Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

I ,1971. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vandálok Szolnokon A szakipari szerelőmunka kivételével elkészült a szol­noki, Kőműves utcai szük­ség-lakótelep. Az építők lezárták az aj­tókat, ablakokat és „levo­nultak” a területről. A 30 lakásos szükség-lakótelep né­hány napra őrizetlenül ma­radt. De miért is kellene őriz­ni üres, lezárt lakóházakat? Néhány nap múlva a lakó­telepet kivitelező építésveze­tő megdöbbenve látta, hogy a sorházak mindegyik abla­ka be van törve. A vandál tettesek 260 da­rab 42 x 86 centiméteres és 9 darab 68 x 46 centiméteres ablaküveget törtek izzé- porrá. Az építőipari vállalat üve­gező szakmunkásai újból be­üvegezték a sorházakat és most már őrzik az üres épü­leteket. Kik lehettek a bűncselek­ményt elkövető barbárok? A tettesek személyét ille­tően nem találgatunk — a rendőrség feladata, hogy az igazságszolgáltatás kezére adja őket. De egy tény két­ségtelen : emberi mivoltuk­ból kivetkőzött vandálok voltak, hiszen csak a pusz­títás, „öröme” vezethette őket, anyagi érdekük nem fűződhet a cselekedetükhöz — az üvegcserép értéktelen. Gyerekek voltak az. elkö­vetők? Ök okozták talán az ötezer forintos kárt? Ha így van, azt kérdez­zük: hogyan nevelik a szü­lők ezeket a gyerekeket, ha a rombolás ösztöne ilyen erős bennük? Nem vagyunk hívei annak a szemléletnek, amely mind­untalan a környezet felelős­ségét is hangsúlyozza... De... A sorházaktól 100—150 méternyire lakóházak - van­nak. Kétszázhatvankilenc ab­lak betörése — a tettesek nem enyves papírral „dol­goztak”, hanem kővel — nagy csörömpöléssel jár és nem egy perc dolga. Senki sem hallotta a kör­nyéken a barbarizmus zaját? Senki sem ment oda, hogy megfogja a pusztítók kezét. Talán mégsem hallották, nem vették észre. Higgyünk az emberi jóindulatban, még akkor is, ha vandálok ga­rázdálkodásáról kell hirt ad­nunk. —ti — Tüzelőbeszerzés a községekben Gondok az ÁFÉSZ telepein Azonos igények, eltérő feltételek A korán beköszöntő ősz naptár nélkül is a téli tüze­lő beszerzésének gondjait juttatja eszünkbe. A TÜZÉP Vállalat megyei központjának derülátó nyi­latkozataiból kitűnik, hogy tüzelőanyagból a télen min­den igényt ki tudnak majd elégíteni. A telepeken nagy­mennyiségű szenet és tűzifát tárolnak, a bányák szerel­vényszámra küldik megyénk­be a szenet. Ugyanakkor szá­mos községben — ahd ÁFÉSZ-nek van TÜZÉP te­lepe — furcsa módon mégis mindennaposak az ellátással kapcsolatos panaszok. Miért van e kettősség? Elpor'adt szén ár ok tol lésre Űjszászon, az ÁFÉSZ tele­pén több mint 30 vagon szén van, mennyiségét tekintve tehát nem lenne baj az el­látással. Sajnos, a szénnek több mint fele gyenge 'mi­nőségű, porladt, kevés re­mény van rá, hogy abból va­lamit is el tudnak majd ad­ni. Az idén hasonló minő­ségű tönkrement szenet — 50 ezer forint értékben — kellett selejtezniök. Mindez károsan érinti a szövetkezet nyereségét, tetemes pénzösz- szeget köt le, csökkenti a szövetkezet vásárlóerejét. Nem jobb a helyzet más telepeken sem. Zagyvaréka- son ebben az évben 32 ezer forint értékű szenet selejtez­tek, s a telepen március óta süti a nap azt az 50 ezer fo­rint értékű „ménkesit” és lignitet, ami rövidesen szin­tén a „leírottak” listájára kerül. Jászárokszálláson legutóbb 1969-ben írtak le szenet, igaz, akkor 7 ezer mázsa „jó pénzen” vett tüzelőanyagot kelett föld helyett ároktöl­tésre felhasználniok. Jelenleg is 220 ezer forint értékű ká- nyási és ménkesi szén hever a telepen eladatlanul. Az ÁFÉSZ május és június hó­napokban 40 százalékos ár- engedményes szénvásárral próbálta menteni a menthe­tőt — sikertelenül! • Hiányoznak a Arra a kérdésre, hogy az ÁFÉSZ telepeken miért ma­rad eladatlan — és megy tönkre a sok szén, a telep vezetői és az ÁFÉSZ-ek ke­reskedelmi osztályvezetői a következőket mondták: A TÜZÉP-telepek a jő minőségű — úgynevezett ve­zetőszén mellé kötelesek ki- • sérő — alacsony kalóriájú — szenet is elfogadni. A két minőségű szén keverésének Bránya minden telepen azo­nos, külöpbözőek viszont a keveréshez szükséges felté­telek. • rakodógépek tosítani ilyen keverésű tü­zelőt. Keresni kell a megoldást Országos adatok — de me­gyénk nagyobb TÜZÉP-tele- pein szerzett tapasztalatok is — bizonyítják, hogy évről évre javul a tüzelőanyag­ellátás. Egyes helyeken — különösen a kis községekben — mégis minden télen visz­szatérő gond a megfelelő mi­nőségű szén folyamatos biz­tosítása. A vásárlóknak iga­zuk van, hogy pénzükért sze­retnének jó szenet kapni. Az ÁFÉSZ-ek rosszabb helyzetben vannak, éppen ezért keresniük kell a lehe­tőséget e hátrányos helvzet megszüntetésére. Vannak he­lyek, ahol már próbálkoznak ezzel. Zaevvarékason például tárgyalások folynak az ÁFÉSZ és a TÜZÉP Vállalat között. Ha sikerült megálla­podniuk, a szövetkezet a TÜZÉP Vállalat bizományo­saként az eddigieknél na­gyobb választékban és köz­vetlenül a vagonból vagy a nagy telepről szállítja a tü­zelőanyagot a jövőben a megrendelőknek. Ilven meg­állapodás hasznos lenne más szövetkezetnél is, különösen a Szolnok vonzásköréhez tartozó községekben. A vá­sárlók jól járnának, a szö­vetkezetek pedig mentesül­nének egy, ma még súlvos teherként rájuk nehezedő gondtól. Figyelemre méltó a karca­gi kezdeményezés is. Ott a TÜZÉP Vállalat megállapo­dást kötött a termelőszövet­kezetekkel. amelyek tagjaik­nak előlegezték a téli tüze­lőanyag árát, s így a tsz- tagok egy tételben közvetle­nül vagonból — egyszerre sokan — kapják meg a sze­net. Elképzelhető, hogy ha­sonló szervezéssel egy-egy kis községbe irányított — a TÜZÉP telepein megrakott — szénszerelvénnyel lényegesen javítani tudnák a községek tüzelőellátását. L A. 75 éves a MÁV szegedi , nevelőotthona Az iparvágánnyal rendel­kező TÜZÉP Vállalatok te­lepein ott vannak a korsze­rű rakodógépek, amelyek le­hetővé teszik, hogy már a vagonok kirakásakor kever­jék a szenet. Ezek a felté­telek az ÁFÉSZ-telepeken hiányoznak. Ezzel is ma­gyarázható, hogy amíg a TÜZÉP Vállalat telepein szinte állandóan kapható a keresett háztartási szén, az ÁFÉSZ-ek nem tudnak biz­Ä MÁV szegedi nevelő- otthonában csütörtökön ün­nepségen emlékeztek meg az intézmény fennállásának 75. évfordulójáról. Ez alkalom­ból dokumentumkiállítás nyílt, amely képet ad a diá­kok életéről, a már több mint háromszáz gyereknek otthont adó épületről, s a korszerűsítést szolgáló ter­vekről. Az évfordulóra ki­adott száznyolcvan oldalas könyv emléket állít azok- \ nak, akik az intézmény fenntartásához. hírnevének öregbítéséhez hozzájárultak. rp ■ / / lerepjaro mikrobusz bzolnok megyeiek S-entrseu Az Autóker és a szentesi Agrohév közös vállalkozása Csongrád, Bács, Békés és Szolnok megye mezőgazda­sági szakemberei részére jármű- és munkagép-bemu­tatót rendezett csütörtökön Szentesen a kertészeti kutató állomáson. Nagy sikert aratott a már ismert Multicar gépcsalád újdonsága, a nagyteljesítmé­nyű takarmányelosztó be­rendezés, amellyel megold­ható a hagyományos istál­lókban a gépesített etetés. Segítségével egyszerre két oldalra adagolják ki az is­tállókban a kívánt mennyi­ségű takarmányt Érdeklő­déssel fogadták a meghívot­tak a romániai gyártmányú tv-jelű kis tehergépkocsik nyitott és csukott változatát valamint a terepjáró mikro- buszt. Ez utóbbinak különö­sen azok a mezőgazdasági üzemek veszik jó hasznát, ahol a rossz útviszonyok miatt nehézkes a dolgozók­nak a távoli munkahelyek­re való kiszállítása és haza­vitele. Helyszíni bemutatón győződhettek meg az érde­keltek a csehszlovák 6 ton­nás autódaru sokoldalúságá­ról. Egyéb járművek és munkagépek mellett komp­lett szerviz- és garázsbe­rendezéseket is kiállítottak. Á „Szemjón Katko" egyenes adásban A Magyar Rádió is köz­vetíti a moszkvai Nagyszín­ház budapesti vendégjáté­kának fontosabb eseményeit. Szeptember 29-én egyenes adásban kapcsolják Prokof- jev „Szemjon Katko” című operáját az Erkel Színház­ból, amelyet az URH-h szte­reo változatban is élvezhet­nek a hallgatók. A nagy­sikerű turné másik két da­rabját, Csajkovszkij „A pikk dáma” és Muszorgszkij „Borisz Godunov” című operáját hangfelvételen rög. zítik, amelyet későbbi idő­pontban sugároznak majd. Lehet, hogy most tavasz kö­vetkezik? — N. Zs. — Űj szívvel Az 51 éves francia Emma­nuel Vitria, aki közel három éve él új szívvel, vendégei. Maria Antoinette Poncon és férje társaságában a tenger­parton töltötte szabadságát.’ Maria Antoinette Poncon, a 20 éves. baleset következté­ben elhunyt fiúnak a test­vére, akinek szívét Vitria mellkasába ültették át. BODROGI SÁNDOR: Randevú 1 ' ’> > • r' “ ' r • . . • a Kopasz Oroszlánban 8. Szakadatlanul csengett a telefonkészülék. Kinyúlt egy kéz, megfogta, felemelte a kagylót, majd visszaejtette a helyére. A férfi Wocheck profésszor — oda sem for­dult a zöld készülék felé. Megszokott mozdulattal vé­gezte el a visszautasítás eme egyszerű mozdulatát. Ami­kor pedig a kagylót tartó keze felszabadult, újra a li­la ceruza után nyúlt, és az asztalán tornyosuló akták, rajzok, definíciók tanulmá­nyozásához látott. Külön vi­lág lüktetett ebben a hatal­mas. rózsakertre nyíló dol­gozószobában. Wocheck professzor a va­dászkutya szívósságával ta­padt a nyomra, arra a pa­rányi jelre, amely arról val­lott, elérhető közelségbe ke­rült egy újabb nagy kérdés megoldásához. Harminchá­rom esztendeje dolgozott itt. Napi tizenkét—tizenhat órát. Fiatal korában otthon Né­metországban még tenisze­zett, nagyon nagy jövőt jó­soltak neki, de egyik napról a másikra búcsút vett a fehér labdától. Edzője hete­kig várta a labor bejáratá­nál, nem egyezett bel» egy­könnyen. hogy a — szerinte — világbajnoki képességek­kel rendelkező sportoló csak úgy odébb álljon. Kari — Heinz Wocheck, az ifjú vegyész ekkor a közeli sörpincébe hívta az edző­jét. — Arra kérem Julius bá­csi... mondjon le rólam. Higgyen nekem, ha most engednék is a rábeszélésnek, előbb-utóbb visszatérnék a vegyészeihez. Soha nem tud­nék teljes szívvel csak / a sportnak élni. Nem tudom elhagyni a hivatásomat Julius Werner, a birodal­mi teniszválogatott edzője nem nyugodott egykönnyen a kudarcba. Ám Wocheck- kal nenj lehetett vitatkozni. — Kár kérlelnie, Julius bácsi! Amikor a diploma- munkámon dolgoztam, az élőlények vas-asszimiláció­ját választottam témámul. Azt hittem, egyszerű dolgom lesz, könnyű sikeres munka. De tévedtem. Az emberi szervezet létéhez, majdnem minden élőlény fennmaradá­sához az oxigén és víz mel­lett még egy alapvető anyagra van szükség. A vas­ra. Vas és fehérje, látszólag egymástól homlokegyenest különböző anyagok. Az egyik ronpant egyszerű elem, a másik -hallatlanul összetett vegyület. A vas létezhet fe­hérje nélkül. Az élő anyag viszont elpusztul, ha nem rendelkezik kellő mennyisé­gű vassal. — Ezt minden laikus tud­ja, barátom. — De azt senki nem tud-, ja megmondani, miképp épí­ti át a ferrumot az élő szer­vezet a saját „szájízf” sze­rint. Milyen hallatlanul ösz- szetett vegyi folyamat ját­szódik le az emberi szerve­zetben, amíg például az al­mahéj csekély vastartalma az élethez szükséges beépí­tett ferrummá módosuk Két hónapja értettem meg: ha egész életemet e titokzatos folyamat felderítésére szen­telem, többet teszek az em­beriségért, mint ezer meg­nyert játszmával. Egyszerű­en nincs időm a napi öt— hat órás edzésekre. — Hallgasson ide — vesz­tette el Wemer a türelmét —, maga az I. G. Farben al­kalmazottja, és tíz eszten­dőre szóló szerződést írt alá. Jó, kiválik a csapatomból. Ezt nem tudom megakadá­lyozni, de gondoskodom ró­la, hogy ez a tíz esztendő — a maga számára — száz év­vel is felérjen. — Engem nem lehet fe­nyegetni — pattant fel az ifjú tudós-jelölt — Tudom, hogy a személyzeti osztá­lyunkon milyen nagy szava van önnek. De azt teszi, amit jónak lát Célom van, és ettől semmiféle fenyege­téssel nem lehet eltántorí­tani. 'Séhány pénzdarabot lö­kött a márványasztalra, kö­szönés nélkül kisietett a sörözőbőL Másnap a laboratóriumban levél várta. „Az I. G. Farbenindustrie igazgató tanácsának rende­letéből: Értesítem önt, hogy a ve- , lyő évi október hó 1-én kell megkezdenie. Olvashatatlan aláírás, személyzeti igazgató.” Ügyvédi irodákba rohant, de nem akadt jogászra, aki a gyárral kötött szerződésé­nek felbontásához szükséges perben sikert jósolt volna neki. Késő estére ért haza. Csodálkozva vette észre, hogy szobájának ablaka vi­lágos. , — Végre — nevetett rá az edző. — Alig tudtam ki­<&TA V ' >'<•­y. «ciéfe'- 'ir lünk kötött szerződésének 2/a pontja alapján úgv dön­töttünk, hogy görögországi leányvállalatunkhoz, az .Aerochémiához’ helyezzük át. Áthelyezése határozatlan időre szól. Illetménye válto­zatlan. Utazási okmányait és az egyhavi fizetésének meg­felelő költözködni átalányt a pénztárban vegye fel. Üj beosztásában a munkát fo­várni. Nézze, hoztam egy le­velet, ebben mi ketten meg­írjuk, hogy ön továbbra is az I. G. Farben sportklub­jában kíván teniszezni, és akkor gyerekjáték lesz elin­téznem, hogy abból a görög- országi „idegenlégióból” semmi ne legyen. Wocheck hosszú, vékony? vértelen arcát szokatlan tűz öntötte el. Döngő léptekkel száguldott lakása ajtajáig. Feltárta. Biccentett. — A viszontlátásra uram! Az edző szomorúan csó­válta a fejét. — Hej, Wocheck úr — mondta —. ha maßa ilyen tűzzel játszana a teniszpá­lyán is... A világ a maga nevét harsogná... Az ifjú mérnök barátait, kollégáit- hívta telefonon és sikerült . kide-ítenie: az Aerochémia születőben lévő vállalat, amely különféle, a levegőből nyert alapanyagok koncentrálásával és műtrá­gya gyártással foglalkozik majd. Magyarán: kénsav- gyárba kerül. Ebből mind­járt meg is értette, miért nevezte Julius Werner ide­genlégiónak azt a helyet. Reggel összecsomagolt. Búcsúzni csak Hildehez ment, a lányhoz. akivel együtt készült e diploma- munkájára. A csontos arcú, láthatóan örökös vénkisasz- szonyságra kárhoztatott leány vigasztalta: Ne szomorkodjon! Ä maga útja Athénben is a csillagokig vezet. Nehéz lesz eljutnia odáig, pedig maga tehetséges, olyan, • amilyen egy században kettő-három ha születik. Ez a sorsa, menjen elébe, dolgozzon, ha pedig valaha szüksége lesz egy szövetségesre, a labora­tóriumában egy napszámos­ra, csak írjon nekem. — Egy kénsavgvárba me­gyek — mondta Woc’ ck. — A mennyországba uta­zik — mosolygott csendes szomorúsággal a lány. — Ahol maga dolgozik... Na de istenáldja, ne szomorít- suk egymást. (Folytatjuk.) , I

Next

/
Thumbnails
Contents