Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
4 SZOLNOK MEGYEI iSEFLAT 1971. szeptember 21, Csáki Istvánt Gondolatok a tudományos és-műszaki forradalomról E forradalom hatása a tőkés országokban Nem lehet kétséges, hogy a magasan fejlett tőkés országok gazdaságában Is sok tényező változott meg az utóbbi időben a tudományos és műszaki forradalommal, annak hatásával összefüggésben. Hadd utaljak ezek közül is néhányra: 1. Változások mentek végbe — és újabbak vannak folyamatban — a fejlett tőkés országok monpóliumaiban: a termelés, az áruforgalmazás, a szolgáltatás egész rendszerében; az állam és a monopóliumok viszonyában; a tőkés társadalom egész belső gazdasági és foglalkoztatási struktúrájában. Sietve le kell szögezni, hogy azok a változások, amelyekre utalok, nem változtatják meg a tőkés rendet, annak alapvető jellemzőit — hiába hirdetik ezt a tőkés rend védelmezői —, de változást eredményeznek az osztályerők megoszlásában és változást igényelnek, változást követelnek a forradalmi párt taktikájában. Azok a változások tehát, amelyek a fejlett tőkés államok belső gazdasági életében korunkban zajlanak, összefüggésben vannak Lenin az imperializmusról alkotott több mint félévszázados művében leírtakkal. A változások iránya és lényege: — A második világháború után folytatódott — gyorsuló ütemben — a nagy tőkés vállalkozások kialakulása, a monopóliumok egyesülése. Egy-egy tőkés országban iparáganként néhány monopólium uralkodik. A régebbi konkurrencia helyett most az „áron belüli” konkurrencia lép fel egyre jobban. A monopóliumok bizonyos esetekben megállapodásra jutnak az árakban. A tőké3 közgazdászok ezt a jelenséget a verseny „kiküszöbölésének”, a kapitalizmus „megmentésének” kiáltják ki. Valójában arról van szó, hogy a verseny új formájában folyik tovább. A megállapodott árakon belül folyik a küzdelem, s az érvényesülésnek, a nagyobb profit elérésének a mennyiség veti meg az alapját és ennek elérésében meghatározó szerep jut az önköltségnek, a fogyasztók minél jobb kiszolgálásának. Azt jelentené ez, hogy az áremeléssel szerzett profitból a tőkések lemondanak? — Szó sincs róla! Ellenkezőleg; ahol tehetik, úgy is növelik profitjaikat. De neun úgy, mint régebben, amikor az árkonstrukcióban az úgynevezett „szabad verseny” volt a fő meghatározó és nem volt annyi gátló, behatároló tényező, mint ma. Az árkonikurrencia tehát megváltozott, a verseny erősen áron belülre szorult. És abban, hogy áron beliül jusson a monopólium profithoz — és minél többhöz — rendkívül nagy jelentősége és szerepe van a műszaki fejlesztésnek, a termelékenység növelésének. Ha valamiben, akkor ebiben — a műszaki fejlesztésben, a termelő berendezések tökéletesítésében, a munka termelékenységének növelésében — lehet, kell, szükséges a szocialista országoknak a fejlett tőkés országoktól tanulni. Sajnos, ebben a tapasztalatok átvétele nem utal nagy aktivitásra. A tapasztalatszerzésre künt járók éppen ezt a részt nem dolgozzák fel megfelelő értelmezéssel. — Megnőtt és állandóan növekszik a forgalmazott áruk között a tartós fogyasztási cikkek mennyisége. Ez új helyzetet teremt a gyártó, forgalmazó és fogyasztó között, mert lényegesen megnöveli az áru értékében, a fenntartás, a karbantartás, a használhatóság megőrzésének arányát. Ezt a szolgáltatások rendszerében lehet biztosítani, ezért ma a tőkés világban a garancia, a karbantartás és Javítás egyik legégetőbb kérdéssé vált. A szolgáltatások rendje és rendszere csak nehezen képes lépést tartani a tartós fogyasztási cikkek gyártásában. Ez egyébként minden fejlett országban egyaránt jellemző. Gyorsan fejlődő szocialista társadalmunkban is egyik legnagyobb kérdés a szolgáltatások hálózatának fejlesztése. Azonban itt is lényeges a felismerés, mert azt a megoldás követi. Jellemző adat például, hogy a Szovjetunióban a kilencedik ötéves terv időszakában az ipari termelés közel 50 százalékkal nő, a szolgáltatás viszont megduplázódik. A szolgáltató hálózat gyors növekedése a munkásosztály harci tevékenységére is kihatással van. Egyes országokban a munkások 25—30 százalékát foglalkoztatják a szolgáltatás területén, és amit végeznek, arra a munkásságnak politikai sztrájk idején is szüksége van. Ebből következik, hogy még a sztrájkharcban is bizonyos módosulások mennek végbe. — A tőkés állam és a mo- nipóliumok viszonyában is van módosulás, bár ez az állam lényegén, a burzsoá állam lenini értelmezésén semmit sem változtat. Az a tény viszont, hogy az állam a magasan fejlett tőkés országokban maga is tulajdonos, termelőkapacitások felett rendelkezik, — tehát fokozatosan nő az állami tulajdon nagysága — előbbi gazdasági tevékenységét módosítja. Az új termelő ágazatokban — vegyipar, légi szállítás stb. — a tőkés állam maga is vállalkozó lett. Ezen túl a tőkés állam finanszírozza a műszaki-technikai fejlesztést. Az USA-ban, az NS'ZK-ban, Olaszországban számos olyan gazdasági akciót folytatott le a tőkés állam, amelyben anyagiakkal segítette a régi termelő-berendezések újra való kicserélését. Legfrissebb példát erre Nixon „dollármentő” beszédének következő része szolgáltatja: „Előterjesztem a legerő. sebb rövidlejáratú serkentőt történelmünkben új gépi berendezések beruházására, aminek révén új munkaalkalmak létesülnek az amerikaiak számára; mától kezdve egy évig az ipar 10 százalékos munkaerő-fejlesztési hitelt kap. 1972. augusztus 15-e után pedig 5 százalékosat. Ez a beruházási adókedvezmény nemcsak új állásokat fog teremteni, hanem emeli majd a termelékenységet és az elkövetkező években versenyképessé teszi termékeinket.” (R. Nixon beszéde, 1971. augusztus 15.) Mindezeken túl a tőkés állam a legtöbb helyen kézben tartja, de mindenképpen szigorúan ellenőrzi a tudományos kutatóhálózatot, költségvetéséből rendkívül nagy összegeket bocsát azok rendelkezésére. Van tehát a magasan fejlett tőkés államokban egy sor olyan Jelenség, amit szükséges tanulmányozni, hogy a helyzetet jobban megértsük, és nem egy közülük a szocialista építés területén is — gondos mérlegeléssel és értelmezéssel — felhasználható. 2. A kapitalizmust előbb jelemző agrárviszonyok változóban vannak. Rohamos tempóban megy végbe a földtulajdon koncentrációja; változik meg a mezőgazdaság és az ipar hagyományos viszonya; bontakozik ki a „vertikális integráció”. A második világháború előtt a mezőgazdaság a mai fejlett kapitalista országokban az iparral szemben legalább egy félévszázaddal elmaradt. A háború után új tendencia bontakozott ki, melynek lényege, hogy a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságát igyekeznek felszámolni, és ehhez az állam is nagy erőket használ fel. Arra törekednek, hogy a mezőgazdaság minél hamarabb megközelítse az ipari termelés gépesítési színvonalát. Az Amerikai Egyesült Államokban úgy számolnak, hogy az ezredfordulóra a mezőgazdaság gépesítési, .technikai ellátásban eléri az ipari színvonalat. A legfejlettebb kapitalista államokban a mezőgazdaság most már elérte a gépesített szakaszt. A nagy farmokon a talajművelés, a betakarítás, a szállítás, a növénytermelés lényegében gépesítve van. az állatenyésztés gépesítése gyorsütemben halad előre. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nagy farmokon van ez így, s bár a gazdaság nagyobb részét kitevő kisgazdaságokban is halad előre a gépesítés, ott ezt a fokot mégsem tudják elérni, ahol elérik, ott rendkívül rossz a gépkihasználás. Ez a folyamat viszont meghúzta véglegesen a halálharangot a kisparcellás gazdálkodás felett. Ugyanis a kisparcellás gazdálkodás akadálya a mezőgazdaságban a műszaki haladásnak. A kisparcellák felszámolása folyamatban van, és olyan prognózisok hangzanak el, hogy az ezredfordulóra a mezőgazdaság területén a nagyüzemek válnak a magasan fejlett tőkés országokban is uralkodóvá. Senki előtt nem vitás, hogy a mai fejlett tőkés államokban a mezőgazdaság ilyen perspektívájának kialakításához az alapot a fejlett ipar adta meg, mint ahogy nem lehet vitás, hogy a szocialista államokban a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés feltétele volt az ipari háttér, az ipari bázis megteremtése. (Folytatjuk) Nyugat-Berlin gazdasága 1971. szeptember 3-án ä négy nagyhatalom képviselői aláírták a nyugat-berlini kérdés rendezéséről szóló négyhatalmi egyezmény jegyzőkönyvét és parafálták a hozzácsatolt okmányokat. Nyugat-Berlin területe: 481 négyzetkilométer az NDK területén fekvő önálló politikai egység, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország katonai ellenőrzése alatt áll. A megszállási övezetek közül az amerikai 211 négyzetkilométer, az angol 165 négyzetkilométer, a francia 105 négyzetkilométer. Lakossága 2 128 000 fő, 98 százaléka német, a többi amerikai, angol és francia. 1945. május 8-án kapitulált a hitleri Németország, és fővárosát Nagy-Berlint a győztes szövetséges hatalmak (Szovjetunió, Egyesült Államok. Nagy-Britannia és Franciaország) előzetes megállapodás alapján négy övezetre osztották. Igazgatását a négyhatalmi városparancsnokság látta el, amely 1948. június 16-án beszüntette működését. Egy héttel később Berlin nyugati szektoraiban bevezették a nyugatnémet márkát. 1948. november 30-án megalakították Nyugat-Berlin vezetőségét — a szenátust. Az NSZK és a nyugati hatalmak a hidegháború időszakában a szocialista országok elleni sorozatos provokációik színhelyéül választották Nyugat- Berlint. 1961. augusztus 13- án az NDK hathatós intézkedéseket tett állami érdekeinek védelmében. Nyugat-Berlin az elmúlt húsz esztendőben gazdaságilag gyors ütemben fejlődött: az 1950. évi 3,9 milliárd márkás társadalmi termék értéke 1970-re 26 milliárd márkára emelkedett, amelyből 16,7 milliárdot az ipar állított elő. A városban sok a kis- és középüzem, 4300 vállalatból csak 42 foglalkoztat 1000- nél több munkavállalót. Mivel a város a nyersanyag- forrásoktól távol esik, ezért munkaigényes termékeket állít elő. Az ipari forgalom 57,2 százalékát kitevő termelőeszköz-gyártással a kereső lakosság 64,2 százaléka foglalkozik. Vezető iparága a változatos profilú világszínvonalon álló elektrotechnikai ipar és gépipar. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar a város összforgalmának 42,8 százalékát adja és a munkavállalók 35,8 százalékát foglalkoztatja. Az előállított konfekció- és divatáruk. kozmetikai cikkek és gyógyszerek keresettek a nemzetközi piacokon. — Terra — Trágya a tengerfenékről A „Maxicrop” elnevezésű trágya: a tengeri moszat kivonata, A növények e trágyával történő bepermete- zésének kísérletei rendkívül eredményesnek mutatkoz. Hús szójából Egy japán élelmiszercég szintetikus húst készített. Alap-nyersanyaga a szója. Külsőre a szintetikus hús összesajtolt és megfestett rostokhoz hasonlít. Az efféle húst amdnosavak és valódi húskivonat hozzáadása teszi ízessé. nak. A feketeribizke terméshozama például 35 százalékkal, a zöldbabé pedig 37 százalékkal nőtt. A „Maxicrop”-pal trágyázott alma jóval korábban érett be. A szintetikus hús 25 százalék fehérjét tartalmaz, ami több mint a marhahúsé (19,8 százalék), vagy a sertéshúsé (13,4 százalék). Ha megkezdik tömeges termelését, akkor tízszer olcsóbb lesz a disznóhúsnál, és húszszor olcsóbb a marhahúsnál. Kórház épül az autógyárnak A moszkvai Lihacsov autógyár dolgozóinak kórházat építenek Moszkva festői részén, Lenino-Dacsnojé- ban. Az 1100 ágyas kórház lesz a Szovjetunió legnagyobb hasonló létesítménye. Tizenegyemeletes főépületében a kardiológiai, a gasztrológiai, a tüdő, a sebészeti, valamint a funkcionális diagnosztikai, a ream. mációs, a processzionális kórtani és más osztályok kapnak helyet. Az új egészségügyi komplexum építési költségeit — 18 millió rubel — az üzem szociális- kutruális alapjából fedezi. Az új kórház először 1975- ben fogad majd betegeket. A képen: A Lihacsov autógyár most épülő kórházának makettje. Újtípusú légpárnás mozdony A légpárnás gépek és hajók már régóta nem számítanak újdonságnak. Mégis sok ország szakemberei felfigyeltek a légpárnás mozdony működő modelljére, amelyet az olaszországi Pa- lermóban levő aeronautikai intézet szakemberei alakítottak ki. Az eddig ismert rendsze. rektől eltérően az olasz gép váza egy betongödörben nyer elhelyezést és a szélein végigcsúszó négy „kar” tartja függőleges helyzetben. Annak érdekében, hogy a mozdony előrehaladása közben ne árintse a gödröt, törzsébe oldalt négy „sarut” helyeztek eL A „karokból” és a „sarukból” kiáramló levegő hozza létre azt a légpárnát, amelyen a mozdony siklik. Ma még ez a szerkezet csupán működő modell, amelyet kis sebességgel rövid útszakaszon próbáltak ki, de az olasz szakemberek már egy olyan légpárnás mozdony prototípusán dolgoznak, amely óránként 450 kilométer sebességgel fog haladni. A működő modell hosszúsága 10 méter, szélessége 3,46 méter, súlya terhelt állapotban 2 tonna. Egy propellert forgató vontatómotor hozza mozgásba. A légpárnás mozdony második motorja egy kompresszort forgat, amely kialakítja a légpárnát. Számítógép irányítja a gyárat Automatikus irányítási rendszert dolgoztak ki grúz tudósok és a cseljabinszki fémmű szakértői ércdúsító üzemek számára a kohó- elegy előkészítéséhez. A 2,5 kilométer hosszú technológiai sort számítógép vezérli. A szállítás és az elegyrészek adagolásának folyamata — amelyektől a nyersvas minősége függ — automatikusan történik. Az elegy előkészítését diszpécser-asztalról végzik, ahol a technológiai folyamat menetére vonatkozó összes információ feldolgozása folyik. Az új vezérlési rendszer jelentősen javítja az agglomerátum minőségét, fokozza a termelést. csökkenti az előállítás költségeit. Előzetes számítások szerint a rendszer bevezetése másfél millió rubel termelési megtakarítást eredményez. A cseljabinszki fémmű ércdúsító üzemrészlegében most kerül alkalmazásra az elegy-előkészítési folyamat fenti, számítógépes vezérlésű rendszere. Laboratóriumi úton előállított zafír A zafír a gyémánt után a legértékesebb drágakő. Nemrég Bagdarasz szovjet tudósnak sikerült mesterséges úton zafírt előállítania. A zafír értéke többszörösen meghaladja a smaragd vagy rubin értékét. A mesterséges úton előállított zafírnak csak egy részét használják fel az ékszerészek, a többi ipari célokra megy. Mint ismeretes. szovjet tudósoknak már korábban sikerült mesterséges úton rubint, gyémántot és más drágaköveket előállítaniuk. Ultragyors színképfénymérőt (spektrofotométer) készítettek a Lengyel Tudományos Akadémia fizikakémiai intézetében. Ez a legtökéletesebb ilyen típusú berendezés a világon: Az új színképfénymérő lehetővé teszi, hogy egy másodpere alatt az abszorpciós színkép tízezer egymást követő mérést végezzen el; Másodpercenként tízezer mérés
