Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
Melyiket a három kosul? Megoldás Fiatal színpadi szerzó Jelentkezik a rendezőnél és véleményezésre átnyújtja új drámáját. Majd néhány hét után visszatér a válaszért — Az Igazat megvallva — mondja a rendező — nem helyeslem, hogy a második felvonás közepén a férj megmérgezi a feleségét. Én inkább úgy képzelem el, hogy a férj puskával a ke. zében beront a színpadra és agyonlövi feleségét... De még jobb, ha a jelenethez ágyút használunk. — Agyút? Gondolja, hogy ez feldobná a darabot? — Azt nem mondhatnám... De legalább a nézők felébrednének. A rend aa rend Egy fiatal nő meztelenül fürdik egy kis erdei tóban. Hirtelen a fák közül előbukkan egy rendőr. — Kisasszony, ön szabály, sértést követ el! Tilos ruhátlanul fürdeni! — De hiszen én nem vagyok meztelen — tiltakozik kétségbeesetten a nő és sietve igyekszik magára kapkodni valamit. — Ne is tagadja — vág közbe a rend szigorú Őre —, már jó félórája figyelem. Apa, mire vársz? Hozd már a labdámat! (A Wochenpresse-ből) Szorongatott helyzetben Ismerősök Londonban egy fogadáson 'Alec Guiness jó negyedórán keresztül társalgóit egy úrral. Amikor a beszélgetésnek vége szakadt, egyik barátja megkérdezte a művészt: — KI volt ez az ember? — Fogalmam sincs róla, válaszolta Guinness. Legalább tíz éve ismerem, és most már nem merem tőle megkérdezni a nevét. Idomítás Különbség Ä főnök jóságosán megveregeti egyik régi beosztottja vállát: — Fogadja legőszintébb jókívánataimat. Hallom, nemsokára újabb örököse születik. — Ezzel a fizetéssel uram válaszol rezignáltan a tisztviselő — nemigen számíthatok örökösre, legfeljebb gyerekekre... Gyónás Fiatalember térdel a gyóntatószékben. — Mondd édes fiam — kérdi a pap, — udvaroltál lányoknak? — Természetesen atyám. — Férjes asszonyoknak is? — Mint mindenki atyám... — Soknak? — Atyám, bűnbánatot tartani jöttem ide, nem dicse, kedni. A horgász vadászata Ötlet Cseregyerek Hadd tanuljon a gyerek könnyen, gyorsan és főként olcsón idegen nyelvet. Először a japán nyelvre gondoltunk, mert azt kevesen beszélik, később a hátsó- nyugat-indiaira szavaztunk, mert azt kevesen értik és így fel sem fog tűnni, ha a gyerek eleinte hibás kiejtéssel beszél. Végül mégis a német nyelvnél maradtunk. Hivatali főnököm sógorának szomszédja révén, akinek féltestvére a világháborúban leventeoktatóként oda- kinn járt, találtunk is egy levelezőpartnert, a mi kis második osztályos Pistikénknek. Éppen írni akartunk a cimre, amikor megjött a javaslat: két hét nyaralás ott. két hét itt. Csak erre vártunk. Két hét a mi kis Pistikénknek odakinn, idegen környezetben! Mire hazajönnek a kis barátjával, periektől fog beszélni, de az is lehet, hogy németül is tud majd. Izgatottan vártuk szegénykémet a repülőtéren. Jött is, kéz a kézben egy torzon- borz huligánnal. A levelező- partner tévedésből húsz évvel volt idősebb Pistikénél, egyébként azonban nagyon jól megértették egymást. Eredetileg úgy terveztük, hogy a gyerekek majd Pistike 18 éves nővérkéjének szobájában alszanak. Ezt gyorsan megváltoztattuk azzal, hogy majd az anyjuk alszik a gyerekekkel. Hans- Joachim meg velem, a hitvesi ágyban. Az első ölelkezésből zavartan bontakozott ki Hans- Joachim, mintha keresne valamit. Gondoltam, talán valami nagy csomagot hozott, mert mi sem fukarkodtunk az ajándékkal. De nem. A barátnőjét kereste, mert úgy vélte, ahol ő elfér, ott a harminc felé közelgő kis Helgának is jut egy fél ágy. Természetesen arra gondolt, hogy a másik fele az övé lesz. Modern emberek vagyunk, gondolatban már át is rendeztem az alvást: a fiatalok a hálószobában, a gyerekek az anyjukkal a kis szobában, én a konyhában. Ezután már csak a taxiba szálláskor volt baj, mert Tante Trude sehogyan sem fért be. Hogy ki ez a Trude? Ja! Hans-Joachim keresztmamája, aki nyugdíjas lévén, időmilliomos és any- nyira megszerette a ml kis Pistikénket, hogy nem tudott tőle elválni a schőnefeldi repülőtéren. Villámgyors átrendezés: feleségem a konyhába, Tante Trude a gyerekekhez, Hans-Joachim és Helga a hálóba, én a fáspincébe. Az ember tegyen meg minden tőle telhetőt a gyerekéért! Hazafelé menet megálltunk az OTP előtt: kivettem a maradék pénzemet, az IBUSZ előtt; kettőtől négyre emeltem a helyfoglalást Almádiban, s az áldozatvállalók derűjével vártam a három hét elteltét. Mert Hans-Joachim még a repülőtéren tudomásomra hozta, hogy csak három hét múlva repülnek vissza. Sajnos, korább! Időpontra nem kaptak jegyet Az első harminc perc a vártnál olcsóbban telt el. A kölcsönösség elve alapján, ekkor még nem kezdtük el a magyaros vendéglátást. De aztán Pistike elmondta, hogy Hans-Joachim egyszer fizetett neki egy kismálnát. Nosza, mi is asztalt foglaltunk a legelőkelőbb Night Clubban. Pistike azzal is eldicsekedett, hogy Hans- Joachim papírhajót csinált neki, természetesen mi is egésznapos Esztergom—Vi- segrád hajóutat iktattunk a programba. Pistike elmesélte, hogy egyszer leszökött a vendéglátók pincéjébe. így hát mi is kénytelenek voltunk kétnapos aggteleki kirándulásra vinni vendégeinket, szigorúan betartva a kölcsönösség elvét. De, amikor Pistike, ismét mesélni akart, akkora pofont kapott, hogy Tante Trude sírva fakadt. Balatonalmádiban jól érezték magukat a vendégek, Különösen azután, hogy kérésükre Pistikét már a második napon hazahoztuk. így viszonylag hamar eljött a búcsú pillanata, amelyről kicsit lekéstem, mert a zálogházi becsüs sokáig babrált az órámmal. Volt nagy ölelkezés, fogadkozás, nyelvi nehézségünk viszont nem volt Hans-Joachim már kitűnően beszélt magyarul. A kis Pistike viszont ennek fejében egészen felismerhető módon tudott egy német szót: Wiedersehen. Ezt azonban nem bírta kimondani, mert lopva mindvégig a torkán tartottam a kezemet. Miskolczi Miklós Szöveg nélkül Vlagyimir Dezsin : Mcfrlzfrclés Odajött hozzám Borisz Szergejevics és így szólt: — Adjál • gy rubelt. Al- locskának születésnapja lesz. összekapartam utolsó vasaimat. de igy Is csak hetven kopejkát tudtam előguberálni. — Borja, harminc kopejka hiányzik 1 — 'állottám be. — Menj és szerezi valakitől. Feltétlen! — De kitől kaphatnék kölcsön? Fizetés előtt mindenkinek vékony a zsebe. — Ne sírj, hanem eredj. Borisz kérlelhetetlen volt. A pénz bekaszírozásában nem ismert *. 'fát — Ny ikolaj — mondom a barátomnak, — adj harminc kopejkát. — Egy rubelom volt, azt már leszurkoltam. — Allocska javára? — Természetesen. — Mit gondolsz, kitől kérhetnék? — Nem tudom. Vakmerő lépésre határoztam el magamat. — Allocska — mondtam. — milyen elragadóan bájos maga!... — Legalább hét elején mondaná! — Allocska, nem tudna kölcsön adni nekem harminc kopejkát? — Tudok. De mire kell ilyen sürgősen? Mondjam meg neki az igazat? ríem; az lehetetlen! így „ a plafont nézve ezt válaszoltam: — Egy doboz „Belomor” cigarettát kell vennem. Sőt, most látom. harminckettő hiányzik... — Oh, — mondta csalódottan. Amikor aztán leszámolja nekem a harminckét kopejkát. már rá mertem néz-! ni és arra gondoltam, milyen kellemes meglepetés les neki amikor munka után felköszöntjük majd,' átadjuk neki az ajándékokat. Erről a2 apró kis manőverről valószínűleg hal-' vány sejtelme sem lesz... — Köszönöm, hálásan köszönöm, Allocska' — Már éppen búcsúzni akartam; amikor közel hajolt hozzám és szinte suttogva mondta: — Ma már tizenöt rubelt osztogattam széjjel. És akkor jön maga harminckét kopejkáért! Hát mire jó ez? Erre én teljesen megza- varodtam. — Nem tudom, Allocska,’ isten bizony nem tudom..: de hiszen a kollektíván!* olyan baráti... igazán, nem tudom... Figyelmesen nézett rám,' megkért, hogy hajoljak még közelebb hozzá. — ön valóban nem tudja, hogy születésnapomra mivel akarnak meglepni? Én ugyanis egy pár tűsarkú cipőt szeretnék. De vajon képesek annyi pénzt gyűjteni? ön úgy gondolja. hogy igen ?... Fordította Sigér Imre
