Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-23 / 224. szám
1971. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „A Fészek Művészklub gobelintermében, ahol a moszkvai Nagy Színház operaegyüttesének sajtótájékoztatóját rendezték meg, sok kérdést tettek fel Muromcev professzornak és a tájékoztatón résztvett művészeknek., Üjsághír A 196 esztendős „Bolsoj" ifjúsága — A Nagy Színház a klasszikus értékek őrzésének és korszerű színrevitelének nemes feladatait teljesíti. Működésének tradicionális és mindmáig időszerű törvénye ez, Saljapin, Nyezsda- nova, Rahmaninov tagjai voltak a színháznak. A Bolsoj ma a klasszikus balett fellegvára. De miként neveli falai között az ifjú művésznemzedéket ? — Ügy érzem, jogos ez a kíváncsiság! — néz maga elé Muromcev professzor, a Bolsoj igazgatója. — A színháznak, s általában a művészetnek mindig vannak olyan problémái, melyek filozófiai kérdések. így a tradíció, a maradandóság és a változás, az idő problémái. A Bolsoj például az ifjú művésznemzedék nevelő intézménye is. A főiskolát vagy a szakmai középfokú oktatást végzők közül minden évben — szigorú felvételi vizsga nyomán — kiválasztunk fiatalokat. Ök nem a Nagy Színház tagjai, hanem a Nagy Színház stúdióegyüttesének művészösztöndíjasai lesznek. Énekesek, táncosok, muzsikusok, karmesterek, rendezők, díszlettervezők. így készülnek a nagy feladatokra. Egy-két évig tagjai a stúdió együttesnek, azután vagy más színházhoz kerülnek, vagy pedig a Nagy Színház együttesének tagjaivá válnak. Mások a pályakezdés első évei után érkeznek a színházunkhoz... Egy pillanat, s mindenki az ifjú karmester felé fordul. Jurij Szimonov például hogyan lett huszonhét esztendős korában a Nagy Színház zenei főigazgatója? — Valóban, 1941-ben születtem, a leningrádi konzervatóriumot huszonnégy éves koromban végeztem, s a következő esztendőben a II. Össz-szövetségi Karmester- verseny díját nyertem. Ekkor a kiszlovodszki film- harmónikus zenekar művészeti vezetőjévé neveztek ki. A római nemzetközi karmesterversenyen, 1967-ben első díjjal jutalmaztak, ezt követően hívtak meg a Nagy Színházhoz. Mozart Figaro házasságának vezénylésével debütáltam, aztán következett az Igor herceg, a Borisz Godunov, Rimszkij-Kor- zakov Pszkovi leány-a és az Aida. Két esztendeje neveztek ki a Bolsoj zenei főigazgatójának. Kérem higy- jék el, nem könnyű olyan együttesben nap mint nap helytállni, ahol ennyi kitűnő művész, s a vállalt feladat nagysága és a tradíciók egyaránt igényes munkára köteleznek... — Bármilyen különös, de a nyugati nagy operák nem rendelkeznek együttesekkel, — mondja, magyarázatképpen Galina Visnyevszkaja, aki 18 éves kora óta énekel, s 1952-ben lett a Bolsoj művésze. (Benjamin Britten egyik művét például neki írta.) — Ott csillagok, kimagasló, nagyszerű egyéniségek vannak, s ők többnyire vendégként étkeznek és énekelnek. A Bolsojnak viszont együttese van, a kórus, a zenekar, a szólisták, a művészeti vezető, valamennyien egyazon közösségnek tagjai, s mindannyionkat eggyé kovácsol a tradíció, a művészi hitvallás és a jövő építésének a szándéka... Egyszer a milánói Scalaban, amikor vendégművészként énekeltem, az első felvonást követő szünetben ismerkedtem össze partneremmel, vendégszereplőként érkezett 6 is, addig csak együtt énekeltünk. .. Nálunk nem így van és azt hiszem, ez a mi Nagy Színházunk specifikuma... Császtvai István- - - - - 'sí Erősítik Szolnokon a Zagyva gátját Megjelent a Delta szeptemberi száma A gyógyszerek új „aranykorát” várják világszerte a prosztaglandinoktól, jelentőségük versenyre kelhet a penicillin-félékkel és a hormonokkal. Kutatások jelenlegi állásáról és a megalapozott reményekről részletes cikkben számol be a Delta Magazin új száma. Terjedelmes cikket közöl az enzim-kutatás új irányáról, az „elektronikus logarléc”-nek nevezett „zsebkomputerekről”, a molekula-nagyságrendű képtárolásról, az asz- szűáni gát környékén feltárt núbiai leletekről, a csillagászat új felismeréseiről és a korszerű lakásvilágításról. Számos új műszaki és tudományos felfedezés, hír, információ és száznál több fénykép teszi érdekessé és változatossá a lap most megjelent új számát. Á legúiabb Jelenkor Értékes szépirodalmi és tanulmány-anyag jellemzi a Pécsett szerkesztett folyóirat új számát. A Urai rovatban Ágh István, Fodor András és Mátyás Ferenc új verseit, valamint Weöres Sándor műfordításait cUvashatjuk. Bertha Bulcsu interjúsorozatában ezúttal Kolozsvári Grandpierre Emilhez látogatott. Ehhez a beszélgetéshez kapcsolódik Kolozsvári Grandpierre készülő új regényének részlete. Figyelmet érdemel Mészöly Miklós Notesz című ironikus hangvételű írása és Tüskés Tibor képzőművészeti krónikája. A szeptemberi Jelenkorszám különlegessége az idei Baranyai Irodalomtanítást Napok előadásaiból készült összeállítás, A tanulmány- sorozat a modern műelemző módszerekről ad összefoglaló képet. Szabolcsi Miklós írása általános tájékoztatást nyújt az egyes műelemzési eljárásokról, Hankiss Elemér néhány módszer gyakorlati alkalmazását mutatja be a kritika és a tankönyvek területén, Halász Előd a mai epikai művek modelljeivel foglalkozik, Bécsy Tamás pedig a mai drámák elemzésére ad példát. Végül M. Rónaky Edit vezető szak- felügyelő összefoglalását olvashatjuk az általános és középiskolai tanároknak az élőadásokhoz kapcsolódó vitájáról. Mi a véleménye a Néplapról Fél hétkor érkezik a gyári újsághordó Farkas Sándor raktáros arcán gunnyaszt a nyolc óra fáradtsága. Még nem öltözött át, az aprítógépgyáriak kék munkaruhájában ült le beszélgetni. Szudi István szerelő-lakatos már utcai ruhát váltott Sietve az ebédet is bekapta az üzem éttermében. Nem sajnálják az időt, van mondanivalójuk is. Az újságíró kicsit kétkedve, aztán irigykedve hallgatja Farkas Sándort. — Fél hétkor minden nap a munkahelyemen kapom meg a Néplapot. Sok éve előfizetem, nem is nagyon emlékszem, hogy késett még. Nálunk a gyárban pontosan kézbesítik. (Szolnokon, meg máshol is igen sok helyen jó, ha reggel 8—9 óra között előfizetőnél az újság. Az Aprítógépgyár példája elgondolkoztató. Lehet pontosan is kézbesíteni?... Innen az irigység...) — Azért munkaidő alatt nem olvasom, legfeljebb átfutom uzsonnaszünetben, aztán hazaviszem. Otthon este olvasom ki. Nem mondom, hogy mindig és egyformán mindent elolvasok. Válogat az ember. A tévében sem nézek meg mindent. Az újságban azt keresem, ami közelebbről érdekel. Mit írnak Jászberényről, mit a mi gyárunkról. Most, egy éve örülök. Körülbelül a dupláját írták Berényről egy év alatt, mint azelőtt. A gyárról is több szót ejtenek. Szudi István nevet. Azt mondja, tavaly megjelent az újságban, egy dolgozóra mi nyereségpénz jut. — Ügy van vele sok ember: ha ez az átlag, eny- nyi jut, hogyan kap mégis kevesebbet? Másra vált, de ez is hasonló. — Megírják egy gyárról: ennyi, meg ennyi pénz beruházásra, ennyi meg ennyi a terv. Az a bizonyos nagy egész. Néha az is odakívánkozna, mit jelent egy brigádnak? Netán mi egy embernek? A számok megdöbbentően nagyok — keresi magát, munkáját az ember. Szudi István szerelő-lakatos brigádban dolgozik. Ügy járatnak újságot is, hogy többet lássanak. Két társának Néplap jár. Megvitatnak egy-egy cikket. — Király László munkatársammal szereltünk napokig Békéscsabán. Unalmas estéink ellen védekeztünk. Megvettük az ottani újságot. Lapozgattuk, nézegettük. Aztán megegyeztünk, a miénk jobb ám. Pedig az sem rossz, csakhát nekünk ez a mi megyénk érdekes, erre vagyunk kíváncsiak. Hiányzott a Néplap, az otthoni szó. Farkas Sándor nem hallgatja el a véleményét. Tetszik neki a Néplap, azt mondja, s meg is okolja: — Az utóbbi időben sokat megtudok belőle, többet, mint régen. Engem igenis érdekel, mit tárgyal akár a megyei pártbizottság, akár a megyéi tanács. Lakástörvény magyarázat? Állítom, hogy sok ember abból tudta meg, mit, miért fizet. Szudi István igazat ad. De azt mondja, nincs olyan jó, amit ne lehetne még jobbá tenni. S. 3. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 7. — Ez az ételkülönlegesség férfiassá teszi a férfiakat — mondta a lány, amikor enni kezdtek. — Éppen erre van szükségem — mondta kesergően Schirmbaum. — Asszonyra nem nézhetek és ilyesmivel etetsz?! — Ma nálad maradok — mondta Lisbeth — és leszedte az edényeket. — De én ennék még valami sósat is. Sonkát tett az asztalra. — Fordított nap ez a mai — vélte Schirmbaum. — Előbb esszük a desszertet, aztán a húst. — Tévedsz — suttogta a lány — a te desszerted most következik... Kora reggel ébredtek, a fiú felkelt. Lisbeth reggelit készített, azután egy papírlapon hosszú listát tett Schirmbaum elé. — Holnap reggel az üzletben lesz ez az áru. Te is légy ott legkésőbb tízre, és nagyon vigyázz, hogy amikor szállítanak, ne csapjon be senki. Kétezerhétszáz dollárt fizetsz. A háromszáz, ami nálad marad, tartalék arra az esetre, ha menekülnöd kellene. Most rideg volt a lány. nyoma sem volt tegnapi bájosságának. Amikor kinyitotta a pénztárcáját, apró pisztoly vált láthatóvá. — A parancsnokság üzeni, asszonyt nem alkalmazhatsz. Három hónapig nőismerősöd nem lehet. Ne feledd, ez fontos. Sem alkalmi ismeretséget, sem hosszantartó kapcsolatot nem kezdeményezhetsz. Az üzletet reggel kilenctől este hatig tartod nyitva. Hosszú műszakok lesznek, de jól élsz, megér- demled. Férfiasán nyújtotta búcsúra a kezét... Másnap az emberek az árut meghozták, a kísérőnek Schirmbaum fizetett, azután bezárta a boltot és a lista alján látható utasítás szerint a munkaközvetítőbe) ment. Három segédét vett fel, csupa idős embert, olyanokat, akik már megették kenyerük javát. Azonnal visszatért az üzletbe, nyitott, és elfoglalta helyét a kassza pénztárgépe mögött. Néhány napig semmiféle esemény nem történt. Már- már azt hitte, minden komplikáció nélkül sikerült beilleszkednie az új életbe. Megérkeztek az első igazi ügyfelek és a tépett sarkú bankók gazdát cseréltek. Már két hete a kereskedők nyugodt és kiegyensúlyozott életét élte, amikor váratlanul és minden előzmény nélkül a tömegszálláson megismert gyanakvó férfi lépett az üzletbe. Rövidujjú inget viselt és jól lehetett látni karján a da- chaui tábor tetoválását. — Jól megszedted magad — könyökölt oda a pénztár pultjára. — A feleségem amerikai rokonai küldtek egy Ids pénzt, mondta kapásból Schirmbaum. — Szóval feleséged is van •— üzleted is van, és kövér vagy, mint egy disznó. — Te viszont nagyon rossz bőrben vagy — felelte Schirmbaum. — Este eljöhetnél hozzánk egy kis erőt adó vacsorára. — Csakhogy eszedbe jutottam — nevetett az idegen. — Zárásra itt leszek. — Félhétig vagyok az üzletben, tovább nem tudok várni. — Itt leszek! — mondta a fogoly. Sapkájához bökött és lassú léptekkel elhagyta az üzletet Schirmbaum egy darabig az ajtóban maradt. Azután a közeli telefonfülkébe ment és elővette a cédulát, amelyen s leltár és az utasítások szerepeltek. Egy telefonszám is volt a papíron. Tárcsázott. Férfihang jelentkezett a vonal túlsó végén. — Itt Minkicz. Valaki utánam jött és bajt keverhet. Daehaui száma van. *— Ezek a foglyok olyan betegesek — hallatszott a vonal túlsó végéről — jó lenne ha kezeltetné az illetőt! Biztos nagyon sovány, és a lélek is csak hálni jár belé, Katt. Schirmbaum fütyörészve ment vissza az üzletébe. Már háromnegyed hatkor elküldte segédeit. Éppen hat óra volt, amikor a gyanakvó idegen az üzletbe lépett, — Akkor haza sétálunk — mondta a volt SS. Gondosan bezárt és cigarettával kínálta társát. Lassan sétáltak a romos császárvárosban, a Duna felé. — Messze laksz! — szólt a francia. — Messze. Majdnem az angyaloknáL Már a vízparton jártak, ott, ahol békeidőkben a horgásztanyák sorakoztak egymás mellett. Most csupa kiégett, romos ház. — Lakni aztán végleg nem a milliomosok negyedébe mentél — mondta a francia. — Csak te hitted rólam, hogy milliomos vagyok. Most átkelünk a túlsó partra, és ott az a kis ház, az az enyém. — Melyik? Hármat is látok. — Az a szélső, ott, jobb- róL A fogoly előbbre ment. Ebben a pillanatban Schirmbaum kezében eldördült a pisztoly. A francia teste a Dunába hullott. Schirmbaum visszakanyarodott a város felé. Felnézett az első házra, elolvasta a falon látható táblát: „Nobel strasse”. Telefonfülkéhez lépett és tárcsázta azt a „délelőtti” számot. — A Nobel strassen nines feltámadás — mondta — és helyére akasztotta a kagylót (Folytatjuk)
