Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-15 / 243. szám

1971. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s / Újítás konténerek rakodására önrakodó szerkezet konté­nerek mozgatására, felszerel­hető több típusú tehergép­kocsira, a maximális teherbí­rása 2 tonna és teljesen gé­pi úton végzi a rakodást. Az elmés rakodógépet a VOLÁN 7. sz. Vállalatának három Az önrakodó munka közben szakembere — Nagy György. Molnár Ferenc mérnökök. Tuka Sándor anyaggazdál­kodási osztályvezető — szer­kesztette. Az újítás jelentőségét nö­veli, hogy a konténerek ra­kodását eddig nehéz és ve­szélyes fizikai munkával, vagy pedig kölcsön-daruval ! végezték. Az önrakodó kí­sérleti példányát a VOLÁN jászberényi üzemegységében készítették el. Az eddigi ta­pasztalatok kedvezőek. Jubileumi készülődés Székesfehérvár, az ősi Al­ba Regia, jövőre ünnepli alapításának ezredik évfor­dulóját. A millenniumra nagy gonddal, egész évre ki­terjedő ünnepségsorozattal készül a város. A készülődés­ből a lakosság is kiveszi a részét. A Videoton Rádió- és Te­levíziógyár Clara Ze. n ezüstkoszorús szocialista bri­gádja felhívással fordult a város lakosaihoz, intézmé­nyeihez, tömegszervezetei­hez, s felkérte őket: dol­gozzanak ezer percet az ezer­éves Székesfehérvárért A Hazafias Népfront városi bizottsága által szervezett „Ezer év — ezer perc” moz­galom részvevői társadalmi munkában segédkeznek a város szépítésében, a terve­zett millenniumi emlékmű felállításának alapozó mun­kálataiban, a parkosításban, az épületek csinosításában. Az idegen nyelveket jól be­szélők önkéntes idegenveze­tőként dolgozzák majd le a felajánlott ezer percet. Tanyai kollégiumok — néhány szülő szemével Tudósítónktól Kunhegyesen már negye­dik éve működik a járási tanács helyén a tanyai kol­légium. A volt bejáró pa- rasztgyerekek . javuló iskolai eredményei bizonyítják az intézet hasznosságát. Mégis a kollégium a mai napig sem népesült be teljes egé­szében. Ma is vannak üres helyek. A jelenlegi tanulólétszám hetvenkilenc. Közülük öt­venkét tanyasi. gyerek még ma is bejáró. Pedig tíz-tizen­öt tanulót az intézet zökke­nőmentesen el tudna helyez­ni, há'ígenyelnék. Sajnos nem igénylik. És ezért egy­általán nem a gyerekek hi­báztathatóak. Sokkal inkább szüleik, akik haszonszerzés­ből tartanak igényt tizenéves gyermekük munkaerejére, így aztán párszáz forintért talán gyermekük jövőjét ál­dozzák fel. Fiaik, lányaik a rendszertelen iskolábajárás, a gyakori távolmaradás és távoliét miatt messze elma­radnak községben élő osz­tálytársaik tudásszínvonalá­tól. Egyik osztályból buk­dácsolnak a másikba. A be­járó ötvenkét tanuló közül harmincegy osztályismétlő. „Ott hagyja, elhagyja csa­ládját, ha művelt ember lesz belőle. Unja magát a tanyán. Ha hozzászokik a városi flanchoz.” — így ér­velnek sokan a szülők közül. Hetvenkilenc szülő már megértette az idő szavát. Öt­venkét szülőt még meg kell győzni. Azokat, akik még nem látják be, hogy egy el­avult, ósdi életszemlélet ne­vében hadakoznak és talán évek múlva döbbennek majd rá, amikor a szomszéd kis­lánya, fia jóval többre vitte és képzettebb, műveltebb emberként könnyebben él, mint a gyermekük, hogy maradiságukkal milyen mér­hetetlen kárt okoztak. Olyan bűnt követtek el, amelyért gyermekük bűnhődik. D. Szabó Miklós Tartalmas politikai műsort ígér a rádió Tartalmas politikai műso­rokat ígér a következő he­tekre a rádió műsorterve» A Béke Világtanács felhívásá­hoz csatlakozva, október 22- én mintegy egyórás adásban foglalkoznak a latin-ameri­kai államok életével. Az adásban megszólal a nemrég Magyarországon járt Almey- da chilei külügyminiszter, hangszalagról hallhatjuk Fi­del Castrot és Che Guevarát is. Különleges dokumentum­játék születeti a nyugati kémbotrányok alapján: a megtörtént esetek nyomán rekonstruált fiktív ország, ban, fiktív szereplőiekéi ját­szódó történet lényegében összegezi az imperialista po­litika eszköztárát, a gyilkos­ságoktól a zsarolásig, a kém­hisztéria szításáig. Brezsnyev látogatása kapcsán Moszkva —Budapest—Párizs körkap- csolásos műsort is sugároz a külpolitikai rovat. Ónody György kairói, szíriai, és li­banoni útjairól jelentkezik majd, s a szemtanú hiteles­ségével követi nyomon az ottani politikai helyzet ala­kulását, összefüggéseit Ott lesz a rádió egyébként az olasz elnökválasztásokon, valamint a csehszlovák par­lamenti választásokon is. „Komputerek és tanyák” címmel beszámolót sugároz, hak a szovjet Baltikum egyik legérdekesebb köztár­saságából, Észtországból. — Ugyancsak a Szovjetunióba kalauzol a Kalinyin sugárút című adás, amely a kong­resszusi határozatok tükré­ben vizsgálja a szovjet köny- nyűipar, a szolgáltatások fej­lődését. Mi a véiemense a Néplapról? — Amióta létezik a Néplap, én olvasom — mond­ja Ponyokai Bálint, a MEZŐGÉP kisújszállási gyár. egységének igazgatója. — Gondolom ez már önmagá­ban is vélemény. Ügy érzem, szükségem van rá. A megyei lap teszi számomra igazán szemléletessé azo­kat a gazdasági, társadalmi tendenciákat, amiket a különböző szakfolyóiratokból megismerek. Elég sokat utazom hivatalos ügyekben az ország minden részébe, s ha valahova megérkezem, mindig az az első dol­gom, hogy megveszem az ottani megyei lapot. Elfo­gultság nélkül mondhatom, hogy a Néplapnál híveb­ben egyik újság sem tükrözi a helyi viszonyokat. — Mint igazgató bizonyára ismeri az üzem dől_ gozóinak véleményét is. ök hogyan vélekednek, mit várnak a Néplaptól? — Igen sokan figyelemmel kísérik a lapot. Egy­egy emlékezetesebb írás, mint például a közelmúltban a gátlástalan anyagiasságról indított vita, hetekig be­szédtéma a műhelyekben. Úgy vettem észre, elsősor. Ponyokai Bálint igazgató és Tokár István művezető véleményt mondanak a lap ról ban az olvasmányos, fordulatos cikkeket kedvelik. A túlzottan elvont, elméletieskedő írások nem hiszem, hogy szerencsések a Néplap olvasótábora számára. Tokár István az üzemi KISZ-szervezet csúcstit­kára. Mintegy 150 KISZ-tag van a gyáregységben, több mint egyharmada az összes dolgozónak. Kézen­fekvő tehát a kérdés: eleget foglalkozik-e a Néplap az ifjúmunkások problémáival? — Szívesen olvasnánk többet is erről. És főként több olyan írást, ami nemcsak eredményeket listáz, hivatalos eseményekről számol be, hanem a fiatalok és az újságíró őszinte beszélgetése alapján születik. Az újság sokat segíthet az ifjúsági mozgalomnak. Ta_ valy volt egy városi KISZ vb-ülésünk, amit bizonyára mindenki elfelejtett volna a napirendi pontok el­hangzása után. De a Néplap foglalkozott vele, még. hozzá egy bátor hangú, kritikus szellemű írásban. így már élénk visszhangja lett az ügynek, és számos ked­vező változást hozott az ifjúság kulturális életében. — Ne feledjék el a szerkesztőségben, — teszi még hozzá búcsúzóul Ponyokai Bálint —, hogy a kis üze­mek is léteznek. A magunk méreteiben mi is fontos részei vagyunk a népgazdaságnak. Sz. J. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 26, ...A délelőtti órában, amikor Wocheck professzor Szigonnyal beszélgetett, már elindult az a társas­gépkocsi, amely majd Be- rendre szállítja a professzort. De előbb még orvosi vizsgá­lat alá vetették a világhírű tudóst: milyen egészségi- és idegállapotban van. Néhány napig pihenni hagyták és éppen azon a reggelen in­dult el Berendre, amikor egy egyszerű munkáskülsejű, negyvenévesnek látszó, tag­baszakadt, vöröshajú férfiú torpant meg egy szürkefalú bérház bejárata előtt. Az Orvosi névtáblát hosszasan szem ügyre vette és megálla­pította, hogy az egyik sar­kán friss repedések láthatók. Felment a lakáshoz, becsen­getett. Kialvatlan, fáradt és mo­gorva ember nyitotta ki az előszobái kémielőablakot. — A szívem, doktor úr. Alig kapok levegőt. Az orvosnak felcsillant a szeme és tágra nyitotta az előszoba ajtaját. — Megvizsgálom — közöl­te —, vetkőzzék le. A vizsgálat csak pillanato­kig tartott, a tetoválás való­ban minden jelszónál hitele­sebb igazolást szolgáltatott. Amikor Gömöry meggyő­ződött arról, hogy az oly na­gyon várt vendége megérke­zett, a keblére szorította. — Úristen — suttogta — tizenhárom éve nem beszél­tem egyetlen bajtársammal sem. Bőséges reggelit szolgált fel. — Most magára hagyom — mondta evés után — be­megyek a kórházba. Napok óta a betegeim felé sem néztem. Még valaki kijön és itt talál bennünket ket­tesben. Gondolom, nem so­kat pihent' az éjszaka, egy kis alvás jót tesz magának. Ahogy tudok, hazajövök, és megbeszéljük a további ten­nivalókat. .. Néhány óra múlva tért haza. Időközben egy gyenge tejinjekciót adott magának, lázat mért és minthogy harminckilencen felüli hő­mérsékletet állapított meg a főnővér közölte, levegő- változásra van szüksége, at­tól hamarabb meggyógyul. Késő este elkészült a haditerv. Mindketten sötét ruhát öltöttek és egyenként elhagyták a lakást. Az orvos kocsijába ültek és elhajtot­tak a kórházhoz. A megállapodás szerint a kórház hátsó frontján sé­táltak, majd átvetették ma­gukat a kerítésen. Lassan, a dús lombú bok­rok védelme alatt közelítet­tek az épülethez. Gömöry doktor jól tudta, hogy e ké­sői órán az irodák környé­kén nem lesz senki. Terve roppant egyszerű volt, az ott elrakott iratok közül személyi igazolványt akart szerezni. Az irodai épületszárny ud­varra nyíló ajtaja azonban zárva volt. A második eme­leten lévő helyiségekhez csak a főbejáraton keresztül lehetett volna jutni, — az éjszakai portás azonban kü­lönösen éberen ügyel, ne­hogy a sétáló kedvű betegek éjszakai kirándulásra indul­hassanak. — A tűzoltólétrán kell megpróbálni — mondta Gemner. Schirmbaum a magasba nézett és félelem vett erőt rajta. — Tériszonyom van — suttogta. — Akkor menjen el óvó­nőnek — vágott vissza Gö­möry. — Velem tart, és kész! A második emeletig eléggé gyorsan eljutottak. Az ablak azonban jó nyolcvan centi­méternyire volt a létrától. Szerencsére, valaki nyitva felejtette, vagy a nagy me­leg miatt nyitvahagyta. Elő­ször az orvos, majd a volt SS legény kapaszkodott a szobába. Az orvos zseblámpája fénye mellett, otthonosan lé­pett az egyik iratszekrény­hez, — ajtajában benne volt a kulcs. Felnyitotta és anél­kül, hogy a kesztyűjét levet­te volna a kezéről, válogat­ni kezdett a személyi igazol­ványok kötegében. Végre meglelte, amit ke­resett. Odaad la Schirmbaum- nak, mindent gondosan visszarakott, az ajtót be­csukta. Ebben a pillanatban az iroda előtt léptek zaja hal­latszott. Schirmbaum elő­rántotta pisztolyát és Gömö- ryre fogta. — Ha elárultál, megdög­lesz. Gömöry a szekrény és a fal közötti keskeny bemé­lyedésbe tolta Schirmbau- mot. A szobában sötét volt, a léptek az ajtó előtt meg­torpantak. Gömöry is elővette piszto­lyát és az ajtónyílás mellé állott. Kinyílt az ajtó, egy kéz nyúlt be, felkattintotta a villanyt. Valaki úgy látszik körülnézett, semmi rendelle­neset nem talált, kattant a villanvkapcsoló, becsukódott az ajtó. Schirmbaum reszkető uj­jakkal vette ki szájából a méregfiolát. Néhány percig várakoztak, többé nem tért vissza senki. Ekkor Gömöry kinyitotta az ajtót és körülnézett. A fo­lyosó sötétségbe burkolózott. Az orvos pisszentett és Schirmbaum a nyomába eredt. A falhoz lapulva, óva­tosan haladtak előre, éppen úgy, ahogy tervezték, a ki­vizsgálásra váró betegek osz­tálya felé. Schirmbaum a folyosón maradt, Gömöry doktor lé­pett be a helyiségbe. Ebben a szobában csak egy ágy volt elfoglalva: egy negyve­nes férfi feküdt ott. a sze­mélyi igazolvány tulajdono­sa. Schimbaum elővonta a pisztolyát, tudta, minden kö­rülmények között meg kell akadályoznia, hogy az elkö­vetkező percekben bárki is a betegszobába lépjen. Gömöry doktor az előtér­ben lévő fogasról leemelt egy fehér köpenyt és belebújt. Zsebéből kis injekciós kész­letet vett elő. Felgyújtotta a villanyt és a beteghez lé­pett. A férfi hunyorgó szemmel nézett rá. — Már kezdődik a kivizs­gálás? — kérdezte. — Dehogy. Csak egy injek- citó kap. A beteg karján felvonta a pizsamát. Az éles fehér fényben megvillant az injek­ciós tű üvegtartálya. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents