Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-22 / 223. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. szeptember 22. Csáki István i Gondolatok a tudományos és műszaki forradalomról E forradalom további hatásai Ha már a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést elemeztük, vonjuk is meg a párhuzamot: — A fejlett tőkés államokban a mezőgazdaság nagyüzemi termelésre való áttérés a parasztság tekintélyes részének a földtől való megfosztása útján megy végbe. Az USA-ban 1939-ben több mint ötmillió gazdaság volt, 1964-ben 1,8 millió. A legutóbbi években átlagosan százezerrel csökken a gazdaságok száma. Franciaországban 90 ezer, Olaszországban 120 ezer kisgazdaság szűnik meg évente, aminek megvan a maga sok-sok velejárója. — A szocialista országokban a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést a marxizmus—leninizmus agrár- programjának megfelelően úgy oldották meg — nálunk is így ment végbe —, hogy a parasztság földjének tulajdonosa maradt, azzal társult, saját anyagi erejével és az állam támogatásával teremti meg a gépesített nagyüzemet. Mezőgazdaságunk szerkezetét tekintve mérhetetlenül nagy az előnyünk mindenféle fejlett kapitalista országgal szemben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gépesítés további fokozásával, kemizálással, egy sor más fontos eljárással a szocialista mezőgazdasági nagyüzem sokkal rövidebb idő alatt jut el a gépesítés és korszerű termelés legfejlettebb fokához, mint ahogyan azt a kapitalista országokban tervezik. A mi mezőgazdaságunk mindent képes befogadni, ami korszerűbb, ami előreviszi a termelést. A fejlesztés, az előrehaladás fontos feltétele a befektetés, a beruházás, a felhalmozás. Ezt az állam továbbra is támogatja, de alapvetően a továbbiakban az üzemek saját erőikből kell hogy megteremtsék. A mezőgazdaság fejlődésének legutóbbi negyedszázados eseményei sokszorosan megcáfolták azt a régebbi álláspontot, hogy a mező- gazdaság kevés befektetéssel is képes teljesítőképességét növelni. A kisüzemben „nyomor-szinten” az egyszerű szorgalomnak, törődésnek, gondosságnak meg volt a maga haszna és szerepe. Ma már azonban világos, hogy a mezőgazdasági termelés tőkeigényes, nagy befektetésekre, nagy fejlesztésekre szoruló. A fejlett tőkés országokban ma már a gépesített nagyüzem egy dolgozójára eső állóeszköz-érték túlhaladta a feldolgozóipart, és tovább növekszik. Pedig a mezőgazdaság még nem érte el az ipar műszaki színvonalát ezekben az országokban. A szocialista államok marxista—leninista pártjai ezt a helyzetet felismerték. A legutóbbi tíz esztendőben a legtöbb szocialista országban megvitatták a mezőgazdaság helyzetét, intézkedéseket foganatosítottak annak műszaki-technikai fejlesztésére. A Szovjetunióban a mezőgazdaságra fordított összegek nagysága a nyolcadik ötéves tervben felülmúlt minden előzőt és a kilencedik ötéves terv mezőgazdasági beruházása meghaladja az előbbit. 1970 júliusában az SZKP komplex programot dolgozott ki a mezőgazdaság műszaki, technikai fejlesztésére és ennek alapgondolatait a XXIV. kongresszus is jóváhagyta. Joggal utalhatunk saját mezőgazdaságunk fejlődésére és perspektívájára. A IX. kongresszus olyan döntéseket hozott a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, aminek végrehajtásával átvezettük mezőgazdasági üzemeinket az átszervezés utáni nehéz helyzetből olyan állapotba, hogy most már kimozdultak a régi elmaradottságukból. A negyedik ötéves terv időszakában ez folytatódik, s most elérkeztünk az állat- tenyésztés nagyarányú gépesítéséhez, korszerűsítéséhez, a komplex állattenyésztő telepek kifejlesztéséhez. Az mindenképpen tény, hogy a mezőgazdaság a tudományos és műszaki forradalom áramkörébe került, műszaki színvonala állandóan növekszik, s most olyan fellendülés bontakozik ki, ami mesz- sze túlszárnyalja előbbi elképzeléseinket. Közeledünk a fejlődésben mi is ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés további gyors tempóját a genetika, a biokémia és más tudományágak diktálják és gyorsítják. A felsoroltakon túl a fejlett tőkés államok mezőgazdaságában egyre szélesedő a „vertikális integráció” folyamata. Mi minden tartozik e folyamathoz, mik ennek a figyelemre méltó elemei számunkra? A vertikális integráció olyan folyamat a tőkés országok mezőgazdaságában, amivel egyfelől a kisparcel- lás elaprózottságot törekszenek megszüntetni, másfelől egyesíteni a mezőgazdasági termelési ágazattal néhány iparit. Így például a mező- gazdaság számára termelő Tallinn felszabadulásának ünnepén 1944 szeptember 22-én Tallinnban a Vörös Hadsereg harcosai kitűzték a Hosszú Hermann bástyára a győzelem zászlaját. Ez az év a Nagy Honvédő Háború történetében a döntő győzelmek éve volt. Ekkorra a Vörös Hadsereg nemcsak fegyverzet, hanem a harci mesterség tekintetében is fölé kerekedett a német hadseregnek. Ez év elején a német csapatok súlyos vereséget szenvedtek Leningrad és Novgorod alatt. Az „északi fal” nevű ha. talmas, mélyen tagolt és lépcsőzött német védelem a szovjet haderők támadása alatt összeomlott, s a Vörös Hadsereg a nehéz természeti viszonyok és a kedvezőtlen téli időjárás ellenére is 220—280 kilométerre a Baltikumba, északon a finnszovjet határig vetette vissza. Felszabadította majdnem az egész leningrádi kerületet és a kalinyini terület egy részét. Szétverte a 18. német hadsereget Több más várossal együtt felszabadította Kin- gisseppet s február 2—3-án eljutott Észtország határáig. 1944. februárjában kezdődtek meg a harcok Észtország felszabadításáért, s majdnem tíz hónapon át tartottak. E hosz- szú időszak első felében, egy féléven át a szovjet csapatok állandó támadásokat vezettek a Tallinnt és az észt földet megszállva tartó német csapatok ellen, de csak 1944 júliusában tudtak ott olyan erőket felvonultatni és összpontosítani, amelyek lényegesen nagyobb erőt. képviseltek a védekezni kényszerült németekénél. A szovjet hadsereg fő erejét és gondját időközben egy nagy támadás előkészítése és végrehajtása kötötte le a szovjet-német, front középső részén, melynek célja a német központi egységek szétverése, Belorusszia felszabadítása, s Litvánián keresztül a Balti tengerhez való kijutás volt. A gondosan előkészített, szigorúan titok, ban tartott nagyszabású hadművelet Belorussziában 1944. június 23-án kezdődött, s július végére a szovjet csapatok kijutottak Riga előterébe, s teljes bekerítéssel fenyegették a németek Észak hadsereg-csoportját. Belorusszia teljesen felszabadult, visszaszerezték a Litván SZSZK nagy részét, kiűzték az ellenséget Lengyelország egy részéből s Németország határaihoz közeledtek a felszabadító szovjet erők. A Vörös Hadsereg sikeres harcai a német hadvezetést arra kényszerítették, hogy a Baltikumot védő jelentékeny haderejükből (mely miatt például Narva alatt egy fél évre megállt a szovjet csapatok előrenyomulása) a belorusz frontra vezényeljenek át jelentékeny erőket. Így érett meg a helyzet arra, hogy 1944 július-augusztusban a szovjet haderő a Baltikumnak még német kézen lévő részét: Észtországot, Lettországot illetőleg Litvániának egy részét felszabadítsa. A leningrádi front támadó akcióinak Tallinn térsége felszabadítására irányuló első szakasza 1944. szeptember 17-én indult, akkor, amikor az ellenségnek egész figyelmét a Riga elleni támadások nemcsak lekötötték, hanem ottani pozíciójának erősítésére Tartu alól is vezényelt át oda csapatokat E napon tüzérségi előkészítés után a 8. és 30. Észt Lövészhadtest megkezdte a Suur—Emajögi folyón az átkelést. majd 20 perccel később a 108-as Észt Lövészhadtest a tartui hídfőállásból kezdte meg a támadást. Széttörték az ellenség védelmi vonalát, visszaverték az ellentámadásokat, s estére már 5 kilométerre nyomultak előre, majd szeptember 18. és 19-én tovább törtek észak és nyugat felé. Ezzel párhuzamosan szeptember 21-én a narvai szoros irányából támadó 8. hadsereg csapatai felszabadították Rakverét és Tapát. Ezzel befejeződött a tallinnj támadó hadműveletek első szakasza, melyben az ellenség még szervezett ellenállást tanúsított. Á hadműveletek 2. szakasza szeptember 21-től 26-ig tartott. Ennek során a szovjet csapatok szorosan követték az ekkor már rendszer nélkül visszavonuló németeket, s szeptember 22-én a 8. észt lövészhadtest előosztaga, mely jóval előtte járt az akciót lebonyolító 2. csapásmérő hadsereg többi egységeinek, elérte az Észt SZSZK fővárosát: Tallinnt. A 2. csapásmérő felszabadító hadsereg még a főváros birtokba vétele napján tovább nyomult előre déli irányba. Szabó István ipart és a mezőgazdaság termékeit feldolgozó és forgalmazó ágazatokat. A folyamat keretében létrejön tehát egy olyan ágazat, amely végtermékig egyesít minden együttműködő ágazatot és ennek folyamatában létrejönnek technológiai kapcsolatok is. így alakult ki a vertikális integráción keresztül az élelmiszergazdasági ágazat. Ez a folyamat az ipari monopóliumok mezőgazdasághoz való viszonyában is változást eredményez. Régen az ipar csak piacnak tekintet- j te a mezőgazdaságot, töreke- i dett annak kiszipolyozására, j Az ipari tőke most igyekszik < egyre jobban behatolni a j mezőgazdaságba és részt venni a mezőgazdasági termelés folyamatában, mert számára nem közömbös a mezőgazdaság állapota. Az ipari és banktőke részt vállal a mezőgazdaság fejlesztésében, de vele együtt részt vállal a monopolállam is. Országonként különböző módon jut ez kifejezésre, egy azonban közös: a kisparcel- lás gazdálkodás kiszorítására való törekvés, a nagy farmok gazdaságának segítése ennek az útja. A tőkés állam egész hitelrendszerét, támogatási rendszerét ez a törekvés hatja át. A vertikális integrációs folyamat kétségtelenül gyorsítja a tőkés mezőgazdaság fejlődését, tehát annak az alapgondolatnak a szolgálatában állv hogy belátható időn belül felszámolják a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságát. A folyamat túl van a kezdetén, azonban sok nehézség, sok akadály van előtte. Az bizonyos, hogy a folyamat a mezőgazdaság arculatát átformálja. Egy adat szerint az 1960-as évek elején az USA-ban mintegy 25 millióan dolgoztak a vertikális integrációhoz tartozó üzemekben, közülük hétmil- lióan közvetlenül a mezőgazdaságban, hétmillióan a mezőgazdaságnak dolgozó ipari ágazatokban és 11 millióan a termékfeldolgozásban és forgalmazásban. (Folytatjuk) KEPERNV9JE ELŐTT Balogh Mária műsora Hol alkalmazhatók komputerek? 174 szakember válaszolt a Parson and William Inc. vállalatnak arra a kérdésére, milyen új alkalmazási területei lehetnek a szállítógépeknek. A szakemberek szerint a számítógépeket elsősorban a városi közeleke- dés ellenőrzésére, a kórházakban, a légiközlekedés nyilvántartására, a háztartásokban (minikomputerek, zsebkomputerek, stb.), a könyvtárakban, járművek automatikus irányítására lehet alkalmazni. Lézeres világítótorony Ánnak tisateletére, hogy Cook kapitány 20o éve fedezte fel Ausztrália keleti partvidékét, az adott helyen kigyulladt a fény a világ első, lézerrel működő világítótornyában. Fényét a tenger felől 22 mérföld távolságból lehet érzékelni. A fényjelzések hét és fél másodpercenként követik egymást. A torony magassága 60 méter a tenger szintje felett. Ausztráliai szakemberek véleménye szerint a lézer alkalmazása világítótornyok fényforrásaként ugyanolyan gazdaságos és megbízható, mint a jelenlegi fényforrások használata, azzal az előnnyel jár ugyanakkor, hogy a lézer jóval könnyebben áthatol a ködön és az esőn. Az Ebédszünet évek óta az egyik legizgalmasabb publicisztikai riportműsor a televízióban. Balogh Máriát érte és általa tiszteljük és szeretjük. Mindig sikerül úgy kiemelnie egy-egy általános érdeklődésre számot- tartható egyedi esetet, hogy valójában a nézőt állásfoglalásra is készteti. Most legutóbb afféle visszapillantást vetett az elmúlt év egy-egy riportjára. Ismét ellátogatott azokra a helyekre, ahol egyszer már járt. Azt vizsgálta, vajon az akkor felvetődő kérdésekre, bajokra és gondokra — mert ő elsősorban ezek nyomában jár — megszületett-e időközben a helyes válasz, illetve a megnyugtató megoldás. Sajnos, ez a riporteri munka önigazolását is célzó Ebédszünet érdekességben és izgalomban elmaradt a Várakozástól. Valószínű azért, mert az esetek, amelyekre ismét visszatért, nem voltak épp a legérdekesebbek; másrészt pedig a megoldások sem jelentettek valamiféle csattanót a riporteri munkára. I»mét egy Hamlet Bizonyára sokan emlékeznek még a nyugatnémetek televíziós Hamlet-filmjére, amelyben a dán királyfi szerepét Maximilian Schell alakította — kitűnően. De egyéb adaptációk, főleg filmfeldolgozások emlékei is közrejátszhatnak abban, hogy a Shakespeare születésének 400. évfordulójára készített újabb angol Hamletfilmet összehasonlítási alappal rendelkezve kritikusan néztük meg. Érdeklődéssel vártuk, hogy vajon mi tette alkalmassá a BBC produkcióját, hogy amikor nem is rég láthattuk a Shakespeare- drámát moziban és a képernyőn is, most mégis bemutatta a Magyar Televízió. Nos, a tévéfilm újszerűségét állítólag az jelentette volna, hogy a filmet ezúttal az egykori dráma valóságos színhelyén, a helsingöri vár falai között forgatták. A film készítői a helyszín varázsától, középkori levegőjétől várták azt a többletet, amelyért érdemes volt ismételten filmszalagra rögzíteni a dán királyfi történetét. Hozzátehetjük rögtön, a helsingöri vár természetes környezete semmivel sem volt szuggerálóbb és hatásosabb, mint az eddigi, bármelyik mesterségesen megépített játékháttér. Annál is inkább, mert az ódon középkori várból időközben — jól kivehető volt a képernyőn is — megszépített idegenforgalmi nevezetesség lett. A hiteles környezet újszerűségén túl a másik szenzációt az ígérte, hogy az eddigi Hamlet-képek helyett ennek a tévéfilmnek valóban sikerül új megközelítésben, meggyőző erővel megvalósítania az úgynevezett cselekvő Hamletet. Aki nem tépelő- dik, nem töpreng, nem a gondolatok világában él, hanem aki állandóan tervez, cselekszik, kezében tartva a cselekmény szálait, miközben még arra is van ereje, hogy tökéletesen játsza az őrültet. Aki dinamikusan, erőteljesen, s főként minden eddigi Hamletnál szenvedélyesebben tör célja felé, apja gyilkosainak leleplezésére és megbüntetésére. A film alkotói ezért is igyekeztek Hamlet egyéniségében fokozottabban hangsúlyozni és érvényre juttatni a tiszta fiatalos szenvedélyt, mellyel még jobban szembenállóit az öreguras udvari ravaszság és alattomosság. Nem annyira a humanista Hamlet vonásait, mint inkább a reneszánsz ember vérbő temperamentumát ragadták meg benne. Sajnos olykor eltúlozva Hamlet indulatait, már-már olyan mértékben, hogy kitöréseiben egy-egy izgága ember megnyilvánulását fedezhettük fel. Szélsőségesen megragadott alakja éppen kidolgozatlanságában okozhatta a film legtöbb problémáját — a néző számára. Pedig néhány kivételesen jól megoldott részlet, például a vándorszínészek játékának, leleplező jelenete, képben és ritmusban kitűnően megkomponálva azt is megmutatta, hogy ez a Hamlet-produkció egy tehetséges alkotógárda munkája. Csak épp következetesen végig nem gondolt rapszodikus teljesítménye. A címszereplő Christopher Plummer viszont még az elmondott észrevételek ellenére is néhány kivételesen nagy pillanattal ajándékozott meg bennünket. A magyar szinkronról ezúttal nem mondhatni oly sok jót, mint általában. Mind a , szövegben, mind a magyar hangokban — Hamlet Bitskei Tibor, — sok volt a pontatlanság, a pongyolaság. Helyenként a magyar szövegben még a dráma jámbusait is megsértették. Ha elmondod, letagadom Az ember azt hinné, hogy egy szatirikus játék, amely a mindennapi élet legelevenebb részéből merít, amely sokszor épp ezért a leggyorsabban is változik, évek múltán már elveszti aktualitását. Gáspár Margit szatírája, amely több mint négy éve volt siker a színpadon, televíziós átdolgozásában sajnos még ma is aktuálisnak hatott. Az önkényeskedő igazgatóról és arról a tenyészetről, amelyben az önkényeskedés kivirá gzott ötletes formai átalakítással. pergő ritmusú szatirikus játék született a képernyőre. Filmszerűvé vált maga a dráma, s még a dialógusok is jobban peregtek. A dolgozók „kórusa” némi modernséget is kölcsönzött az előadásmódnak (kissé talán feleslegesen). A sikeres színpadi játék tehát mindenképpen jól festett új televíziós köntösében is. Az egyes szerepeket kitűnő színészek alakították, közülük elsősorban Básti Lajost — Zsapka Vince — és Páger Antalt — Ábel — emelném ki. Röviden Amikor bemutatták a moziban, már akkor megbukott. És most mégis ismételten elővették; méghozzá a képernyőn. Pedig már akkor kiderült, hogy a kérdéses krimi egyszerűen unalmas és túlbonyolított. Olyannyira, hogy a néző szinte alig ismeri ki magát benne. Az oroszlán ugrani készül című krimi-szatírának nevezett filmről van szó. A vasárnap esti Tévé-lottó húzásán azok jártak jól, — azok nyertek, — időt, szabad időt, — akik lemondtak róla. összetákolt műsor, maradék vidámság, öt bemondó tiblábolása — gyenge szórakozás. A kísérleti adás nézői már régebben láthatták. Mi csak most az elmúlt héten ismerkedhettünk meg a Remetekannal. Tévéfilmnek készült, de inkább ismeretterjesztő film lett belőle a vadászatról, egy vadkan elejtéséről művészi kivitelben. A Sakkmatt viszont kellemes szórakozást jelentett; mélyebb mondanivalót ugyan hiába keresett benne bárki, de a zenésjátékká átalakított Scribe-darab szellemes könnyedségével és az előadásmód tisztaságával mint szomjas' embernek eev pohár víz, akként esett jól a kellemes mulatságra szomjazó nézőnek. y. M,
