Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

1971. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az Arab Államszövetség alkotmánya Damaszkuszban fontos al­kotmányjogi lépést készítet­tek elő az államszövetségre lépő három haladó arab or­szág elnökei, amikor augusz­tus 29-án aláírták Egyiptom, Szíria és Libanon konföde­rációjának alkományterveze- tét. A javaslatot szeptember elsején népszavazásra bocsá­tották mindhárom országban és el is fogadták. Nagyot lép előre a megva­lósulás felé mindezzel az a szövetségi terv, amelynek alapjait még néhai Nasszer elnök vetette meg 1969 vé­gén, amikor a rabati arab csúcsértekezlet kudarca után Tripoliban javasolta a test­vérországok összefogását. — Nasszer azonban még a Tripoli Charta megszövegezése előtt figyel­meztetett arra, hogy minden elsietett, előkészítetlen egye­sülés magában hordaná a felbomlás csíráját. Méltán emlékeztetett Egyiptom és Szíria uniójának felbomlá­sára. Erről a szövetségről Egyiptom nem mondott le és mindmáig nevében őrizte az Egyesült Arab Köztársa­ság emlékét és eszméjét. A tanulságot megszívlelő Szá­dat egyiptomi elnök ■ óvako­dott is az elhamarkodott lé­pésektől és a lassúbb, de ala­posabb előkészítés útjára lé­pett, nem egyszer fékezve például a forrófejű líbiai ve­zetők ifjonti hevét. Egész sor előkészítő tanácskozás után tartották meg a damaszkuszi találkozót, amelyen végül is Szadat, Asszad és Kadhafi kézejegyével látta el a há­rom ország jövendő szövet­ségének alkotmánytervezetét, A tervezet cikkelyei leszö­gezik, hogy az Arab Köztár­saságok Szövetsége az arab nemzet szerves része, s így csatlakozhatnak hozzá mind­azok az arab köztársaságok, amelyek hisznek az arab egység és a szocializmus esz­méjében. Azt is hangsúlyoz­za az alapokmány tervezete, hogy a három arab ország kormányzati rendszere de- mokratiKus és szocialista el­vekre épül. Az államszövet­ség összehangolja a tagor­általában családi körben szórakoztak, egy azóta is eredménytelenül keresett csoport behatolt a Monteci- torio, az olasz parlament épületébe. Nem az egyéb­ként nagy értékű képek és berendezési tárgyak érdé. kelték a betörőket — a tár­saság egyenesen egy bizott­sági irattár anyagát keres­te. Meg is találta az Anti. maffia Bizottság sok ezer okmányból álló aktagyűjte­ményét és mindössze ezt vitte el a parlamenti szo­bából. Hét évvel az Anti- maffia Bizottság munkájá. nak kezdete után tehát az elvégzett munka írásos ered­ményét egyetlen délután el­tüntette a maffia.) Megölnek egy újságírót A maffiát terheli sok más bűncselekmény mellett egy 1970-es gaztett is. A múlt esztendő szeptemberében hazaelefonált a szerkesztő, ségből Mauro De Mauro, a palermói L’Ora munkatár­sa és megkérdezte feleségé­től, vigyen-e valamit haza. Az asszony nemmel vála­szolt; az újságíró azután haza indult és lakása előtt elrabolták. Két vagy három férfi ugrott be a kocsijából éppen kiszállni akaró újság­író autójába, amely azután nagy sebességgel útnak in­dult. Az autót nem sokkal később sértettén állapotban megtalálták — Maurot azon­ban soha többé nem látta szágok külpolitikáját, közö­sen lép fel a tagállamok nemzetbiztonságának védel­mében, egységes gazdasági, pénzügyi, oktatási és kultu­rális politikát folytat. Közös katonai parancsnokság alá helyezi a hadseregeaet, ösz- szehangolják a hadiipari ter­melést. Az államszövetség élére elnöki tanácsot állíta­nak, amely saját tagjaiból választja meg két évre az elnököt. Az egyik legfonto­sabb célja az államszövet­ségnek az Izrael által meg­szállt arab területek felsza­badítása. Minden erőt erre összpontosítanak, nem mon­danak le egyetlen talpalatt- nyi arab földről sem, — s ugyanakkor szolidárisak a Palesztinái arab néppel. Az államszövetség, mint­hogy lényegében a haladó erők pozíciójának megerősí­tését célozza és ezen belül megszilárdítja annak az Egyitomnak a helyzetét, t- amely az antiimperialista arab front vezető ereje, — 1 pozitív jelenség. Rá kell azonban mutatni ar­ra is, hogy egyelőre csak la­za kapcsolatokról van szó a három ország között, ame­lyek a közös intézmények el­lenére lényegében megőrzik szuverénitásukat Indokolja az óvatosságot az is, hogy a szövetségre lépő államok sok eltérő vonása — nehezíti meg a szerves egyesülést. — Például Egyiptomban és Szí­riában alacsony az életszín­vonal Líbiához viszonyítva, ahol viszont nincsenek sem szakemberek elegendő szám­ban, sem demokratikus in­tézmények. A katonai kiadá­sok roppant terheket rónak mind Kairóra, mind Damasz- kuszra, Tripolinak viszont egyrészt nincsenek ilyen kö­telezettségei, másrészt igen jelentősek olajjövedelmei. — Egyiptomban az Arab Szoica- lista Unió már bizonyos ha­gyományokkal rendelkezik, Líbiában az ASZÚ előkészí­tése még csak kezdeti sza­kaszban van, Szíriában pedig a Beath-párt van uralmon. Másként viszonyulnak a ha­ladó erőkhöz, a szocializmus­hoz is. Mint az alkotmány- tervezet is hangsúlyozza, —»■ mindhárom ország szocia ista törekvéseket hirdet, de rendkívül nagyok a fáziskülönbségek a társa­dalmi átalakítások útján. — Egyiptomban és Szíriában ál­lamosításokat, földreformo­kat hajtottak végre, a nem­kapitalista fejlődés útjára léptek, Líbiában viszont ilyen fejlődésről nincs szó. Szem­beötlő az is, hogy míg Szí­riában a kormányban kom­munista miniszterek is van­nak, s míg Egyiptomban — bár korlátozott mértékben — kommunisták is részt- vesznek a közéletben, addig a líbiai fiatal katonatisztek kommunista-ellenes jelszava­kat hangoztatnak, „idegen tannak” bélyegzik a marxiz­must, s csupán a Koránból hajlandók tanulni. Nyilván­való, hogy az utóbbi állás- pot tükröződik az alkot- pont tükröződik az alkot- cikkelyeiben, amelyek az iszlámot hivatalos államval- lának nyilvánítják és ame­lyek az iszlám tanokat te­kintik a „törvényhozás for­rásának”. E. L Á kommunistaellenesség - az imperializmus eszköze A kommunista-ellenesség Ázsiában, Af­rikában, Latin-Amerikában és s'zerte a vi­lágon az imperializmus reakciós eszmei és politikai fegyvereként jelentkezik, mind a társadalmi és gazdasági, a politikai, a tudományos és a kulturális fejlődés elle­ni harcban, mind a nemzeti-felszabadító mozgalom elleni küzdelemben. Célja, hogy leszakítsa a nemzeti felszabadító mozgalmat korunk többi forradalmi erői­től, elsősorban a Szovjetuniótól és a szo­cialista országoktól. Most, amikor a fiatal nemzeti államok­ban napirendre kerül a fejlődés nem ka­pitalista útja, az antikommunizmust első­sorban arra használják fel, hogy meg­gátolják a forradalmi folyamat további mélyülését ezekben az országokban. Az imperialistákat aggasztja az a lehetőség, hogy a harmadik világ népei megkezdik belső társadalmi, politikai és gazdasági problémáik megoldását, s ebben felhasz­nálják a Szovjetunió és más szocialista országok történelmi tapasztalatát. Ki­szélesítik hát a szovjetellenes propagan­dát, mint a kommunistaellenesség szer­ves részét. Ez a propaganda igyekszik le­járatni a Szovjetunióban folytatott szo­cialista építés tapasztalatait, elferdíteni a Szovjetunió belpolitikáját, rágalmazni a Szovjetunió afro-ázsiai és latin-amerikai politikáját és — nem utolsósorban — el­lenségként beállítani a Szovjetuniót ezek­kel az államokkal szemben. A valóság azonban szertefoszlatja a ko­holmányokat. Nincs olyan imperialistelle- nes állam, amelyet a Szovjetunió ne tá­mogatna politikailag, diplomáciailag, ka­tonailag, gazdaságilag, miközben nem kö­vet semmiféle haszonleső célt; kizárólag a népek felszabadító harcának érdekeit tartja szemelőtt, ____... A harmadik világ országaiban a nem­zeti-demokratikus forradalmak vívmá­nyait komolyan veszélyeztetik a helyi reakciós, imperialista-barát erők, ame­lyek megkísérlik a kommunista pártok tevékenységét „nemzetellenesnek”, a mar­xizmus—leninizmust pedig „idegen ideo­lógiának” beállítani. A kommunistaellenesség ilyen esetek­ben rendszerint a reakció támadásainak leplezésére szolgál. A nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalom forradalmi tevékenységének sokéves tapasztalata azt mutatja, hogy a kommunista ideológia nem importáru; ez az ideológia konk­rét társadalmi, politikai és gaz­dasági feltételek eredménye, azok ter­méke. A tudományos szocializmus választ ad olyan alapvető problémákra, amelyek százmilliókat érintenek a fejlődő orszá­gokban. A harmadik világ különböző tár­sadalmi rétegeiből származó haladó sze­mélyek tudatosan tanulmányozzák a mar­xizmus—leninizmus tanait. Meggyőződés­ből válnak marxistákká, az imperializmus ellenségévé, a nép érdekeinek védelme­zőivé. Ahol erről megfeledkeznek, ahol a marxistákat üldözik, ott kárt okoznak a nemzeti függetlenség megszilárdításának. A történelem tapasztalata és a forra­dalmi gyakorlat azt mutatja, hogy azok, akik fennakadnak a kommunistaellenes­ség horgán, akik a marxistáktól való el­határolódás, sőt ellenségesség álláspont­jára helyezkednek, bezárják a kaput a szocialista fejlődés előtt és országukat abba a veszélybe sodorják, hogy elveszti nemzeti függetlenségét. Ennek következ­ménye pedig, hogy visszaállhat a régi vagy az új gyarmatosítás rendszere. V. Katyin i . az APN politikai szemleírója Egy fiatal színésznő gazdag siker-útja Galina Polszkih elsősorban kisvárosi, kedvesen naív, poetikusan ábrándozó lá­nyok alakjait keltette eddig életre a filmvásznon. Most azonban egészen másfajta szerepben bizonyította tehet­ségét, — így lehetne össze­foglalni a lengyel lapok ér­tékelését Galina Polszkih alakításáról, amelyet Andrej Piotrovsky Üt jelzők című filmjében nyújtott. A film arról szól, hogyan akarja kivívni környezetének meg­becsülését egy börtönből szabadult ember. Életében nagy szerep jut Jadwigának, akit Galina Polszkih alakít. — Nehéz feladatot kellett megoldanom — mondja a művésznő, — hiszen először játszottam külföldi lányt. Értettem őt, mint embert, mint nőt, de valahogy orosz módra értettem. Igaz, hogy Jadwiga története — az, hogy segített egy embernek rr a világon bárhol leját­mm Mauro De Mauro egyike volt azoknak az olasz új­ságíróknak, akik a legtöb­bet tudtak — és írtak! — a maffia tevékenységéről. De nagyon sokan azt mond­ják, hogy itt a maffiának és egy másik nem kevéssé ve. szedeümes bűnszövetkezet­nek a közös akciójáról van szó. Mauro ugyanis nem­csak a maffia kérdéseivel foglalkozott, hanem eszten­dők öta nyomozott Enrico Matteinek, az ENI elnöké, nek, az olasz állami olaj- társaság vezetőjének rejté­lyes halála ügyében. A maf­fia itt valószínűleg együtt, működött azokkal az erők­kel, akik idegesen vették tudomásul, hogy Mattéi nem a régi olaj-nagyhatalmak, a különböző amerikai—angol monopóliumok érdekében él és tevékenykedik, hanem — az olasz állam érdekében — a nagy cégek ellen is köt megállapodásokat, még a szocialista országokkal is. . 1962 októberében rejtélyes körülmények között felrob­bant Enrico Mattéi Milano felé tartó magánrepülőgépe. Nem csak a maffia Ä maffia tagok által el­rabolt Mauro De Mauro ál­lítólag nemcsak a palermói maffia-vezetők bűnlajstro­mának birtokában volt már, hanem részben azt is tudta, hogy hová kerültek 1969 karácsonyán a római parla. mentből elrabolt maffia­iratok, részben pedig az esz­tendőkig tartó magánnyo­mozás után arra készült, hogy megírja Enrico Mattéi állítólagos „repülőszeren, csétlenségének” igazi törté­netét. És ha arra gondolok, hogy Enrico Mattéit elsősorban a kereszténydemokrata képvi­selők támadták és az Anti- maffia Bizottság megalakí. tása is éppen a keresztény- demokrata jobboldal egyes exponenseinek „túlzott ala­possága” miatt húzódott olyan sokáig, a maffia po­litikai kapcsolatainak egyik, nem is lényegtelen össze, függését ismerhetjük fel. Igaz, kereszténydemokrata vezetője volt többször is az Antimaffia Bizottságnak, igaz, az ügyészek, nyomo­zók között nem egy tagja volt e párt baloldali gon­dolkodású csoportjának. Annyi azonban bizonyos, hogy a Linosába költözte­tett maffia-tagok most Szi­cília kereszténydemokrata képviselőinek egyikét kér­ték fel Palermoban élő megbízottjuk útján, hogy „lépjen fel az őket ért jog­talanság ellen”. Egyébként a tizenkilenc Linosába köl­töztetett sötét szemüveges úriember közül tizenhárom ellen kábítószercsempészés, három ellen kerítés, három ellen pedig orgazdaság miatt esztendők óta eljárás folyik. Egyelőre eredmény, telenül. Az urak aktáinak egy része ugyanis abban a több ládányi iratban volt, amelyet 1969 karácsonyán az azóta is keresett ügyes betörők elemeitek a római parla­ment egyik szobájából. Gárdos Miklós szódhat, én mégis szerettem volna hősnőmet lengyel szemmel nézni. Galina Polszkih tíz évvel ezelőtt, a Moszkvai Film- művészeti Főiskola hallgató­jaként játszotta első film­szerepét, Julij Karaszik „Dingo, a vadkutya” című filmjében. Ez volt eddig a legjelentősebb és tegyük hozzá egyik legsikeresebb alakítása. A film a XIV. ve­lencei nemzetközi gyermek és ifjúsági filmfesztiválon Arany oroszlán díjat nyert. Ez volt a kezdet Polszkih friss, mesterkéletlen alakítá­sa felkeltette a közönség és a kritika figyelmét A leg­kiválóbb szovjet rendezők hívták meg egyre jelentő­sebb feladatokra. Játszott Csuhraj: „Élt egyszer egy öregember és egy öreg­asszony”, Geraszimov: „Az újságíró” filmjében, szere­pet kapott Danyelija és Todorovszkij filmjeiben. — Igazán nem panasz- kodhatom — mondotta Ga­lina Polszkih — mindig érdekes, lelkiekben gazdag egyéniségek megformálását bízták rám, olyan embere­két, akiknek sorsáról érde­mes elgondolkodni, s meg­jelenítésük rendkívül érde­kes fordulat. S a rendezőim között olyan művészek van­nak, mint volt főiskolai ta­nárom, Szergej Geraszimov, s fiatal alkotók, mint pél­dául Edmon Keoszaján. — Melyik film forgatási epizódjaira emlékszik vissza legszívesebben? — Alekszandr Szurin fia­tal rendezővel a Ballada a komisszárról című tele vn­ziós filmben dolgoztunk együtt. A film nagyon iz­galmas mesében szól arról, hogyan próbálja megmente­ni egy kis szigeten élő lány és családja a Vörös Hadse­reg egyik sebesült fiatal komisszárját a fehérektől. Kimerítő volt minden forga­tási nap, de este azzal pihen­tem meg, hogy mindent megtettem, ami csak tőlem függ. Jó volt a feszült mun­ka és utána a megérdemelt pihenés. Az utóbbi időben több külföldi rendező hívta meg filmjéhez. Galina Polszkih egy szovjet kafónalányt alakított az NDK-ban ké­szült, háborúellenes film­ben, amelyet Konrad Wolf rendezett, „19 éves voltam” — címmel. A DEFA neves rendezője. Kurt Metzig '„A nagy döntés” (Boldog vagv-e?) című filmiének egyik főszerepét is Polszkih játszotta.’ Ä számítógép és a közlekedés A Szapporoi (Japán) téli olimpiai játékok megkezdé­sének idejére valószínűleg befejezik egy olyan automa­tizált vasút építését, mely­nek vezérlését három „Hi­tachi” gyártmányú számító­gépből álló rendszer fogja végezni. A vasútvonal 14 állomását zárt televíziós lánc­cal látják el, mely a „Hidik —100” típusú számítógép ve­zérlésével dolgozik. A szá­mítógép tájékoztatni fogja az utasokat az állomások ne­véről és a megtett távolság­ról, jelzi a menetgrafikon­ban fellépő változásokat. A második számítógép az energiaellátási rendszer erő­átviteli alállomásainak munkáját fogja irányítani^ például rákapcsolja, vagy lekapcsolja a villamosener­giát. A „8210’' típusú szá­mítógép fogja feldolgozni az adminisztratív irányítási in­formációkat, ellenőrzi a kar­bantartási munkákat és a jegykiadást. A londoni „Fi­nancial Times” közlése sze­rint a számítógépek egymás között információcserét is is folytatnak majd. y** i

Next

/
Thumbnails
Contents