén kezdik el, s fokozato­san haladnak a másik vége felé. Ilyenkor — érdekes módon — a szennyezések is „vándorolnak” az anyag­során mégis a tökéletesen tiszta és egynemű anyagból kell kiindulni, később ada­golva hozzá a szennyező anyagokat a kívánatos ösz- sze tételben. A képen látható ún. zőnás kristályolvasztó berendezést e technológiai cél érdeké­ban a hevítés! folyamat irá­nyában, s végül is a rúd végén gyűlnek össze. A be­rendezés üzemeltetéséhez 20 kW energia szükséges; 12 mm átmérőjű és 100 mm hosszú kristályok tisztítha­tok, „hizlalhatok” vele; Sokan és joggal teszik fel a kérdést — nézzük hát a számokat. Magyarországon 23 ezer vadász van, több mint azelőtt, s jóval keve­sebb. mint másutt. (Olasz­országban például egymillió vadászt tartanak nyilván, amit sem az ország nagy­sága, sem vadgazdasága nem indokol.) A vadászat nem olcsó mulatság, de nem is elérhetetlenül drága. A vadásztársadalom összetéte­le tehát másról is beszél, nemcsak arról, kinek meny. nyi pénze van. A legfrisebb adatok sze­rint ma kilencezer falusi vadász van Magyarországon, tizennégyezer városi, közü­lük nyolcezer munkás, s hat­ezer alkalmazotti munka­körben dolgozó. Mibe kerül? A legdrágább — termé­szetesen — a puska. A leg. olcsóbb sörétes fegyver is 2000 forint körül van. A tíz­ezer forintos fegyver nem ritkaság. A vadásztársasá­gok önálló gazdasági egysé­gek, nagyfokú autonómiával. A társaság határozza meg ennek megfelelően azt is, mik a tagfelvétel anyagi előfeltételei. Az új tagnak belépéskor általában 500— 1000 forintot kell fizetniük — természetesen az állami­lag meghatározott okmány­bélyegeken túl. A havi tag­díj — a társasági gazdálko­dás eredményeitől, illetve a folyamatban lévő beruházá­soktól függően — 20—30 fo­rinttól 150 forintig terjed. Egy sörétes töltény kettő- kettőötven, egy golyós 6—18, egy céltávcső 1800—2500, egy jó vadászkés 150—200 forint, s egy kutya... A te­rületbért. illetve az állami vadászjegyet minden évben meg kell hosszabbítani, ami újabb százasokat jelent. Ma. gyarország valahol a közép­tájon áll a költségek tekin. tétében: Angliában összeha­sonlíthatatlanul drágább, a Szovjetunióban pedig vala­mivel olcsóbb a vadászat. Inasidő A kezdő vadász hat hóna­pig nem kaphat fegyvert. Ez a tanulóidő. Ekkor kell el­sajátítania a legalapvetőbb vadgazdálkodási, vadismereti, fegyverkezelési és fegyelmi ismereteket. Az „inasidőt” állami bizottság előtt letett vizsga követi, majd a nagy esemény: a fegyvervásárlási engedély kézhezvétele. Az első vadászat felejthetetlen élmény, a játékos avatási szertartás úgyszintén, az el- sg hónapok-évek azonban rendszerint kudarcban sem szegények. Nálunk nincse­nek vadász-Dűterek, skeet- pályák megfelelő számban, így aztán a kezdő vadász minden gyakorlat, fegyver, és lőismeret nélkül kezdi meg vadászéletét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a ma­gyar vadászetika már-már drákóian szigorú, bizony érthető, hogy sokszor üresen marad a kezdők táskája. Ülő nyúlra. földön álló, vagy futó fácánra, „felgallya­zott” (fán ülő) kakasra, ha­sas kocára, gidával járó su­tára nem lő becsületes va-. dász, mint ahogy különböző megtévesztő eszközöket sem használ. Amerikában például széleskörben divat erős nős­tényszagot árasztó folyadék­kal operálni, ami 5—6 lé­pésre becsalja a bakot, a bikát. Nálunk egyedül a hívósíp használata engedé­lyezett, a megfelelő hangok előcsalogatása azonban oly nagy szakértelmet, szinte művészetet igényel, hogy csak nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A törvény szerint a va­dászat csak egészségileg tö­kéletes, biztosszemű embe­rek számára engedélyezhe­tő... És ha valaki megöreg­szik? Az erdőktől, mezőktől, vadásztársaktól nem könnyű a búcsú, azért is kellett a Vadász Szövetség legfelső vezetésének ezzel a kérdés­sel foglalkoznia. S a döntés: nincs felső korhatár, egyedül az orvosi vizsgálatok ered­ménye döntse el. ki meddig viselhet puskát. Békés Sándor Nem hittem a fülemnek: a szolnoki vasútállomás hangosbeszélője olyan meg­változott modorban adta elő mondókáját. Emlékezzünk csak, nem régen ez még így „ment”: Közöljük az utazóközönség­gel, hogy az ilyen és ilyen vonat, ennyi meg ennyi per­cet, ennyi meg ennyi órát késik... Hivatalos formaszöveg, ju­tási őrmester módra. Az em­ber csakhogynem már neki­látott a „kelj, feküdj !”-nek, mert a bemondó hangjában ez is benne volt, meg az is, hogy oszolj! — ha nem tét. szik a vonat késése, menjen gyalog. De vasárnap este kedves lettem, és már nem közölték a késést, hanem értesítettek róla. „Értesítjük a kedves utazóközönséget, hogy ez meg az a vonat, ennyit meg annyit késik...n És most tessenek leülni, vagy ha ülnek, jól kapaszr kodjanak meg! A kellemes női hang még azt is hozzá­tette. hogy „a késésért szí­ves elnézésüket kérjük.” Nem igaz, mi? De igaz és így van rend­jén. Ha késnek is a vonatok (szerintem már az első há­rom centis havazásra gya­korlatoznak), legalább ezt kultúráltan, udvariasan köz­ük a kedves utazóközönség­gel. Persze volna egy jobti megoldás is, hiszen a köz­lekedésben a pontosság sem utolsó dolog, dehát minden; egyszerre, úgy látszik nem megy— é- ti -* Hirdetmény A TITASZ Vállalat szolnoki Ozemigazgatósága a Kolozsvári híd mellett épített villamos ve­zetéket, ma feszültség alá he-; lyezl. A vezeték és az egyéb vllla- mosberendezések érintése haláé los. bodrogi sAndor : Randevú a Kopasz Oroszlánban 29. Hangtalan küzdelem vette kezdetét. Schirmbaum soha nem volt gyakorlott vereke­dő, csak a katonai közel­harc mozdulataira emléke­zett a régi időkből. Már a második ütésnél megértette, hogy végzetes tévedés áldozata lett. Ez az ember nem Wocheck pro­fesszor. És abban a pilla­natban, hogy ezt felismerte, már fel is rémlett előtte egy akasztófa. Pillanatig sem té­továzott, hátat fordított „Wochecknek” és hanyatt- homlok menekült. Gömöry egy pillpnat alatt' felmérte a helyzetet. A ta­laj dobogott futó lábaik alatt, végre elérték a gép­kocsit, beültek, és elszágul­dottak. Áthaladva a hídon, Gömöry a belváros felé vet­te útját. A szálló előtt a par­kolóhelyen megállította a kocsiját. — Most kiszállsz — mond­ta — és eltűnsz. Soha többé nem akarlak látni. Ilyen ba­lekkal, mint te vagy, nem lehet együtt dolgozni. Schirmbaum arra gondolt, most pillanatok alatt kézre kerítik. — Nem hagyhatsz magam­ra — mondta Gömörynek. — Nekem nincs vesztenivalóm. Én nem öltem meg senkit a Kárpátokban, és nem volt soha Gemner a nevem. Nem is akarok hozzád menni. Add ide a víkendházad kulcsát. És ha meglátlak a ház kö­rül, úgy lelőlek, mint egy kutyát. Gömöry elővette kulcs­csomóját, kiválasztott egyet és Schirmbaum kezébe nyomta. — Holnap estig ne mutat­kozz a házban. A házvezető­nőmet haza telegrafálom. Idén nem megyek le Siófok­ra. Tavasszal lemegyek, és ha ott talállak — akkor vé­ged. Schirmbaum eltette a kul­csot. Kiszállt a kocsiból, a zsebéhez nyúlt. Ott volt benne a pénz, a személyi igazolvány. A szájából a hát­só zápfoga mögül elővette azt a kis fiolát, amelyet az akció kezdetén — a „Pá­ter” parancsa szerint — oda erősített. Gömöry elszáguldott. Schirmbaum sétált az ii- cán. Onnan figvelte a szálló előtti parkolóhely forgalmát. Külföldiek jöttek és mentek. És Schirmbaum agyában egy új terv körvonalai sej­lettek fel. Másnap délelőtt testes, vö­röshajú férfi állt meg a Magyar Nemzet kiadóhiva­talában a pult előtt. Darab­ka papírt kért, és hirdetést szövegezett... Bécsben, a „Páter” lakásá­ban harsány káromkodás hallatszott. Egy titkárkülse­jű férfi ugyanis a pesti lap egy példányát helyezte az asztalra. — Ezek ott Pesten valami nagy marhaságot csináltak — mondta a fiatalember. A hirdetés szövege így hangzott: „Terepjáró Volks­wagen komplett motorblok­kal, de hibásan eladó, .Pesti autós’ jeligére”, A „Páter” sietve öltözkö­dött és intézkedett, hogy a délelőtti müncheni gépre he­lyet kapjon. Lóhalálban vág­tatott a repülőtérre, mert mihamarább Eberüngnél kí­vánt lenni. — A Kopasz Oroszlánban várom — mondta a „Páter” a telefonba. Egy kis károm­kodásért Eberling sem megy a szomszédba. Most sem ta­gadta meg önmagát. Lecsap­ta a kagylót és rá sem hede­rítve az előszobájában ülő és kihallgatásra váró beosz­tottjaira, a Kopasz Oroszlán felé száguldott. A kis emeleti szeparéban a „Páter” jóízűen falatozott. — Mondja, maga mindig eszik? — kérdezte Eberling, amikor a szobába lépett. — Először dühös voltam, aztán rájöttem, nem az én y nyakam van a hurokban =3 kedélyeskedett a reverendás. — Ha ebben a papi ruhá­ban látom, mindig rosszul érzem magam — morgott Eberling —, jobban áll ma­gának a Gestapó uniformisa. — Eszi, nem eszi, nem kap mást — kedélyeskedett a „Páter”, — Tudom, ha rám néz, eszébe jutnak a bűnei és rögtön vacog a foga. Eberling nem volt derűs kedvében. Kedvetlenül elza­varta a pincért, csupán egy narancsot, egy üveg vodkát és egy pár kocka jeget kért tőle, —• Vajam! baj van Pesten *— tért a tárgyra a „Páter”. — Útközben gondolkod­tam rajta, mi lehet a prob­léma. Azt hiszem három dologra kell felkészülnünk. Az első az, hogy Wocheck eltűnt a szemünk elől. Ez a kisebb baj. A második az, hogy Wochecket talán meg­ölték. Bajnak ez sem kicsi, de nem is jóvátehetetlen. A harmadik és a legveszélye­sebb. hogy pesti embereink elszakadtak egymástól. Erre vall a hibás motorra utalás abban a hirdetésben. — Én arra gondoltam — mondta a „Páter” —, hogy talán Schirmbaum irataival lehet baj. — A gondolkodás soha nem volt a legerősebb olda­la — dühöngött Eberling. — Ha baj van az igazolványá­val. akkor már nincs sza­badlábon. És mit gondol, ha letartóztatták Schijmhaumot, akkor néhány óra eltávozást kért hogy feladhassa ezt a hirdetést? Hallgattak.' IFolytatjukJ t

Next

/
Thumbnails
Contents