Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-28 / 228. szám
1971. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A falu dolgairól szóltak Küldöttgyűlés után a jászladányi ssöretkesetben Bezzeg József, jászladányi vasutas tíz süldő hizlalására szeretett volna szerződni tavaly. Ötször kereste fel a faluban az állatforgalmi és húsipari vállalat megbízottját. Háromszor nem találta meg. Negyedszer elcsípte, de a megbízottnak nem volt nyomtatványa. ötödszörre pedig azzal bújt ki, most nem ér erre rá. Hiába teremt a kormányzat tenyésztő kedvet, ha nálunk meg épp az ellenkezője történik — kesergett Bezzeg József. A jászladányi fogyasztási szövetkezet küldöttgyűlésén történt ez, ahol Bezzeg József is, mások is azt sürgették alakítsanak sertéstenyésztő szakcsoportot a háztáji állattartók. Jó gaada Egy ügy, egy téma ez csupán. De a többivel együtt azt mutatta a már nyolcszor kitüntetett jászladányi AFE&Z — 1968-ban Kiváló Földművesszövetkezet címet is kapott — a községben élő kis- és nagy gondjainak jó gazdája. Ha csak olyan jelentéktelennek tetsző dologról is van szó, mint Bíró Lászlóné háziasszony panasza, hogy nem lehet kapni füstcsövet a kályhához. Bíró Lászlóné mondta el, de nyilván sok ember mérge még a téli tüzelés kezdete előtt. — Bagi István szövetkezeti elnök a jelenlevő Gavaldik Mihály ktsz elnökhöz fordult: — azt hiszem ezen könnyen segíthetünk. Mi megrendeljük, a ktsz gyártsa le, nem nagy munka és ellátjuk a falut Esyütt a településsel Akármiről volt is szó, minden azt igazolta a szövetkezet együtt él a településsel. Jászladányt alapul véve ez majdnem természetes is, hiszen Boda Mihály MÉSZÖV elnök felszólalása szerint a megye legjobb szövetkezeteinek egyike. De általános jelenség, hogy az utóbbi esztendők kedvező légkörében a szövetkezeti kereskedelem jobban feltalálja magát. Fürgébb, eszesebb ha úgy tetszik. Bagi István jászladányi elnök azt mondta erről beszámolójában: — a szövetkezetek esetében a lakosság nemcsak fogyasztó, hanem tulajdonos is egyszerre. S arpióta pártunk kimondta a szövetkezeti tulajdonformát nem tartja alacsonyabbrendűnek az állami tulajdonnál, és a szövetkezetek az állami vállalatokkal egyenlő elbírálás alá esnek, szárnyakat kapott a mozgalom. Értelemszerűen pedig, miután a fogyasztók mint tagok közvetlenül beleszólhatnak a szövetkezet munkájába, saját igényeihez igazítják azt. Napjaink valósága Napjaink valósága ez. S talán érdemtelenül is kevésszer vesszük észre ezt a nagyon mai, és nagyon jó folyamatot. Pedig a jászladányi szövetkezeti gyűlés is azt mutatta, korántsem csak gazdasági jelentősége van ennek. Nemcsak gazdasági társulás, a falu legnagyobb belpolitikai tömörülése is a szövetkezet. A megyében 142 ezer tagjuk van, a felnőttek többsége. Jászladányon hat híján háromezren alkotják az ÁFÉSZ-t. Nagy többségük háziasszony — a választott vezetőség 60 százaléka is nő — akiknek majdnem egyetlen nyilvános fórumuk az ÁFÉSZ Küldöttgyűléseiket tartották a napokban a megye fogyasztási szövetkezetei. Nagy közösségek, vagy a nagy közösségek megbízottai döntöttek a szövetkezet ügyeiben. Közügyek iránti felelősséggel. B. L. Toronyszerelők F.: N. Zs. Színpompás seregszemle Non stop műsor — Haditechnikai kiállítás — Az ifjúság Szolnokért, Szolnok az iijúságért mozgalom kezdeményezése a IX. liszaligeli Napokon Vasárnap a szolnoki Tisza- ligetben már a kora reggeli órákban benépesültek a sportpályáit, a liget felé vezető úton kiszesek, úttörők tarka tömege hömpölygött. A IX. Tiszaligeti Napok folytatásaként vasárnap is gazdag, színes program ígért jó szórakozást* A sportpályákon már javában zajlottak a kispályás férfi és női labdarúgó mérkőzések, kézilabda találkozók, amikor közép- és Több ezer fiatal gyülekezett az emlékmű előtt, ahol a Tiszaligeti Napok keretében ifjúsági nagygyűlést rendeztek. A Himnusz hangjai után Lakatos Lajos, a városi KISZ bizottság titkára köszöntötte a résztvevőket. Főcze Lajos, a KISZ KB titkára beszédében megemlékezett a fegyveres erők napjáról, a napokban született ifjúsági törvény jelentőségéről, a fiatalok előtt álló feladatokról, és a közelgő KISZ kongresz- szusról. Ünnepélyes díjkiosztás követte a fiatalok lelkes csatlakozást. Ez alkalommal osztották ld az augusztus 20-i vízikameválon legszebb dekorációval résztvevő alapszervezeteket. Az első helyezett a járműjavító KISZ szervezete lett. Kiosztották a szombati ÖHV díjait is. A tizenkét fiú csapat közül az iparitanuló intézet, a tizenegy leány csapat közül pedig az egészségügyi szakiskoláé végzett az első helyen. A vacsorafőző versenyen több mint hatvan kiszes csoport, illetve úttörőcsapat indult. A Idszeseknél a közgazdasági szakközépiskola, az úttörőknél a Hámán Kató csapat főztje ízlett legjobban a zsűrinek. általános iskolások üzemi, intézményi kiszesek, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola növendékei rendezett sorokban, dalolva meneteltek a Felszabadulási Emlékműhöz. Zsűri kísérte őket, pontozták dalukat. Menetdal verseny volt ez a javából, amelyben a közgazdasági szakközépiskola második csoportja bizonyult a legjobbnak. Ezután a közgazdasági szakközépiskola kiszesei felhívással fordultak a város fiataljaihoz, hogy munkájukkal. tanulásukkal, méltóképpen készüljenek Szolnok 900. jubileumára. — Ifjú kommunisták és úttörők egyhangúlag csatlakoztak a felhíváshoz, adták beleegyezésüket, hogy részt kívánnak venni az „Ifjúság Szolnokért, Szolnok az ifjúságért” mozgalom kiszélesítésében, tartalmassá tételében. A győzteseknek járó dijak átadását követően pillanatok alatt megtisztult az emlékmű előtti térség. Mindenki a magasba kémlelt, onnan várták az ejtőernyősöket, — köztük Hüse Károlyt, a maA Magyar Úttörők Szövetsége 1971—72 tanévi programja keretében a táborozási és turisztikai szakbizottság meghirdette a „Figyelő szemmel a természetben” úttörőakciót. Az akció célja, hogy az úttörők érdeklődését felkeltse a túrák, kirángyar ejtőernyős válogatott csapatkapitányát, a kiváló szolnoki sportembert. A pontosan érkező bátor ejtőernyősöket nagy tapssal, Hüse Károlyt háromszoros hurrával fogadták a fiatalok. Haditechnikai kiállítás A Tiszaligeti Napok színpompás, szórakoztató műsorának egyik látványossága volt az a haditechnikai kiállítás is, amelyet az MHSZ, a honvédség, a polgári védelem, a munkásőrség és a rendőrség közösen rendezett. Ifjak és idősebbek egyaránt nagy érdeklődéssel szemlélték a korszerű hadieszközöket. S amíg a kiállításon lévő szakemberek válaszolgat- tak a kérdésekre, a sportpályák a szurkolóktól voltak hangosak. Ekkor már a döntő találkozókra került sor, s egy-egy gólt örömújjongás követett. A játékot nem zavarta meg a Lidóns együttes ligetet betöltő hangos zenéje sem. Szép volt, minden eddigit felülmúló a Tiszaligeti Napok idei műsora. Szervezésből, rendezésből mindenki jelesre vizsgázott. dulások iránt. Az akció módszertani központja a jászberényi úttörőház lesz. Módszertani bizottság alakul az akció támogatására, amely az első ülését szeptember 29-én 11 órakor a jászberényi Kókai László úttörőházban tartja. Ifjúsági nagygyűlés ÍJnnepélyes díjkiosztás Új akció indul Becsület dolga Sokfelé utazgató, régi ismerősömmel akadtam össze a múltkoriban. Szóbakerül- tek a tíz—húsz évvel ezelőtti munkatársak, — hogy ki, hol van, mit csinál. Barátom mosolyogva beszél Ü-ről, aki már hosszú évek óta egy nagy szövetkezeti géptelepet vezet Bogaras ember N. még mindig, mondta ismerősöm mosolyogva, a szerelőcsarnoka falán még most is ott a megkopott felirat: „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga.” Szeget ütött a fejembe N. állítólagos bogarassága. Sokáig azon morfondíroztam, hogy a jelszó igaza kopott meg, vagy azok hitele, akik helyenként elkoptatták. Ügy hiszem az utóbbiaké, azoké. akik a frázissá vált szép gondolat mögé bújtak, — vagy bújtattak. Az igazi értékmérő, a munka. És éppen napjaink elve teremti meg a munka becsületét, mert a szónak háttere van. És ekkor már hihetünk abban, hogy a munka tényleg becsület dolga. Persze csak az alkotó mindennapok egymásutánja teremtheti meg azt a közgondolkodásbeli igazságot. Milyen a horizont? Hogyan vélekednek a „munkához való viszonyról” — Vfeogyia mondhatnánk ezt magyarul? —» például az építőmunkások. Ä Közismert, hogy az építőipar súlyos munkaerőhiánynyal küszködve dolgozik. Kimondjuk, vagy nem, mindenképpen így van: nincs válogatási lehetőség, aki jelentkezik — néhány periférikus esettől eltekintve — felveszik. Ha csak három hétig is dolgozik, — az is jelent valamit. A felhígulás veszélye azonban adott. A tisztes, nagy munkásmozgalmi hagyományokkal, munkástradíciókkal bíró szakma hírnevét rontják ezek a ma itt, holnap ott gondolkodású vándormadarak. Kérdés, hogy kik, kikre gyakorolnak hatást és milyet? Szerencsére az építőipari törzsgárda befolyása érvényesül erősebben. A szocialista brigádmozgalom fejlődése kedvezően hat a mun- kaerkölcsre. a munkafegyelemre. Számos példa van arra hogy az egykori „va- gabund ’ eev-egy brigád segítő nevelő hatására „megszelídül”, munkásemberhez méltó életet él, teljesjogú tagja a szocialista munkaközösségnek. Csakhát hosszú az út idáig. A fegyelmezetlenekkel szemben — vagy értük?! — naponta meg kell küzdeni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb nevelési eszközök egyike a személyes példamutatás. Munkakezdés augusztus 31-én, a szolnoki piroskai tehenészet építkezésén: a huszonnégytagú kubikosbrigád hét óra előtt 5 perccel munkaruhába öltözötten a munkahelyén van. A két gépkezelő ugyanígy. Az ácsbrigádból hárman hiányoznak, fél nyolc tájban érkeznek meg. Utána reggeliznek. Akik már régen dolgoznak, megjegyzéseket tesznek rájuk. Nem „falaz” nekik senki, a szállítókocsi vezetője elmondja, hogy ott hagyta őket a zagyvarékasi italboltban. A művezetők mérgesen megtoldják: „Mór tegnap is ittasak voltak... Ne csodálkozzanak, ha lapos t lesz a boríték. Délután az ácsok tíz perccel előbb abbahagyják a munkát. A többiek dolgoznak. Újbóli mérges megjegyzések. „El kell venni mellőlük a tanulókat — három ipari tanulóról van szó — ne így nevelkedjenek a gyerekek.” Jászberény, hűtőgépgyári fejlesztési épület alapozása. Szabó János kubikos-betono- zó brigádja a keverőgépet táplálja, a Swing betonszi- yattyút kezeli. Tizennégy szorgalmas ember, ez a brigád, az állami építőipari vállalat egyik legjobb munkakollektívája. Tíz éve együtt dolgoznak, harmónikusan, békességben. Mindig így volt? így állt össze a brigád? — faggatom őket. Hallgatnak, lapátolnak, mintha ott sem lennék. Megértem ki nem mondott gondolataikat. Ami volt, volt, mit hánytorgatnánk elő. Termelési tanácskozás a szolnoki poligon üzemben. Szabó László üzemvezető a munkasikereken kívül a lazaságokról is beszél. Ugyan milyen visszhangja lesz mondanivalójának a munkások körében? Talán hallgatnak majd az emberek és akaratlanul is azonosulnak az iszákosokkal, a lógósokkal. Nem így történt. Az évi 400 lakást gyártó; nagyon fontos üzem legjobb munkásai egymás után állnak fel és mondanak véleményt. A munka mellett, a fegyelem érdekében szólnak. Tolna Sándor gépkezelő: „Ne csak mondjuk, hogy jobban fegyelmezetten kellene dolgozni, tegyünk is valamit, hogy így legyen. De mindenki, mindenki!” Kreisz Istvánná darukezelő, az italozás ellen beszél. A többiek szintén... Ahogy tegnap megtudtam nem is eredménytelenül: erősödik a munkafegyelmet sértők elleni közhangulat. Az üzem vezetősége mind jobban érezheti a dolgozók jóirányú vélemény-formálódását. Egy „visszaeső” részegest azonnali hatállyal elbocsátottak. Visszatetszést szül, ha olyan dolgozót részesítenek valamilyen kedvezményben, akiről a közvetlen munka- környezet úgy tartja, hogy nem érdemli meg. Ez a véleményfolyamat fordítva is ilyen erős. F. Szilveszter újbóli alkalommal — az esetet megelőzően már kapott 14 nap fizetés nélküli szabadságot — illetménynélküli szabadságot kért. Az igazgató a t kérését elutasította. A döntéssel F. Szilveszter munka- környezetében teljes mértékben egyetértettek, mert a fegyelmezetlen segédmunkás az ez évi 149 munkanapból 62-őt nem dolgozott. Tehát a törvényes munkanapok 40 százalékát „elbliccelte”. Aki nem dolgozik rendesen az nem is követelhet, így fogalmazták meg véleményüket munkatársai. A hangadók, minden építkezésen ezt tapasztaltam, egyre inkább a munkának élő emberek. Naív dolog lenne persze ezt a — lényegénél fogva — lassú folyamatot idealizálni. A legszebb búzában is terem konkoly... Még jóidéig, — de a folyamat — főleg, ha a különböző gazdasági intézkedések is nagyobb segítséget adnak — az egészségesebb munkaerkölcsű kollektívák irányába halad. Hisszük, az előzőek alapján, hogy egyre több lesz az olyan szocialista brigád, mind a jászárokszállási hűtőgépgyári építkezésen dolgozó Czigány Balázs vezette komplex brigád. Kilenc kő_ műves, négy ács, és harminc; két segédmunkás dolgozik együtt, nagyszerű munkateljesítménnyel, a legfegyelme- zettebben, teljes egyetértésben. Faggattam a brigádvezetőt, mit tesz, mit mond ha valaki „elnéz a becsület mellett”. (Idézet tőle.). Olyan nálunk nincs, mondta. Láthatta rajtam, hogy csodálkozom, talán hitetlenkedem. Megismételte: Nálunk már nem teszik meg az emberek, egymás miatt sem, hogy olyat csináljanak, ami a másik kárára van. Tudják mit kell csinálni, s hogy hogyan, hát úgy csinálják. Mi a Czigány-brigád „titka”? A brigádvezető és a többi szakmunkás a vállalatnál „szabadultak”, — majdhogy húsz évvel ezelőtt. (A szakmunkások mindegyike elvégezte az általános, iskola 8 osztályát.) 1958 óta együtt dolgoznak, szerényen, viszonylag jó anyagi körülmények között élnek. Munkaszerető emberek, a szakma hírére, nevükre sokat adnak. Olyan munkamorál, közösségi szellem alakult ki a brigádon belül, amelyben természetes, hogy mindenki tehetsége legjavát adja. Azt sem kell már nekik mondani, hogy állj árább — mosolyog meg a brigádvezető. Ezeknél az embereknél a munka már valóban becsület dolga. Szándékaikat új, elevenen ható jelszó is támogatja: Aki többet ad, kapjon többet! Tiszai Lajos
