Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

ßÄptciiiobt* Tsi» SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 o LVASÖINK A szolnokiakon a sor! Kilencszáz éves lesz váro­sunk. Az ünnepre való ké­szülődés sokunkat fellelke­sít. Rengeteg gond is ez ki- nek-kinek, de biztos, hogy nem hiányzik majd a segíte- > ni akarás sem. Néhány gon- ‘ dolatot írok most le; téma lehet a lap számára /és min­denki, vagy az érintettek számára, ha azzá teszik, vagy tesszük. Indokolt, hogy a lap állandó rovatot nyis­son. Megírja a város törté­nelmét, gondját, jelenét, jö­vőjét. És persze az ünnep­lésre indított mozgalom eredményeit. Felnőtt egy város, de nem így az építést, az igazi vá­rossá szerveződést irányító, koordináló műszaki appará­tus. A város úthálózata el- szomorítóan elavult. Fejlődé­sét a városépítés egyéb prob­lémáival összefüggő, legmi­nimálisabb összehangolt munka hiánya gátolja. Mi­ért van például piszok, sze­mét, rendetlenség minden lakótelepi út-, víz-, gázháló­zat építése nyomán? Elha­gyott, drága csövek a Vö­röscsillag úton, törmelék-, betontömbhegyek és földtú­rások a Vosztok, a Rákóczi úti, a Fiumei úti lakótele­pek környékén és másutt. Láthatóan elvtelen enged­ményként szabad kezet kap­tak az építő vállalatok, azon a címen, hogy építik a vá­rost ... Vigasztalan a parkok ál­lapija. Kevés a virág; sok­kal több fa, cserje, sövény kellene. A közpénzen készült parkot bárhol igénybe vehe­tik labdarúgópályának, köz­útiak, építőipari anyagot tárolhatnak a pázsiton. Sze­rintem el kellene érni, hogy minden park színes csőkor­látot, sövénykerítést, vagy terméskőfal (díszfal) kor­látot kapjon. Gondozott, és praktikus játékokkal felsze­relt játszóterek kellenének, mert ha ez nincs, nem lehet a parkokat sem megóvni. A gyerekek mozgásához, gond­talan játékához hely kell. Persze, autó akadálypályát telepíteni a Vöröscsillag úti játszótér mellé — merény­let a gyerekek ellen. Erre ki gondolt? A parkok védel­mére, őrzésére éppen az is­kolák szervezhetnének moz­galmat, hisz a gyerekek ne­velésével a leendő felnőtt természetszeretetét is meg­alapoznánk. Egyre szaporodnak Szol­nokon a barakk-épü­letek. Akárhol, akár­milyen kivitelben van­nak ezek, nem válnak a vá­ros díszére. A már ízlésessé, modernné formált Damja­nich uszoda bejárata előtt sár, csőkupacok — rende­zetlenség. Hiányzik viszont onnan egy autóparkoló. S mi minden lesz a megyei tanács „mögött”? Épületek, csővezetékek, gyermekjátszó kerítéssel (tövében rendsze­res szeméttárolás!) gépko­csiparkoló. Mi marad a parkból? Vagy csak én saj­nálom? Számba kellene venni a városban lévő tűzfalakat, amelyeket hirdetésekkel le­hetne élénkíteni, vagy csak élénk színűre befesteni. Az Eötvös téren, a volt „Vi­dám koporsó” helye „kia­bál” egy falért, amely elta­karná az ott lévő siralmas rendetlenséget, no meg vala­kinek a hiányos esztétikai érzékét. Több fénnyel, neon­reklámokkal — amelyek persze mindig üzemelné­nek! — is szebbé lehetne tenni a várost. Érdemes lenne néhány középületet, templomtornyot, magasépü­letet — s még inkább szobrot, emlékművet — reflektorok­kal megvilágítani. 1975-ig nyilván sokat vál­tozik még a város. Ehhez sok erőfeszítésre lesz szük­ség, s szükség lesz szinte va­lamennyi városlakó segítsé­gére, ötletére, javaslatára. De még ez sem elég! Olyan valamit kell elkezdeni, ami nemcsak 1975-ig szól, ha­nem a leendő százezres nagy­város jövőjét, rendjét hiva­tott kialakítani. Egy szolnoki olvasó Két levél — egy téma Mindkét levél Csépáról érkezett. Az egyik Palotai Ist­vántól, a másik Kengyel László vb-titkártól. Mindketten az öregek napközi otthonának szeptember 15-i megnyitó­járól számoltak be. A sorokból kicsendül: büszkék a csé- paiak erre a létesítményre. Ügy hisszük: méltán! A kis községnek bizony sok az a százezer -forint, amit a fejlesz­tési alapból áldoztak az otthonra. A másik százezret a me­gyei tanácsnak, valamint a kunszentmártoni járási hiva­talnak köszönhetik. Az ünnepélyes megnyitóra a mintegy harminc idős „napközisen” kívül még sokan elmentek. Csetényi Mihály elnökhelyettes üdvözölte a megjelenteket. Az eseményt az úttörők szavalata tarkította. De ne szaporítsuk a szót. Ezután Csépán harminc idős ember ebédelhet rendszeresen az otthonban. A barátságos társalgóban, egyéb helyiségekben együtt rádiózhatnak, néz­hetik a televíziót, különféle társasjáték áll rendelkezésükre. Mi ehhez már csak jó egészséget kívánhatunk az ott­honba járó idős embereknek, s mindazoknak, akik a nap­közit megálmodták, létrehozásában fáradoztak. Bár mindenki ilyen volna! Szeptember 9-én a mező­túri központi rendelőintézet belgyógyászatára mentem ki­vizsgálásra. Csak otthon vettem észre, hogy közben, azt sem „ tudom hol, elvesz­tettem a nyakláncomat. Né­hány nap múlva — 13-án — ismét jelentkeznem kellett a belgyógyászaton. Akkor ér­deklődtem, találtak-e egy nyakláncot. A nővér, aki akkor szolgálatban volt, nem tudott róla. Folklór-ügyben Mégis nagy volt az örö­möm ezután. Alig értem ha­za, gépkocsival jött utánam egy nővér, aki hozta a lán­comat. Sírtam a meghatott­ságtól, szavakat is alig ta­láltam, hogy megköszön­jem. Bár mindenütt minden­ki ilyen volna! — gondol­tam. S nem mulasztom el, hogy erről írjak Önök­nek. G. I.-né Mezőtúr Van Kisújszálláson, a 4-es számú főútvonal mentén egy elegáns vendéglő, amelyet emberemlékezet óta .,Tippan”- nak hívnak. Ma is így forog közszájon a neve. De csak a közszájon. Akadt ugyanis valaki, akinek túlságosan parla­ginak tűnt ez a név, s elkeresztelte a vendéglőt — ki is írván a nevét nagybetűkkel — Rózsakertre. Ha olvasom, megborzongok. Nem hangzik túlságosan giccsesnek ez a Rózsakért? Hát nem ízesen magyar, kunsági, sziki a jó Tip- pani Ciem idevalósiak, kedvéért} a tippan jellegzetesen sziki, fűféle növény.) Az én patrióta szivem tiltakozik az ilyen átkeresztelés ellen. S ha már itt tartunk, lám, itt van a Betyár utca esete. Ez az utca hagyományokkal rendelkezik Kisújszálláson. Azt tartják, hogy az új asszony, akit ezen az utcán át visznek a lakodalmi házba, jó kenyeret fog sütni az urának. De maga a név is, Betyár utca. Igazi, alföldi „ízű” utcanév. Arról nem is szólok, hogy Móricz Zsigmondnak is köze volt a városhoz. És ismét akadt egy ember, aki aláírásokat gyűjtött; változtassák Bocskaira az utca nevét. Hihetetlen megoko- lások alapján. Úgymond: „Én, a köztiszteletben álló em­ber, nem írhatom a nevem után, hogy lakik a Betyár ut­cában. Még engem is betyárnak néznének.” S a városi ta­nács a kérésnek helyt adott. Rézsó Pál Kisújszállás A paragrafusok útvesztőjében A szeptember 9-i Néplap­ban érdeklődéssel olvastam a köztisztviselőkről szóló cikket. Igaz, hogy mi, egy­szerű emberek sem vagyunk angyalok. De az semmikép­pen sem lehet bűnünk, hogy a rendeletek labirintusában nem tudunk eligazodni. Emiatt is, de sokszor a tisztviselők helytelen, vagy felelőtlen munkája miatt kerülünk kellemetlen hely­zetbe. Mint most mi is. 1961-ben írtuk alá a tör­pevízmű társulásra vonatko­zó szerződést. Nálunk egyet­len példány sem maradt. Ügy emlékeztem, hogy nyolc évig kell fizetnünk. 1969- ben a fiam ment el a tör­pevízmű társuláshoz érdek­lődni, hogy mennyit és meddig kell még fizetnünk. Az akkori tisztviselőnő át­nézte a csekkeket és közölte, hogy nincs tartozásunk. Ilyenformán stimmeltek is a dolgok. Ám 1970 februárjában kap­tunk egy idézést, mely sze­rint még 200 forinttal tar­tozunk. Akkor az apósom ment el az irodába. Vitte magával a csekkeket és a pénzt. Kell fizetni, hát kell. „A maguké már rendben van, csak nem volt leköny­velve” — informálták apó­somat, aki visszahozta a pénzt. (Ez az idézés ma is megvan.) 1971. szeptember 10-én az­tán újabb felszólítás érke­zett. Szigorú! Még 900 forint hátralékunk van a törepvíz- műnél, és amennyiben 8 na­pon belül nem fizetjük ki, letiltatják férjem munkahe­lyén. Azt hittük, valami fél­reértés történt. Magam mentem az irodába, ahol egy fiatal leány, aki nemrég ke­rült oda, tudtomra adta, hogy 10 évig kellett volna fizetnünk... Kerestem az ügyintézőt, gondoltam, lehet vele be­szélni, hisz hibánkon kívül kerültünk ilyen helyzetbe. Erre a kiadásra most nem számítottunk. Háromszázat az idén kifizetünk, a fenn­maradó hatszázat jövő ta­vaszig — mondogattam. Az ügyintéző elég gorombán tudtomra adta, hogy éppen a fordítottját kell választa­nunk. Nem érdekelte, hogy négyen élünk egy fizetésből. Megszégyenülten távoztam. S azóta sem értem; ha más valaki téved, akkor miért mi, az én családom lássa kárát? Mondjunk le talán a téli tüzelőről, mert kétszer is rosszul tájékoztattak ben­nünket? Aki hibázott, az vállalja a felelősséget! Ha mi tartozunk, megfizetjük, de ne kívánják egyszerre! Tószegi olvasó (Tószegi olvasónk levelét — másolatban és természe­tesen pontos címét elküld­jük a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak. A szerk.) ofäfcßihkhte­Gondosabb kenyérszállítás Sz. K. karcagi olvasónk levelét augusztus 25-én kö­zöltük „A korsár borul, a kenyér gurul” címmel. A Karcagi Sütőipari Vállalat igazgatóhelyettesének vá­laszleveléből idézünk: „... Vállalatunk megvizs- ' gáíta azt a járatot, amely többek között a téglagyári boltnak is szállítja a süte­ményt és a kenyeret. Meg­állapítottuk, hogy a gépko­Tűzifa már van: s i „Nincs tűzifánk, se gyü­mölcsboltunk” — panaszolta K!agy Mátyás jászágói olva­sónk. Jónás Jánostól, a Jász- fényszaru és Vidéke ÁFÉSZ igazgató elnökétől kaptunk ez ügyben választ. Eszerint a jászágói telepre a harma­dik negyedévben már mint­egy 500 mázsa tűzifa érke­zett. Így remélhetőleg min­denki megvásárolta a szük­séges mennyiséget. Való igaz, gyümölcsbolt nincs a községben — írta többek között Jónás János. A jelenlegi bolthálózat erre nem is nyújt lehetőséget. Tervezik, hogy később Jósz­ágon egy korszerűbb vegyes csivezető helytelenül járt el, amikor a kenyérszállító ko­sarat a földön húzta be az említett boltba. A gépkocsi- vezetőt fegyelmileg vontuk felelősségre, mivel megszeg­te a szálbtásra vonatkozóan kiadott, kötelező higiéniai előírásokat. Egyidejűleg fi- gyelmeztétjük a többi szállí­tási dolgozót is, hogy ha­sonló eset vállalatunk terü­letén ne forduljon elő .. iparcikkboltot építenek. Ha ez meglesz, a meglévő élel­miszerboltokban több zöld­séget, gyümölcsöt árusíta­nak majd. Pillanatnyilag a meglévő egységekben tudnak csak forgalmazni — kisebb mennyiségben — zöldséget, gyümölcsöt. A tervezett bolthálózat-fejlesztésben egyébként számít az ÁFÉSZ a tagság, valamint a község vezető szerveinek és a la­kosságnak a segítségére is. Szerettük volna tudni — jászágói olvasóinkkal együtt; mégis, körülbelül mikor le­het számítani a jelzett ve­gyes iparcikkboltra, s azzal párhuzamban a jobb zöld­ség-gyümölcs ellátásra? Tényleg savanyú volt P. I. szolnoki olvasónk Jászfényszaruban járt augusztus elején — írta le­velében. A Lehelkürt ven­déglőbe tért be ebédelni. „Savanyú volt a gulyásle­ves” — panaszolta, ezt a cí­met is adtuk levelének augusztus 11-i számunkban. Ugyancsak Jónás János igazgató elnöktől (Jászfény- szaru és Vidéke ÁFÉSZ) ér­kezett a válasz, amely sze­rint valóban savanyú volt a szolnoki vendég elé tálalt gulyásleves, „... Az egység nCSAD a A bedolgozók foglalkoztatása és társadalombiztosítása A bedolgozók munkavég­zéssel kapcsolatos jogai — különösen biztosított foglal­kozás esetén — több vonat­kozásban is igen megközelí­tik a munkaviszony kereté­ben dolgozók jogait, de még­sem azonosak vele. A bedol­gozók foglalkoztatásának ál­talános szabályairól rendel­kező 16/1967. Mü. M. számú rerendelet szerint a bedol­gozói munkaviszony is lé­tesíthető meghatározott munka elvégzésére vagy ha­tározatlan időre. Ha a munkával való ellá­tás folyamatos és a termelés érdeke ezt szükségessé te­szi, a bedolgozói munkavi­szony létesítésénél a válla­lat és a dolgozó írásban megállapodhatnak abban, hogy a vállalat bizonyos munkamennyiséggel a be­dolgozót rendszeresen ellát­ja, és a bedolgozó pedig ar­ra kötelezi magát, hogy a vállalat által igényelt mér­tékben és előírásainak meg­felelően rendszeres munkát végez. Ez az úgynevezett biztosított bedolgozói fog­lalkoztatás. Ilyen esetben a vállalat köteles a bedolgo­zót munkával rendszeresen ellátni és ha ezt elmulaszt­ja, a kiesett időre a dol­gozó részére munkabért kö­teles fizetni. Ennek összegét a megállapodásban kell fel­tüntetni. Felmondási kötelmek A biztosított foglalkozta­tás esetén a vállalat fel­mondási joga is erősen kor­látozott. Nem szüntetheti meg felmondással a bedol­gozói munkaviszonyt az alábbi időtartam és az azt követő 15 nap alatt: a) keresőképtelenséggel já­ró betegség, legfeljebb azon. ban a keresőképtelenség el­ső napjától számított 1 év, gümőkóros megbetegedés esetén 2 év; b) a terhesség és a szop­tatás alatt a szülést követő hatodik hónap végéig; c) a sor, vagy a tartalé­kos katonai szolgálat telje­sítésének tartama alatt; d) a bedolgozó nő férjé­nek sorkatonai szolgálata alatt. Biztosított foglalkoztatás esetén a dolgozót a szociá­lis. a kulturális juttatások, s az évi 12 nap rendes sza­badság megilleti. A munka- viszonyban, vagy biztosított bedolgozói munkaviszonyban töltött évek után pótszabad­ságra is jogosult a dolgozó. A gyermekgondozási se­gélyre azonban biztosított foglalkoztatás esetén sem jogosult a bedolgozó. Ennek oka az. hogy a gyermek- gondozási segélyre való jo­gosultság feltétele az is, hogy legalább napi 6 órai munkaidővel dolgozzon, a szülő nő. Az OKISZ Elnö­kének 9/1967. O. É. 10. szá­mú utasítása kifejezetten akként rendelkezik, hogy a gyermekgondozási segélyre a bedolgozó nem jogosult Több levélben a bedol­gozó társadalombiztosítási helyzetéről és nyugdíjbizto­sításáról kértek felvilágosí­tást. A feltett kérdések meg­válaszolása céljából a bedol­gozók társadalombiztosítási helyzetéről kiadott 2/1968. (V. 25.) SZOT szabályzat fontosabb rendelkezéseit, az alábbiakban ismertetjük: Táppénz és nyugdíj A jogszabály megállapít, ja, hogy a bedolgozót álta­lában azok a biztosítási szolgáltatások illetik meg, mint a munkaviszonyban ál­ló dolgozót. A betegségbiz­tosítás alapvető feltétele az, hogy a bedolgozó munkabé­re vagy munkadíja a havi 250 forintot, illetőleg a napi 10 forintot meghaladja. Táp­pénz a bedolgozó részére a keresőképtelenség első nap­jától kezdve csak abban az esetben folyósítható, ha a részére kiadott anyagot a vállalatnak a keresőképte­lenség első napján vissza­szolgáltatja. Ha az anyag visszaszolgáltatása később történt, a táppénz az anyag visszaszolgáltatásának nap­jától folyósítható. A fenti korlátozó rendelkezés csak akkor nem alkalmazható, ha a vállalat igazolja, hogy a bedolgozónál lévő anyagot zárolta vagy egyéb módon gondoskodott arról, hogy a keresőképtelenség ideje alatt sem a dolgozó, sem a család­tagja munkát ne végezzen. Az említett szabályozás szerint a nyugdíjtörvény rendelkezéseit bedolgozók vonatkozásában is mind­azokban az esetekben alkal­mazni kell, amikor a be­dolgozói munkaviszony be­tegségbiztosítással jár. Azt a tényt, hogy a bedolgozói munkaviszony betegségbiz­tosítással jár, a társadalom- , biztosítási szervek nyilván­tartásával, vagy más hitelt- érdemlő egykorú okirattal lehet igazolni. Dr. Cs. L ... A budapesti Mezőgazdasági j ;. Gépgyár f törökszentmiklósi gyára felvételre keres: közgazdasági képesítéssel és megfelelő gyakorlattal rendelkező * ÜZEMGAZDASÁGI ELŐADÓT. ­Anyag- és áruforgalmi munkában jártas dolgozót, valamint ui * X’ SZÁLLÍTÁSI ÜGYINTÉZŐT. I Szállítási szakvizsgával rendelkezők előnyben, r Jelentkezés személyesen; vagy írásban a ! gyár személyzeti osztályán* .» vezetőjét szigorú figyelmez­tetésben részesítettük, egy­ben felhívtuk a figyelmét, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő, mert a köz- egészségügy részünkről sem lehet közömbös.. Ezúton adjuk át P. I.-nek az üzenetet: amennyiben is­mét Jászfényszaruba utazik, bizalommal keresse fel a Lehelkürt vendéglőt. Az ÁFÉSZ igazgatósága azt ké­ri: észrevételeiről tájékoz­tassa őket. Tájékoztatását segítő szándékúnak tekintik, s megköszönik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents