Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
1971. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Miről írna On, ha újságíró lenne? Papp Bálintné óvónő — A gyermekgondozási segély igénybevétele után alig fél évvel ezelőtt tértem vissza ismét munkahelyemre és meglepve tapasztaltain, hogy távollétem alatt mennyire megváltozott, korszerűsödött az óvodai pedagógia. Eleinte nem is volt könnyű eleget tennem az új követelményeknek. Én ugyan megkaptam minden segítséget kartársaimtól, hogy zökkenőmentes legyen a visszatérésem, de elgondolkodtam rajta, így van-e mindenütt. Ha újságíró lennék, fölkeresném a legkülönbözőbb típusú munkahelyeket, hogy megvizsgáljam ezt a kérdést. Három év, a mai technikai fejlődés ütemében egy régi évtizednek felel meg, különösen a gépesített ipari üzemekben. Va- foirgondolnak-e' az üzemek vezetői arra, hogy egy anya, aki éveket szentel gyermeke nevelésére, mint szakember esetleg nehezen behozható hátrányos helyzetbe kerül? — Ugyanehhez a problémához kapcsolódik másik témajavaslatom is, Amikor első gyermekem született, habozás nélkül igénybe Vettem a gyermekgondozási segélyt Időközben történt a pedagógusok fizetésrendezése, jelenleg lényegesen magasabb a fizetésem és alaposan meggondolnám, ha még egy gyermekem születne, hogy otthon töltsek-e újabb három évet Ez nem az én egyedi esetem. Évről- évre a magasabb szakképzettségű nődolgozó, akiknek anyagilag rendkívül hátrányos lenne, ha élnének a gyermekgondozási segély adta lehetőséggel. Ez viszont felszínre hozza a bölcsődegondokat, amelyek az utóbbi időben háttérbe szorultak a gyermekgondozási segély hatására. Felkészültünk-e arra, hogy néhány év múlva előreláthatólag ismét megnő a bölcsődeigény? Rácz Mihály egészség védelemére agitálnék. Az egészségügyi felvilágosítás nem kielégítő. A kisdobosok. úttörők megfelelő egészségügyi képzésben részesülnek, meg is látszik rajtuk. A csöppségek patyolat tisztán mennek az iskolába, aztán amikor kikerülnek az általánosból megszűnik az egészségre nevelés — és az is meglátszik a fiatalokon. A középiskolákba ideje lenne bevezetni az egészségtan oktatását, hiszen a tisztaságra, helyes étkezésre való nevelés ott már a szexuális felvilágosítással is bővülne. A felnőttekre is ráférne több orvosi felvilágosító sző. Nagyon helyes kezdeményezés, hogy a rádióban, televízióban helyet kapnak az egészségügyi propaganda anyagok, azonban több kellene belőlük ahhoz, hogy mindenki szívügyének tekintse — a saját maga egészségét. A Vöröskereszt lenne hivatott, a széleskörű propaganda terjesztésére, lehetőségei azonban végesek. Régi bevált módszer volt az egészségügyi témájú filmek vetítése. Ma már, a televízió korában egy-egy filmvetítéssel nem lehet elcsalogatni az embereket az előadásokra. A felvilágosító munkára azonban szükség van. Ezért egy-egy nagyobb jelentőségű rendezvénnyel kellene összekopcsolni a propaganda-akciót. Például a KRESZ-oktatás sok gép- járművezetőt megmozgat, így e fórumon is eshetne szó az egészségesebb életmód követelményeiről. Mi, gyógyszerészek nem kereskedelmi dolgozók vagyunk, így a nagyobb forgalomhoz semmi érdekünk nem fűződik. Emberileg akkor lennénk boldogok, ha minél kevesebb gyógyszert kellene eladni. És ebben a sajtó is sokat segíthetne nekünk. jé* Simon László az Aranykalász Tsz építőbrigádjának tagja gyógyszer esz A kívülállók azt gondolják, a gyógyszerész dolga az, hogy minél több patikaszert adjon el, ezért talán megütközéssel olvassák, hogy magam újságíróként az Hát, lenne miről írni bőven. Itt van például régi és örökös gondunk az anyaghiány. Mi kőművesek csak akkor tudunk dolgozni, ha van miveL Nekünk nem mindegy, hogy csak tib-lábo- lunk, vagy teljes erővel dolgozunk, főleg akkor, ha teljesítmény alapján kapjuk a bérünket. Mostanában a téglahiány késleltet legjobban bennünket. Nem értem, hogy lehet tégla gondja a tsz-nek, mikor saját emberei is dolgoznál! a helyi téglagyárban. És ezért — ha jól tudom — teglautalványt kap a közös. Az építkezéshez még nincs elég tégla. A múltkor például az 1-es számú kert szociális épületére kellett kéményt ráírni. Szedett-vedett anyaggal dolgoztunk, ameddig lehetett. Később sem kaptunk anyagot és félbemaradt a munka. Hát így nem lehet dolgozni. Ha órabért fizetnek a tsz jár rosszul. Ha teljesítménybe számolnak, akkor pedig mi. Nem elégedetlenkedni akarok, de szerintem nincs ez így rendjén. Huszonhárom éves vagyok, a kőműves szakmával meg lehet, sőt jól meg lehet élni. Még a tsz-ben is, ha több gondot fordítanának az anyagellátásra, ha velünk is megbeszélnék, hogyan számolják el a munkánkat, és nemcsak utólag tudnánk meg mindezt Szőnyi Bertalan a BMG törökszentmiklósi gyárának gyártmányszerkesztője Hát, legszívesebben arról írnék, hogy végre van elég víz a városunkban. De sajnos még mindig nem mondhatjuk, hogy így van. Több mint egy évtizede élek Törökszentmiklóson, és az utóbbi néhány évben állandóan visszatérő problémánk a vízhiány. Tudom, hogy ez nem egyedül a mi városunk gondja a megyében. Reméltük, hogy a nyári szárazság után majd bármikor megnyithatjuk a vízcsapot anélkül, hogy számít- gatnánk, mikor folyik, s mikor nem. Tévedtünk. Természetesen javult valamicskét a vízellátás, de korántsem megnyugtatóan. A többszintes házak emeletein lakók vannak a legrosszabb helyzetben. A kis nyomással hozzájuk nem mindig jut el a víz. Nincs annál kellemetlenebb, mint mikor főznénk, mosnánk, fü- rödnénk, s egyik pillanatról a másikra egy csep víz sem jön a csapból. Biztosan komoly oka van annak, hogy évek óta nem tudják megoldani egy majdnem 30 ezer lakosú városban a vízellátást. Hallottuk, hogy nem olyan régen egy nagyobb víztárolót épített a tanács, pozitív eredményről mégsem beszélhetünk. Ha újságíró lennék feltétlen felkeresnék minden illetékest és konkrét, határozott választ kérnék arra, meddig tarthat még ez a tarthatatlan állapot? Fehér József a törökszentmiklósi járásivárosi tüzrendészeti kirendeltség vezetője > cikkek nem tölthetik ki a lapot. De egy-két tűzeset, ha nem is követelt emberéletet, vagy ha nem is okozott százezrekben kifejezhető anyagi kárt, sokszor nyilvánosságot érdemelne. A megelőzésben ezek az írások nagyon sokat segíthetnének. A tűzesetek zöme lakóházakban pusztít. A statisztikai adatok szerint az okok között előkelő helyet foglal el a szülők felelőtlensége, hanyagsága. A kisgyerekeik eiőtt hagyják a gyufát, az öngyújtót, hadd játszón a gyerek, mondogatják. Az ilyen és a „kisfiam adjál tüzet!” szokásoknak milyen tragikus vége lehet, jó példája a tavalyi kunhegyesi tragédia. A nyolcéves Klári gyereknek nem először volt gyufa a kezében, amikor anyja egyedül hagyta őt két kistestvérével. Az ajtót ugyan gondosan rájuk zárta, de a gyufásdobozok szana- széjjel voltak a szobában. A nyolcéves gyerek ezekkel játszott. Mikor meggyulladt a terítő és a bútor, nem tudtak elmenekülni. A tanya, ahol laktak, kihált volt. Nem tudott a segítségükre sietni senki. A két kisfiú a lángok között vesztette életét, a kislány pedig harmadfokú égési sebeket szenvedett. Az anyát lelkiismeret- furdalás kergette a halálba, öngyilkos lett. Míg nincs baj, addig legtöbben félvállról kezelik a tüzrendészeti szabályokat. A rosszul beszerelt kályhacsövek, eldugult kémények, szakszerűtlenül kezelt gáztartályok, gáztűzhelyek és sorolhatnám még tovább, hogy még milyen sok apró jelentéktelennek tűnő szabálytalanság okozhat tragikus kimenetelű szerencsétlenségeket. Varga Sándor férfifodrász: Talán nem közérdekű a problémám, de sokat fogNagyon ritkán találkozunk megyei napilapunkban tűzrendészet! témákkal. Tudom, bogy; a tűzrendészetről szóló lalkoztat itt a műhelyben bennünket a pénz. A fodrász szakmát valamikor aranybányának képzelték az emberek, hát ez bizony nem így van. Negyedszázada vagyok férfi fodrász és a havi fizetésem 1400—1500 forint. Még borravalóval sera éri el a kétezret. És, hogy mi minden módosíthatja a keresetünket; most, hogy a városban lezárták a főutat, mi itt a tanácsházával szemben ezt a zsebünkön is megérezzük. Sok vendéget veszítettünk azzal is, hogy a szomszédiból elköltözött a lottózó. Az utóbbi években jelentősen emelkedett városunkban a szolgáltatások színvonala, nálunk például a vendégek keveset várnak, az üzletünk korszerűbb lett, ám mi, akik fehér köpenyben talpalunk egész nap, nem sokat érzünk mindebből. Az üzletben nincs egy fürdő, ahol az ember munka után lezuhanyozhatna. „Hajason” megyünk haza. arrrj nemcsak kellemet- . len. de egészségtelen is. ' Arról is- SGkzifc beszélje* tünk, hogy miképp lehetne több a fizetésünk. A bevétel fele a miénk. Egy borotvá- lás 4 forint. Ha jól számolok, ötszáz embert kell borotválni ezer forintért Igazán nem mondható kis munkának. Ha kezembe venném a tollat, arról írnék, hogy miért nem emelik a részesedésünket a bevételből? Valamikor divatos szakma volt a miénk, félő azonban, hogy ilyen körülmények között nem fognak a fodrász székek körül tolongani a fiatalok. Ráczi Sándor a Városi Tanács elnöke: A közművelődésről írnék. Manapság sokan a termeléssel vannak elfoglalva. Ez jó, de olykor elfeledkeznek az emberekről. A párttitkár például ne csali termeljen, foglalkozzon is a dolgozókkal. Nézegetem a szakszervezetek jegyzőkönyveit: egy- egy mondatban esik szó azokban a közművelődésről Írnak a munkaversenyekről, a munkavédelemről, de nem szólnak a munkásakadémiák helyzetéről, a szakmai klubok, a szakmai könyvtárak munkájáról. A magam példáján tapasztalom, hogy egy diploma idővel „elkopik”. Az okleveles ember, aki tfz évvel ezelőtt végzett, ha nem képezi magát legfeljebb jó ismerősként, de semmiképp nem otthonosan mozog a szakterületén. A továbbképzést folyamatos szükségletté kellene szilárdítani. Aztán itt van a szakmunkásképzés. Néhány évig nem kísértük elég figyelemmel a szakember utánpótlást és megyénkben máris égetővé vált ez a gond. Sok. szór elfelejtjük, hogy azok a gyerekek, akik jelenleg mostoha körülmények között sajátítják el a szakmát, kétezerben még ott fognak állni a bonyolultnál bonyolultabb gépek mellett. Tö_ rökszentmikióson hatszáz ipari tanuló ismerkedik a szakmával. Mindössze négy önálló tanterem áll rendelkezésükre. A gimnáziumnak négyszáz tanulója van, és százhúsz személyes kollégium biztosítja a diákok elhelyezését- Tizenöt tanterem, nagyszámú tantestület oktatja a középiskolásokat. Mellettük a szakmunkástanulók bizony csak mostoha gyerekek. A gépeken — melyeken az ismereteket, munkafogásokat elsajátítják — évtizedekkel ezelőtt is dolgoztak. Miként fognak ezek a jövendőbeli szakmunkások a legkorszerűbb technika urává lenni? Mondom, én a közművelődésről írnék.- ( Dr. Marton József református lelkész — Néhány évvel ezelőtt kimutatást készítettem az egyházi anyakönyv alapján Tö- rökszentmiklós népességének alakulásáról. A tizennyolcadik század Közepétől a felszabadulásig grafikonon tüntettem fel a születések és az elhalálozások számát. Ekkor ébredtem rá. milyen nagy gondot ró társadalmunkra az öreeek ügye. A századfordulótól az első világháború kitöréséig tartó időszakban, amikor határainkon belül béke és viszonylagos gazdasági fellendülés volt. ugrásszerűen megnőtt a születések száma: 400—4:10 úiszülöttet jegyeztek be minden évben annyi sincs). Ez a nemzedék most 60—70 éves. Sokan vannak és sajnos, sok közöttük az öregségére magára maradt, elhagyatott ember. — Szomorú látni, hogy ők, akik válságos évtizedeket küzdöttek végig a legkeményebb munkában, gyerekeket nevelték a legnagyobb nélkülözés közepette, viszontagságosán élik le életük alkonyát a jól megérdemelt derűs nyugalom helyett. — Tudom, hogy ezen az állapoton nem könnyű változtatni, pedig éppen az utóbbi években számos humánus intézkedés történt az idős emberek ügyében. A nyugdíjtörvény reformálása, napközi otthonok létesítése az öregeknek: ezek már előre mutató eredmények. Több ilyenről szeretnék hallani. Pólik Margit targoncás, a baromfiipari vállalat alapszervezeti KISZ-titkára Természetesen életit orom és KISZ-feladatom miatt is elsősorban az ifjúság problémái érdekelnek. A Vezetőségválasztó taggyűlések előkészítésének időszakában sokat vitatkoztunk arról, — miért nem egységes az üzem fiatalsága. Nem azt modom, hogy ellentétek vannak az adminisztratív dolgozók és a munkásfiatalok között, de valahogy nem tud igazi baráti légkör kialakulni közöttük. Ebben mindkét fél hibás. de én most csak a termelőüzemi ifjúság szemszögéből nézem a dolgot. Sok kartársam, aki fizikai munkát végez, semmire se becsüli azokat, akik irodában dolgoznak. Csak azt veszik észre. hogy íróasztal mögött ülnek, nem is gondolnak arra, milyen felelősséggel jár feladatuk végzése. Olyan újságcikkeket írnék, ami egymás megbecsülésére tanítja a fiatalság különböző rétegeit. — Kíváncsi lennék arra is, vajon más üzemben hogyan küzdenek ezzel a problémával a KlSZ-esek. — Ahhoz, hogy tartalmas Ifjúságmozgalmi élet bontakozzon ki nálunk, tárgyi feltételek is szükségesek. Amikor az üzem kulturális, szociális létesítményei készülték háromszáz volt az átlagos létszám, ma ezerrel több. Ügy tudom, a távlati tervekben sor kerül ennek a hiánynak a pótlására, az üzem gazdasági és pártvezetése addig is igyekszik mindenben segíteni nekünk, de mire a tervek megvalósulnak, mi már kiöregszünk a KIS2- korosztálybóL összeállította: Palágyi Béla Kovács Katalin bZcisKf tiúnos
