Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. szeptember 12. Bertha Bulcsu; \/ikmdUá^ok hihet Berényi László: BALATON Gyirmót Iván és fiatal hitvese, Eszter a Balatonpart nádassal és apró házacskákkal szegélyezett országúján vándoroltak egy ismeretlen cél felé, pontosan úgy, mint a modern irodalom és filmművészet hősei. Ezt a hasonlatosságot Eszter kiáltásai, máskor érthetetlen okból elhalkuló mondatai csak fokozták. — Az élet csoda! — kiáltott bele a tavaszi fénybe, s ezzel Gyirmót Iván figyelmét ismét magára vonta. Gyirmót sokat szenvedett felesége olvasottságától. Amikor józan, tervektől zsúfolt mérnök agyához eljutott egy- egy ilyen mondat, mindig megemelkedett a gyomra. Ilyenkor sietve a feleségére nézett, mert az asszony arányos teste, telt keble, egészségesen piruló arca, a modern művészet artisztikus magaslatait is képes volt ellensúlyozni, mi több feledtetni. Előző este még egy kényelmes budapesti lakásban búslakodtak és eszegettek. Rajtuk kívül a főmérnöknél egyetlen vacsoravendég volt, a házigazda feleségének öcs- cse. így nyugodtan lehetett panaszkodni mélán elbúslakodni. A főmérnök eredetileg úgy tervezte, hogy a kellemetlen ügyekre majd vacsora után kerítenek szót, amikor néhány pohár whisky már elfogyott, és az arcok megenyhültek. De látta Gyirmót merev kedvetlenségét, így a második fogásnál megszólalt: — Mit mondtak Iván? — Nincs, nem adnak..' Elolvasták az ajánlásodat, aztán közölték velem, hogy kivételt még ebben az esetben sem tehetnek. A szövetkezeti lakások elosztása teljesen demokratikusan történik, kifüggesztik a folyosóra, mindenki megnézheti, vétót emelhet, ha igazságtalannak tartja... — Államit kellett volna kérnünk azt nem függesztik ki — szólalt meg Eszter, s a villája közben kicsúszott a kezéből és a szőnyegre zuhant. Kis zavar támadt az asztalnál, a főmérnök felesége kiment a konyhába másik evőeszközért, a férfiak pedig nagyon vigyáztak, hogy még véletlenül se pillantsanak Eszterre. — Valami mást kell megpróbálnunk... Szegény Iván, látom elkeseredtél... — Az albérlet, tudod, megy néhány évig, de aztán belefáradt az ember. Ügy élünk, mint az iskolás gyermekek. Házirend, még abba is beleszólnak meddig égetjük a villanyt. És ugye a bére... Lakásra keresünk... — Kitaláltam valamit. Adok neked egy hét szabadságot. .. Holnap már be sem kell jönnöd. Pihend ki magad. .. — Ha ez ilyen egyszerű lenne... — Várj csak..; Hogyan csináljuk? Van nekünk egy kis vikendházunk Füreden. Odaadom a kulcsot, lementek egy hétre. De nem, nem is így lesz. Most vacsora után beülünk a kocsba és leviszlek benneteket. Reggel már ott ébredtek. Na, mit szólsz hozzá ? — Főmérnök elvtárs hát ez... ez... — Együnk most jó étvágy- gyal... — mondta a főmérnök. Vacsora után végigautóztak az aludni térő városon, aztán suhogva nekilódultak az M 7-nek. Éjfélkor már a vikendház betörésbiztos zár- szerkezetét tanulmányozták, majd búcsút mondtak a főmérnöknek és feleségének. Amikor magukra maradtak Eszter nagyot kiáltott: — Az élet csoda... Ezek a kiáltások folytatódtak a délelőtti fényben ragyogó országúton is. Ahogy távolodtak az üdülőteleptől, egyre változatosabb kép tárult eléjük. Learatott nádasok, nyári bejárók cölöprendszerei, jobbról gyümölcsösök, üvegházas kertészetek, majd egy kidöntött nyárfasor. A keskeny vízparti út ősi nyárfasor között kanyargóit a végtelenbe. A fákról sok helyen embermagasságban hiányzott a kéreg. Ezeket a sebeket fának rohanó autók ejtették. A kettészakadó karosszérialemez sok helyen az évgyűrűket is elvágta, megroncsolta. Az óriásfák egy része az út mellett hevert, gyökerestől kitépve, felszabdalva. — Ez a disznóság — kiáltott fel Eszter és mindketten megálltak. — Nem tehettek mást — mondta Gyirmót Iván — Nyaranta itt ripityára törtek a kocsik, sok ember meghalt ebben a fasorban. Eszter hallgatagon bandukolt tovább férje odalán, majd halk fájdalmas hangon kinyilatkoztatott egy mondatot: — Most meghaltak a fák, és élve maradtak az emberek. .. Nem, így nem jó... Meghaltak a fák, hogy élve maradjanak az emberek... — Kis szivem, nem hagynád abba a ködrágást... — Te undok materialista, szakbarbár. Elválok tőled. Igenis, hogy meghaltak a fák... Hát nem szép ez: Meghaltak a fák... — Eszter lassú áhitattal lehelte maga elé a szavakat. — Gyönyörű, de így elszalasztasz minden valódi szépséget. Odanézz, ott egy üdülő épül a nádasban, itt meg kis családi nyaralók, kertek. Léckapuk és mögöttük. .. — Nicsak! Egy tábla.:: A kopott léckapun tintaceruzás felirat függött: „CSÓNAK ELADÓ”. A lán- dzsás kerítés mögött almafák álltak, az almafákon túl egy apró házacska, üvegve- randáyal. — Csobog valami, hallod? — szólalt meg Eszter. — Igen, egy séd... Átszeli a kertet. Ott csillog az olajfüzek alatt, látod? — Óóóó..: Alacsony öregember közeledett a fák között. Sapkát nem viselt, rövid ezüst sör- ték csillogtak lekopaszodott fején. — Jónapot! A csónak végett jöttek? — Igen, ha lehetne megnéznénk — mondta Gyirmót Iván. Az öregember kinyitotta a kertkaput. A kátránypapírral letakart csónak a házikó mögött hevert két alacsony bakon. — Látják rendesen tárolom — mondta az ezüstkopasz házigazda és felemelte a vízhatlan takarókat. A bakon sötétzöld, Klinker palánkozású csónaktest feküdt. A tükrén fehér betűk jelezték a nevét: „Ruca”. — Szép — mondta Eszter — mi az ára? — Az ára kérem?..'. Menjünk bentebb... A verandán megismerkedtek az öregember feleségével is, aztán diót ettek és felhajtottak egy pohár bort, mert mindehhez a néni nagyon ragaszkodott. — És miért tetszik eladni a csónakot? — kérdezte Gyirmót nyugtalanul és az ezüstkopasz szomorú öregember arcát figyelte. — Mert itt nekem már nem lesz helyem... Láthatta, építik a szállodákat, vágják a fasort, a nádast fel- töltötték... Ezek a kis kertek mind megszűnnek..: — Kisajátítják? — Ördögöt, megveszik. Nekem kétszáz forintot ajánlottak fel négyszögöljéért. Be is pöröltem az államot! — Az államot? És gondolja hogy az állam elveszti a pert? — Persze, hogy elveszti, nekem van igazam. Kijött ide két elvtárs az OTP-től vagy honnan és magyarázták, hogy legyek megértő, mert hiszen én munkásember vagyok, ha nyugdíjas is... Bányalakatos voltam... Másnap aztán hallom, hogy két szomszéddal feljebb a pesti manikűrösnek négy- szögölenkét kifizették az ötszáz forintot. — Sok pénze lesz magának. .. — Dehogy lesz... Na, jöjjenek, mutatok valamit. Üjra végig ballagtak a kerten. Az öregember megállt a séd partján és belebámult a rohanó kristály- tiszta vízbe. — Ennek inni lehet a vizét olyan tiszta... Átkeltek az országúton, és egy szűk nádibejárón a vízig mentek . — Ez ősnádas volt.. 1 Nyolc éve télen még farkast is láttam itt. A nádból jött elő. Megvárt négy-öt méterre és megnézett. Porhó fedte az utat, a nyomait napokig látni lehetett — mondta az öregember, majd a víz felé fordulva egy elsüllyedt aluminiumhajóra mutatott. — Ehhez mit szólnának? Az alumíniumhajónak hiányzott az árboca, s a vízből csak a fedélzeti részek ágaskodtak elő. Halak úszkáltak körülötte, és a belsejében is. í — Ezt olcsón megkaphatnák, és mégis vitorlás.., Hat—hét éve tűnt el ez a hajó. A gazdája disszidált. Most, hogy strandot építenek ehhez a szállodához, a kotrósok megtalálták. Azt beszélik, a gazdája süllyesztette el. Hat—hét ezerért megkaphatnák... — És a maga csónakját? —• Azzal még várni kellene. Lehet, hogy el sem adom... SpeKulálok... Na, mit szólnak ehhez a szállodához? Ellenemre van, de azért szívesen elnézegetem. A románok már teleépítették az egész tengerpartjukat ilyenekkel.. i Az asszony előtt nem akartam mondani, de ez a per már abba is maradt... Kiegyeztünk... — Nahát — csóválta a fe- éjt Eszter. — A séd mentén elmentem föl, egészen a forrásig. Állami tartalékföldek vannak ott. Azt mondtam nekik, ha a hegyoldalban adnak egy dupla ekkora földet, amelyiken ugyanez a séd átfolyik, ingyen lemondok erről... — És a csónak? — A gondnok úgy véli, itt tarthatnám az öbölben... Esetleg elvállalhatnám a többi csónakot is javításra. Ilyen ötszáz forintos állás lenne ez... — Hát akkor maga nem is akarja eladni a csónakját. — Ha tudnám, hogy ez az állás biztos, akkor eladnám. Szeretnék venni egy nagyobbat. .. Mondjuk, ha két nap múlva visszajönnének, már tudnék valamit... Gyirmót Iván és Eszter vegyes érzelmekkel mende- géltek hazafelé, az út szélén heverő nyárfacsonkok között. A nap melegen sütött, a kertekből enyhe fir- nisz illata áradt a víz felé. Overálos városi emberek hajladoztak a vikendházak előtt és csónakjukat javítgatták. Gyirmót Iván meg- megállt, aztán megszólalt: — Azt hiszem megvesszük az öregember csónakját. — Ivánkám megőrültél? Hol tartjuk és mit kezdünk vele? — Hogy hol tartjuk azt még nem tudom, de szombatonként majd lejövünk és nagyokat evezünk a nádasok mentén. Bele kell vágni az életbe, ml mást tehetnénk?. . — Űristen — mondta Eszter és sietve megcsókolta Gyirmót Ivánt az út kellős közepén. * • l J? ^ . • • • 1 ■ Frideczky Frigyes: it Ősz Kutyatej-sűrűn csurran az este libabőröznak szürkülő utak, V-jük élével az irányt keresve krúgatva húznak el a vadludak. Reggel már fagyot hoz október orozva láthatóvá válnak ajkunkon a hangok a piruló-pirosra csípett lányka arcot gyöngybatiszt szűrőn szűrt napfény aranyozza. Ajtónk előtt topog szándékolt robajjal a restellkedő korai vendég befűtteti a kipihent kemencét as szétterül a tájon deres darazsakkal. Pilinszky János f Intelem Ne a lélegzetvételt. A zihálást. Ne a nászasztalt. A lehulló maradékot, hideget, árnyakat. Ne a mozdulatot. A kapkodást. A kampó csendjét, azt jegyezd. Arra figyelj, amire városod, az örök város máig is figyel, tornyaival, tetőivel, élő és halott polgáraival. Akkor talán még napjaidban hírül adhatod azt, miről hírt adnod itt egyedül érdemes. írnok, akkor talán nem jártál itt hiába. Tudomány és korszerűség a szovjet népgazdaságban „A gazdasági vezetők kötelessége, hogy megtanuljanak újszerűén irányítani a marxista—leninista elmélet, az igazgatás tudománya és gyakorlata, a munka tudományos szervezése... a közgazdasági-matematikai módszerek, valamint a korszerű számítástechnika alapján.” (Alexej Koszigin, az SZKP XXIV. kongresszusán.) t A Szovjetunióban ma 940 ezer tudományos kutató tevékenykedik. Közülük 24 ezren valamely tudománynak doktorai, 230 ezren pedig kandidátusai. Csupán az elmúlt két esztendőben több mint 50 ezren szereztek tudományos fokozatot. A szocialista népgazdaság fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés hatékonyságának növelése. A tudományok termelőerővé válásának folyamata feltartózhatatlan. Ez érezteti hatását egyre inkább a népgazdaság irányításában. Szakosodás és koordináció A tudományok egyre inkább a szakosodás irányában fejlődnek. Több mint kétezer önálló tudományágban folyik elmélyült munka. (Így például az egykori fizikán belül olyan önálló tudományágak jöttek létre, mint az elméleti fizika, az atomfizika, a magfizika, a szilárd testek kutatása, a kozmikus sugárzással foglalkozó tudomány, az asztrofizika stb.) A tudományigazgatásnak és szervezésnek éppen ezért körültekintően ösz- sze kell hangolnia az egyes területeken folyó kutatásokat. Ugyanakkor biztosítani kell az egyes területeken elért eredményekről a kölcsönös információcserét. Hiszen a nagyjelentőségű felfedezések mind gyakrabban éppen az egyes tudományágak 'érintkezési pontján születnek; mint például a fiziko- kémia, a biokémia, az aszt- robotanika, a bionika, a mérnök- és munkapszichológia, a matematikai nyelvészet új kutatási irányokat megszabó felfedezései. A tudományok szakosodásával párhuzamosan az élet mind több területére tör be a matematika. A természeti s a társadalmi folyamatok megismerésében s a folyamatokba történő cél tudatos beavatkozás' során egyaránt mind nagyobb szükség van matematikai ismeretekre. Magfizika, kémia, biológia A magfizika és a magenergetika a kutatásoknak sajátosan fontos területei. A magfúzió eddig az égitestek energiaforrása volt. Két évtizede kísérleteznek ennek az energiának vezérelt, „szelídített” módon történő felszabadításával. Mindez kolosszális jelentőségű vívmánynak ígérkezik az egész emberiség számára. Ha évente csupán 5 százalékkal nő bolygónkon az energia-éhség, hozzávetőleges számítások szerint földünk jelenlegi energiakészlete (a szén. á földgáz, a kőolaj s a többi jelenlegi tüzelőanyag) legfeljebb 75—100 esztendeig elegendő. Eközben azonban a vegyipar is mindinkább alaDanyagként fogyasztja ezeket a készleteket, s hatékonyabban tudja felhasználni, mintha e készleteket eltüzelnék. A magfúzió vezérelt módon történő felszabadítása új korszakot nyit energiagazdálkodásunk történetében. Hiszen egyetlen gramm urán 235-ször annyi energiát rejt magában, mint amit 3 tonna szén elégetésével nyerünk, 1 gramm deuterium pedig 10 tonna szén energiájának felel meg. Tudomány és technika Abban, hogy 1966 és 1970 között a Szovjetunióban az ipari termelés 50, a nemzeti jövedelem pedig 46 százalékkal növekedett, nagy szerepe volt annak, hogy a tudomány eredményeit ma már az élet egyre több területén hasznosítják, öt esztendő során például a gép- és a műszergyártás több mint 20 ezer új terméktípust állított elő. Sokféle módon hatnak a tudományok az élet- s a munkakörülmények alakulására. A vasúti áruszállítás 97 százaléka villamos és dieselvontatással történik. A Szovjetunió rendelkezik ma a világon a leghosszabb — 33 ezer kilométernyi hosszúságú — villamosított vasútvonallal. K. Ny. Rudnyev, a Szovjetunió automatizálási és műszeripari minisztere legutóbb bejelentette; az elkövetkező években felgyorsul az automatizálásnak, az elektromos számítógépek gyártásának, valamint e gépeknek a gazdaságirányítás menetébe történő bekapcsolása. Számszerint 2 ezer 600 automatikus irányító központot helyeznek üzembe á vezetés-szervezés irányításának hatékonyabbá tételére. A BESM 6 például -3 mutat rá a többi között L J. Akszjonov a Voproszi Ekonomiki 1971. évi 3. szá-j mában írott cikkében — másodpercenként 1 millió maJ tematikai műveletet képeá elvégezni. Csasztvai Istváf
