Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
ran. szeptemoer 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s * • Miről írna On, ha újságíró lenne? Újságunk hasábjain az utóbbi időben rendszeresen helyet kaptak olvasóink témái, javaslatai, amiről szívesen olvasnának lapunkban. Munkatársaink ezúttal Mezőtúron jártak és a város lakóit szólaltatták meg. A mezőtúriak így nyilatkoztak: Cseh András német— angol szakos tanár Jövő ilyenkor tartjuk iskolánk. a ’Teleki Blanka gimnázium és szakközépiskola fennállásának 75. évfordulóját. Névsor készül a régebben nálunk érettségizett diákokról, aki _et értesítünk, hogy készüljenek az ünnepségre. Iskolánkban 1897-ben kezdődött a tanítás, akkor hat évfolyamos leányiskola volt. Sokat nyomoztunk legrégibb tanulóink után, de közülük már alig él valaki, hiszen közel kilencven évesek lennének. A később végzett diákok azonban nagy érdeklődést mutatnak, szeretnének eljönni az ünnepségre. Vándorfüzetet bocsátottunk ki volt diákjaink, között,«' minden évfolyamnak van ‘'’egy füzete. Ebbe beírják az iskolával kapcsolatos emlékeiket és azt, hogy mi történt velük az életben. Ezeket a füzeteket megőrizzük, és találkozók alkalmával, vagy bármely más esetben az érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk. Egyszer talán történelmi emlékek lesznek. Iskolánkban tanított dr. Jóború Magda, volt művelődésügyi miniszterhelyettes és tanulónk volt többek között Nagy Emma költő, Tamási Eszter, a televízió bemondója, valamint Mosóczi Lívia asztalitenisz világbajnok. Az évfordulón kiállításokat rendezünk. Összegyűjtöttük a régi okleveleket, bizonyítványokat, a különféle emlékeket és olyan elképzelésünk is van, hogy a diákok korabeli viseletbe öltöznek. Kétségtelen, nagy jelentőségű eseménysorozat lesz, visszahoz sok száz mezőtúrit, akiknek lehetősége nyílik majd lemérni az azóta elért fejlődést. Én erről írnék. Görhöny Mihályné kéípói háziasszony Nem panaszkodhatom, mindennel meg vagyok elégedve. A lakással, a keresettel, a munkával, a környezettel, szüleim rendezett életével és a magaméval is. Ellenben amit kifogásolok gs amiről írnék, az Kétpó rossz ellátása. Nehéz falun az élet. Nincs megfelelő áru, nincs választék az üzletekben. Hiányzik a zöldség, a friss hús, a felvágott, hogy csak' a fontosabbakat említsem. Női szabó a szakmám, de olyan alapvető kellékekért. mint például a cérna, a gépselyem, a gomb, vagy a zippzár, Mezőtúrra kell bejárni. Márpedig vonattal mindez sok időt vesz igénybe és költséges is. Most is a városi piacon vásároltam friss zöld árut. Ha pedig lépést akarok tartani a divattal, akkor Szolnokra utazom. Ezért is határoztuk el a férjemmel, hogy Mezőtúron vásárolunk telket, házat építünk és ott fogunk dolgozni. A városban jóval könnyebb a megélhetés. Ha kezembe adnák a tollat, ilyen gondokról írnék. Dr. Vecsei Sándor, a városi tanács vb titkára Mindig ■ szívesen olvasom azokat a tudósításokat, amelyek a városunk fejlődéséről szólnak. Az ipartelepítés, a csatornahálózat bővítése, a Kossuth és Szabadság téri lakások, az MHSZ-székház és az SZTK rendelő építése azt mutatja, hogy városunk megindult a fejlődés útján. Ez viszont újabb és újabb követelményeket támaszt a tanáessal szemben. Éppen ezért a tanácsokról írnék, pontosabban arról, hogy mit is fejez ki a tanácstörvényben a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellege. Ügy vélem, hogy ez városunk lakóit is érdekli. A népképviseleti funkció azt jelenti, hogy a tanács a lakosság által közvetlenül, vagy közvetve választott szerv, választói megbízásából, területének lakossága nevében és érdekében tevékenykedik. önkormányzaton a tanácsok és szerveik nagyfokú önállóságát értjük a helyi ügyek intézésében, az ehhez szükséges gazdasági eszközökkel, hatáskörökkel, szervezeti és működési biztosítékokkal együtt. Az államigazgatási jelleg és funkció elsősorban a végrehajtó bizottság és a szak- igazgatási szervek tevékenységére jellemző: ellátják a törvények és más jogszabályok végrehajtásából adódó feladatokat. Jogokat és kötelességeket állapítanak meg, — döntenek a hatáskörükbe tartozó más ügyekben. Itt jegyzem meg, hogy igényként jelentkezik a hatósági munka korszerűsítése, hatékonyságának növelése és a még meglevő bürokratikus jelenségek felszámolása. Ennek érdekében szükséges, hogy a hivatali munkát tökéletesítsük. a tanácsi dolgozók személyes felelősségét fokozzuk. Ugyanakkor javítanunk kell dolgozóink munkafeltételein és egyszerűsíteni kell az államigazgatási ügyvitelt. Kosa Klára népi iparművész Mezőtúron van egy felsőfokú technikum és középiskolák is, amelyekben sok száz diák tanul. Ezenkívül nagyon sok fiatal dolgozik a mezőgazdasági ipari üzemekben is. Nálunk például a Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetében körülbelül száz tizen-, és huszonéves van. Ezek a fiatalok az idősebbeknél lényegesen több szabad idő_ vei rendelkeznek, ezt azonban nem tudják hol hasznosan, kedvüknek megfelelően eltölteni. — Van ugyan egy művelődési ház, de ez a város fiataljainak nem elég, másrészt nyugodtan állíthatom, hogy nem is valami vonzó. Igaz vannak fiatalok, akiknek csupán az az igényük, hogy esténként elmehessenek táncolni — erre is van lehetőség például az ÁFÉSZ éttermében — legtöbbünket azonban ez nem elégít ki. — Szeretnék egy példát mondani, mit js akarunk tulajdonképpen. Otthon a lakásomon — igaz mindösz. sze egy kis szobában — gyakran nyolcan-tízen is összejövünk. Komolyzeneesteket rendezünk, festege- tünk, vitatkozunk egy-egy filmről, vagy irodalmi alkotásról, sőt még idegen nyelveket is tanulunk. Valahogy ezt szeretnénk „nagyobban” megvalósítani, olyan helyen összegyűlni, ahol sokkal több fiatal tölthetné az idejét azzal, amihez éppen kedve van. Én ezt már több tanácsülésen is fölvetettem, de az ígéretnél nem kap. tünk egyebet. Pedig csak helyiség kellene, azt a fiatalok már maguk rendbe tudnák hozni. A falak dekorálását pl. mi fiatal népi iparművészek is szívesen elvállalnánk. Csak az illetékesek részéről kellene egy kicsit több megértés... Nagy István könyvtáros Tizenöt éve vagyok vezetője a városi könyvtárnak. Másfél évtized alatt igaz rengeteget fejlődött, ma már azonban mégis kinőtr tűk. Azt mondják a megye egyik legszebb, legkellemesebb könyvtára a miénk, ez t nem esik szó soha sem a gondjainkról. Arról, hogy ennek az iskolavárosnak egyetlen olvasóterme van, ahol délutánonként minden fotel foglalt. Egy helyre ketten is jutnak. De a köny. veink ugyanígy szoronganak. Így pedig nagyon nehéz rendszerezni, áttekinthető rendben polcra sorakoztatni a köteteket. Ha egy cikket írhatnék, el. sősorban az illetékeseket kérdezném meg, mivel magyarázható, hogy egy városban egyetlen fiókkönyvtár sincs, holott legalább négy. öt kellene a peremkerületekben. Az olvasóink tábora napról napra nő. A könyvtárak száma, nagysága mégis a régi. Minden négyzet- métert úgy kell kiharcolnunk. Az évi könyvvásárlási keretünkből pedig szépen gazdálkodhatnánk. Azt mondanom sem kell, hogy nem a vásárlási keret csökkentése a megoldás, hanem a jelenlegi 300 négyzet- méternyi alapterületünk há_ romszorosára növelése. Évek óta tervezgetünk egy zenetermet, ami nemcsak a zenekultúránk fejlődését segítené, hanem a nyelvtanuláshoz szükséges feltételeket is biztosítaná. Amikor a könyveinknek sincs helye, hogy lenne akkor a magnóknak, lemezjátszóknak? Mikor ezeket elmondom, meg vagyok győződve róla, hogy nemcsak Mezőtúr, hanem még jónéhány város, falu és tanya olvasóinak, könyvtárosainak gondjairól is szóltam. Szűcs Sándorné a Napsugár presszó vezetője Ha újságíró lennék, nemcsak a szolnoki piaci árakról tájékoztatnám a házi. asszonyokat, hanem arról is, miért méregdrága a zöldségféle egy mezőgazdasági városban? Mert Mezőtúron, ahol szép árut csak néha, vagy egyáltalán nem lehet látni, a silányabb is igen drága. Sokba kerül egy leves. ha 2,50—3 forint egy csomag zöldség, ha 10 forintért vesszük a zöldpaprikának, nyolcért az uborkának kilóját. Még Pesten is, Szolnokon is olcsóbban főzhetnek a háziasszonyok, mint ebben a vidéki kisvárosban. Tavaly, tavalyelőtt roskadozott az éléskamránk pol. ca a befőttektől, most pedig majdnem üres. Az idén a befőzni való gyümölcsöt egy kevésbé tehetős ember nem bírta megfizetni. Orosházáról hoztuk a spanyol megy- gyet 7 forintért, mert itt 12 —13 forintért adták. A primőr árukról nem is beszélek. Amikor nálunk 30 forint, volt a földieper. Pesten a feléért meg lehetett venni. Ha egy ízletesebb vasárnapi ebédet akarunk főzni, százasokkal kell a piacra menni. Nincs konkurrenciá- juk a magántermelőknek. Vasárnapi piacokon már csillagászati összegeket kér. nek a megszorult háziasz- szonvoktól. És most, amikor szezonja van a zöldségféléknek! S itt még nem ért véget a mezőtúri háziszonyok panasza. Az alapvető élelmiszereken kívül minden máshoz nagyon nehezen jutunk hozzá. Hentesárut például hétfőn és csüörtökön kap a nagy csemege üzlet. Szerdán és hét végén már hiába fürkésszük a vitrint, vagy üresen tátong, vagy csak pa. rizer van benne. Ha tehetném, bizony utána járnék, hogy vidéki városban miér nem fordítanak több gondot az élelmiszer-, zöldség-, gyümölcs ellátásra. Dr. Tettey Emil ügyvéd A szexuális felvilágosítást, a szexuális kapcsolatokat választanám témámnak, ha újságíró^ lennék. Miért? Nálunk szexológia, mint önálló tudomány nincs. Éppen ezért kellene, hogy helyet, rangot, hangot kapjon ez a téma a sajtóban. Ismeretterjesztő művek szép számmal jelennek meg a szexualitásról. De véleményem szerint nem sokan veszik a kezükbe. A nők többsége még ma is a múltból hozott ellenérzéssel, gátlásoktól megbénítva fogadja a szexuális témákat. Ismerek olyan intelligens diplomás nőt. aki még belelapozni sem hajlandó a Hirschler-köny- vekbe. Nemcsak a Nők Lapja, hanem a napilapok hasábjain is többet kellene foglalkozni a szexualitás egészségügyi, biológiai, társadalmi és morális vonatkozásaival. Svédországban tudományosan kidolgozott pedagógiai módszerekkel, tantárgyként oktatják már az első osztályban, a szexuális témákat. A régről visszamaradt társadalmi értékítéletet^ tudom nem könnyű egyik napról a másikra megváltoztatni. A sajtó, a maga eszközeivel sokat tehetne ebben a tudat- és erkölcsformáló munkában. Egy sorozatot indíthatna például, amelyben megszólalna az orvos, a pszichológus, a szociológus, a jogász, a pedagógus, a szülők és maguk a fiatalok is. Ha lenne szexuális kultúránk, talán csökkenne azoknak a válópereknek a száma, ahol eddig válóokként a háttérben szexuális indítékok szerepeltek. Fortuna Mária fényképész — Tudom, hogy mindenütt gond a lakáshiány, Mezőtúron azonban azt hiszem az átlagosnál is rosszabb a helyzet. Statisztikai adatokat nem tudok mondani csupán néhány példát: — Én egy magánházban lakom egyszobás lakásban két gyerekkel. A háztulajdonos évente legalább kétszer fölmond — öt családja van és ők is egy szobában laknék, de nincs hová költöznünk. Kilenc évvel ezelőtt adtuk be az igénylést tanácsi lakásra, de mindig azt mondták: ne is számítsak rá, hogy kapok. Az idén természetesen én is megújítottam a lakásigénylést — sorrendben a 70. voltam, — de már akkor azt mondták, hogy úgy sem kapok. Egyedül tartom el a két gyermekemet, még arra sincs lehetőségem, hogy szövetkezeti lakásra gyűjtsék. Hadd tegyem még hozzá, hogy az illetékesek ráadásul úgy fogadják az ügyfeleket, ahogy bizony nem szabadna. — Az öcséméknél — ők is egyszobás lakásban laknak két gyerekkel — lesüllyedt a fal, a lakás életveszélyessé vált. Tanácsi lakásról lévén szó, többször is bejelentették, de hosszú ideig még csak ki sem ment senki megnézni. Hosszas huzavona után kezdték meg a javítást, de egyelőre jósolni sem lehet, hogy mikor lesz majd kész. — Az egyik kolléganőm 43 ezer forintot fizetett be KISZ-lakásra, az építkezésnek már tavaly meg kellett volna kezdődnie, de még csak most fogtak hozzá az alapozáshoz. Elhiszem én is, hogy vannak „objektív nehézségek”, nagyon sok „sorstársammal” együtt azonban nem elégszünk meg ezzel. Szilágyi István sportvezető Miről írnék? A fiatalság megváltozott szemléletéről. Mi régi, sportot szerető emberek másképp gondolkodunk, mint a mai fiatalok. Megközelítően sem voltunk ennyire elkényeztetve, saját zsebből fedeztünk jóformán mindent. Ma már másképp van s ez természetes, a folyamatot visszafordítani nem lehet. Ellenben, meg kell találni a módját a helyes nevelésnek. vagy ha szükséges, a fegyelmezésnek. Nem vagyok híve annak az elké- nyeztetésnek sem, amiben a szurkolók részesítik a sportolókat. Sokan a dotáció ellenére is szív és lélek nélkül versenyeznek, ezért csínján bánnék a dicséretekkel is. Véleményem szerint a nevelést soha nem lehet elég korán kezdeni. Már az általános iskolában hozzá kell fogni, s folytatni tovább a közép- és felsőfokú intézetekben. Bizonyos, hogy sokkal kevesebb lenne a baj. Mezőtúrral kapcsolatban • megírnám, hogy addig igazi sportélet nem lesz, amíg megfelelő bázist nem teremtenek. Hiába a lelkesedés, a szeretet, ha a város sportja nem támaszkodhat egy nagyüzemre ü . ____,,__;
