Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

1971. szeptember 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Nitka Grabcsevat

Tüzecske

Egyszerű élet? Nagyszerű élet? Mindkettő. A földhöz- lapuló, putriszerű házacskában négy fiú mellett egy leány is van. Miből sejthetné, hogy ő, aki semmiben sem különbözik a bolgár falvak további tíz és százezer hozzá hasonló szegénygyerekétől, egyszer majd fegyvert fogva harcol, parancsokat oszt és hajt végre, pisztolyá- \ .1 állítja meg a menekülni akaró tábornokot? Nem sejtheti, s éppen ez adja a mű sajátos varázsát. Az a közvetlen, vallomásszerű hang, ahogyan elmeséli életét, azokat az eseményeket, amelyek fokról fokra a jobb életért küzdő kommunisták, majd a németekkel paktáló hatalom ellen harcoló partizánok közé vitték.

Akár kalandregény is lehetne Grabcseva írása, mert olyan események sorozatán ment át, mint a kalandregények hősei. Mégsem a kalandra — a harcra, az ellenség eszén való túljárásra — teszi a hangsúlyt, hanem az emberre, aki az egyik meg a másik oldalon áll, s miközben küzd vélt vagy valódi igazáért, maga is formálódik, mássá lesz. Ez a mű legfőbb erénye. Keveseknek sikerült olyan hitelesen bemutatni azt a folyamatot, amelyben az ösztönös ellenállásból tudatos küzdelem lesz, mint ennek a nagyszerű bolgár asszonynak, aki tettei alapján joggal kapta az Og- nyana, a- „Tüzecske” nevet küzdőtársaitól. A fordulatos cselekményű, minden sorában hiteles légkörű művet Bödey József fordította, s a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. (m)

Grigor Vitess

S hfeJitat

ANNAK A KATONÁNAK, AKI A FEGYVERSZÜNET ALÁÍRÁSÁNAK PILLANATÁBAN ESETT EL A hír a madárnál gyorsabban repült,

A szélnél,

A villámnál is gyorsabban,

És bár az éterben boldogan turbékolt,

Mégis — túl későn érkezett.

Mert minden túl késő azoknak, akik már elestek.

Ha a hír csak fél órával korábban érkezik — ő még élne, Bajtársai kezét szorongatná és nevetne.

Ha egy nappal korábban érkezik, még sokan maradták volna

életben.

Ha sokkal-sokkal korábban érkezik, még sokkál-sokkal többen maradtak volna életben, Á hírt sokkal-sokkal korábban kellett volna megküldeni,

Még az elsők pusztulása előtt.

(Bácski György fordítása)

Régi magyar irodalmi szalonok

Az irodalmi szalonok divatja bécsi közvetítéssel került Magyarországra. Ha a keszthelyi Helikon ünnepségeket még nem is tekinthetjük vérbeli irodalmi szalon életnek, a kezdetet jelentették. Pest azonban nem volt Párizs, fővárosunk a XIX. század elején inkább egy nagy sváb faluhoz hasonlított. Mégis ekkor már kezdett kialakulni a mai belváros, akadt már egy-két mutatósabb főúri palota is, és az írók is mozgolódni kezdtek. 1810-ből már két irodalmi szalonról is tudunk: az egyiknek Vitkovits Mihály pesti ügyvéd háza adott otthont, a másiknak Podma- niczky Annáé.

Vitkovits Mihály, a görögkeleti esperes fia már diákkorában nagy tisztelője volt Kazinczynak és később Szemere Pál közvetítésével személyesen is megismerkedett vele. Ez adta az ötletet Vitkovitsnak, hogy Ka- zinczyt és a többi magyar írót meghívja magához. Szemere Pállal és Horváth Istvánnal megalakította a „Ka- zinczy-triászt”, s ez teremtette meg az első magyar irodalmi szalont. Folyóiratalapítási kísérletük (Amal- thea) nem sikerült ugyan, de csakhamar Ferenczy János, a geográfus is csatlakozott hozzájuk, és 1811-től majdnem naponta összegyűltek Vitkovitsnál. 1812-től, amikor Vitkovits a Kereszt utca (mai Szerb utca) 30. számú házba költözött, az évi 20 000 forint jövedelemmel rendelkező ügyvéd szalonja egyre több írót, tudóst fogadott, gyakran megfordultak a vendégszerető házban Virág Benedek, Döbrentei Gábor, Jankovics Miklós, Fáy András, Hel- meczy Mihály, a nyelvújító, és még sokan mások. De nem egyszer vendége volt a Vitkovits háznak Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc is. Kazinczy, ha Pesten járt, sosem kerülte el a vendégszerető házat. Vitkovits a rászoruló írókat anyagilag is támogatta; a kisebb-nagvobb pénzösszegeket Horváth István lopva csempészte be hozzájuk. A házigazda bájos, szellemes felesége tartotta össze a társaságot, S nem volt olyan irodalmi probléma, a Verseghy és Kazinczy közötti nyelvújítási vitától Berzsenyi költeményeinek kiadásáig, ami ne került volna terítékre. Kölcsey, Helmeczy olvasták fel legújabb írásaikat, de ha kellett, egy-egy munka megjelenése érdekében még a cenzornál is közbenjártak. Kisfaludy Károly itt találkozott Kazinczyval, de az is Kisfaludy volt, aki az ösz- szejövetelek kedélyességének véget vetett. A régi és az új irodalom összecsaptak. Í3é- ha. Mihály napkor, még egybegyűltek ugyan, de csakhamar ez is megszűnt. Mégis, amikor Vitkovits 52 éves korában meghalt, koporsóját Fáy András és Vörösmarty is kikísérték a temetőbe.

Kisfaudy Károly s az Auróra kör tagjai Bártfay László lakásán találtak második otthonra. 1820 táján Bártfay László körül alakult ki a második magyar irodalmi szalon. Az új magyar irodalom képviselői találkoztak ^itt a Vitkovits-ház íróival, * akik a régi irodalom hívei voltak. A régiek közül Kultsár Mihály, Fáy András, Kölcsey Ferenc is csatlakoztak az Auróra körhöz, Kazinczy vezéri szerepét Kisfaludy Károly vette át, s a Hébe, az Auróra riválisa egyre jobban lemaradt a versenyben.

Toldy ezt írta BártfayrólJ „Kevés férfiút ismertem, aki nála több általános műveltséggel bírt volna, alaposabb ismeretekkel a szépirodalomban, a történelemben, a jogban, emellett oly józan ítélettel, szemmel és ízléssel.” Bártfay felesége is minden szépért, jóért hevült, így lakásuk a Károlyi palotában gyakran lett népes írói összejövetelek színhelye. Vörösmarty. Szemere, Kölcsey, Kisfaludy. Bajza, Szontagh, Wesselényi Miklós fordultak meg itt gyakran; a költők itt olvasták fel legr

újabb alkotásaikat; itt foglalkoztak először az írói tulajdonjog kérdésével is. A szalon életét a vetélytársak gyakori összecsapása sem tudta megzavarni, s működésének csak a szabadság- harcot követő terror-légkör vetett véget.

&

A pesti társasélet 1930 körül élénkült meg. Egyre több főúri család költözött ide, vagy tartott fenn itt is házat. A főúri szalonokban azonban a magyar érzés idegen volt; Mocsáry Lajos le is szedte a keresztvizet emiatt a magyar arisztokráciáról. Vörösmarty „Űri hölgyhöz” című költeménye is erre céloz. Fáy András Kalap utcai háza azonban magyaros szeretettel adott otthont az íróknak. Gyakori vendégei voltak Széchelyi István mellett Kossuth, Wesselényi, Czuczor, Deák Ferenc, Vörösmarty, Bajza, Ferenczy István a szobrász, s a pesti egyetem neves orvosprofesszorai. A hangulat patriarchális és fesztelen volt; a vendégek a napi politika eseményei mellett elsősorban irodalmi kérdésekről vitatkoztak. Schodelné gyakran énekelt, Egressy gyakran szavalt, .Fáy Gusztáv pedig zongorajátékával gyönyörködtette a közönséget A vendégek megfordultak a házigazda ferencvárosi kertjében és fóti szőlőjében is, ahol Vörösmarty Bordala született Ez az irodalmi szalon is a szabadságharc bukása után oszlott fel.

&

Az elnyomatás évei alatt,

amikor az államvédelmi szervek jóvoltából még a falnak is füle volt, a társasélet összezsugorodott. Az irodalmi szalonok felett egyébként is eljárt az idő, s szerepüket utóbb az irodalmi társaságok (Kisfaludy Társasa: Petőfi Társaság stb.) vették át, a kötetlenebb találkozásoknak pedig az irodalmi kávéházak adtak helyet. írod. 1 íi szalonjaink azonban így is bevonultak a kultúrhistóriába.

Galambos Ferenc

Sóskúti Júlia vasárnapi riportja:

PlíEGY SE

— Mondtam az uramnak az este: Apám, így még tán nem is volt. Itt van a hónap közepe, aztán már vakarád- zunk. A gyerek meg csak jön haza minden nap az iskolából és sorolja. Holnapra is két ecset, 12 vízfesték, tustinta, a jóég tudja milyen toll kell. Hát csak néztünk az urammal. Kisfiam — mondtam a gyereknek — szólj a tanárnak, holnap tán hozza a postás a családi pótlékot, akkor majd megvesszük. A gyerek erre sír- vafakad. Kinevetik, kicsúfolják majd az osztálytársai.

— Amikor én iskolába jártam, csak jelentettük a tanítónak. Édesapám a hét végén hoz pénzt, akkor vesznek könyvet, irkát nekem. Ez olyan természetes volt. mintha azt mondtuk volna, télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van.

— Szegény édesanyám de sokszor széttárta a karját, ha cukorra kunyeráltunk egy kis pénzt. „Píz egy se". Nekem ez úgy megmaradt az eszemben, hogy sokszor rá jár a szám. Píz egy se! Azt mondja a múltkor a nagylányom, hagyjam már abba ezt az ócskaságot. Az nem dicsőség, sőt, szégyen! A pénztelenség. Olyan világban, amikor az emberek java saját kocsin jár, amikor az osztálytársai közül kettő a nyáron Rómában az isten tudja milyen téren randevúzott. Olyan világban, amikor sok család annyit költ lakbérre, fűtésre, mint az én fizetésem? Csak hallgattam a lányt. Nem tudtam mit szólni. Ilyen lenne az élet, meg ilyenek a saját gyerekeim?

Jolánka már minden íróasztalt, széket, könyvespolcot letörölt. A portörölgetés az jó. Hallathatja a hangját mellette az ember. Ha van kinek, beszél, ha nincs, énekeL „Édes volt az anyám teje, keserű a más kenyere” ilyeneket De ezt már régen tisztáztuk Jolánkával. Ö nem tehet róla, hogy reggel takarít én se, hogy rossz alvó vagyok. Így aztán hallgatom Jolánkát. A múltkorában valami kivagyi népről beszélt Lenézték a szomszédok, mert kitudódott róla, hogy a messzi bérházból takarítani jár a város szívébe.

— Azóta mondják sokszor, hogy lakva ismerni meg egymást. Mondhatják nekem. Vagyok én olyan asszony, mint akármelyik festettkör- mü. Különben is, amikor szabadságon voltam, én is borbélynál fésültettem és egyszer a körmömet is meg- faragtattam.

Már a porszívó duruzsol. Jolánka játszik vele. Észreveszi. hogy figyelem.

— Te, kedves — azt mondja — amikor idejöttem, ettől féltem a legjobban. Pedig csuda jó dolog. Neked ugye van?

— Van — mondom, s rágondolok: Megvettem keser. vesen, részletre. Kár volt. Mindig részletezek, aztán elsején csak szétosztom, nem költőm a pénzt

— Cifra nyomorúság — nevet Jolánka. — Nekem holnap jön a családi pótlék, ha igaz. Régen Ígérik, hogy emelik. Mondogatom a gyerekeknek: meg ne nőjjetek addig, jól vigyázzatok!

$

— Irtózunk a téltől. Akárhogy vigyázzuk a gázt, legkevesebb ötszáz forint havonta a főzés, fürdés, fűtés. A lakásra majdnem négyszáz forintot törlesztünk. Szeretjük az újságokat. Rádió, tévé, újság havonta százötven. Villanyszámla? Kéthavonként 150—200. Három éve van így, mióta tanulok. Most ezt add össze. Ki sem léptem a házból. Várj. Még nyolc hónapig havi 500 a bútorrészlet.

Fiatal emberpár, két kisgyerekkel. A férfi majdnem négyezret keres. Mire levonnak. kifizet ezt-azt nem visz haza három és felet. Az asszony kismama fizetést húz. Még félévig hat. száz forintos. A második gyereket nagyon áhította. Neki nyolc testvére volt a családban mindig volt kicsi.

— Apánk mindig azt mondta, csak egészség legyen, drága gyerekeim. Mi aztán egészségesek vagyunk. Ügy eszünk, mint a farkas.

Szépek a gyerekek. Ró- rózsásarcú dundi a kicsi. Az anyja tömi. Változatos bébi ételekkel, drága almákkal. Óh gazdag a kínálat roskadoznak a polcok.

A fiatalasszony ezelőtt nyolc évvel, a házasság előtt kapott még otthon, szülők, maga közös keresetéből télikabátot. Néha elkeseredik. Bundát szeretne. Három télen át gyűjtötte a pénzt. Aztán amikor rrsár- már indult volna a boltba, a picit műteni kellett Kórház. riadalom, pénz meg pénz. Ősszel kifordíttatta a régi kabátot.

A lakás szép, a bútorok újak. A függöny dupla, a televízió, a hűtőszekrény, a mosógép. a centrifuga — látszólag sem hiányzik.

— Hallod, ha egyszer én kifognék egy jó négyest! Vennék, jaj de sok mindent.

A korán sötétedő, őszi délutánon negyedóráig soroljuk. Aztán villanyt nyújt. A konyhában szép fehér kenyérszeletekre vajat ken vastagon. A lány mindjárt megjön az iskolából.

— Mert mindig éhesek. Naponta elfogy két liter tej, két vaj, legalább egy kiló alma. Főzeléket csak a kicsi kap. Nem véletlenül. Egy kiló zöldbabért van képük húsz forintot elkérni. Utálok piacra menni, elhiheted.

4$

Öregasszony, öregember. A régi kis házat a nyáron a gyerekeik megtámogatták. Pénzt is adtak rá, az öregasszony el is dicsekedett mindenkinek. Nekik jó gyerekeik vannak. Vettek egy egészen új ajtót, az egész házat újravakolták, meszelték. Az egy kis szobába még tükrös plafont is pingált a legkisebb fiú. Pedig nem szakmája. Asztalosnak tanult. De nagyon ügyes mesterember a többi is.

Azzal nem kérkedett, hogy a fiúk se azelőtt, se azóta egy forintot sem adtak nekik. Pedig sokszor elsírta előttük; de kicsi a kicsi. Hatszáznyolcvan forint egy hónapra a nyugdíj. Abból ötven forint a tüzelőrészlet, tíz a rádiódíj. Évente négyszáz forint a ház adója.

Hetenként egy háromkilós kenyeret vesznek. Három napig is jő a nagy kerek kenyér. A negyediken már megpirítják. Az öregember soha nem eszi meg a kenyér héját. Gondosan összegyűjtik, s nem nagyon szárítják. A szomszéd kilónként egy- ötvenet ad érte. Ez a pénz mindig az emberé. Négy-öt napra beoszt belőle egy doboz Munkást.

A kiskertben az öregasz- szony késő őszig virágokat öntöz. Piacnapokon kis csokrokat köt belőle, s kosárból

árulja. Az árából citromot vesz, meg egy-egy csomag jó teát. Ha sok a virág, jól pénzel belőle, az unokalánynak dug egy-egy tízest Ha az öreg veszekszik, azt mondja, csak ingyen csokorért jön, hogy vigye a tanítóknak.

— Nekem egy jó nagyapám volt. Ha elmentem be a telepre, adott egy húsz- krajcárost. Vittem a pékhez. Azért a húszasért telerakta a kötőm kiflivel, zsemlével. Én egy évben jó, ha húsz forintot adhatok annak a lánynak. Örül neki. Majd ő se felejt él. Mondja: volt nekem egy jó nagyanyám.

Az öregember, aki mindig szerez magának egy-egy újságot, tudatlan vénasszonynak hiszi a párját

Csak délben ül szótlanul, nagy csendességben a konyhaasztalnál. Kezében a kanál, úgy várja a levest. Haragszik. ha a karimát nem lepi el és nem elég zsíros a lé. Kis szelet kenyeret tör szét a tányér felett, s morzsáit szemeit mind a levesből halássza ki.

Az öregasszony nagybelű- nek tartja ezért az urát. Maga alig eszik. Nem is ül asztalhoz. Kis sámlin guggol a spór mellett, kötényében megtartja a tányért s gyorsan kanalaz. A második félével már lassabban bánik. Két foga van. Mindig meg akarta csináltatni, míg az ura dolgozott, de mindig maradt Ezért főtt tésztát, puhára főtt húsokat nyá- mog a legszívesebben. Veszekedés van ebből. Az ember sülthúst tojással vert kemény nokedlit szeretne.

Nincs rá pénz. Rendszerint ezt mondja rá az asz- szony és főz lekváros gombócot krumplifőzeléket. Ebbe tojást ereszt, s ad kettőt is az urának. A hátsó udvaron tyúk#k kárálnak.

Olykor, — amikor az ember nagyon vágyik már zsíros tyúklevesre, gyenge csirkére, az öregasszony felveszi az ünneplő sötétkék ruháját. Flórharisnyát húz, meg félcipőt s fél háromkor odamegy a gyárkapuba.

— Beteg az öreg — mondja a fiainak, s még könny is csordul a szeméből. Orvosságra mindig van, de egy kis becsinált levesre már hibádzik a pénz.

A fiúk ilyenkor összecső- kolják az anyjukat, vigasztalják. Aztán este már jönnek. Négy fiú, a feleségével. Az egyik meny kosarat hoz. Az öregember nyög az ágyban, a fején vizesruha. A gyerekek sopánkodnak. Másnapra bejelenti a másik meny, ő hoz vacsorát. Az öregember rendel. Kért már töltöttkáposztát káposztásrétest. almáspitét — még hallevest is. Mindent megkap.

Amikor elbúcsúznak a

gyerekek, anyjuk alig várja, hogy becsukhassa a kapuajtót. Dehát a fiúk éppen a kapuban beszélnek a leg. többet.

Mire a szobába ér, az ura már minden puha húst kihalászott a levesből. Csak ül az ágy szélén, s szopogatja a csontokat

Az asszony elkapja a fazekat s eszi a leves alját. Vad gondolatai vannak ilyenkor. Már ígérte, de nem meri megtenni.

Csak álmában riad fel néha. Mi lenne, ha egyszer ő lehetne beteg? Már csak úgy, mint az ember.

Madártejet kéme, befőttet, habos piskótát. Jó gyerekek, biztosan hoznának egy kis üveg bort is.

Édeset. Attól olyan jól elalszik az ember. Álmodik is talán.

,v>;.>y,,.v>X»v.w>>v.\vX«>»vvCflBWwwwwaB>>»%v.w9sr»v.w.<.v.v.»*w.v.»."*v.v.v

PALICZ JÓZSEF RAJZA