Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

1971. saeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NEB VIZSGÁLATA ALAPJÁN Kevesebb a kocsiállás — Épülhetnek a tanácsi utak A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgá­lataihoz — és ez a termé­szetes — a közvéleményt szinte állandóan foglalkoz­tató poblémák köréből veszi a témát. A bizottság egy tájékoztatót készített a KíJEB számára, melyben a vasúti kocsifordulók meg­gyorsítására tett intézkedé­sekről és a még meglévő hiányosságokról számol be. Létszámemelés, korszerűsítés A népi ellenőrök szakér­tők bevonásával öt nagy­üzemnél — a Tiszamenti Vegyiműveknél, a Beton- és Vasbetonipari Művek szol­noki gyáránál, a Szolnoki Papírgyárnál, az ÉRDÉRT - nél és a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat törökszentmik­lósi telepén — tartottak vizsgálatot. Némi javulás ta­pasztalható: a vizsgált válla­latoknál emelkedett a rako­dók létszáma és egyre na­gyobb összegeket fordítanak a rakodás gépesítésére a ter­melőüzemek. A létszámeme­lés lehetővé tette az éjjel- nappali rakodást Van néhány hátráltató té­nyező, amiről viszont a vállalatok nem tehetnek. Az átrakó- és határállomásokról gyakran lökésszerűen ér­keznek az áruk. Bármilyen jól is felkészülnek a fogadók, egy-egy nagyobb szállít­mányt képtelenek a megfe­lelő időre kirakni. A megyei NEB a vizsgála­tok alapján határozati ja­vaslatot továbbított a KNEB építési és közlekedésügyi fő­osztályának. Út épfii a tiszafüredi járásban A NEB megvizsgálta a megye közútjainak karban­tartását és azt, milyen üte­mű volt felújításuk a har­madik ötéves terv során. A megye útjainak állapota 1965-től némileg javult, ugyanis ekkor alakult a KPM szolnoki közúti igaz­gatósága. Gazdája lett a me­gye útjainak. A vizsgálat megállapította azokat a hiá­nyosságokat is, amelyeket „elsősegélyként’’ kell meg­szüntetni. A tiszafüredi já­rásban különösen szorít a cipő. Az utak állapota ott leromlott, ráadásul rossz a vonalvezetésük, így a kor­szerű közlekedés igényeit egyáltalán nem elégítik ki. Mikor lesz elfogadható út a füredi járásban? A me­gyei tanács építési és közle­kedési osztálya szerint a negyedik ötéves terv során — 1973-ban — megindul a Kunmadaras—Tiszafüred kö­zötti útvonal korszerűsítése, a járás többi útjait pedig a kiskörei vízlépcső építésével párhuzamosan teszik rendbe. Külön fejezetben szól a jelentés a tanácsi kezelés­ben lévő utak helyzetéről. Ezek kiépítettsége megyénk­ben az egyébként sem ma­gas országos átlag felét sem éri el. Az ok: a tanácsok nem rendelkeznek megfelelő anyagi erővel az útjaik épí­tésére, karbantartására. Rá­adásul a szerény összeget sem tudják mindig elkölteni építőkapacitás hiánya miatt. A tanácsok kezelésében lé­vő hidak állapota szintén rossz. A 141 közúti híd kö­zül 10 azonnali átépítéséről kellene gondoskodni, mivel azok korszerűtlenek, bal­esetveszélyesek. Az utak állapotát illetően ugrásszerű javulásra a jö­vőben sem számíthatunk. A közúti igazgatóság mintegy 600 millió forintot fordított a harmadik ötéves tervben az utak javítására, korszerű­sítésére. A negyedik ötéves tervben a főutakra 670 mil­lió, az alsóbbrendű utakra — ahol szintén nagyon rossz a helyzet — 110 millió fo­rintot ütemeztek be. 2500 munkás vonul lel Bővítették a szállót, építik a csőüzemet — Elkészült az OLEFIN-mű organizációs terve Csaknem 2500 munkás vo­nul fel a ÍV. ötéves terv egyik legnagyobb beruházá­sa. az OLEFIN-mű építésé­hez Leninvárosban — hatá­rozza meg a beruházás lebo­nyolításával megbízott pet- rokémiai beruházási vállalat organizációs terve. Az 5.2 milliárdos értékű létesítményben az import­gépek, berendezések 3,2 milliárd forintot képvisel­nek, a hazai munkák érté­ke pedig eléri a kétmil­liárd forintot. A speciális munka Jól kép­zett szakembereket kíván. Olyan feladatokat kell ugyanis megoldaniuk, ame­lyekre még nem volt példa a hazai vegyipari építkezé­seknél. Óriási tömegű vas­anyagot szerelnek majd ösz- sze, ezek súlya *6fcámítások szerint meghaladja a 15 ezer tonnát. Ezen belül a csősze­relvények súlya 3500, a gé­peké 8—10 ezer tonna lesz. Hatalmas desztilláló tornyo­kat kell felállítaniuk, a leg­nagyobb súlya meghaladja a 450 tonnát Ehhez a munkához ha­zánkban nem található j megfelelő teljesítményű daru, ezért erre a célra a Szovjetunióból kölcsönöz- [ nek. Aj új létesítmény jellem­zője még, hogy a nagytelje­sítményű Olefinmfi 90 száza­léka a Szabad ég alatt üze­mel majd, így a szerelő- munkákat Is zömmel ott végzik. Az organizációs tervet ok­tóber végén a részletes be­ruházási javaslat követi, amely a gazdasági bizottság elé kerül, s elfogadása után a munka időbeni ütemezését, költségeit és a megvalóeítás folyamatának valamennyi részkérdését ' szabályozza majd. Kisköre, hetvenegy őszén i. özvegy Balogh ...udosné, abádszalóki szövetkezeti nyugdíjas délutánonként ki­ballag a Tisza-partra. Az új Tisza partra, mert néhány hónapja Abádszalók alatt két gátja van a folyónak. Jószerint az egyik ugyan már nem is a Tiszáé, hanem az új alföldi' tóé. Most még nem tó, majd csak három év múlva lesz igazán az. De a magas új töltés már jó hosszan készen van. Balogh néni áll a partján, hallgatja a mederben dolgozó nehéz gépek zaját. — Kíváncsiak vagyunk tudja, hogy mint lesz, meg hol lesz? Azt beszélik, hogy majd csupa nagy víz lesz itt az erdő helyén. De nem merjük kérdezgetni a gépe­seket, nem tudjuk, hogy szeretik-e a zaklatást. Donkó Raymundék, a jászladányi gépcsoport dol­gozik irt a falu alatt. Hoz­zájuk megyünk a mély me­derbe. A táj ismerősnek tűnik. A nagy árvíz idején Abádszalók alatt gátszaka­dással fenyegetett a tenger­nyi víz. Azon a helyen, ahol a Donkó brigád gépel vár­ják a földet, magasítják az új töltést. Tulajdonképpen a régi gátrendszert hellyel- közzel szét is túrják. — Nem lesz majd ebből baj? — Ha a tó gátja elkészül, itt már soha többé nem le­het baj. Szőke fiatalember, Majo­ros János magyarázza ezt. Gépésztechnikus. Másfél éve még Szolnokon dolgozott. Ezen a vidéken született, Tiszaderzsen. Miután fel­ajánlották neki, hogy a víz­lépcső új lakótelepére köl­tözhet családjával, örömmel jött. Felesége Kiskörén tanít, ő a szolnoki vízügyi igaz­gatóság kirendeltségén dol­gozik, Bödecs Gyula mér­nök kollegájával. — Minek itt a kirendelt­ség? — kérdezem. — Tervek szerint a mi Igazgatóságunk lesz majd a vízmű és az öntözőrendszer gazdája. Igazság szerint rá­értünk volna még akkor ki­települni. De Hegedűs elv­társ, az igazgatónk azt mondta: jobb, ha már ké­szültében megismerjük a jövendő munkánkat. Olyan vállalati összekötők vagyunk, meg a sok látogatót is mi kí- sérgetjük. Bennünket is. Ide a Don­kó brigádhoz is velük jöt­tünk. Ok huszonheten van­nak. Ebben az évben végig itt dolgoztak. Bálint Károly a gépesítési csoportvezető, alattnyáni ember, úgy jár haza hetenként Kisköréről. — Itt már végzünk lg las­san, pedig ez 33 millió fo­rintos munka volt Nem is tudom hová megyünk. Va­lamelyik nap átszaladtam Tiszaszöllősre, hát ott is van egy csoport. Felfog­ták már itt a partot egészen Tiszafüredig. Majoros János hallgatja: — Ügy hallottam átmentek az új Tisza mederbe- Van ott még vagy hat-hétmillió forintos munka az alvízi ré­szen. Kisköre építőivel beszélve, lépten-nyomon a milliókat, a milliárdokat, hallja az em­ber. — Eredetileg 15 milliárd - ba került volna ez. Azóta alaposan megváltoztak az árak is. Ma már 22 milliárd alatt senki sem beszél — közük. Az egész ország forintjai. Az egész haza áldoz itt olyan pénzt, amilyet eddigi történetében soha nem köl­tött még mezőgazdasági be­ruházásra. Ebben az évben 780 millió forintxj* adunk Kiskörére. — Könnyen kiszámíthatja akárki, hogy naponta több mint 2 militó forintot épí­tünk be — gondolkodik el Bödecs Gyula. Amíg a föld alól ki nem jutottunk, ez szinte hihetetlennek tűnt. Most már jóformán min­dent meglátni, Minden az embert dicséri Szabály talon riport az algyői olaj mezőről Készül az emlékmű I. Sárguló kukoricatáblák, esőt áhító növények övezik az országutat. Álmos Ids fal­vak olykor egy-egy tanya is. Megszokott alföldi tányér­lapos. Aztán egyszerre nagy változás. Ipartelep szélén já­runk. Messziről először eme­letes lakóházak tűnnek fel a síkon. Más is megfogja a szemet. Nem tudok jobbat, igazab- bat. Igaz, valóságos csodák. Hatalmas tároló gömböcök, tekergő csőkígyók. Es föld­túrás földhányás, építkezés mindenfelé. — Algyő — mondja a gép­kocsivezető, s gyönyörködik a látványban. (Irigylem ki­csit. Nem először jár itt, tud hasonlítani. Mi volt, mi lett. Nekem minden új, minden elragadó. Egyúttal félelme­tes is.) Az országúttól jobbra, messziről víztorony ágasko­dik. Körülötte épülő, félig kész emeletes házak. Később tudom meg, ez lesz a köz­pont. Kanyarog a gépkocsi. Csak így járható be — s néhány óra alatt sem az egész terü­let. Az algyői olajmező. Meg-megállunk, kiszállunk, nézgelódünk. Kevés embert látok, s tömérdek munkát. Nézem a földet, vallatnám. Milyen? Nincs rajta semmi különös. Mint bármely da­rabja a hazának. Mégis: az ország legnagyobb szénhid­rogén kincsének őrzője. Az algyői olajmezőt 1965 nyarán tárták fel az olaj­bányászok. Az első kút ak­kor adta ki a föld drága kincsét. Egy év múlva már harminc kútból adózott az embernek a mező. Az embernek, aki 1965-ben huszonötöd magával jött ide. Nem h kell már ahhoz Kiskörére jönni, hogy Tisza 11-ős élménye legyen az em­bernek. Az abádszalóki— fegyvernek! úton karcsú új hidon futunk keresztül. A Nagykunsági Főcsatorna hídja. Alattunk a széles, nagy kanális, friss, fekete árok még. Partja már zöld lesz tavasztól. Locsológép halad át a híd alatt, öntözi a gátat. Az új „folyó” part­ját fűmagvakkal telepítik. Megállók egy pillanatra a friss híd korlátjának dűlve és elcsodálkozom. Abádsza- lóknak egy hídja volt eddig, egy tiszai átkelő pont. Négy van egyszerre. Három a fő. csatornán, egyik vasúti híd a kálkápolna—kisújszállási vágány fölött. Hatvan új híd épül meg a két főcsa­tornán. Egyelőre hét van készen. A jászságin elké­szült a kiskörei, a tiszaná- oai, a hevesi és ugyancsak Itt is egy vasúti híd. Mindkét főcsatornában víz csillan már. Sőt a jászságira már horgászni is kijárnak a vízlépcső lakótelepén élők. Ennek pedig az a története, hogy tavaly, amikor felfa­kadt a víz a gépek nyomán, a kiskörei Vörös Hajnal Tsz gyorsan belezúdított két kas ikrát. Az idén meg rnár a csatornába eresztették a halastó vizét is. Meglehet, hogv mire a Jászságba elér a viz, már halbőséggel csör­gedez át a mai víztelen föl­dön. Jól haladnak a csatorna­építők. Úgy számítják, 14 Szurmay Tibor üzemvezető­helyettes is akkor. Szétné­zett a tájon, s azt mondta: maguk újságírók azt írják Ilyenkor, hogy megváltozott a táj képe. Jó, hogy mondja, magam is elintéztem volna ezzel, ennyivel. Most elgon­dolkozom. Ezen a síkságon, a Tisza és a Maros körbe­zárta egykori tanyák, mező­millió köbméter földet bá­nyásznak ki, mire a mun­kával végeznek. Kisköre fö­lött ágazik ki a jászsági kanális. Nagy, széles öblöt is * kimartak itt a gépek, 120 métereset. A Jászsági Főcsatorna víztükre 50 mé­ter széles lesz csak, a nagy­kunságié már 80 méter is. A nagy öböl arra kell, hogy a bezúduló Tisza víz örvé­nye el ne mossa a csatorna gátjait. A kivájt földdel egyébként feltöltötték a kis­körei rétet. Ez már itt egy üdülőtelep kijelölt helye is egyben. Sok lesz ilyen- Ti­szafüredre százával érkez­nek már a telekkérelmek, pedig meg se hirdették még nyilvánosan a pályázatot. Pedig hol van még, mire Ceglédig eljut majd a Tisza vize? Bödecs Gyula egymás­után cserélgeti a térképeket szobájában és magyaráz. A kiskörei építésvezetők irodái mind tele vannak egyébként térképekkel, makettekkel, makettfotókkal. Néhány éve még csak ezek segítségével mozgathatták meg a terve­ket. Ma már egyre több mindent a valóságban Is megmutathatnak, de azért a térképeknek még nagy sze­repük van a jövő megidé- zésében. A főcsatornák majdani nyomvonalait is a térképen követhetjük még. Piros mu. tatópálcát ugráltat a mér­nök, hol, merre megy majd a víz. (Folytatjuk) Boriak Lajos I gazdaságban (csak abban) hasznos földek vidékén mit küszködött az ember az em­berrel. Megértésért, talpalat­nyi földekért. S hogy vetette meg a lábát, mind nagyobb téptekkeL 1966 augusztus elsején a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat idetele­pítette egymás után sok em­berét, elindította a szegedi üzemet. Nem szeretem a szót, hogy „elindítanak” egy üzemet. Ha tetszik, ha nem, itt az van. Könyvből tanultam, ol­vastam igazi automatizáció- róL Ember helyett is dolgo­zó, de mindig emberfejben született gépről. Ez most az, valóban. 1 A sok építkezés után. a fa­lu házai előtt egy percre megállunk. Egyemeletes, nem is nagy épület. Már a kémé­nyei is magasodnak. — Üzemi egészségház lesz — Szurmay Tibor mondja, hogy volt eddig is, barak- ban, ideiglenesen. Ez már a végleges, s ide a falubeliek is eljárhatnak. Közelében a szolgálati la­kások erkélyén munkásruhát száritgat a nap kis, őszi ere­je. Az ablakok, erkélyek zár­tak. Csak szellő moccan. Továbbmegyünk. Az út mellett most furcsa valami magasodik. Nézem, mérege­tem, kérdezni se merem Nem hasonlít semmire. Ma­gas fal nyújtózik ég felé. Áll­ványon, előtte két ember. Festenek? A fiatal mérnökember megérti a tétova, szemüveg alatt gunnyasztó kérdést. A „valami” mögé mutat. — A 168-as kút. Ami 1968 decemberében kitört. Amire két vízágyú, 42 fecskendő tenger erejű vize sem volt elég. Ez, emlékmű lesz. Lángnyelvek csapódnak majd az ég felé — de jó, hogy festett, csinált, művész­fantáziával álmodottak. Em­lékmű az embernek, a tűz- ben-vízben szenvedőnek. Aki nem engedte, hogy a tűz le­gyen az úr. Lehunyom a szemem. Rég volt, szörnyű volt. Drótkerítés öleli a kis, semmi kutat. Olyan szelíd, olyan kicsiny. Amennyire Csak az ember kicsinyíthette. (Folytatjuk, JK Pi 9 As algyői központ f: nzs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents