Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 mii. «orooer 11 Csökkeni munkaképességűek foglalkoztatása és lakásépítés Ülést tartott as SZMT elnöksége Tegnapi ülésén a szak- szervezetek megyei tanácsának elnöksége megtárgyalta a csökkent munkaképességű dolgozók védelmére hozott határozat végrehajtásának tapasztalatait és az ezzel kapcsolatos további feladatokat. Az ülésen részt vett Duschek Lajosné, a SZOT titkára, aki e témában két teendőre hívta fel a figyelmet. Elsősorban annak megelőzésére kell törekedni — mondotta —, hogy a rossz üzemi körülmények (biztonságtechnikai előírások, egészségügyi óvórendszabályok megsértése) miatt növekedjék a csökkent munkaképességűek száma. Az a gyakorlat nem követendő, hogy az ilyen dolgozók munkába állítása végett külön gazdasági szervezetet, vállalatot hozzanak létre. A megrokkant, de munkaképességüket részben visszanyert emberek foglalkoztatását elsősorban annak az üzemnek kell biztosítani, amelyben addig dolgoztak. As érintettek javára A SZOT titkára és mások is utaltak rá, hogy a csökkent munkaképességűek társadalmilag hasznos munkalehetőségének biztosítása — más szóval: a rehabilitáció sok szerv és intézmény közös feladata. Ennek csak jól összehangolt cselekvéssel tehetnek eleget az arra hivatottak. Megyénkben — mint az előterjesztés is tanúsítja jó ez a munka, sok eredményt hozott az érintettek javára, ez az együttműködés. Anélkül, hogy részleteznénk, mi minden előzi meg a csökkent munkaképességű ember rehabilitálását, példaként említjük: erre alkalmas munkahely Jászberényben ez év közepén 446 volt, s e posztokon 436 rehabilitált dolgozott, a szolnoki járás 659 ilyen munkahelyén pedig 608 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztattak. Több más kedvező tényt is említhetnénk, amelyekről szintén szó esett az elnökségi ülésen. Nagyobb hangsúlyt kaptak azonban a feladatok — avégett, hogy a rehabilitáció a jövőben még sikeresebb legyen. Több propagandát biztosítani a csökkent munkaképességűek jogainak megismertetésére, jobban feltárni — főként a kisebb gazdasági szervezeteknél, üzemekben — a foglalkoztatás lehetőségeit, azok biztosításáról beszámoltam az illetékeseket, köztük a vállalati igazgatókat is — mind-mind olyan teendő, amivel ezután még jobban szolgálhatják a szakszervezeti szervek a csökkent munkaképességű dolgozók érdekvédelmét. Elősegíthetik ezáltal, hogy megyénkben a több mint kétezer nem foglalkoztatott, csökkent munkaképességű ember közül az a mintegy ezer, aki munkát végezhet (ily módon rehabilitálható), ha nem is kivétel nélkül, de minél nagyobb számban legyen kenyérkereső. A részükre alkalmas munkahelyeket jól, alapos körültekintéssel tárta fel a Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti ki- rendeltsége, a Tisza Cipőgyár, a Kunszentmártoni Állami Gazdaság, a Hűtőgépgyár, a Szolnok megyei- AEV, valamint a járműjavító — állapítja meg elismerően az előterjesztés. Csupán tájékoztatásként fogadta el a másik előterjesztést — nem pedig tárgyalási alapul — az SZMT elnöksége. Sajnos, lehangoló tájékoztatás ez arról, hogy építő-kivitelező és építőanyagipari vállalataink — úgymond — „rosszul állnak” idei lakásépítési tervfeladataik időarányos teljesítésével Megyénk állami építőipari vállalata ezt a feladatot az év első' nyolc hónapjában még 44 százalékra sem teljesítette. Az ÉPSZER I. félévben átadott 37 lakása — a jelentés szavaival élve — „véleményünk szerint megfelel a lakásépítési tervük időarányos részének”. (Ez a fejedelmi többes — „véleményünk szerint” — éppenhogy indokolatlan, mert az arra hívatott szerv meg sem tárgyalta az előterjesztést. Azt az elnökség részben emiatt fogadhatta csupán tájékoztatásként.) Lehangoló tájékoztatás Az építőanyagipariak közül két cégről kellett volna képet kapnunk. Ami a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárát illeti, az időarányos lakástervét 47 százalékra teljesítette az első 8 hónapban. Ezen a darabszám szerinti „szépséghibán” ugyan valamelyest enyhít az a körülmény, hogy a gyár termékeiből készülő lakások alapterülete szerint mérlegelhető tervteljesítés több, mint 47 százalék. Arra a kérdésre viszont — sajnálatos módon — nem kapunk választ, hogy a negyedik cég, a megyei tégla- és cserépipari vállalat mily mértékben tett eleget a lakásépítést szolgáló tervkötelezettségének. Megállapítja viszont az írás, hogy — idézzük — „a vállalatoknak jelentős erőfeszítésükbe kerül már az is, hogy a tervüket teljesíteni tudják.” Ebben nagyon igaza van az előterjesztésnek. S ez bizony nagyon sajnálatos is! M. I. Szabályozták a csecsemőotthonok szervezetét és működését Felvételeknél: elsőbbség az állami gondozottaknak Az egészségügyi miniszter szabályozta a csecsemőotthonok szervezetét és működését. A rendelkezés kimondja, hogy a csecsemőotthonok feladata 3 éves korig olyan testileg és szellemileg ép gyermekek gondozása, egészség- ügyi ellátása és nevelése, akik családjukban egészség- ügyi, szociális vagy egyéb rendkívüli körülmény miatt nem tarthatók vagy egészséges fejlődésük veszélyeztetve van. Új vatikáni rendelkezések A magyar katolikus püs- pöKi kar félhivatalos lapja, a Magyar Kurír közlése szerint J. Villot, a Vatikán államtitkára 1971. évi október 1-i keltezéssel kiadott okmányokban árról értesítette Ij- jas József érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnö- Két, — hogy "megszüntették azoknak a vatikáni rendelkezéseknek a hatályát, melyeket 1957. évi július 16-án hoztak. Eszerint megszűnt a /püspüki kar azon jogainak korlátozása,' amellyel a Vatikán magánaK tartotta fenn annak engedélyezését, hogy katolius pap országgyűlési képviselői, tanácstagi vagy más politikai tisztséget vállalhasson. Ezután a magyar püspöki kart illeti ez a jog. A magyar püspökök felhatalmazást kaptak a fentiekkel kapcsolatos ügyek rendezésére. Tartós elhelyezésre elsősorban állami gondozottakat kell fölvenni — mégpedig minden más igény mellőzésével, és lehetőleg azonnal. A koraszülöttek utógondozása ugyancsak a csecsemőotthonok feladata. A csecsemőotthont a fővárosi, illetőleg megyei tanács tartja fenn. Működését a tanács egészségügyi szakigazgatási szerve irányítja és ellenőrzi. A csecsemőotthon igazgatója csak gyemekgyógyász szakorvos lehet. Az egészség- ügyi ellátás, gondozás és nevelés feladatait a beosztott orvosok (szakorvosok), szakképzett középfokú egészség- ügyi dolgozók, pszichológusok és óvónők látják el. Az otthonba történő felvételt a gyermek orvosi vizsgálata előzi meg. Ezenkívül egy éves korig havonta, azon túl legalább három havonként minden gyereket alaposan meg kell vizsgálni. Nagyüzem Tíszakürtön A Tiszazug szőlőiből a tiszakürti pincészetbe szállítják a szőlőt, mustot. Telnek a hordók, a pincészet vezetői 28—30 ezer hektoliter mu st tárolására készültek fel. Képünkön a horizontális présgépek láthatók. Gázkitörés Algyőn A szegedi szénhidogén-me- dencében, Algyő határában, az egyik szelektív — vagyis olajtermelésre és egyidejű vízvisszanyomásra kiképzett — kútnál kedden délelőtt iszappal történő feltöltés közben — eddig ki nem derített okból — a béléscső felrepedt. Ennek következtében gázkitörés keletkezett, amelynek elfojtására azonnal riasztották a termelő és feltáró üzemben levő mentőbrigádokat. Szállító járművek egész sora vitte a helyszínre a 277- es fúrásponthoz az elfojtáshoz szükséges eszközöket, a nagyfajsúlyú iszapot. Egyelőre ezt igyekeznek a termelőcsőbe juttatni, s a feltörő gázok útját elzárni. A helyszínre sietett a rendőrség, a tűzoltóság is; a 47-es számú műút Közelében rendszeresen mérik a levegő összetételét, hogy idejében intézkedhessenek, ha esetleg a szennyezettség veszélyes méreteket öltene. Óránként ugyanis jelentős mennyiségű — a becslések szerit legalább 20 000 köbméter — földgáz kerül a felszínre. Uj timföldgyár A tervek szerint még ebben az évben megkezdi a próbaüzemelést hazánk legkorszerűbb új timföldgyára Ajkán. A gyár berendezéseinek nagy részét a Szovjetunióból és az NDK-ból vásároltuk. A gyár teljes kapacitását évi 240 ezer tonna timföld gyártására tervezték. Az idén az első 120 tonnás egység már munkába áll. (MTI Foto—Jászai Csaba felv.—KS) Dinasztia Gyárfás Miklós alighanem mindent tud, amit színházról, dramaturgiáról, színpadi hatásról és szituáció teremtésről tudni lehet, s valamennyi darabjában aktuális társadalmi kérdéseket, nagyon is eleven, létező fonákságokat állít iróniája görbe tükrének fókuszába. Legújabb darabja, az először Miskolcon, a Vígjáték fesztivál keretei között bemutatott Dinasztia is egyesíti időszerű társadalmi problémák boncolgatását a legjobb vígjátékírói erényekkel, a hibátlanul felépített komikus helyzetekkel, s a csattanókat gondosan előkészítő dialógusokkal. Ha a színműírás nem lenne több egyszerű matematikáinál, most könnyen felállíthatnánk az egyenletet, időszerű kérdések^ plusz vígjátéki erények, egyenlő kitűnő darab, plusz remek szórakozás... de a színházban másfajta matematika érvényesül, olyannyira, hogy néha-néha még a kétszer kettő végeredményét is meg kell kérdőjelezni, így azután, sajnos a Dinasztia egyenlete is mást mutat, mint amit papíron kiszámíthatunk. A probléma, amelyet Gyárfás Miklós műve felvet, a törhetetlen akaratú, ellenállhatatlan energiájú munkásasszony rokonszenves karrierizmusa, dinasztia alapítási kísérlete nemcsak valós, nemcsak időszerű, halhatatlanul mulatságos helyzetek lehetőségét is magában hordja. Az asszony, aki a munkásosztály történelmi hivatására, történelmi szükségszerűségre hivatkozva kényszeríti férjét, fiait, sőt majdnem idegeneket is erejüket meghaladó tanulásra, tevékenységre, felemelkedésre, azért válhat vígjátéki hőssé, mert az általános történelmi tendenciákat, nagy igazságokat már-már ad abszurdum értelmezi a csip-csup, hétköznapi apróságokra is. A fonák helyzetek tucatjait kínálja ez a magatartás, és alighanem ez a baj. A szerző nem tud ellenállni saját lehetőségeinek. Mint nagyszerű dramaturg, meglátja mindazokat a komikus fordulatokat, amelyek az általa teremtett helyzetből kibontakozhatnak — és nincs szíve lemondani róluk. A sok fordulat, a nem mindig egyenrangú és nem mindig összeillő ötlet között — amelyek azonban, hála a szerző színpadismeretének, minden egyes esetben kiváltják a kívánt hatást, a nézőtéri nevetést — elvész a gondolat, az alapötlet, vagyha el nem is vész, de alaposan devalválódik. A sok-sok nevetésből a darab végére nem áll össze az a nyugtalanító és mégis felvidító hangulat, amelyet hazafelé menet őrizhetünk magunkban, az az érzés, amit egy igazán jó társadalmi vígjátéknak ki kell váltania. Amin nevettünk azon nincs mit gondolkozni, s amin elgondolkozhattunk volna, az a háttérbe szorult. Ehhez hozzájárult az is, hogy a színpadon mozgó figurák sem örvendeztetnek meg mindig a ráismerés gyönyörűségével. Itt van a darab másik, talán kevésbé szembetűnő, de az előbbiből logikusan következő ellentmondása. Az író figurái nagyszerű szerepek — de elsősorban szerepek. Logikusan felépített, finom lélektani érzékkel megrajzolt hősök, de társadalmi vonatkozásaiban inkább csak afféle jól sikerült homonkuluszok. Gyárfás Miklós itt csaknem abba a hibába esett, mint oly nagy szeretettel és megértő iróniával ábrázolt hősnője — nem valós típusokból, hús-vér emberekből faragott, az általános társadalmi igazságok hordozására is alkalmas figurákat, hanem az általános tendenciákból gyúrta össze a darab szereplőit. Teremtményeibe sajnos nem mindig sikerült hitelesnek tűnő lelket lehelnie. így azután a szájukból elhangzó igazságok sem hatnak mindig hitelesnek. A Dinasztia végeredményben kellemes színházi este. Jó szórakozás — de kevesebb annál, ami lehetne. Annál, aminek a lehetősége egyaránt benne rejlik ötletben és darabban. Ez az oka annak, hogy a nagy nevetések közepette gyakran elkomoro- dunk és néha bizony bosszankodunk. A szolnoki előadás rendezője, Vass Károly, igyekezett a darab erényeit hangsúlyozni az előadásban, elvetette a kínálkozó harsány lehetőségeket, s az alapötlet iróniáját próbálta érvényesíteni. Sok esetben sikerült is a látványos ötletek helyett a gondolat fanyarságával, groteszk fonákságával megnevettetnie a nézőket, de a mű felemás mivoltán csak részben tudott segíteni. Székely László hangulatos díszlete jó lehetőséget biztosított a színészek mozgatásához, a pergő, vígjátéki ritmus megteremtéséhez. A főszerepet, a „történelmi erőnek” is beillő, ellenállhatatlan és legyőzhetetlen Júliát Hegedűs Ágnes formálta meg nagyszerűen. Valóban ellenállhatatlan volt és lehengerlő, meggyőzhetetlen és félelmetes asszony, akire mégsem lehet haragudni, aki annyira erős, hogy még önmagát is sikerül legyőznie. Alakításának külön erénye, hogy sikerrel hidalta át a darab túlzott érzelmességbe hajló pillanatait. Kovács Mihály szerepében Csiszár András mutatkozott be a szolnoki közöségnek. Ezt a szerepet ő játszotta már a miskolci ősbemutatón is, kiérlelt, korrekt alakítása most mintha még letisztultabb lenne, egyszerűbb, jobban kerüli a külsődleges hatásokat, ugyanakkor egy kicsit talán érzelmesebb a kelleténél. Agárdy Ilona találó színekkel, csitris bájjal rajzolja meg Éva alakját, meggyőző temperamentummal kelti életre a nem éppen nagyigényű figurát. Rendkívül korrekt alakítás Halász Lászlóé is, a görög milliomos, Nikolaidisz Eumailosz szerepében, színészi rutinnal pótolja a szerep belső logikájának hiányosságait. Szombathy Gyula hibátlanul állította színpadra Katai Imre gépkocsivezető alakját. jól készítette elő szövegének csattanóit és túlzások nélkül használta ki a humoros lehetőségeket, de úgy érezzük, nem aknázta ki a figura mélyebb, tartalmasabb kortiikumát, egy kicsit a felszínen maradt. Sebestyén Éva néhány jó epizóddal gazdagította az előadást. Külön szeretnék szólni Papp Zoltán alakításáról, aki néhány apróbb külsődleges megoldástól eltekintve egészen kiválót produkált Kalász Márton megformálásával — egy jellem mélységeit tárta fel, s a jellem eredendő komikumának általános szintre emelésével, társadalmi vonatkozásainak jelzésével talán a legtöbbet mondotta el az író által boncolgatott közéleti problémákróL Csik István
