Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-30 / 230. szám
1971. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Rossz tapasztalatok az áruk • rr r r rrm minőségéről KERMI vizsgálat megyénkben — Több cikk forgalmazását megtiltották, vagy értékcsökkentéshez kötötték Vevő mindig akadt Szomorú tény, de rossz tapasztaltokról adhatott számot dr. Pintér Gyula főosztályvezető, annak a vizsgálatnak a tükrében, amelyet a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) szakemberei — több más szerv képviselőivel együtt — augusztus 2. és 13. között folytattak Szolnok megyében. Megdöbbenés, vagy: A megye nagy- és kiskereskedelmi szakemberei a KERMI-vizsgálat tapasztalatai alapján vitatták meg tegnap a megyei tanács székházában a minőség javításával, a fogyasztók érdekeinek védelmével kapcsolatos feladatokat. Volt, aki azt mondta: megdöbbenéssel vett tudomást a vizsgálat megállapításairól, s volt, aki kerekperec kijelentette: nem számított előzőleg sem jobb tapasztalatokra. Más szóval: eleve azt várta, amit a vizsgálat mutat. A tej félékről már szó esett. Hadd toldjuk meg az írott jelentés megállapításával: „Az ellenőrzött boltok 70 százalékában találtunk lejárt szavatosságú tejterméket: ez mintegy kétszer annyi, mint az előző két megyében.” (Zala és Hajdú-Bihar.) A Jásztejről ez áll: „a jászapáti üzemben gyártott polipack csomagolású tej az előírtnál kisebb zsírtartalmú, illetve a zsírmentes szárazanyagtartalma miatt nem elégítetKenyér Nemkülönben azon Is, hogy — ismét a jelentés szavaival — „a megvizsgált 1 és 2 kg-os kenyerek, illetve sütőipari fehértermékek (1016 darab) 48,3 százaléka súlyhiányos, 25,8 százaléka torz alakú, szennyezett, égett volt.” Tíz egykilós rozskenyér árusítását megtiltották, mert a belében „idegen anyag” — salak — volt. De ki tudja, hány ilyet adtak el már azelőtt, hogy ezt a KERMI-szakemberek „fölfedezték”?! Tömegével idézhetnénk a példákat. Vegyük talán két ■— egy szolnoki és egy meösszehasonlításul írjuk: a megyénkben megvizsgált tej- és tejtermék-minták 16,6 százaléka nem felelt meg az előírásoknak; hasonló vizsgálat alkalmával ez az arány Zala megyében 6, Hajdú- Biharban 8,2 százalék volt (nálunk tehát ez utóbbinak is több mint kétszerese!) „én ezt Tártam" te ki a szabvány követelményeit.” Tejtermék-ügyben még további hiányosságokat is említhetnénk, de lássunk egyebet is. „A citrom-tételek 60 százalékát kifogásoltuk”, a hazai gyümölcsök közül pedig „a körte 14, az őszibarack 76 (!) százalékának további árusítását feltételekhez kötöttük (értsd: olcsóbb ban, vagy válogatás után az előírás szerinti áron, mert rothadt, mérethatáron aluli szemeket tartalmazott.” S itt ez a „fránya” tojás. Több mint 28 ezer darabot vizsgáltak meg, s annak csak 37,7 százaléka volt megfelelő minőségű, 62,3 százaléka nem felelt meg az előírásoknak, mert rothadt (záp) volt, illetve a héja trágyás vagy véres, a nagyságuk pedig annyira eltérő, hogy amiatt más-más áron lett volna szabad eladni. Méltán háborodott fel — mint fogyasztó — mindezek hallatán az egyik hozzászóló. és társai zőtúri — bolt esetét. Nos, a megyeszékhely nagyforgalmú 1-es boltjában (fölötte székel az üzemeltető élelmiszer kiskereskedelmi vállalat központja) 230 tubus torma- krém, 486 tubus mustáros tormakrém és 300 darab (150 grammos) ecetes tormakrém árusítását tiltották meg, mert mindegyiknek lejárt a szavatossági ideje. (Mint tudjuk, ezek nem olcsó tormakrémek.) A mezőtúri ÁFÉSZ ABC áruházában szintén megtiltották 10 doboz konyakos meggy és 125 darab (150 grammos) ecetes torma árusítását a lejárt szavatossági idő miatt, 54 darab poharas tejfölét azért, mert kisavaso- dott, erjedt volt, 43 darab Komfort öblítőszert, mert el- színeződött, kellemetlen szagú lett s 88 (5/4-es) üveg I. osztályúnak minősített őszibarack befőttet II. osztályú áron engedtek tovább értékesíteni, mert nem felelt meg az I. osztályba sorolás követelményeinek. Ez a befőtt-ügy azonban nem mezőtúri „sajátosság”. A Debreceni Konzervgyár készítménye, amelyet maga a gyár minősít I. osztályúnak, azonban — ismét a jelentésből idézzük — „csak II. osztályúként hozható forgalomba, mivel egy üvegen belül kevert színű, illetve foszlányos gyümölcsöket” is talál a kedves vevő. S a becsesebb „holmik44 A ruházati cikkek körében is akadt „bibi”, nem is kevés. Például a pamutkiké- szítő gyár által I. osztályúnak minősített Georgina és Jola nevű kartonok — 1000 és 1200 méternyi mennyiségben — csak III. osztályú követelményeknek feleltek meg. 369 darab különféle kötött és hurkolt termék közül 102 (27,6 százalék) nem felelt meg a feltüntetett minőségi osztálynak. Ezek közt spanyol importból való női kombiné éppúgy találtatott, mint a Habselyem Kötöttárugyár jó néhány női nadrágja. A tartós fogyasztási cikkek közt szereplő — Hajdúsági Iparműveknél gyártott — KERMI által megyénkben vizsgált mosógépek csaknem fele, a centrifugáknak mintegy 30 százaléka volt minőségileg hibás, különféle okokból. Sok minőségi kifogás merült fel a híradástechnikai cikkek közt több tévé- készüléknél (59 megvizsgált darab közül 7 volt üzem- képtelen!), a Szatmár nevű rádiók több mint felénél. Az említett példák arra intenek, hogy a kereskedelem jobban figyeljen oda az áruk átvételekor a minőségre is. M. L Párnahuzatban lopta a harisnya- nadrágot Különleges lopási ügyben mondott ítéletet csütörtökön a XX. kerületi bíróság. Kovács Péter és 12 társa, köztük 8 családtagja állt — az ítélőszék elé, hogy a társadalmi tulajdont hosszú időn át, súlyosan megkárosító tettükért feleljenek. Az idős 70 éves Kovács Péter a Budapesti Harisnyagyár pesterzsébeti gyárában dolgozott portásként. Megfigyelte, hogy az üzemben — ahol csak félig készítik el a harisnyákat, s a III. kerületi Vihar utcai gyáregységben festik meg — nyaranta hőség miatt nem zárják be . az ablakokat. — Kovácsnak szabad bejárása volt az üzembe, s megdézsmálta a még el nem szállított harisnya- nadrágokat: a nyomozás megállapítása szerint 1968 júniusától naponta átlag 20 harisnyát tulajdonított el sorozatosan. Egyetlen „szezon alatt’* tehát mintegy 800 darabot „tüntetett el”. Napi „szállítmányát” egy párnahuzatban csente ki a telepről. Mivel a testetlen harisnyanadrágokat bajos lett volna eladni, különféle festékeket vásárolt és mosdótálban, üstben próbálta elérni a gyári árnyalatot. A Budapesti Harisnyagyár pesterzsébeti portása három éven át több mint 2 ezer testetlen harisnyanadrágot tulajdonított el, amelyeket aztán egész kis családi hálózat segítségével folyamatosan értékesített, darabonként 30 forintért. A felmérések szerint mintegy 160 ezer forintos kárt okozott a népgazdaságnak. Kovács Péter elsősorban fiát. Kovács Gézát és ennek feleségét kérte fel „közreműködésre”. A házaspár nem szabódott és egy- maguk mintegy 800 darabon adtak túl. Kovács később lánya, Németh Sándomé segítségét is igénybe vette, „alkalmi” termékeit nemsokára már 13-an árusították. A XX. kerületi bíróság társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító lopás bűntettében mondta ki bűnösnek idős Kovács Pétert és háromévi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől való három év eltiltásra Ítélte, figyelembe véve a vádlott magas korát. Kovács Géza, aki a budapesti rádiótechnikai gyárban szerszámkészítő volt és feleségével jó módban élt — szövetkezeti öröklakással, autóval rendelkeztek — ugyancsak lopás miatt két évi szabadságvesztést és a közügyektől való két évi eltiltást kapott. Feleségét hasonló váddal egy év és hathónap szabadságvesztésre, a közügyektől való kétéves eltiltásra ítélték. Németh Sándomé, Kovács Péter leánya ugyancsak egy év és hathónapi szabadságvesztést és a közügyektől való két évi eltiltást kapott összbüntetésül. — Németh Sándort, aki a kezdeti szabódás után végül is ráállt az üzletre, hathónapi szabadság- vesztéssel és ötezer forint pénz- büntetéssel sújtották. Büntetését a bíróság három évi próbaidőre felfüggesztette. A harisnyanadrág per többi vádlottjára hattól—három hónapig terjedő felfüggesztett börtönbüntetést, illetve 1000- től 500 forintig terjedő pénzbüntetést szabott a bíróság. Nem ritka, hogy egy-egy bírósági jegyzet hosszú bűn. lajstrommal kezdődik, amelyhez folytatásként mindig felzárkózik egy újabb bűncselekmény. Nem szószaporítás a régi dolgok felelevenítése. Egy kisebb súlyú bűncselekmény szigorú büntetését sokszor csak az előzmények és a körülmények ismeretében érthetjük meg. Köztudott, hogy a büntetett előélet nem ids mér. tékben befolyásolja az ítéletet. így volt ez Varga István esetében is, aki hat év alatt ötször állt a bíróság előtt. Minden alkalommal lopásért került a vádlottak padjára. Legutoljára tavalyelőtt ítélték el a 30 éves fiatalembert. Letöltötte az egy évet a börtönben, s mikor kiszabadult, rögtön el is he. lyezkedett. Talált állandó munkahelyet és pár hónapig semmi sem ragadt a kezéhez. Fél évig türtőztette magát: ellenállt az italnak és a kísértésnek, hogy idegen holmit elemeljen. Aztán megtört a jég. A tettes isme retten A kóros és káros szenvedélyek azonban ismét feltörtek benne. Jászberény, ben egymás után tűntek el az üzletek, cukrászdák, vendéglők elől, de még az udvarok mélyéről is a kerékpárok. Varga ugyanis otthagyta munkahelyét, alkat, mi munkával és állandó kerékpárlopással kereste meg a betevő falatra és az italra valót. Se száma, se nyilvántartása nincs az utóbbi években a kétkerekű masináknak. A tulajdonosok mit tehettek egyebet, mint a rendőrségre mentek, és szaporították az ismeretlen tettes elleni feljelentések száma* „Jóhiszemű44 vásárlók Tavasszal és nyáron ment legjobban az üzlet. Ilyenkor nemcsak őrizetlen kerékpárt, hanem vevőt is gyorsan talált. Kik vásároltak tőle? Természetesen csupa „jóhiszemű ember” adott pénzt a lopott holmiért. Nem tűnt fel egyiküknek sem, hogy vadonatúj vagy alig használt gépért „gazdája” csak párszáz forintot kér. Hogy Varga mennyire veszélytelennek tartotta a pénzszerzésnek ezt a módját, mi sem bizonyítja jobban, mint ahogyan rajtavesztett. Július 28-án a rendelőintézet elől elemeit egy kerékpárt, amit napokig nem tudott értékesíteni. Egy héttel a lopás után lovaskocsin szállította a masinát. Egészen véletlen folytán a gép tulajdonosa — az SZTK egyik orvosa — éppen arra járt és a kocsisaroglyában felismerte eltűnt kerékpárját. Varga hiába tiltakozott és vallotta sajátjának a gépet, bevitték a rendőrségre. Az orvos visszakapta jogos tulajdonát, Vargát pedig figyelmeztették és útjára bocsátották. Szemfüles tulajdonos Alighogy kitette a lábát Varga a rendőrség kapuján, világos nappal, a legközelebbi csemegeüzlethez ment, s az első kerékpárral, ami a kezeügyébe akadt, elhajtott. Ez egyszer nem volt szerencséje. A szemfüles tulajdonos elkapta és Varga most már nem úszta meg egy figyelmeztetéssel. Letartóztatták. A rendőrségen bevallotta a lopásokat. Előkerültek az alkalmi vásárlók is a kerékpárokkal együtt, amelyek egyet kivéve, az eredeti gazdájukhoz visszakerültek. A jászberényi bíróságon dr. Gombos László tanácsa a héten hozott Ítéletet Varga István (Jászberény, Pipacs út 16.) bűnügyében. Több- rendbeli lopásért egy év hét hónap szabadságvesztést kapott. Az ítélet jogerős. K. K. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 13. Az ADN hírügynökség már kommentálta is Wo- check pesti késését: „A Szövetségi Köztársaság kormánya és az I. G. Farbenindustrie vezérigazgatósága fájdalmas szívvel vette tudomásul a neves professzor feltehetően pillanatnyi elmezavarában elkövetett cselekményét. A Szövetségi kormány szóvivője útján kijelentette, hogy Wo- check professzort továbbra is saját állampolgárának tekinti. bizonyos abban, hogy a neves tudós, akin a fáradtság jelei hosszabb idő óta mutatkoztak, pillanatnyi elmezavarában követte el meggondolatlanságát. A Szövetségi kormány minden lehetőt elkövet, hogy Wocheck szülővárosába hazatérjen. Ha a magyar hatóságok a tudóst e szándéka keresztülvitelében meggátolják, minden felelősség a beteg ember akaratgyengeségével visszaélő hivatalos magyar fórumokat terheli.” Éjszaka 11-kor a külügyminisztérium sajtótájékoztatóra hívta össze a Budapestre akkreditált külföldi tudósítókat. A Gellért-szálló nagytermében háromszázan gyűltek össze. Nem sokkal később a Reuter gyorshírben jelentette az alábbiakat: „Wocheck a budapesti Gellért szállóban tartott sajtóértekezleten elmeállapotának igazolására fejszámolás útján az újságírók által feltett két ismeretlenes egyenletet oldott meg. Elhatározásáról csak egy mondatot szólt. Mint kijelentette, az egyetlen utat választotta, amelyet múltjával, becsületével és a tudomány érdekeivel összhangban választhatott.” A magyar fővárosból érkező rövid, szűkszavú közleményeket világszerte nagy figyelemmel tanulmányozták. A Farbenindustrie székházában vad futkosás vette kezdetét, a szakemberek a vállalat birtokában lévő jegyzőkönyvekből azt igyekeztek kideríteni, hol tarthat Wocheck valóban a kutatásaiban. Nagyteljesítményű számítógépek az évtizedek alatt felhasznált készpénz- kiadásokat összesítették, az Igazgató-tanács az erkölcsi veszteségek mellett a keletkezett anyagi kárra is szerfölött kíváncsi volt. A kormányfő nyugalmát a gyors egymásutánban bevett három szem nyugtató sem tudta visszaadni. Titkárával néhány titkos telefon- beszélgetést bonyolított le. Arról gondoskodott, hogy délelőtt többé senki ne zavarhassa. A várt két férfi csakhamar meg is érkezett. A szakminiszter lépett be, nem sokkal később pedig a titkosszolgálat vezetője kopogott az ajtón. A kormányfő anélkül, hogy kérdést tett volna fel, a titkosszolgálat főnökéhez fordult. — Nem érdekelnek a kifogásai. Tárgyaljon a szak- miniszter úrral, tegyék amit jónak látnak, de én, mégpedig a legrövidebb időn belül személy szerint öntől várom a jelentést a profesz- szor hazatéréséről. A szakminiszter felugrott és idegesen fel-alá járkált. — Miért tőlem várja a kormány a jelentést? Itt van az önök titkosszervezete és igen tisztelt vezetője is itt ül. Hol volt az elhárítás? Mit csináltak az önök athéni ügynökei? Nem lehet úgy lokálba menni, hogy a pezsgőzők között ne találjuk ott a titkosszolgálat embereit. Minden hálószoba-titkot a fülembe gyónnak. De hogy egy ilyen tudós mit forgat a fejében, arról senki nem tud. Elküldenek neki egy repülőjegyet: Via Budapest. Mintha Róma felé nem járnának gépeink. És amikor ez a férfiú megszökik, akkor kirángatnak az ágyból és azt mondják, mekem kell jelentenem, ha visszatért! A kémfőnök mosolygó szemmel tekintett a szak- miniszterre. Szivart vett elő, check nagy tudós, nem szabad sürgetni. Amikor végre elérem, hogy áthelyezzék Münchenbe, és felajánlom, hogy saját gépet küldök érte, a Farben tiltakozik: „Mit gondol majd a vén tudós?!” Kértem, legalább a saját embereink közül küldjék a testőrt. Ez ellen is mindenki tiltakozott. Tessék uraim, most aztán marakodunk, vemegropogtatta, körülményesen lemetszette a végét, s csak azután szólalt meg: — Az agyunkra ment a béke uraim... Évek óta jelzem. hogy Athénben szabotálják a kísérleteinket. Telefonálok az I. G.-nek, felhívom a miniszter urat, és mit mondanak nekem: Woszekszünk, és a szakminiszter úr ismét szabad utat enged nem is titkolt szűzlányos féltékenységének. A kormányfő megpróbált vidáman nevetni. — De uraim, így semmire sem megyünk. A iegfőbb államérdek, hogy Wocheck — amint lehet — térjen haza. De állami szerveink és tiszt; viselőink mégsem kényszeríthetik. Persze, ha valami elszánt magánember valamilyen akciót kezdeményezne... mi senkit nem akadályozunk a tevékenységében. Eberling úr, a titkosszolgálat vezetője noteszt húzott elő a zsebéből. — Felkészültem uraim erre az eshetőségre. Feljegyeztem azokat a szervezeteket, amelyekre ügynökeim révén némi befolyást tudok gyakorolni. — Magyarországi szervezetek? — hördült fel a szak- miniszter. — Annyira jól azért nem állok. De mondjuk olyan szervezetek, amelyek akkor is léteznek, ha nem jegyeztük be őket a parlamenti névjegyzékbe. Hogy precíz legyek, elsősorban az ODESSZÁRA gondolok. Mél- tóztassanak figyelembe venni, hogy ez a szervezet gyakorlatilag tíz esztendő óta mélységes hallgatásba burkolózott. Mindannyian tudjuk, hogy ezzel a társaság, gal juttattuk biztosabb vizekre azokat a hajósainkat akiket az európai hullám, verés elnyeléssel fenyegetett. Az összekötő, akivel kapcsolatban állottam, ma is létezik. Az igaz, hogy közben a CIA ügynökséghez i< „leszerződött”, dehát ez nem rendkívüli jelenség nálunk. Ügy gondolom, kellő anyagi ráfordítás esetén ez a vál- lalkozás megfelelő haszonkulccsal tudna dolgozni, á szakminiszteri költségvetésrí gondolok. Félmillió márkái ért néhány ember sok min. denre kapható lehet. (Folytatjukt v
