Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-08 / 211. szám
Km. szeptemDer 0. SZOLNOK MEGYEI NEPLAr 5 Mezőtúri kisiparosok a VVK-n Régi hagyományai vannak Mezőtúron a fazekas és a kosárfonó mesterségnek. A vadászati világkiállításon két mezőtúri kisiparos, Szabó Lajos fazekaameler és Saljai Károly kosaras termékei reprezentálják megyénk kézműiparát. Sallaiék modern vonalú kosarai is megnyerték a hasai és külföldi látogatók tetszését. — (Foto: Temesközy) Sikeres biztató előjelek Hosszabb szünet — nyári vakáció — után ismét a közönség elé állt a szolnoki szimfonikus zenekar. A ta- vászi alföldi fesztivál óta keveset hallottunk róluk. Éppen ezért koncertjüket most megkülönböztetett érdeklődéssel várta az a kétszáz főnyi törzsközönség, amelyik erre az estére összegyűlt a városi tanács nagytermében. Annál is inkább, mert tavasz óta megnyugtatóbb anyagi körülményen közé került az ötéves fennállását ünneplő zenekar és bizonyos belső megerősödésre is nyíltak újabb lehetőségek. Persze arról nincs szó, hogy a zenekar munkája a koncertra való felkészülés idején teljesen zavartalan lett volna. Sok feltételnek kell még megérnie ahhoz, hogy az előző évek megbízható eredményeihez képest is határozottabb előbbre lépésről lehessen beszélni. A Szolnoki Nyár ’71 keretében adott koncert mégis már egy anyagilag biztosabb alapokra helyezett zenei együttes első bemutatkozásának számít. A koncert elején a Varázsfuvola-nyitány- ban felhangzó ünnepélyes hármas hangzat-fanfárai — Sarastro bölcsességének zenei jelképe — úgy éreztem a zenekar hitvallását is kifejezték, az emberi élet megszépítéséért való muzsikálás igaz vágyát. A szerelmes pár Tamino és Pamino témáját „édesen éneklő” fafúvókat hallva — ők most is teljes fényükben ragyogtak — önkéntelenül is arra kellett gondolnom, hogy ahogyan az opera szerelemespárja a boldogságért bátor szívvel vállalja és állja is a megpróbáltatásokat, akként ez a ze- neaar is győztesen kerül ki a saját maga által vállalt, igényes művészi feladat megoldását jelentő nemes Küzdelemből, amelynek egyik állomása volt ez a mostani hétfő esti koncert is Mindez talán lehet szubjektív asszoífj műhelyben Fejlődik a túrkevei szakközépiskola Az idei esztendő fontos dátum marad a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Közlekedésgépészeti Szak- középiskola történetében. Elkészült az új műhely és már épül az iskola kétemeletes nagy épülete is. A szakközépiskola bázisüzeme az AFIT 17. számú Autójavító Vállalata igen sokat segített az új műhely felépítésében. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya mellett az AFIT és a városi tanács járult hozzá tekintélyes összeggel az építkezéshez és a műhelytermek berendezéséhez. A műhely fölszereltsége az I—II. éves tananyagot tekintve máris körülbelül nyolcvan százalékos, de az AFIT segítségével teljes mértékig tudják teljesíteni a tananyag támasztotta követelményeket. Nagy orom, kis bosszúság Tanárok és diákok egyaránt örülnek az iskola fejlődésének, bár az örömbe üröm is vegyül. Már most látható, hogy a műhely öltöző helyisége szűk lesz, de még ennél is nagyobb gond, hogy egyetlen gépkocsi bejárata van. Három gépkocsi egyidejű javítására is lenne hely, de így egyszerre csak egy állhat be. Űj bejárat nyitásával lehetne segíteni, ez viszont sokba kerülne, annál is inkább, mivel a csővezetékeket is meg kellene miatta bolygatni. Most még csak két első és egy második osztály van a szakközépiskolában, de ha felfut a létszám szükség lesz a műhely befogadóképességének növelésére. A műhely mögött állnak az új iskolaépület alapjai. Az építővállalat szerződésben vállalta, hogy 1972. szeptember 1-re átadja az új épületet. Eddig körülbelül húsz százaléka készült el. Ismerve az építkezések elhúzódását, nem csodáljuk, hogy erősen szurkolnak Túrkevén, vajon képes lesz-e a vállalat határidőre befejezni a munkát. Most öszesen hét gimnáziumi és szakközépiskolai osztály tanulhat tanteremben, de jövőre már kilenc osztálynak kell helyet adni. Ennyi diák már aligha helyezhető el a régi épületben. Huszonöt kollégista A tervek szerint 1972-re hatvanszemélyes kollégiumot hoznak létre a szakközépiskolások részére. Az igények azonban már most is sürge- tőek, ezért huszonöt diáknak már az idei tanévre biztosítottak kollégiumi elhelyezést. Mivel az iskola szinte az egész országból fogad diákokat, a kollégium létrehozása, illetve a szervezés meggyorsítása a fejlődés egyik lényeges feltétele volt. U jáé ed a gimnázium Egy-két ével ezelőtt úgy tűnt, fokozatosan megszüntetik a gimnáziumi oktatást Túrkevén, s csupán a szak- j középiskola marad. Az élet azonban rácáfolt ezekre az elképzelésekre. Az idei tan- j évben harminchatan jelent- • keztek gimnáziumba, de az előzetes felmérések szerint jövőre, sőt későbbre is biztosítva van a gimnázium utánpótlása. Az oktatásügyi szervek dicséretes rugalmassággal felülvizsgálták a korábbi tervet. Nem küldték el a jelentkezőket a kisújszállási, vagy a mezőtúri gimnáziumba, hanem látva az igényeket (a városi tanács gyors pénzügyi segítségével) megszervezték az első osztályt, a gimnáziumban. A megszüntetés egyik indoka volt tavaly, hogy a Túrkevén érettségizettek közül viszonylag kevesen jutottak be felsőoktatási intézménybe, a jelentkezőknek csupán tizenhat százaléka. Ez az arány azonban az idei évben máris többszörösére növekedett. B. A. Tizenegyezer szövetkező n* ve ben A Szolnok megyei kisipari termelőszövetkezetek képviselői szeptember 10-én pénteken Szolnokon választják meg küldötteiket, az ipari szövetkezetek VI. kongresz- szusára. A Szolnok megyei KISZÖV délelőtt 9 órára, a városi tanács nagytermébe százti- zenkét szövetkezeti dolgozót hívott meg küldöttválasztó gyűlésre. A meghívott szövetkezeti emberek tizenegy- ezer kisipari szövetkezeti tagot képviselnek. A helyi tanácskozásokon kapott bizalom alapján a kongresszusra huszonhét küldöttet választanak a jelenlevők. A küldöttgyűlésen megvitatják az ipari szövetkezetek VI. kongresszusának irányelveit. Ekkor ismertetik és értékelik a kongresszus tiszteletére tett munkavállalá-. sokat is. Ugyancsak ezen a napon déli tizenkét órakor küldött- közgyűlést is tart a KISZÖV vezetősége. Ezen a tanácskozáson a közös fejlesztési alaphoz érkezett újabb kérelmeket bírálják el, s ítélik oda. Kilencvenöt milliméteres gőzmozdony Mozart, J. S. Bach, Schubert művei a szolnoki szimfonikus zenekar műsorán ciális eredménye. De a hangverseny második darabjaként elhangzott E-dúr hegedűverseny középső tételének varázslatos megszólaltatása már valóságos zenei tett volt, bizonyítás a szimfonikus zenekar részéről. Szólista — Perényi Eszter — és zenekar tökéletesen eggyé olvadt abban a mélyről fakadó elé- gikus vallomásban, amelyben a zeneszerző Bach érzéseit tolmácsolták. (Más kérdés, hogy a terem akusztikája nem mindenben kedvezett a finom hangzásoknak). Arról is megfeledkeztünk a ragyogó II. tételt hallgatva, hogy az I. robosztusabb tételben kisebb bizonytalanságok — talán a kelleténél nagyobb elfogódottságból származva — folytán nem volt oly erőtől duzzadó. Bach-ot játszani zenekar számára mindig komoly próbatétel. Természetesen szólista számára is. Vizsgázik ilyenkor a zenekar stílusérzékből, ízlésből és nem utolsósorban erőből és tudásból. Hisz Bach egymaga a zenei mindenség. Nos a próbát sikerrel állta meg a szolnoki szimfonikus zenekar. — Sőt Schubert V. szimfóniájának előadásában már még felszabadultabban és magabiztosabban muzsikált. Igaz, a romantikus zeneszerző fiatalon írott, talán sok szempontból még nem is teljesen kiforrott műve kevésbé is állította megoldhatatlan feladatok elé a koncert során egyre jobban magára találó zenekart, amelyet Báli József dirigált a tőle megszokott nagy nyugalommal és biztonsággal. Lehet, hogy hallottuk már kirobbanóbb formában is játszani a szolnoki szimfonikusok zenekarát. Ez a mostani, idénykezdésnek is beillő koncert, jóllehet #gy nyárra szánt műsorsorozat vége felé hangzott el, jó és biztató jeleket mutatott a zenekar toInterjú egy aranyérmes modellezővel A plexi lapocskán egy fekete gőzmozdony pihen. Mindössze 95 milliméter hosszúságú a kis masina, valószínűtlen parányi ütkö_ zőkkel, élethű vezetőállással, milliméterekkel is nehezen mérhető lépcsőkkel, szegecsekkel, a mozdony oldalán szabad szemmel alig látható magyar címerrel Azon sem csodálkoznék, ha hirtelen füstöt pöfékelve zakatolni kezdene, ez a rézből készült miniatűr vasúti modell. Készítője, Nagy Lajos, a hozzáértők mosolyával fogadja ámuldozásom. — Nem ördöngösség ez. Mindössze arról van szó — magyarázza szerényen a fiatal modellező, — hogy a legkisebb lépték arányban, százhatvanszoros zsugorítással készítettem el egy, a múlt századvégi gőzmoz. donynak élethű mását. — Valódi nagyságában sem lehet már sok ebből a típusból. — Szolnokon még 3 ilyen 326-os okádja a füstöt. De lassan már csak a múzeumokban és így modellek formájában láthatjuk majd. — Ezért választotta ezt az ósdi mozdonyt és készítette el ilyen parányi méretben? — Hát, nem egészen. A kis modell születésének más előzménye volt. 1969-ben Budapesten rendezték meg a nemzetközi vasúti modellező kiállítást. A bemutatásra kiválasztott darabok között mindegyik léptékarányban ott voltak ennek a 326-os sorszámú gőzmozdonynak a modelljei, csak a legkisebb méretben hiány, zott. Ennek elkészítésére kért fel engem a Közlekedési Múzeum. — Akkor már tudták, hogy szenvedélyes amatőr vasúti modellező? — Igen. 1964-ben lettem tagja a Magyar Vasútmo- dellezők és Vasútbarátok Országos Egyesületének. Még abban az évben részt vettem egy fantázia modellel, a budapesti nemzetközi kiállításon. A száguldó villanymotoros Diesel-mozdony a legkisebb modellje volt a bemutatónak. Nem akadt vetélytársa, ezért a nemzetközi zsűri különdíját kapta. 1966- ban Prágában, majd 1967- ben Bécsben, Budapesten és Drezdában egy négyrészes, hasonló méretű motorvonattal szerepeltem nemzetközi kiállításon. így ismertek meg. — Saját kútfőből merített elképzelése, vagy a nagy, igazi mozdony tervrajza alapján készítette? — Múzeumi kategóriában építettem meg. Itt a legdöntőbb szempont, hogy hű, kicsinyített mása legyen az igazinak. De minden mo_ delinek, speciális tervrajzot kell készíteni. Eltérően az első két darabomtól, ez a mozdony nem önjáró. A csapágyai, kerekei azonban működésbe hozhatók, mozgathatók. — Az idén a svájci Hor- genben megrendezett nemzetközi kiállításra hogyan került ki a kis masina? — Egyesületünk öt magyar amatőr modelljeit küldte Svájcba. Ezt a miA mester és a mű niatűr gőzmozdonyt — 9 milliméteres sínjeivel — a legkisebb nyomtávolságúak kategóriájába sorolták, 7 hasonló méretű modellel együtt. Svájcban a finomműszerek, a világhírű órák paradicsomában, a svéd, a nyugatnémet és a svájci ama. tőröket megelőzve, a 3Ö éves magyar gépésztechnikus hozta el a pálmát. Sajnos csak képletesen. Mert a modell készítője nélkül utazott Horgenbe, aki így nem lehetett szemtanúja a szép sikernek. — Most az aranyérem után készül újabb modell? — Két éve mozdulatlanul áll az első kísérleteim idején fabrikált kis esztergapad. Fiók mélyére kerültek a nagyítólencsék, a speciális munkaeszközeim. Az egyszobás szolnoki albérletben, a feleségemmel és a két kisgyerekkel is szűkösen férünk. Az aranyérmes vasúti mo_ deli két éve Fegyvemeken készült. Azóta új munkahelyet választott. Ma a Be. ton- és Vasbetonipari Műveknél lakásszerkezeti üzemvezető. Anyósa fegyverneki lakását szolnoki albérletre cserélte fel. A hobby-sarok, ahol a világ egyik legkisebb vasúti modelljei készültek — kiszorult szobájából. vábbi prosperitására. V. M. * A győztes modell egy öngyújtó társaságában , K. Ki i Sok vázát, kancsót és fali kerámiát vásároltak meg a látogatók a Szabó házaspár termékeiből. ......................................................................................................................iimimniiiiima......
